English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01553/2019
Első irat érkezett: 09/26/2019
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680071/2019/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (hangfelvétel mint bizonyítási eszköz)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/21/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680071/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó munkaviszonyát azonnali hatállyal szüntette meg munkáltatója, a felmondás jogszerűségét az indítványozó bíróságon támadta meg. Keresetét elsőfokon elutasította a bíróság, a másodfokú bíróság azonban helyt adott keresetének. A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a Fővárosi Törvényszéket új eljárásra utasította. A megismételt eljárásban a Fővárosi Törvényszék az indítványozó keresetét elutasította, arra hivatkozva, hogy a perben bemutatott hangfelvételek időpontját, hitelességét az indítványozónak kellett bizonyítania, aminek egyetlen módja a szakértői bizonyítás. Tekintettel arra, hogy az indítványozó szakértő kirendelését nem indítványozta, a hangfelvételek hitelességét nem tudta bizonyítani, így a bíróság azokat nem vette figyelembe, ami az indítványozó pervesztességét okozta, mivel más bizonyíték a munkáltató rosszhiszemű magatartására nézve nem állt rendelkezésére.
Az indítványozó álláspontja szerint az a tény, hogy a bíróság nem oktatta ki előzetesen és megfelelően az indítványozót a bizonyítási teherről, noha erre lehetőség lett volna, és az indítványozó csak az ítéletből értesült arról, hogy igazát csak és kizárólag szakértő kirendelésével bizonyíthatta volna, sérti a fegyveregyenlőség elvét, amely a tisztességes eljáráshoz való jog része..
.
Támadott jogi aktus:
    a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680071/2019/7. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1553_0_2019_inditvány_anonim.pdfIV_1553_0_2019_inditvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_1553_3_2019_anonim.pdfIV_1553_3_2019_anonim.pdf
.
A döntés száma: 3399/2022. (X. 12.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 09/27/2022
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2022.09.27 9:00:00 1. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3399_2022 AB végzés.pdf3399_2022 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.68007/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Karsai Dániel ügyvéd) útján az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.68007/2019/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését, mivel az álláspontja szerint sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés].
    [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása, valamint az ellenérdekű fél írásbeli nyilatkozata alapján – a következőképpen foglalható össze.
    [3] Az indítványozó (a peres ügy felperese) 2004-től egy nemzetközi cég magyarországi leányvállalatánál állt munkaviszonyban, mint értékesítési menedzser. 2008-tól vált az indítványozói munkakör betöltésének feltételévé a nyelvismeret. 2013-ban az osztrák anyacégnél bekövetkezett változások miatt az addig elvárt nyelvtudás alkalmazása napi szükségletté vált. A munkáltató és az indítványozó megállapodása szerint a munkáltató anyagilag támogatta az indítványozó nyelvtanulását, aki vállalta, hogy meghatározott határidőre teljesíti a munkáltató által támasztott nyelvi követelményeket. A határidő többször módosításra került, ugyanakkor a munkáltató érzékelte, hogy az indítványozó nyelvtudása nem fejlődött. Ekkor kérte a nyelviskolát, hogy mérje fel az indítványozó nyelvtudásának szintjét, ennek eredménye 2014. május 13-án jutott el a munkáltatóhoz. A nyelviskola azt közölte a munkáltatóval, hogy még legalább 400 óra szükséges az elvárt szint eléréséhez, ezt az indítványozó is elismerte, majd 2014. május 19-én írásban úgy nyilatkozott, hogy 2015. augusztusi határidővel tudja vállalni az előírt nyelvi követelmény teljesítését. Az indítványozó 2014. május 13-át követő időszakban több rejtett hangfelvételt készített a közte és a munkáltató ügyvezetője között lezajlott beszélgetésekről. A felvételeken az ügyvezető – olykor ingerült hangnemben – arról beszél, hogy elégedetlen az indítványozó teljesítményével, és ezért azt javasolja neki, hogy mondjon fel. Végezetül a munkáltató 2014. május 28-án azonnali hatályú felmondással megszüntette az indítványozó munkaviszonyát.
    [4] Az indítványozó bírósághoz fordult, kérve annak megállapítását, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a munkaviszonyát és kérte elmaradt jövedelme (továbbá végkielégítés, gépkocsi használat, valamint cafetéria) megfizetésére kötelezését.
    [5] Az első fokon eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: munkaügyi vagy elsőfokú bíróság), az indítványozó keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás indoka valós és okszerű volt. Valós, mert az indítványozó – önmaga által is elismerten – nem rendelkezett a munkakör ellátáshoz szükséges nyelvtudással, és okszerű, mert az indítványozóval szemben támasztott nyelvi követelmény nemcsak a módosított munkaköri leírásban jelent meg, hanem a felek közötti célmegállapodás is tartalmazta azt. A bíróság a fentiekből azt a következtetést vonta le, hogy a nyelvtudás hiánya a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékű megszegésének minősült, amelyért az indítványozót súlyos gondatlanság terhelte.
    [6] Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak az indítványozó azon állítását, hogy az azonnali hatályú felmondás azért volt jogellenes, mert az abban foglalt indokok csak ürügyként szolgáltak és a felmondás valós okai a recesszió, az indítványozó romló értékesítési adatai és az ezekből fakadó emberi konfliktusok voltak.
    [7] A bíróság vizsgálta az indítványozó által bizonyítékként becsatolt hangfelvételeket is, azokat lejátszotta a tárgyaláson és értékelte az ott elhangzottakat, és megállapította, hogy azok nem voltak alkalmasak annak megállapítására, hogy a munkáltatónak az indítványozó teljesítményromlásával kapcsolatos kifogásai mögött milyen tények, körülmények álltak.
    [8] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az indítványozó nem tudta bizonyítani, hogy a munkáltató a joggal való visszaélés tilalmába ütköző módon szüntette meg a munkaviszonyát, ezzel szemben a munkáltató sikeresen bizonyította, hogy az azonnali hatályú felmondás indoka valós és okszerű volt.
    [9] A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság (a továbbiakban: törvényszék vagy másodfokú bíróság) közbenső ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen mondott fel azonnali hatállyal az indítványozónak. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, de az abból levont következtetéssel nem értett egyet, ugyanis munkajogi szempontból a nyelvtudás hiánya munkavállalói képesség, amelynek hiánya vagy meg nem szerzése alkalmatlanságra alapított felmondás indoka lehet, de önmagában nem szolgálhat azonnali hatályú felmondás indokául.
    [10] A másodfokú bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségének, amikor nem ismertette a felekkel, hogy a munkáltató kötelezettsége az indítványozó által elkövetett minősített kötelezettségszegés igazolása, illetve nem adott kioktatást a becsatolt hangfelvételek vonatkozásában. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban orvosolta a fenti eljárási hibákat, azaz tájékoztatta a feleket a bizonyítási kötelezettségükről és e körben felhívta az indítványozó figyelmét, hogy a becsatolt hangfelvételek hitelességét és keletkezésük időpontját ő köteles bizonyítani.
    [11] Az indítványozó a másodfokú eljárásban csatolta a hangfelvételek teljes, vágatlan verzióját. Ugyanakkor a törvényszék a hangfelvételek felhasználhatóságáról nem döntött, tekintettel arra, hogy a joggal való visszaélés vizsgálata az azonnali hatályú felmondás jogellenessége folytán szükségtelen volt.
    [12] A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a törvényszék közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot a munkáltató joggal való visszaélésének vizsgálata tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, arra tekintettel, hogy a másodfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – ezt nem vizsgálta. A Kúria ítélete szerint a tanulással elsajátítható, munkakör betöltésének feltételeként előírt, munkaköri feladatok ellátásának feltételét képező tudás(szint) megszerzésének a munkavállaló által vállalt, több ízben meghosszabbított határidőn belüli nem teljesítése (elmulasztása), objektív akadályozó körülmények fennállásának hiányában alapot adhat az azonnali hatályú felmondás alkalmazására.
    [13] A másodfokú bíróság a megismételt eljárásban helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A másodfokú bíróságnak ebben az eljárásban a munkáltató rendeltetésellenes joggyakorlását kellett vizsgálnia. A bizonyítás az indítványozót terhelte, aki bizonyítási kötelezettségének e-mailekkel és hangfelvételekkel kívánt eleget tenni. Az e-mailek tekintetében megállapítható volt, hogy azok mindegyike 2014. május 13-a és 27-e között keletkezett. A levelek tartalma, az azokban megjelenő számonkérések mind a munkáltatónál zajló normál ügymenet részét képezték, azok nem bizonyítják az indítványozó által állított súlyos személyi konfliktust.
    [14] A hangfelvételek egy részét az indítványozó – az alapeljárásban – az elsőfokú bíróság, majd másik – hosszabb – részét a másodfokú bíróság elé tárta bizonyítékként, mint vágatlan és teljes verziót. A törvényszék szerint ezzel az indítványozó maga kérdőjelezte meg a hanganyagok hitelességét, hiszen a rövidebb hanganyagról is azt állította, hogy az a teljes és vágatlan verzió. A másodfokú bíróság 2017. június 7-én kelt 11. számú jegyzőkönyvében felhívta az indítványozó figyelmét, hogy őt terheli a bizonyítási kötelezettség a hanganyagok keletkezésének időpontja, illetve hitelességük volta kapcsán. Az indítványozó azonban nem kérte szakértő kirendelését és más módon sem bizonyította a később csatolt hosszabb hanganyagok hitelességét, így azokat a bíróság nem fogadta el bizonyítékként.
    [15] A törvényszék arra is figyelemmel volt, hogy az indítványozó az e-mailek és a hanganyagok keletkezését megelőzően már tisztában volt a nyelviskola szintfelmérő eredményével, továbbá azt is elismerte, hogy a jogi képviselője tanácsára bizonyítékokat kezdett gyűjteni, így nem zárható ki a munkáltatói ügyvezető provokációja, ti., hogy a felvételek célja az alperesi ügyvezető rossz színben való feltüntetése volt.
    [16] A törvényszék tehát a bizonyítatlanság miatt utasította el a keresetet, ugyanis az indítványozó nem tudta kétséget kizáróan igazolni a rendeltetésellenes joggyakorlás körében állítottakat, miszerint az azonnali hatályú felmondás tényleges indoka valójában az volt, hogy a munkáltató mentesülni szeretett volna a rendes felmondáshoz fűződő jogkövetkezmények és anyagi terhek alól.

    [17] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a törvényszék ítélete azért sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], mivel az megfosztotta őt a hangfelvételek bizonyítékként való felhasználásának lehetőségétől, megsértve ezzel a fegyverek egyenlőségének elvét. Az indítványozó számára ugyanis csak a törvényszék ítéletéből derült ki, hogy a bíróság szakkérdésnek tekintette a hanganyagok eredetiségét. A tárgyalás során a felek részletekbe menően elemezték a hangfelvételeket és azt, hogy azok mit bizonyítanak, ugyanakkor nem derült ki, hogy a bíróság megkérdőjelezi azok eredetiségét, illetve, hogy az eredetiség bizonyítása az indítványozót terheli. Az indítványozó szerint a bíróság maga is kirendelhetett volna szakértőt, illetve lehetősége lett volna e körben hatályon kívül helyezni az elsőfokú ítéletet és utasítani az elsőfokú bíróságot a szakértői bizonyítás lefolytatására.

    [18] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.

    [19] 3.1. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló munkaügyi per felperese volt, így indítványozói jogosultsága megállapítható. A határidőben előterjesztett alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt követelményeknek, így az indítvány határozottnak tekinthető, mivel az indítványozó megjelölte a támadott bírósági döntést, a sérelmet szenvedett alapjogot, és indokolást arra nézve, hogy miért és mennyiben sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga. Emellett az indítványozó megjelölte az Alaptörvény és az Abtv. azon rendelkezéseit, amelyek megállapítják az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására.

    [20] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
    [21] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint a bizonyítékok értékelése és ezen keresztül a tényállás megállapítása, illetve annak bizonyos fokú felülvizsgálata a jogorvoslati eljárás(ok) során az eljáró bíróságok, végső soron a Kúria feladata. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik felhatalmazással. A bíróság ezen értékelő tevékenysége nem lehet alkotmányossági vizsgálat tárgya {3259/2019. (X. 31.) AB végzés, Indokolás [26]; lásd még: 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [24]; 3013/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [18]; 3221/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]; 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.

    [22] 3.3. Az indítványozó a fegyverek egyenlőségének a sérelmére hivatkozott. Az 21/2014. (VII. 15.) AB határozat megállapította, hogy: „Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a fegyverek egyenlősége a tisztességes eljárás egyik meghatározó eleme, amely alapvetően a büntetőeljárásban biztosítja, hogy a vádnak és a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyen arra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleményt formálhasson és állást foglalhasson. A fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen.”
    [23] A 10/2017. (V. 5.) AB határozat pedig kimondta, hogy „[a]z Alkotmánybíróság a fegyverek egyenlőségének elvét ugyan alapvetően a büntetőeljárás kapcsán értelmezte, azonban a tisztességes eljáráshoz való jog alapján alkalmazhatónak találta azt minden bírósági eljárás tekintetében, így polgári perek esetében is” (Indokolás [61]).

    [24] 3.4. Az indítványozó azért állította a másodfokú ítélet alaptörvény-ellenességét, mert – előadása szerint – csak a törvényszék ítéletének kézhezvételekor szembesült azzal, hogy a bíróság vitatta a bizonyítékként elé tárt hangfelvételek valódiságát. Az eljárásnak ebben a szakaszában azonban már nem volt lehetősége a bizonyításra, a bíróság lényegében „lefegyverezte”, amikor megakadályozta, hogy a hangfelvételekkel bizonyítsa a felmondás jogellenességét.
    [25] A törvényszék indítványozó által támadott ítéletéből megállapítható, hogy a bíróság az indítványozó keresetét nem a szakértői bizonyítás elmaradása miatt utasította el. A másodfokú bíróság a bizonyítékok között értékelte az indítványozó és a munkáltató közötti e-maileket, a hanganyagok és az e-mailek beszerzésének célzatosságát, a jogi képviselő javaslatára történő bizonyítékgyűjtést, az alperes ügyvezetőjével szembeni provokáció gyanúját, a bizonyítékok keletkezésének időpontját, az elsőfokú eljárásban tanúsított indítványozói pervitelt is. A másodfokú eljárásban becsatolt hanganyag mellőzése tehát önmagában nem okozhatta az indítványozó pervesztességét. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt, az indítványozó által is elismerten vágott, szerkesztett hanganyagot az elsőfokú bíróság bizonyítékként elfogadta, azt bizonyítékként értékelte. A másodfokú bíróság a másodfokú eljárásban előterjesztett hosszabb hanganyagot azért zárta ki a bizonyítékok köréből, mivel úgy értékelte, hogy az indítványozó magatartása nem volt összeegyeztethető a jóhiszemű pervitel követelményével. Az indítványozó ugyanis az elsőfokú eljárásban is azt állította, hogy a bizonyítékként előterjesztett hanganyag vágatlan és hiteles, majd a másodfokú eljárásban egy sokkal hosszabb hanganyagot terjesztett elő, elismerve, hogy az sem tartalmazza a teljes beszélgetést. Ebből következően a másodfokú eljárásban csatolt hangfelvételek kizárása a bizonyítékok köréből nem vetett fel alapvető alkotmányjogi kérdést, és a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség megállapítását sem alapozta meg.
    [26] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az indítványozó valójában a bírói tényállás-megállapítás helyességét vitatta, tulajdonképpen azt, hogy a másodfokú eljárásban becsatolt hanganyagot nem értékelte a bíróság és ez vezetett a pervesztességhez, tulajdonképpen a felmondás jogszerűségének a megállapításához.

    [27] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt követelményeknek, ezért nem fogadható be. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
        Dr. Sulyok Tamás s. k.,
        tanácsvezető alkotmánybíró
        .
        Dr. Czine Ágnes s. k.
        alkotmánybíró




        Dr. Sulyok Tamás s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Juhász Imre
        előadó alkotmánybíró helyett
        .
        Dr. Sulyok Tamás s. k.
        tanácsvezető alkotmánybíró
        az aláírásban akadályozott
        dr. Horváth Attila
        alkotmánybíró helyett

        Dr. Juhász Miklós s. k.
        alkotmánybíró
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        09/26/2019
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against the judgement No. 6.Mf.680071/2019/7 of the Budapest-Capital Regional Court (voice recording as a tool of evidence)
        Number of the Decision:
        .
        3399/2022. (X. 12.)
        Date of the decision:
        .
        09/27/2022
        .
        .