A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.I.21.127/2018/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Egy Budapest XI. kerületi társasház (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője (dr. Bolvári Zoltán ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az egyedi ügy alperese az indítványozó volt, I–V. rendű felperesei az indítványozó társasház lakásainak tulajdonosai (a továbbiakban: felperesek). Az I. rendű felperes 2016. július 26-án beadott keresetében kérte annak megállapítását, hogy a 2016. május 27-én megtartott társasházi közgyűlés 2., 3. és 4. pontjai érvénytelenek. A keresetlevélben előadottak szerint a közgyűlés összehívása sem volt szabályszerű, mert azt nem a közös képviselő, hanem annak törvényes képviselője hívta össze, az összehívás módja pedig nem volt megfelelő, mert a meghívóhoz nem mellékelték az írásbeli előterjesztéseket, ez pedig ellentétes a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 34. § (2) bekezdésével, valamint 47. § és 48. §-aival. A határozatok érvénytelenek azért is, mert sértik a tulajdonosi jogokat, okszerűtlenek, sértik a kisebbség érdekeit. A 2. számú határozattal elfogadott beszámoló törvénysértő, továbbá nem is került csatolásra. A jegyzőkönyvben rögzített hozzászólások egy része nem felel meg a valóságnak, és a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár. A 3. napirendi pont keretében meghozott határozat napirendi pontja félrevezető, és a valósággal nem egyező módon lett feltüntetve a közgyűlési meghívóban. A 4. napirendi pont keretében közgyűlési határozattal előírt rendkívüli befizetés előírása megalapozatlan.
[3] A II–V. rendű felperesek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 64. § (3) bekezdése alapján 2017. január 11-én benyújtott kérelmükkel léptek be a perbe, és az I. rendű felperessel egyezően kérték a közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítását.
[4] A Budai Központi Kerületi Bíróság megállapította a közgyűlési határozatok érvénytelenségét. Ítéletét a Tht. 34. § (2) bekezdése szerinti formai követelmény sérelmére alapította, vagyis arra, hogy a felperesek a meghívóhoz nem kapták meg a szükséges írásbeli előterjesztéseket. Mivel a formai jogszabálysértés elegendő volt az érvénytelenség megállapításához, ezért a bíróság a tartalmi kifogásokat nem vizsgálta.
[5] Az elsőfokú ítélettel szemben az indítványozó nyújtott be fellebbezést. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Elsődleges kérelmét mindenekelőtt eljárásjogi szabálysértésre alapította, mert álláspontja szerint már az I. rendű felperes is elkésett keresetével. A Kúria gyakorlatának értelmében az alaki érvénytelenségi okok csak akkor eredményezik a határozatok érvénytelenségét, ha azzal valóban sérelem éri a tulajdonostársakat. Az érvénytelenség megállapítását kizárja továbbá, hogy a 2. számú határozat egy 2015. évi pénzügyi beszámolót elfogadó határozat, ami csak egy pénzügyi és gazdasági helyzetet rögzít. A 3. számú határozattal elfogadott, kivitelezési munkákról szóló döntés már végrehajtásra került. A 4. számú határozat érvénytelenségének megállapítása fogalmilag kizárt, mert ebben csak egy tervről, javaslatról volt szó. Az indítványozó a másodlagos fellebbezési kérelmet a felperesek elkésettségére alapította, valamint arra, hogy az elsőfokú bíróság több felperesi nyilatkozatot nem kézbesített az alperes részére.
[6] A Fővárosi Törvényszék részítéletében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ugyan rögzítette, hogy a II–V. rendű felperesek elkéstek a keresetükkel, ítélete rendelkező részében azonban nem döntött az elkésett keresetek elutasításáról. Ez azonban nem vezet szükségszerűen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezéséhez. A törvényszék a Budai Központi Kerületi Bíróság ítéletét részítéletnek tekintette és ekként bírálta el, emellett rögzítette, hogy a fellebbezési eljárást és az iratok visszaküldését követően az elsőfokú bíróságnak döntenie kell a II–V. rendű felperesek kereseti kérelméről is. A Pp. 64. § (3) bekezdésének a fellebbezésben állított sérelme, valamint a kézbesítések állított elmaradása orvosolható az eljárás folytatása során.
[7] A törvényszék megállapította, hogy az I. rendű felperes nem késett el keresete benyújtásával. Az igényérvényesítésre nyitva álló határidő ugyanis anyagi jogi jellegű, ezért a kezdőnapot nem kell beleszámítani. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az indítványozó megsértette a Tht. 34. § (2) bekezdésében foglaltakat. Továbbá elutasította az indítványozónak azt az érvét, hogy a formai érvénytelenségi okok mellett érdeksérelmet is kell igazolni, a Tht. 34. § (2) bekezdése ugyanis kógens.
[8] Az indítványozó felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A kérelmet a Kúria hivatalból elutasította a Pp. 271. § (4) bekezdés b) pontjára hivatkozással, amely szerint nincs helye felülvizsgálatnak a társasház tulajdonostársai közösségének szervei által hozott határozatok tárgyában hozott döntéssel szembeni perekben, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság azonos jogszabályi rendelkezésre utalással hagyta helyben.
[9] 2. Az indítványozó ezek után nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz hiánypótlással kiegészített alkotmányjogi panaszát, melyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének, valamint – az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben – 28. cikkének sérelmére történő hivatkozással kérte a Kúria végzésének megsemmisítését a Fővárosi Törvényszék részítéletére, valamint a Budai Központi Kerületi Bíróság ítéletére kiterjedően.
[10] Az indítványozó előadta a fellebbezésében is kifejtett állításait a perbeli közgyűlési határozatokkal kapcsolatban, nevezetesen, hogy azok érvénytelenségének megállapítása lehetetlen, illetve jogilag értelmezhetetlen. Kifogásolta, hogy ezekre az érvekre a másodfokú részítélet nem tért ki. Előadta, hogy a Kúria ugyan formálisan helyesen utasította el felülvizsgálati kérelmét, azonban végzése alaptörvény-ellenességét éppen az okozta, hogy nem észlelte, hogy a másodfokú részítélet nem merítette ki a teljes fellebbezést.
[11] Az indítványozó szerint külön jogkérdés, és a bíróság állásfoglalását követelte volna meg az, hogy lehetséges-e a közgyűlési határozat érvénytelenné nyilvánítása alaki okból, amikor az érvénytelenítés fogalmilag kizárt, mert az joghatás kiváltására alkalmatlan. Ez a mulasztás az indítványozónak az Alaptörvény 28. cikkével összhangban értelmezett tisztességes bírósági eljáráshoz, azon belül az indokolt bírói döntéshez való jogát, valamint jogorvoslathoz való jogát sérti.
[12] Alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként merülhet fel az indítványozó szerint az, hogy lehetséges-e a Pp. 271. § (4) bekezdés b) pontjának olyan értelmezése, amely szerint az azonos jogszabályi rendelkezésre utaló másodfokú döntés esetén ab ovo kizárt a felülvizsgálat. A jelen esetben ugyanis egy, a fellebbezést ki nem merítő jogerős döntéssel szembeni felülvizsgálat került elutasításra formai okból.
[13] Az indítványozó előadta panaszában, hogy a Pp. 271. § (4) bekezdés b) pontjának helyes értelmezése alapján a hivatalból történő elutasításra csak négy konjunktív feltétel teljesülése esetén kerülhetne sor: 1. a másodfokú bíróság helybenhagyja az elsőfokú bíróság döntését, 2. a helybenhagyás azonos jogszabályi rendelkezésre utalással történik, 3. az alkalmazandó anyagi jogból az azonos jogszabályi rendelkezéseket kiemelve a másodfokú döntés is konkrétan tartalmazza (felsorolja) azokat, 4. nincs eljárásjogi jogsértés, amit el kell bírálni. A Kúria végzése e feltételek együttesének nem felelt meg.
[14] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
[15] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
[16] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt felidézi a tisztességes bírósági eljárással összefüggésben megfogalmazott elvét és gyakorlatát, mely szerint nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Az alkotmányjogi panasz „nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna” {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
[17] Erre az elvre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a panasz a bíróságok által elvégzett mérlegelés felülbírálatára irányul, és az alábbiak szerint nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételeknek.
[18] A Budai Központi Kerületi Bíróság formai okból érvénytelenítette a támadott közgyűlési határozatokat, a Fővárosi Törvényszék pedig ugyanebből az okból hagyta helyben az elsőfokú ítéletet. A másodfokú bíróság megerősítette, hogy a Tht. 34. § (2) bekezdése kógens, vagyis eltérést nem engedő rendelkezés, amelynek sérelméből szükségszerűen következik a közgyűlési határozatok érvénytelensége. A felhívott törvényi rendelkezés kógenciájából következik, hogy a bíróságok megítélése szerint a határozatok érvénytelenségének megállapítása nem volt elkerülhető egyéb szempontokra tekintettel. A bíróságok tehát érdemben, és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének alkotmánybírósági értelmezéséből következő „kellő alapossággal” vizsgálták meg a „feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit” {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]}. Az Alkotmánybíróság a fentebb bemutatott iránymutatásból fakadóan nem mérlegelheti felül az eset tényeinek bíróságok általi értékelését, illetve az alkalmazott jogszabályok értelmezését. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben utal arra, hogy, amint az a másodfokú részítéletből kitűnik, mivel a törvényszék részítéletnek tekintette az elsőfokú ítéletet, ezért a II–V. rendű felperesek vonatkozásában az indítványozó által a perben állított eljárási szabálysértések orvosolására sor kerülhet az eljárás folytatása során.
[19] A jogorvoslathoz való jog alapján a jogorvoslat ténylegességével összefüggő feltétlen követelmény, hogy az eljáró fórum az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassa, és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálja {újabban rögzítette: 17/2019. (V. 30.) AB határozat, Indokolás [72]}. Az Alkotmánybíróság emellett kifejtette korábban, hogy „a jogorvoslati eljárás egyfokú kialakítása az Alaptörvény kívánalmainak teljességgel eleget tesz” {22/2014. (VII. 17.) AB határozat, Indokolás [95]}. A jelen ügy alapperében a Fővárosi Törvényszék érdemben megvizsgálta a jogorvoslati kérelemben foglaltakat, és a másodfokú részítélet nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Hasonlóképpen nem képez az Abtv. 29. §-a szerinti befogadási okot az, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. által meghatározott formai okra tekintettel hivatalból elutasította.
[20] 4. Tekintettel arra, hogy az indítvány nem vetett fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, illetve nem mutatott rá a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességre, azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |