Hungarian

Ügyszám: .	410/B/2000
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 22/2002. (VI. 10.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2002/509 .

A döntés kelte: Budapest, 06/05/2002 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az    Alkotmánybíróság    jogszabály   alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta  a következő                          határozatot: Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Szeged  Megyei  Jogú Város  Közgyűlésének  a 41/2000. (IX. 14.)  Kgy.  rendeletével módosított  61/1999.  (XII.  23.) Kgy.  számú,  építményadóról szóló  rendeletének 6. § (2) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti. Az   Alkotmánybíróság  e  határozatát  a   Magyar   Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. A  Szeged Megyei Jogú Város Közgyűlésének a 41/2000. (IX. 14.) Kgy.  rendeletével módosított 61/1999. (XII. 23.)  Kgy.  számú rendelete   (a   továbbiakban:  Ör.)  6.   §   (2)   bekezdése alkotmányellenességének megállapítását kérte a Csongrád Megyei Közigazgatási  Hivatal  vezetője, és ugyanezen  jogszabályhely megsemmisítését  kérte  egy másik indítványozó  is,  ezért  az Alkotmánybíróság  az  ügyeket  egyesítette,  és  egy   eljárás keretében bírálta el. A Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője indítványában azt   kifogásolta,  hogy  az  önkormányzat   rendeletében   az építmények  utáni  adó  mértékének  meghatározásánál  a  helyi adókról  szóló  1990.  évi C. törvény (a  továbbiakban:  Htv.) előírásaitól   eltérő  feltételeket  és  fogalmakat   használ, illetőleg   nem  az  építmény  m2-ben  számított  alapterülete szerinti, hanem annak hasznosításától függően, eltérő mértéket vezet  be.  Az  indítványozó  álláspontja  szerint  az  azonos adóalanyok   közötti   önkényes  és  ésszerű   indok   nélküli különbségtétel következtében a szabályozásnak ez  a  módja  az Alkotmány     70/A.     §-ban     megfogalmazott     hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik. A   Közigazgatási   Hivatal   vezetője   utóbb   kiegészítette indítványát  azzal,  hogy  mivel  a  támadott   Ör.   a   Htv. előírásaival  ellentétes módon állapította meg az  építményadó mértékét, az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat is megsértette. Más  indítványozó azt is kifogásolta, hogy  az  Ör.  az  emelt összegű  adó  fizetésére  kötelezett  adóalanyok  esetében   a tárgyévi   iparűzési   adóelőleg  35%-ra  vonatkozó   maximált mértékét  sem engedi alkalmazni. Álláspontja szerint  ezzel  a rendelkezésével az önkormányzat megsértette az Alkotmány 9.  § (2)  bekezdésével  védett  vállalkozáshoz  való  jogot  és   a gazdasági verseny szabadságát.                               II. Az  Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt  döntését  a következő jogszabályi helyekre alapozta: Az Alkotmány: 9.  §  (2)  bekezdése  kimondja, hogy  “a  Magyar  Köztársaság elismeri  és  támogatja a vállalkozás  jogát  és  a  gazdasági verseny szabadságát”. A  44/A.  § (1) d) pontja értelmében a helyi képviselőtestület “törvény  keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit  és mértékét”. A  44/A.  §  (2)  kimondja, hogy “a helyi képviselőtestület  a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal”. A 70/A. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: “(1)  A  Magyar Köztársaság biztosítja a területén  tartózkodó minden  személy  számára  az emberi, illetve  az  állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv,  vallás,  politikai  vagy más  vélemény,  nemzeti  vagy társadalmi  származás, vagyoni, születési vagy  egyéb  helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel  is segíti.”. Az  Alkotmánybíróság  vizsgálata a Htv. alábbi  rendelkezéseit érintette: “1. § (1) E törvény felhatalmazása és rendelkezései szerint  a települési    (községi,   városi,   fővárosi   és    kerületi) önkormányzat képviselőtestülete (a továbbiakban: önkormányzat) rendelettel  az  illetékességi  területén  helyi   adókat   (a továbbiakban: adót) vezethet be.” “5. § Az önkormányzat rendeletével: a) vagyoni típusú adók, b) kommunális jellegű adók, továbbá c) helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult. 6.  §  Az  önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed  ki, hogy: a)  az  5.  §-ban meghatározott adókat vagy ezek  valamelyikét bevezesse,  a  már  bevezetett adót hatályon  kívül  helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári  éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit, b)  az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza, c)  az  adó  mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási  követelményeihez és  az  adóalanyok  teherviselő képességéhez  igazodóan  –  e törvényben  meghatározott  felső (adómaximum) határokra figyelemmel – megállapítsa, d)  az  e törvény második részében meghatározott mentességeket további   mentességekkel,  illetőleg  kedvezményeket   további kedvezményekkel kibővítse, e)  e  törvény  és  az adózás rendjéről szóló törvény  keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza. 7.  §  Az  önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza  az, hogy: a)  az  adóalanyt egy meghatározott adótárgy esetében  (4.  §) csak  egyféle – az önkormányzat döntése szerinti – adó (5.  §) fizetésére kötelezheti, b)  a  vagyoni típusú adók körében az adót egységesen  –  vagy tételes   összegben,   vagy   a   korrigált   forgalmi   érték alapulvételével – határozhatja meg, c)  az  általa  bevezetett adó mértékeként nem állapíthat  meg többet az adómaximumnál, d)   a   kerületi  önkormányzat  a  fővárosi  közgyűlés  által bevezetett adót annak hatályon kívül helyezése időpontjáig,  a fővárosi  közgyűlés  az általa az 1. §  (3)  bekezdés  alapján bevezetett  adót  a  kerületi  képviselő-testületek   többségi véleményének beszerzéséig nem működtetheti.” “11.  § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő  építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény). (2)  Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik  az építmény   rendeltetésszerű  használatához   szükséges   –   a település  rendezési tervében előírt, vagy ennek  hiányában  a helyben  szokásos  mértéket meg nem haladó  –  földrészlet.  A helyben   szokásos   földrészlet  mértékét   az   önkormányzat állapítja meg.” “13. § Mentes az adó alól: a) a szükséglakás, b)  a  gyógy-  vagy  üdülőhelynek nem minősülő  kistelepülésen fekvő komfort nélküli lakásból 100 m2, c) d)  a  szociális, egészségügyi és gyermekvédelmi, illetőleg  a nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiség, e) f) a költségvetési szerv, a közszolgáltató szervezet, valamint az egyház tulajdonában álló építmény, g)   a   lakás   és  az  üdülő  épülethez  tartozó  kiegészítő helyiségek, h)   az   állattartást  szolgáló  épület,  valamint  az  ehhez kapcsolódó  raktárak,  tárolók, továbbá a  növénytermesztéshez kapcsolódó  tároló  épületek (pl. a műtrágyatárolók,  magtárak stb.).” “15. § Az adó alapja az önkormányzat döntésétől függően: a) az építmény m2-ben számított hasznos alapterülete, vagy b) az építmény korrigált forgalmi értéke. 16. § Az adó évi mértékének felső határa: a)  a  15.  § a) pontja szerinti adóalap-számítás esetén:  900 Ft/m2, b)  a  15.  §  b) pontja szerinti adóalap számítás  esetén:  a korrigált forgalmi érték 3%-a.”. Az Ör-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései a következő szabályozást tartalmazzák: “6. § (1) Az adó általános mértéke: 400,-Ft/m2/év A  fizetendő  adó  összege nem lehet  több,  mint  a  tárgyévi iparűzési   adóelőleg   35%-a.   Az   adómaximumot   meghaladó adómérséklés   a  tárgyévi  szeptember  15-én   esedékes   adó összegénél vehető figyelembe. (2)  Az adó mértéke 800,-Ft/m2/év a./     A    főtevékenységként    ingatlan-bérbeadást    végző vállalkozások,    illetve    főtevékenységként    kereskedelmi tevékenységet  végző nagyvállalkozások esetén,  ha  építményük 1990. január 01-jét követően épült. b./  A  hitelintézetek,  pénzügyi  vállalkozások,  biztosítók, befektetési    vállalkozások   vonatkozásában   az    építmény használatbavételi időpontjától függetlenül.”                              III. Az indítványok megalapozottak. Az  Alkotmány biztosítja a helyi önkormányzatok számára,  hogy törvény  keretei között megállapítsák a helyi adók fajtáit  és mértékét.  A  helyi  adózás kereteit a  Htv.  szabályozza.  Az adómegállapítás joga a helyi önkormányzatokat  illeti  meg.  E keretek  között az önkormányzatok szabadsága abban  áll,  hogy bevezetik-e  a helyi adót, a törvényben szabályozott  adónemek közül  melyiket vezetik be, a törvényben meghatározott keretek között  milyen mértékű legyen az adó. Módjukban áll továbbá  a törvényben  megállapított adómentességeken  és  kedvezményeken túl további kedvezményeket és mentességet megállapítani. Az  önkormányzatok  azonban  nem állapíthatják  meg  az  egyes adónemeket,  az  adó alanyait és az adó tárgyát,  sem  a  Htv. szerinti fogalmakat, ezeket a törvény szabályozza. A Htv.  már idézett  rendelkezései értelmében az építményadó olyan vagyoni típusú adó, amelynek alapján az adókötelezettség a lakás és  a nem  lakás  céljára szolgáló épület, épületrész,  valamint  az építmény   rendeltetésszerű  használatához   szükséges   –   a település  rendezési tervében előírt, vagy ennek  hiányában  a helyben szokásos mértéket meg nem haladó – földrészlet alapján keletkezik,  mértékét pedig egységesen kell  megállapítani  az építmény  m2-ben  számított  hasznos  alapterülete,  vagy   az építmény korrigált forgalmi értéke alapulvételével. Az  építményadó alapjának és mértékének szabályozásakor a Htv. ezen  kogens  szabályai  nem tették lehetővé  az  önkormányzat számára  az  adó  mértékének megállapításakor  az  adótárgytól független  további  szempontok  figyelembe  vételét,  sem   az építmény fogalmának a törvénytől eltérő meghatározását. Az  Alkotmánybíróság az 57/1996. (XII. 22.)  AB  határozatában már megállapította: miután az adó alanyait, az adó tárgyát, az adónemeket, az alapvető mentességeket és kedvezményeket a Htv. állapítja   meg,  sem  az  adó  alanya,  sem  az  adó   tárgya tekintetében nincs lehetőség a törvénytől való eltérésre  (ABH 1996. 339, 340.). Az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  az  indítványokkal támadott     önkormányzati     rendelet     az     építményadó meghatározásakor az adó tárgyától független,  a  Htv.-ben  nem szereplő   feltétel,  nevezetesen  az  építményben  folytatott vállalkozói  vagy  más  gazdasági  tevékenység,   illetve   az építmény  hasznosítása alapján tett különbséget az  adóalanyok és   az   adó   mértéke   között.  Ezen   gazdasági,   illetve jövedelemszerző  tevékenységek  adóztatására  azonban  nem   a vagyoni  adók,  hanem más jellegű adók állnak az  önkormányzat rendelkezésére (pl. kommunális adó, helyi iparűzési adó). Mivel   a  helyi  képviselőtestület  az  építményadó  alanyát, tárgyát  és  mértékét csak a Htv. keretei között  állapíthatta volna meg, az ettől eltérő jogalkotás sérti az Alkotmány 44/A. §  (1)  bekezdésének  d)  pontját.  Ezzel  egyidejűleg  az  is megállapítható,  hogy  az  indítvánnyal  támadott  rendelkezés magasabb  rendű jogszabállyal ellentétes, ezért az alaptörvény 44/A.   §   (2)   bekezdésében  foglaltakba   ütközik,   tehát alkotmányellenes. Mindezekre  tekintettel  az  Alkotmánybíróság  megállapította, hogy  a  vizsgált rendelkezés alkotmányellenes és a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően megsemmisítette. Mivel    az    Alkotmánybíróság   az   indítvánnyal   érintett rendelkezést    az    Alkotmány   44/A.   §-ára    tekintettel megsemmisítette, annak az Alkotmány 9. § és 70/A. §-ával  való összefüggését nem vizsgálta. A   kedvezményszabály  alkotmányosságára  vonatkozó  indítvány pedig  a  megsemmisítés folytán okafogyottá vált, ezért  annak vizsgálatát az Alkotmánybíróság mellőzte. A határozat közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.     Dr. Strausz János                    Dr. Bihari Mihály     alkotmánybíró                            alkotmánybíró               Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva                      előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	22/2002. (VI. 10.)
Date of the decision: .	06/05/2002
.
.