Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01608/2017
Első irat érkezett: 08/07/2017
.
Az ügy tárgya: A Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.259/2017/4-II. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (személyiségi jog)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 10/18/2017
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Balassagyarmati Törvényszék 21.P.20.357/2016/23. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.259/2017/4-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - perbeli felperes - és a perbeli alperes között fizetési meghagyással szembeni ellentmondás következtében per van folyamatban. A perbeli alperes ellentmondásában tett kijeletéseivel összefüggsében az indítványozó személyiségi jog megsértése és sérelemdíj megfizeteése iránt keresetet nyújtott be. Keresetét az elsőfokú bíróság elutasította, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott döntések sértik az emberi méltóságát, a becsületét, és a jó hírnév védelméhez való jogát, mivel a bíróságok a véleménynyilvánításhoz való jog abszolutizálásával, minden kényszerítő ok nélkül korlátozták az emberi méltósághoz való jogát és mivel a sérelmezett kifejezések nem a közügyek szabad vitatásával állnak összefüggésben, ezért a véleménynyilvánítás határai ebben az esetben szűkebbek..
.
Támadott jogi aktus:
    Balassagyarmati Törvényszék 21.P.20.357/2016/23. számú ítélete
    Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.259/2017/4-II. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (2) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
II. cikk
VI. cikk (1) bekezdés
IX. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1608_0_2017_inditvany_anonimizált.pdfIV_1608_0_2017_inditvany_anonimizált.pdfIV_1608_2_2017_ind_kieg_anonimizált..pdfIV_1608_2_2017_ind_kieg_anonimizált..pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3083/2018. (III. 5.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 02/27/2018
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.02.13 9:30:00 2. öttagú tanács
    2018.02.27 10:00:00 2. öttagú tanács

    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3083_2018 AB végzés.pdf3083_2018 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Balassagyarmati Törvényszék 21.P.20.357/2016/23. számú ítélete, továbbá a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.259/2017/4-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó − a főtitkár felhívására kiegészített − alkotmányjogi panaszában a Balassagyarmati Törvényszék 21.P.20.357/2016/23. számú ítélete, illetve az ezzel az ítélettel felülvizsgált Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.259/2017/4-II. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint ugyanis a jogerős döntés sérti az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdését, a II. cikkét, a VI. cikk (1) bekezdését, valamint a IX. cikk (4) bekezdését.
      [2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, személyiségi jogok megsértése és sérelemdíj megfizetése iránt indított per előzményeként az indítványozó felperesként fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet terjesztett elő az I. rendű kötelezett magánszeméllyel és a II. rendű kötelezett céggel szemben 406 150 Ft kölcsönösszeg és járulékai megfizetése iránt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló személyiségi jogi perben meghozott jogerős ítélet tényállása szerint az I. rendű kötelezett a fizetési meghagyás ellen ellentmondással élt, melyben – többek között – azt a kijelentést tette, hogy: „egyébként a jogosultat jól, nagyon is jól ismerem, életviteléről, személyiségéről saját tapasztalataimból megbízható információkkal rendelkezem” (I. alperesi kijelentés).
      [3] Ezt követően az alperes a Balassagyarmati Járásbíróság előtti P.20.162/2016/19. számú ügyben tett nyilatkozata az alábbiakat tartalmazza: „a valósággal egyezően tiszta lelkiismerettel ismételten kijelentem, hogy én a felperestől pénzt kölcsön soha nem kértem és nem is kaptam. Mint már előadtam, én a felperes férjével voltam hosszú ideig „sokrétű, színes” erkölcsileg nem mindig dicsérendő kapcsolatban. E kapcsolat során a felperes férje nekem nagyon sok mindent mesélt a családi életükről, ha tetszik a felperesnek, ha nem, így van. Tudomásom van a felperes férje elleni eljárásokról, az ő elmondásából a családi cirkuszokról és amiket ha kell és szükséges az eljárás során bizonyítani lehet. Meg lehet tudni, hogy most van-e jogosítványa, illetve tiltotta-e már őt el bármely hatóság közúti járművezetéstől és milyen okból. Ezeket csupán kérdésként fogalmazom meg, noha konkrét ismeretekkel rendelkezem azért, hogy felperesnek eszébe ne jusson még egyszer ellenem büntetőeljárást vagy sérelemdíj megfizetése iránti polgári peres eljárást indítani” (II. alperesi kijelentés).
      [4] A Balassagyarmati Törvényszék előtti 21.P.20.357/2016. számú, elsőfokú eljárás során a 2016. június 17-én tartott tárgyaláson az alperes az alábbi nyilatkozatott tette: „a tárgyaláson tett előadásából arra tudok következtetni, hogy a felperes önértékelése téves” (III. alperesi nyilatkozat).
      [5] Szintén ezen elsőfokú eljárás során a 2016. szeptember 5. napján kelt 12. számú beadványa az alábbiakat tartalmazza: „noha nem tudom, hogy a felperesnek mi a második diplomája, vélelmezem azonban beadványaiból, hogy talán nem jogi diploma, mert véleményem szerint ha az lenne, akkor nem állítana keresetében, előadásaiban valótlan, megalapozatlan dolgokat és egy polgári perben a két fél egymástól eltérő szükségszerűen ütköző álláspontját nem minősítené perben érvényesítőnek vélt módon” (IV. alperesi nyilatkozat).
      [6] A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperes a különböző eljárásokban tett kijelentéseivel megsértette az emberi méltóságát, illetve becsületét, továbbá kérte az alperes kötelezését a jogsértés abbahagyására, és a további jogsértéstől való eltiltásra, valamint 200 000 Ft sérelemdíj megfizetésére. Nézete szerint a sérelmezett kijelentések a per eldöntése szempontjából irrelevánsak, az alperes cinikus célozgatásai, amelyek nem említenek konkrétumokat. Továbbá azok indokolatlanul bántóak, céljuk a bántás, illetve a megfélemlítés, hogy ne kezdeményezzen további eljárásokat. Míg az alperes a kereset elutasítását arra hivatkozással kérte, hogy tényleg nagyon jól ismeri a felperest és róla jó véleménnyel van, ugyanakkor a felperes magára nézve negatívan értelmezi a kijelentését, továbbá a véleményét fogalmazta meg, aminek nem volt sértő jellege.
      [7] Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, és egyben kötelezte a felperest 21 000 Ft perköltség megfizetésére. Határozatát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bekezdéseire, a 2:43. § d) pontjára, a 2:45. § (1) bekezdésére, a 2:51. § (1) bekezdés b) pontjára és a 2:52. §-ára alapítva definiálta, hogy a per eldöntése szempontjából mi minősül a becsület megsértésének, illetve az emberi minőséggel kapcsolatos negatív kitételnek. Utalva a BDT2006. 1429-es eseti döntésre, megállapította, hogy általánosságban a bírósági eljárásokban tett perbeli nyilatkozatok önmagukban nem adhatnak alapot személyiségi jogi védelemre. Megállapította továbbá, hogy az alperes a sérelmezett kijelentésekkel összefüggésben egyértelmű, határozott véleményt, illetve negatív értékítéletet nem közölt. Míg a felperes önértékelésével kapcsolatos kitételre nézve kifejtette, bár az negatív megfogalmazás, az azonban a szabad véleménynyilvánítás határait nem lépi túl, kifejezésmódjában nem gyalázkodó, megalázó vagy durván sértő.
      [8] A felperes az elsőfokú ítélet (teljes terjedelme) ellen fellebbezéssel élt: elsődlegesen a becsületének, másodlagosan az emberi méltóságának a megsértésére hivatkozással kérte annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását. Míg az alperes fellebbezési ellenkérelmében – az elsőfokú ítélet helyes indokaira tekintettel – annak helyben hagyását kérte.
      [9] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntését annak helyes indokai folytán – a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 253. § (2) bekezdése alapján – helybenhagyta. Annak indokolása kiemelte, hogy a kereset tárgyává tett alperesi kijelentésekkel kapcsolatban a felperes (a fellebbezése szerint vagylagosan) elsősorban a becsületének, másodlagosan az emberi méltósághoz fűződő joga sérelmére hivatkozott. A jogerős döntés indokolása megállapította, hogy az elsőfokú bíróság okkal tulajdonított jelentőséget annak, hogy az általa sérelmezett kijelentéseket az alperes a járásbíróságon folyamatban lévő kölcsön visszafizetése iránti, továbbá a törvényszéken az adott személyiségvédelmi perben adta elő. Utalt a BDT2006. 1429. számú döntvényben és a BH2009. 214. számú eseti döntésben is megjelenő bírói gyakorlatra, mely alapján a peres eljárásban felhozottak személyiségvédelmet önmagukban nem alapoznak meg, csak akkor, ha a feljelentés indokolatlanul sértő, lejárató és rágalmazó kijelentéseket, valótlan tényállítást tartalmaz, illetve az észszerű, gondolkodásnak nem megfelelő, önkényes és valótlan értékítéletet fogalmaz meg.
      [10] A jogerős ítélet indokolása megállapította továbbá, hogy a II. tényállási elemként rögzített megfogalmazások alapvetően nem az igényérvényesítő felperesre, hanem a férjére vonatkoztak, így az kizárja a sikeres perlést. (A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság tényállását annyiban kiegészítette, hogy a felperesi indítványozó házastársa magánvádlóként a Balassagyarmati Törvényszék előtt 23.B.262/2016. számon az alperes ellen rágalmazás vétsége iránt eljárást kezdeményezett részben a fentiekben ismertetett per tárgyát is képező kijelentésekkel kapcsolatban. Ezt az elsőfokú bíróság arra hivatkozással szüntette meg, hogy nem valósít meg bűncselekményt az alperes részéről a hatóság előtt folyamatban lévő eljárásban, az őt megillető jogok keretei között, az ügy tárgyával összefüggésben, annak tisztázása érdekében tett, gyalázkodástól, becsmérléstől mentes kijelentés. Ezt a végzést a másodfokú bíróság helyes indokai folytán helybenhagyta.) Míg az emberi méltóság megsértésére mint másodlagos hivatkozásra alapított igényt a jogerős döntés szintén nem találta megalapozottnak. A jogerős döntés érvelése szerint a Ptk. 2:42. § (2) bekezdése alapján a személyiségvédelem ezen polgári jogi eszköze szintén nem hivatott arra, hogy a peres fél pusztán érzelmi alapon kialakult személyes sérelmeit szankcionálja.

      [11] 2. Az indítvány [utalva az Alkotmánybíróság 7/2014. (III. 17.) AB határozatában, az 1/2015. (I. 16.) AB határozatában, továbbá a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve annak határai meghatározásával összefüggésben tett megállapításaira és gyakorlatára] a jogerős döntéssel összefüggésben kifejtette, hogy az a véleménynyilvánítás határait nem az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdésében foglaltakkal összhangban állapította meg, ezért indokolatlanul és szükségtelenül csorbult a jogerős döntés folytán az indítványozó Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdése szerinti jó hírnévhez való joga, illetve a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való joga.

      [12] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján jelen ügyben tanácsban jár el. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról dönt, ennek során a tanács megvizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 56. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.
      [13] Az Alkotmánybíróság fenti vizsgálata eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz – az alábbi okokra tekintettel – nem fogadható be.

      [14] 4. Az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amely szerint alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [15] Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla 17.Pf.20.259/2017/4-II. számú ítéletét – jogi képviselője útján – 2017. július 4-én vette kézhez, míg panaszát 2017. július 26-án, azaz az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott törvényes határidőn belül adta postára. A panasszal támadott jogerős másodfokú ítélet az ügy érdemében hozott jogerős döntésnek minősül, ellene nincs helye fellebbezésnek, ezért az indítvány ebből a szempontból is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszát saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogai sérelmének lényegét és az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Megjelöli továbbá a sérelmezett bírói döntéseket, és kifejezetten kéri azok megsemmisítését, illetve arra nézve tartalmaz indokolást, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

      [16] 5. Az Alkotmánybíróság ezután az Abtv. 29. §-ában rögzített, az indítvány befogadásához szükséges további feltételek fennállását vizsgálta. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30], illetve 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
      [17] Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírói döntések nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezték az emberi méltósághoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadságának egymáshoz való viszonyát, azért azok folytán az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való joga, továbbá a IX. cikk (4) bekezdése és az Alaptörvény II. cikke sérelmét állította.
      [18] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, továbbá – megvizsgálva, hogy az indítvány által támadott bírósági határozatok tekintetében felvetett érvek a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenességre utalnak-e – megállapította, hogy az indítvány okfejtése valójában az indítványozó számára kedvezőtlen bírói döntés szakjogi felülvizsgálatára irányul. Az indítványozói érvelésből megállapítható, hogy az egyértelműen az indítványozói pervesztességet kimondó bírósági ítélet felülmérlegelését célozta, amelyre azonban az Alkotmánybíróság – lévén nem része a rendes bírósági rendszernek – nem jogosult. Így az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem tartalmaz olyan alkotmányjogi érveket, amely az Alaptörvény II. cikkében foglalt emberi méltósághoz való jog és az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése szerinti véleménynyilvánítási jog vonatkozásában, továbbá a VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jó hírnévhez való jog sérelme tekintetében az érdemi bírói döntésre kiható alaptörvény-ellenességet vet(het)ne fel.
      [19] Az Alkotmánybíróság jelen ügy kapcsán is hangsúlyozza, hogy „[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki” {3090/2017. (IV. 28.) AB végzés, Indokolás [27]}. Az Alkotmánybíróság erre figyelemmel nem foglalhat állást a bíróság döntési jogkörébe tartozó szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben {3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint tartózkodik továbbá az indokolásban megjelenő érvek megalapozottságának vizsgálatától, mert a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárásjogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3119/2016. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [30], 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
      [20] Mivel az alkotmányjogi panasz a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést nem vetett fel, ezért az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 29. §-ára tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          08/07/2017
          Subject of the case:
          .
          the constitutional complaint against the judgement No. 17.Pf.20.259/2017/4-II of the Budapest-Capital Regional Court of Appeal (personality right) (IV/1608/2017.)
          Number of the Decision:
          .
          3083/2018. (III. 5.)
          Date of the decision:
          .
          02/27/2018
          .
          .