A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz eljárás tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítélete, valamint a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27.092/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Vámtarifa Magyarázatról szóló 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet 3. számú melléklet 125. pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése, valamint 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítvány egyrészt arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria felülvizsgálati ügyben meghozott Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítélete, valamint a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27.092/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat.
[3] Az indítványozó szerint a támadott ítéletek sértik a jó hírnévhez való jogát [Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés], a tulajdonhoz való jogát [Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdés], valamint a tisztességes eljáráshoz való jogát [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], valamint az Alaptörvény 28. cikkében foglalt azon jogértelmezési elvet, hogy „[a]z Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
[4] Az indítvány másrészt arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Vámtarifa Magyarázatról szóló 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 3. számú melléklet 125. pontja alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azt.
[5] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó a tulajdonos megbízásából az elsőfokú közlekedési hatóságnál kérelmezte egy tehergépkocsi átalakítását oly módon, hogy három fő helyett hat fő legyen a szállítható személyek száma. Az elsőfokú hatóság határozatával az átalakításhoz szükséges előzetes engedélyt feltételekkel megadta.
[6] Az engedélynek megfelelő átalakítást követően az elsőfokú közlekedési hatóság 2012. június 21-én, jármű műszaki adatlapot mint egyszerűsített határozatot adott ki, mely szerint a perbeli jármű a Kereskedelmi Vámtarifa 87.03 áruosztályában sorolt, vagyis a továbbiakban nem teher-, hanem személygépkocsinak minősül. Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Nemzeti Közlekedési Hatóság Központ (a továbbiakban: Hatóság) másodfokú eljárása során a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézete (a továbbiakban: Intézet) adott szakvéleményt, melyben rögzítette, hogy az átalakított gépjármű vámtarifaszáma 87.03. A Hatóság a 2012. október 19. napján kelt EH/MD/NS/B/669/8/2012. számú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[7] Az indítványozó keresettel támadta a Hatóság határozatát, a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a K.27.010/2013/3. számú ítéletében a Hatóság határozatát hatályon kívül helyezte és a Hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme folytán eljáró Kúria a Kfv. II.37.740/2013/4. számú végzésében a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. Ezt követően a Bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. A Bíróság álláspontja szerint a besorolás szempontjából a Kereskedelmi Vámtarifa szerinti besorolásnak van jelentősége, az egyes vámtarifaszámokhoz tartozó áruosztályozási jellemzőket a Rendelet adja meg, melyet alkalmazni kell. A Rendelet általánosan alkalmazható konstrukciós jellemzőket sorol fel, ezek között említve a személygépkocsi esetében az állandó fal, vagy elválasztó elem hiányát az utasok számára szolgáló és az áru szállítására használható térség között. Ezen túlmenően azonban nem hagyhatók figyelmen kívül a Rendelet 3. számú mellékletében foglalt áruosztályozási rendelkezések sem, amelyek közül a 125. pont a jelen esetben is irányadó. A jogerős ítélet ellen az indítványozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helytadás, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása iránt. A Kúria a Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítéletében a Bíróság K.27.092/2014/8. számú ítéletét hatályában fenntartotta. Ítéletében a Kúria osztotta a Bíróság azon álláspontját, mely szerint a Rendelet 3. számú melléklet 125. pontja csak olyan gépjárművet minősít tehergépkocsinak, amelynek vezetőfülkéjében legfeljebb három személy szállítható. Mivel az átalakítást követően a perbeli gépjármű hat személy szállítására vált alkalmassá, ezért az nem tekinthető a 87.04 vámtarifa számú tehergépkocsinak.
[8] Az indítványozó a Kúria ítélete ellen az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésére, XIII. cikk (1) bekezdésére, XXVIII. cikk (1) bekezdésére, valamint 28. cikkére hivatkozva alkotmányjogi panaszt nyújtott be, és ezen kívül a Rendelet megsemmisítését is indítványozta azon az alapon, hogy az az Alaptörvény T) cikkével ellentétes.
[9] Az indítványozó indítványában az eljáró bíróságok ítéletével szemben előadta, hogy számos alkalommal, éveken keresztül alakított át tehergépjárműveket hat személyessé, majd ezeket tehergépjárművekként értékesítette, és ennek során az ÁFA-elszámolást a tehergépjárművekre vonatkozó szabályok alapján tette meg. Ezen gyakorlatát a Kúria egy korábbi, 2012. február 27. napján meghozott Kfv.VI.37.245/2011/6. számú ítéletére alapította, amely véleménye szerint egyértelműen kimondta, hogy a tehergépjármű áruszállító gépjármű maradt a hat személyessé átalakítás után is. A Kúria új, jelen indítványban támadott ítélete a hat személyessé átalakított tehergépkocsi vámtarifaszámát 87.03-ra változtatta meg. Ennek következtében a tehergépkocsi nem csak a regisztrációs adó, hanem az ÁFA szempontjából is személygépkocsivá vált. Üzleti partnerei a vételár részét képező ÁFÁ-t, továbbá a használat során vásárolt üzemanyag, egyéb termék (alkatrész) és szolgáltatás árának részét képező ÁFÁ-t éveken keresztül visszaigényelték. Ezt a Kúria új döntése értelmében nem tehették volna meg. Az indítványozó állítása szerint a támadott ítélet nyomán mind társaságuknál, mind üzleti partnereiknél sorozatos adóhatósági ellenőrzésekkel kell számolni, előadása szerint már történt is ilyen ellenőrzés. Amennyiben a Kúria támadott ítélete hatályban marad, neki és ügyfeleinek súlyos pénzügyi következményekkel, ügyletenként milliós nagyságrendű adóügyi megállapításokkal kell számolnia.
[10] Az indítványozó szerint a jó hírnévhez való joga amiatt sérült, hogy a Kúria korábbi ítélete ismeretében évekig jóhiszemű kereskedést folytatott, amelyet a Kúria új, támadott ítélete utólag nagymértékben az ügyfelei számára hátrányosan befolyásolt.
[11] Az indítványozó saját tulajdonhoz való jogának sérelmét kifejezetten nem állította, annak sérelmét csak ügyfelei vonatkozásában állapította meg az alábbiak szerint: „Az ügyletekben részt vett partnerek pénzeszközeinek elvonása (adóhiány, adóbírság, késedelmi pótlék) miatt pedig a partnerek tulajdonhoz való joga sérül.” Az indítványozó utalt arra, hogy a Kúria ítéletének rá nézve súlyos pénzügyi következményei lesznek, mivel milliós nagyságrendű adóügyi megállapításokkal kell számolnia.
[12] Az indítványozó a tisztességes eljárás követelményének sérelmét abban látta, hogy a Kúria azonos tényállás mellett, azonos társadalmi és jogi környezetben két, egymással ellentétes döntést hozott. Véleménye szerint a tisztességes eljárás követelményeivel szorosan összefüggő jogbiztonság nem csak az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is.
[13] Álláspontja szerint az eljáró bíróságok a Rendeletet az Alaptörvény 28. cikkével ellentétes módon értelmezték, mert azt nem a józan észnek, a közjónak, erkölcsnek és gazdaságosságnak megfelelő tartalommal alkalmazták.
[14] Az indítványozó a Rendelettel szemben előadta, hogy annak tartalma a jogalkotásra vonatkozó törvényi előírásokba, és azon keresztül az Alaptörvény T) cikkében foglaltakba ütköző módon nem egyértelmű, ellentmondásos, és más jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes.
[15] 3. Az Alkotmánybíróság a következőkben az alkotmányjogi panaszok befogadhatósága formai feltételeit [Abtv. 30. § (1) bekezdés, valamint 52. § (1b) bekezdés) a)–f) pont] vizsgálta meg.
[16] Az indítványozó a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27.092/2014/8. számú ítélete ellen az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetve 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságnál az Abtv. 30. § (1) bekezdésében előírt, a döntés kézbesítésétől (2014. július 14.) számított hatvan napos határidőn túl, igazolási kérelem előterjesztése nélkül, 2015. május 14-én nyújtotta be, így az elkésettnek tekintendő.
[17] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványozó azon kérelmét, hogy a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27.092/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, és ezért azt semmisítse meg, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.
[18] Az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete ellen az Abtv. 26. § (1) bekezdése, illetve 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságnál az Abtv. 30. § (1) bekezdésében előírt, a döntés kézbesítésétől (2015. március 18.) számított hatvan napos határidőn belül, 2015. május 14-én nyújtotta be, így az határidőben érkezettnek tekintendő.
[19] Az Alkotmánybíróság a fentieknek megfelelően a továbbiakban csupán a Kúria ítélete vonatkozásában vizsgálta a további befogadhatósági feltételek meglétét.
[20] Az indítványozó kérelme az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek eleget tesz. Az indítványozó megjelölte azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pont], továbbá amely az Alkotmánybíróság hatáskörét [Abtv. 26. § (1) bekezdés és 27. §], valamint indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont]. Az indítványozó a fentiek szerint kifejtette az eljárás megindításának indokait, illetve az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének a lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést (Rendelet 125. pont) és bírói döntést (a Kúria Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítélete) [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont]. Az indítványozó kifejtette, hogy az Alaptörvény mely rendelkezéseit [Alaptörvény T) cikk, VI. cikk (1) bekezdés, XIII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés, 28. cikk] érte sérelem [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az Alkotmánybíróság itt megjegyzi, hogy az indítványozó által megjelölt alapjogok [az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés, XIII. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés] olyan alapvető jogok, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkozhatnak, hanem a törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak [vö. Alaptörvény I. cikk (4) bekezdés], így a konkrét ügy jogi személy indítványozója azokra alkotmányjogi panaszban hivatkozhat. Az indítványozó a fentiek szerint kifejtette indokolását arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés és bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Végül az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz a jogszabályi rendelkezés és a bírói döntés megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[21] 4. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket vizsgálta meg.
[22] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó érintett, mert a Kúria előtt folyamatban volt felülvizsgálati eljárásban peres félként, felperesként szerepelt.
[23] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A Kúria Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítélete ellen további jogorvoslatnak helye nem volt.
[24] 4.1. Az Alkotmánybíróság ezt követően először az Abtv. 26. § (1) bekezdése vonatkozásában vizsgálta meg a befogadhatóság tartalmi feltételeit. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Rendelet 2008. március 29-től hatálytalan. Az Abtv. 41. § (3) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alaptörvény-ellenességét akkor állapíthatja meg, ha a jogszabályt konkrét esetben még alkalmazni kellett. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Rendeletet a konkrét esetben még alkalmazni kellene, mert az ügyben érintett adótörvények alkalmazásában a Kereskedelmi Vámtarifa 2002. július 31. napján hatályos besorolási rendjét kell irányadónak tekinteni, így a Hatóságnak, az Intézetnek, az alapper alperesének, illetve az eljáró bíróságoknak is az ebben az időpontban hatályos szabályokat kellett figyelembe vennie, ezekbe pedig a Rendelet támadott pontja is beletartozott. Az alaptörvény-ellenesség megállapításának lehetősége következtében az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszindítvánnyal kapcsolatban is megvizsgálta a befogadhatóság tartalmi feltételeit. Ennek során megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény T) cikk vonatkozásában nem tesz eleget azon feltételnek, mi szerint az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti eljárásban az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme esetén fordulhat az Alkotmánybírósághoz. Az Alaptörvény T) cikke ugyanis nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának {ld. 3121/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [89]}.
[25] Erre tekintettel az indítványozó azon kérelme, hogy a Vámtarifa Magyarázatról szóló 23/1990. (XII. 3.) PM rendelet 3. számú melléklet 125. pontja alaptörvény-ellenességét állapítsa meg azon az alapon, hogy az az Alaptörvény T) cikkét sérti, és semmisítse meg azt, nem alkalmas az érdemi vizsgálatra, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján.
[26] 4.2. Az Alkotmánybíróság ezek után az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz vonatkozásában vizsgálta meg a befogadhatóság tartalmi feltételeit.
[27] Az Alkotmánybíróság ennek során megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése sérelmének vonatkozásában nem tesz eleget azon feltételnek, hogy alkotmányjogi panaszában az indítványozónak saját, Alaptörvényben biztosított jogának sérelmét kell állítania. Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában nem saját, hanem ügyfelei tulajdonhoz való jogának sérelmét állította. Az indítványozó üzleti ügyfelei alapjogi sérelmére azonban saját alkotmányjogi panaszában eredményesen nem hivatkozhat. Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy az esetleges későbbi adóhatósági ellenőrzésekből származó pénzügyi következmények az indítványozó tulajdonjogát jelenleg nem sértik, és a későbbiekben sem feltétlenül okoznak jogsérelmet az indítványozónak, hiszen egy adóbírság önmagában nem szükségszerűen jár a tulajdonhoz való jog sérelmével. Az indítvány a fentiek értelmében az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem felel meg az Abtv. 27. §-ának a) pontja első fordulatában foglalt „az indítványozó alaptörvényben biztosított jogát sérti” kitételnek. A fentiekre tekintettel az indítványozó azon kérelme, hogy a Kúria Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességét állapítsa meg azon az alapon, hogy az az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését sérti, és semmisítse meg azt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján nem alkalmas az érdemi elbírálására.
[28] Az Alkotmánybíróság továbbá megállapította, hogy az indítvány az Alaptörvény 28. cikkében foglalt rendelkezésekre vonatkozó részében sem felel meg az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek. Mivel az Alaptörvény 28. cikkének címzettje nem az indítványozó, így az nem biztosít számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül erre az előírásra alapítani {Ld. 3039/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [15] és 3178/2015. (IX. 23.) AB végzés, Indokolás [20]}.
[29] Erre tekintettel az indítványozó azon kérelme, hogy a Kúria Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességét állapítsa meg azon az alapon, hogy az az Alaptörvény 28. cikkét sérti, és semmisítse meg azt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján nem alkalmas az érdemi vizsgálatra.
[30] 5. Az Alkotmánybíróság ezt követően a megmaradt indítványi elemeket [az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésére, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésére vonatkozó indítványokat] az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek alapján vizsgálta meg.
[31] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[32] A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel.
[33] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a benyújtott alkotmányjogi panasz az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jog sérelmével összefüggő elemében valójában az ügyben meghozott, az indítványozó számára kedvezőtlen bírósági döntés – az ügyben alkalmazandó jogszabályi rendelkezések értelmezésével kapcsolatos – megállapításainak tartalmi kritikája, ami nem vet fel alkotmányossági kérdést. Az alkalmazandó jogszabályok lényeges tartalmának megállapítása, illetve azok értelmezése alapvetően a bíróságok feladata. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor.” {Ld. 3195/2015. (X. 14.) AB határozat, Indokolás [18]}
[34] A fentiekből következően a rendes bíróságok jogértelmező tevékenysége csak abban az esetben eredményezheti alkotmányjogi panasz eljárás keretében a döntés érdemi vizsgálatát, adott esetben pedig annak megsemmisítését, ha az túllépi az értelmezési tartomány Alkotmánybíróság által megállapított alkotmányos kereteit. Ez a jelen ügyben nem volt megállapítható, így az indítványozó által az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének sérelmével összefüggésben felvetettek nem minősülnek az Abtv. 29. §-a szerinti alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek.
[35] Az Alkotmánybíróság az indítványozónak a Kúria állítása szerint eltérő döntéseivel kapcsolatos felvetéseivel – és azok kapcsán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés sérelmére vonatkozó indítványi elemmel – összefüggésben az alábbiakat állapította meg.
[36] Az eltérő tényállású, illetve az eljárásjogi szempontból is eltérő lefolyású kúríai eljárásokat lezáró ítéletek eltérései és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes (bírósági) eljáráshoz való jog között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Az indítványozó állított jogsérelme és a tisztességes bírósági eljárás alaptörvényi rendelkezése között nincs tartalmi kapcsolat, ezért az indítványozó indokai alapján az Abtv. 29. §-ában foglalt egyik törvényi feltétel fennállta sem állapítható meg.
[37] Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog, illetve a jogbiztonság követelménye között nem áll fenn az indítványozó által – a 47/2003. (X. 27.) AB határozatra történő hivatkozással – állított közvetlen és szoros kapcsolat. A jogalkalmazás kiszámíthatóságának követelményét a felhívott határozat [illetve az abban hivatkozott 9/1992. (I. 30.) AB határozat] a jogbiztonság keretében, és nem a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben tárgyalta. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének jogállamiságra, illetve jogbiztonságra vonatkozó elemére az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata alapján nem alapítható alkotmányjogi panasz, mert az önmagában nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak {ld. például 3149/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [24]; 3154/2014. (V. 9.) AB végzés, Indokolás [27]}. Egyes kivételektől eltekintve, általában és elsősorban a Kúria feladata, hogy az egységes ítélkezési gyakorlatot biztosíta, és hogy ennek érdekében elvi kérdésben jogegységi határozatot hozzon meg, ha azt szükségesnek ítéli meg.
[38] A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mivel az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét állító egyes indítványelemek tekintetében nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, annak érdemi vizsgálatára nincs lehetőség.
[39] Erre tekintettel az indítványozó azon kérelme, hogy a Kúria Kfv.III.38.018/2014/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság állapítsa meg azon az alapon, hogy az az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikk (1) bekezdését sérti, és semmisítse meg azt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján érdemi vizsgálatra nem alkalmas.
[40] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján – visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró |
. |