English
	Hungarian

Ügyszám: .	1165/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Ádám Antal Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 22/1997. (IV. 25.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1997/107 .

A döntés kelte: Budapest, 04/22/1997 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!      Az    Alkotmánybíróság     jogszabályi    rendelkezések alkotmányellenességének   utólagos   vizsgálatára   irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő                        határozatot :      Az Alkotmánybíróság  megállapítja :    a  közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény ( a továbbiakban : Kt. ) 4. § (6) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos  követelmény,  hogy az   állam  vagy  a  helyi   önkormányzat   az  egyházi jogi személyek    által    fenntartott   közoktatási  intézmények működéséhez    a    hasonló    állami    és    önkormányzati intézményekével  azonos  mértékű  költségvetési  támogatáson kívül  olyan arányú kiegészítő anyagi  támogatást  nyújtson, amilyen   arányban   ezek   az   intézmények   állami   vagy önkormányzati feladatokat  vállaltak át.  Ez az  alkotmányos követelmény  a   Kt.  e   rendelkezésének   hatálybalépésére visszamenő hatályú.      Az Alkotmánybíróság a Kt. 4. § (6) bekezdése, 17. § (1) bekezdés l) pontja, 81.  §  (6) bekezdése  és  129.  §   (2) bekezdése    alkotmányellenességének   megállapítására    és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.      Az  Alkotmánybíróság   ezt  a   határozatát  a   Magyar Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I.      1. A  közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényt ( a továbbiakban :  Kte. ) az   1996.   évi  LXII.   törvény ( a továbbiakban :  Ktn. ) átfogóan módosította.  A   módosított közoktatási   törvény   ( a továbbiakban :  Kt.  ) 4.  § (6) bekezdése szerint  :  "Az  állam  a  nem állami,  nem  helyi önkormányzati  közoktatási  intézmény fenntartója  részére a feladat  ellátáshoz   az  éves    költségvetési   törvényben megállapított  mértékű  költségvetési  támogatást  nyújt.  A helyi    önkormányzat   vagy   az   állam   a  költségvetési támogatáshoz   kiegészítő  anyagi  támogatást adhat,  ha   a nem  állami, illetve nem önkormányzati közoktatási intézmény - az  e  törvényben  szabályozott   megállapodás   alapján - állami,  illetve helyi önkormányzati feladatot lát  el.  Nem jár  költségvetési  hozzájárulás a fenntartónak  az  iskolai rendszerű szakképzés gyakorlati képzésének ellátásához abban az  esetben,  ha  a  fenntartó  szakképzési   hozzájárulásra kötelezett". A  Kte.  4. § (6) bekezdése így  rendelkezett : " Az állam és az önkormányzat  anyagi  támogatást   nyújt  a nem  állami,  illetve  nem önkormányzati   nevelési-oktatási intézményeknek   olyan arányban, amilyen  arányban ezek  - e törvényben   foglaltak  szerinti megállapodással  -  állami, illetve  önkormányzati feladatot vállalnak át. "      A Kt.  17. § (1) bekezdés l) pontja a következőket írja elő :      " (1) Ha  e törvény  másképp nem rendelkezik, nevelési- oktatási intézményben pedagógus-munkakörben az alkalmazható, aki e  törvényben meghatározott felsőfokú iskolai ( egyetemi vagy főiskolai  szintű ) végzettséggel  és szakképzettséggel rendelkezik. A  megfelelő felsőfokú  iskolai végzettségek és szakképzettségek a következők :      l)  a   j)  pontban   fel  nem  sorolt  tanórán  kívüli foglalkozás    megtartásához    a    foglalkozás    tartalmi követelményeihez igazodó, a b) - j) pontban felsorolt; végzettség és szakképzettség".      A Kt.  81. §  (6) bekezdése  alapján :   "A közoktatási megállapodásra  egyebekben  a  Magyar  Köztársasági  Polgári Törvénykönyvének a  megbízásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni".      A Kt.  129. §  (2) bekezdése  előírja,  hogy  "A  helyi önkormányzat és  a Művelődési  és  Közoktatási  Minisztérium 1996.  december  31-ig  vizsgálja  felül  az  általa  kötött közoktatási megállapodásokat. A felülvizsgálat nem érintheti azokat  a  gyermekeket,  tanulókat,  akiket  a  megállapodás alapján 1996.  szeptember  1-jéig  vettek  fel  a  nevelési- oktatási intézménybe".      2. Az indítványozók a Kt. 4. § (6) bekezdése, 17. § (1) bekezdés l) pontja, 81.  §   (6)   bekezdése   és   129.   § (2)   bekezdése  alkotmányellenességének  megállapítását  és megsemmisítését kérték a következő indokok alapján.      2. 1.  A Kte.  4.  §  (6)  bekezdése  az  állam  és  az önkormányzat számára  mérlegelést nem  tűrő  kötelezettséggé tette a nem állami és nem önkormányzati nevelési és oktatási intézmények    által    átvállalt    oktatási    tevékenység finanszírozását.  A   Kt.  4.   §  (6)   bekezdése   azonban megszüntette az  államnak és  a helyi  önkormányzatnak a nem állami,  nem  helyi  önkormányzati  közoktatási  intézmények költségvetési  támogatásához   nyújtandó  kiegészítő  anyagi támogatásra   vonatkozó    kötelezettségét.   A   kiegészítő támogatás nyújtására  mérlegelési jogot  biztosít,  amelynek gyakorlása tekintetében semmilyen feltételt nem állapít meg, ezáltal lehetőséget  ad önkényes,  a  jogegyenlőséget  és  a hátrányos   megkülönböztetés    tilalmát   sértő   eljárások megvalósítására. Mindezek  alapján ez a rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 70/A. §-át és a 70/F. §-át.      2. 2.  A Kt.  17. §  (1)  bekezdés  l)  pontja  úgy  is értelmezhető, hogy  az kizárja a felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hitoktatók  oktatásban való részvételét. Az ilyen hitoktatók az egyház megbízása alapján látják el munkájukat, ezért az  oktatásból való  kizárásuk sérti az Alkotmánynak a vallásszabadságot  megállapító   60.  §-át.   Amennyiben   e rendelkezésből a  sérelmezett  értelmezés  kifejezetten  nem következik,  hanem  csupán  a  gyakorlatban  már  jelentkező ellentmondásos értelmezés  lehetősége áll fenn, ez a szabály sérti  a  jogbiztonság  elvét  és  az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésébe ütközik.      2.3.  A   Kt.  81.   §  (6)   bekezdése  a  közoktatási megállapodásokra egyebekben  a  Ptk.  -nak   a  megbízásokra vonatkozó   szabályait   rendeli  alkalmazni,   amelyek    e megállapodásokra   kifejezetten értelmezhetetlenek, vagy  az azokra  vonatkozó  szabályokkal ellentétesek.  Így   például a  közoktatási  megállapodások   határozott   időre    szóló megállapodások,  ezért azok  fel sem mondhatók. A  megbízási jogviszony    természetével    ellentétben   a   közoktatási megállapodás   alapján   az  oktatási  tevékenységet  végzők számára   utasítások    sem   adhatók.   E    megállapodások tekintetében a  megbízás nélküli ügyvitel fogalmilag kizárt. A Kt. e szabálya tehát alkalmazhatatlan és értelmezhetetlen, sérti az  Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdésében  megállapított jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét.      2. 4.  A Kt. 129. § (2) bekezdése előírja a közoktatási megállapodások felülvizsgálatát,  de annak jellegét, irányát illetően  semmilyen   szempontot  nem  határoz  meg.  A  már megkötött  közoktatási   megállapodásokat  törvény  erejével módosítani  nem   lehet  és   a  Kt.   -nak  a   Ktn.  által megállapított egyetlen  más  rendelkezése  sem  értelmezhető úgy, hogy azok alapján a Ktn. hatálybalépése előtt megkötött megállapodások    módosítását     igényelni    lehetne.    A szerződéseket az  általános jogelvek  értelmében a szerződés alanyai egyetértésével  lehet módosítani.  Ez a  rendelkezés ezt a  jogelvet is  sérti,  mert  megfogalmazása  a  hatalmi helyzetből való  módosítás  lehetőségét  sugallja.  Mindezek alapján a  Kt. e rendelkezése a jogbiztonság követelményének sérelmével  jár   és  ellentétes   az  Alkotmány  2.  §  (1) bekezdésével.                             II.      1. Az  Alkotmány 2.  § (1) bekezdése megállapítja, hogy "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam".      Az Alkotmány 60. §-a így rendelkezik : " (1)  A   Magyar  Köztársaságban  mindenkinek  joga  van  a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára. (2)  Ez   a  jog   magában  foglalja   a  vallás   vagy  más lelkiismereti   meggyőződés   szabad   megválasztását   vagy elfogadását,  és   azt  a   szabadságot,  hogy  vallását  és meggyőződését mindenki  vallásos cselekmények,  szertartások végzése útján vagy egyéb módon akár egyénileg, akár másokkal együttesen  nyilvánosan  vagy  magánkörben  kinyilváníthassa vagy   kinyilvánítását    mellőzze,    gyakorolhassa    vagy taníthassa".      Az Alkotmány 67. § (2) bekezdése alapján :  "A szülőket megilleti az  a jog,  hogy a  gyermeküknek  adandó  nevelést megválasszák".      Az Alkotmány  68. §  (2) bekezdése  kinyilvánítja :  "A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket.   Biztosítja    kollektív   részvételüket   a közéletben,   saját    kultúrájuk   ápolását,    anyanyelvük használatát, az  anyanyelvű oktatást,  a saját  nyelven való névhasználat jogát".      Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint :  "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az  emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai  vagy   más  vélemény,   nemzeti  vagy  társadalmi származás, vagyoni,  születési vagy  egyéb helyzet  szerinti különbségtétel nélkül.  " E  § (3)  bekezdése alapján  :  "A Magyar  Köztársaság   a  jogegyenlőség   megvalósulását   az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését  célzó  intézkedésekkel is segíti".      Az  Alkotmány   70/F.  §-a   a  művelődési   jogról   a következőket tartalmazza. " (1)  A  Magyar  Köztársaság  biztosítja  az  állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. (2)  A   Magyar  Köztársaság  ezt  a  jogot  a  közművelődés kiterjesztésével és  általánossá tételével,  az ingyenes  és kötelező általános  iskolával, képességei  alapján  mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. " Az Alkotmány  70/G. §  (1) bekezdése  kinyilvánítja, hogy "A Magyar  Köztársaság   tiszteletben  tartja  és  támogatja  a tudományos és  művészeti élet  szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát". Az Alkotmány  70/J. §  (1) bekezdése  alapján :   "A  Magyar Köztársaságban  a   szülők,  gondviselők  kötelesek  kiskorú gyermekük taníttatásáról gondoskodni".      2. A Kt. 2. § (3) bekezdése előírja, hogy "a közoktatás rendszerének működtetése az állam feladata".      A  Kt.   3.  §   (2)  bekezdése   alapján  "Közoktatási intézményt  az   állam,  a   helyi  önkormányzat,   a  helyi kisebbségi    önkormányzat,     az    országos    kisebbségi önkormányzat, a  Magyar Köztársaságban  nyilvántartásba vett egyházi jogi személy, továbbá a Magyar Köztársaság területén alapított   és   itt   székhellyel   rendelkező   gazdálkodó szervezet,  alapítvány,   egyesület  és  más  jogi  személy, továbbá természetes  személy alapíthat és tarthat fenn, ha a tevékenység folytatásának  jogát -  jogszabályban  foglaltak szerint - megszerezte".      A Kt.  3. § (3) bekezdése szerint "az állam az ingyenes és kötelező általános iskoláról az állami szervek és a helyi önkormányzatok intézményfenntartói  tevékenysége, illetve az állami,  a   helyi  önkormányzati  feladatellátás  keretében gondoskodik. E  törvény szerint  ingyenes továbbá  az óvodai nevelés,  az  óvodai  nevelést  és  az  iskola  nevelést  és oktatást     kiegészítő      pedagógiai      szakszolgálatok igénybevétele, továbbá  a gimnáziumi,  a szakközépiskolai, a szakmunkásképző-iskolai, a  szakiskolai nevelés  és oktatás, valamint a kollégiumi ellátás".      A Kt.  4. §  (1) bekezdése megállapítja, hogy "Az állam és a  helyi önkormányzat  a  nevelés  és  az  oktatás  terén vállalt feladatainak  gyakorlása során  köteles tiszteletben tartani a  szülőknek, illetve  a  gyámnak  ( a  továbbiakban együtt :   szülő )  azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyőződésüknek   megfelelő    oktatásban   és   nevelésben részesülhessenek gyermekeik.  A szülő  ezt a  jogát gyermeke érdekeinek   megfelelően   gyakorolja,   oly   módon,   hogy tiszteletben  tartja   annak  gondolat-,   lelkiismeret-  és vallásszabadsághoz való  jogát, továbbá véleményét - korától és érettségétől függően - figyelembe veszi".      A Kt.  13.  §  (1)  és  (2)  bekezdése  a  következőket tartalmazza :      " (1)  A   szülőt  megilleti   a  nevelési,   illetőleg nevelési-oktatási intézmény  szabad megválasztásának joga. A nevelési,      nevelési-oktatási       intézmény      szabad megválasztásának  joga   alapján   gyermeke   adottságainak, képességeinek,  érdeklődésének,   saját   vallási,   illetve világnézeti   meggyőződésének,    nemzeti    vagy    etnikai hovatartozásának  megfelelően  választhat  óvodát,  iskolát, kollégiumot.       (2) A  szülők joga, hogy gyermekük számára nem állami, illetve  nem   önkormányzati  nevelési-oktatási   intézményt válasszanak, továbbá  -  az,  hogy  e  törvényben  foglaltak szerint  -  nem  állami,  illetve  nem  helyi  önkormányzati óvodát, iskolát  alapítsanak, vagy  annak alapításában részt vegyenek".      A  Kt.   81.  §  (1)  bekezdés  d)  és  e)  pontja  így rendelkezik : " (1)  Ha   a   nevelési-oktatási   intézményt   nem   helyi önkormányzat, illetve nem állami szerv tartja fenn d) az  óvodai,  iskolai,  kollégiumi  felvétel,  továbbá  az óvodai  elhelyezés,   a  tanulói   jogviszony,  illetőleg  a kollégiumi   tagsági    viszony   fenntartása   -   írásbeli megállapodásban  -  fizetési  kötelezettséghez  köthető,  az óvodai elhelyezés,  a tanulói  jogviszony  és  a  kollégiumi tagsági jogviszony megszüntetésével kapcsolatosan - írásbeli megállapodásban - e törvény 74-75. §-ától el lehet térni; e) a  nevelési-oktatási intézmény - a fenntartó és a feladat ellátásáért  felelős  helyi  önkormányzat  között  létrejött írásbeli  megállapodás   ( a  továbbiakban  :    közoktatási megállapodás ) keretei  között - részt vehet az e törvényben meghatározott önkormányzati  feladatok  megvalósításában.  A közoktatási megállapodás  keretében a  nevelés és  oktatás a gyermekek,  tanulók   számára   ingyenessé   válik,   és   a megállapodás  keretei  között  nem  lehet  alkalmazni  a  d) pontban  foglaltakat.   Az  e   törvény   86.   §-ának   (3) bekezdésében meghatározott  feladatok ellátására a fővárosi, megyei, megyei jogú városi önkormányzattal lehet közoktatási megállapodást kötni".      A Kt.  81. §  (8) bekezdése szerint :  "A művelődési és közoktatási miniszter  is köthet  közoktatási  megállapodást akkor, ha  a közoktatási  intézmény  térségi  vagy  országos feladatot lát  el, feltéve,  hogy  a  közoktatási  intézmény fenntartója  -   az  (1)   bekezdés  e)   pontja  szerint  - sikertelenül  kezdeményezte   a   közoktatási   megállapodás megkötését".                             III.      Az  Alkotmánybíróság   a  rendelkező   részben  foglalt döntését a következőkkel indokolja.      1.1. A  Kte. 4.  § (6) bekezdése alapján az államnak és az önkormányzatnak a nem állami, nem önkormányzati nevelési- oktatási intézményeknek  ( a  továbbiakban  :    nem  állami intézmény )  olyan   mértékű   anyagi   támogatást   kellett nyújtania, amilyen  arányban  azok  a  törvényben  foglaltak szerint  megkötött   megállapodás  alapján  állami,  illetve önkormányzati feladatot  vállaltak át. A Kte. e rendelkezése értelmében tehát  a nem  állami  intézmények  a  közoktatási megállapodás  alapján   az  átvállalt  feladatokkal  arányos anyagi támogatás igénybevételére voltak jogosultak.      1. 2.  A Kt. 4. § (6) bekezdésének első mondata alapján a nem  állami intézmény  fenntartója a  feladatellátáshoz az éves költségvetési  törvényben  meghatározott  költségvetési támogatásra jogosult, amelyet az államnak külön megállapodás nélkül is biztosítania kell.      A  Kt.   118.  §   (3)  bekezdése  szerint  a  központi költségvetés az  állami szervek  és a  helyi önkormányzatok, valamint   a    nem   állami,    nem   helyi   önkormányzati intézményfenntartók részére az általuk fenntartott nevelési- oktatási  intézmények  működéséhez  -  a  gyermek-,  tanulói létszámot, valamint  az ellátott feladatokat figyelembe véve - normatív  költségvetési hozzájárulást  biztosít. A  118. § (4) bekezdése - a 4. § (6) bekezdéséhez kapcsolódóan - pedig előírja,  hogy   a  nem   állami,  nem  helyi  önkormányzati intézményfenntartó    részére     megállapított     normatív költségvetési hozzájárulás  összege nem lehet kevesebb, mint a   helyi    önkormányzat   részére    ugyanazon    jogcímen megállapított normatív hozzájárulás.      A Kt.  fenti rendelkezései alapján tehát valamennyi nem állami intézmény  fenntartóját,  közöttük  az  egyházi  jogi személyeket  is,   alanyi   jogon   illeti   meg   az   éves költségvetési     törvényben      megállapított     normatív hozzájárulás.    A     Magyar    Köztársaság    1997.    évi költségvetéséről szóló  1996. évi  CXXIV. törvény  34. § (1) bekezdés a)  pontja szerint a közoktatási feladatokat ellátó nem állami  intézmények fenntartóit  -  a  megjelölt  néhány kivétellel  -   a  helyi   önkormányzatok  normatív   állami hozzájárulásával azonos  jogcímeken és  feltételek  mellett, azonos összegű normatív hozzájárulás illeti meg.      A Kt.  4. §  (6) bekezdés második mondata alapján a nem állami intézmény  részére a helyi önkormányzat vagy az állam az alanyi  jogon járó  normatív  hozzájáruláshoz  kiegészítő anyagi támogatást  adhat. Ez  a  támogatás  azonban  csak  a közoktatási  megállapodás  megkötése  alapján  és  abban  az esetben nyújtható, ha a nem állami intézmény állami, illetve helyi önkormányzati feladatot lát el. A kiegészítő támogatás biztosítása ezáltal  az önkormányzatok  illetve a művelődési és közoktatási miniszter mérlegelési jogkörébe tartozik.      A  Kt.  38.  §  (1)  bekezdése  szerint  a  közoktatási intézménynek  rendelkeznie   kell  a   feladatai  ellátáshoz szükséges feltételekkel. A közoktatási intézmény az alapító, illetőleg a  fenntartó szerv  által biztosított  pénzeszköz, valamint egyéb  bevételei alapján  gondoskodik  feladatainak ellátásáról.      A Kt.  alapján járó normatív költségvetési hozzájárulás az intézmények  működéséhez szükséges anyagi fedezetnek csak bizonyos részét  - a  művelődési  és  közoktatási  miniszter közlése szerint  fenntartótól függetlenül, országos átlagban mintegy 63-64  %-át -  biztosítja. Ezért  a Kt.  előbbiekben idézett rendelkezése  értelmében a működéshez hiányzó anyagi fedezetről a fenntartónak kell gondoskodnia.      A nem állami intézmények számára a Kt. alapján nyújtott normatív   hozzájárulás    kiegészítésének   megállapítására egyrészt a  Kt. idézett  81. §  d) pontja  szerinti fizetési kötelezettséget tartalmazó megállapodás, másrészt a 4. § (6) bekezdése és  a 81.  § e)  pontja alapján kötött közoktatási megállapodás áll rendelkezésre.      A Kt.  81. §  (1) bekezdés  e)  pontja  alapján  kötött közoktatási  megállapodás   révén  a   nevelés  és   oktatás ingyenessé válik.  A 81.  § (4)  bekezdése előírja,  hogy  a kiegészítő támogatás  összegét oly  módon kell meghatározni, hogy  az  lehetővé  tegye  az  átvállalt  feladatoknak  -  a megállapodásban     meghatározott      gyermek-,     illetve tanulólétszám keretein  belül - az e törvény 114-115. §-ában és 117.  §-ában meghatározottak  szerinti ingyenes,  illetve térítési díj  ellenében való  ellátását.  A  Kt.  4.  §  (6) bekezdése anyagi  támogatás biztosításáról  szól, tehát az a pénzügyi  támogatás   mellett  lehetővé   teszi   az   egyéb támogatási  formák   alkalmazását  is   ( pl.  létesítmények ingyenes   átengedését,    azok   fenntartási   költségeinek biztosítását ) .      A Kt.  új rendelkezései  értelmében tehát a közoktatási megállapodások megkötése  akkor lehetséges,  ha a nem állami intézmények  állami,   illetőleg  önkormányzati  feladatokat vállalnak át  és  azok  ellátásához  az  alanyi  jogon  járó normatív   hozzájáruláson    kívül   kiegészítő   támogatást igényelnek.  Ha   az   érintettek   között   a   közoktatási megállapodások  megkötésére  sor  kerül,  annak  alapján  az átvállalt feladatoknak  a  Kt.  -ban  foglalt  feltételekhez igazodó ellátása biztosítható.      A fentiek  összegezéseként megállapítható,  hogy a  Kt. vizsgált rendelkezése  alapján a  nem állami  intézmények új alapokra helyezett támogatási rendszere az ilyen intézmények részére az  önkormányzatokéval  azonos,  alanyi  jogon  járó normatív költségvetési támogatást biztosít. Ez a rendelkezés a  közoktatási  megállapodás  megkötése  esetén  teszi  csak lehetővé   az   átvállalt   feladatok   tekintetében   olyan kiegészítő anyagi  támogatást, amelynek keretében az oktatás ingyenessé válik. A kiegészítő támogatás nyújtása ezáltal az önkormányzat  vagy   művelődési  és   közoktatási  miniszter mérlegelési jogkörébe tartozik.      1. 3.  Az  Alkotmány  idézett  70/F.  §  (2)  bekezdése alapján az  államot az  oktatáshoz  való  jog  érvényesülési feltételeinek  biztosításában   az  egyes   oktatási  formák tekintetében eltérő kötelezettségek terhelik.      Az  Alkotmány   e  rendelkezése  a  kötelező  általános iskolai oktatásban az ingyenes oktatás állami biztosításának kötelezettségét írja  elő. E rendelkezés alapján tehát ebben az oktatási formában az államnak alkotmányos kötelezettsége, a  szülőknek   és  a   tanulóknak  pedig   alapvető   alanyi jogosultsága áll  fenn az ingyenes oktatásra. A Kt. 3. § (3) bekezdése alapján az állam az ingyenes és kötelező általános iskoláról  az   állam  szervek  és  a  helyi  önkormányzatok intézményfenntartói tevékenysége,  illetve az  állami  és  a helyi önkormányzati feladatellátás keretében gondoskodik.      A középfokú  oktatás tekintetében  az Alkotmány  állami kötelezettségként  a  képességei  alapján  mindenki  számára hozzáférhető   oktatás   biztosítását   és   az   oktatásban részesülők anyagi  támogatását határozza  meg. A Kt. idézett 3.  §   (3)  bekezdése   azonban  az  Alkotmány  70/F.  §-át meghaladóan a  középfokú oktatást  és nevelést is ingyenessé nyilvánítja.      Az Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy az államot csak a   semleges    iskola   létesítésének   és   fenntartásának kötelessége terheli.  Nem állapítható  meg az, hogy államnak mindenki  számára   a  választása  szerinti  iskolában  kell ingyenes oktatást biztosítania.      1. 4.  A lelkiismereti  és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi  IV. törvény ( a továbbiakban :  Lvet. ) 17. § (1) bekezdése szerint  "az egyházi  jogi személy elláthat minden olyan     nevelési-oktatási,      kulturális,     szociális, egészségügyi, sport,  illetőleg gyermek-  és  ifjúságvédelmi tevékenységet, amelyet  törvény nem  tart fenn kizárólagosan az  állam   vagy  állami   szerv  ( intézmény )  számára.  E tevékenységi  körben  az  egyházi  jogi  személy  intézményt létesíthet és tarthat fenn".      A Lvet.  19. §  (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy "az állam az  egyházi jogi  személy nevelési-oktatási, szociális és   egészségügyi,   sport,   gyermek-   és   ifjúságvédelmi intézményei  működéséhez   -  külön   törvény  rendelkezései szerint -  normatív módon  meghatározott, a  hasonló  állami intézményekkel  azonos   mértékű  költségvetési   támogatást nyújt,  illetőleg   a   támogatás   az   ilyen   ellátásokra elkülönített pénzeszközökből történik".      Az   Alkotmánybíróság    a   4/1993.   (II.   12.)   AB határozatában  feltárta   a  vallásszabadsághoz   való   jog alkotmányos tartalmát  és vizsgálta  e jog  érvényesülésének feltételeit az  oktatás területén,  továbbá meghatározta  az államnak   az    egyházi   oktatási   intézményeket   érintő intézményvédelmi kötelezettségeit a kötelező iskolai oktatás tekintetében.      Ezek keretében  az  Alkotmánybíróság  megállapította  : "Az állam  nem tagadhatja meg a jogi lehetőségét annak, hogy akár  vallásos,   akár  ateista   elkötelezettségű   iskolák jöjjenek létre;  az ehhez  szükséges jogszabályokat meg kell alkotnia.  Az   állam  azonban   nem  köteles  nem  semleges iskolákat felállítani.  Ha viszont  az egyház  vagy a szülők elkötelezett iskolát  alapítottak és  működtetnek, az  állam támogatni köteles  őket olyan  arányban, amennyiben  ezek az intézmények  állami  feladatot  vállaltak  át;  illetve  nem tagadhatja meg  az állam  a támogatást  akkor sem,  ha  más, összehasonlítható,  világnézetileg  elkötelezett  intézményt már  támogat,  s  a  megkülönböztetésnek  nincs  alkotmányos indoka.      Ha nincs is joga a szülőnek arra, hogy az állam a szülő kívánsága szerinti világnézetű iskolát nyisson, az a védelmi joga megvan, hogy ne legyen köteles vallási vagy világnézeti meggyőződésével  ellentétes  iskolába  járatni  a  gyerekét. Hasonlóképpen  ahhoz,   ahogy  azt   az  Alkotmánybíróság  a lelkiismereti  szabadsággal   kapcsolatban  kifejtette,   az államnak nemcsak  az ilyen  kényszertől  kell  tartózkodnia, hanem ésszerű  keretek között  az alternatív  magatartást is lehetővé kell  tennie. Nem  alkotmányellenes, ha  ez  utóbbi érdekében az,  aki lelkiismerete  szerint kíván  cselekedni, olyan áldozatra  kényszerül, amely  nem aránytalan".   ( ABH 1993, 56, 57. )      A  18/1994.  (III.  31.)  AB  határozat  pedig  azt  is megállapította,    hogy     "az    állam    intézményvédelmi kötelezettségének az  felel meg,  ha megteremti a vallásilag elkötelezett  oktatási-nevelési   intézmények  létrejöttének jogszabályi feltételeit  és azokat olyan arányban támogatja, amennyiben   ezek    az   intézmények    állami,   illetőleg önkormányzati feladatokat vállaltak át". ( ABH 1994, 91. )      A Kormány  a Kt. módosításával egyidejűleg a 1080/1996. (VII.  23.)   határozatában  rendelkezett  az  egyházi  jogi személyek által fenntartott nevelési-oktatási intézményekkel összefüggésben  kötött   közoktatási  megállapodásokról.   E határozatában a  Kormány kinyilvánította,  hogy  az  egyházi jogi   személyekkel    kötött   közoktatási   megállapodások fenntartásával továbbra  is biztosítani  kell - az egyébként járó  normatív   költségvetési  hozzájáruláson   felül  -  a kiegészítő hozzájárulást  ahhoz, hogy  az  óvodák,  iskolák, kollégiumok működtetése  zavartalan legyen.  Ennek érdekében kikötötte, hogy  a közoktatási megállapodások teljesítéséhez szükséges   fedezet    biztosítására   a   mindenkori   éves költségvetési törvények  előkészítése során figyelemmel kell lenni.      Az Alkotmánynak a vallásszabadság alapjogát megállapító 60. §-ából,  valamint az Alkotmánybíróság fentiekben idézett határozataiból és a Lvet. 19. § (1) bekezdéséből, mint a Kt. szempontjából speciális  rendelkezésből az  következik, hogy az állam  és a  helyi önkormányzat az egyházi jogi személyek által  fenntartott  közoktatási  intézmények  működéséhez  a hasonló  állami   és  önkormányzati  intézményekével  azonos mértékű költségvetési  és  olyan  arányú  kiegészítő  anyagi támogatást köteles biztosítani, amilyen arányban azok állami vagy  önkormányzati   feladatokat  vállaltak  át.  Ebben  az esetben tehát  a helyi  önkormányzatnak vagy a művelődési és közoktatási miniszternek  az egyházi  iskola  fenntartójával közoktatási megállapodást  kell kötnie és ennek keretében az éves  költségvetési   normatív  hozzájáruláson  kívül  olyan arányú kiegészítő  anyagi támogatást kell biztosítania, mint amilyen arányban  ez az  intézmény állami vagy önkormányzati feladatot vállalt át.      Az Alkotmánybíróság a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről  szóló  1991.  évi  XXXII.  törvény ( Evt. )  alkotmányosságát elbíráló  4/1993.  (II.  12.)  AB határozatában megállapította, hogy az egyházak, különösen az Evt.  -vel   érintett  történelmi   egyházak  történelmi  és társadalmi  szerepe,   valamint  a  vallásszabadsághoz  való alapjog kielégítően  indokolja,  hogy  az  egyházi  funkciók gyakorlását szolgáló  ingatlanok visszajuttatása nem minősül más    érintett     tulajdonosokkal     szemben     önkényes megkülönböztetésnek. A  történelmi egyházak esetében ugyanis elsődlegesen  nem   kárpótlásra,  hanem  alapjog  gyakorlása anyagi feltételeinek  biztosítására került sor.  ( ABH 1993, 64, 68. ) Az Alkotmánybíróság a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény  ( Ftv. )  előzetes  alkotmányossági  vizsgálata során  a  35/1994.  (VI.  24.)  AB  határozatában  ugyancsak kinyilvánította,  hogy  az  Ftv.  alapján  az  egyházi  jogi személy  számára   lehetővé   tett   termőföldre   vonatkozó tulajdonjogszerzés az  egyházi  jogi  személyek  alkotmányos szerepének betöltését  segíti elő,  ezért az nem minősíthető alkotmányellenesnek.  ( ABH 1994, 204. )      A Kt.  81. § (10) bekezdésének az a rendelkezése, amely szerint  "a  művelődési  és  közoktatási  miniszter  köteles közoktatási  megállapodást   kötni  az  országos  kisebbségi önkormányzattal, ha a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók iskolai, kollégiumi ellátása az önkormányzati feladatellátás keretében nem  megoldott", pedig a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és  etnikai kisebbségeknek  az Alkotmány  68. §-ában biztosított alapjoga  szolgálatában áll.  Nincs  alkotmányos indoka  annak,   hogy  a   Kt.  az  egyházi  jogi  személyek tekintetében nem  tartalmaz hasonló  kötelező rendelkezést a vallásszabadságból fakadó fenntartói jogok gyakorlása anyagi feltételeinek biztosítására.      Az  előbbiek   összegezéseként  az  Alkotmánybíróság  a vizsgált tárgykörre  vonatkozóan megállapítja,  hogy  a  nem állami  oktatási   intézmények  körében   az  egyházi   jogi személyek  által   fenntartott  oktatási   intézményeknek  a rendelkező részben  megállapított kötelező  költségvetési és kiegészítő anyagi  támogatásában, valamint  a Kt. 81. § (10) bekezdése    alapján     kötelezően    kötött    közoktatási megállapodásban  megtestesülő   pozitív  diszkriminációt  az Alkotmány 60.  §-ában és  68. §-ában  biztosított  alapjogok érvényesítése teszi szükségessé.      Mivel   egyrészt    a   Kt.    4.   §   (6)   bekezdése alkotmányellenesen      is       értelmezhető,      amelyből alkotmányellenes alkalmazás és helyzet keletkezhet, másrészt pedig a  Kormány a  fenti, egyébként sem teljesen egyértelmű határozatát bármikor módosíthatja, az Alkotmánybíróság a Kt. e  rendelkezésének   alkalmazásával  szemben   a  rendelkező részben megfogalmazott  alkotmányos követelményt állapította meg.   Ez a  követelmény a  Kt. e kifogásolt rendelkezésének hatálybalépésére visszamenő hatályú.      Mindezek alapján  az Alkotmánybíróság  a Kt.  4. §  (6) bekezdésének az Alkotmány 2. §  (1) bekezdésébe,  70/A. §  (1) és  (3) bekezdésébe  és 70/F. §-ába ütközését nem állapította meg.      2. Az  indítványozók a Kt. 17. § (1) bekezdés l) pontja nem  egyértelmű   értelmezhetősége  miatt  vélelmezik  annak alkotmányellenességét.      Az Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.) AB határozatában kifejtette,  hogy   a  jogállam   nélkülözhetetlen  eleme  a jogbiztonság. A  jogbiztonság az  állam  -  s  elsősorban  a jogalkotó -  kötelességévé teszi  annak biztosítását, hogy a jog egésze,  egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. ( ABH 1992, 65. )      A Kt.  e  kifogásolt  rendelkezése  -  az  indítványban foglaltaktól  eltérően  -  nem  értelmezhető  úgy,  hogy  az kizárja a  felsőfokú végzettséggel nem rendelkező hitoktatók oktatásban való részvételét.      A Lvet.  17. §  (2) bekezdése  alapján az  egyházi jogi személy az  állam által  fenntartott  nevelési  és  oktatási intézményekben - a tanulók és a szülők igényei szerint - nem kötelező     jelleggel      ( fakultatív      tantárgyként ) vallásoktatást   tarthat.    A   Lvet.   e   rendelkezésének megfelelően a  Kt.  4.  §  (4)  bekezdése  határozza  meg  a fakultatív  hit-   és  vallásoktatás  szabályait.  A  Kt.  e rendelkezése szerint  az állami  és  a  helyi  önkormányzati nevelési-oktatási intézményben  lehetővé kell  tenni, hogy a szülő  vallási   meggyőződésének  megfelelően  a  tanuló  az iskolában   és    a   kollégiumban,    továbbá   az   óvodai foglalkozásokhoz  csatlakozóan  a  gyermek  az  óvodában  az egyházi jogi  személy által  szervezett fakultatív  hit-  és vallásoktatásban  vegyen  részt.  A  hit-  és  vallásoktatás tartalmának  meghatározása,   a  hitoktató   alkalmazása  és ellenőrzése,   a   hit-   és   vallásoktatással   összefüggő igazgatási cselekmények  végzése, így  különösen a  hit-  és vallásoktatásra való  jelentkezés megszervezése, előmeneteli értesítések, bizonyítvány  kiadása az  egyházi jogi  személy feladata. Az  iskola, a  kollégium, illetve az óvoda köteles biztosítani a  hit-  és  vallásoktatáshoz  szükséges  tárgyi feltételeket, így  különösen a  helyiségek  rendeltetésszerű használatát,  valamint   a  jelentkezéshez   és   működéshez szükséges technikai  és adminisztrációs lehetőségeket. A Kt. e  rendelkezéséből   egyértelműen  az   következik,  hogy  a fakultatív hit-  és vallásoktatás  szervezésével kapcsolatos teendők ellátása,  köztük külön  is  nevesítve  a  hitoktató alkalmazása  és   ellenőrzése  az   egyházi   jogi   személy feladatkörébe tartozik.      A Kt.  53. §  (1)  bekezdése  alapján  az  intézmény  a tanulók  érdeklődése   és  igényei  szerint  tanórán  kívüli foglalkozásokat  szervez.   E  §   (2)  bekezdése  tételesen felsorolja a  tanórán kívüli  foglalkozások körét.  A Kt.  e rendelkezése  értelmében   az  egyházi  jogi  személy  által szervezett fakultatív  hit- és  vallásoktatás nem tartozik a tanórán kívüli foglalkozások körébe.      A vizsgált  rendelkezést a  Kt.  -nak  a  közoktatásban alkalmazottakról  szóló  III.  fejezete  tartalmazza,  amely kizárólag   a   nevelési-oktatási   intézményben   pedagógus munkakörben   foglalkoztatottakra    vonatkozó   szabályokat állapít meg. Mivel a hitoktatót nem a közoktatási intézmény, hanem az  egyházi jogi  személy alkalmazza  és nem pedagógus munkakörben, ezért a hitoktatóra a Kt. 17. §-ában az iskolai végzettségre megállapított szabályok nem vonatkozhatnak.      A fentiek  alapján az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy a  Kt. 17.  §.  (1)  bekezdés l)  pontja nem ütközik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és 60. §-ába.      3. A Kt. értelmében a nem állami intézmények fenntartói és az  önkormányzatok,  illetve  a  művelődési  és  oktatási miniszter között  létrejött közoktatási megállapodás alapján az intézmények  a törvényben  meghatározott állami,  illetve önkormányzati  feladatot,  tehát  szolgáltatást  látnak  el, kiegészítő  anyagi   támogatás,   vagyis   ellenszolgáltatás fejében. A megállapodás révén a felek visszterhes szerződést kötnek, amelyre  - eltérő jogi rendezés hiányában - a Ptk. - nak a szerződésekre vonatkozó szabályait kell alkalmazni.      A Ptk.  -nak a szerződési szabadság elvét kifejező 200. § (1)  bekezdése  szerint  a  szerződés  tartalmát  a  felek szabadon  állapíthatják   meg.  A   felek  a   szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől  egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az  eltérést  nem  tiltja.  A  Ptk.  226.  §  (1) bekezdése alapján  jogszabály  meghatározhatja  a  szerződés egyes  tartalmi   elemeit  és   kimondhatja,  hogy   ezek  a szerződésnek  akkor   is  részei,   ha  a   felek   eltérően rendelkeznek. E  § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy jogszabály  a  hatálybalépése  előtt  megkötött  szerződések tartalmát  csak   kivételesen  változtathatja  meg.  A  Ptk. biztosítja a szerződéskötési szabadságot, a típusszabadságot és a  szerződésre vonatkozó  szabályok diszpozitív jellegét, amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik.      A Kt.  81. §  (3) bekezdése  úgy rendelkezik,  hogy  "a közoktatási  megállapodás   tartalmát   a   felek   szabadon állapítják meg  azzal a  megkötéssel, hogy a megállapodásnak tartalmaznia kell : a) a nevelési és oktatási feladatokat; b) a gyermekek, tanulók számát; c)   az    óvodai   nevelési    feladatokban,   illetve    a tankötelezettség teljesítésével,  az iskolai  neveléssel  és oktatással összefüggő  feladatokban való részvételt, s ezzel összefüggésben a  fenntartói irányítás  egyes  jogosítványai gyakorlásának a megbízóra történő esetleges átruházását; d) azt az időszakot, amelyre a szerződést kötötték; e) a  fenntartó által  a  feladatellátáshoz  igénybe  vehető forrásokat, valamint  az ehhez nyújtott kiegészítő támogatás összegét,  továbbá  azokat  a  szolgáltatásokat,  amelyek  a megállapodás alapján  a gyermekek,  tanulók, szülők  részére ingyenessé  válnak,   illetőleg  amelyeket  térítési  díjért vehetnek igénybe".      A Kt.  81. § (5) bekezdése előírja, hogy "a közoktatási megállapodásban kikötött  időszaknak biztosítania kell, hogy az érdekelt  gyermekek az  óvodát, illetőleg  a  tanulók  az iskolai tanulmányaikat  a  megállapodás  alapján  be  tudják fejezni".      A Kt.  fenti előírásai tehát a közoktatási megállapodás egyes tartalmi  összetevőit kötelező erővel meghatározzák, a felek  a   szerződés   egyéb   tartalmi   elemeit   szabadon állapíthatják  meg.  A  Kt.  81.  §  (6)  bekezdése  azonban előírja, hogy a közoktatási megállapodásra egyebekben a Ptk. -nak a megbízásra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy a Kt. vizsgált  rendelkezése  és  a  Ptk.  jelzett  kapcsolódó rendelkezései      között       sem      kollízió,       sem értelmezhetetlenségből fakadó  alkotmányellenesség  nem  áll fenn. Ezek  egymást kiegészítő  viszonyban állnak.  Ezért az Alkotmánybíróság a Kt. 81. § (6) bekezdésével összefüggésben az Alkotmány  2. § (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg.      4. A  Kt. 129.  § (2)  bekezdése határidő  rögzítésével előírja  a   korábban  kötött   közoktatási   megállapodások felülvizsgálatát.  Ez   a   rendelkezés   a   felülvizsgálat végrehajtására a helyi önkormányzatot, valamint a Művelődési és Közoktatási  Minisztériumot kötelezi, tehát a szerződések egyoldalú felülvizsgálatát rendeli el.      A vizsgált  rendelkezés a  felülvizsgálat  tekintetében azt  az   egyetlen  -   az  indítványban   nem  értékelt   - követelményt állapítja  meg, hogy  az nem érintheti azokat a gyermekeket, tanulókat,  akiket a megállapodás alapján 1996. szeptember   1-jéig    vettek   fel    a   nevelési-oktatási intézménybe.  E   rendelkezésből  az   következik,  hogy   a felülvizsgálatnak  a   Ktn.  hatálybalépése   előtt   kötött megállapodással  érintett   intézményekbe  felvett   tanulók tekintetében nem lehet visszaható hatálya.      A Ktn.  a felülvizsgálatra vonatkozóan egyéb feltételt, vagy szempontot  nem  határoz  meg,  tehát  olyan  általános rendelkezést sem tartalmaz, amely szerint a felülvizsgálatot kizárólag   a    Ktn.   által    megállapított,   módosított rendelkezésekre figyelemmel kell végrehajtani.      A   művelődési    és   közoktatási   miniszter   -   az Alkotmánybíróság  megkeresése   alapján  adott   tájékoztató levelében -  a közoktatási  megállapodás  felülvizsgálatának indokait a következőkben jelölte meg. "a) A megkötött közoktatási megállapodások magukba foglalják a normatív  költségvetési hozzájárulásra  való jogosultságot is. Sok esetben a közoktatási megállapodásokat kizárólagosan a normatív  költségvetési hozzájárulás folyósítása érdekében kötötték. Miután  a  módosító  törvény  alapján  a  normatív költségvetési hozzájárulás  alanyi jogon  jár,  a  megkötött megállapodásokból a  költségvetési hozzájárulásra  vonatkozó rendelkezéseket ki kell emelni. b)  Megváltoztak  azok  a  hatásköri  szabályok,  amelyek  a tevékenység   engedélyezését    szabályozták.   A   hatáskör megosztásra  került   a  jegyző   és  a  főjegyző  között  a közoktatásról szóló  törvény  79.  §-ának  (3)  bekezdésében meghatározottak szerint. A törvény eredeti 81. §-ának  (6) bekezdése szerint ahhoz, hogy a miniszterrel közoktatási  megállapodást   lehessen  kötni,   be   kellett csatolni  a  székhely  szerint  illetékes  községi,  városi, fővárosi, kerületi,  megyei jogú  városi önkormányzat  és  a megyei, fővárosi  önkormányzat nyilatkozatát arról, hogy nem kíván  közoktatási   megállapodást  kötni.   Ez  a  feltétel szerepel  a   közoktatási  megállapodásokban  is,  melyet  a megkötött szerződésekből ki kell emelni. c) A  módosító törvény  a hatályos törvényi rendelkezésekhez képest megváltoztatta  a nem  magyar  állampolgárok  részére biztosított költségvetési  támogatást. Az eredeti 110. § (1) bekezdése szerint,  a  nem  magyar  állampolgár  akkor  volt tanköteles,    ha    legalább    tartózkodási    engedéllyel rendelkezett. Az  új 110. § (1) bekezdése ezt a rendelkezést huzamos tartózkodási  engedélyhez  köti.  Ebből  következik, hogy az  ideiglenes tartózkodási  engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár  nem tanköteles  és ezért  nem részesül a magyar  állampolgárral   azonos   elbírálásban.   Miután   a közoktatási   megállapodásokban    általában   nem    került egyértelműen rögzítésre,  hogy a hozzájárulás csak azok után jár,  akik  jogosultak  annak  igénybevételére,  indokolt  e tekintetben  is   megvizsgálni   a   megkötött   közoktatási megállapodásokat. "      Az   Alkotmánybíróság    a   32/1991.   (VI.   6.)   AB határozatában vizsgálta  a  Ptk.  már  idézett  226.  §  (2) bekezdésének alkotmányosságát és annak alkotmányellenességét nem állapította  meg. Az  Alkotmánybíróság felfogása szerint önmagában  nem   alkotmányellenes  a   Ptk.   226.   §   (2) bekezdésének az  a rendelkezése, amelynek alapján jogszabály a hatályba  lépése  előtt  megkötött  szerződések  tartalmát kivételesen megváltoztathatja.  Kifejtette, hogy különösen a hosszú évekig  fennálló szerződési jogviszonyokra a jelentős gazdasági - esetleg politikai - pénzügyi és egyéb társadalmi változások   nyilvánvalóan    hatást   gyakorolnak,    s   a szerződéskötéskor előre  nem látott  körülmények  lényegesen megváltoztathatják a  szerződő felek  helyzetét, a  jogok és kötelezettségek arányát,  és valamelyikük  számára rendkívül terhessé vagy  egyenesen lehetetlenné  tehetik  a  szerződés változatlan tartalommal  történő fenntartását,  illetőleg  a szerződés teljesítését. Ezekben az esetekben tehát az állami beavatkozásra, a  szerződési kötelezettségek átértékelésére, megváltoztatására, esetlegesen a szerződések megszüntetésére kifejezetten szükség  van.  Rámutatott  az  Alkotmánybíróság arra is,  hogy mind  az egyedi  jogviszonyok, tehát  egy-egy konkrét szerződés  tartalmának megváltoztatása, mind pedig a jogviszonyok  társadalmi   méretű,  tehát  jogszabály  útján történő  megváltoztatása  csak  alkotmányos  keretek  között történhet meg. A változtatás alkotmányos garanciája pedig az egyedi jogviszonyok  tekintetében a  bírói,  a  jogviszonyok társadalmi   méretű   megváltoztatása   körében   pedig   az alkotmánybírósági   kontroll.    Álláspontja    szerint    a kivételességet  -   amelynek  fennállása  esetén  a  meglevő jogviszonyok tartalma  jogszabály útján módosítható - éppúgy esetenként, jogszabályonként kell vizsgálni, mint a bírósági szerződésmódosítás     alkalmazhatóságát      az      egyedi jogviszonyokban.  Jogszabályonként   külön-külön  eldöntendő kérdés tehát  az, hogy mikor felel meg a fennálló szerződési kapcsolatokba  való   állami  beavatkozás  az  Alkotmánynak, illetőleg   az   előbbi   szempontoknak.   Ennek   eldöntése elsősorban  a  törvényhozó  felelőssége,  de  a  beavatkozás alkotmányosságát az Alkotmánybíróság dönti el. ( ABH 1991, 134, 136. )      Az  Alkotmánybíróság  a  Kt.  vizsgált  rendelkezésével összefüggésben a  következőket állapította  meg :   a) a Kt. közjogi    természetű    és    tartalmú    megállapodásokról rendelkezik; b)   a Kt. a már megkötött megállapodásokat nem módosította; c)  a   kifogásolt   rendelkezés   csak   a   megállapodások felülvizsgálatát rendeli  el, nem  írja  elő  azok  kötelező módosítását.      Mivel   a   támadott   rendelkezés   kiköti,   hogy   a felülvizsgálat nem  érintheti azokat  a tanulókat,  akiket a megállapodás alapján  1996. szeptember  1-jéig vettek  fel a nevelési-oktatási intézménybe  és a  felülvizsgálatot  1996. december  31-ig  végre  kellett  hajtani,  a  felülvizsgálat eredményének lehetőségét a Kt. tartalmilag körülhatárolta. A felülvizsgálat  azonban   a  jövőre   nézve   vonatkozhatott valamennyi korábban  megkötött megállapodásra a Kt. 4. § (6) bekezdésében foglalt új támogatási rendszer következtében.      A  Kt.  e  rendelkezése  a  közoktatási  megállapodások felülvizsgálatára 1996.  december 31-ei határidőt állapított meg, amely  már lejárt.  A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 13.  §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha  más   jogszabály  hatályon  kívül  helyezi,  vagy  ha  a jogszabályban meghatározott határidő lejárt.      Az Alkotmánybíróság  mindezek  alapján  megállapította, hogy  a   Kt.  vizsgált   rendelkezésében  a  felülvizsgálat elrendelése annyiban  nem alkotmányellenes,  amennyiben az a rendelkező részben  megállapított alkotmányos követelménynek megfelelően  került   végrehajtásra.  E   követelménynek   a felülvizsgálat  során  bekövetkezett  megsértése  esetén  az érintettek az Alkotmánybíróság e határozata alapján sérelmük orvoslását bíróság előtt kezdeményezhetik.      Az Alkotmánybíróság  a kifejtettekre  figyelemmel a Kt. 129. § (2) bekezdésével összefüggésben az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét nem állapította meg.      Mindezek  alapján   az  Alkotmánybíróság  a  rendelkező részben foglaltak szerint határozott.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke                        Dr. Ádám Antal                     előadó alkotmánybíró                       Dr. Holló András                        alkotmánybíró          Dr. Kilényi Géza          Dr. Lábady Tamás            alkotmánybíró            alkotmánybíró     Dr.  Szabó András             Dr. Tersztyánszky Ödön        alkotmánybíró                   alkotmánybíró        Dr. Vörös Imre              Dr. Zlinszky János         alkotmánybíró                 alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Ex post facto review of a provision of the Public Education Act according to which the amount of financial assistance provided by the state and local authorities to schools not owned by the state or local authorities depends on the level of duties fulfilled by this kind of school which would otherwise be carried out by the state or the local authorities
Number of the Decision: .	22/1997. (IV. 25.)
Date of the decision: .	04/22/1997
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1997-2-005?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.