Hungarian

Ügyszám: .	739/B/1997
Előadó alkotmánybíró: Bihari Mihály Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 30/2000. (X. 11.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2000/202 .

A döntés kelte: Budapest, 10/09/2000 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos   megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi                         határozatot : Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nehéz tehergépkocsik közlekedésének korlátozásáról szóló 111/1995. (IX. 21.) Korm. rendelet   módosításáról  szóló  99/1997.  (VI.  11.)   Korm. rendelet  alkotmányellenes, ezért azt  2000.  december  31-ei hatállyal megsemmisíti. Ezt  a  határozatát  az Alkotmánybíróság a Magyar  Közlönyben közzéteszi.                           Indokolás                              I. Az   indítványozó   a  nehéz  tehergépkocsik   közlekedésének korlátozásáról  szóló  111/1995.  (IX.  21.)  Korm.  rendelet módosításáról  szóló  99/1997. (VI. 11.)  Korm.  rendelet  (a továbbiakban:    Rendelet)    megsemmisítését    kérte     az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a Rendelet sérti az Alkotmány 18., 36. és 70/D.  §-ait,  valamint  ellentétes  a  környezet  védelmének általános  szabályairól  szóló 1995.  évi  LIII.  törvény  (a továbbiakban:  Kvtv.) 43. §-ának (1) és (2), továbbá  44.  §- ának (1) és (2) bekezdéseiben foglaltakkal. Az indítványozó véleménye szerint a Rendelet akként módosítja a  nehéz  tehergépkocsik közlekedésének korlátozásáról  szóló 111/1995. (IX. 21.) Korm. rendelet előírásait, hogy a védelmi szint   a  korábbiakhoz  képest  csökkent.  Ráadásul   -   az indítványozó   állítása  szerint   -   a   Kvtv.   kifejezett rendelkezésének figyelmen kívül hagyásával nem került  sor  a rendelettervezetnek  az arra jogosult állami  testület  által történő véleményeztetésére.                              II. Az Alkotmány érintett rendelkezései a következők: “2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” “18.  § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.” “35. § (1) A Kormány ... b) biztosítja a törvények végrehajtását; ...” “36. § Feladatának ellátása során a Kormány együttműködik  az érdekelt társadalmi szervezetekkel.” “70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2)  Ezt  a  jogot  a Magyar Köztársaság a  munkavédelem,  az egészségügyi    intézmények    és    az    orvosi     ellátás megszervezésével,  a  rendszeres  testedzés   biztosításával, valamint  az  épített  és a természetes környezet  védelmével valósítja meg.” A Kvtv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései a következők: “43.  §  (1) A környezetvédelemmel összefüggő törvényjavaslat és  más  jogszabály  (a továbbiakban együtt:  jogszabály)  az ország    társadalmi-gazdasági   tervei,   területfejlesztési koncepciói, továbbá a regionális hatást eredményező  döntések (a  továbbiakban  együtt:  döntés)  előkészítője  köteles  az intézkedés   környezetre  gyakorolt  hatásait  vizsgálni   és értékelni,  s  azt  vizsgálati  elemzésben  (a  továbbiakban: vizsgálati elemzés) összefoglalni. (2)  Az  (1)  bekezdés  alkalmazásában a  környezetvédelemmel összefüggő   jogszabály   az   a  törvény,   kormányrendelet, miniszteri rendelet, illetőleg döntés, amely a) a környezeti elemekre, b) a környezet minőségére, vagy c)  a környezettel összefüggésben az emberi egészségre hatást gyakorol.” “44.  §  (1) A vizsgálati elemzésnek különösen a következőkre kell kiterjednie: a)    a    tervezett   előírások,   intézkedések    mennyiben befolyásolják, illetőleg javíthatják a környezet állapotát; b)  a  tervezett  intézkedések elmaradása esetén  milyen  kár érheti a környezetet, illetőleg a lakosságot; c)   a   hazai  feltételek  mennyiben  adottak  a   tervezett intézkedések bevezetéséhez; d) a közigazgatási szervek mennyiben felkészültek a tervezett intézkedések végrehajtására; e)  a  tervezett  intézkedések  megvalósításához  az  állami, pénzügyi,  szervezeti  és  eljárási feltételek  rendelkezésre állnak-e; f)  a  javaslat  mennyiben  jelent eltérést  a  nemzetközileg általánosan elfogadott megoldásoktól. (2) A 43. § (1) bekezdésében meghatározott tervezeteket és  a vizsgálati  elemzést  a  döntésre jogosult  szervhez  történő benyújtás  előtt - véleménynyilvánítás céljából  -  meg  kell küldeni    az   Országos   Környezetvédelmi   Tanácsnak.    A véleménynyilvánításra - a tervezet kézbesítésétől számított - legalább harminc napot kell biztosítani.” “45.  §  (1)  A  környezetvédelem széles körű  társadalmi  és tudományos,  szakmai megalapozása érdekében -  legfeljebb  22 tagú  -  Országos  Környezetvédelmi Tanács  (a  továbbiakban: Tanács) működik. (2)  A Tanács a Kormány működési ideje alatt, annak tanácsadó szerveként   állást   foglal  a  különböző   környezetvédelmi programok  elvi kérdéseiben, a környezetvédelemmel összefüggő jogszabályokkal és döntésekkel (43. §) kapcsolatban és  egyéb környezetvédelmi  ügyekben. A Tanács az Országgyűlés  vagy  a Kormány    hatáskörébe   tartozó   döntésekkel    kapcsolatos állásfoglalásait a Kormány elé terjeszti. (3) A Tanácsban egyenlő arányban vesznek részt a)    a   környezetvédelmi   céllal   bejegyzett   társadalmi szervezetek, valamint b)  a  szakmai és gazdasági érdekképviseleti szervek a  maguk által meghatározott módon választott, c)  a  tudományos  élet, a Magyar Tudományos Akadémia  elnöke által e tisztségre megbízott képviselői. ...” A    Rendeletnek    az   Alkotmánybíróság   által    vizsgált rendelkezései: “1.  §  A  nehéz tehergépkocsik közlekedésének korlátozásáról szóló - a 190/1996. (XII. 17.) Korm. rendelettel módosított - 111/1995. (IX. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. §- a  (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A  rendelet hatálya alá tartozó tehergépkocsival, az  ország közútjain) "b) szeptember 1-jétől június 14-éig - ezen belül november 4. és  március  1.  között  a nemzetközi  forgalomban  közlekedő tehergépkocsik kivételével - vasárnap és munkaszüneti napokon 8 órától 22 óráig" (közlekedni nem szabad).” “2.  §  Az R. 3. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül  ki, egyidejűleg  az  R. 3. §-ának számozása 3. §  (1)  bekezdésre változik: (2)  Az a rakománnyal közlekedő tehergépkocsi, amely a június 15.  és  augusztus 31. közötti időszakban a  hétvégi  tilalom kezdete  előtt érkezik az államhatárnál levő vámterületre,  a 2.  §  (1) bekezdésének aa) alpontjában meghatározott tilalom ellenére a lehető legrövidebb útvonalon a forgalmi engedélybe bejegyzett   magyarországi   telephelyéig   vagy   az    első lerakodóhelyéig továbbhaladhat. Nem veheti azonban igénybe  a rendelet mellékletében megjelölt útvonalakat.” Az   Alkotmánybíróság  állásfoglalás  céljából  megküldte  az indítványt   a   Magyar   Köztársaság   környezetvédelmi   és területfejlesztési,   illetve  közlekedési,   hírközlési   és vízügyi     minisztereinek.     A     környezetvédelmi     és területfejlesztési    miniszter   arról    tájékoztatta    az Alkotmánybíróságot,   hogy   az   Országos   Környezetvédelmi Tanácsnak  a  Rendelet tervezetét nem küldték  meg,  ezért  a rendelettervezet véleményezésére nem kerülhetett sor.                             III. Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott. 1.  Az Alkotmány 18. §-át az Alkotmánybíróság elvi éllel  már értelmezte  a  28/1994. (V. 20.) AB határozatával.  Eszerint: “Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alkotmány 18.  §- ában  megállapított, az egészséges környezethez  való  jog  a Magyar   Köztársaságnak  azt  a  kötelezettségét  is  magában foglalja,  hogy  az állam a természetvédelem  jogszabályokkal biztosított  szintjét nem csökkentheti,  kivéve,  ha  ez  más alapjog     vagy     alkotmányos    érték    érvényesítéséhez elkerülhetetlen.  A védelmi szint csökkentésének  mértéke  az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan.” (ABH 1994.  134.)  E mérce nemcsak a természetvédelemre,  hanem  a környezetvédelemre is irányadó, ahogy erre a 14/1998. (V. 8.) AB határozat (ABH 1998. 126, 130.) is utal. A  996/G/1990.  AB határozat is rámutatott a  jogalkotónak  a környezetvédelemmel  kapcsolatos kötelezettségeire.  Eszerint “az Alkotmány 18. § és 70/D. § (2) bekezdése alapján az állam kétségtelenül  köteles  az egészséges környezethez  való  jog megvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására  és működtetésére.  Sem  a  18. § szóhasználata  (az  "egészséges környezethez"  való  jog),  sem  az  állami  környezetvédelmi feladat  beágyazása  a  70/D. §-ban az egészséghez  való  jog megvalósításának   eszközei   közé   nem    értelmezhető    a környezethez  való jog korlátozásaként. Az is megállapítható, hogy  az  állam  kötelességeinek magukban kell foglalniok  az élet  természeti  alapjainak védelmét, ki kell  terjedniök  a véges javakkal való gazdálkodás intézményeinek kiépítésére, a környezettel   kapcsolatos   információhoz   jutás   és    az érintetteknek  a  döntések  előkészítésében  való  részvétele biztosítására. Annak meghatározása azonban, hogy ezen  állami kötelezettségekből milyen konkrét jogalkotási és  kormányzati teendők  származnak, már csak törvényhozási úton  történhet.” (ABH 1993. 533, 535.) 2.  Az  Alkotmánybíróság a jelen eljárása során a  kifogásolt tartalmi alkotmányossági szempontokat megelőzően a jogszabály- alkotási formai hiányosságokat vizsgálta meg. 2.1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az Alkotmány  36.  §-a szerint a jogalkotót terhelő  egyeztetési kötelezettséggel.    E   töretlen    gyakorlat    során    az Alkotmánybíróság    a    jogalkotó    szervek     egyeztetési kötelezettségét a jogalkotásról szóló 1987. évi  XI.  törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseire figyelemmel vizsgálta. Az  Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 36. §-ával  kapcsolatos, de   a   Jat.  rendelkezéseire  figyelemmel  kialakított,   a jogszabály-alkotási   követelményeket   meghatározó   állandó gyakorlata,   hogy   “a   közhatalmi   jogosítványokkal   nem rendelkező  társadalmi, érdekképviseleti szervek véleményének beszerzése   a   jogszabály   közjogi   érvényességének   nem feltétele” [39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999.  325, 349.;  korábban:  7/1993. (II. 15.) AB határozat,  ABH  1993. 418,  419.;  50/1998. (XI. 27.) AB határozat, ABH 1998.  387, 397.]. Az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a véleményező szerv “közhatalmi jellegének” tisztázása a Jat. szerinti  általános egyeztetési kötelezettség alkalmazása esetén azért szükséges, mert  a  Jat.  rendelkezései  alapján  az  egyeztetési  körbe bevonandó  intézményi-személyi kör bizonytalan. A véleményező szerv “közhatalmi jellege” irányadó arra vonatkozóan, hogy  a jogszabály-előkészítés során a jogalkotóval  szemben  a  Jat. által     támasztott    általános    jellegű     egyeztetési, együttműködési  elvárás  alapján  megállapítható-e  az  adott szerv    véleményének   beszerzésére   vonatkozó    speciális jogalkotói   kötelezettség.  Ha  ugyanis  a   Jat.   szerinti általános    egyeztetési   kötelezettségnek   minden    egyes társadalmi, érdekképviseleti szervvel szemben való megtartása a  jogalkotásra  vonatkozó  formai alkotmányossági  kritérium lenne, akkor a Kormány gyakorlatilag semmilyen rendeletet nem alkothatna, törvényjavaslatot nem készíthetne, hiszen  mindig akadhatna   újabb,  magát  érdekképviseletiként   meghatározó szervezet, amelynek véleményét ki kellene kérnie. A  16/1998.  (V.  8.)  AB határozatában  az  Alkotmánybíróság “közhatalmi  elemet  tartalmazó  közfeladatnak  minősíti   az államigazgatási  eljárásban gyakorolt  egyetértési  jogot,  a tanácsadói közreműködést, a közigazgatási feladatok ellátását és a normaalkotást.” (ABH 1998. 140, 145.) Minderre  tekintettel az Alkotmánybíróság arra az álláspontra helyezkedett,   hogy  a  jogszabály  által  kifejezetten   és konkrétan  megnevezett,  egyetértési,  illetve  véleményezési jogkörrel    rendelkező   szervezetek   -   a    demokratikus döntéshozatali   eljárásban  betöltött  szerepük   miatt   az egyeztetési kötelezettség vonatkozásában - közhatalminak, így a jogalkotó számára megkerülhetetlennek minősülnek. Jelen  esetben az Országos Környezetvédelmi Tanács közhatalmi jellegének vizsgálatára nem volt szükség, ugyanis a jogalkotó véleményeztetési kötelezettségét nem az Alkotmány 36. §-a, és nem  a Jat. rendelkezései alapozták meg, hanem a Kvtv. 44.  § (2) bekezdése. 2.2.    A    jogalkotó    szervek    általános    egyeztetési kötelezettségével kapcsolatban az Alkotmánybíróság a 39/1999. (XII.  21.) AB határozatában ismételten utalt arra a  korábbi megállapítására, hogy “a jogalkotási törvény rendelkezéseinek figyelmen   kívül   hagyása  csak  akkor   eredményezheti   a jogszabály  alkotmányellenességének  megállapítását,  ha   az adott  jogszabály egyben az Alkotmány valamely  rendelkezését is sérti.” (ABH 1999. 325, 349-350.) Ebből az a következtetés vonható  le,  hogy  az Alkotmány 36. §-ával kapcsolatos  Jat. szerinti  általános egyeztetési kötelezettség be nem  tartása önmagában   nem  eredményez  alkotmánysértést.  A  jogszabály alkotmányellenessége  csak  akkor  következik   be,   ha   az általános  egyeztetési kötelezettség figyelmen kívül  hagyása esetén egyúttal más alkotmányi rendelkezés is megsérül. Az  Alkotmánybíróság jelen eljárásában azt vizsgálta, hogy  a Kvtv.  szerinti véleményeztetési kötelezettség Kormány általi figyelmen  kívül  hagyása  egyúttal sértette-e  az  Alkotmány valamely rendelkezését. Az  Alkotmánybíróság  11/1992.  (III.  5.)  AB  határozatában rámutatott arra, hogy a “jogállamiság és jogbiztonság elvéből fakadnak  az  eljárási garanciák. Ezek alapvető jelentőségűek az    egyes   jogintézmények   működésének   kiszámíthatósága szempontjából.   Csak  a  formalizált  eljárás   szabályainak követésével  keletkezhet érvényes jogszabály...”  (ABH  1992. 77, 85.) Az   Alkotmánybíróság  több  határozatában,   legutóbb   elvi jelleggel  a 39/1999. (XII. 21.) AB határozatában (ABH  1999. 325,  349.)  azt  is  hangsúlyozza, hogy  “a  törvényalkotási folyamat  egyes  eljárási szabályainak  betartása  a  törvény érvényességének   az   Alkotmány  2.   §   (1)   bekezdéséből levezethető jogállami követelménye. Ezért az Alkotmánybíróság megsemmisíti  a jogszabályt, ha a jogalkotási  eljárás  során olyan súlyos eljárási szabálytalanságot követtek el, amely  a jogszabály  közjogi érvénytelenségét idézte  elő,  illetőleg, amely    másként   nem   orvosolható,   mint   a   jogszabály megsemmisítésével. [3/1997. (I. 22.) AB határozat, ABH  1997. 33,  39-40.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997.  122, 128.;  52/1997.  (X. 14.) AB határozat, ABH 1997.  331,  332, 345.]” Az  Alkotmánybíróság gyakorlata folyamatosan  nagy  hangsúlyt helyezett   az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében   foglalt rendelkezésre, mely szerint “a Magyar Köztársaság  független, demokratikus   jogállam”.   A  jogállamiság   részét   képező döntéshozatali eljárási szabályok megsértése a döntés közjogi érvénytelenségét  eredményezheti. Ellenkező  esetben  maga  a demokratikus  rendszer  veszíti el legitimációját,  hiszen  a különböző    társadalmi   részérdekek   megjelenítésére    és összehangolására  nem  nyílik mód, így a  konszenzus  elérése eleve  lehetetlen.  Amennyiben pedig  külön  törvény  ír  elő konkrét  és  intézményesített véleménykérési kötelezettséget, akkor  annak  elmulasztása  olyan, a  jogalkotási  eljárásban elkövetett súlyos szabálytalanságnak minősülhet, amely  adott esetben  a jogállamiság alkotmányos követelményét közvetlenül veszélyezteti,  és  a törvénysértő módon alkotott  jogszabály közjogi érvénytelenségét eredményezheti. Azt a kérdést,  hogy a   külön  törvényekben  meghatározott  jogalkotási  eljárási szabály  megszegése súlyosságánál fogva adott esetben eléri-e az  alkotmánysértés  szintjét, az  Alkotmánybíróságnak  eseti mérlegeléssel kell eldöntenie. 2.3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jelen esetben a  Kvtv. hivatkozott rendelkezései egyértelműen meghatározzák a Kormánynak az érintett szerv - az Országos Környezetvédelmi Tanács - véleményének beszerzésére vonatkozó kötelezettségét. Konkrét   törvényi  előírás,  nevezetesen  a  Kvtv.   44.   § (2)    bekezdésében    foglalt,    jól    körülhatárolt    és félreérthetetlen   rendelkezése   tartalmazza    a    Kormány véleményeztetési      kötelezettségét.      Az       Országos Környezetvédelmi  Tanácsot  a Kvtv.  45.  §-a,  tehát  nem  a Kormány akarata hozta létre. A véleményeztetési kötelezettség alá eső jogszabályok körét és az eljárási szabályokat a Kvtv. 43.   és   44.   §-ai  világosan  rögzítik.  Az   egyeztetési kötelezettség  nem a Kormány eseti döntésén,  hanem  törvényi előíráson alapul. A Kvtv. ezen rendelkezései az Alkotmány  és a  Jat.  fenti  általános - minden jogalkotásra  kiterjedő  - egyeztetési   kötelezettségéhez  képest  a   környezetvédelmi jogalkotásra  vonatkozó  speciális  és  erősebb  érvényességi követelményt jelentenek, annál is inkább, mivel  az  Országos Környezetvédelmi  Tanács  nem  is  érdekvédelmi   feladatokat ellátó,   hanem  a  környezetvédelem  széleskörű  társadalmi, tudományos  és  szakmai  megalapozását  biztosítani  hivatott társadalmi szervezet [Kvtv. 45. § (1) és (2) bekezdés]. Az  Alkotmánybíróság  rámutat  arra,  hogy  a  Kvtv.  jelzett szabályai    alapján   köteles   a   Kormány    a    törvényi rendelkezéseket  betartva,  a  törvényben  feljogosított   és pontosan  megjelölt szervet a normatervezet  véleményeztetése végett  megkeresni. A törvényben kijelölt szerv - az Országos Környezetvédelmi  Tanács  -  meghatározott  határidőn   belül köteles  véleményét a Kormánnyal közölni, tehát a jogalkotási folyamat nem szenved tartós késedelmet. Jelen esetben tehát a Kormány  nem  szabadulhat a véleményeztetés konkrét  törvényi kötelezettsége    alól.    Az   Alkotmánybíróság    mindezzel összefüggésben  hangsúlyozza, hogy a törvények  betartása  és betartatásuk  biztosítása a Kormánynak  az  Alkotmány  35.  § (1) bekezdés b) pontján alapuló általános kötelezettsége. Mivel   a   Rendelet   a  Kvtv.  kifejezett  rendelkezéseinek figyelmen  kívül  hagyásával született, ezért megállapítható, hogy   a  törvényben  előírt  véleményeztetési  kötelezettség elmulasztása  közvetlenül sérti a jogállamiság követelményét. Így  azt az Alkotmánybíróság a jogállamiság [Alkotmány  2.  § (1)     bekezdés]    követelményére    figyelemmel,    formai alkotmányellenessége miatt megsemmisítette. 3.  Megjegyzi  továbbá  az  Alkotmánybíróság,  hogy  a  jelen esetben  az  Országos  Környezetvédelmi  Tanács  véleményének kikérése azért is garanciális jelentőségű lett volna, mert  a fentiekben kifejtett - az Alkotmány 18. §-ával kapcsolatos  - alkotmányos    követelmény   betartásának   megítélése    egy ténykérdésre   vezethető   vissza:   vizsgálandó,   hogy    a környezetvédelem jogszabályokkal biztosított szintje változik- e   a  jogalkotás  következtében.  A  társadalmi  és  szakmai szervezeteket,  valamint a tudomány képviselőit  tömörítő,  a környezetvédelemmel   kapcsolatos   szaktudást    megjelenítő Országos  Környezetvédelmi  Tanács  törvényben  megállapított feladata   a  környezetvédelem  széles  körű  társadalmi   és tudományos, szakmai megalapozása. A  környezetet és a természetet érintő, arra kihatással  bíró döntések   sajátossága,  hogy  azok  következményei   gyakran visszafordíthatatlanok, a jövendő generációk  életfeltételeit pedig  alapvetően  determinálják. Ez  a  fokozott  felelősség különleges  megfontoltságot és körültekintést követel  meg  a jogalkotó   részéről.  Ez  a  körülmény  a   véleményeztetési kötelezettség  elmulasztásának  súlyosságát  növeli,  és   az Alkotmány  18. §-ában garantált egészséges környezethez  való jog érvényesülését közvetlenül veszélyeztetheti. 4.   Tekintettel   arra   a  körülményre,   hogy   a   formai alkotmánysértés    az   indítvánnyal   érintett    jogszabály megsemmisítését     önmagában    indokolttá     tette,     az Alkotmánybíróság a Rendeletnek az Alkotmány 18. és  70/D.  §- aival   való   összefüggésére   vonatkozó   bővebb   tartalmi értékelést mellőzte. A   jövőbeni   megsemmisítés  az  Alkotmánybíróságról   szóló 1989.  évi  XXXII.  törvény  (a továbbiakban:  Abtv.)  43.  § (4)  bekezdésén alapul. Ezzel az Alkotmánybíróság lehetőséget kívánt  nyújtani a jogalkotó számára ahhoz, hogy  alkotmányos egyeztetési   kötelezettségének  eleget  téve   alkosson   új jogszabályt.   A   határozat   Magyar   Közlönyben    történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                       Dr. Németh János                  az Alkotmánybíróság elnöke   Dr. Bagi István                        Dr. Bihari Mihály   alkotmánybíró                       előadó alkotmánybíró   Dr. Czúcz Ottó                           Dr. Erdei Árpád   alkotmánybíró                              alkotmánybíró   Dr. Harmathy Attila                     Dr. Holló András   alkotmánybíró                              alkotmánybíró   Dr. Kiss László                     Dr. Kukorelli István   alkotmánybíró                              alkotmánybíró                                 Dr. Strausz János     Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva   alkotmánybíró                              alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	30/2000. (X. 11.)
Date of the decision: .	10/09/2000
.
.