Hungarian
Ügyszám:
.
1592/B/1991
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A határozat száma: 26/1992. (IV. 30.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1992/135
.
A határozat kelte: Budapest, 04/22/1992
.
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
                 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

    Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
    utólagos  vizsgálatára   irányuló  indítványok  tárgyában
    meghozta a következő

                          határozatot:

    Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy  a szakszervezeti
    vagyon  védelméről,   a  munkavállalók  szervezkedési  és
    szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi
    XXVIII. törvény 7. § (2)   bekezdés b ) pontjában és 9. §
    (1)       bekezdésében        foglalt       rendelkezések
    alkotmányellenesek, ezért azokat 1992. évi június hó 30-i
    hatállyal megsemmisíti.

    Egyebekben  az   indítványokat  elutasítja,   a   törvény
    nemzetközi szerződésekbe ütközésének megállapítása iránti
    indítványokat pedig visszautasítja.

    Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben
    közzéteszi.
                              Indokolás

                                 I.

      Az indítványozók  a szakszervezeti  vagyon védelméről,  a
      munkavállalók  szervezkedési   és  szervezeteik  működési
      esélyegyenlőségéről szóló  1991. évi XXVIII. törvény (  a
      továbbiakban:       SzVV )        alkotmányellenességének
      megállapítását és megsemmisítését kérték.

      A   támadott    törvény   hatálya   kiterjed   valamennyi
      munkavállalói    érdekképviseleti     szervezetre     ( a
      továbbiakban:   szakszervezet ).    Előírja,    hogy    a
      szakszervezetek  kötelesek   a  vagyonukkal   elszámolni.
      Meghatározza, hogy  az elszámolási  kötelezettség  milyen
      vagyontárgyakra vonatkozik.  Az  elszámolás  körébe  vont
      vagyontárgyak  egy  részére  elidegenítési  és  terhelési
      tilalmat  állapít   meg.  Kimondja,  hogy  az  elszámolás
      hatálya alá  tartozó vagyon összességét a szakszervezetek
      között  felosztásra   kerülő  vagyonnak  kell  tekinteni.
      Létrehozza a  Vagyont Ideiglenesen Kezelő Szervezetet ( a
      továbbiakban: VIKSZ ), amelyet a vagyon védelme érdekében
      -  a   végleges  vagyonmegosztásáig   -   használati   és
      rendelkezési jogokkal  ruház fel.  Meghatározza  a  VIKSZ
      Igazgató  Tanácsának   szervezetét,   hatáskörét.   Végül
      rendelkezik    a    vagyon    használatának    ideiglenes
      megosztásáról,   továbbá    arról,   hogy    a   végleges
      vagyonmegosztásról az Országgyűlés külön törvényt alkot.

                                 II.

      Az indítványokban  kifejtett álláspont  szerint a törvény
      egésze alkotmányellenes, de a törvény egyes rendelkezései
      tekintetében  az   indítványozók  külön   is  kérték   az
      alkotmányellenesség  megállapítását   és  a   sérelmezett
      rendelkezések visszamenőleges hatályú megsemmisítését.

      1. Hivatkoztak arra, hogy az SzVV ellentétes az 1976. évi
      8.  tvr-rel   kihirdetett  Polgári   és  Politikai  Jogok
      Nemzetközi Egyezségokmányával,  valamint az  1976. évi 9.
      tvr-rel kihirdetett  Gazdasági, Szociális  és  Kultúrális
      Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával.

      A  törvény   ellentétben  áll  a  Magyarország  által  is
      ratifikált, Az  egyesülési szabadság  és a  szervezkedési
      jog védelme  tárgyában elfogadott  87.  számú  nemzetközi
      munkaügyi egyezménnyel,  továbbá A szervezkedési jog és a
      kollektív tárgyalási  jog elveinek  alkalmazásáról  szóló
      98. számú nemzetközi munkaügyi egyezménnyel. Az SzVV erre
      tekintettel   sérti  az Alkotmány  7. §  (1)  bekezdését,
      mely szerint  a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja
      a  nemzetközi   jog  általánosan   elismert   szabályait,
      biztosítja   továbbá    a   vállalt    nemzetközi    jogi
      kötelezettségek és a belső jog összhangját.

      2.  Az  indítványokban  kifejtett  álláspont  szerint  az
      Alkotmány 13.  §-ában biztosított  tulajdonhoz való jogot
      sérti az  a rendelkezés,  amely  a  volt  Szakszervezetek
      Országos Tanácsa  ( a továbbiakban: SZOT ) vagyonát, és a
      volt   ágazati   szakszervezetek   vagyonát   felosztható
      vagyonnak tekinti. Érvelésük szerint ellentétesek továbbá
      az alkotmányos  tulajdonvédelemmel a vagyon használatának
      ideiglenes  rendezéséről,  illetőleg  a  vagyon  végleges
      megosztásáról  szóló,   valamint  az   elidegenítési   és
      terhelési tilalommal,  illetlőleg az elidegenítési joggal
      kapcsolatos törvényi rendelkezések is.

      3. Az  indítványozók  kifogásolták,  hogy  a  törvényhozó
      figyelmen kívül  hagyta  a  hatalommegosztás  alkotmányos
      elvét,   ugyanakkor    az   érintettektől    elvonta    a
      jogorvoslathoz   való  jognak  az  Alkotmány  57.  §  (5)
      bekezdésében  biztosított   lehetőségét  azzal,   hogy  a
      szakszervezetek   bíróságokra    tartozó    vagyonvitáiba
      törvényhozási úton avatkozott be.

      4. Kifogásolták,  hogy a  törvény alkotmányellenes  módon
      kiterjesztette az  Állami  Számvevőszéknek  az  Alkotmány
      32/C. §-ában meghatározott hatáskörét, egyben megsértette
      az Állami Számvevőszék szervezetéről szóló és működésének
      alapelveivel  kapcsolatos   törvényre  vonatkozó   2/3-os
      szavazat-többséget előíró alkotmányi rendelkezést.

      5.  Az  indítványozók  sérelmezték,  hogy  a  törvény  az
      elszámolási     kötelezettség      körébe     vonja     a
      szakszervezeteknek a  gazdasági társaságokba  valamint az
      alapítványokba bevitt  vagyonát. Véleményük  szerint ez a
      szabályozás sérti  a Ptk-nak  az alapítványokra vonatkozó
      rendelkezéseit valamint  a gazdasági  társaságokról szóló
      1988. évi VI. törvényt is.

      6. A  VIKSZ Igazgató  Tanácsára vonatkozó rendelkezések a
      szakszervezeti    szövetségek     között     indokolatlan
      megkülönböztetést   tartalmaznak,    ez    pedig    sérti
      azAlkotmány 70/A. §-át, ugyanakkor a szakszervezeteknek a
      VIKSZ-ben való  részvételét előíró szabályok ellentétesek
      az Alkotmány 4. §-ában írt rendelkezéssel.

      7. Hivatkoztak  arra, hogy a törvénynek a szakszervezetek
      közötti választásokkal kapcsolatos rendelkezései egyrészt
      tisztázatlan  kötelezettséget   írnak  elő,   másrészt  e
      szabályok   is    sértik    az    állampolgárok    szabad
      szervezkedését   biztosító    nemzetközi   egyezményeket,
      illetve az Alkotmány 7. §-át és az Alkotmány 63. §-ába is
      ütköznek.

      8. Végül  a  törvény  megalkotása  során  megsértették  a
      jogalkotásról   szóló   1987.   évi   XI.   törvény   ( a
      továbbiakban: JAT ) több rendelkezését is.

                                III.

      A   törvény    egészének   alkotmányellenességét   állító
      indítványokkal  összefüggésben   az  Alktománybíróság  az
      alábbiakra mutat rá.

      1.  A   törvényt  -   a  címében   foglalt   törvényhozói
      célkitűzések szerint  - az  Országgyűlés a szakszervezeti
      vagyon  védelme,   a   munkavállalók   szervezkedési   és
      szervezeteik   működési    esélyegyenlősége   biztosítása
      érdekében   alkotta.   A   törvény   preambuluma   tovább
      részletezi  ezt   a  célkitűzést.   Eszerint  az   elmúlt
      társadalmi  rendszerben   hozott  döntések  következtében
      tisztázatlanná váltak a munkavállalói érdekképviseleti és
      érdekvédelmi szervezetek  vagyoni  viszonyai.  A  jogilag
      rendezetlen  helyzet   pedig  veszélyezteti   e   szervek
      működőképességét és  gátolja  a  szervezkedési  szabadság
      alkotmányos jogának  érvényesülését. A törvényjavaslathoz
      fűzött indokolás  arra mutat  rá, hogy a rendszerváltozás
      alapvető követelménye  a kényszertársulások felszámolása.
      A  szakszervezeti  és  állami  feladatok  tisztázását,  a
      kialakult    szakszervezeti     pluralizmus    gyakorlati
      megvalósulását  jelentősen   hátráltatják  az   e   téren
      tapasztalható  jogi   és  tulajdoni  rendezetlenségek.  A
      törvény célja, hogy egy folyamat egyik lépéseként segítse
      a  jelenlegi   ellentmondásos  helyzet  feloldását  és  a
      munkavállalói érdekvédelmi  szervezetek esélyegyenlőségen
      alapuló tevékenységét.

      Az  indokolás   utal  a   törvény  közelebbi  és  távlati
      célkitűzéseire is. Eszerint a törvény célja mindenekelőtt
      a  szakszervezetek  tulajdonában  és  használatában  lévő
      vagyontömeg felmérése  és rendeltetésének meghatározásáig
      megfelelő biztosítása.  A  törvény  további  célja,  hogy
      megteremtse az átmeneti időszakra a szakszervezeti vagyon
      kezelésének feltételeit.

      2.  Az   Alkotmánybíróság   11/1992.   ( III.   5. )   AB
      határozatában   kifejtette,    hogy    az    1989.    évi
      alkotmányrevízió   után    alkotott    új    jogszabályok
      alkotmányosságának  megítélésénél   a   rendszerváltással
      összefüggő sajátos  történelmi  helyzetet  -  a  jogállam
      keretein belül  és annak kiépítése érdekében - figyelembe
      lehet venni.  Az Alkotmánybíróságnak azt kell vizsgálnia,
      hogy  a   rendszerváltás  egyszeri,   sajátos  történelmi
      követelményei hogyan  valósíthatók meg  alkotmányosan,  a
      jogfolytonosság alapján  maradva [28/1991.  ( VI. 3. ) AB
      határozat].

      A  vizsgált   törvény  célkitűzései  a  jövőre  nézve  az
      alkotmányosan  biztosított  rendszerváltás  szolgálatában
      állnak.

      A törvény  a múlt  rendszerben  különböző  -  és  ma  már
      többnyire  megállapíthatatlan   és  ellenőrizhetetlen   -
      forrásokból származott,  heterogén  összetételű  és  jogi
      természetét tekintve  számos  változáson  keresztül  ment
      volt szakszervezeti  vagyonnak -  az  Alkotmány  70/A.  §
      (3)   bekezdésében  megkivánt esélyegyenlőség  szem előtt
      tartásával való  - újrafelosztását kivánja biztosítani. A
      végleges újrafelosztásig  ennek az  egységes rendeltetésű
      vagyonnak a  védelmét hivatott  garantálni, és  ezzel  az
      Alkotmány 63. § (1)   bekezdésében biztosított egyesülési
      jog, illetőleg a 70/C. § (1)   bekezdésében az egyesülési
      jog   speciális   eseteként   szabályozott   érdekvédelmi
      szervezkedési szabadság érvényesülését elősegíteni.

      E   célkitűzések    alkotmányos   jogok   megvalósítására
      irányulnak,    alkotmányos     feladatok     teljesítését
      szolgálják, így az Alkotmány rendelkezéseivel összhangban
      állnak.

      3. Az  indítványokban megfogalmazott alapvető érv szerint
      a törvény  egésze azért  alkotmányellenes, mert  meg  nem
      engedett   beavatkozást    jelent    a    szakszervezetek
      autonómiájába, egyben  súlyosan sérti  a  szakszervezetek
      tulajdonhoz való jogát és vagyoni jogait.

      Ezzel  összefüggésben   az  Alkotmánybíróság  álláspontja
      szerint figyelembe  kell venni  a szakszervezetek korábbi
      jogállását    és    a    rendszerváltással    kapcsolatos
      átalakulásuk jogi környezetét is.

      3.1. A  régi rendben a formális iparági tagozódás alapján
      álló ún.  ágazati  szakszervezetek  egyetlen  szervezetbe
      tömörültek és ténylegesen a SZOT irányítása alatt álltak.
      Mint   társadalmi    szervezetek   jogi   személyiségüket
      közvetlenül  az   Alkotmányból,  illetőleg   a   törvényi
      rendelkezésekből származtatták.  A szakszervezeti  vagyon
      tipikusan a  társadalmi tulajdonra vonatkozó tulajdonjogi
      szabályok hatálya alatt állt.

      A szakszervezeti vagyon legnagyobb részének tulajdonosa a
      SZOT   volt,    tulajdonjoggal   azonban    az    ágazati
      szakszervezetek  és  azok  jogi  személyiségű  szervezeti
      egységei is rendelkeztek.

      A vagyon  - ma már megállapíthatatlan arányban - az 1948-
      ig  létező  Szakszervezeti  Szaktanács  42  tagszervezete
      vagyonának   nem   államosított   részéből,   az   állami
      támogatásokból,   egyéb   állami   juttatásokból   és   a
      szakszervezeti tagdíjak felhalmozásából tevődött össze. A
      különféle állami  támogatások  és  juttatások  alapja  az
      volt,  hogy   a  szakszervezetek   számos  állami  típusú
      feladatot ( társadalombiztosítás,  munkavédelem stb. ) is
      elláttak.

      A   múltban    az   önálló    szervezkedés,    alternatív
      érdekképviseleti szervezetek létrehozásának - ha formális
      jogi akadálya nem is volt - valóságos lehetősége nem állt
      fenn; az  önkéntes tömörülés  elve helyett  a  "kényszerű
      tagság"  elve   érvényesült.   A   szociológiai   jellegű
      kényszertagság  társadalmi-szociális   előnyök   ösztönző
      hatásával párosult.  A szakszervezeti  pluralizmus hiánya
      mellett   az    sem   volt    reális   alternatívája    a
      munkavállalóknak, hogy  a szakszervezettől  távol tartsák
      magukat. Ez  ugyanis nemcsak  a minimális érdekképviselet
      lehetőségétől fosztotta  volna  meg  őket,  hanem  számos
      egyéb jogosultságtól is ( pl. üdülés stb. ).

      Politikailag-szociológiailag   a    valamikori   SZOT   -
      tagszervezeteivel együtt  - lényegében  monopolhelyzetben
      volt.   Ilyen   körülmények   között   a   szakszervezeti
      monopolszervezet     felhalmozott      vagyona     olyan,
      meghatározott feladatra  rendelt "célvagyon"  volt, amely
      az    egyedüli,     egyetlen    formában     szerveződött
      munkavállalóli    érdekképviseletet    meghatározóan    e
      tevékenységének ellátása érdekében illette meg.

      3.2. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény ( a
      továbbiakban: Ejtv. ) 1989. január 24-i hatálybalépésével
      pozitív  irányban   is  megteremtődött  a  szakszervezeti
      pluralizmus  legális   alapja   és   ezzel,   továbbá   a
      rendszerváltás tényével  társadalmi méretűvé vált - a már
      előzőleg   megkezdődött    -   alternatív   munkavállalói
      érdekképviseleti szervek létrehozása.

      Ez a  folyamat - figyelemmel a korábbi, több mint 90 %-os
      monopol-szakszervezeti   tagtelítettségre    -   a   SZOT
      tagszervezeteiből   történt   tömeges   kilépés   és   új
      szervezetek alakítása  mellett valósulhatott  csak meg, a
      visszamaradt  tagság  pedig  az  önkéntesség  alapján  új
      tartalommal  tartotta   fenn  -   esetenként  változatlan
      elnevezéssel -  a korábbi szakszervezeti érdekképviseleti
      formát.  Társadalmi-szociológiai  értelemben  a  SZOT  és
      korábbi  tagszervezetei   felbomlottak,  megszüntek,   az
      pedig, hogy  az újonnan  létrejött, illetőleg a változott
      tartalommal   fennmaradt   érekképviseleti   tömörülések,
      szakszervezeti   típusú    társadalmi   alakulatok   jogi
      értelemben    a    korábbi    szakszervezeti    formációk
      tekintetében  mennyiben   váltak  jogutódokká,  illetőleg
      milyen vagyoni  helyzetbe kerültek,  jogilag tisztázatlan
      maradt. Hiányzott  ugyanis  a  jogutódlással,  továbbá  a
      jogfolytonossággal kapcsolatos  rendezés alapszabályi  és
      szervezeti döntési alapja.

      A volt  SZOT és  az azt  alkotó  ágazati  szakszervezetek
      felbomlása, illetőleg  átalakulása alapvetően  nem  jogi,
      hanem   a    rendszerváltással   együttjáró    politikai-
      szociológiai folyamat  volt. Maguk az indítványozók adták
      elő azt az egyébként köztudomású tényt, hogy a valamikori
      SZOT-ot alkotó  19 ún.  ágazati szakszervezet 1989-ben és
      1990-ben több mint száz szakszervezetre bomlott. Ez pedig
      jogilag  áttekinthetetlen  helyzetet  teremtett  egyfelől
      azért,  mert   a  SZOT   és  tagszervezetei  alapszabálya
      egyáltalában nem  számolt  e  szervezetek  megszünésével,
      átalakulásával vagy  felosztásával.  A  monopolhelyzetben
      volt  szakszervezet   lényegéhez  tartozott   ugyanis  az
      érdekképviseleti      szervezkedés      e      formájának
      kizárólagossága    és     a     fennmaradás.     Másfelől
      megállapíthatatlan  az,   hogy   a   volt   szakszervezet
      megszűnése  megfelelt-e  az  Ejtv.  20.  és  21.  §-aiban
      foglalt, a  társadalmi szervezetek megszünésére vonatkozó
      rendelkezéseknek. A  felbomlási folyamat  tömegméretűsége
      miatt az erre vonatkozó szakszervezeti-döntési aktusok ma
      már többnyire tisztázhatatlanok és kideríthetetlenek.

      A kialakult  bizonytalan és  függő  jogi  helyzetekben  a
      törvényhozónak  szabályoznia   kell  -  a  végleges  jogi
      rendezésig -  a volt  szakszervezeti vagyon biztosítását,
      használatát   és    védelmét.   Maga   a   szakszervezeti
      érdekképviseleti mozgalom kerülne veszélybe a bizonytalan
      és  jogilag   tisztázatlan  helyzet   fenntartásával.  Az
      érdekképviseleti   feladatokra    rendelt,   felhalmozott
      "célvagyon" biztosítása a szakszervezeti mozgalom számára
      ugyanis  nyilvánvalóan   az  érdekképviseleti  jog,  mint
      alkotmányos szabadságjog  gyakorlásának a  feltétele.  Az
      Alkotmány  2.   §  (1)    bekezdésében   deklarált   -  a
      jogbiztonságot is  magába foglaló  - jogállamiság elvéből
      következik, hogy  az elmúlt  rendben  felhalmozott  és  a
      munkavállalói érdekképviseleti  mozgalom célját  szolgáló
      vagyon nem tehető ki hosszantartó, bizonytalan kimenetelű
      és tömeges  vagyonjogi vitáknak.  A már  megindult  és  a
      vagyonnal való  rendelkezéssel kapcsolatos jogviták ténye
      bizonyítja,    hogy    a    jogfolytonosságot    illetően
      bizonytalan, a  jogutódlást tekintve  is tisztázatlan  és
      függő vagyonjogi  helyzet -  a vagyon  átmeneti  megóvása
      érdekében - törvényhozói beavatkozást igényel.

      Az indítványokkal  támadott törvény erre az alkotmányosan
      jogi    rendezést     igénylő     helyzetre     tartalmaz
      rendelkezéseket, következésképpen  a törvény  célkitűzése
      nem alkotmányellenes.

      3.3. Az indítványozóknak - így elsősorban az MSZOSZ-nek -
      az indítványokban  megfogalmazott elvi  kiindulási alapja
      az,  hogy   a  szakszervezeti   mozgalom  átalakulása   a
      jogfolytonosság alapján és a jogutódlás szabályai szerint
      ment végbe.  Ennek az  álláspontnak  azonban  hiányzik  a
      ténybeli alapja  és  jogilag  nem  bizonyított.  Mivel  a
      szakszervezet   megszünésére   alapszabályi   rendelkezés
      korábban nem volt - hiszen sem a SZOT, sem tagszervezetei
      a megszünés  és jogutódlás lehetőségével egyáltalában nem
      számoltak -  az erre  vonatkozó szervezeti  döntések  sem
      tisztázottak,  a  jogutódkénti  fellépésnek  teljességgel
      bizonytalanok  a  legális,  következésképpen  alkotmányos
      feltételei.

      Az Alkotmánybíróság  eljárásában beszerzett  dokumentumok
      alapján megállapítható,  hogy a  SZOT  1990.  márciusában
      tartott  XXVI.  kongresszusa  a  SZOT  megszünéséről  nem
      döntött. Az  ugyanezen a  kongresszuson megalakult MSZOSZ
      alapszabálya pedig  nem tartalmaz rendelkezést a SZOT-tal
      kapcsolatos jogutódlás  kérdésében, hanem az kifejezetten
      új társadalmi  szervezet létrehozásáról  szól. Ugyanakkor
      az MSZOSZ-t  a Fővárosi  Bíróság a  SZOT helyett,  a SZOT
      volt nyilvántartási  számán vette  fel és  jegyezte be  a
      társadalmi szervezetek  nyilvántartásába, a SZOT tehát ma
      már nyilvántartott  társadalmi szervezetként nem létezik.
      Ehhez járul  az  a  tény  is,  hogy  a  hivatkozott  SZOT
      kongresszus   csak   egy   részét   képviselte   a   volt
      szakszervezeti tagságnak  és az akkor már nyilvántartásba
      vett   munkavállalói   érdekképviseleti   szervezeteknek.
      Jogilag  teljesen   tisztázatlan,   hogy   a   társadalmi
      szervezetek vagyona  a  társadalmi  tulajdon  lebontására
      vonatkozó,  vagy   az   Ejtv   20-21.   §-aiban   foglalt
      rendelkezések   alapján    történjék-e   a    kongresszus
      szakszervezeti  vagyonnal   kapcsolatos   döntéseinek   a
      megítélése. A  kongresszus nemcsak  a SZOT  megszünéséről
      nem    hozott  határozatot,  hanem  az  Ejtv  21.  §  (1)
      bekezdése szerinti felszámolók kijelöléséről sem döntött,
      így   az  sem zárható  ki, hogy  a 21.  §  (2)  bekezdése
      alapján a szakszervezeti vagyon állami tulajdonba került.
      Ezekben  a   vitás   kérdésekben   a   bíróság   jogosult
      állástfoglalni,   az    Alkotmánybíróság   csupán   annak
      megállapítására  szorítkozik,   hogy   a   szakszervezeti
      mozgalom  tényleges   átalakulása  jogilag  rendezetlenül
      folyt le,  s ez  a tény  jogbizonytalansághoz vezetett és
      függő jogi helyzeteket idézett elő.

      A vagyonelosztás,  illetőleg vagyonutódlás  végleges jogi
      rendezéséig -  ebben a függő jogi helyzetben - az eredeti
      szakszervezeti   vagyonérték    megóvásának   garanciális
      feltételeit  tartalmazó   törvény  rendelkezései  így  az
      Alkotmánnyal  összhangban   állnak,   ezért   a   törvény
      célkitűzéseinek alkotmányellenességét  állító indítványok
      megalapozatlanok.

      3.4.  Hangsúlyozza   az  Alkotmánybíróság,  hogy  ezt  az
      utólagos  törvényhozói   beavatkozást  egyedül   a   volt
      monopolhelyzetű         szakszervezet         jogutódlási
      bizonytalansággal  teli,   rendezetlen  és   függő   jogi
      helyzeteket eredményezett, tömeges méretű felbomlásának a
      ténye teszi alkotmányossá. A szakszervezeti mozgalomnak a
      rendszerváltással    összefüggő     sajátos    történelmi
      helyzetben   bekövetkezett   szétesése   és   társadalmi-
      szociológiai   átalakulása,    mint   befejezett    tény,
      indokolhatja  a   törvényhozó   kivételes   és   egyszeri
      beavatkozását.   A   rendszerváltás   egyszeri,   sajátos
      körülményeként lezajlódott ebben a társadalmi folyamatban
      ugyanis a  felhalmozott szakszervezeti vagyon - a jogilag
      rendezetlenül lebonyolódó megszünésekkel, átalakulásokkal
      -  tulajdonképpen  "válságszituációba"  került.  Ebben  a
      válsághelyzetben a  törvényhozónak  a  vagyoni  viszonyok
      végérvényes    rendezéséig     gondoskodnia    kell    az
      érdekképviseleti   mozgalom    alkotmányos    szabadságát
      garantáló     szakszervezeti      vagyon     megóvásáról,
      használatáról-hasznosításáról és rendelkezésre állásáról.
      A  kivételes   és  egyszeri   beavatkozás   lehetőségének
      alkotmányossága   a    munkavállalói    érdekképviseletek
      rendkívüli fontosságához  és a  szakszervezeti átalakulás
      befejezett tényéhez  kötődik, ebből  nem következik annak
      alkotmányos  lehetősége,   hogy   az   egyéb   társadalmi
      szervezetek átalakulása  és ezzel  kapcsolatban a vagyoni
      viszonyok  rendezése   utólagos  törvényhozások  sorozata
      útján és annak alapján menjen végbe.

                                 IV.

      A  törvény  egyes  rendelkezéseit  támadó  indítványokkal
      kapcsolatban az  Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá.
      1. A  törvény személyi  hatályára vonatkozó, 1. §-ban írt
      rendelkezés - amely szerint a törvény hatálya kiterjed az
      Ejtv.    alapján    nyilvántartásba    vett    valamennyi
      munkavállalói    érdekképviseleti     szervezetre     ( a
      továbbiakban:  szakszervezet )  -  nem  egyértelmű,  mert
      önmagában  ennek   alapján  nem  állapítható  meg  minden
      kétséget kizáróan  az a  személyi kör,  amelyre a törvény
      rendelkezései vonatkoznak.

      Az Alkotmánybíróság  elvi éllel  mutat rá  arra,  hogy  a
      világos,    érthető     és    megfelelően    értelmezhető
      normatartalom  a   normaszöveggel   szemben   alkotmányos
      követelmény. A  jogbiztonság -  amely az  Alkotmány 2.  §
      (1)   bekezdésében  deklarált jogállamiság fontos eleme -
      megköveteli,  hogy   a  jogszabály  szövege  értelmes  és
      világos,    a     jogalkalmazás    során     felismerhető
      normatartalmat hordozzon.

      A támadott törvényi rendelkezés bizonytalansága azonban a
      törvény alkalmazása  során feloldható.  Abból ugyanis  az
      bizonyosan  megállapítható,   hogy  a   törvény  személyi
      hatálya a  szakszervezeti típusú,  azaz  fő  feladataikat
      tekintve    érdekképviseleti     jellegű    szervezetekre
      vonatkozik, az  érdekképviseleti társadalmi  alakzatoknak
      ezt  a   jellegét  pedig  kétség  esetén  az  elszámolási
      kötelezettség  hatósági   címzettjének,  azaz  az  Állami
      Számvevőszéknek  kell   bizonyítania.  Ezért  e  törvényi
      rendelkezés   alkotmányellenessége  az Alkotmány 2. § (1)
      bekezdése alapján nem állapítható meg.

      2. A  törvény 2.  §-a írja  elő  a  törvény  hatálya  alá
      tartozó szervezetek  elszámolási kötelezettségét  és azt,
      hogy ez az elszámolás milyen vagyontárgyakra terjed ki.

      2.1. Mivel  az a  távolabbi jogalkotói célkitűzés, hogy a
      múlt   rendben   monopolhelyzetben   volt   szakszervezet
      vagyonáról  -   mint  célvagyonról   -  a  törvényhozó  a
      pluralizmus   alapján   szerveződött   új   munkavállalói
      érdekképviseleti szervek  között  a  tényleges  tulajdoni
      helyzet figyelembevételével  és az arányos elosztás elvei
      szerint rendelkezzen,  csak a  felhalmozott vagyon  és  a
      tulajdonosok ismeretében  valósítható meg, az elszámolási
      kötelezettség  törvényi   kimondása  összhangban   van  a
      jogállamiság elvével és egyéb alkotmányi rendelkezést sem
      sért.

      A jelenleg birtokosként, illetőleg jogosultként megjelenő
      és  működő   érdekképviseleti   szervezetek   tulajdonosi
      minősége  ugyanis   -  a   megszünések  és   átalakulások
      tisztázatlan körülményei  miatt -  ma még nem állapítható
      meg. A  támadott törvényi rendelkezés éppen e bizonytalan
      és függő  tulajdonjogi helyzet  felmérésére vonatkozik és
      célja  az,   hogy  ebben   a  függő  jogi  helyzetben  is
      biztosítsa  a   vagyon  rendeltetésszerű  használatát  és
      alkotmányos védelmét.

      2.2. Nem  sért  alkotmányi  rendelkezést  az  elszámolási
      kötelezettség  kiterjesztése   a  gazdasági   társaságban
      meglevő  tulajdonosi   részesedésre  és   az  alapítványi
      vagyonra.

      A törvény  közelebbi célja  a volt  szakszervezeti vagyon
      lehetséges  teljes   felmérése  annak   későbbi  végleges
      elosztása  érdekében.   Az  elszámoltatás  önmagában  nem
      jelenti az Alkotmány 13. § (1)   bekezdésében biztosított
      tulajdonhoz   való    jog   sérelmét.    A    törvényhozó
      vagyonelszámoltatásra -  alkotmányos célok  megvalósítása
      érdekében -  az   Alkotmány  59.  §  (1)  bekezdésének  a
      sérelme nélkül bárkit kötelezhet. A kötelezés kiterjedhet
      az  idegen   tulajdonba  adott  vagyontárgyakra,  vagyoni
      juttatásra is.  Ez a  szabályozás az  Alkotmány  egyetlen
      rendelkezésével sem áll ellentétben, mert a tulajdont nem
      vonja el,  az alapítványi  vagyont nem  is korlátozza. Az
      elszámoltatás alkotmányos  célja, hogy  a  törvényhozó  a
      későbbi   vagyonelosztáskor   a   volt   korábbi   teljes
      szakszervezeti vagyont  értékelje  és  vegye  számításba.
      Annak    sincs     alkotmányos    akadálya,     hogy    a
      vagyonelosztásnál  a  törvényhozó  az  idegen  tulajdonba
      adott vagyonrészt az alapító szakszervezet részesedésénél
      figyelembe vegye.

      Megalapozott  alkotmányossági   kifogás   a   törvény   e
      rendelkezéseivel kapcsolatban sem áll fenn.

      3. A támadott törvény 5. §-ának az Állami Számvevőszékkel
      kapcsolatos  hatásköri   szabályai  nem  ellentétesek  az
      Alkotmány   32/C.  § (4) bekezdésében írt rendelkezéssel.
      Ez  utóbbi   alkotmányi   előírás   szerint   az   Állami
      Számvevőszék szervezetéről  és  működésének  alapelveiről
      szóló törvény  elfogadásához  a  jelenlevő  országgyűlési
      képviselők   kétharmadának    szavazata   szükséges.   Az
      Alkotmány   32/C.  § (1)  bekezdése -  amely  példálózóan
      sorolja   fel   az   Állami   Számvevőszék   legfontosabb
      feladatait - úgy rendelkezik, hogy a Számvevőszék ellátja
      a törvénnyel  hatáskörébe utalt egyéb feladatot is. Ilyen
      törvényhez pedig  -  különösen  ha  az  eseti  hatáskört,
      átmeneti feladatot állapít meg - már nem kell kétharmados
      szavazati  arány   ( ami  egyébként  a  támadott  törvény
      tekintetében megvolt ).  Egy állami  szerv organizációját
      és működési  alapelveit tartalmazó  törvény nem  azonos a
      szervezet hatáskörét megállapító törvényi szabályozással.
      Ez egyébként  az eltérő helyen és szövegkörnyezetben álló
      alkotmányi rendelkezésekből is következik.

      4. A  sérelmezett törvény  6. §-ában írt elidegenítési és
      terhelési   tilalmat   megállapító,   korlátozó   jellegű
      rendelkezések az  elszámolási kötelezettség  körébe  vont
      vagyon biztosítására  vonatkoznak, azaz  a későbbiekben a
      vagyonelosztásról szóló  törvény meghozataláig  a  vagyon
      rendelkezésre  állását   hivatottak   garantálni.   Ezért
      elsősorban  biztosítéki   tartalmúak;   alkotmányos   jog
      korlátozása     az      alanyi     jog      jogosultjának
      meghatározatlansága,  bizonytalansága   folytán  fel  sem
      merül.

      Alkotmányellenesség a  támadott törvény  8. §-ában  és  a
      törvényt módosító  1991.  évi  LXVI.  törvény  1.  §-ában
      lehetővé  tett   elidegenítési   jog   tekintetében   sem
      állapítható meg.  E körben  a törvény  a vagyon  átmeneti
      biztosításával, megóvásával megbízott jogosultat bizonyos
      célok érdekében teljes tulajdonosi jogokkal ruházza ugyan
      fel, ez  a jog  azonban  a  rendelkezési  jog  ideiglenes
      jogosultjának alkotmányos  meghatározásával - figyelemmel
      a  törvényben   foglalt  garanciákra  is  -  megmarad  az
      Alkotmány keretei  között. A rendelkezési jogot ugyanis -
      a VIKSZ  Igazgató Tanácsának  alkotmányossá  tételével  -
      csak   testületileg,    a   vagyon   megóvásában   és   a
      vagyonelosztásban  várományi   jogosultsággal  rendelkező
      valamennyi  érdekelt   részvételi  és  szavazati  jogának
      biztosítása    mellett    lehet    gyakorolni,    éspedig
      ideiglenesen, azaz  a végleges  vagyonelosztás módját  és
      elveit szabályozó  törvény meghozataláig.  A rendelkezési
      jog   gyakorlást   csak   a   vagyon   védelme   vagy   a
      működőképesség   garantálása,    illetőleg   az    anyagi
      feltételek  biztosítása   és   a   közös   szakszervezeti
      feladatok teljesítése  indokolhatja. Ezek  a célok  pedig
      összhangban  vannak   a  törvény   egészének  alkotmányos
      célkitűzésével,     az     érdekképviseleti     célvagyon
      megóvásával.

      Mindezek   a megállapítások irányadóak a törvény 7. § (2)
      bekezdésének a )  és c ) pontjában, továbbá 8. §-ában írt
      és kifogásolt rendelkezésekkel kapcsolatban is.

      5. Nem  sérti az  Alkotmány rendelkezéseit a törvény 7. §
      (1)   bekezdése  sem, amely szerint az elszámolás hatálya
      alá tartozó  vagyon összességét  a szakszervezetek között
      felosztandó vagyonnak  kell tekinteni.  Ez  a  szabály  a
      későbbi vagyonelosztáskor  számításba vehető  vagyoni kör
      egészére tartalmaz rendelkezést, anélkül, hogy korlátozná
      vagy egyáltalában érintené a tulajdonjogot. A törvényhozó
      felelőssége, hogy  a szakszervezeti  vagyon  tulajdonjogi
      kérdéseinek    a     tisztázása    után     vagy    annak
      újraszabályozásával  a   vagyon  elosztási   módjáról  az
      Alkotmány    9.  §  (1)  és  13.  §  (1)    bekezdéseinek
      figyelembevételével döntsön.  Mindaddig azonban,  amíg  e
      törvényhozói aktusra  sor nem  kerül,  a  tulajdonvédelem
      alkotmányossága  kérdésében   -  a   tulajdoni   kérdések
      érintetlensége miatt  - az Alkotmánybíróság nem foglalhat
      állást.

      6. A   sérelmezett  törvény  7. §  (2)  bekezdésének  b )
      pontja arra  az esetre,  ha az  elszámolásra kötelezett a
      bejelentési  kötelezettséget  teljesíteni  elmulasztotta,
      minden,   a  törvény  2.  §  (2)  bekezdésében  felsorolt
      vagyontárgy tekintetében  a VIKSZ-et  feljogosítja a 8. §
      b ) pontja  szerinti jogosultság,  azaz  a  vagyontárgyak
      használata    vonatkozásában     a    rendelkezési    jog
      gyakorlására. Mivel a törvény 2. § (2)   bekezdésében írt
      felsorolásban szerepel  az alapítványba bevitt vagyon is,
      a  VIKSZ-et   e  vagyonok  tekintetében  is  megilleti  a
      használatról való rendelkezési jogosultság. Az alapítvány
      önálló jogi  személy, így  az alapítványi tulajdon a volt
      szakszervezettől idegen  tulajdon, a  VIKSZ  rendelkezési
      jogának erre a tulajdonra való kiterjesztése az Alkotmány
      9.  §  (1)  bekezdésébe   és   13.  §  (1)    bekezdésébe
      ütközik, s ezért a törvény 7. § (2)   bekezdés b ) pontja
      a 2.  § (2)  bekezdés g )  pontja, azaz  az   alapítványi
      vagyonok viszonylatában alkotmányellenes.

      Ameddig ugyanis a törvény 7. § (1)   bekezdése csak arról
      rendelkezik,  hogy  az  elszámolás  hatálya  alá  tartozó
      vagyon  összességét   kell   a   szakszervezetek   között
      felosztandó vagyonnak  tekintetni, amely  az  alapítványi
      tulajdont   csak   akkor   érintheti,   ha   az   alapító
      szakszervezet nem  volt tulajdonos,  ezen túl  pedig csak
      annyiban,  hogy  a  vagyonelosztáskor  ezt  a  vagyont  a
      törvényhozó -  nemcsak aktívumként,  hanem adott  esetben
      helytállási kötelezettséggel  megterhelt passzívumként is
      - figyelembe  fogja   venni,  addig a  (2)  bekezdés  b )
      pontja e vagyonok tekintetében is rendelkezési jogot ad a
      VIKSZ- nek, amely az idegen alapítványi tulajdon önkényes
      és aránytalan  korlátozása, így az a tulajdonjognak, mint
      alapjognak  a   lényeges  tartalmát   érinti,  ezért   az
      Alkotmány 8.  § (2)   bekezdése alapján alkotmányosan nem
      megengedett.

      7. A támadott törvény közvetlen célja, hogy az elszámolás
      hatálya alá tartozó vagyonnal kapcsolatban - a későbbi és
      végleges  felosztásig   -  meghatározott   korlátozásokat
      ( elidegenítési és  terhelési tilalom stb. ) vezessen be,
      azaz a  vagyon megóvásáról, biztosításáról, rendelkezésre
      állásáról,  de  legalábbis  az  érdekképviseleti  szervek
      javára  való  felhasználásáról  törvényi  biztosítékokkal
      gondoskodjék. Ezt  a célt  a törvényhozó  úgy  érheti  el
      alkotmányosan,  hogy  a  vagyon  átmeneti  biztosításával
      kapcsolatos  jogokat   és   kötelezettségeket   vagy   az
      érdekképviseleti  szervezkedésektől  független  kivülálló
      ( állami ) szervre bízza, vagy pedig e jogosultságokat és
      kötelezettségeket  az   elosztásban  érdekelt  valamennyi
      várományi jogosult  között -  osztja  fel.  Az  Alkotmány
      70/A. § (1)   bekezdésében írt jogegyenlőségi alkotmányos
      elvet  sérti,  következésképpen  alkotmányellenes,  ha  a
      törvényhozó -  alkotmányos ismérvek és garanciák nélkül -
      e   kötelmeket    a   várományi   jogosultak   csak   egy
      meghatározott körére  ruházza. Tekintettel  arra, hogy  a
      vagyon   megóvására    vonatkozó   kötelmek   egészen   a
      tulajdonosi rendelkezési jogig terjedő jogosultságokat is
      magukban foglalnak,  az egyenlőként kezelés és az egyenlő
      elbánás alkotmányos  elveinek az  felel meg,  ha ezeket a
      jogokat a  törvény hatálya  alá tartozó  szervezetek -  a
      képviselet szintjén - együttesen gyakorolhatják. Mivel az
      Alkotmánybíróság    következetes    gyakorlata    szerint
      [21/1990. ( X.  4. ) AB határozat stb.], a jogi személyek
      számára is biztosított, hogy alkotmányos jogaikat bármely
      megkülönböztetés      nélkül       érvényesítsék,      az
      Alkotmánybíróság   álláspontja    szerint   a    támadott
      törvénynek  a   VIKSZ  Igazgató  Tanácsára  vonatkozó,  a
      törvény    9.   §  (1)   bekezdésében  írt   rendelkezése
      ugyancsak alkotmányellenes.  Ha ugyanis a törvényhozó azt
      a  megoldást   választotta,  hogy   az  elszámolt  vagyon
      védelméről az  érdekképviseleti  szervek  gondoskodjanak,
      lehetővé kell  tenni,  hogy  az  így  létrejövő  Igazgató
      Tanácsban az  érintettek az  elosztás  várható  arányában
      rendelkezzenek képviselettel.

      Annak  alkotmányos   indoka,  hogy   a   VIKSZ   Igazgató
      Tanácsában a  pluralizmus alapján  álló szakszervezeti és
      más munkavállalói  érdekképviseleti tömörülésekből  miért
      csak   a  törvény 9.  § (1)  bekezdésében írt szervezetek
      vesznek  részt,  sem  a  törvény  szövegéből,  sem  annak
      indokolásából nem  tűnik ki,  és  azt  a  törvényjavaslat
      előterjesztői az  Alkotmánybíróság kifejezett felhívására
      sem indokolták  meg; következésképpen az önkényes, mert a
      pozitív  megkülönböztetésnek   más  ésszerű   alkotmányos
      magyarázata sem állapítható meg.

      Az ideiglenes,  majd végleges  vagyonmegosztásig  a  volt
      szakszervezeti    vagyon    megóvása    és    biztosítása
      alkotmányosan  csak   valamennyi  szakszervezeti  érdeket
      megjelenítő  érdekképviseleti   szervezet  részvételével,
      illetőleg képviseletével  és ezek együttes működtetésével
      valósítható meg.

      8. A  VIKSZ Igazgató Tanácsának összetételétől eltérően a
      Tanács  működésére   és  határozatképességére   vonatkozó
      szabály már  nem vet  fel alkotmányossági  aggályokat. Az
      Alkotmány   70/A.   §  (1)  bekezdése   a  jogok  egyenlő
      elosztásának alkotmányos  követelményét írja  elő.  Ha  a
      törvényhozó    az     alanyi    jogok    alkotmányellenes
      megkülönböztetés nélküli  elosztását biztosítja, azzal az
      alkotmányossági   követelményeknek    eleget   tesz;   az
      érdekképviseletek számára  alkotmányosan biztosított  jog
      mikénti  gyakorlása   már  az  Alkotmány  4.  §-ában  írt
      rendelkezéssel    összefüggésbe    nem    hozható.    Nem
      alkotmányellenes   tehát    az   elidegenítési,   illetve
      rendelkezési  joggal   való  felruházása  az  alkotmányos
      összetételű Tanácsnak  akkor sem,  ha  a  szabályozás  az
      egyhangú döntéshez nem követeli meg valamennyi képviselet
      jelenlétét,  ha   egyébként  a  jelenlét  és  a  szavazás
      lehetőségét minden jogosult számára egyformán biztosítja.

      9. Az  érdekképviseleti szervek  közötti választásoknak a
      támadott törvény  10. §-ában történt előírása nem ütközik
      a szabad  szervezkedés jogának  elvébe,  következésképpen
      nem sérti az Alkotmány 63. § (1) bekezdését.

      A  vonatkozó   törvényi  előírás   csak   az   ideiglenes
      vagyonelosztás elveit  fekteti le, jelezve, hogy arról is
      külön törvény  fog  rendelkezni.  Ezek  az  elvek  minden
      tekintetben  összhangban   állnak  azzal  az  alkotmányos
      törvényhozói  célkitűzéssel,  amely  a  monopolhelyzetben
      szerveződött,    kényszerű    tagságon    alapuló    volt
      szakszervezetek vagyonát  a pluralizmus alapján létrejött
      új érdekképviseleti  tömörülések között  a  támogatottság
      arányában  kivánja   felosztani.  A  törvény  egyenlőként
      kezeli  és   egyenlő  jogokkal   ruházza  fel   mind   az
      érdekképviseletek  tagságát   -  és   mindenkit,  aki   a
      szakszervezeti  vagyon   létrehozásához  tagdíjfizetéssel
      hozzájárult -  mind pedig magukat az érdekképviseleteket,
      mert minden  érintett számára  lehetőséget biztosít arra,
      hogy  a   választáson  részt  vegyen  és  a  támogatással
      kapcsolatban  nyilatkozzon.   Így  ezek  a  rendelkezések
      megfelelnek az  Alkotmány 70/A.  § (1)   bekezdésében írt
      jogegyenlőségi  alapjog-kategóriának   és  az  egyesülési
      szabadság alkotmányos  alapjogának is.  Arra is  utal  az
      Alkotmánybíróság, hogy  a   törvény  10. §  (1)   és  (2)
      bekezdése kizárólag  a szakszervezetek között felosztandó
      vagyon használatáról  rendelkezik és  nem érinti  magát a
      tulajdonjogot. A  használat ideiglenes megosztása pedig a
      vagyoni  viszonyok   zavartalanságát,   a   munkavállalói
      érdekképviseletek működőképességét  hivatott  garantálni,
      az tehát  összhangban áll a törvény alkotmányos céljával,
      így nem alkotmányellenes. A törvény 10. § (3)   bekezdése
      alapján  a  végleges  vagyonelosztásról  az  Országgyűlés
      külön   törvénnyel    fog   rendelkezni.   E   törvénynek
      nyilvánvalóan  figyelembe   kell   vennie   a   tényleges
      tulajdoni helyzeteket  és a  tulajdonvédelem  alkotmányos
      rendelkezésein   kell    alapulnia.   Egy    későbbiekben
      megalkotásra kerülő  törvény  alkotmányossági  vizsgálata
      azonban  ennek   az  eljárásnak   a  keretei  között  nem
      folytatható le.

      10.  Az   indítványozók  kifogásolták,   hogy  a  törvény
      megfosztja  az   érintetteket   a   bírósághoz   fordulás
      lehetőségétől, ezért  ellentétes   az Alkotmány 57. § (1)
      és  (5)   bekezdésével.  Sérelmezték  azt   is,  hogy   a
      jogalkotó   a    törvényelőkészítés    folyamatában    az
      érdekképviseleti szervek  közreműködését mellőzte,  ezzel
      pedig  a  jogalkotásról  szóló  törvény  rendelkezéseivel
      került ellentétbe.

      Az    előbbi     kifogással    kapcsolatban    utal    az
      Alkotmánybíróság arra,  hogy az  Alkotmány 57. § (1)   és
      (5)   bekezdései    a    jogok     és     kötelezettségek
      érvényesítésére  és   elbírálására,  továbbá   az   ezzel
      összefüggő   jogorvoslatra,    tehát   a   jogalkalmazási
      folyamatra,  nem   pedig  az   alanyi  jogokat   és  jogi
      kötelezettségeket  keletkeztető   jogalkotási  folyamatra
      vonatkoznak.  A   jogalkotási  jogsérelemmel  kapcsolatos
      jogvédelem egyedüli  eszköze az  alkotmánybírósági út. Az
      alanyi jogok  védelmével és  érvényesítésével kapcsolatos
      bírósági eljárásra  a  törvény  nem  tartalmaz  korlátozó
      rendelkezéseket.

      Az   utóbbi    sérelem   tekintetében    hivatkozik    az
      Alkotmánybíróság arra,  hogy  már  több  határozatában  -
      legutóbb  a  13/1992.  ( III.  25. )  AB  határozatban  -
      kinyilvánította,  hogy  a  törvényhozás  folyamatában  az
      érdekképviseleti szervek  közreműködésének a mellőzése és
      ezzel a  JAT egyes  rendelkezéseinek  a  figyelmen  kívül
      hagyása    önmagában     nem    vezethet     a    törvény
      alkotmányellenességének   a   megállapításához.   A   JAT
      vonatkozó előírása nem alkotmányos jogalkotási feltétel.

      11. Az  Alkotmánybíróság  a  jogalkotó  által  választott
      megoldásoknak a  nemzetközi jog  indítványokban felhívott
      szabályaival   való    ellentmondását   nem    vizsgálta,
      tekintettel arra,  hogy az  ABtv 21.  §  (3)    bekezdése
      szerint  az   indítványozók   a   jogszabály   nemzetközi
      szerződésbe ütközésének alkotmányossági vizsgálata iránti
      indítványtételi jogosultsággal nem rendelkeznek. Ezért az
      erre irányuló indítványokat visszautasította.

      E kérdéssel  összefüggésben még az alábbiakra mutat rá az
      Alkotmánybíróság.

      Az   Alkotmány  7.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  Magyar
      Köztársaság  jogrendszere   elfogadja  a  nemzetközi  jog
      általánosan elismert  szabályait,  biztosítja  továbbá  a
      vállalt nemzetközi  jogi kötelezettségek  és a  belső jog
      összhangját.  Az   indítványok  egy   része  kifejezetten
      hivatkozik az  Alkotmány e  rendelkezésére. E rendelkezés
      azonban nem  önálló, hanem  utaló alkotmányi szabály, így
      utólagos normakontroll  alapja csak  az indítványok által
      érintett    nemzetközi     szerződések    lehetnek.    Az
      Alkotmánybíróság álláspontja szerint éppen ezért ezzel az
      alkotmányi  rendelkezéssel  nem  kerülhető  meg  az  ABtv
      idézett  korlátozása,   amely  a   nemzetözi  szerződésbe
      ütközés vizsgálatát  meghatározott személyek  és  szervek
      indítványához köti. Indítványtételi jogosultság hiányában
      pedig az  Alkotmánybíróság  az  indítványoknak  ezzel  az
      összefüggésével nem  foglalkozhatott. Végül  arra is utal
      az Alkotmánybíróság,  hogy sem  az indítványokban, sem az
      azokkal összefüggő  alkotmányossági vizsgálata  során nem
      talált  olyan  elemet,  amelynek  alapján  a  hivatalbóli
      eljárás  megindításának   indokoltságát   megállapíthatta
      volna.

      12.   A   jogbiztonság   érdeke   megkivánja,   hogy   az
      alapítványba bevitt  vagyonok kivételével  a VIKSZ a 8. §
      szerinti jogokat a 7. § (2)   bekezdés b ) pontja körében
      is gyakorolhassa  a törvény  megfelelő módosításáig, mint
      ahogy azt  is, hogy  a VIKSZ  Igazgató Tanácsa  a  Tanács
      összetétele  alkotmányosságának   a  helyreállításáig  is
      tovább működjön. Ezért az Alkotmánybíróság a törvény 7. §
      (2) bekezdés b ) pontját és a  9. §  (1) bekezdését 1992.
      június 30-ával semmisítette  meg   az Alkotmánybíróságról
      szóló  1989.  évi  XXXII.  törvény 40. §-a és  43. §  (4)
      bekezdése  alapján.  A  jövőre  szóló  megsemmisítéssel a
      törvényhozónak    lehetősége   van   arra,    hogy     az
      alkotmányellenes    rendelkezéseket    az    Alkotmánnyal
      összhangba hozza.

      A határozat  közzétételére vonatkozó  rendelkezés az ABtv
      41. §-án alapul.
                            Dr. Sólyom László
                       az Alkotmánybíróság elnöke

                Dr. Ádám Antal                Dr. Herczegh Géza
                alkotmánybíró                   alkotmánybíró

             Dr. Kilényi Géza                  Dr. Zlinszky János
              alkotmánybíró                       alkotmánybíró

             Dr. Schmidt Péter                  Dr. Szabó András
              alkotmánybíró                       alkotmánybíró

              Dr. Tersztyánszky Ödön           Dr. Vörös Imre
                   alkotmánybíró                alkotmánybíró

                            Dr. Lábady Tamás
                          előadó alkotmánybíró

        .
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        .
        Number of the Decision:
        .
        26/1992. (IV. 30.)
        Date of the decision:
        .
        04/22/1992
        .
        .