English

Hungarian
Ügyszám:
.
II/00782/2013
Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): IV/01302/2015, III/01359/2016, III/01789/2016, III/00423/2017, III/01426/2017,
.
Első irat érkezett: 05/16/2013
.
Az ügy tárgya: A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. § és 102/I-102/K. §-ai ellen előterjesztett utólagos normakontroll
.
Eljárás típusa: Utólagos normakontroll eljárás
.
Indítványozók típusa:alapvető jogok biztosa
.
Előadó alkotmánybíró: Varga Zs. András Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az alapvető jogok biztosa - az Abtv. 24. § (2) bekezdése alapján - a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/C. §, 102/I-102/K. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.
A Tny. támadott rendelkezései 2013. július 1-től bevezetik a közszférában foglalkoztatottak kettős juttatásának (öregségi nyugdíj és munkabér együttes fizetése) tilalmát.
Az alapvető jogok biztosa előadja, hogy a jogosultsági feltételeket teljesítve megszerzett és ténylegesen folyósított nyugdíjra való jogosultság vagyoni értékű jog, melyet az Alaptörvény XIII. cikke véd. E jogosultság feltételhez kötése az Alaptörvény XIII. cikkének korlátozást jelenti, amelyre csak közérdekből és azzal arányosan van lehetőség. A biztos álláspontja szerint azonban aránytalan a megszerzett tulajdon védelmét rövid időn belül és teljes mértékben megvonni olyan körülmény alapján (ti. öregségi nyugdíj folyósítása és egyidejűleg munkaviszony fennállta), amely a tulajdonvédelem szempontjából nem értékelhető..

.

Indítványozó:
    Dr. Szabó Máté, az alapvető jogok biztosa
Támadott jogi aktus:
    a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 83/C. §, 102/I-102/K. §
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk
.
Anonimizált indítvány (pdf):
2013_782-0_ind.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
II_782_41_2013_IM_allasfoglalas.pdfII_782_41_2013_IM_allasfoglalas.pdfII_782_33_2013_NGM_allasfoglalas.pdf
.
A határozat száma: 3215/2016. (X. 26.) AB végzés
.
Az ABH 2016 tárgymutatója: diszkriminációtilalom; egyenlőség mint egyenlő bánásmód követelménye; hátrányos megkülönböztetés tilalma; öregségi nyugdíj; alkotmánybírósági hatáskör-korlátozás; alkotmányértelmezés; diszkrimináció tilalom; hatáskör-korlátozás; jogbiztonság; jogbiztonság mint szerzett jogok védelme (bizalomvédelem elve); közérdek mint a tulajdon korlátozásának alapja; nyugdíj jogosultság rendszer; nyugdíjkorhatár; szociális biztonsághoz való jog; szoros tartalmi összefüggés; társadalombiztosítás; tulajdonhoz való jog
.
A határozat kelte: Budapest, 10/18/2016
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
XIII. cikk
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XIX. cikk (1) bekezdés
XIX. cikk (2) bekezdés
XIX. cikk (4) bekezdés
1. cikk (2) bekezdés c) pont
3. cikk (3) bekezdés b) pont
3. cikk (5) bekezdés
8. cikk (3) bekezdés b) pont
24. cikk (2) bekezdés b) pont
24. cikk (2) bekezdés c) pont
24. cikk (2) bekezdés d) pont
24. cikk (2) bekezdés e) pont
24. cikk (4) bekezdés
36. cikk
36. cikk (3) bekezdés
37. cikk (1) bekezdés
37. cikk (2) bekezdés
37. cikk (3) bekezdés
37. cikk (4) bekezdés
37. cikk (6) bekezdés
39. cikk (1) bekezdés
40. cikk
44. cikk (1) bekezdés
44. cikk (2) bekezdés
44. cikk (3) bekezdés
Záró és vegyes rendelkezések 5. pont

.
Összefoglaló a döntésről:
Összefoglaló a döntésről:
Az Alkotmánybíróság döntésében kimondta: a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos
mindenkori szabályozásnak egyensúlyt kell teremtenie a közérdek és a nyugdíj-
jogosult személy alapvető jogainak védelme között. Az állam, mint munkáltató
helyzete nem azonos a magángazdaság munkáltatóival, jelentős jogi és ténybeli
különbségek vannak – így nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába az,
hogy egyes állami szolgálatban álló személyek foglalkoztatásuk ideje alatt nem
kapnak nyugdíjat.
Az öregségi nyugdíjban részesülő, de ezzel párhuzamosan állami szolgálatban
álló személyek – ide tartoznak például a kormánytisztviselők, köztisztviselők,
de bírák, ügyészek, igazságügyi alkalmazottak is – nyugdíjának folyósítását
2013. július 1-től a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény
módosításának eredményeként felfüggesztették. Az alapvető jogok biztosa, majd
több bíró és érintett magánszemély is indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság
semmisítse meg a vitatott rendelkezéseket, mivel azok álláspontjuk szerint
ellentétesek a tulajdonhoz való joggal, illetve a diszkrimináció tilalmával.
A támadott szabályozás ügyében az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is
folyamatban volt egy eljárás (Fábián kontra Magyarország). Az ügyet
Strasbourgban a magyar állam fellebbezése nyomán végül a másodfokú tanácsként
működő Nagykamara elé utalták. Az Alkotmánybíróság az ügy tárgyalását a
Nagykamara végleges döntésének meghozataláig felfüggesztette. A Nagykamara
2017. szeptember 5-én Magyarország javára döntött, megsemmisítette a korábbi,
diszkriminációt megállapító döntést, és nem állapított meg egyezménysértést. Az
Alkotmánybíróság ezt követően folytatta a saját eljárását.
Az állami nyugdíjrendszer a szolidaritáson alapul.
Az Alaptörvény szerint Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a
társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer
fenntartásával segíti elő. A feltételek teljesítése esetén megszerzett
nyugdíjra való jogosultság olyan vagyoni értékű jog, melyet az Alaptörvény véd.
Az öregségi nyugdíj folyósításának szüneteltetése az Alaptörvény szerinti
tulajdon korlátozását jelenti, amelyre csak törvényben, közérdekből és azzal
arányosan van lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért megvizsgálta, hogy a
támadott szabályozás megfelelő egyensúlyt teremt-e a közérdek és az érintett
személyek alapvető jogainak védelme között.
Az Alkotmánybíróság kimondta: a törvényhozó értékelésétől függ, hogy a közérdek
érvényre juttatásához a tulajdonhoz való jog korlátozása szükséges-e, de ennek
kell, hogy legyen ésszerű alapja. Mivel a havi nyugdíj szüneteltetéséről van
szó, és nem a nyugdíjjogosultság végleges elvesztéséről, ezért a jog lényege
nem sérül. A korlátozás átmeneti jellegű, a nyugdíj folyósítása folytatódik,
amikor az érintett személy elhagyja az állami foglalkoztatást. Az
Alkotmánybíróság figyelembe vette azt is, hogy az állami nyugdíj funkciója a
megélhetés biztosítása. Ameddig tart az állami foglalkoztatás, addig megszűnik
a nyugdíj-fizetés célja, a megélhetés biztosítása. Mindemellett az érintett
személy maga dönthette el, hogy állami szolgálatának megszüntetését és nyugdíja
folyósítását, vagy a munkaviszonyban maradást és a nyugdíjának szüneteltetését
választja.
A támadott szabályozás nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába.
Az Alaptörvény alapján a törvény előtt mindenki egyenlő, Magyarország az
alapvető jogokat mindenkinek megkülönböztetés nélkül biztosítja. Nem tekinthető
viszont hátrányos megkülönböztetésnek, ha a szabályozás különböző
tulajdonságokkal bíró alanyi körre eltérő rendelkezéseket állapít meg. A
határozat kimondta: nem igazolható, hogy a közszférában alkalmazott személy
hasonló helyzetben van, mint a magángazdaságban foglalkoztatott személy. Az
állam jellemzően állami feladatot, költségvetési szervek útján, haszonszerzésre
törekvés nélkül lát el, a magángazdaság munkaadói más szervezeti és pénzügyi
feltételek között tevékenykednek. Habár mind az állami, mind pedig a
magánszektor alkalmazottai a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszerhez
kapcsolódnak, amelyhez ugyanolyan mértékben járulnak hozzá, ez önmagában nem
jelenti azt, hogy hasonló helyzetben vannak. Mindebből következően nem minősül
diszkriminatívnak az, hogy csak az állami szolgálatban álló személyekre
vonatkozóan rendeli el a törvény a nyugdíjuk folyósításának szüneteltetését. A
nyugdíj folyósítását kizáró szabályok alóli kivételeknek pedig ésszerű alapja
van, ezért azok sem sértik a diszkrimináció tilalmát.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási
nyugellátásról szóló törvény érintett rendelkezései alaptörvény-ellenességének,
illetve nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére
irányuló indítványokat elutasította.
A határozathoz Dr. Szalay Péter alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Dr. Stumpf
István alkotmánybíró különvéleményt csatolt.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2015.03.30 15:00:00 2. öttagú tanács
2015.04.14 10:30:00 Teljes ülés
2016.09.27 10:00:00 Teljes ülés
2017.10.03 10:00:00 Teljes ülés

.
A határozat szövege (pdf):
Sz_II_782_2013.pdfSz_II_782_2013.pdf3215_2016 AB végzés.pdf3215_2016 AB végzés.pdf
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány, alkotmányjogi panasz és bírói kezdeményezés, valamint jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítása ­iránti bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. LXXXI. törvény 83/C. §-a, 102/I–102/K. §-ai alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárását az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt 78117/13. számon indult Fábián kontra Magyarország ügy Nagykamara előtt folyamatban lévő felülvizsgálat befejezéséig felfüggeszti.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Ajbt.) 2. § (3) bekezdése alkalmazásával az alapvető jogok biztosa 2013. május 16-án indítványozta, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 24. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság vizsgálja meg, és az Abtv. 41. § (1) bekezdésében biztosított jogkörében semmisítse meg a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 83/C. §-át, illetve a 102/I–102/K. §-ait, mivel azok ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való joggal.
    [2] Egy magánszemély indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján 2015. május 14-én alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Tny. 83/C. §-át és a 102/I–102/K. §-ait, mivel azok ellentétesek az Alaptörvény XIII. cikkében írt tulajdonhoz való joggal és az Alaptörvény XV. cikkében írt azon alapelvvel, amely szerint a törvény előtt mindenki egyenlő.
    [3] A Kúria a 2016. június 20-án kelt, Mfv.III.10.403/2015/6. sorszámú végzésével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.3380/2014/7. sorszámú ítélete felülvizsgálata tárgyában indult eljárását felfüggesztette és kezdeményezte a Tny. 83/C. § (1) és (4) bekezdése, valamint 102/1. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, a rendelkezések megsemmisítését és alkalmazásuk kizárását elsődlegesen a folyamatban lévő valamennyi perben, másodlagosan a Kúria előtt Mfv.III.10.403/2015. szám alatt folyamatban lévő perben. A bírói kezdeményezés szerint a mondott szabályok sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését, XV. cikk (1) bekezdését, valamint az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt 78117/13. számon folyamatban volt, Fábián kontra Magyarország ügyben hozott ítélete ismeretében, a Magyarországon az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (Egyezmény) Első kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot.
    [4] Az Alkotmánybíróság az indítványokat – az Alkotmánybíróság Ügyrendje 34. § (1) bekezdése alapján – egyesítette.

    [5] 2. Az Alkotmánybíróság 2015. április 21-én megkereste a nemzetgazdasági minisztert, hogy küldje meg az alapvető jogok biztosa indítványával kapcsolatos álláspontját, különös tekintettel annak 2. pontjára (hatáskör-korlátozás), továbbá tájékoztassa az Alkotmánybíróságot az 1700/2012. (XII. 29.) Korm. határozat 1.2. pontja, 1.3. pontja, és 1.7. pontja alapján 2013. július 1-jét követően foglalkoztatott személyek számáról, valamint arról, hogy az öregségi nyugdíj kifizetése szüneteltetésének a hatályvesztése milyen összefüggésben áll az állam­háztartással és a költségvetéssel, így különösen a nyugellátásokra a költségvetési törvényben előírt összeget 2015-ben és ezzel a költségvetési törvényt hogyan érintené.
    [6] A miniszter a megkeresésre – az Emberi Erőforrások Minisztériuma (a továbbiakban: EMMI) és az Igazságügyi Minisztérium (a továbbiakban: IM) bevonásával – 2016. július 29-én válaszolt. Ebben utalt arra, hogy a válasz elhúzódásának elsődleges oka a dupla juttatás tilalmával kapcsolatos, EJEB előtti Fábián kontra Magyarország ügy, amely alapján az EJEB Kamarája 2015. december 15-én hozott döntése megállapította a dupla juttatás tilalmának diszkriminatív jellegét. A döntés felülvizsgálata érdekében a Kormány a Nagykamarához fordult, az EJEB öttagú testülete pedig 2016. május 2-án hozott döntésével elfogadta a Nagykamara általi felülvizsgálatot kezdeményező kérelmet, az EJEB döntése tehát még nem vált véglegessé.

    [7] 3. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezéseinek értelmezése során figyelemmel van az EJEB gyakorlatára is, valamely jogszabálynak az Egyezménybe ütközéséről pedig e nélkül nem is hozható döntés.
    [8] A vizsgált ügyben az EJEB Kamarája megállapította, hogy a Magyarország Kormánya által felhozott érvek alapján az a különbségtétel, amelyet a panaszos köztisztviselő sérelmezett a nyugdíjasok különféle csoportjai között az öregségi nyugdíjat illetően, nem alapul semmilyen objektív és ésszerű okon, ezért sérti az Egyezmény 14. cikkét az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkével összefüggésben (33. és 34. bekezdés). Az EJEB nem vizsgálta az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének (tulajdon védelme) önálló sérelmét. Kivételes esetekben a Kamara ítéletének meghozatalától számított három hónapon belül az ügyben részes bármely fél kérheti az ügynek a Nagykamara elé terjesztését. A Nagykamara öt bíróból álló kollégiuma határozatával akkor fogadja el ezt a kérelmet, ha az ügy az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek értelmezését vagy alkalmazását érintő lényeges kérdést, vagy egy egyébként általános jelentőségű lényeges kérdést vet fel.
    [9] Az Abtv. 60. §-a szerint az Alkotmánybíróság az eljárását bíróság, hatóság, más állami szerv, az Európai Unió intézménye vagy nemzetközi szerv előtt folyamatban lévő eljárás befejezéséig kivételesen felfüggesztheti, ha az ügy Alkotmánybíróság általi érdemi elbírálása olyan kérdés előzetes eldöntésétől függ, amelyben e szervek előtti eljárás folyamatban van, és a felfüggesztést a jogbiztonság, az indítványozó különösen fontos érdeke, vagy más különösen fontos ok indokolja.
    [10] Az Alkotmánybíróságnak a bírói kezdeményezésről 90 napos határidőn belül döntést kellene hoznia. Tekintettel azonban arra, hogy a Fábián kontra Magyarország ügy az EJEB Nagykamarája előtt folyamatban van, vagyis az ügyben meghozott döntés még nem végleges, a végleges döntés viszont a nemzetközi szerződésbe ütközés alkotmánybírósági vizsgálatának előkérdése, az Alkotmánybíróság a Nagykamara eljárásának befejezéséig – az Ügyrend 41. § (3) bekezdése és 45. §-a alapján – a saját eljárását felfüggesztette.
      Dr. Varga Zs. András s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      .
      English:
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      05/16/2013
      Subject of the case:
      .
      Posterior norm control submitted with the aim of establishing the lack of conformity with the Fundamental Law and annulling Section 83/C and Sections 102/I-102/K of the Act LXXXI of 1997 on Social Security Pension Benefits
      Number of the Decision:
      .
      3215/2016. (X. 26.)
      Date of the decision:
      .
      10/18/2016
      .
      .