English
Hungarian
Ügyszám:
.
646/B/2002
Előadó alkotmánybíró: Erdei Árpád Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 47/2003. (X. 27.) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 2003/525
.
A döntés kelte: Budapest, 10/21/2003
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                      A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
                                   
          Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
      utólagos   megállapítására   és   megsemmisítésére   irányuló
      indítvány   és  bírói  kezdeményezés  tárgyában  meghozta   a
      következő
         
                              határozatot:
                                   
          1.  Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Rendőrségről
      szóló 1994. évi XXXIV. törvény 35. §-a, 35/A. §-a, 35/B. §-a,
      35/C.  §-a,  36/A. § (1) bekezdés a) pontjának ab)  alpontja,
      39.  § (1) bekezdésének g) pontja, 92. § (2) bekezdésének "és
      bűnmegelőzési ellenőrzéssel" szövegrésze, valamint a  101.  §
      (1)   bekezdés  h)  pontjának  "a  bűnmegelőzési   ellenőrzés
      elrendelésével, valamint" szövegrésze alkotmányellenes, ezért
      azokat a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.
         
          A  Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 92. §  (2)
      bekezdése  és  101.  §  (1)  bekezdés  h)  pontja  az  alábbi
      szöveggel marad hatályban:
         
          "92.  §  (2)  Az elővezetéssel kapcsolatban az intézkedés
      elrendelése  miatti jogorvoslatra a határozatot hozó  hatóság
      eljárására vonatkozó törvényt kell alkalmazni."
         
          "101. § (1) [...]
          h)  a  különleges eszközök és módszerek engedélyezésével,
      igénybevételével kapcsolatos szabályokat1,".
         
          2.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a  büntetések
      és  intézkedések  végrehajtásáról szóló 1979.  évi  11.  tvr.
      13/A.   §-a   alkotmányellenes,   ezért   azt   a   határozat
      közzétételének napjával megsemmisíti.
         
          3.    Az    Alkotmánybíróság   megállapítja,    hogy    a
      bűnmegelőzési  ellenőrzésről szóló 28/1999.  (VIII.  13.)  BM
      rendelet    alkotmányellenes,   ezért   azt    a    határozat
      közzétételének napjával megsemmisíti.
         
          4.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja, hogy  az  Országos
      Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Főigazgatóság Bűnügyi Főosztálya
      483/2000.   ált.  számú  Módszertani  Útmutatójának   kiadása
      alkotmányellenes, ahhoz joghatás nem fűződik.
         
          5.   Az  Alkotmánybíróság  ezt  a  határozatát  a  Magyar
      Közlönyben közzéteszi.
                                  Indokolás
                                     
                                     I.
                                     
            1.  Az  Alkotmánybírósághoz egy indítvány  és  egy  bírói
        kezdeményezés   (a   továbbiakban:  indítvány)   érkezett   a
        bűnmegelőzési     ellenőrzésre     vonatkozó     jogszabályok
        alkotmányossági      vizsgálatával      kapcsolatban.      Az
        Alkotmánybíróság  az ügyeket egyesítette  és  egy  eljárásban
        bírálta el.
           
            Az  indítványozó és a kezdeményező bíró [a  továbbiakban:
        indítványozó(k)] összességében a Rendőrségről szóló 1994. évi
        XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 35-35/C. §-ai, 36/A.  §
        (1)   bekezdés  a)  pontjának  ab)  alpontja,   39.   §   (1)
        bekezdésének  g)  pontja, 69. §-a,  92.  §  (2)  bekezdésének
        második  fordulata,  101. § (1) bekezdés  h)  pontjának  első
        fordulata, a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló
        1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv.tvr.)
        13/A.  §-a,  valamint  a  bűnmegelőzési  ellenőrzésről  szóló
        28/1999. (VIII. 13.) BM rendelet (a továbbiakban: R.)  egésze
        alkotmányellenességének  megállapítását  és   megsemmisítését
        kérte.

            Álláspontjuk   szerint  a  támadott  rendelkezések   több
        szempontból  is  alkotmányossági kifogás alá esnek.  Az  Rtv.
        ugyan  formálisan  meghatározza  a  bűnmegelőzési  ellenőrzés
        fogalmát,  ám ez a definíció csak látszólagos annak  relatíve
        határozatlan  tartalma miatt. Mindezt  súlyosbítja,  hogy  az
            intézkedés elrendelésének szempontjai között határozatlan és
        bizonytalan  jogfogalmak  is  nagy  számban  fordulnak   elő.
        Ugyanakkor  az  Rtv.  rendelkezései bűnmegelőzési  ellenőrzés
        címén  a  rendőrség  számára  indokolatlanul  biztosítják   a
        törvény   V.   fejezetében  szabályozott  összes   intézkedés
        igénybevételének  lehetőségét  (köztük  azokat  is,   amelyek
        elvben  fogalmilag kizártak). Ezzel összefüggésben mindketten
        kifogásolják  továbbá,  hogy  a  bűnmegelőzési  ellenőrzéssel
        érintett  személy jogai és kötelezettségei a  törvényben  nem
        kerültek  meghatározásra.  Az ennek  következtében  kialakult
        helyzet  pedig  -  állítja az egyik indítványozó  -  sérti  a
        szükségesség és arányosság alkotmányos követelményét.
           
            Hivatkozott    arra    is,   hogy   a   jogbizonytalanság
        következtében a bíróság (a büntetés-végrehajtási  bíró)  "nem
        lehet   képes  a  bűnmegelőzési  ellenőrzés  elrendelhetősége
        kérdésében    állást   foglalni"   és   a   "bíróság    kellő
        egyértelműséggel végre nem hajtható határozatot nem hozhat".
           
            Hiányzik  továbbá  - állítja ugyanezen indítványozó  -  a
        bűnmegelőzési   ellenőrzés   alkotmányi   alapja,   mert   az
        intézményben nem lelhető fel az alkotmányos büntetőjog ultima
        ratio     követelménye.     Az    időközben     bekövetkezett
        jogszabályváltozásra  figyelemmel  indítványát  kiegészítette
        azzal,  hogy  ellentét  keletkezett  az  Rtv.  és  a  Büntető
        Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a  továbbiakban:
        Btk.)  rendelkezései  között. A Btk.  2002.  április  1-jétől
        hatályos  rendelkezései  szerint a szabadságvesztést  kitöltő
        elítélt az eddig a bűnmegelőzési ellenőrzés alternatívájaként
        szolgáló utólagos pártfogó felügyelet alá már nem helyezhető.
        A  Btk. ilyen irányú módosítása - a kollízió létrehozásán túl
        -  azt eredményezi, hogy mivel az alkotmányos büntetőjog  nem
        teszi  lehetővé a büntetését már kitöltött személlyel szemben
        további  hátrányok alkalmazását, alkotmányossági  szempontból
        még  inkább tarthatatlanná vált az ultima ratio elve  nélküli
        bűnmegelőzési ellenőrzés alkalmazása.
           
            Ezzel   összefüggésben  utalt  még  arra   is,   hogy   a
        bűnmegelőzési    ellenőrzés   megfelelő    szabályok    híján
        tökéletesen   alkalmatlan   az  egyéniesítés   szempontjainak
        érvényesítésére,  szemben az elrendelésével  egyes  esetekben
        párhuzamosan  foganatosítható, részletesen körülírt  pártfogó
        felügyelet  intézményével.  A kétféle  intézkedés  párhuzamos
        alkalmazása   esetén   viszont  a  bűnmegelőzési   ellenőrzés
        "totális"  volta  megkérdőjelezi  az  alkotmányos  arányosság
        követelményét   szem   előtt   tartó   pártfogó    felügyelet
        intézményének reális érvényesülését is. Ez az ellentmondás  a
        feltételes  szabadságra  is  bocsátható  elítéltek  esetén  a
        mindkét  intézkedésről dönteni köteles  bírót  jogalkalmazási
        dilemma elé állítja.
           
            A   másik  indítványozó  hozzáteszi  mindehhez,  hogy   a
        bűnmegelőzési   ellenőrzés  relatíve  határozatlan   tartalmú
        intézkedés, mert annak elrendelésekor nem mérlegelhető,  hogy
        a  végrehajtás során milyen tényleges jogkorlátozások  lépnek
        életbe az érintett személlyel szemben.
           
            Az  indítvány alkotmányi alapjául mindkét indítványozó az
        Alkotmány 2. § (1) bekezdését jelölte meg. Egybehangzóan arra
        hivatkoztak, hogy a már ismertetett kifogásokra figyelemmel a
        bűnmegelőzési   ellenőrzés   intézménye   teljes    egészében
        alkotmányellenes, mert az erre vonatkozó törvények és  az  R.
        sérti a jogbiztonság követelményét.
           
            2.  Az  Alkotmánybíróság  eljárása  során  beszerezte  az
        igazságügy-miniszter véleményét.
                                     
                                     II.
                                     
            Az     indítvány    elbírálásával    összefüggésben    az
        Alkotmánybíróságnak  az  alábbi  jogszabályi  rendelkezéseket
        kellett vizsgálnia:
           
            1. Az Alkotmány rendelkezései:
           
            "2.  §  (1)  A Magyar Köztársaság független, demokratikus
            jogállam."
           
             "8.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság  elismeri  az  ember
        sérthetetlen  és  elidegeníthetetlen  alapvető  jogait,  ezek
        tiszteletben   tartása   és  védelme   az   állam   elsőrendű
        kötelessége.
        (2)   A   Magyar  Köztársaságban  az  alapvető   jogokra   és
        kötelességekre  vonatkozó szabályokat törvény állapítja  meg,
        alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
           
            "35. § [...]
            (2)  A  Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát
        ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A
        Kormány   rendelete  és  határozata  törvénnyel   nem   lehet
        ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki  kell
        hirdetni."

            "37. § [...]
            (3)   A   Kormány   tagjai  feladatuk  ellátása   körében
        rendeleteket  adhatnak  ki. Ezek azonban  törvénnyel  vagy  a
        Kormány    rendeletével   és   határozatával   nem   lehetnek
        ellentétesek.  A  rendeleteket a  hivatalos  lapban  ki  kell
        hirdetni."

            "50. § [...]
            (3)  A  bírák  függetlenek és csak  a  törvénynek  vannak
        alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai
        tevékenységet nem folytathatnak."

             "51.  § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze  és  az
        ügyészség  gondoskodik  a  természetes  személyek,   a   jogi
        személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek
        jogainak  a  védelméről, valamint az alkotmányos  rendet,  az
        ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető
        minden cselekmény következetes üldözéséről.
            (2)   Az   ügyészség  törvényben  meghatározott   jogokat
        gyakorol  a nyomozással összefüggésben, képviseli a  vádat  a
        bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-
        végrehajtás törvényessége felett.
            (3)  Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy
        mindenki  megtartsa  a  törvényeket. Törvénysértés  esetén  -
        törvényben  meghatározott  esetekben  és  módon  -  fellép  a
        törvényesség védelmében."

             "57.  §  (1)  A  Magyar Köztársaságban a  bíróság  előtt
        mindenki  egyenlő,  és mindenkinek joga van  ahhoz,  hogy  az
        ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait  és
        kötelességeit  a  törvény  által  felállított  független   és
        pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson  bírálja
        el.
             [...]"
           
             "59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet  a
        jó  hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez,  valamint  a
        magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.
        (2) A személyes adatok védelméről szóló törvény elfogadásához
        a  jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
        szükséges.
             [...]"
           
            2. Az Rtv. rendelkezései:
           
            "35.  §  A  Rendőrség bűnmegelőzési célból  ellenőrizheti
        azt,  aki  a háromévi szabadságvesztésből szabadult, feltéve,
        ha  az általa elkövetett bűncselekmény elbírálásakor a 69.  §
        (3)  bekezdésének a)-h) pontjaiban meghatározott  körülmények
        bármelyikét megállapították és a büntetés végrehajtása  során
        tanúsított,   a   bűnöző  életmód  folytatására,   a   bűnöző
        kapcsolatok   felújítására  utaló   magatartásából   alaposan
        következtetni  lehet  arra,  hogy  ismét  bűncselekményt  fog
        elkövetni."
           
            "35/A.  §  (1)  A bűnmegelőzési ellenőrzést az  elítéltet
        szabadító  büntetés-végrehajtási  intézet  székhelye  szerint
        illetékes  rendőr-főkapitányság a szabadulást megelőzően  egy
        hónappal   kezdeményezi   a   büntetés-végrehajtási   intézet
        székhelye   szerinti  megyei  (fővárosi)   bíróságon   működő
        büntetés-végrehajtási bírónál.
            (2) A kérelemnek tartalmaznia kell:
            a)  a  bűnmegelőzési  célból ellenőrizni  kívánt  személy
        nevét,  lakóhelyét  (tartózkodási helyét)  és  a  természetes
        személyazonosító adatait;
            b)    az   elítélés   alapjául   szolgáló   bűncselekmény
        minősítését,   a   bíróság  által  kiszabott   büntetést,   a
        visszaesői minőséget;
            c)   azokat   az   adatokat,  amelyek   a   bűnmegelőzési
        ellenőrzés   elrendelését  megalapozzák,  így   különösen   a
        büntetés    végrehajtása   során   tanúsított    magatartásra
        vonatkozó,  illetve  a  bűnöző életmód  folytatására  vagy  a
        bűnöző kapcsolatok felújítására utaló adatokat.
            (3)  A  bűnmegelőzési ellenőrzést a büntetés-végrehajtási
        bíró  rendeli  el,  eljárására a büntetések  és  intézkedések
        végrehajtásáról  szóló  1979. évi 11.  törvényerejű  rendelet
        szabályai az irányadók."
           
            "35/B.  §  A bűnmegelőzési ellenőrzés alá vont személlyel
        szemben  az e fejezetben meghatározott rendőri intézkedéseken
        kívül  az  e  törvény  64. § (1) bekezdésében  meghatározott,
        bírói  engedélyhez  nem  kötött titkos  információgyűjtés  is
        végezhető."
           
            "35/C.  §  (1)  A  bűnmegelőzési  ellenőrzést  úgy   kell
        végrehajtani,   hogy  az  érintettnek  a  társadalomba   való
        beilleszkedését ne akadályozza, és törekedni kell arra,  hogy
        az ellenőrzés tényéről az ellenőrzött környezete lehetőleg ne
        értesüljön.
            (2)   A   Rendőrség   a  bűnmegelőzési  ellenőrzést   nem
        folytatja   tovább,   ezzel   egyidejűleg   a   bűnmegelőzési
        ellenőrzés megszüntetését kezdeményezi, ha az elrendelés okai
        már nem állnak fenn."
           
            "36/A.  §  (1) A Rendőrség a más törvényben meghatározott
        eseteken kívül körözését rendelheti, illetve - eltűnt személy
        esetén - rendeli el
           
            a)  a tartózkodási hely megállapítása érdekében annak  az
        ismeretlen helyen lévő személynek,
            [...]
            ab) aki bűnmegelőzési ellenőrzés hatálya alatt áll;
            [...]"
            "39.   §  (1)  A  rendőr  magánlakásba  bebocsátás   vagy
        hatósági határozat nélkül nem léphet be, illetve nem hatolhat
        be, kivéve
            [...]
            g)   bűnmegelőzési  ellenőrzés  (35.   §)   céljából,   a
        bűnmegelőzési  ellenőrzés  alá  vont  lakásába,  lakóhelyére,
        ismert tartózkodási helyére;
            [...]"
           
            "69.  §  (1) A Rendőrség bírói engedéllyel a  63.  §  (1)
        bekezdésében  meghatározott  bűnüldözési  célból   a   súlyos
        bűncselekmények esetében
            a)  magánlakást titokban átkutathat (titkos kutatás),  az
        észlelteket technikai eszközzel rögzítheti;
            b)   magánlakásban   a   történteket   technikai   eszköz
        segítségével megfigyelheti és rögzítheti;
            c)   levelet,   egyéb  postai  küldeményt,   valamint   a
        telefonvezetéken vagy azt helyettesítő távközlési  rendszerek
        útján   továbbított   közlés  tartalmát   megismerheti,   azt
        technikai eszközzel rögzítheti;
            d)  az Interneten vagy más számítástechnikai úton történő
        levelezés    (E-mail)   során   keletkezett    adatokat    és
        információkat megismerheti és felhasználhatja.
            (2)   Az   (1)  bekezdés  c)-d)  pontjában  meghatározott
        eszközök    alkalmazása    során    gyűjtött,    a     titkos
        információgyűjtés alapjául szolgáló eljárásban  nyilvánvalóan
        nem  érintett  személyekre vonatkozó adatokat  haladéktalanul
        meg  kell semmisíteni, azok a továbbiakban nem kezelhetők  és
        nem használhatók fel.
           
            (3)  A  Rendőrség  az  (1) bekezdésben  felsorolt  titkos
        információgyűjtésre  szolgáló eszközöket  és  módszereket  (a
        továbbiakban:  különleges eszközök)  az  ott  meghatározottak
        szerint  alkalmazhatja a bűncselekmény gyanúja miatt körözött
        személy  felkutatására, továbbá, ha az  (1)  bekezdésben  nem
        említett bűncselekmény
            a) a nemzetközi bűnüldözéssel kapcsolatba hozható,
            b) gyermekkorú ellen irányul,
            c) sorozatban vagy szervezett elkövetéssel valósul meg,
            d)  a  kábítószerrel vagy kábítószernek minősülő anyaggal
        kapcsolatos,
            e) pénz- vagy értékpapír-hamisítással kapcsolatos,
            f) fegyveres elkövetéssel valósul meg,
            g) terror vagy terror jellegű,
            h) a közbiztonságot súlyosan megzavarja,
            (4)  Az  állam elleni bűncselekmények (Btk. X.  fejezet),
        az  emberiség  elleni  bűncselekmények  (Btk.  XI.  fejezet),
        továbbá  a  külföldre szökés (Btk. 343. §), a zendülés  (Btk.
        352.  §)  és a harckészültség veszélyeztetése (Btk.  363.  §)
        bűncselekmények   felderítése  a  nyomozás  elrendeléséig   a
        nemzetbiztonsági szolgálatok hatáskörébe tartozik.
            (5)  A  terrorcselekmény  (Btk.  261.  §)  felderítése  a
        Rendőrség   hatáskörébe  tartozik,   ha   a   feljelentés   a
        Rendőrséghez  érkezett, illetőleg arról a Rendőrség  szerzett
        tudomást.
            (6)    Az    (1)   bekezdés   c)   pontjában    foglaltak
        teljesítéséhez  a  távközlési,  illetőleg  postai   szervezet
        köteles a feladatkörébe tartozó esetben a segítséget megadni.
            (7)  Az  (1)  bekezdés a)-b) pontjának alkalmazása  során
        magánlakásnak minősül - a 97. § (1) bekezdés c) pontján túl -
        a  nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen kívül
        minden más helyiség vagy terület is."
           
            "92.  §  (1) Az V. és a VI. fejezetben felsorolt  rendőri
        intézkedések,  illetve a kényszerítő eszközök alkalmazása  (e
        fejezet  alkalmazásában a továbbiakban együtt:  intézkedések)
        miatt  -  a  (2) bekezdésben tett kivétellel -  a  93.  §-ban
        meghatározottak szerint jogorvoslatnak van helye.
            (2)  Az  elővezetéssel  és a bűnmegelőzési  ellenőrzéssel
        kapcsolatban az intézkedés elrendelése miatti jogorvoslatra a
        határozatot  hozó hatóság eljárására vonatkozó törvényt  kell
        alkalmazni."
           
            "101.  §  (1) Felhatalmazást kap a belügyminiszter,  hogy
        rendelettel állapítsa meg
            [...]
            h) a bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésével, valamint  a
        különleges    eszközök    és   módszerek    engedélyezésével,
        igénybevételével kapcsolatos szabályokat,"
           
            3. Az R. szövege:
           
            "A   Rendőrségről  szóló  1994.  évi  XXXIV.  törvény  (a
        továbbiakban:  Rtv.) 101. §-a (1) bekezdésének  h)  pontjában
        kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:
                                     
                                     
          A bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésének kezdeményezése
                                     
            1.  §  (1)  A  bűnmegelőzési ellenőrzés (a  továbbiakban:
        ellenőrzés) elrendelésének kezdeményezésére (Rtv. 35/A. §) az
        elítéltet  szabadító büntetés-végrehajtási intézet  székhelye
        szerint   illetékes   megyei   rendőr-főkapitányság   bűnügyi
        igazgatója,  illetőleg  a budapesti rendőrfőkapitány  bűnügyi
        helyettese (a továbbiakban: kezdeményező) jogosult.
            (2) Az ellenőrzés elrendelésének kezdeményezésére
            a)  az  elítéltnek  a szabadságvesztést  megelőző  utolsó
        lakóhelye  vagy  tartózkodási  helye,  illetőleg  az  elítélt
        szabadulásakor  megjelölt lakóhelye vagy  tartózkodási  helye
        szerint illetékes rendőrkapitányság vezetője,
            b)  a  Határőrség  nyomozó szervének hatáskörébe  tartozó
        bűncselekmény  miatt  elítélt  lakóhelye  vagy   tartózkodási
        helye,  illetőleg  a szabaduláskor megjelölt  lakóhelye  vagy
        tartózkodási  helye  szerint  illetékes  határőrségi  nyomozó
        hatóság vezetője
            a kezdeményezésre jogosultnak javaslatot tehet.
            (3)   A  bűnmegelőzési  ellenőrzés  elrendelését  a   (2)
        bekezdésben  fel nem sorolt nyomozó hatóság megkeresésére  is
        lehet kezdeményezni.
           
            2.  § Az elrendelés iránti kezdeményezés az Rtv. 35/A.  §
        (2)    bekezdésében    meghatározott    adatokon    túlmenően
        tartalmazza:
            a) a kezdeményező megnevezését, székhelyét,
            b) az ügy iktatószámát,
            c)   a  kezdeményezés  előterjesztésére  jogosult  nevét,
        rendfokozatát, beosztását és aláírását,
            d)  ha  a  kezdeményezés  az 1. § (2)  bekezdése  alapján
        javaslatra történt, a javaslatot tevő szerv megnevezését,
            e) a kezdeményező hatóság bélyegzőlenyomatát.
                                     
                                     
                   A bűnmegelőzési ellenőrzés végrehajtása
                                     
           
            3.  §  (1)  Az ellenőrzés végrehajtása az ellenőrzés  alá
        vont  személy  lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási  helye
        szerint   illetékes   megyei   rendőr-főkapitányság   bűnügyi
        igazgatója,  illetőleg  a budapesti rendőrfőkapitány  bűnügyi
        helyettese  által kijelölt bűnügyi szolgálat  hatáskörébe  (a
        továbbiakban: foganatosító) tartozik.
           
            (2)  Az elrendelésről és a megszüntetésről a kezdeményező
        a  kérelem  és  az  elrendelő  vagy  megszüntető  végzés  egy
        példányának   megküldésével  a  foganatosítót  haladéktalanul
        értesíti.
            (3)  Ha  az  ellenőrzés  kezdeményezésére  az  1.  §  (2)
        bekezdésében   foglalt  javaslat  alapján  került   sor,   az
        ellenőrzés  elrendeléséről és annak eredményéről, valamint  a
        megszüntetésről a javaslattevőt tájékoztatni kell.
           
            4.  §  (1) Az ellenőrzés tartama alatt az ellenőrzés  alá
        vont személlyel szemben elrendelt
            a)  bűnügyi,  közbiztonsági,  illetőleg  idegenrendészeti
        őrizet,
            b) előzetes letartóztatás,
            c) ideiglenes kényszergyógykezelés,
            d)  átváltoztatás  folytán  a  közérdekű  munka  vagy   a
        pénzbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés,
            e)   szabálysértés  miatt  kiszabott  vagy  átváltoztatás
        folytán a pénzbírság helyébe lépő elzárás
            végrehajtásának    tartama    alatt     az     ellenőrzés
        foganatosítása szünetel.
            (2)  A  szünetelés időtartamát az ellenőrzés időtartamába
        be kell számítani.
            (3)  A szünetelés tényét és az alapjául szolgáló okot  az
        iratra fel kell jegyezni.
           
            5.   §   (1)   A  foganatosító  az  elrendelő   büntetés-
        végrehajtási    bírónál    az    ellenőrzés    megszüntetését
        kezdeményezi, ha
            a) az elrendelés okai már nem állnak fenn;
            b)  az  ellenőrzés  alá  vont  személy  szabadságvesztés-
        büntetésének végrehajtását foganatba vették.
            (2)  Az  ellenőrzés  foganatosítása a szabadságvesztésből
        szabadulást  követő  egy  év  elteltével,  illetőleg  az  (1)
        bekezdésben meghatározott esetekben nem folytatható tovább.
            (3)  Az ellenőrzés foganatosításának befejezéséről  és  a
        megszüntetés  kezdeményezéséről az elrendelés kezdeményezőjét
        haladéktalanul tájékoztatni kell.
           
            6. § Ez a rendelet 1999. szeptember 1-jén lép hatályba."
           
            4. A Bv.tvr. érintett rendelkezése:
           
            "13/A.  §  (1) A büntetés-végrehajtási bíró az  elítéltet
        szabadító  büntetés-végrehajtási  intézet  székhelye  szerint
        illetékes rendőr-főkapitányság (a továbbiakban: kezdeményező)
        kezdeményezésére bűnmegelőzési ellenőrzést rendelhet el.
            (2)   A   büntetés-végrehajtási  bíró   a   bűnmegelőzési
        ellenőrzés  elrendeléséről az elítélt szabadulásának  napjáig
        végzéssel határoz.
            (3) A bűnmegelőzési ellenőrzést meg kell szüntetni
            a)   a  szabadságvesztésből  szabadulást  követő  egy  év
        elteltével;
            b)  a  kezdeményező kérelmére, ha az elrendelés okai  már
        nem állnak fenn."
           
                                    III.
                                     
            Mindkét indítvány megalapozott.
           
            1.1.  A bűnmegelőzési ellenőrzés intézményét a szervezett
        bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni
        fellépés     szabályairól    és    az    ehhez     kapcsolódó
        törvénymódosításokról  szóló  1999.  évi  LXXV.  törvény   (a
        továbbiakban: törvénymódosítás) vezette be, 1999.  szeptember
        1-jei  hatállyal. Az intézmény bevezetésének célja  az  volt,
        hogy   a   potenciális  bűnelkövetők  rendészeti  eszközökkel
        történő   ellenőrzésére  -  a  társadalom  fokozott   védelme
        érdekében - szervezett keretek között kerüljön sor.
           
            Az  Alkotmánybíróság jelen eljárása során az Alkotmány 2.
        §   (1)   bekezdéséből   fakadó  követelményekből   kiindulva
        megvizsgálta  az  intézmény teljes  jogi  hátterét,  az  erre
        vonatkozó   valamennyi  jogszabály  együttes   alkalmazásának
        lehetőségét     és    következményét.    Vizsgálata     során
        megállapította,  hogy  a bűnmegelőzési  ellenőrzésnek  a  II.
        pontban   felsorolt  jogszabályok  szerinti   rendezése   nem
        biztosít     garanciákat    a    jogintézmény     alkotmányos
        alkalmazására.  A  hatályos szabályozás  alapjaiban  sérti  a
        jogállamiság   elvének   részét   képező   jogbiztonság,    a
        normavilágosság,  a  jogi következmények előreláthatósága  és
        kiszámíthatósága,   valamint   a   jogszabályok    összhangja
        követelményrendszerét  és  nem áll összhangban  az  Alkotmány
        számos további rendelkezésével sem.
           
            1.2.   Az   Alkotmánybíróság  korábbi  határozataiban   a
        bűnmegelőzési  érdeket  a  jogállamiságból  következő   olyan
        alkotmányos   célként   ismerte  el,   amelynek   biztosítása
        érdekében  még  egyes alapjogok korlátozása sem  zárható  ki.
        Minden esetben hangsúlyozta ugyanakkor, hogy ezen alkotmányos
        cél megvalósítása érdekében sem adható fel a jogállamiság,  a
        jogbiztonság  követelményrendszere és az  állam  szervei  nem
        kaphatnak  túl széles, bizonytalan tartalmú felhatalmazásokat
        az  általános, elvont értelemben vett bűnmegelőzés  érdekében
        [részletesen: 20/1997. (III. 19.) AB határozat, ABH 1997, 85,
        92.;  24/1998.  (VI. 9.) AB határozat, ABH 1998,  191,  195.;
        13/2001. (V. 14.) AB határozat (a továbbiakban: Abh. 1.), ABH
        2001, 177, 199-200.].
           
            Az  Alkotmánybíróság a 9/1992. (I. 30.)  AB  határozatban
        (a  továbbiakban: Abh. 2.) kimondta, hogy az Alkotmány  2.  §
        (1) bekezdése "[...] a köztársaság alapértékeit nyilvánítja ki:
        a  függetlenséget,  a  demokráciát  és  a  jogállamiságot.  A
        jogállamiság   elvét  az  alaptörvény  további  rendelkezései
        részletezik,  e  szabályok ugyanakkor nem  töltik  ki  teljes
        egészében  ezen  alapértékek  tartalmát,  ezért  a   jogállam
        fogalom   értelmezése   az  Alkotmánybíróság   egyik   fontos
        feladata.   [...]  Noha  az  Alkotmánybíróság  a   jogszabályok
        alkotmányossági    felülvizsgálata    során    a     vizsgált
        rendelkezésnek  elsősorban  az  Alkotmány  valamely   konkrét
        rendelkezésével való összhangját vizsgálja,  ez  nem  jelenti
        azt, hogy az általános rendelkezéseket formális deklarációnak
        tekinti,  s  az  alapelveknek  pusztán  kisegítő,  másodlagos
        szerepet  szánna. Az Alkotmányban tételesen szereplő jogállam
        alapértékének  sérelme  önmagában  is  megalapozza   valamely
        jogszabály alkotmányellenességét." (ABH 1992, 59, 64-65.)
           
            Az  Alkotmánybíróság kifejtette továbbá azt  is,  hogy  a
        jogállam   értékrendjének  egyik   legfontosabb   pillére   a
        jogállami   garanciák  érvényre  juttatása  a  jogintézmények
        működése  során.  Ezek  hiányában  sérül  a  jogbiztonság,  a
        jogszabályok     következményeinek    kiszámíthatósága     és
        esetlegessé  válhat az Alkotmány 57. § (1)-(3)  bekezdéseiben
        biztosított  alapvető jogok érvényre jutása is.  A  jogállami
        garanciák    mellőzésére   ezért   sem   célszerűségi,    sem
        igazságossági  szempontok nem adnak alapot [részletesen  pl.:
        Abh.  2., ABH 1992, 59, 65.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat,
        ABH  1992,  77, 84-85.; 49/1998. (XI. 27.) AB határozat,  ABH
        1998, 372, 376-377.; Abh. 1., ABH 2001, 177, 201.].
           
            2.1.   Az   Rtv.  35.  §-a  a  bűnmegelőzési   ellenőrzés
        alkalmazásának három konjunktív feltételét határozza meg.
           
            Ezek   közül   az  egyetlen  -  látszólag   -   objektíve
        megragadható kritérium, hogy az intézkedésre olyan személlyel
        szemben   kerülhet   sor,  aki  háromévi  szabadságvesztésből
        szabadult.  Az  Rtv. azonban - a Btk.-val való  összehangolás
        hiányában  -  nem  ad  eligazítást  arról,  hogy  a  háromévi
        szabadságvesztés fogalmát miként kell értelmezni:  a  bíróság
        által  eredetileg kiszabott szabadságvesztés mértékének  kell
        elérnie  a  három évet, vagy a feltételes szabadon bocsátásig
        kell ennyi időt az elítéltnek letöltenie.
           
            A  feltételes  szabadságra bocsátás időpontja  a  törvény
        (Btk.)  erejénél fogva végrehajtási fokozatonként  eltérő,  a
        bíróságnak  pedig  jogában  áll az előírtnál  eggyel  enyhébb
        fokozatot is megállapítani az ítéletében. A Btk. enyhítő,  és
        egyes  speciális rendelkezései [87. § 47. § (3)  bekezdés]  a
        szabadságvesztés  mértékére,  valamint  fokozatára,  s  ebből
        következően  a  feltételes szabadság  időpontjára  is  kiható
        további  eltéréséket  tesznek  lehetővé.  Ezen  túlmenően   a
        büntetés  végrehajtása  során az  enyhébb  fokozatba  történő
        átsorolás   lehetősége  a  büntetés-végrehajtási   bírót   (a
        továbbiakban:    bv.    bíró)   is    megilleti.    Mindennek
        eredményeképpen az Rtv. rendelkezése folytán a  bűnmegelőzési
        ellenőrzés  elrendelése szempontjából  szélsőséges  helyzetek
        adódhatnak,  attól függően, hogy a három év  számítása  mihez
        igazodik.  Előállhat  az  is, hogy a súlyosabb  bűncselekmény
        miatt   felelősségre  vont,  vagy  személyében  fokozottabban
        társadalomra  veszélyes  elítéltet nem  lehet  az  intézkedés
        hatálya alá vonni, míg az eredetileg is - enyhítő rendelkezés
        nélkül   -   a  legenyhébb  fokozatra  ítélt,  kisebb   súlyú
        cselekmény elkövetőjére kiterjeszthetővé válik az ellenőrzés.
        Következésképpen a három év - mint "szabadulási időtartam"  -
        amellett,  hogy  jogbizonytalanságot idéz elő,  nem  alkalmas
        semmilyen,   az   elérni  kívánt  cél  szempontjából   fontos
        körülmény "mérésére" sem.
           
            2.2. Az Alkotmánybíróság az Abh. 2.-ben kiemelte: "[...]  a
        jogbiztonság  nem  csupán  az  egyes  normák  egyértelműségét
        követeli   meg,   de  az  egyes  jogintézmények   működésének
        kiszámíthatóságát    is"   (ABH    1992,    59,    65.).    A
        kiszámíthatósággal összefüggő döntéseiben az Alkotmánybíróság
        mindig  is  nagy  jelentőséget tulajdonított annak,  hogy  az
        általa vizsgált kérdés megválaszolásához rendelkezésre  áll-e
        olyan   kialakult   bírói  gyakorlat,  amely   -   határozata
        meghozatala   során   -   a  jogalkalmazót   a   jogbiztonság
        érvényesüléséhez   elengedhetetlenül   szükséges    mértékben
        segíti.
           
            A   hatályos   jogrendszerben   nincs   a   bűnmegelőzési
        ellenőrzéshez  hasonlítható  más  intézmény.   E   rendészeti
        természetű  intézmény  történelmileg sem  köthető  a  bíróság
        által  (akár  a régmúltban is) alkalmazandó jogkövetkezmények
        egyetlen    típusához   sem.   Ugyanakkor   az   indítványban
        foglaltakon  túl  is  feltárható  volt,  hogy  az   időtartam
        számításában - a bíróság számára minden más esetben  irányadó
        -  a  Btk.  és az Rtv. között mutatkozó ellentét feloldása  a
        bírói  gyakorlat számára nehézséget jelent. Az egyébként  nem
        kötelező, ám a bírói gyakorlat számára kétség kívül igazodási
        pontot  képező,  a  Budapesten, 2002. május  27-én  meghozott
        "Kollégiumvezetők  álláspontja a Btk.-t módosító  novella  (a
        2001.    évi    CXXI.    törvény.)   egyes   rendelkezéseinek
        alkalmazásával  kapcsolatos  jogértelmezési  kérdésekben"  c.
        dokumentum  [(Bírósági Határozatok. 2002. évi  10.  szám);  a
        továbbiakban: Kollégiumvezetők álláspontja] azt mutatja, hogy
        az  Rtv.-nek a büntető anyagi jogi rendszerbe nem  illeszkedő
        szóhasználata megtöri a jogértelmezésnek a Btk.  rendszeréhez
        igazodó   tiszta   vonalát.   A   hivatkozott   állásfoglalás
        tartalmából   kitűnően  a  bűnmegelőzési  ellenőrzés   és   a
        feltételes szabadságra bocsátás lehetséges egyidejűsége miatt
        mutatkozó   ellentét  feloldása  meghaladja  a   jogalkalmazó
        értelmezési kompetenciáját. Ez azonban azt bizonyítja, hogy a
        vizsgált   jogintézménnyel  összefüggésben  nem   létezik   a
        jogszabály és a gyakorlat között olyan jogértelmezési  kapocs
        sem,    amely   a   bírót   döntése   meghozatalában    kellő
        egyértelműséggel  eligazítaná a három  éves  időtartam,  mint
        alapkérdés kezelésében.
           
            A  fentebb  kifejtettekre figyelemmel az Alkotmánybíróság
        megállapította, hogy - megfelelő törvényi rendelkezés híján -
        nem  dönthető  el:  vajon a bűnmegelőzési ellenőrzés  csak  a
        büntetést kitöltve szabadulókra alkalmazható-e, vagy pedig  a
        feltételesen szabadulókra is alkalmazni kell. Ez pedig mind a
        norma   címzettjei,  mind  annak  alkalmazói  számára   olyan
        helyzetet  eredményez, amely ellentétben áll  a  jogbiztonság
        alapvető   elemét   képező,   a   jogintézmény   kiszámítható
        működésére vonatkozó alkotmányi követelménnyel. Az egyértelmű
        rendelkezés hiánya ugyanis esetleges és egymással  ellentétes
        jogalkalmazásra vezethet, minthogy kizárólag a konkrét ügyben
        eljáró bíró megítélésén múlik, miként értelmezi az elrendelés
        feltételéül szolgáló három éves szabadságvesztés fogalmát.
           
            3.1.1.  A bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelésének további
        feltétele, hogy az alapul fekvő ügyben a bíróság az Rtv.  69.
        §  (3)  bekezdés  a)-h) pontjaiban meghatározott  körülmények
        valamelyikét  megállapította. Az Rtv. jelzett rendelkezésében
        felsorolt     bűncselekmény     kategóriának     feltüntetett
        jogfogalmakat  és eljárásjogi terminus technikusok  tartalmát
        azonban   a  törvényalkotó  értelmező  rendelkezésekben   nem
        határozta meg, és azok nem azonosíthatók sem a Btk.,  sem  az
        1998.    évi    XIX.    törvény   (a    továbbiakban:    Be.)
        rendelkezéseivel.   Ennek   folytán   -   néhány   kivételtől
        eltekintve  - a jogalkalmazónak nem áll rendelkezésére  olyan
        kötött,    (legalább)    más   jogszabályban    meghatározott
        fogalomrendszer,  amely  kellő  egyértelműséggel  tartalmazna
        számára    iránymutatást   az   elrendelés   e   feltételének
        vizsgálatánál.
           
            Az  Alkotmánybíróság  legutóbb a  10/2003.  (IV.  3.)  AB
        határozatában  összegezte  a normavilágosság  követelményével
        kapcsolatos  megállapításait. Ennek a jelen  ügyben  releváns
        lényege   szerint  a  jogbiztonságnak  része  a  világos,   a
        jogalkalmazás során felismerhetően értelmezhető és egyértelmű
        normatartalom.  A normaszöveg értelmezhetetlenségének,  avagy
        eltérő  értelmezést engedő voltának az a következménye,  hogy
        kiszámíthatatlan helyzetet teremt a norma címzettjei számára.
        A normaszöveg túl általános volta mindemellett lehetőséget ad
        a   szubjektív,  önkényes  jogalkalmazásra  is  (ABK,   2003.
        március, 117, 120.).
           
            Az  Rtv.  69.  § (3) bekezdés a)-h) pontjaiban  található
        feltételek  nagyobbrészt  általában véve  is  meghatározatlan
        fogalmakat   takarnak,   amelyek   egységes   értelmezése   a
        joggyakorlatban  nem alakult ki. Jelentésükről  a  tudományos
        vagy oktatást célzó jogirodalom sem ad pontos eligazítást,  s
        az  egyedi  esetekben  igen távoli összefüggések  vizsgálatát
        tételezik  fel.  A  "nemzetközi bűnüldözés",  a  "gyermekkorú
        ellen   irányul",  a  "szervezett  elkövetéssel",  a  "terror
        jellegű", a "kábítószernek minősülő anyaggal kapcsolatos",  a
        "közbiztonságot    súlyosan   megzavarja",    a    "fegyveres
        elkövetéssel  valósul  meg"  kifejezések  jelentős   részének
        tartalma   nehezen  tisztázható  vagy  bizonytalan,  némelyek
        meghatározása  pedig éppen törvényhozási viták tárgya  lehet.
        Az    Rtv.   e   rendelkezéseiben   írt,   a   legkülönbözőbb
        "jogfogalmakhoz   és   tág  értelemben   vett   bűncselekmény
        típusokhoz" illesztett: "kapcsolatos", "kapcsolatba hozható",
        "jellegű"  kifejezések  pedig  eleve  megengedhetetlenül  tág
        határok közötti, előre kiszámíthatatlan, egyes esetekben akár
        ötletszerű jogértelmezésre adnak lehetőséget.
           
            3.1.2.  Nem állapítható meg az Rtv. szabályaiból az  sem,
        hogy miként kell értelmezni a fentebb hivatkozott körülmények
        fennállásának  a  büntető ítéletben történő "megállapítását".
        Az   Rtv.   69.  §  (3)  bekezdés  a)-h)  pontjaiban  foglalt
        felsorolás egy része - bár nem az Rtv. szóhasználata  szerint
        -  szerepelhet a bűncselekmény megnevezésének részeként  vagy
        minősítő  körülményként, amelyeket a  bíróság  értelemszerűen
        ítéletének  rendelkező  részben  állapít  meg;  másik   része
        viszont  súlyosító  körülményként  kerülhet  rögzítésre;  míg
        ismét  más  esetben  ezeket a bíróság a  tényállás  részeként
        rögzítheti az ítélet indokolásában.
           
            A  korábban  kifejtettekből  (3.1.1.  és  3.1.2.  pontok)
        összességében  véve az következik, hogy az  Rtv.  69.  §  (3)
        bekezdésének  a)-h) pontjaiban rögzített azon  rendelkezések,
        amelyek   a   bűnmegelőzési  ellenőrzés   itt   megállapított
        feltételeit     hivatottak    körülírni,    a    jogintézmény
        alkalmazhatósága   szempontjából   nem   felelnek    meg    a
        normavilágosság követelményének, nem tükrözik egyértelműen és
        világosan  a  törvényhozói akaratot,  nem  küszöbölik  ki  az
        eltérő  vagy önkényes jogértelmezés lehetőségét. A számításba
        vehető  jogszabályok  alapján az elrendelés  feltételeként  a
        jogalkalmazó által vizsgálandó releváns tények és körülmények
        nem   határozhatók  meg  szabatosan.  Ez  a  helyzet  viszont
        bizonytalan,  kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen  döntések
        meghozatalára vezet.
           
            4.1.  Az  elrendelés következő feltétele az elítéltnek  a
        büntetés végrehajtása során tanúsított magatartásából levont,
        a  további  életvitelét és bűnözői kapcsolatainak felújítását
        illető negatív következtetés.
           
            4.1.1.   Az   elítélt  magatartását  a  törvény   szerint
        kizárólag  a  büntetés-végrehajtási intézet (a  továbbiakban:
        BV.  intézet)  kísérheti  figyelemmel.  A  végrehajtás  alatt
        tanúsított jogsértésekről, az elítélt kapcsolatairól  csak  e
        szervezetnek   lehet  tudomása,  ugyanakkor  a  bűnmegelőzési
        ellenőrzés kezdeményezésében semmilyen szerepe nincs.
           
            A  BV.  intézet feladatkörét és az elítéltekre  vonatkozó
        adatkezelési,   nyilvántartási   szabályokat   a    büntetés-
        végrehajtási  szervezetről szóló 1995. évi CVII.  törvény  (a
        továbbiakban:  Bvsz.)  határozza  meg.  A  Bvsz.  szerint   a
        büntetés-végrehajtás   szervezete  részére   feladatot   csak
        törvény  határozhat meg [1. § (3) bekezdés]. A  bűnmegelőzési
        ellenőrzés  bevezetését  előíró  törvény  és  az  ezt  követő
        jogalkotás  azonban  semmiféle közreműködési  kötelezettséget
        nem  állapított  meg  a  BV.  intézet  számára  az  intézmény
        alkalmazásával  kapcsolatban.  Nem  biztosított  továbbá   új
        hatáskört  a bűnmegelőzési ellenőrzéssel összefüggő speciális
        adatnyilvántartás,   adatcsoportosítás   vagy   új,    minden
        elítéltre, illetve azok egy csoportjára kiterjedő -  értékelő
        szempontú     -    adatállomány    létrehozására,     illetve
        továbbítására.
           
            A    büntetés-végrehajtás   működésére    vonatkozó,    a
        szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának
        szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet  szerint  a
        BV.   intézetnek   minden  elítéltre  kiterjedő,   általános,
        egységes  tájékoztatási  kötelezettsége  csak  utólagosan,  a
        szabadítás  után és kizárólag a szabadulás ténye tekintetében
        áll fenn. Úgynevezett "értékelő vélemény" készítésére pedig a
        rendelet  79.  §  (1) bekezdése már csak konkrétan  megjelölt
        elítéltek  esetében, az e jogszabályban nevesített  esetekben
        és   előzetesen  indokolt  hatósági  megkeresés   esetén   ad
        lehetőséget.
           
            Ilyen  módon  a  BV.  intézet adatállománya  a  személyes
        adatok  védelméről  és  a  közérdekű adatok  nyilvánosságáról
        szóló   1992.  évi  LXIII.  törvény  (a  továbbiakban:  Atv.)
        adatkezelésre    és   az   adatrendszerek   összekapcsolására
        vonatkozó szabályainak sérelme nélkül nem használható  fel  a
        bűnmegelőzési   intézkedés   elrendelése   körében.   A   BV.
        szervezete az elítéltekre vonatkozó adatokat csak a Bvsz. 28.
        § (2) bekezdésének keretei között, célra rendelten, kizárólag
        a   büntetés-végrehajtási  feladatainak  ellátása  érdekében,
        meghatározott körben és nem egy majdani, esetleges intézkedés
        előzetes szempontjai szerint csoportosítva tarthatja nyilván.
        A  Bvsz.  megfelelő rendelkezésének hiányában az  adatkezelés
        célhoz   kötöttségének  szabályait  (Atv.  5.  §)  sérti   az
        általános,    előzetes,   értékelő   szempontú   adatállomány
        létrehozása, minthogy ez - az Atv. 2. § 4. a) és b) pontjában
        foglaltakra  figyelemmel  -  az  Atv.  hatálya  alá   tartozó
        adatkezelésnek, illetve adatfeldolgozásnak minősül.  Az  Atv.
        3. § (1) bekezdés b) pontja, illetőleg (2) bekezdés c) pontja
        alapján   -   a   BV.   szervezetének  -  az   ilyen   típusú
        adatkezeléshez  olyan  külön törvényi  felhatalmazásra  lenne
        szüksége, amely minden tekintetben túllép az Bvsz. 28. §  (2)
        bekezdésében rögzített kereteken.
           
            A  fentiekből  megállapíthatóan az Atv.  rendelkezéseiből
        következő  tilalom  és a Bvsz. hiányos rendelkezései  folytán
        előálló  kollízió az Rtv. 35. §-ban körülírt feltételrendszer
        teljesíthetőségét   megkérdőjelezi.  Ez  a  jogbizonytalanság
        pedig az Alkotmány személyes adatok védelmét előíró 59. § (1)
        bekezdésének sérelmét is előidézheti.
           
            4.1.2.  Az Rtv. meghatározza a bv. bíróhoz előterjesztett
        kérelem   egyes  kötelező  tartalmi  elemeit.  Az   általános
        személyes  és  az  elítéltetésre vonatkozó adattartalmon  túl
        ennek   része   a   bűnmegelőzési  ellenőrzés  elrendelésével
        kapcsolatos  indokolási  kötelezettségen  belül   azoknak   a
        végrehajtással  összefüggő  körülményeknek  az   ismertetése,
        amelyek   alapul   szolgálnak  az  intézkedés  elrendelésének
        kezdeményezésére.  Ezek  között  szerepel  az  elítéltnek   a
        büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartására  és  nem
        utolsó  sorban  az elítélt speciális, a bűnözői kapcsolataira
        utaló    adattartalom.   Ilyen,   már   értékelő    szempontú
        adatállomány   -   amely   pedig   alapvetően   szükséges   a
        bűnmegelőzési   ellenőrzés  alá  vonható  személyek   körének
        "kiválasztásához"  -  a  4.1.1. pontban  kifejtettek  alapján
        törvény   erejénél   fogva  nem  is  állhat  "készletezetten"
        rendelkezésre.
           
            Az  Rtv.  35/A.  §  (2) bekezdés c) pontjára  figyelemmel
        azonban    nyilvánvaló,   hogy   az   elrendelésre   irányuló
        megalapozott  kérelem  csak  akkor  terjeszthető  elő,  ha  a
        kezdeményező  rendőrség  nemcsak a  bűnmegelőzési  eljárással
        érintett   elítéltről,   hanem  annak   a   bűnözői   életmód
        felújítására  utaló  külső,  vagy  a  BV.  intézeten   belüli
        kapcsolatairól,   vagyis   harmadik   személyekre   vonatkozó
        adatokról  szintén  megfelelő információkkal  rendelkezik.  A
        külső és belső kapcsolatok közül a bűnmegelőzés szempontjából
        veszélyes  személyek  felderítése  viszont  csak  az  elítélt
        összes  kapcsolatainak a szűrése útján  lehetséges,  amely  a
        fogvatartó intézetnek semmiképpen nem feladata. Ennél fogva a
        kezdeményezőnek   ezen   adatokhoz   csak   a   BV.   intézet
        adatbázisának   az   Rtv.   84.   §   g)   pontjában   kapott
        felhatalmazást  meghaladóan  - az  eltérő  célra  előállított
        adatállomány felhasználásával - áll módjában hozzájutni.
           
            Tekintve,  hogy az Rtv. 35/B. §-a alapján a bűnmegelőzési
        intézkedés  elrendelése  előtt a  rendőrség  titkosszolgálati
        eszközök alkalmazására nem jogosult, ugyanakkor ez az eljárás
        nem tekinthető nyomozási eljárásnak sem, ezen joghézagnak  az
        "áthidalását"  és  a rendszer működőképessé  tételét  kívánta
        megteremteni   az   Országos   Rendőr-főkapitányság   Bűnügyi
        Főigazgatóság   Bűnügyi  Főosztálya  483/2000.   ált.   számú
        Módszertani    Útmutatója   (a   továbbiakban:    Módszertani
        Útmutató).   A   Módszertani  Útmutató  nem  jogszabály,   az
        közzétételre  soha  nem  is  került,  tartalmát  a  rendőrség
        szervezetén kívül állók nem ismerhetik meg.
           
            Az   Alkotmány   59.   §  (2)  bekezdésének   tartalmából
        következően  a  személyes  adatok  védelmére  vonatkozó  jogi
        szabályozás  törvényi szintű rendezést kíván  meg.  A  célhoz
        kötött    adatgyűjtés   tilalma,   illetve   az   adatgyűjtés
        jogosultsága   tekintetében  fennálló  joghézag   pedig   nem
        kerülhető    meg    ténylegesen   adatgyűjtést    feltételező
        módszerekre vonatkozó belső utasítások igénybevételével.
           
            4.1.3.  A  bűnmegelőzés, mint alkotmányos cél megköveteli
        a    közrend,   közbiztonság   védelmében   eljáró    szervek
        együttműködését.    Ez    azonban    csak    az     Alkotmány
        rendelkezéseinek   megfelelően  történhet.   A   célrarendelt
        adatgyűjtés - különös tekintettel arra, hogy nem kizárólag az
        elítéltet  érinti  -  mindenekelőtt az Alkotmány  59.  §  (1)
        bekezdésében   garantált   adatvédelemhez   való   alapjoggal
        összhangban  álló törvényi szabályozás mellett lehetséges.  A
        24/1998.   (VI.  29.)  AB  határozatban  az  Alkotmánybíróság
        kiemelte,  hogy az adatvédelemmel szoros összefüggésben  álló
        információs  önrendelkezési jog nem  korlátozhatatlan,  de  a
        korlátozás  csak akkor alkotmányos, ha megfelel az  Alkotmány
        8.   §-ból   következő   feltéteknek.  A   személyes   adatok
        továbbítása,  kezelése  és  felhasználása,  az   adatból   új
        információ  előállítása akkor tekinthető az Alkotmány  59.  §
        (1)  bekezdésével összhangban állónak, ha az ellenőrizhetőség
        érdekében garanciákat tartalmaz arra az esetre, amikor ezekre
        az  aktusokra az érintett tudta és beleegyezése nélkül  kerül
        sor (ABH 1998, 191, 194.).
           
            A  15/1991.  (IV.  13.) AB határozat a  személyes  adatok
        feldolgozásának  célhoz  kötöttségét hangsúlyozta.  Kiemelte,
        hogy  az  általánosságban, készletre történő  adatgyűjtés  és
        tárolás  nem  tekinthető alkotmányosnak, s az  adatrendszerek
        összekapcsolására mind az adatszolgáltatónak, mind  pedig  az
        adatkérőnek  a  célrarendeltségnek megfelelő felhatalmazással
        kell rendelkeznie (ABH 1991, 40, 42-43.).
           
            A  Módszertani Útmutatóból is kitűnik, hogy  az  eljárási
        garanciák   nélkül  folyó  -  nyilvánvalóan  a  BV.   intézet
        adatállományának kereteit is meghaladó - adatgyűjtési eljárás
        során  a  harmadik  személyekre  vonatkozóan  a  kezdeményező
        birtokába  kerülő adattartalom igen széles körű is lehet,  és
        objektíve nem kizárólag az intézkedés szempontjából  releváns
        "bűnöző  kapcsolatokat" érinti. A törvény nem határozta  meg,
        hogy   mit   kell  érteni  ilyen  kapcsolatokon,  a  harmadik
        személyek  közül ki és milyen szempontok alapján sorolandó  a
        "veszélyes  körbe." Ezen bizonytalan jogfogalom, valamint  az
        "információáramlás"   rendjének   szabályai    és    eljárási
        feltételeinek  kidolgozatlansága  együttes  következményeként
        pedig  meghatározhatatlan, hogy  az  ily  módon  a  rendőrség
        látókörébe    került   személyek   közül    az    adatkezelés
        szempontjából   az  Rtv.  mely  további  szabályai   (közlési
        kötelezettség,  tárolás,  megsemmisítés)  az  irányadóak,  és
        ellenőrizhetetlen azok betartása is.
           
            4.1.4.  Az Alkotmánybíróság legutóbb a 37/2001. (X.  11.)
        AB határozatában tekintette át az állami irányítás egyéb jogi
        eszközeivel  és  az ezen túlmenő jogi iránymutatásokkal  vagy
        informális  jogértelmezést tartalmazó  iratokkal  kapcsolatos
        gyakorlatát.  Döntésében hangsúlyozta, hogy  a  hatóságonként
        változatos  elnevezést viselő, még az állami irányítás  egyéb
        jogi  eszközeinek sem minősülő iratok útján  a  kibocsátók  a
        törvénytől   eltérő   szabályokat  nem   állapíthatnak   meg;
        különösen  nem írhatnak elő "új" kötelezettségeket a  hatóság
        tagjai  vagy  az állampolgárok számára. Nem adhatnak  továbbá
        olyan  felhatalmazást a kibocsátott iránymutatás szabályaival
        érintett hatóság tagjainak, amelyeket az alapul fekvő törvény
        nem tartalmaz. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a
        továbbiakban: Jat.) garanciális szabályai alól kivont, de  az
        egységes  joggyakorlat  alakításának  igényével  fellépő,   a
        jogszabályok  rendelkezéseit felülíró és azok  érvényesülését
        lerontó   ilyen  iratok  alapjaiban  sértik  a   jogállamiság
        követelményét.  A  határozat  elvi  éllel  mondta  ki:   "[...]
        alkotmányosan tarthatatlan és megengedhetetlen, hogy  jogilag
        nem létező, semmis aktus alakítsa a gyakorlatot azáltal, hogy
        a  címzettek  az  érvénytelen aktusban  foglaltakat  kötelező
        normaként követik" (ABH 2001, 302, 304-306.).
           
            A  Módszertani  Útmutató  az Rtv. rendelkezéseit  nemcsak
        értelmezi,   nem  pusztán  végrehajtási  típusú   ajánlásokat
        fogalmaz meg, hanem a törvény rendelkezéseihez képest további
        új normákat állít fel. A telepített nyomozóra, az elítéltekre
        vonatkozó "válogatási szempontokra" és az ezzel szükségképpen
        együtt járó adatgyűjtésre, valamint feldolgozásra, illetve  a
        határidőkre vonatkozó rendelkezései ugyanis egyfelől  szemben
        állnak    az   Rtv.   szabályaival,   másfelől   a    törvény
        rendelkezéseit  meghaladó elemeket tartalmaznak.  Minthogy  a
        rendőrség   viszont   szigorú   hierarchia   szerint   működő
        szervezet,  az  útmutatóban foglaltaktól a végrehajtás  során
        semmiféle  eltérés  nem képzelhető el.  Ez  pedig  a  fentebb
        kifejtettek szerint alkotmányellenes.
           
            5.  Az  indítványok  tartalmából  is  megállapíthatóan  a
        vizsgált   jogintézmény  harmadik  feltételének   mérlegelése
        kapcsán további probléma a joghátrányok halmozásának kérdése:
        a   bűnmegelőzési  ellenőrzésre  vonatkozó  és  a  feltételes
        szabadságra    bocsátásra   előírt   alkalmazási    szabályok
        összeütközése.
           
            5.1.1.  A  bűnmegelőzési ellenőrzés elrendelése érintheti
        a  feltételes szabadságra bocsátottakat is (ld: III/1. pont),
        s  így  nem  zárható  ki,  hogy ugyanazon  elítélt  esetében,
        ugyanazon   bv.  bíró  -  a  döntési  határidőkre   vonatkozó
        szabályokra   is  figyelemmel  -  előbb  pozitív  tartalommal
        határoz  a  feltételes szabadságra bocsátás kérdésében,  majd
        utóbb   mégis   köteles  lesz  elrendelni   a   bűnmegelőzési
        ellenőrzést.   A  két  jogintézmény  vizsgálati   szempontjai
        ugyanis  gyökeresen eltérnek, a két eljárás egymásra tekintet
        nélkül  folyik,  s a két intézkedés párhuzamos  fennállása  a
        Kollégiumvezetők  álláspontja  c.  dokumentum   alapján   sem
        kizárt.  Ez  a  megoldás azonban a bíró alkotmányos  helyzete
        szempontjából kifogásolható.
           
            A  feltételes szabadlábra helyezés vizsgálatakor alapvető
        szempont,   hogy   az   elítélt   magatartásában,    erkölcsi
        szemléletében,  a  társadalmi értékekhez való  viszonyában  a
        szabadságvesztés   végrehajtása   alatt   történt-e   pozitív
        változás  a  korábbi  életviteléhez képest.  A  bűnmegelőzési
        ellenőrzés  kezdeményezéséhez az Rtv. 35.  §-ból  következően
        elegendő lehet az a puszta feltételezés is, miszerint korábbi
        kapcsolatait  az elítélt nem számolta fel "olyan  mértékben",
        hogy   a  kezdeményező  meg  legyen  győződve  e  kapcsolatok
        felújításának kizártságáról.
           
            Ahogyan  arra  már az Alkotmánybíróság az  előzőekben  is
        utalt,  az  Rtv. nem ad mérlegelési szempontokat a  veszélyes
        kapcsolatok  milyenségének  és mélységének  vizsgálatához  az
        intézkedést  indítványozó számára. Következésképpen  az  Rtv.
        35.  §-ában  megállapított  szempontok  megléte  vagy  hiánya
        tekintetében    a    bv.   bírónak   gyakorlatilag    nemcsak
        felülmérlegelési  lehetősége  nincs,  valójában  még  abba  a
        helyzetbe  sem  kerül,  hogy  az indítvány  megalapozottságát
        ellenőrizze.   Hozhat  tehát  mérlegelésen  alapuló   pozitív
        döntést   -  az  eltérő  szempontokon  alapuló  -  feltételes
        szabadságra  bocsátás  tekintetében,  ám  később   -   valódi
        mérlegelési   lehetőség  nélkül  -  határozni  kényszerül   a
        bűnmegelőzési ellenőrzés elrendeléséről ugyanazon  elítélttel
        szemben.
           
            A    19/1999.    (VI.    25.)   AB    határozatában    az
        Alkotmánybíróság részletesen kifejtette, hogy  a  mérlegelést
        kívánó esetekben az előzetesen elhatározott és mindenki által
        megismerhető szempontok nélküli döntési jogkör önmagában is a
        jogbiztonság  jelentős  sérelmét eredményezi.  A  mérlegelési
        szempontok hiánya pedig elvezethet oda, hogy a bírói  eljárás
        pusztán  formalitást jelent, s a tényleges döntési  jogkör  a
        bíróságon  kívüli szervezet kezébe kerül át (ABH  1999,  150,
        155.).
           
            Az   Alkotmánybíróság  álláspontja  szerint  a   bírósági
        döntéshozatal pusztán formális értelemben vett  előírása  nem
        felel meg az alkotmányossági követelményeknek. A lényeg abban
        áll,  hogy  a  bíróság  ténylegesen  mit  vizsgálhat  és  mit
        mérlegelhet   a   döntés  kialakításakor.  A   jogviszonyokat
        véglegesen  lezáró  bírói  eljárás nem  szólhat  más  szervek
        döntéseinek  vagy elhatározásának formális felülvizsgálatáról
        [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 272.], s nem
        lehet más szervek döntéseinek formális megjelenítője sem.
           
            Jelen  esetben  a mérlegelési szempontok hiánya  a  bírói
        eljárást  formalitássá teszi, mert valójában  a  kezdeményező
        rendőrség határozza meg az eljárás kimenetelét. A bíróság  az
        érdemi   döntést   hozó  helyett  a  döntés  megjelenítőjének
        szerepébe   kényszerül,  s  ez  ellentétben  áll  alkotmányos
        feladatával.
           
            Ez  a  tény, valamint az annak folytán kialakult helyzet,
        hogy  a  feltételes szabadságra bocsátásról és  bűnmegelőzési
        ellenőrzésről ugyanazon bírónak, azon személyre nézve, akit a
        feltételes  szabadságra bocsátásra érdemesnek tartott,  közel
        egyidejűleg  ellentétes értékítéletet kifejező  döntést  kell
        hoznia  és saját érveivel szemben is megindokolnia,  a  bírót
        olyan  meghasonulásra készteti, amely már az Alkotmány 50.  §
        (3) bekezdése által oltalmazott bírói függetlenség sérelmével
        is járhat. A bíró törvényi alávetettsége nem terjedhet odáig,
        hogy  az  a  döntéséért  személyes és  szakmai  felelősséggel
        tartozó  bírót  más hatóság elhatározásán alapuló  intézkedés
        kritikátlan  megjelenítőjévé fokozza le. Nem  járhat  továbbá
        azzal  sem, hogy a bíróság bármely döntést valódi mérlegelési
        lehetőség   nélkül,   a   bírói  meggyőződés   kialakításához
        szükséges eszközök és jogi feltételrendszer hiányában,  avagy
        valamely,   az   említett  feltételeket   biztosító   eljárás
        keretében    korábban    kialakult   meggyőződése    ellenére
        kényszerüljön meghozni.
           
            A  bíróság eljárásának a bizonyításban és a mérlegelésben
        testet  öltő  lényegétől  való megfosztása  teljes  mértékben
        alkalmas   arra,   hogy  mindkét  -  egymással   szembeötlően
        ellentétes  következtetéseket  tartalmazó  -  határozatot  (a
        feltételes   szabadság   engedélyezéséről   szólót    és    a
        bűnmegelőzési    ellenőrzés   foganatosítását   engedélyezőt)
        hiteltelenné tegye az érintett elítélt szemében. Az  a  tény,
        hogy  a  törvény  határidőkre vonatkozó szabályai  alapján  a
        feltételes  szabadság engedélyezése megelőzi a  bűnmegelőzési
        ellenőrzésre vonatkozó, "a rendőrség döntésének eleget  tevő"
        bírói  határozatot,  alkalmas  olyan  látszat  kialakítására,
        amely  szerint  a bíróság a rendőrség fellépése következtében
        hajlandó  a  korábbi álláspontjával szemben  álló  intézkedés
        elrendelésére.  Ez pedig túl a bírói függetlenség  sérülésén,
        önmagában  is a bírósági határozatok és a jogrend  tisztelete
        ellen hat.
           
            5.1.2.  A  bv.  bírói eljárással összefüggésben  mindezen
        felül további alkotmányossági problémákat vet fel az, hogy az
        eljárás   szabályai   teljes  mértékben  kidolgozatlanok,   a
        különböző  törvényekből csak áttételesen  állapíthatóak  meg;
        számos  eljárásjogi  természetű kérdés pedig  a  jogszabályok
        alapján megválaszolhatatlan. Tekintettel arra, hogy a Bv.tvr.
        -  a  bírói  út deklarálásán túl - a bűnmegelőzési ellenőrzés
        elrendelésével    kapcsolatban    nem    tartalmaz    további
        iránymutatást,  a  törvény  általános  szabályai  alapján  az
        eljárásra  csak  a  Be.  általános  -  a  vizsgált  intézmény
        tekintetében   adekvátnak  nem  tekinthető  -   rendelkezései
        lehetnek irányadók. Az eljárási rend ezen hiányosságai súlyos
        jogbizonytalanságot okoznak.
           
             A  bizonyítás  "tárgyát" ebben az eljárásban  egy  másik
        hatóság  (rendőrség)  ellenőrizhetetlen szempontokon  alapuló
        azon  prekoncepciója  képezi,  hogy  az  ő  (a  kezdeményező)
        megítélése   szerint   követ-e  majd   el   bizonyos   típusú
        bűncselekményt   az   elítélt   vagy   sem.   A   potenciális
        bűncselekmény      potenciális     elkövetője      rendészeti
        ellenőrzésének elrendelésére irányuló tárgyaláson  ugyanakkor
        az  intézkedés  indítványozója nem működhet közre  (még  csak
        jelen sem lehet), minthogy erre neki jogot a Bv.tvr. nem  ad.
        A   szabályokból  kikövetkeztethetően  az  ő  álláspontját  -
        esetlegesen - az ügyésznek kell(ene) képviselnie,  (akinek  a
        Be.  és  a  Bv.tvr. szabályai folytán a tárgyalási részvétele
        kötelező). Az ügyész részére azonban egyetlen jogszabály  sem
        biztosít   semmilyen   jogkört   a   vizsgált   intézkedéssel
        kapcsolatos   eljárásban  (indítvány  benyújtása,   rendőrség
        felügyelete,  irányítása  stb.), az intézkedést  indítványozó
        rendőrség számára pedig nem ír elő kötelezettséget az  ügyész
        fellépésének  kezdeményezésére. Az Rtv. és a Bv.tvr.  közötti
        joghézagot előidéző szabályozás következményeképpen  egyfelől
        tehát  -  a  már hivatkozott Kollégiumvezetők álláspontja  c.
        dokumentumból   is   kitűnően  -  az   ügyész   közreműködési
        kötelezettsége  ebben az eljárásban eleve vitatható  alapokon
        nyugszik,  másfelől  pedig  az indítvánnyal  való  egyet  nem
        értése  esetén  azt  szakmai meggyőződése ellenére  kell(ene)
        képviselnie.
           
            Az   ügyészség  alkotmányos  szerepét  és  jogállását  az
        Alkotmánybíróság ugyancsak számos határozatában vizsgálta. Az
        Alkotmány  51.  §-ából  következően az ügyészség  alkotmányos
        feladatai   közé   tartozik  az  állam   büntető   hatalmának
        gyakorlása,  és - a törvényben meghatározott esetekben  -  az
        egyéb   eljárásokban   történő   közreműködés   mellett,    a
        törvényesség,  a jogszabályok érvényesülésének a  betartatása
        is [összefoglalóan: 12/2001. (V. 14.) AB határozat, ABH 2001,
        163,  168.;  2/2000. (II. 25.) AB határozat,  ABH  2000,  25,
        30.].
           
            Az  ügyészség  egyik alkotmányos funkciója a törvényesség
        védelme  és biztosítása. Az ebből adódó feladatainak ellátása
        során  az ügyész törvényi felhatalmazás alapján, a törvényben
        meghatározott esetekben és módon köteles eljárni. Alkotmányos
        szerepével   ellentétes  magatartásra   sem   joghézag,   sem
        bizonytalan  jogértelmezés  nem kényszerítheti.  Ennél  fogva
        nyilvánvalóan kizárt, hogy az ügyész az általa egyébként csak
        törvényességi   szempontból  felügyelt  eljárásban   törvényi
        felhatalmazás  nélkül  a  felügyeleten  túl  részt  vehessen.
        Ezáltal  azonban a tárgyalás törvényessége sérül, minthogy  a
        részvétele nélkül tartott tárgyalás ellentétben áll a Be.  és
        Bv.tvr. ide vonatkozó általános rendelkezéseivel.
             
              Az   eljárás  résztvevői  és  azok  jogai  tekintetében
        fennálló  szabályozási hiányosságok és  az  Rtv.  valamint  a
        Bv.tvr.  rendelkezései között feszülő ellentétek az Alkotmány
        2.  §  (1)  bekezdéséből fakadó jogbiztonság  követelményének
        sérelmét idézik elő.
             
              5.2.1.  Az  előzőekben (5.1.1. és  5.1.2.)  kifejtettek
        egyenes  következményeként az eljárás során - "indítványozói"
        oldalon  -  a  jogorvoslati  jog tartalmilag  kiüresedik.  Az
        indítványozónak (rendőrségnek) egyik vizsgált jogszabály  sem
        biztosít  fellebbezési  jogot  a  bíróság  elutasító  döntése
        ellen.  A  bv.  bíró  határozata ellen a  Bv.tvr.  és  a  Be.
        általános  szabályai  szerint (az elítélten  és  képviselőjén
        túlmenően) jogorvoslattal csak az ügyész élhet(ne).
             
              Jogorvoslat benyújtására az ügyészség részéről  azonban
        minden   esetben  csak  törvényes  alapokon  és   a   szakmai
        szempontok figyelembe vétele mellett kerülhet sor. Az ügyészt
        -  alkotmányos szerepéből következőleg - fellebbezési jogának
        gyakorlására kívül álló harmadik szerv nem kötelezheti és nem
        kérheti  fel, különösen nem egy olyan eljárásban, amelyben  a
        jogszabályok részére semmiféle érdemi közreműködési jogot nem
        biztosítanak.  Ennél fogva a rendőrség  a  bv.  bíróval  való
        egyet  nem  értése esetén sem kezdeményezheti az ügyésznél  a
        jogorvoslat benyújtását.
             
              Az  Alkotmánybíróság több határozatában is  kifejtette,
        hogy  az  Alkotmány  57.  §  (5)  bekezdése  által  garantált
        jogorvoslathoz   való  jog  lényege:   "[...]   a   jogorvoslat
        fogalmilag  és  szubsztanciálisan  tartalmazza  a  jogsérelem
        orvosolhatóságát" [23/1998. (VI. 9.) AB határozat, ABH  1998,
        182,  186.;  részletesen  továbbá:  22/1995.  (III.  31.)  AB
        határozat,  ABH  1995,  108, 110.]. Az eljárási  szabályoknak
        kell  azonban azt biztosítaniuk, hogy az egyes jogintézmények
        kapcsán  a jogorvoslat útján a bármilyen irányból bekövetkező
        jogsérelem valóban és érdemben orvosolható legyen.
         
              5.2.3.  Jogbizonytalanságot  eredményez  az  is,   hogy
        megállapíthatatlanok  a  fellebbezés  elbírálására   irányadó
        eljárási szabályok.
             
              A   Bv.tvr.  szövege  szerint  a  fellebbezés  során  a
        bíróság  eljárására  a Be.-nek a vétségi eljárásra  vonatkozó
        szabályai  az  irányadók [Bv.tvr. 6. § (4)  bekezdés].  Ez  a
        szabály azonban csak a büntetőeljárásról szóló 1973.  évi  I.
        törvény. rendszerében volt értelmezhető. A hatályos  Be.  nem
        tesz  különbséget  a vétségi és bűntetti  eljárás  között.  A
        bíróság   eljárására  irányadó  általános  és  a  fellebbezés
        elbírálására  vonatkozó szabályok a fellebbezés elbírálásának
        kereteit   részben  a  bíróság  eljárásának   új   formáihoz:
        tárgyalás,  nyilvános  ülés,  tanácsülés,  részben  pedig   a
        másodfokú  döntés jellegéhez kötik [234. § (1)-(2)  bekezdés,
        345.  §,  370.  § (1)-(2) bekezdés]. A Be. az egyes  eljárási
        formák  alkalmazási körét kötelező érvénnyel  szabja  meg  és
        azoktól eltérést csak a törvényben nevesített esetekben enged
        [234.   §  (2)  bekezdés].  Ebben  a  rendszerben  a  Bv.tvr.
        hivatkozott szabálya értelmezhetetlen, ugyanakkor a  Be.  sem
        tartalmaz a bv. bíró határozata elleni fellebbezés elbírálása
        esetére külön szabályokat.
             
              5.3.  A  bűnmegelőzési  ellenőrzés  harmadik  feltétele
        körében ugyancsak súlyos jogbizonytalanságot eredményez, hogy
        egyik  jogszabály sem határozta meg a bv. bíró által  hozandó
        végzés kötelező tartalmi elemeit. A jogszabályok alapján  még
        az  sem  állapítható meg kétséget kizáró módon,  hogy  a  bv.
        bírónak  milyen időtartamban kell meghatároznia az intézkedés
        érvényét. Nincs szabály arra, hogy kötelező-e minden  esetben
        a  leghosszabb, egy éves tartamra elrendelnie az intézkedést,
        ha  pedig  nem, napokban vagy hónapokban kell-e  a  mértékről
        rendelkeznie.  Az  erről  való  döntés  tehát   megint   csak
        esetlegessé,  az  egyes  ügyekben eljáró  bírónként  eltérővé
        válhat.
         
              Az     állampolgárokkal    szemben    igénybe    vehető
        intézkedésekkel   szemben  alapvető  kívánalom,   hogy   azok
        lényeges   tartalmi   elemeivel   az   állampolgárok    előre
        kalkulálható módon tisztában lehessenek. A tartalmi  kérdések
        között   az   egyik  legfontosabb  az  intézkedés  hatályának
        lehetséges   maximális   és   minimális   időtartama.   Ennek
        megállapítása kizárólag jogalkotási kérdés, amely az egységes
        gyakorlatot lehetővé tévő jogértelmezéssel nem pótolható.
           
            5.4.1.  Ellentétesen kerültek szabályozásra az intézkedés
        megszüntetésével kapcsolatos indítványozási  jogkörök  is.  A
        Bv.tvr.  szerint erre a bűnmegelőzési ellenőrzést  a  bíróság
        előtt  indítványozó,  az  R. szerint viszont  a  foganatosító
        rendőrség jogosult.
           
            Az   eljárási  szabályok  általában  megállapítják,  hogy
        bizonyos indítványok előterjesztésére kik jogosultak, s a nem
        jogosulttól származó indítványt rendszerint érdemi  vizsgálat
        nélkül el kell utasítani.
           
            A  támadott  jogintézmény kapcsán ez azonban  oda  vezet,
        hogy   amennyiben  az  R.  rendelkezéseinek   megfelelően   a
        rendőrségnek  a  foganatosításra jogosult és  nem  a  Bv.tvr.
        szabályai   alapján   a   kizárólagos  jogkörrel   rendelkező
        indítványozó  szerve  nyújtja be az intézkedés  megszüntetése
        iránti  kérelmet,  azt  a  bíróság hivatalból  elutasítja.  A
        jogszabályok  közötti  ellentmondás  eredményeként  ebben  az
        esetben az eljárással érintett indokolatlanul szenvedi  el  a
        továbbiakban  a  súlyos jogkorlátozásokkal járó  intézkedést,
        hiszen a megszüntetésre irányuló kezdeményezés mögött az áll,
        hogy  a bűnmegelőzési ellenőrzést már a rendőrség sem találja
        szükségesnek.
           
            Az  Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  a  büntetőjogi
        szankcióval  sok  tekintetben hasonlóságot  mutató  és  ahhoz
        szorosan  kapcsolódó  rendészeti  jellegű  intézkedésnek   is
        alkotmányos   indokon   kell   alapulnia,   szükségesnek   és
        arányosnak    kell   lennie.   A   jogállamiság    lényegével
        összeegyeztethetetlen,  hogy az  alapjogi  korlátozásokat  is
        jelentő  közbiztonsági intézkedés időtartama hosszabb legyen,
        mint  ameddig  az a célja szerint feltétlenül  szükséges,  és
        súlyosan  sérti  a  jogbiztonságot,  ha  a  jogi  szabályozás
        ellentmondásai vezetnek ilyen eredményre.
           
            5.4.2.    Az   intézkedés   megszüntetése   kapcsán    az
        ellentmondások számát szaporítja, hogy az R. túlmegy az  Rtv.
        rendelkezésein, amennyiben a megszüntetésre még  egy  további
        okot határoz meg: a szabadságvesztés foganatba vételét.
           
            Az  Alkotmány 35. §-ának (2) bekezdése szerint a  Kormány
        rendelete törvénnyel, a 37. § (3) bekezdése alapján  pedig  a
        Kormány   tagjának  rendelete  törvénnyel  vagy   a   Kormány
        rendeletével  ellentétben álló nem lehet. Az Alkotmánybíróság
        következetes   gyakorlata  szerint   formai   alkotmánysértés
        állapítható  meg akkor, ha a jogszabályi hierarchia  Jat.-ban
        meghatározott  rendje  sérül, s ez önmagában  is  a  támadott
        jogszabály megsemmisítését vonhatja maga után [összefoglalóan
        pl.:  2/2002. (I. 25.) AB határozat, ABH 2002,  41,  56.].  A
        végrehajtási jellegű jogszabályokkal kapcsolatban  pedig  úgy
        foglalt állást, hogy azok: "[...] az alapszabály keretei között
        -  elsősorban  olyan részletes szabályokat  állapítanak  meg,
        amelyek   elősegítik   az  alapszabály   rendelkezéseinek   a
        gyakorlati   megvalósulását,  értelmezik  az   alapszabályban
        használt fogalmakat. A felhatalmazás kereteinek túllépése - a
        jogforrási  hierarchia  rendjének  megsértésén  keresztül   -
        alkotmányellenességet eredményez." [19/1993.  (III.  27.)  AB
        határozat, ABH 1993, 431, 432-433.]
           
            Az  R.-nek a fentiekben említett szabálya pedig  -  mivel
        új  rendelkezést  állapít meg - mindenképpen  tovább  megy  a
        végrehajtási  jogszabály  számára fenntartott  kereteken,  és
        ezért  a  tartalmilag ésszerű szabályozás ellenére is  formai
        okból alkotmányellenes.
           
            5.4.3.  Jogbizonytalanságot  teremtenek  a  bűnmegelőzési
        ellenőrzés  megszüntetésére irányadó - lehetséges -  eljárási
        szabályok is. Miután az intézkedés megszüntetésére a  Bv.tvr.
        szabályai  az  irányadók, a megszüntetésről  elvileg  szintén
        csak  tárgyaláson,  az  elítélt  meghallgatása  után  kellene
        határozni.  Minden jogszabályból kimaradt  azonban  az,  hogy
        egyáltalán  miről kellene ilyen esetben az egykori  elítéltet
        meghallgatni,   milyen  tájékoztatást   kaphat   magáról   az
        ellenőrzésről és milyen adatokat köteles ebben az  esetben  a
        rendőrség a bv. bíró rendelkezésre bocsátani. Nem állapítható
        meg  az  sem,  hogy mely tényekre, körülményekre  vehető  fel
        bizonyítás, illetve mi a további helyzet abban az esetben, ha
        a  bíró  a  megszüntetésre  irányuló  indítványt  elutasítja:
        benyújtható-e,  s ha igen, mennyi időn belül  újabb,  hasonló
        tartalmú kérelem.
           
            Az  így  kialakult ellentmondásos szabályozás, illetve  a
        szabályok    hiánya    ugyancsak   sérti    a    jogbiztonság
        követelményét.
           
            6.1.   A  bűnmegelőzési  ellenőrzés  súlyos  jogkorlátozó
        jellegét  mutatja,  hogy  az Rtv.  35/B.  §-ából  következően
        elrendelése  és  folytatása önmagában  okot  ad  az  Rtv.  V.
        fejezetében    meghatározott   valamennyi   típusú    rendőri
        intézkedés  alkalmazására, illetve a  bírói  engedélyhez  nem
        kötött    titkosszolgálati   eszközök   felhasználására.    A
        jogszabály szövegéből ugyanis nem következik, hogy az igénybe
        vehető intézkedések foganatosítása során azok - egyébként  az
        Rtv.-ben  meghatározott  -  különös  feltételeinek  is   fenn
        kellene állniuk. Ez a helyzet viszont végső soron még  azokat
        a  garanciákat  is  eliminálja, amelyek az  egyes  nevesített
        intézkedéseknél  igénybevehetőségük  feltételéül   eredetileg
        kerültek meghatározásra.
           
            Nyilván  ezt a helyzetet kívánta orvosolni az Rtv.  35/C.
        § (1) bekezdése, amely az elítélt - de kizárólag az elítélt -
        kíméletére  utal. Ez azonban valódi garanciának nem  minősül,
        minthogy   az  intézkedés  részletszabályai,  lefolytatásának
        módja  sem  az ellenőrzött személy, sem az egyéb  érintettek,
        sem pedig a rendőrség oldalán nem kerültek megállapításra.
           
            Mindemellett  az Rtv. V. fejezete alapján  számba  jöhető
        intézkedések   egy  részének  alkalmazása   a   bűnmegelőzési
        ellenőrzéssel   összefüggésben  fogalmilag  kizárt,   illetve
        nagymértékben     korlátozott    {pl.    közlekedésrendészeti
        intézkedés [Rtv. 44. § (1) bekezdés a) pont, 45. §], személy-
        és létesítménybiztosítási intézkedés [Rtv. 46. § (1) bekezdés
        a), b) pont], személyi védelemmel, illetve Védelmi Programmal
        kapcsolatos  intézkedés (Rtv. 46/A. §)}.  Az  ezekre  történő
        visszautalás tehát értelmezhetetlen.
           
            6.2.  Az Rtv. 35/C. §-a szerinti felhatalmazással igénybe
        vehető valamennyi intézkedés alkotmányban meghatározott, vagy
        abból  levezethető alapjogot érint. E jogok  skálája  széles,
        átfogja  a  személyi  szabadsághoz  való  jogot,  az   emberi
        méltósághoz  való  jogot, a magánlakás, magánélet  védelméhez
        való  jogot.  A  bűnmegelőzési ellenőrzés és az  ennek  során
        alkalmazható  intézkedések alapja azonban  még  csak  nem  is
        bűncselekmény  elkövetése,  nem  az  ezt  megállapító   bírói
        ítélet,  hanem  az  a bizonytalan "jövőbeni lehetőség",  hogy
        ennek  alkalmazása  nélkül az ellenőrzés hatálya  alatt  álló
        esetleg bűncselekményt követne el. A bűnmegelőzési ellenőrzés
        természetéből  az is következik, hogy annak hatálya  közvetve
        az  ellenőrzött  személy környezetére, a vele  egy  lakásban,
        közös  háztartásban élőkre, közös munkahelyen  dolgozókra  is
        kiterjed.
           
            Ugyanakkor  a  bűnmegelőzési ellenőrzés  kapcsán  sem  az
        intézkedéssel érintett, sem pedig a vele kapcsolatban álló és
        áttételesen  az  intézkedés hatálya alá kerülő  személyek  (a
        továbbiakban harmadik személyek) jogai és kötelezettségei nem
        kerültek    részletesen   meghatározásra.   A   bűnmegelőzési
        ellenőrzés  alá  vont személyek esetében nincsenek  kijelölve
        azok  az  igazodási  pontok, magatartási  szabályok,  amelyek
        ellenőrizhetővé teszik az intézkedés végrehajtása során  mind
        az   ő   viselkedésüket,  mind  pedig   azt,   hogy   hatóság
        beavatkozása indokolt és szükséges volt-e, továbbá nem járt-e
        aránytalan  jogkorlátozással.  Az  ellenőrzés  "hatálya   alá
        kerülő"   harmadik  személyek  tekintetében  az  Rtv.   pedig
        érintettségük  formai  alapjait  sem  teremti  meg.  Hiányzik
        ugyanis  az a felhatalmazó rendelkezés, amely a bűnmegelőzési
        ellenőrzés  hatálya  álló  személlyel  történő  kapcsolatukra
        tekintettel   esetleg  megalapozhatná  az  intézkedés   során
        történő  érinthetőségüket.  Ennek  folytán  értelemszerűen  a
        harmadik    személyek    jogai    és    kötelezettségei    is
        megismerhetetlenek.   Ez   a  jogbizonytalanság   pedig   már
        önmagában is alkotmányellenes.
           
            A  jogokra és kötelezettségekre vonatkozó pontos törvényi
        szabályozás hiánya következtében előáll továbbá az a helyzet,
        hogy az eljárás alá vont tekintetében kiüresedik az Rtv.  92.
        §  (1)  bekezdésében  -  általában véve  az  Rtv.  V.  -  VI.
        fejezetében   rögzített  intézkedések  ellen  -   biztosított
        jogorvoslati jog (panaszjog) tartalma is. Az Rtv. 93.  §  (1)
        bekezdésének    szövegezése    következtében    a    harmadik
        személyeknek  pedig  gyakorlatilag  eredendően  nem  is   áll
        rendelkezésre  jogorvoslati lehetőség miután  az  intézkedést
        nem velük szemben foganatosítják.
           
                                     IV.
           
            1.1    Az    Alkotmánybíróság   az    előbbiek    alapján
        megállapította,  hogy  a bűnmegelőzési  ellenőrzés  szabályai
        nagymértékben  kidolgozatlanok, és igen  tág  teret  adnak  a
        szubjektív,  akár  az önkényes jogértelmezésnek.  A  jogszerű
        keretek   között   nagy   számú   értelmezhetetlen   fogalmat
        tartalmazó  elrendelési  feltételek, a  részletszabályok,  az
        eljárási garanciák hiánya, a jogorvoslati jog kiüresítése,  a
        meglévő szabályoknak a büntetőjogi, büntető-eljárásjogi  s  a
        büntetés-végrehajtási  jogi  jogszabályokkal   való   gyakori
        ütközése  a  jogintézmény  működését  kiszámíthatatlanná   és
        ellenőrizhetetlenné teszi.
           
            A    bűnmegelőzési   ellenőrzés   vizsgálata   során   az
        Alkotmánybíróság  megállapította  továbbá,   hogy   az   Rtv.
        szabályain kívül a Be. és a Bv.tvr. tekintetében is  meglévő,
        számos  joghézagot  előidéző jogalkotási hiba  és  hiányosság
        jogértelmezés útján nem, vagy csak esetlegesen  oldható  fel,
        amely megakadályozza az egységes joggyakorlat kialakítását. A
        különböző  jogszabályok rendelkezéseinek összehangolatlansága
        más esetekben olyan kollíziót hoz létre, amely már alkotmányi
        rendelkezések közvetlen sérelmét testesíti meg. Ez a  helyzet
        pedig   az   Alkotmány  2.  §  (1)  bekezdése  által   védett
        jogbiztonság  követelményének súlyos sérelmét  idézi  elő  és
        alapvető  jogok  alkotmányosan  meg  nem  engedhető   mértékű
        korlátozásához vezet.
           
            Mindezen túl az Alkotmánybíróság megállapította  azt  is,
        hogy  a  bűnmegelőzési  ellenőrzésre  vonatkozó  szabályok  a
        jogalkotás   rendjének  sérelmén  keresztül   előidézték   az
        Alkotmány  37.  §  (3)  bekezdésének sérelmét,  s  valamennyi
        szabályozási szinten és területen sértik az Alkotmány 50. §-a
        és  51.  §-a  által szabályozott, a bíróság és  az  ügyészség
        alkotmányos feladataival és helyzetével összefüggő alkotmányi
        elveket,  az  Alkotmány 57. § (1) bekezdése  által  védett  a
        bírói függetlenségre vonatkozó alkotmányi követelményeket,  s
        az   Alkotmány  59.  §-a  által  garantált  személyes  adatok
        védelmére vonatkozó jogelvet is.
           
            Ezért  az  Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról  szóló
        1989.  évi  XXXII. törvény (a továbbiakban:  Abtv.)  40.  §-a
        alapján  a  jogintézményre vonatkozó szabályozás  -  ex  nunc
        hatályú - teljes megsemmisítését rendelte el.
           
            1.2.  A támadott - mindössze hat paragrafusból álló -  R.
        szabályai   tekintetében   az   Alkotmánybíróság   külön   is
        kimutatta, hogy annak több pontja tartalmi vagy formai  okból
        önmagában is alkotmányellenes (határozat: 5.4.1. pont,  5.4.2
        pont,  5.4.3 pont). Mindezen túlmenőn megállapította az  Rtv.
        valamennyi,  a  bűnmegelőzési ellenőrzéssel kapcsolatos  azon
        rendelkezésének alkotmányellenességét, amelyek  az  R.,  mint
        végrehajtási     jogszabály    alapját     képezték.     Ezen
        alkotmányellenesnek    nyilvánított    szabályokat    részben
        változatlanul,  részben  az  Rtv.-vel  tartalmilag  megegyező
        rendelkezést  közvetítve az R. szövege is  megismétli,  minek
        folytán  az  R. ezen rendelkezései osztják az Rtv.  megfelelő
        rendelkezéseinek  sorsát. Az R. néhány  további  rendelkezése
        pedig  az  Rtv.  alkotmányellenesnek  nyilvánított  szabályai
        tekintetében   tartalmaz   technikai   szabályokat,   amelyek
        önmagukban  ugyan nem állnak ellentétben az Alkotmánnyal,  ám
        nem   választhatók   el  az  alapul  fekvő   alkotmányellenes
        szabályozástól, és az R. alkotmányellenes részeitől sem.
           
            Az    Alkotmánybíróság   a   33/2002.   (VII.   4.)    AB
        határozatában fejtette ki összefoglalóan, hogy a jogbiztonság
        követelményét  saját működésével összefüggésben  is  alapvető
        kérdésnek   tekinti.   Az  alkotmányellenesnek   nyilvánított
        jogszabályok  megsemmisítése kapcsán ezért  nem  idézhet  elő
        olyan helyzetet, amely ellentétben áll az Alkotmány 2. §  (1)
        bekezdéséből fakadó követelménnyel. A jogalkalmazói gyakorlat
        számára  értelmezhetetlen és ezért az Alkotmánynak  megfelelő
        módon  nem  alkalmazható  "norma  részeket"  tehát  akkor  is
        megsemmisíti,  ha azok önmagukban nem alkotmányellenesek,  ám
        az   alkotmányellenesnek  nyilvánított  részek   nélkül   nem
        alkalmazhatók (ABH 2002, 173, 186-187.).
           
            Az   R.   alkotmányossági  kifogás  alá  nem  eső  részei
        önmagukban  olyan, semmilyen más jogintézményhez nem  köthető
        "lebegő    normák",    amelyek   az   alapul    fekvő    Rtv.
        rendelkezéseinek  valamint  az R.  további,  alkotmányellenes
        szabályainak hiányában funkciójukat vesztik. Erre figyelemmel
        az  Alkotmánybíróság - éppen a jelen határozatának is alapját
        képező  -  jogbiztonság  követelményére  figyelemmel  az   R.
        egészét megsemmisítette.
           
            1.3.   A   Bv.  tvr.  támadott  13/A.  §-a  kizárólag   a
        bűnmegelőzési  ellenőrzésre vonatkozó eljárással  kapcsolatos
        szabályozást    tartalmaz.   A   bűnmegelőzési   ellenőrzésre
        vonatkozó,  az  Rtv.-ben lefektetett szabályok megsemmisítése
        következtében  e  rendelkezés  (13/A.  §)  egyfelől  értelmét
        veszti,  másfelől pedig a fentebb kimutatott,  önmagukban  is
        jogbizonytalanságot jelentő szabályozási hiányosságai folytán
        egyébként  is  ellentétben  áll  az  Alkotmány   2.   §   (1)
        bekezdéséből   fakadó  alkotmányi  követelménnyel.   Mindezek
        alapján  az  Alkotmánybíróság a Bv.tvr.  13/A.  §-át  szintén
        megsemmisítette.
           
            1.4.  Az  Alkotmánybíróság már a 10/1992.  (II.  25.)  AB
        határozatában     leszögezte,     "hogy     a      jogszabály
        alkotmányellenességének  az Abtv.  43.  §-ában  meghatározott
        következményei     [...]    összefüggnek     a     jogbiztonság
        követelményével,   [...].  A  jogszabály   alkotmányellenessége
        következményeit  úgy  kell  rendezni,  hogy  az   ténylegesen
        jogbiztonságra vezessen [...]" (ABH 1992, 72, 73, 74.).
           
            A    64/1997.    (XII.    17.)   AB    határozatban    az
        Alkotmánybíróság  részletesen kifejtette,  hogy  az  ex  nunc
        hatályú  megsemmisítéstől  csak  akkor  lehet  eltérni,   "ha
        jogbiztonság  vagy az eljárást kezdeményező különösen  fontos
        érdeke  indokolja." (ABH 1997, 380, 388.)  A  66/1997.  (XII.
        29.)  AB határozatban megerősítette, hogy az Alkotmánybíróság
        gyakorlatában  az  Abtv.  42. § (1) bekezdéséből  következően
        "főszabály  nem  a  jövőbeni,  hanem  az  ex  nunc,  azaz  az
        alkotmánybírósági  határozat  közzététele  napjától   történő
        megsemmisítés[...]."  Rámutatott  továbbá  arra  is,  hogy   az
        Alkotmánybíróságnak minden esetben gondosan mérlegelnie kell,
        hogy  "a  jogbiztonság  érdeke milyen hatályú  megsemmisítést
        kíván." (ABH 1997, 397, 407.)
           
            A    most    vizsgált    esetben   az    Alkotmánybíróság
        megállapította,  hogy  a  jogintézményre  vonatkozó  támadott
        szabályozás  nem  felel meg az Alkotmány 2. §  (1)  bekezdése
        által    megkövetelt    jogbiztonság   követelményeinek.    A
        bűnmegelőzési ellenőrzésre vonatkozó rendelkezések önmagukban
        és    egymással,   valamint   más   jogszabályokból    fakadó
        követelményekkel  összevetve olyan súlyos  fogyatékosságokban
        szenvednek,   amely   az  intézmény  Alkotmánynak   megfelelő
        gyakorlati  alkalmazását,  magát  az  erre  irányuló  eljárás
        lefolytatását is lehetetlenné teszi.
           
            Megállapította  az  Alkotmánybíróság  azt  is,   hogy   a
        feltárt    jogi    hiányosságok   feloldása   meghaladja    a
        jogalkalmazók  értelmezési  kompetenciáját,  számos  kollízió
        pedig   jogértelmezés  útján  csak  önkényesen,  esetlegesen,
        kiszámíthatatlan  módon  oldható  fel.  Az  alkotmányosan  is
        elfogadott   rendszerképző   jogértelmezésnek   megvannak   a
        határai:    ez    nem   kerülhet   szembe   a    jogbiztonság
        követelményével.  A  jogalkalmazói jogértelmezés  ezért  csak
        olyan   működőképes  jogszabályra  épülhet,  amely  világosan
        kijelöli   az   adott  jogintézmény  célját,   alkalmazásának
        kereteit,   szempontjait   és  rendjét,   az   alkalmazásával
        érintettek  körét,  azok  jogait és  kötelezettségeit  és  az
        intézménnyel   összefüggésben  igénybe  vehető   jogorvoslati
        rendet.  Minthogy  a  vizsgált  jogintézmény  szabályozása  a
        minimális   követelményeknek  sem  felel  meg,  a   jogállami
        értékrend  nem engedi meg az Alkotmány számos rendelkezésével
        több  ponton  is szemben álló szabályozás időleges  hatályban
        tartását  sem. Ezért az Alkotmánybíróság az ex  nunc  hatályú
        megsemmisítésről határozott.
           
            Az  Alkotmánybíróság  álláspontja szerint  a  pro  futuro
        megsemmisítés    egyik   minimális   feltétele,    hogy    az
        alkotmányellenesség   kimondása   folytán   megalkotandó   új
        jogszabály hatályba lépéséig is biztosítható legyen a jogrend
        kiszámítható   működése.   A   másik   feltétele,   hogy   az
        alkotmányellenes   jogszabály  időleges   hatályban   tartása
        kevesebb  veszélyt jelentsen a jogrend épsége  szempontjából,
        mint az azonnali megsemmisítés.
           
            A  jelen  esetben azonban a szabályozás éppen a  jogállam
        olyan alapintézményeinek működésében idéz elő zavarokat, mint
        a  bíróság és az ügyészség, minthogy összeütközésben  áll  az
        ezen     szervezetek     alkotmányos    feladat-megosztására,
        alkotmányos helyzetére vonatkozó szabályozással és  az  ebből
        következő  elvekkel. A működési zavarok kihatnak az ugyancsak
        a  jogállam fontos intézményének tekintendő rendőrségre és  a
        büntetés-végrehajtási  szervezetére  is,  tekintve,  hogy   a
        jogintézménnyel   kapcsolatos   feladataikat   csak   további
        jogszabályok és alkotmányi elvek megsértése mellett láthatják
        el.   Mindezek  következtében  az  Alkotmányban   biztosított
        alapvető  jogok  is  sérülnek.  Ilyen  körülmények  között  a
        meglévő szabályozás akár csak időleges fenntartása sem jelent
        nagyobb  jogbiztonságot, mint amelyet a szabályozás  időleges
        hiánya  okoz.  Ezért  jelen  esetben  az  Alkotmánybíróság  a
        jogszabály alkotmányellenességét az Abtv. 42. § (1) bekezdése
        szerinti  főszabálynak megfelelően azonnali hatállyal  mondta
        ki.
           
            1.5.  Az  Alkotmánybíróság  hangsúlyozza:  A  közrend,  a
        közbiztonság  védelme, mint alkotmányosan  elismert  államcél
        indokolttá   teheti   rendészeti   eszközök   és    eljárások
        alkalmazását,   s  ennek  szükségszerűségéről   a   jogalkotó
        dönthet.   Az   ilyen   célból   létrehozott   jogintézmények
        szabályozása    során    azonban   az    Alkotmány    tételes
        rendelkezéseinek maradéktalanul érvényesülniük kell.  A  jogi
        szabályozással  szemben alapvető kívánalom a jogbiztonság,  a
        normavilágosság,     a    kiszámíthatóság    követelményeinek
        megtartása,   az  alapjogok  korlátozásával  kapcsolatban   a
        szükségesség   és  arányosság  követelményének   szem   előtt
        tartása,   az   eljárási  garanciák   kiépítése,   az   adott
        jogintézményre vonatkozó normák összhangjának  kialakítása  a
        hatályos jogrend egészével.
           
            2.  Az Rtv. támadott rendelkezéseinek vizsgálata során az
        Alkotmánybíróság  észlelte,  hogy  azok   egy   része   -   a
        visszautalási jogalkotói technika következtében - nem  csupán
        a  bűnmegelőzési intézkedés részletszabályait  képezi,  hanem
        más  -  az indítványokban nem támadott - jogintézmények során
        alkalmazandó  eljárások  alapjául  is  szolgál.  Minthogy  az
        Alkotmánybíróság e további jogintézményeket nem vizsgálta,  a
        kérdéses   szabályok   tekintetében  csak   a   bűnmegelőzési
        intézkedés   vonatkozásában  fennálló  alkotmányellenességről
        döntött.     Ennek    következtében    ezen     rendelkezések
        megsemmisítésére  nem került sor. Figyelemmel  arra,  hogy  e
        szabályok   a   bűnmegelőzési   intézkedés   alapját   képező
        rendelkezések   teljes   körű   megsemmisítése   folytán    e
        jogintézmény   vonatkozásában  egyébként  sem  alkalmazhatók,
        külön megsemmisítésük sem volt szükséges.
           
            3.  Az  Abtv.  1. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság
        hatásköre jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb  jogi
        eszköze  alkotmányellenességének vizsgálatára  terjed  ki.  A
        Módszertani   Útmutató   a  Jat.  alapján   formailag   egyik
        kategóriába   sem  tartozik,  ám  tartalmát   tekintve   jogi
        normaként    érvényesül.   Erre   tekintettel    -    állandó
        gyakorlatához híven [pl: 60/1992. (XI. 17.) AB határozat, ABH
        1992,  275, 278.; 31/1995. (V. 25.) AB határozat,  ABH  1995,
        158,  161.;  37/2001. (X. 11.) AB határozat, ABH  2001,  302,
        306.]  - az Alkotmánybíróság a normaként funkcionáló,  de  az
        állami   irányítás  egyéb  eszközének  nem   minősülő   aktus
        kiadásának alkotmányellenességét azzal állapította meg,  hogy
        az abban foglaltakhoz joghatás nem fűződik.
           
            4.  Az  Alkotmánybíróság  határozatának  közzétételét  az
        Abtv. 41. §-a alapján rendelte el.
                                Dr. Holló András
                           az Alkotmánybíróság elnöke
                                       
              Dr. Bagi István                     Dr. Bihari Mihály
              alkotmánybíró                           alkotmánybíró
                                       
              Dr. Czúcz Ottó                        Dr. Erdei Árpád
              alkotmánybíró                    előadó alkotmánybíró
                                       
              Dr. Harmathy Attila                   Dr. Kiss László
              alkotmánybíró                           alkotmánybíró
                                       
              Dr. Kukorelli István                Dr. Strausz János
              alkotmánybíró                           alkotmánybíró
                                       
                       Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva
                                  alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          Certain provisions of the Act XXXIV of 1994 on the Police concerning crime prevention on the ground that they violated the principle of legal certainty
          Number of the Decision:
          .
          47/2003. (X. 27.)
          Date of the decision:
          .
          10/21/2003
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-2003-3-006?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .
          en_0047_2003.pdfen_0047_2003.pdf