A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla Bpkf.II.762/2015/2. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Abtv. 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] Az indítványozóval szemben – mások mellett – különösen jelentős kárt okozó, üzletszerűen, bűnszervezet tagjaként elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt volt folyamatban büntetőeljárás, amelynek során az indítványozó – 2011. október 4. napjáig – összesen 2 év, 6 hónap, 20 napot töltött előzetes letartóztatásban. Az ügyben a Kúria harmadfokú, 2014. július 1. napján kihirdetett, Bhar.III.47/2014/23. számú ítéletének eredményeként az elsőfokú ítélet tényállásának meghatározott pontjaiban írt cselekmények tekintetében jogerősen megállapították az indítványozó büntetőjogi felelősségét, és vele szemben 1 év tartamú börtönbüntetést szabtak ki, amelybe beszámítani rendelték az előzetes fogvatartásban töltött teljes időt (a továbbiakban: 1. számú ügy). A Kúria ítéletében az elsőfokú ítélet tényállásának egyéb pontjaiban írt és az indítványozót érintő cselekmények tekintetében az ügyet elkülönítette. Az elkülönített ügyben a Kúria (a Bhar.III.912/2014/2. számú végzésével) a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt másodfokú eljárásban a Szegedi Ítélőtábla a 2015. április 24. napján kelt és jogerős Bf.III.666/2014/11. számú ítéletével az indítványozót bűnösnek mondta ki és 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, amelybe beszámítani rendelte az előzetes fogvatartásban töltött teljes időt (a továbbiakban: 2. számú ügy).
[3] A Központi Nyomozó Főügyészség indítványa alapján a Be. XXIX. fejezete szerinti különleges eljárásban a Fővárosi Törvényszék 2015. augusztus 11. napján kelt, 15.B.1492/2010/402. számú végzésével – figyelemmel arra, hogy a jogerős döntés az előzetes fogvatartás beszámításáról nem a törvénynek megfelelően rendelkezett – az 1. számú ügyben kiszabott börtönbüntetésbe az előzetes fogvatartás időtartamából kizárólag 1 év időtartamot rendelt utólagosan beszámítani. Az indítványozó védője által bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljáró Szegedi Ítélőtábla a Bpkf.762/2015/2. számú végzésével az elsőfokú végzést megváltoztatta, és az indítványozó által előzetes letartóztatásban töltött időből az 1. számú ügyben kiszabott börtönbüntetés tekintetében 1 évet, míg a 2. számú ügyben kiszabott börtönbüntetés tekintetében a fennmaradó részt rendelte beszámítani.
[4] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában és annak kiegészítésében kifejtette, hogy a Szegedi Ítélőtábla a Bpkf.762/2015/2. számú végzése az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) bekezdését sérti.
[5] Az indítványozó érvelése szerint a támadott végzésben alkalmazott azon jogértelmezés (számítási mód), amely az egy eljárásban foganatosított előzetes letartóztatás időtartamát a fentiekben ismertetett módon rendelte beszámítani a két jogerős ítéletben (1. és 2. számú ügyben) kiszabott szabadságvesztés büntetésekbe, a törvény előtti egyenlőség elvét sérti. Álláspontja szerint a Szegedi Ítélőtáblának az előzetes fogvatartásban töltött időt mindkét jogerős ítélet tekintetében arányosan kellett volna beszámítania, így a két ítélettel kiszabott szabadságvesztések egyike sem lett volna kitöltöttnek tekintendő és emiatt összbüntetésbe lehetett volna foglalni azokat. Ennek hiányában viszont az indítványozó elesett ettől a lehetőségtől.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való jogának (azon belül a törvényes bíróhoz való jogának) sérelmét okozta, hogy a Szegedi Ítélőtábla a kifogásolt végzés meghozatalára nem rendelkezett illetékességgel. Az indítványozó ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a Kúria a büntetőeljárás folyamán – 2013. április 9. napján, Bkk.I.411/2013/2. számon – valóban hozott egy olyan tartalmú végzést, amelyben az alapügyben – a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának bírái által bejelentett elfogultságra figyelemmel – a másodfokú eljárásból kizárta a Fővárosi Ítélőtáblát és az eljárásra a Szegedi Ítélőtáblát jelölte ki. Ugyanakkor – érvelt az indítványozó – a kijelölés hatálya kizárólag az alapügyre vonatkozott, az nyilvánvalóan nem terjedt ki a fentiekben ismertetett különleges eljárásra is. Ennek következtében sérült a törvényes bíróhoz való joga, hiszen a Fővárosi Ítélőtábla több mint 3 évvel korábbi személyi állománya azóta megváltozott, így 2016-ban már nem állt fenn a kijelölő végzésben megfogalmazott alkotmányos indok.
[7] Mindezekre figyelemmel az indítványozó kérte az említett végzés alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[8] 3. Az Alkotmánybíróság hivatalos értesülése alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtását követően a Kúria – perújítási eljárásban – a 2016. május 2. napján meghozott Bpkf.III.169/2016/7. számú végzésében a perújítási indítványt elsőfokon elutasító végzést megváltoztatva az indítványozónak a Szegedi Ítélőtábla Bf.III.666/2014/11. számú ítélete folytán jogerősen elbírált cselekménye (azaz a 2. számú ügy) vonatkozásában elrendelte a perújítást, az első és másodfokú ítéleteket hatályon kívül helyezte és az indítványozónak a hatályon kívül helyezéssel érintett cselekménye miatt a büntetőeljárást megszüntette.
[9] 4. Az Abtv. 59. §-a szerint az Alkotmánybíróság ügyrendjében meghatározottak szerint – kivételesen a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén az előtte folyamatban lévő eljárást megszüntetheti. Az Ügyrend 67. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság az Abtv. 59. §-a alapján végzésben megszüntetheti az eljárást a nyilvánvalóan okafogyottá váló ügyek esetén. A 67. § (2) bekezdés e) pontja kimondja, hogy okafogyottá válik az indítvány különösen, ha az eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn, illetve az indítvány egyéb okból tárgytalanná vált.
[10] Figyelemmel arra, hogy a támadott végzés olyan büntetőeljárás során jogerősen kiszabott szabadságvesztés tekintetében rendelkezett – különleges eljárásban – utólagosan az előzetes fogvatartás beszámításáról, amelyet utóbb a Kúria ismertetett végzése megszüntetett, az alkotmányjogi panasz eljárás folytatására okot adó körülmény már nem áll fenn.
[11] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 67. § (2) bekezdés e) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 59. §-ára az alkotmányjogi panasz alapján indult eljárást megszüntette.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |