A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Győri Ítélőtábla Bpkf.397/2015/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, és abban kérte a Győri Ítélőtábla Bpkf.397/2015/5. számú végzése alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az indítványozó kifogása szerint az ellene folytatott büntetőeljárásban a hatóságok nem alkalmazták az elévülés jogintézményét, holott annak helye lett volna. Emiatt az indítványozó úgy véli, hogy a támadott bírói végzés sérti az „Alaptörvény IV. cikkében, XXIV. cikkében és XXVIII. cikkében foglaltak szerint a jogbiztonság alkotmányos követelményét” (indítvány: 1. oldal).
[3] Az ügyet érintően az indítványozó előadta, hogy büntetőeljárás indult és jelenleg is folyamatban van vele – és más terheltekkel – szemben a Győri Törvényszéken egy rendbeli, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) 254. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűncselekmény miatt.
[4] A cselekmény elkövetésének az ideje a vádirat szerint 2009 év volt, ekkor a törvény a (2) bekezdés szerinti cselekmény büntetési tételét maximum 3 évben határozta meg. A vádiratot az ügyészség 2012. április 3-án nyújtotta be, és az első tárgyalási nap 2012. szeptember 18. volt. A vádat az ügyészség 2012. november 15-én kiegészítette, majd 2014. március 26-án módosította. A vád kiegészítését és a módosítását is az ügyészség a tárgyaláson közölte. A Győri Törvényszék 2015. szeptember 7-ig mintegy 80 tárgyalási napot tartott.
[5] 2015 első félévében az eljáró bíróság több olyan terhelt védőjét kizárta az eljárásból, akik esetében kötelező a védelem. Az utolsó kizárásra 2015. július 10-én került sor. Mindennek következtében szükségessé vált a bírósági eljárás megismétlése. A 2015. szeptember 8-án tartott tárgyalási napon a bíróság a büntetőeljárást a megismételt eljárás szabályai szerint azzal folytatta, hogy azon az ügyészség a korábban már egységes szerkezetbe foglalt vádiratot ismertette.
[6] Az indítványozó álláspontja szerint tényként kell megállapítani, hogy az ügyben az első tárgyalási napra történt idézés kelte, vagyis 2012. július 18., és kézbesítése, vagyis 2012. július 23., valamint 2015. szeptember 7. között olyan védők vettek részt az eljárásban, akik kizárásáról később jogerős döntés született. Ebből – utalva a Kúria BH2015.59. számú eseti döntésére – azt a következtetést vonta le, hogy a 2012. július 23. és 2015. szeptember 7. között megtartott tárgyalásokat meg nem történtnek kell tekinteni, azok a folytonosság megítélése szempontjából nem számítanak tárgyalásnak. Mivel pedig az így eltelt idő több, mint a konkrét esetben az elévülés ideje, azaz három év, az indítványozó szerint – a régi Btk. 33. § (1) bekezdés b) pontjára, 34. §-ára, valamint 35. § (1) bekezdésére is figyelemmel – a cselekmény elévülése bekövetkezett.
[7] Az indítványozó által hivatkozott szakirodalmi megállapítás szerint a büntethetőség elévülésének a félbeszakítására alkalmas eljárási cselekményekkel szemben – egyebek mellett – követelmény, hogy annak tartalma az elkövető ellen irányuljon, tehát ne csupán vele kapcsolatos legyen („irányultság követelmény”), valamint hogy a cselekmény érdemi jelentőségű legyen. Ez utóbbi feltétel akkor teljesül, ha az eljárási cselekmény alkalmas az eljárás előbbre vitelére, és nem kizárólag az elévülés félbeszakítását célozza, nem csupán adminisztratív, illetve korábbi cselekmény megismétlésében kimerülő („érdemiség követelménye”).
[8] A panaszos indítványt terjesztett elő az eljárás megszüntetése érdekében a Győri Törvényszékhez. Abban azt az álláspontot képviselte, hogy a megjelölt időszakban tartott tárgyalási napok nem érvényesek, nem fűződik hozzájuk joghatás, és így az elévülést megszakító joghatállyal sem bírtak. A Győri Törvényszék az indítványt elutasította. A kérelmet másodfokon a Győri Ítélőtábla bírálta el, és Bpkf.397/2015/5. számú végzésével a Győri Törvényszék végzését helybenhagyta. Ez utóbbi bírósági határozatot támadta meg az indítványozó alkotmányjogi panaszával.
[9] Az indítványozó álláspontja szerint egy jogi tényhez csak egy joghatás társulhat. Ezért ha a büntetőeljárásból kizárt védők részvételével zajlott tárgyalásokat a tárgyalás folytonossága szempontjából nem lehet figyelembe venni, azok az elévülés vonatozásában is meg nem történtnek tekintendők. Ebben az esetben pedig az elévülés bekövetkezett. A bíróság a támadott döntésében azonban ezzel ellentétes álláspontra helyezkedett. Az indítványozó ezért úgy véli, a végzés sérti a törvényes felelősségre vonás azon követelményét, amelyet a 11/1992. (III. 5.) AB határozat rögzít. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis, hogy „[h]a az elévülés bekövetkezett, a büntethetőség kizárása alanyi jogként illeti meg az elkövetőt.”
[10] 2. Az indítványozó a beadványát az Alkotmánybíróság felhívása nyomán kiegészítette.
[11] Az Alkotmánybíróság gyakorlatának részletes ismertetését követően abban az indítványozó kifejtette azon álláspontját, amely szerint irreleváns, hogy a konkrét esetben miért következett be az elévülés. A büntetőeljárásban részt vevő hatóságok feladata volt ugyanis, hogy biztosítsák: ne vegyen részt olyan személy az eljárásban, aki elfogult lehet. Ezért úgy véli, hogy a Győri Ítélőtábla Bpkf.397/2015/5. számú végzése sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét.
[12] Az indítvány-kiegészítésben megsértett rendelkezésként az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdését is megjelölte. Ahhoz azonban önálló indokolást nem fűzött.
[13] A jogsérelem lényegét az indítványozó az indítvány-kiegészítés szerint is abban látja, hogy a bíróságok az elévüléssel összefüggésben eltérő joghatást tulajdonítottak a kizárt védők részvételével megtartott tárgyalásoknak, mint a tárgyalás folytonossága és a felvett bizonyítás törvényessége kapcsán.
[14] 3. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e, vagyis megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
[15] A befogadhatóság formai feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy azoknak az indítvány az alábbiak szerint részben felel meg.
[16] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani az ügyben első fokon eljárt bírósághoz címezve. A bíróság tájékoztatása szerint a támadott végzés átvételét igazoló tértivevény nem lelhető fel. Az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy jogi képviselője a támadott végzést 2016. február 16-án vette kézhez. Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó 2016. április 14-én terjesztette elő. Az indítvány előterjesztésére tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében foglalt határidő betartásával került sor.
[17] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt további formai követelményeket az alábbiak szerint teljesíti. Az indítvány megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §-át) és az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [B) cikk (1) bekezdés, IV. cikk, XXIV. cikk, külön is a XXIV. cikk (1) bekezdése és XXVIII. cikk]. Meghatározza továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó konkrét bírói végzést, okfejtést tartalmaz ezen végzés alaptörvény-ellenességéről, valamint kifejezett kérelmet fogalmaz meg annak megsemmisítésére.
[18] Nem felel meg ugyanakkor az indítvány maradéktalanul az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjából fakadó azon követelménynek, amely szerint az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó az Alaptörvény IV. cikkét, XXIV. cikkét, külön is a XXIV. cikk (1) bekezdését és XXVIII. cikkét ugyanis csak számszerűen jelölte meg a panaszában, ám nem fejtette ki ezen rendelkezésekkel összefüggésben az alapjogi sérelem lényegét. Az indítvány ilyen okfejtést csak az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése kapcsán tartalmaz.
[19] Az indítvány azon elemei tehát, amelyek az Alaptörvény IV. cikkének, XXIV. cikkének, külön is a XXIV. cikk (1) bekezdésének és XXVIII. cikkének a megsértését állítják – mivel nem felelnek meg a befogadhatóság valamennyi formai követelményének –érdemben nem voltak vizsgálhatók.
[20] 4. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen az Abtv. 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint az Abtv. 29–31. § szerinti tartalmi követelményeket. Ezeket a feltételeket vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
[21] Az Abtv. 27. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszt az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. Ennek a feltételnek azonban az indítványozó által kifogásolt végzés nem felelt meg.
[22] Az Alkotmánybíróság a 3002/2014. (I. 24.) AB végzésben értelmezte a büntetőeljárásban lehetséges bírósági döntéseket abból a szempontból, hogy azok közül melyik lehet tárgya alkotmánybírósági vizsgálatnak (lásd: Indokolás [19]–[22]). Hivatkozott döntésében az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy „[a]z Abtv. rendszertani értelmezéséből – a jogalkotói szándékra is tekintettel – az következik, hogy a jelenlegi jogszabályi környezetben az eljárás folyamán hozott bírósági határozatokkal szemben nincs lehetőség alkotmányjogi panasz benyújtására. Alkotmányjogi panasz keretében kizárólag az ügyek érdemében hozott végső döntések és a bírósági eljárást befejező egyéb döntések vizsgálhatók” (Indokolás [20]).
[23] Az indítványozó által támadott, az eljárás megszüntetésére irányuló indítvány sorsáról rendelkező bírósági végzés az Alkotmánybíróság értelmezésében nem minősül sem az ügy érdemében hozott, sem a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek. Ezért a Győri Ítélőtábla Bpkf.397/2015/5. számú végzését érintően érdemi alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának nem volt helye.
[24] 5. Az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 56. § (1)–(3) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése szerint eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Ügyrend 30. § (2) bekezdés f) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |