A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 1. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó 2012. június 28-án – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdése alapján – előterjesztett alkotmányjogi panaszában a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) 1. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A sérelmezett rendelkezés szerint részleges kárpótlás illeti meg azokat a természetes személyeket, akiknek magántulajdona az állam által 1939. május 1-jét követően alkotott, a Kpt. 1. és 2. számú mellékletben felsorolt jogszabályok alkalmazása által sérelmet szenvedett.
[2] Az indítványozó előadta, hogy az édesapja tulajdonában álló négy mezőgazdasági ingatlant és egy budapesti lakóházat 1951-ben, illetve 1952-ben államosították. Négy termőföld közül háromért cseretelket kapott, a negyedik földbirtokért és a lakóházért azonban nem kapott semmiféle kártalanítást. A panaszos édesapja 1991-ben kárpótlási kérelmet terjesztett elő és az illetékes hatóság 1992 novemberében 554 000 forint értékű kárpótlást ítélt meg számára. Az indítványozó előadta, hogy a fentieken túl édesapja – mint részvényes – tulajdonosa volt továbbá a család érdekeltségébe tartozó – részvénytársaságként működő – nyomdának és hírlapkiadónak, amelyeket szintén államosítottak, azonban kárpótlást nem kapott értük.
[3] Az indítványozó szerint a törvény fenti rendelkezése több okból is alaptörvény-ellenes. Egyrészt úgy véli, hogy a Kpt. teljes szabályozási koncepciója az Alaptörvénybe ütközik. Álláspontja szerint a méltányosság nem lehet kártalanítási jogcím, szemben az Alkotmánybíróság által kialakított koncepcióval, amely szerint az állam nem jogi igényeket elégít ki a kárpótlás során, hanem erkölcsi alapon, méltányosságból juttat javakat a kedvezményezetteknek. Ebből fakadóan a panaszos nem ismeri el a kárpótlás részlegességét sem, álláspontja szerint a kártalanításnak teljesnek kell lennie. Mindezek alapján sérült a panaszos tulajdonhoz való joga [Alaptörvény XIII. cikk], amikor az édesapja számára a Kpt. csupán részleges kárpótlási lehetőséget biztosított.
[4] Másrészt a Kpt. csak a tulajdonban bekövetkezett károk részleges kárpótlásáról szól. Ugyanakkor a panaszos családjának valamennyi tagja „anyagi kihatású” sérelmet szenvedett az államosítás miatt, nem csak a családi cégekben ténylegesen tulajdonnal rendelkezők. Az indítványozó szerint a Kpt. különbséget tesz az államosítás révén anyagi sérelmet szenvedettek között, aszerint, hogy tulajdonosok voltak, avagy sem. Ezért a Kpt. támadott rendelkezése a tulajdonhoz való jog [Alaptörvény XIII. cikk] mellett, sérti a diszkrimináció tilalmát [Alaptörvény XV. cikk] is.
[5] Végezetül azért is alaptörvény-ellenesnek véli a Kpt.-t, mivel az nem rendelkezik a jogi személyek tulajdonában okozott sérelmek megtérítéséről, így a panaszos is sérelmet szenvedett, mivel a családi cégek nem kaphattak kárpótlást. Ezért a Kpt. támadott rendelkezése a tulajdonhoz való jog [Alaptörvény XIII. cikk] mellett, sérti a diszkrimináció tilalmát [Alaptörvény XV. cikk] is.
[6] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek.
[7] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány megfelel az Abtv. 51. és 52. §-ában támasztott formai követelményeknek.
[8] Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a befogadás vizsgálata során észlelte, hogy az alkotmányjogi panaszt a törvényben biztosított határidőn túl terjesztették elő. Az indítványozó egyértelműen az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Beadványában az Abtv. 30. § (1) bekezdésének első fordulatára hivatkozik, amely szerint az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet előterjeszteni. Álláspontja szerint ugyanis Magyarország folyamatos jogsértést követ el, mivel „elmulasztotta azon kötelezettségét, hogy a Panaszost teljes kártalanításban részesítse (részleges kárpótlás helyett).” A „tulajdonhoz való joga folyamatosan sérül”, ebből fakadóan „az alkotmányjogi panasz beadására is folyamatosan van lehetőség” – állítja a panaszos.
[9] Az indítványozó érvelése azonban nem helytálló, mivel esetében az Abtv. 30. § (1) bekezdés második fordulatát kell alkalmazni, amely szerint az Abtv. 26. § (2) bekezdésében meghatározott esetben alkotmányjogi panaszt az alaptörvény-ellenes jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan napon belül lehet előterjeszteni. A 30. § (4) bekezdése pedig kimondja, hogy az Abtv. 26. § (2) bekezdése esetében a jogszabály hatálybalépésétől számított száznyolcvan nap elteltével alkotmánybírósági eljárás megindításának nincs helye. A Kpt. 1991. augusztus 10-én lépett hatályba, az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panasz pedig 2012. június 28-án – egyértelműen a hatálybalépést követő 180 napon túl – került előterjesztésre.
[10] A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján – hivatkozva az Abtv. 30. § (1) és (4) bekezdéseire – visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |