A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budai Központi Kerületi Bíróság 14.P.XII.23.515/2014/10. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.633.623/2015/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-ára hivatkozva kérte a Budai Központi Kerületi Bíróság 14.P.XII.23.515/2014/10. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.633.623/2015/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[3] Az indítványozó egy budai társasház egyik tulajdonosa. A bírósági döntésekből és az indítványból megállapítható, hogy a társasház 2014. május 22. napjára közgyűlést hívott össze, az indítványozó a postai úton megküldött közgyűlési meghívót 2014. május 16-án vette át, de a közgyűlésen nem vett részt. A meghívó szerint a közgyűlés napirendjén a társasház 2013. évi beszámolója, a 2014. évi költségvetése, a közös költség összege, a 2014. évi felújítások, valamint egyéb kérdések megvitatása szerepelt. A közgyűlés négy határozatot hozott, ezekben elfogadta a 2013. évi beszámolót, meghatározta a közös költség összegét, döntött a kaputelefon felújításáról, valamint egy csatornaszakasz cseréjéről.
[4] A közgyűlésről készült jegyzőkönyvet 2014. június 7-én adták postára, azt az indítványozó június 11-én vette át. Az indítványozó 2014. július 20-án kelt és július 21-én postára adott keresetlevelében kérte a társasház 2014. május 22-ei közgyűlésén hozott határozatok érvénytelenségének a megállapítását.
[5] Az indítványozó keresetét részben a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.), részben az alapító okirat, részben pedig a kisebbség jogos érdekeinek sérelmére alapította. Az indítványozó álláspontja szerint a közgyűlést jogszabálysértő módon hívták össze, mivel a meghívó mellékletei nem kerültek megküldésre, illetve a meghívót magát nem függesztették ki a társasházban, továbbá nem volt írásos előterjesztés a szavazásra előterjesztett napirendi pontokhoz. Ugyancsak problémásnak vélte az indítványozó, hogy a jegyzőkönyv egyik hitelesítője nem a tulajdonostársak közül került ki. A perben alperes társasház ellenkérelmében elévülési kifogást terjesztett elő, arra hivatkozva, hogy a 2014. május 22-ei közgyűlésen hozott határozatok ellen a kereset előterjesztésére nyitva álló 60 napos határidő 2014. július 21-én járt le, ezzel szemben az indítványozó keresetlevele július 22-én érkezett a bíróságra.
[6] Az első fokon eljárt Budai Központi Kerületi Bíróság 14.P.XII.23.515/2014/10. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. A BKKB nem vizsgálta érdemben a keresetlevélben foglaltakat, tekintettel arra, hogy a felperesi igény elévülését állapította meg. A perben nem volt vita a felek között sem abban, hogy az indítványozó keresete a közgyűlés napjától számított 61. napon érkezett a bíróságra, sem abban, hogy azt az előző napon postára adták. A bíróság leszögezte, hogy a Ttv. szerint a közgyűlési határozat megtámadására nyitva álló 60 napos határidő nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi jellegű határidő, ezért az akkor tekinthető megtartottnak, ha a keresetlevél legkésőbb a 60. napon megérkezik a bíróságra. Az indítványozó a perben arra hivatkozott, hogy késve – a törvényi határidőn túl – kapta kézhez a közgyűlés jegyzőkönyvét, és a társasház a Ttv. előírása ellenére [39. § (4) bekezdés] nem függesztette ki a közgyűlési határozatokat. Álláspontja szerint a közgyűlés napja és a jegyzőkönyv kézhezvétele között az elévülés nyugodott, ezért esetében a 60 napos határidőt a jegyzőkönyv kézhezvételétől kell számítani. Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy a keresetlevél postára adása megszakította az elévülést. A bíróság nem osztotta az indítványozó álláspontját, mivel a Ttv. 42. §-a szerint egyértelműen a közgyűlési határozat meghozatalától kell számítani a 60 napos határidőt és nem a tudomásszerzéstől.
[7] A bíróság szerint a közgyűlési határozatokról való hivatalos tudomásszerzéstől számítva (a határozat közlésére vonatkozó törvényi határidőhöz képest egy hetes késedelem miatt) is 40 nap állt az indítványozó rendelkezésére a keresetlevél előterjesztésére, ami ténylegesen nem akadályozta a kereseti kérelem részletes kidolgozását, előterjesztését. A bíróság azt is kifejtette, hogy az indítványozó állításával szemben a Ttv. által biztosított 60 napos határidő nem „adminisztratív” jellegű, hanem anyagi jogi határidő. Ebből következően a bíróság nem mérlegelhette, hogy a határidő elmulasztásának jogkövetkezményei mekkora jogsérelmet okoznak. Az elévülést tehát akkor is figyelembe kellett vennie a bíróságnak, ha az ügy érdemi elbírálása esetén a kereset egyébként megalapozott lett volna.
[8] Az indítványozó fellebbezéssel élt az elsőfokú bíróság ítélete ellen. A fellebbezését – többek között – arra alapozta, hogy a perindításra nyitva álló határidő elévülési jellegű, ami lehetővé teszi a mulasztás kimentését. Adott ügyben a társasház jogellenes magatartása miatt került sor a keresetlevél határidőn túli előterjesztésére, ez olyan menthető körülmény, ami megalapozza az elévülés nyugvását. A bíróság pedig mérlegeléssel nem hagyhatta volna figyelmen kívül az elévülési kifogást. Az indítványozó sérelmezte továbbá, az elsőfokú bíróság eljárását, a bíró elfogultságát, az ítélet iratellenességét.
[9] A másodfokon eljárt Fővárosi Törvényszék 47.Pf.633.623/2015/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapítva, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetések is helytállóak voltak. A törvényszék utalt rá, hogy az indítványozó által hivatkozott 3/2006. (II. 8.) AB határozat kifejezetten a közgyűlési határozat megtámadására nyitva álló 60 napos keresetindítási határidő jogvesztő jellegének alkotmányellenességét állapította meg, tekintettel arra, hogy az sértette a bírósághoz fordulás jogát, de ez nem érintette a keresetindítási határidő anyagi jogi jellegét. A bíróság azért tartotta fontosnak az erre való utalást, mivel az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmánybíróság fenti határozata a közgyűlési határozat megtámadására nyitva álló határidőt nem anyagi, hanem eljárásjogi határidőnek minősítette.
[10] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kérte annak megállapítását, hogy mind az első, mind a másodfokú bíróság ítélete sértette az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését [alapjog korlátozás feltételei], a XXIV. cikk (1)–(2) bekezdéseit [tisztességes hatósági eljárás, hatósági jogkörben okozott kár], XXV. cikkét [panaszjog], valamint a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglaltakat [tisztességes bírósági eljáráshoz és jogorvoslathoz való jog]. Az indítványozó azt kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy – hiánypótlás keretében – engedélyezze számára az alaptörvény-ellenesség fennállásának későbbi indokolását. Hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó korábbi beadványát jelentősen kiegészítette, az alkotmányos sérelem körét viszont leszűkítette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére. Az indítványozó a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog sérelmét főként abban látta, hogy az ügyében eljáró bíróságok az elévülési kifogás és az elévülés nyugvásának (Ptk. 6:23. §–6:24. §), valamint a bizonyítás szabályait alaptörvény-ellenesen értelmezték, pontosabban figyelmen kívül hagyták.
[11] Az indítványozó úgy vélte, hogy a jelen ügyben támadott közgyűlési határozatok részben a társasház 2013. december 16-ai közgyűlésén elfogadott határozatokra épülnek, amely határozatok végrehajtását egy folyamatban lévő másik perben a bíróság felfüggesztette, ezért elvonták a bírósághoz fordulás jogától, mivel olyan közgyűlési határozatok kapcsán állapította meg a bíróság a kereset elkésettségét, amely határozatokat más perben már megtámadott. Az adott ügyben az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok a kereset-kiegészítést új keresetként kezelték, majd azt jogalap nélkül elutasították.
[12] Az indítványozó álláspontja szerint a tárgybani közgyűlés megtartására jogszerűen nem is került sor, és így a támadott határozatok meghozatala közgyűlésen kívül történt. Ezt bizonyítja a közgyűlésről készült „jegyzőkönyv” is, amely lényegében egyetlen törvényi feltételnek sem felel meg (nem tartalmazza sem a szavazati arányokat; nem szerepel sem a határozat szó, sem a határozatok száma a közgyűlési funkcionáriusok megválasztása és a napirendi pontok elfogadása tekintetében; továbbá az sem derül ki, mely tulajdonosok jelentek meg az állítólagos közgyűlésen). A jegyzőkönyv tehát egy hamis tartalmú okirat, amelyet a perben nem lehetett volna felhasználni. A bíróságok elmulasztották ennek megállapítását, ezzel megfosztva őt a jogorvoslathoz való jogától.
[13] Az indítványozó összességében úgy vélte, hogy a bíróságok az elévülés nyugvásának félreértelmezése miatt a keresetét érdemben nem vizsgálták, ugyanakkor csak az érdemi vizsgálat deríthetett volna fényt arra, hogy a kérdéses közgyűlés megtartására nem (vagy nem szabályszerűen) került sor, így a törvény adta 60 napos határidőn belül terjesztette elő keresetét. Mindezek alapján kérte a támadott bírósági határozatok megsemmisítését.
[14] 2. Az Abtv. 56. § értelmében az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt formai és tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
[15] Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 51. és 52. §-ában foglalt feltételeknek, azaz az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló határozott kérelmet az arra jogosult és érintett terjesztette elő a törvény adta határidőn belül.
[16] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy az ügyben felmerült alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg ezeknek a követelményeknek.
[17] Az indítványozó ugyanis egyértelműen az ügyében eljárt bíróságok jogértelmezését, a bírói mérlegelést tartotta alaptörvény-ellenesnek. Mint az indítványból kiderül, az alaptörvény-ellenességet egyrészt arra alapozta az indítványozó, hogy a bíróságok a Ptk. elévülésre vonatkozó szabályait helytelenül értelmezték, másrészt a bizonyítás keretében számos – véleménye szerint – jogszabálysértő megállapítást tettek, így a bizonyítékokat figyelmen kívül hagyták, vagy a jogszabályokkal ellentétes módon értékelték.
[18] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban csak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van jogköre, a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének, és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. {3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}
[19] A fentiek szerint az indítvány alapján nem volt megállapítható a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
[20] A Ttv. szabályai nem csak a társasházra, hanem a tulajdonostársakra is kötelezőek, így a jelen ügyben az indítványozónak – függetlenül attól, hogy mi a személyes meggyőződése – a Ttv. által biztosított keretek között kellett volna megtámadnia a közgyűlési határozatokat. Annak megállapítása ugyanis, hogy történt-e jogszabálysértés a bíróság hatásköre, nem pedig a közgyűlési határozat megtámadására jogosult tulajdonostársé, és a bíróság csak abban az esetben tud érdemben eljárni, ha a keresetlevél a törvény által előírtak szerint, határidőben érkezik a bíróságra.
[21] Az Alkotmánybíróság a fentiekben foglaltakra tekintettel az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |