Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00789/2013
Első irat érkezett: 05/21/2013
.
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 07/02/2013
.
Előadó alkotmánybíró: Lenkovics Barnabás Dr.
.
Indítvány befogadás:
.
Indítvány befogadva.
.
Befogadás dátuma:
.
2013. 09.30.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete, valamint a Budai Központi Kerületi Bíróság 19.P.21016/2009. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadja, hogy hatósági árverés útján vásárolt egy olyan ingatlant, amelyen még szerepelt egy perfeljegyzés. A perfeljegyzés törléséről jogerős ítélet született, amelyet a Kúria hatályon kívül helyezett. Közben újabb per indult az adásvételi szerződés semmisségnek megállapítása iránt, amely perben jogerősen megállapította a bíróság, hogy a szerződés érvénytelen, és rendelkezett az indítványozó (mint a per II. rendű alperese) tulajdonjogának törléséről. A jogerős döntést a Kúria a felülvizsgálati eljárásban helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírósági ítéletek sértik - többek között - az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, a VI. cikk szerinti jó hírnév tiszteletben tartásának alapvető elvét, mivel a támadott ítéletekben szerepel a "lakásmaffia" kifejezés, amellyel sérül a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való joga is. Sértik továbbá a XX. cikk (1) bekezdése szerinti lelki egészséghez való jogát, mivel a bíróság rosszhiszeműnek titulálta, ami miatt gyötrelmet érez. A bíróság - az indítványozó véleménye szerint - megsértette a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, amikor nem részlehajlás nélkül, nem tisztességesen járt el, és nem indokolta a döntését megfelelően. A támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, mivel a szerződés jó erkölcsbe ütköző mivoltát nem indokolta meg a bíróság az ítéletben kellőképpen, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, mivel a másodfokú bíróság nem bírálta el a fellebbezését. .
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítélete, Fővárosi Bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete, Budai Központi Kerületi Bíróság 19.P.21016/2009. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B. cikk (1) bekezdés
R. cikk (1) bekezdés
I. cikk (1-2) bekezdés
II. cikk
IV. cikk (1) bekezdés
VI. cikk (1) bekezdés
XII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1-2) bekezdés
XX. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1-2)
(7) bekezdés
25. cikk (1)
(3) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_789_2013_inditvany_anonim.pdfIV_789_2013_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A határozat száma: 3064/2014. (III. 26.) AB határozat
    .
    ABH oldalszáma: 2014/1507
    .
    Az ABH 2014 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem; bírósághoz fordulás joga; jogbiztonság mint jogsérelem alapja; jogorvoslathoz való jog; mérlegelési jog
    .
    A határozat kelte: Budapest, 03/25/2014
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    B) cikk (1) bekezdés
    II. cikk
    IV. cikk (1) bekezdés
    VI. cikk (1) bekezdés
    XII. cikk (1) bekezdés
    XV. cikk (1) bekezdés
    XV. cikk (2) bekezdés
    XX. cikk (1) bekezdés
    XXIV. cikk (1) bekezdés
    XXVIII. cikk (2) bekezdés
    XXVIII. cikk (7) bekezdés

    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2013.09.30 16:00:00 3. öttagú tanács
    2013.12.09 9:30:00 3. öttagú tanács
    2013.12.16 10:30:00 Teljes ülés
    2014.03.24 10:30:00 Teljes ülés

    .
    A határozat szövege:
    .
    A határozat szövege:
      Az Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete alaptörvény-ellenesek – sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdését –, ezért azokat megsemmisíti.

      2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, R) cikk (2) bekezdése, II. cikke, IV. cikk (1) bekezdése, VI. cikk (1) bekezdése, XII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1)–(2) bekezdései, XX. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (2) bekezdése, valamint 25. cikk (1) és (3) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése és 28. cikke sérelmére alapított – alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      I.

      [1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítélete ellen. A per ingatlan adásvételi szerződés érvénytelensége tárgyában folyt, melyben a felperes az időközben elhunyt eladó jogutódja, az I. rendű alperes a vevő, a II. rendű alperes pedig a jogi személy indítványozó volt, aki az I. rendű alperes tartozásai miatt elrendelt árverésen vásárolta az ingatlant.
      [2] Az ügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállás szerint egy 2002-ben kötött szerződés szerint az eladó eladta budapesti, 17 millió forintot érő lakását 5 millió forintért a vevőnek. A vevő 2003-ban birtokba kívánt lépni, az eladó azonban nem emlékezett az adásvételre, állítása szerint az nem is történt meg, sem a vevőt, sem az ügyvédet nem ismeri, s ezért pert indított. A per feljegyzésre került az ingatlan tulajdoni lapjára. 2008-ban az elsőfokú bíróság – jóerkölcsbe ütköző szerződés és feltűnő értékkülönbség miatt – a szerződés érvénytelenségét állapította meg, és az értékkülönbség kiküszöböléséről határozott oly módon, hogy a vevőt 12 millió forint kifizetésére kötelezte. Időközben a vevő különböző tartozásai miatt az ingatlanra árverést rendeltek el. Az árverésen az indítványozó Kft. vásárolta meg a lakást 15,4 millió forintért. A perfeljegyzésről tudomása volt. A másodfokú bíróság a szerződés érvénytelensége tárgyában született elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, végzésében kimondta, hogy a jóerkölcsbe ütköző, semmis szerződés érvényessé nyilvánítása kizárt (mivel az érvénytelenség oka nem küszöbölhető ki), ilyen esetben csak a szerződéskötés előtt fennállt helyzet visszaállítását lehet elrendelni. Az alperes – az ingatlan eredeti vevője – ismeretlen helyre távozott, részére ügygondnokot rendeltek ki.
      [3] 2011-ben a megismételt elsőfokú bírósági eljárásban – melyben II. rendű alperesként már az indítványozó is részt vett, akinek tulajdonjogát időközben bejegyezték – jóerkölcsbe ütközőnek, s ezért érvénytelennek minősítette a bíróság az adásvételi szerződést, és elrendelte a szerződéskötés előtt fennállott helyzet visszaállítását. A felperes vonatkozásában ez a kapott vételár visszafizetését jelentette (használati díjjal csökkentett mértékben) az I. rendű alperes (vevő) részére, míg az indítványozó II. rendű alperest birtokbaadásra, valamint a felperes tulajdonjoga bejegyzésének tűrésére kötelezték. A bíróság rámutatott, hogy a II. rendű alperes (mint árverési vevő) tulajdonjoga törlésének azért nincs akadálya, mert a perfeljegyzésre tekintettel nem volt jóhiszemű jogszerzőnek tekinthető. Márpedig a törlési per megindításának az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 63. §-ában foglalt határideje (6 hónap, illetve 3 év) a jogszabály szövege szerint is csak a jóhiszemű további jogszerzőt védi (Budai Központi Kerületi Bíróság 19.P.21016/2009. számú ítélete). Az ítéletet csak az indítványozó II. rendű alperes fellebbezte meg. Fellebbezésében többek között arra hivatkozott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján legfeljebb a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbsége állapítható meg, de a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközése miatti semmissége nem. A másodfokú bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy ebben a tekintetben a II. rendű alperesnek nincs fellebbezési joga: a szerződés érvénytelenségét megállapító bírósági ítélet elleni fellebbezés tartalmilag a szerződés érvényességének megállapítására irányul – érvelt –, s ezt a II. rendű alperes nem, csak maguk a szerződő felek (a felperes vagy az I. rendű alperes) kérhetnék. Mindezek miatt a másodfokú bíróság a szerződés érvénytelenségének a kérdését egyáltalán nem vizsgálta felül, és ebben a – fellebbezési jog hiányában „fellebbezéssel nem érintett” – részében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A fellebbezés egyéb – marginálisnak tekinthető – elemeit megvizsgálta és elutasította a bíróság (a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete).
      [4] A Kúria a II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme nyomán járt el, és 2013-ban hozott ítéletével a jogerős, másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. Megállapította az eljárási jogszabálysértés tényét, kimondta, hogy a másodfokú bíróságnak érdemben meg kellett volna vizsgálnia a II. rendű alperes fellebbezését, mivel jogi érdekeltsége és perbeli legitimációja kétségkívül fennállt („jogszerzése ugyanis a felperes jogelődje és az I. rendű alperes szerződésének az érvényességétől függött, az teremtette meg a vele szembeni törlési kereset alapját”). Úgy ítélte meg azonban, hogy [1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról (a továbbiakban: Pp.), 275. § (3) bekezdés] ez „nem jelentett olyan súlyú eljárási szabálysértést, mely feltétlenül a határozat hatályon kívül helyezését vonta volna maga után” (a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.VI.20.460/2012/10. számú ítélete), mivel „az elsőfokú bíróság (…) megalapozottan állapította meg a szerződés jóerkölcsbe ütközését és az általa kifejtett indokolással a Kúria mindenben egyetértett”.

      [5] 2. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírósági ítéletek sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, az R) cikk (2) bekezdését (a jogszabályok kötelező ereje), az I. cikk (1) bekezdését (alapvető jogok tiszteletben tartása), (2) bekezdését (alapvető jogok elismerése), a II. cikkét (emberi méltóság védelme), a IV. cikk (1) bekezdését (cselekvési szabadság), a VI. cikk (1) bekezdését (jó hírnév védelme), a XII. cikk (1) bekezdését (vállalkozáshoz való jog), a XIII. cikk (1) bekezdését (tulajdonhoz való jog), a XV. cikk (1) bekezdését (törvény előtti egyenlőség), a XV. cikk (2) bekezdését (megkülönböztetés tilalma), a XX. cikk (1) bekezdését (lelki egészséghez való jog), a XXIV. cikk (1) bekezdését (tisztességes hatósági eljáráshoz való jog), a XXVIII. cikk (1) bekezdését (pártatlan bírósághoz, tisztességes eljáráshoz való jog), (2) bekezdését ártatlanság vélelme, (7) bekezdését (jogorvoslathoz való jog), 25. cikk (1) bekezdését (igazságszolgáltatás), (3) bekezdését (jogalkalmazás egységessége), a 26. cikk (1) bekezdését (bírák törvény alá rendeltsége, bírák utasításának tilalma) és 28. cikkét (értelmezési követelmény).
      [6] Az állított alaptörvény-ellenességet a következő indokokkal támasztja alá az indítványozó. A Kúria hasonló tényállás mellett, azonos jogkérdésben jelen ügytől eltérően döntött, ez sérti a jogbiztonságot és az ítélkezési gyakorlat egységességének a követelményét. A bizonyítékok nem támasztották alá a megállapított tényállást, tehát az eljárás tisztességtelen volt. A bíróság „hazugnak” minősítette az adásvételi szerződést ellenjegyző ügyvédet, ami sérti az ártatlanság vélelmét. A Kúria ítéletében a „lakásmaffia” kifejezés kapcsolatba hozása a peres felekkel szintén sérti az ártatlanság vélelmét és a jó hírnévhez való jogot, valamint az emberi méltósághoz való jogot is. A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést hatályon kívül helyező végzésében olyan megállapításokat tett, amelyekkel tulajdonképpen utasította a megismételt eljárás során eljáró elsőfokú bíróságot, holott az Alaptörvény szerint a bíró ítélkező tevékenységében nem utasítható. A hatósági árveréssel az indítványozó az ingatlan tulajdonosa lett, a Kúria azonban elrendelte a felperes tulajdonjogának visszajegyzését, ezzel megsértve az indítványozó tulajdonhoz való jogát. Az árverésen történő szerzés a tulajdonszerzés eredeti és nem származékos módja, tehát az árverési szerzővel szemben csak az árverés jogerőre emelkedéséig lehet igényt érvényesíteni, ezt követően nem. Tehát az eredeti adásvételi szerződés esetleges érvénytelensége az árverési vevő tulajdonszerzését nem érintheti. A másodfokú bíróság az indítványozó fellebbezését érdemben nem bírálta el (a jogszabálysértést a Kúria is megállapította ítéletében), ezzel megsértette a jogorvoslathoz való jogát.
      II.

      [7] Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

      „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.”

      „R) cikk (2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.”

      „II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”

      „IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.”

      „VI. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.”

      „XII. cikk (1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.”

      „XIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.”

      „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
      (2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”

      „XX. cikk (1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez.”

      „XXIV. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.”

      „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
      (2) Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.
      […]
      (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.”

      „25. cikk (1) A bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A legfőbb bírósági szerv a Kúria.
      […]
      (3) A Kúria a (2) bekezdésben meghatározottak mellett biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz.”

      „26. cikk (1) A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.”

      „28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”
      III.

      [8] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)–(2) bekezdése alapján mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság Abtv.-ben foglalt feltételeinek megfelel-e.
      [9] A támadott kúriai ítéletet a panaszos 2013. március 12-én vette át, panasza május 8-án, tehát az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt 60 napos határidőn belül érkezett az elsőfokú bírósághoz. A panasz megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó előírást [Abtv. 27. §], az eljárás megindításának indokait és a jogsérelem lényegét, a vizsgálandó bírói ítélet(ek)et, illetve az Alaptörvény sérülni vélt előírásait is. Az indítványozó a vélt alaptörvény-ellenesség indokait is – részben – előterjesztette: megfelel a határozottság követelményének a kérelem a tulajdonhoz való jog, a tisztességes bírósági eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog mint alapjog vonatkozásában. Az alkotmányjogi panasz kifejezett kérelmet tartalmaz az alaptörvény-ellenesség megállapítására és a megsemmisítésre. Az Abtv. 27. § szerinti érintettség megállapítható: az indítványozó a per II. rendű alperese, aki jogorvoslati jogait kimerítette. Az Alkotmánybíróság eljáró tanácsa végezetül megállapította, hogy a panasz eleget tesz az Abtv. 29. §-ában írt követelményeknek is. Mindezek alapján a panasz befogadása mellett döntött.
      [10] Az alkotmányjogi panasz azonban ennek ellenére – az alábbiakban részletezettek szerint – csak részben felel meg a törvényi feltételeknek.
      [11] Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére. Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26–27. §-ai alapján az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépése után is fenntartotta korábbi értelmezését, mely szerint a jogbiztonság önmagában nem alapjog, így a B) cikk (1) bekezdésének a sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a vissza­ható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén {ld. pl. 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14]–[17]; 3323/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [9]} – lehet alapítani. Nem szabályoz továbbá az indítványozó számára biztosított alapjogot az R) cikk (2) bekezdése, a 25. cikk (1) és (3) bekezdése, a 26. cikk (1) bekezdése és a 28. cikk sem. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ezek vonatkozásában az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
      [12] Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg továbbá, hogy nem felel meg a kérelem a határozottság követelményének [Abtv. 52. § (1)–(1b) bekezdés] az Alaptörvény II. cikke, IV. cikk (1) bekezdése, VI. cikk (1) bekezdése, XII. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (1)–(2) bekezdései, XX. cikk (1) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdése, valamint ­XXVIII. cikk (2) bekezdése vonatkozásában. A felsorolt alaptörvényi rendelkezések tekintetében ugyanis az indítványozó vagy egyáltalán nem terjesztett elő indokolást, vagy indoklása összefüggéstelen, alkotmányjogi érvekkel alá nem támasztott. Továbbá az indítványozó e körben részben nem is saját alapjoga sérelmét állítja [pl. az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésével kapcsolatban a „peres felek”, a XXVIII. cikk (2) bekezdésével összefüggésben pedig az adásvételi szerződést ellenjegyző ügyvéd alapjogainak sérelmére is hivatkozik)], e körben tehát személyes érintettsége is hiányzik. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt mindezek vonatkozásában az Abtv. 64. § b) és d) pontja alapján visszautasította.
      IV.

      [13] Az Alkotmánybíróság először az indítványozónak a jogorvoslathoz való jog [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés] sérelmére vonatkozó hivatkozását vizsgálta meg.
      [14] Az indítványozó (mint II. rendű alperes) tulajdonjogának törlésére a vizsgálat tárgyát képező peres ügyben az adott alapot, hogy a bíróság a per során az eredeti (a felperes jogelődje és az I. rendű alperes által kötött) adásvételi szerződést jóerkölcsbe ütközőnek minősítette, és annak semmisségéről döntött. A perben az is megállapítást nyert, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtójának az ingatlan megvásárlásakor tudomása volt arról, hogy ingatlant érintően per van folyamatban (a Budai Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítélete szerint a II. rendű alperes gazdasági társaság törvényes képviselője az árverés előtt „a tulajdoni lap áttekintésekor tudomást szerzett arról, hogy az ingatlanra bejegyzést nyert egy perfeljegyzés”). Ennek alapján a bíróság a II. rendű alperest – az alkotmányjogi panaszost – nem tekintette az Inytv. 63. § (2) bekezdése szerinti „jóhiszemű további jogszerzőnek”, s elrendelte tulajdonjoga törlését. Az indítványozó az ítélet ellen fellebbezett, a fellebbezés tárgya volt többek között az elsőfokú ítéletnek a szerződés érvénytelenségét megállapító rendelkezése is (az indítványozó szerint a vitatott adásvételi szerződés jóerkölcsbe ütközése nem volt kétséget kizáróan megállapítható, ha a szerződés érvénytelen, akkor is csupán a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékkülönbsége miatt), ugyanakkor – amint azt a Kúria később meg is állapította – ezt a fellebbezési kérelmet a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon egyáltalán nem bírálta el.
      [15] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági (más közigazgatási) döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét (helyzetét) érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni. A jogorvoslathoz való jog törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, ezért az egyes eljárásokban eltérő szabályozás lehetséges. „Az Alaptörvény megköveteli, hogy a jogorvoslati jog nyújtotta jogvédelem hatékony legyen, vagyis ténylegesen érvényesüljön és képes legyen a döntés által okozott sérelem orvoslására. A jogorvoslat jogának hatékony érvényesülését számos tényező befolyásolhatja, így többek között a felülbírálati lehetőség terjedelme, a jogorvoslat elintézésére meghatározott határidő, vagy a sérelmezett határozat kézbesítésének szabályai és megismerhetőségének tényleges lehetősége.” {22/2013. (VII. 19.) AB határozat, Indokolás [26]} Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme továbbá a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998, 182, 186.]. Tekintettel arra, hogy a jogorvoslathoz való jog tekintetében az Alaptörvényben rögzített szabályok megegyeznek az Alkotmányban foglaltakkal, a 23/1998. (VI. 9.) AB határozat fent idézett megállapítása a 13/2013. (VI. 17.) AB határozat (Indokolás [32]) alapján jelen ügyben is alkalmazható.
      [16] Nem következik mindebből, hogy a jogorvoslatot elbíráló szervnek a kérelemnek minden körülmények között helyt kell adnia, az azonban feltétlenül, hogy az eljárási szabályok által meghatározott keretek között a jogorvoslati eljárást lefolytassák és a jogorvoslati kérelemben írtakat a jogszabályban foglaltak szerint érdemben megvizsgálják.
      [17] A jogorvoslati út igénybevételének nem előfeltétele továbbá valamely jog – esetleg alapjog – tényleges sérelmének a bekövetkezése, elegendő, ha az érintett megítélése szerint jogát (jogos érdekét) sérti a támadott döntés. A jogorvoslathoz való jog mint alapjog sérelme tehát akként is megvalósulhat, hogy más (alap)jogi sérelem esetleg nem állapítható meg az ügyben. Jelen ügyben az alkotmányjogi panasz benyújtására az adott okot, hogy a bíróság a panaszost tulajdonjoga törlésének tűrésére kötelezte, s ezzel a panaszos véleménye szerint számára jogsérelmet okozott. Az alkotmányossági vizsgálat lefolytatásának nem előfeltétele az, hogy az Alkotmánybíróság a tulajdonjog kifejezett sérelmét megállapítsa.
      [18] Az viszont megállapítható, hogy bár az elsőfokú bírósági döntéssel szemben a panaszos törvényben biztosított jogorvoslati jogával élve nyújtott be fellebbezést, kérelme nem került elbírálásra. A másodfokú bíróság a panaszos fellebbezési jogát nem ismerte el, az egyébként törvény szerint rendelkezésre álló rendes jogorvoslati fórumrendszer igénybevételét a másodfokú bíróság döntése megakadályozta. Ennek következtében annak a szerződésnek az érvénytelensége tárgyában, melytől az indítványozó jogszerzése függött, másodfokú eljárás nem folyt, a panaszost – mint II. rendű alperest – marasztaló elsőfokú döntést megvizsgáló másodfokú döntés nem született.
      [19] A felülvizsgálati jogkörben eljáró Kúria az eljárásjogi szabálysértés tényét egyértelműen, kifejezetten megállapította, azonban a támadott bírósági határozat hatályon kívül helyezésére nem látott okot. Indokolásként a Pp. 275. § (3) bekezdésére hivatkozott, mely szerint „[h]a a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a Kúria a megtámadott határozatot hatályában fenntartja”. A Kúria megítélése szerint a fellebbezési jog el nem ismerése (s ennek következtében a másodfokú döntés hiánya az eljárás tárgyát képező szerződés érvényességének kérdésében) azért nem volt kellően súlyos, mert az elsőfokú döntés megalapozott volt.
      [20] A Pp. idézett szabályának a jogorvoslati joghoz való alkotmányos alapjoggal összhangban álló értelmezése az Alkotmánybíróság megítélése szerint ugyanakkor azt feltételezi, hogy amennyiben rendelkezésre áll valamely rendes jogorvoslati út, akkor ezzel az érintett élni is tud. Nem minden eljárási szabálysértés vezet automatikusan a Kúria által felülvizsgált bírósági határozatok hatályon kívül helyezéséhez: a Pp. idézett 275. § (3) bekezdése széles körű mérlegelési lehetőséget biztosít a Kúriának az alsóbb fokú bíróságok által a döntéshozatalt megelőzően elkövetett eljárásjogi szabálysértés(ek) súlyának megítélésére. Értelemszerűen azonban csak egy, már lefolytatott eljárás és ennek alapján meghozott döntés vonatkozásában mérlegelhető az a kérdés, hogy egy esetleges eljárási jogszabálysértés az ügy érdemi megítélését befolyásolhatta-e, s ha igen, milyen mértékben. A Pp. 275. § (3) bekezdése ennek megfelelően kizárólag akkor nyerhet alkalmazást, ha a szóban forgó bíróság ugyan nem tett maradéktalanul eleget az eljárási szabályoknak, de az eljárást lefolytatva döntést hozott, és a Kúria megítélése szerint e döntés tartalmát az eljárási szabálysértés nem befolyásolta. Tehát amennyiben megállapítható, hogy ha a bíróság minden tekintetben a szabályoknak megfelelően járt volna el, akkor is ugyanúgy döntött volna (a Pp. szóhasználatával élve a hibának nem volt „lényeges” kihatása a meghozott és a Kúria által felülvizsgált érdemi döntésre). Amennyiben viszont az eljárási jogszabálysértés éppen abban áll, hogy – mint jelen esetben – a másodfokú eljárást le sem folytatták – a jogszerűen benyújtott fellebbezést egyáltalán nem bírálták el –, a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazása a jogorvoslathoz való alapjog sérelmét eredményezi.
      [21] A – felülvizsgálati kérelem alapján lefolytatott – rendkívüli jogorvoslati eljárás és a – fellebbezés nyomán lefolytatott – másodfokú eljárás között lényegi, érdemi különbségek vannak. Például a másodfokú eljárásban – ha korlátozottan is, de – lehetőség van új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására [Pp. 235. § (1) bekezdés], míg a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének már nincs helye, a Kúria csak a rendelkezésre álló iratok alapján dönt [Pp. 275. § (1) bekezdés]. Ezért a Kúriának a rendelkezésre álló iratok alapján kialakított azon meggyőződése, miszerint az elsőfokú döntés megalapozott volt – s ekként a másodfokú eljárás lefolytatása sem vezethetett volna más eredményre – nem pótolhatja a másodfokú eljárás és döntés teljes hiányát. A Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával nem foszthatja meg a fellebbezésre jogosultat a rendes jogorvoslati úttól.
      [22] Az a követelmény, hogy a fellebbezést a másodfokú eljárásban érdemben el kell bírálni, s ennek elmulasztása a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését eredményezi, a Legfelsőbb Bíróság (a Kúria jogelődje) gyakorlatából is következik: amikor például a másodfokú bíróság jogszabályi rendelkezés hiányában szűkítette a fogyatékos cselekvőképességű fél jognyilatkozatának semmissége megállapítására jogosult alanyok körét, a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a „téves jogi álláspontja folytán érdemben el nem bírált fellebbezés elbírálása érdekében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította” (1020/2004. számú polgári elvi határozat). Amikor a másodfokú bíróság a jognyilatkozatok pótlásával összefüggésben elfoglalt „téves álláspontja következtében nem foglalkozott érdemben az alperesek fellebbezésével”, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította, mivel „e hiány (…) a felülvizsgálati eljárás során nem pótolható” (BH2004. 139). A Legfelsőbb Bíróság szerint továbbá a másodfokon eljárt bíróság az ügy érdemi elbírálására is kiható súlyos eljárási jogszabálysértést követett el (ami miatt a felülvizsgálati kérelmek érdemben nem voltak elbírálhatóak), amikor kizárólag az egyik alperes által előterjesztett fellebbezést bírálta el, a másik alperes fellebbezéséről azonban nem döntött. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és kimondta, hogy a megismételt eljárásban az el nem bírált fellebbezésről is dönteni kell (Pfv.VI.20.550/2010/10.).
      [23] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a vizsgált esetben a jogorvoslathoz való alkotmányos jog sérelmét állapította meg. Az alapjogsérelem a másodfokú döntés hiányában ölt testet: a jogorvoslathoz való jog sérelme azáltal valósult meg, hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések (a Kúria által is elismerten) biztosították ugyan a sérelmezett, elsőfokú bírósági ítélettel szembeni fellebbezést, a másodfokú bíróság döntése – a panaszos fellebbezési jogának el nem ismerése – miatt azonban a panaszos ezen jogával nem tudott élni. Tehát a kétségkívül fennálló rendes jogorvoslati út igénybevételének a lehetőségétől – attól, hogy az elsőfokú ítélet elleni kifogásait, az ügyet érintő érveit és bizonyítékait a fellebbezés elbírálására hatáskörrel rendelkező másodfokú bíróság elé tárja, s a bíróság azokat a vonatkozó eljárási jogszabályok keretei között érdemi vizsgálat tárgyává tegye – a panaszost a bíróságok elzárták.
      [24] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság teljes ülése – az Abtv. 49. § (6) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján eljárva – a rendelkező részben foglaltak szerint a Kúria Pfv.VI.20.460/2012/10. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 43.Pf.638.083/2011/2. számú ítélete alaptörvény-ellenességét állapította meg, és azokat az Abtv. 43. § (1) és (4) bekezdése alapján megsemmisítette.
      [25] Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy a megsemmisítésre kizárólag az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelme miatt került sor, a testület a megsemmisített bírósági ítéletek tartalmát nem vizsgálta, s így döntése nem jelent állásfoglalást abban a kérdésben, hogy a vizsgálat tárgyát képező peres ügyben hozott – a Kúria által megalapozottnak tartott – elsőfokú ítélet érdemben helyes volt-e. Az indítványozónak a tulajdonhoz való, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állító hivatkozásának vizsgálatára az ítéletek egyéb ok miatt történt megsemmisítése miatt nem került sor.
          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke
          .
          Dr. Balogh Elemér s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Bragyova András s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Paczolay Péter s. k.,
          az Alkotmánybíróság elnöke,
          az aláírásban akadályozott
          Dr. Kiss László
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Salamon László s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Kovács Péter s. k.,
          alkotmánybíró




          Dr. Lévay Miklós s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          05/21/2013
          .
          Number of the Decision:
          .
          3064/2014. (III. 26.)
          Date of the decision:
          .
          03/25/2014
          .
          .