Az indítvány lényege:
Az indítványozók a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Egyhtv.) egészének megsemmisítését első sorban közjogi érvénytelensége miatt kérik, mert álláspontjuk szerint a törvény elfogadására a jogalkotásra vonatkozó szabályok (Házszabály, Jogalkotási törvény, alkotmányos követelmények) súlyos megsértésével került sor. A jogalkotó nem biztosított kellő felkészülési időt az alkalmazásra való felkészüléshez, hiszen az Egyhtv.-t 2011. december 30-án fogadták el, és 2012. január 1-jén már hatályba lépett. Az Egyhtv. alapján az egyházak többsége egyházi státuszát elveszítette, és egyesületként kell tovább működnie. A regisztrációra való felkészülés pedig egy nap alatt nem volt lehetséges.
Az indítványozók szerint a vallási tevékenység definíciója alaptörvény-ellenes, mert nem egyértelmű fogalmakat tartalmaz, így a vallásszabadsághoz való jog aránytalan korlátozását jelenti. Utalva az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára is, az indítványozók az Egyhtv. 6. § (1) bekezdésében szereplő "erkölcs" szövegrész megsemmisítését kérik.
Az indítványozók kifejtik, hogy a vallásszabadsághoz való jogukat sérti az egyházi státusz elnyerésének és megszűnésének eljárási rendje. Sérti ugyanis az állam és egyház elválasztásának, valamint az állam hitéleti semlegességének elvét, hogy az egyházzá válás kérdésében, az egyházak nyilvántartásba vételétől az Országgyűlés dönt. A bírósághoz fordulás jogát sérti továbbá, hogy az Országgyűlés elutasító határozata ellen nem lehet bírósághoz fordulni. Erre tekintettel kérik megsemmisíteni az Egyhtv. 7. §, 14. §, 15. §-ait.
Az Egyhtv. 26. §-át és az Abtv. 34/A. §-át szintén a bírósághoz fordulás jogának megsértése miatt tartják alaptörvény-ellenesnek.
Mindezeken felül, álláspontjuk szerint, a diszkrimináció tilalmát is sérti az Egyhtv. az egyházzá válás feltételeit illetően (legalább 1000 fő egyháztag, legalább 100 év nemzetközi vagy 20 év magyarországi működés). A rendelkezés hátrányos megkülönböztetést jelent a kis taglétszámú, újonnan létrejött egyházak vonatkozásában.
Végül kitérnek arra, hogy az egyházi státuszt elveszítő közösségeket anyagi és egyéb hátrányok érik, szerzett jogaik sérelme valósul meg, tulajdonhoz való joguk súlyosan sérül..
. |