A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Debreceni Ítélőtábla Vgkf.III.30.502/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványban az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Debreceni Ítélőtábla Vgkf.III.30.502/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy egy végelszámolás alatt álló cégtől vásárolt egy terméket, aminek a minőségét utóbb nem találta megfelelőnek. A vételár-visszatérítési igényét végelszámolási kifogás útján kívánta érvényesíteni. Hitelezői igényét tértivevényes küldeményként elküldte a cég székhelyére és a cégbíróságra is, azonban a cégtől „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza hozzá a küldemény.
[3] Az alapügyben a Debreceni Törvényszék Cégbírósága Vgf.09-13-000005/5. számú végzésével a végelszámolási kifogást érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A cégbíróság azért nem jegyezte be az indítványozó hitelezői igényét, mert az indítványozó nem tudta igazolni, hogy a végelszámolási kifogást a végelszámolónak bejelentette. Az elsőfokú bíróság döntését a Debreceni Ítélőtábla a Vgkf.III.30.502/2013/2. számú végzésével helybenhagyta. A bíróság indokolása szerint a kézbesítési vélelem azért nem volt alkalmazható ebben az esetben, mert az kizárólag a bírósági iratokra vonatkozik, illetve csak a már megindult eljárások esetén alkalmazható.
[4] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában azzal érvelt, hogy a bíróság döntése önkényesen tesz különbséget a hitelezők között aszerint, hogy ajánlott levélben vagy tértivevényes küldeményként jelentették be a hitelező igényüket. Ez szerinte sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét.
[5] Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy a bíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv.XI.30.306/2008/5. számú végzésére hivatkozott, aminek értelmében a feladóvevény ajánlott küldemény esetén keletkeztet kézbesítési vélelmet, tértivevényes küldemény esetén nem. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott végzése kapcsán azt állította, hogy nem része az Alaptörvényen alapuló jogforrási rendszernek, tartalma nem ismerhető meg. Ezáltal az indítványozó szerint a Legfelsőbb Bíróság végzésére való hivatkozás az indítványozó szerint sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése által biztosított tisztességes eljáráshoz való jogot. Sérti továbbá az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség követelményét is, mivel a végelszámolási eljárásban indokolatlan előnyt biztosít azon hitelezők számára, akik ismerik a végzés tartalmát.
[6] A fentieken túlmenően az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Debreceni Ítélőtábla végzésében – egyebek mellett – hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 7. § (2) bekezdésére, amit az indítványozó szerint helytelenül, önkényesen értelmezett. Véleménye szerint a bírósági döntés ezen az alapon is sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, illetve a törvény előtti egyenlőség elvét.
[7] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit vizsgálta.
[8] 2.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
[9] Az indítványozó az elsőfokú végzés ellen fellebbezéssel élt, alkotmányjogi panaszát a Debreceni Ítélőtábla jogerős döntése ellen nyújtotta be, az indítvány tehát e tekintetben megfelel a törvényi feltételeknek.
[10] Az indítványozó jogosultnak és érintettnek tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az alkotmányjogi panaszt.
[11] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az indítványozó a Debreceni Ítélőtábla végzését 2013. december 4-én vette kézhez. Az alkotmányjogi panaszt 2014. február 3-án adta postára a Debreceni Törvényszék Cégbíróságának címezve. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésére tehát a törvényes határidőn belül került sor.
[12] 2.2. Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia.
[13] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. §-át, melyre alapozva nyújtotta be alkotmányjogi panaszát, valamint kifejezett kérelmet terjesztett elő a sérelmezett bírósági döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan.
[14] Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdése, illetve a XXIV. cikk (1) bekezdése sérelmére hivatkozott indítványában.
[15] Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”
[16] Az Alkotmánybíróság korábban már rámutatott arra, hogy az Alaptörvény e rendelkezése a hatósági, s nem a bírósági eljárásokra vonatkozik {3181/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [40]; 3193/2013. (X. 22.) AB végzés; Indokolás [14]}. Az Alkotmánybíróság azt is megállapította már, hogy bírósági hatáskörbe tartozó eljárás során az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését érintő jogsérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhet {3181/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [40]}. Erre figyelemmel megállapítható, hogy a panasz ezzel az alaptörvényi rendelkezéssel kapcsolatban nem vizsgálható.
[17] Az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésével összefüggésben arra hivatkozva kérte az indítványozó az alaptörvény-ellenesség megállapítását, hogy a bíróság a hitelezők között indokolatlan különbséget tett. Valójában a Debreceni Ítélőtábla csupán alkalmazta a Gt. 7. § (2) bekezdését, ami eleve eltérő módon szabályozta, hogy mikor kell az ajánlott és a tértivevényes küldeményeket a belföldi címzetthez megérkezettnek tekinteni. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a szerinti indítványában a bírói döntés alaptörvény-ellenességét tehát olyan vélt különbségtétel miatt kérte megállapítani, ami magából a bírói döntésből nem is következett.
[18] Mindezek alapján megállapítható, hogy az indítványozó által hivatkozott alaptörvényi rendelkezések és a kifogásolt bírósági döntés közötti összefüggés hiányzik. A beadvány ezért nem tekinthető az Abtv. 52. § (1) bekezdésének megfelelő indítványnak. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 55. § (4) bekezdés d) pontjára – visszautasította.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró |
. |