A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.237/2012/3. számú végzése, a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.22.611/2011/2. számú végzése, valamint a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 3.M.1653/2010/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.II.10.237/2012/3. számú végzése, a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.22.611/2011/2. számú végzése, valamint a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 3.M.1653/2010/2. számú végzése felülvizsgálatát és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az indítványozó közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és jogkövetkezményei iránt indított pert a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság előtt egy gimnázium mint alperes ellen.
[3] Az ítéleti tényállás szerint a peres felek között 2008. január 1-jétől 2008. augusztus 24-ig terjedő időre határozott idejű közalkalmazotti jogviszony jött létre, szabadidő-szervezői munkakörre. Az indítványozó 2010 decemberében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a jogviszonyt a munkáltató jogellenesen hozta létre határozott időre, illetve – ezzel közvetlen összefüggésben – a jogviszony megszűnését jogellenesen állapította meg. Mivel szerinte a jogellenesen létrejött határozott idejű jogviszonyt határozatlan idejűnek kellett tekinteni, kérte a közalkalmazotti jogviszony helyreállítását, és elmaradt munkabére megfizetését is.
[4] Az indítványozó felperes a keresetlevelében azt kérte, hogy beadványát a bíróság határidőben benyújtottak tekintse, mivel álláspontja szerint ügyében nem alkalmazható a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: régi Mt.) 202. §-ában írt 30 napos keresetindítási határidő, mert az a munkaviszony „megszüntetése” kapcsán indult jogvitákra tartalmaz rendelkezést, az ő jogviszonya azonban a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Kjt.) 25. §-a alapján – az általa egyébként éppen a keresettel támadott határozott idő lejártával – „megszűnt”.
[5] Az eljáró Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 3.M.1653/2010/2. számú végzésében a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította arra hivatkozva, hogy a sérelmezett munkáltatói intézkedések a jogorvoslati lehetőségekre – köztük annak határidejére – vonatkozó kioktatást megfelelően tartalmazták, a felperes a keresetlevélből is megállapíthatóan az időmúlásnak tudatában volt, és igazolási kérelmet sem terjesztett elő. A bíróság a végzés indokolásában kifejtette továbbá, hogy a Kjt. 2. § (3) bekezdése értelmében a Kjt. kifejezett eltérő rendelkezése hiányában a közalkalmazotti jogviszonyra is a régi Mt. rendelkezéseit kellett alkalmazni. Mivel a törvény taxatív felsorolást tartalmazott a régi Mt. azon rendelkezései tekintetében, amelyeket közalkalmazotti jogviszony tekintetében nem kellett, vagy változtatásokkal megfelelően kellett alkalmazni, és ezek között a régi Mt. 30 napos keresetindítási határidőt tartalmazó 202. §-a nem szerepelt, a bíróság szerint a jogalkotó határozottan állást foglalt a felperesi jogértelmezés ellenében, ezért a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította.
[6] Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Pest Megyei Bíróság megerősítette az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a régi Mt. 202. §-ának rendelkezéseit a Kjt. alapján a per tárgyát képező ügyben is alkalmazni kell. Indokolása szerint a megszűnés, vagy megszüntetés közötti különbségtétel – legalábbis a keresetindításra rendelkezésre álló idő szempontjából – csak a jogviszony megszűnésének, felbomlásának a módját jelöli, megszűnés esetén is szükség van azonban munkáltatói intézkedésre, amellyel a jogviszonyt ténylegesen megszünteti, felszámolja (pl. kiadja a jogviszony megszüntetéséhez szükséges iratokat), így a munkáltató valamilyen formában ez esetben is közreműködik a jogviszony „felbontásában”. A kereset benyújtására rendelkezésre álló határidő kezdete ez esetben a munkáltató ezen intézkedéséhez köthető. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését helyben hagyta.
[7] A jogerős végzés elleni felülvizsgálati kérelem alapján eljárt Kúria az indítványozó által támadott végzésében szintén hatályában fenntartotta az elsőfokú bíróság döntését. Az indokolásban kifejtette, hogy bár az indítványozó felperes hivatkozott arra, hogy érvénytelen (semmis) a kinevezése határozott időre vonatkozó rendelkezése, helyes az eljárt bíróságok azon álláspontja, hogy a kereset benyújtására a régi Mt. 202. §-ában foglalt 30 napos határidőt kellett alkalmazni. Az indítványozó ugyanis azt állította, hogy a kinevezése a jogszabályba ütközés miatt semmis, és ezért határozatlan időre jött létre, következésképp a keresete – tartalmát tekintve – érdemben a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítására és ennek jogkövetkezményeinek alkalmazására irányult. Ebben az esetben azonban a Kúria megállapítása szerint közalkalmazotti jogviszonyban is a régi Mt. fenti rendelkezését kellett alkalmazni, azaz keresetét az indítványozó 30 napon belül terjeszthette volna elő.
[8] Az indítványozó az alkotmányjogi panasz beadványában az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésében, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogainak sérelmére hivatkozva kérte az Abtv. 27. §-a alapján az eljáró bíróságok érintett végzéseinek megsemmisítését.
[9] Az indítványozó a beadványában foglalt kérelme elsődleges indokaként előadta, hogy álláspontja szerint a bírósági eljárások során sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, mivel a bíróságok nem foglaltak érdemben állást a kereseti kérelme, azaz a közalkalmazotti jogviszony létrejöttének határozott időre vonatkozó kikötése érvénytelensége tekintetében. Véleménye szerint azzal, hogy ügyében a bíróságok a régi Mt. 202. §-ában foglalt 30 napos keresetindítási határidőt alkalmazták – és általa vitatott módon erre tekintettel a keresetet elutasították –, valójában megkerülték az elsődleges kereseti kérelme tárgyában való döntést. Álláspontja szerint mivel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése alapján mindenkinek joga van ahhoz, hogy a keresetét a bíróság elbírálja, a bíróságok ezzel megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát.
[10] Az indítványozó ezen felül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének további sérelmét látja a Kúria számára megfogalmazott, jogegységi eljárás kezdeményezésére irányuló kérelme elbírálatlansága tekintetében is. A felülvizsgálati eljárás során az indítványozó hivatkozott olyan korábbi bírósági ítéletekre, amelyek álláspontja szerint az ügyében irányadónak tekintett keresetindítási határidő tekintetében az eljáró bíróságokéval ellentétesen foglaltak állást. Mivel a jogegységi eljárás lefolytatására nem került sor, a Kúria helyben hagyó végzése pedig sem ennek tényére, sem pedig ennek okára nézve utalást nem tartalmazott, véleménye szerint a Kúria eljárása e tekintetben is sértette a tisztességes eljáráshoz való jogát.
[11] Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseiben rögzített törvény előtti egyenlőség, illetve diszkrimináció tilalma sérelmét abban látja, hogy az egyes munkavállalók a bíróságok jogértelmezése alapján eltérő időtartamban hivatkozhatnak a jogviszonyukkal kapcsolatos határozott idejű kikötés jogellenességére annak függvényében, hogy az mennyi időre szól, illetve, hogy a határozott időtartam meghosszabbítására sor kerül-e. Álláspontja szerint tehát a fenti alapjogok sérelmét okozza, hogy azok a munkavállalók, akiknek a határozott idejű jogviszonya – bár az övével azonos időpontban, de – az indítványozóénál hosszabb időtartamra jött létre, vagy később meghosszabbításra került, még akkor is hivatkozhattak a határozott idejű kikötés jogellenességére a megszűnéstől számított 30 napon belül, mikor számára a kereset benyújtására rendelkezésre álló határidő már letelt.
[12] A fent leírtakra tekintettel kérte az indítványozó, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.237/2012/3. számú végzésének alaptörvény-ellenességét – az első- és másodfokú bíróságok ítéleteire is kiterjedően – állapítsa meg és semmisítse meg azokat.
[13] 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság formai feltételeinek megfelel. Az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott végzése ellen az alkotmányjogi panaszt az elsőfokú bíróságnál az Abtv. 30. § (1) bekezdésében írt kézbesítéstől számított 60 napos határidőn belül terjesztette elő.
[14] Az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontjaiban foglalt feltételeknek is, mert megjelöli az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezéseket, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit, a támadott bírói döntéseket, tartalmaz a bírói döntések alaptörvény-ellenességére vonatkozó okfejtést, valamint rögzíti a kifejezett kérelmet a támadott végzések megsemmisítésére.
[15] 3. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[16] 3.1. Az Abtv. 27. §-ában meghatározott egyedi ügyben való érintettség megállapítható: az indítványozó a peres eljárásban felperesként vett részt. A Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott végzése ellen további jogorvoslat nem áll rendelkezésre, ezért a panasz az Abtv. 27. § b) pontjában foglaltaknak is eleget tesz.
[17] 3.2. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
[18] A tényállás feltárása, a bizonyítékok mérlegelése és ennek alapján a következtetések levonása a rendes bíróságok feladata, amely önmagában alkotmányossági kérdést nem vet fel. A bíróságok a támadott végzésekben megfelelően megindokolták, hogy az indítványozó közalkalmazotti jogviszonyának létrehozásával, majd annak megszüntetésével, az azokból származó igények érvényesítésével kapcsolatban mely jogszabályhelyeket kellett alkalmazni. Az ezekben rögzített, a keresetindításra rendelkezésre álló határidő letelte okán – mivel az indítványozó a késedelmét nem igazolta – a bíróságok a keresetlevelet végzéssel utasították el. Az indítványozó lényegében ezen döntések felülvizsgálatát kéri az Alkotmánybíróságtól.
[19] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére van hatásköre, ebbe azonban a keresetindításra rendelkezésre álló határidők, illetve azok betartásának vizsgálata nem tartozik bele. Önmagában az a tény, hogy az érintett személy a munkáltató intézkedésének megtámadására nyitva álló határidő mértékével, az ezt megállapító bírósági döntésekben foglalt indokolásokkal nem ért egyet, alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása, vagy más tényleges alapjogsérelmet okozó jogalkalmazói tevékenység hiányában nem alapozza meg a bírói ítélet Alkotmánybíróság által történő felülmérlegelését, annak megsemmisítését. Mivel jelen ügyben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, ezért a támadott bírói végzések értékelése ebben az ügyben az Alkotmánybíróság véleménye szerint nem alkotmányossági, hanem kizárólag törvényességi kérdés, így az Alkotmánybíróság a bírósági eljárások felülbírálatára nem jogosult.
[20] A jogegységi eljárás kezdeményezésének elmulasztása miatti panaszelem vonatkozásában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúriának a bíróságok jogalkalmazása egységességének biztosítására vonatkozó kötelezettségét, a jogegységi határozatok meghozatalával kapcsolatos rendelkezést az Alaptörvény nem – bárki által hivatkozható – alapjogként, hanem a 25. cikk (3) bekezdésében, a bíróságokra vonatkozó rendelkezések között tartalmazza. Az ítélkezés egységességének biztosításával kapcsolatos eljárást, a jogegységi határozat meghozatalának szükségességével kapcsolatos döntést az Alaptörvény, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény vonatkozó rendelkezései [25–44. §] alapján a jogalkotó a bírósági szervezet – annak különböző szervei, testületei mérlegelésén alapuló eljárás útján gyakorolt – feladat- és hatáskörébe utalta. A leírtaknak megfelelően a jogegységi eljárás lefolytatásának mellőzésére tekintettel benyújtott panaszelem az Abtv. 27. §-ában foglalt feltételeknek sem felel meg.
[21] A fentiek alapján az indítvány Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmére vonatkozó részei vonatkozásában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés nem merült fel. Az indítvány ezen panaszelemek tekintetében nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadási feltételeknek, ezért azokat az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
[22] Az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseinek sérelme tekintetében az indítvány alkotmányosan értékelhető indokolást nem tartalmaz. Az, hogy különböző időpontokban megszűnő közalkalmazotti jogviszonyok esetén az ezzel kapcsolatos keresetek benyújtására rendelkezésre álló határidő számítása is különböző időpontokban kezdődik, majd ennek megfelelően eltérő időpontokban is telik le, nyilvánvalóan nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést az egyes munkavállalók között. Ennek megfelelően a törvény előtti egyenlőség, illetve diszkrimináció tilalma sérelmével kapcsolatos panaszelem nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének e) pontjában foglalt befogadási feltételnek, ezért azt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[23] Fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság a kérelmet ezért az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró |
. |