A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.636.465/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal élt a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 49.Mf. 636.465/2011/4. számú ítélete ellen. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az ítélet alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel állítása szerint az sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, M) cikk (1) bekezdését, XII. cikk (1) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, XVII. cikk (1) bekezdését, és XXIV. cikk (1) bekezdését.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panasza alapjául előadta, hogy felperes munkavállaló állásidőre járó munkabér és szabadság megváltása iránt indított ellene munkaügyi pert. A munkavállaló fizetés nélküli szabadság iránti kérelemmel fordult a munkáltatóhoz, ennek tartalma szerint a fizetés nélküli szabadságot 2011. április 1-ig kérte. Ezt a munkáltató írásban elfogadta. A munkavállaló ennek ellenére 2010. februárjában – a megállapodáshoz képest több mint egy évvel korábban – a munkáltatóhoz címzett nyilatkozatában kérte, hogy ismét munkába állhasson, mely nyilatkozatában az 1992. évi XXII. törvény 138. § (5) bekezdésére hivatkozott a fizetés nélküli szabadság körében. Az alperes a foglalkoztatást nem tudta vállalni a megállapodáshoz képest korábbi időpontban, mivel a társaság gazdasági helyzete nem volt megfelelő. Az alperesi álláspont szerint tekintettel arra, hogy a felek megállapodást kötöttek arra vonatkozóan, hogy a felperes munkavállaló meghatározott időpontig fizetés nélküli szabadságát tölti, a megállapodás szerződésnek minősül, az Alaptörvény értelmében az mindkét felet köti, így azt a munkavállaló egyoldalúan nem írhatja felül. Az ügyben eljárt elsőfokú bíróság nem osztotta az alperesi álláspontot. Az alperes fellebbezése is eredménytelen volt, a másodfokon eljáró bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
[3] Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok ítéletei sértik a jogbiztonságot, mert lényegében azt mondták ki, hogy a munkavállaló egyoldalúan „felrúghatja” a közte és a munkavállaló közötti szerződést. Egyben sértik a vállalkozáshoz való jogot, mert – véleménye szerint – abba beletartozik, hogy a vállalkozó számíthat arra, hogy a munkavállalóival kötött megállapodások a munkavállalót kötik. Ezen túlmenően az eljárt bíróságok döntése a társaság tulajdonhoz való jogát is sérti, mivel „okszerűtlenül írt elő fizetési kötelezettséget”. Megemlíti még az együttműködési kötelezettség megszegését, valamint a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét.
[4] Az indítványozó tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy az ügyben felülvizsgálati eljárást kezdeményezett a Kúriánál.
[5] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadásának feltételeit.
[6] Az alkotmányjogi panasz benyújtására az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül van lehetőség. A Fővárosi Törvényszék ítéletét 2012. július 3-án kézbesítették, az alkotmányjogi panaszt 2012. augusztus 30-án – tehát határidőben – terjesztették elő az elsőfokon eljárt Fővárosi Munkaügyi Bíróságon. Az indítványozó az alapügy felperese, tehát érintettsége megállapítható. Rendes jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, azonban tájékoztatta az Alkotmánybíróságot, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásával egyidejűleg felülvizsgálati eljárást is kezdeményezett. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az Abtv. 56. § szerinti befogadási eljárást az alkotmányjogi panasz alapján akkor is le kell folytatni, ha az alkotmányjogi panasz benyújtása mellett az indítványozó felülvizsgálatot is kezdeményezett.
[7] Az indítványozó jogi képviselő útján terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, a meghatalmazást csatolta. Ezzel az Abtv. 51. § (2) bekezdésében rögzített formai követelménynek eleget tett.
[8] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezést [Abtv. 27. §-a], valamint az Alaptörvény több rendelkezését, és egyértelműen meghatározta, hogy mely ítélet alaptörvény-ellenességének vizsgálatát és megsemmisítését kéri. Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek tehát megfelel.
[9] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[10] Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az indítványozó a bírósági ítéleteket azért kifogásolta, mert szerinte a bíróságok nem kellő súllyal vették figyelembe, hogy a munkáltató és a munkavállaló között megállapodás jött létre a fizetés nélküli szabadság igénybe vétele tekintetében, mely kiterjedt a várható munkába állás időpontjára is. A munkavállaló azonban ettől a megállapodástól önkényesen elállt, és korábban kívánt a fizetés nélküli szabadságról visszatérni, azonban a munkáltató – gazdasági helyzetére tekintettel – nem tudott neki munkát biztosítani. Álláspontja szerint az eljáró bíróságoknak a tisztességes eljáráshoz való jogból eredően mindkét fél érvelését megfelelően figyelembe kellett volna venniük. Ezzel szemben a per során a munkavállaló érveit és helyzetét sokkal inkább előtérbe helyezték.
[11] Az indítványozó a bírósági ítéletek vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tényállás megállapítása, valamint a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban is az Alaptörvény védelmében lép fel, az Alaptörvényben biztosított jogokat védi, elsődleges feladata nem a bírói jogalkalmazás minősítése, a bírói meggyőződés esetleges megváltoztatása.
[12] Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) bekezdésére tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |