English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/01034/2019
Első irat érkezett: 06/17/2019
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.V.20.295/2018/14. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (vételár megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/24/2019
.
Előadó alkotmánybíró: Szalay Péter Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Pfv.V.20.295/2018/14. számú ítélete megsemmisítését kérte.
Az I. rendű perbeli felperes keresetében késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni a perbeli alperest. Kereseti követelését arra alapította, hogy a felek közötti mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben meghatározott árfolyam-korrekciót a perbeli alperes nem végezte el, és az abból adódó különbözetet nem fizette meg. A bíróság a keresetet elutasította. Az I. rendű perbeli felperes a az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésének előterjesztése után a kereseti követelést a II. rendű perbeli felperesre - indítványozó - engedményezte. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indítványozó szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel a Kúria teljesen bizonyítatlan állításra alapozta az ítéletét, semmibe vette a bizonyítási eljárás szabályait, a bizonyítási terhet teljesen megfordította..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Pfv.V.20.295/2018/14. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_1034_2_2019_indkieg_anonimizált.pdfIV_1034_2_2019_indkieg_anonimizált.pdfIV_1034_0_2019_indítvány_anonimizált.pdfIV_1034_0_2019_indítvány_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3348/2019. (XII. 6.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/19/2019
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2019.11.19 10:30:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3348_2019 AB végzés.pdf3348_2019 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.V.20.295/2018/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője (dr. Kodela Viktor) útján a Kúria Pfv.V.20.295/2018/14. számú ítélete, a Debreceni Törvényszék 2.Gf.41.039/2017/9. számú ítélete, valamint a Debreceni Járásbíróság 6.G.40.275/2016/10. számú ítélete ellen alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
    [2] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a, valamint 43. § (1) bekezdése alapján azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a Kúria Pfv.V.20.295/2018/14. számú ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog követelményeit, ezért kérte a kifogásolt bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

    [3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz benyújtására okot adó, vételár megfizetése iránt indított polgári perben másod­fokon az indítványozó engedményesként mint II. rendű felperes szerepel. A perben első fokon eljáró járásbíróság által megállapított, majd a törvényszék által helytállónak ítélt tényállás rövid lényege szerint az I. rendű felperes (a továbbiakban: engedményező) a perbeli alperessel mezőgazdasági termékértékesítési szerződést kötött. Az engedményező kereseti követelésének egyik részét arra alapította, hogy egyrészt a szerződés 4. pontjában meghatározott év végi árfolyam-korrekciót, mely megállapodás formájában ezen szerződés szerves részét képezte, az alperes nem végezte el, és az abból adódó különbözetet nem fizette meg részére, másik részét pedig arra, hogy közöttük további szóbeli adásvételi szerződés jött létre, melyből fakadó vételártartozását alperes szintén nem fizette meg. Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereset elutasította, indokolásában kifejtette, hogy a kereseti követelést nem találta megalapozottnak, mert álláspontja szerint a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés hivatkozott kikötése sem önmagában, sem más szerződéses rendelkezésekkel összevetve nem értelmezhető az engedményező által meghatározott módon, és egyéb bizonyíték hiányában az árfolyam-különbözet elszámolására vonatkozó megállapodás létrejöttét megállapítani nem lehetett. Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság azt is, hogy a második kereseti kérelem alapjául szolgáló szóbeli adásvételi szerződés létrejöttét engedményező alátámasztani nem tudta. Az engedményező az elsőfokú ítélet elleni fellebbezése előterjesztése után a kereseti követelését az indítványozóra engedményezte, de mivel az alperes engedményező perből való elbocsátásához nem járult hozzá, így a másodfokon eljáró Debreceni Törvényszék az indítványozó perbelépését azzal engedélyezte, hogy az eljárásban a jogelőd engedményező továbbra is mint indítványozó pertársa részt vesz. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
    [4] Az másodfokú bíróság ítéletével szemben az indítványozó és az engedményező felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriára. Álláspontjuk szerint a felek közötti mezőgazdasági termékértékesítési szerződés hivatkozott kikötése csak az álaluk meghatározott módon értelmezhető, a felek megállapodása eleve a szerződés részét képezte, továbbá az alperesnek a szerződés e körben történt szóbeli kiegészítésére, a külön megállapodásra vonatkozó tényállítása egyrészt bizonyítatlan maradt, másrészt álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság a bizonyítási terhet jogellenesen megfordította. Álláspontjuk szerint a második kereseti követelésükkel kapcsolatosan a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a másodlagos kereseti követelésük alapjául szolgáló szerződéses jogviszony bizonyítására becsatolt, engedményező ellen indított felszámolási eljárásban hozott kúriai végzés nem bizonyította hitelt érdemlően az engedményező és az alperes között a szóbeli adásvételi szerződés alapján létrejött jogviszony fennállását, ahogyan az engedményező által szintén becsatolt számlák és szállítólevél tömb sem. A másodfokú bíróság álláspontja téves a tekintetben, hogy sem a Kúria felszámolási eljárásban hozott végzése, sem a további becsatolt dokumentumok nem voltak alkalmasak az engedményező másodlagos kereseti kérelmének alátámasztására. A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

    [5] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztette elő alkotmányjogi panaszát, melyet egy ízben kiegészített. Alkotmányjogi panaszában arra hivatkozott, hogy a Kúria ítélete azzal, hogy indítványozó felülvizsgálati kérelmét „sommás és elégtelen indokolással” utasította el, és hagyta helyben a jogerős ítéletet, megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert nem tett eleget indokolási kötelezettségének.
    [6] Az indítványozó indítványában kifejtette, hogy a Kúria nem foglalkozott az első és másodfokú bíróság – álláspontja szerint – téves okirat-értelmezésével, és sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok nem fogadták el hitelt érdemlő bizonyítékként az általa szolgáltatott dokumentumokat. Véleménye szerint az eljáró bíróságok nem folytattak tisztességes eljárást, mert a szerződést okirati bizonyítékként csatoló felperessel szemben az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy tartozása a szerződés alapján nem ál fenn, ezzel szemben az eljáró bíróságok a felperest kötelezték további bizonyítékok szolgáltatására. Az indítványozó kifejtette, hogy a Kúria azért járt el jogellenesen, mert nem vizsgálta érdemben az általa szolgáltatott szerződést mint okirati bizonyítékot, továbbá ezen okirati bizonyítékkal szemben az alperesi nyilatkozatokat fogadta el valónak, így jogellenesen megfordította a bizonyítási terhet. Nem adta továbbá álláspontja szerint a Kúria „semmiféle indokát annak, hogy a Pp. bizonyításra vonatkozó szabályaival ellentétben az alperes bizonyítatlan előadása hogyan ronthatott le egy okirati bizonyítékot. Az indítványozó azzal sem értett egyet, hogy második kereseti kérelmét illetően a Kúria egyetértett a másodfokú bíróság azon álláspontjával, hogy sem a Kúria felszámolási eljárásban hozott végzése, sem a becsatolt szállítólevél tömb nem alkalmas a felek közötti másik jogviszony bizonyítására, mert megsértette ezzel a tisztességes eljáráshoz való jogból fakadó fegyveregyenlőség követelményét.

    [7] 2. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt az Abtv. 56. §-a alapján azt kellett megvizsgálnia, hogy a támadott döntésekkel szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.

    [8] 2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kúria Pfv.V.20.295/2018/4. számú ítélete, a Debreceni Törvényszék 2.Gf.41.039/2017/9. számú ítélete, valamint a Debreceni Járásbíróság 6.G.40.275/2016/10. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz határidőben érkezett, azt az Abtv. 27. §-a szerint a benyújtásra jogosult és érintett nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően.

    [9] 2.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a támadott döntések megsemmisítését az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére alapozva kérte.
    [10] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
    [11] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza – állításával ellentétben – valójában az eljáró bíróságok döntéseinek felülbírálatára irányult, a tényállás megállapításának, a bizonyítékok értékelésének, a jogértelmezésnek, valamint a jogalkalmazásnak a helytállóságát vitatta.
    [12] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy: „Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel” {3170/2014 (VI. 3.) AB végzés, Indokolás [8]}. „A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat” {3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]}. Az Alaptörvény XXXVIII. cikk (1) bekezdésében szabályozott tisztességes eljáráshoz való jog nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el, „[a] bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}.
    [13] Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá azt is, hogy nem merül fel az indokolási kötelezettség konkrét ügyben történő megsértésének kételye, mivel a Kúria ítéletéből megállapítható, hogy vizsgálta a bíróságok eljárását, valamint az indítványozó felülvizsgálati kérelmének elemeit érdemben megindokolta. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy nem állapítható meg alaptörvény-ellenesség azon a címen, hogy az indítványozó álláspontja – valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében – nem azonos a bíróságéval, tehát „önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására” {3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]}.
    [14] Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint „[a] bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel történő értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata.” {30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]} {Hasonlóan: 3312/2018. (X. 16.) AB határozat, Indokolás [30]}
    [15] Az Alkotmánybíróság a fent kifejtettek alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, vagy a támadott bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi vizsgálatát indokolta volna.

    [16] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdései alapján eljárva – az alkotmányjogi panaszt, figyelemmel az Abtv. 27. §, és 29. §-ában foglaltakra, az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

      Dr. Szabó Marcel s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Salamon László s. k.,
      alkotmánybíró
      .
      Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Szalay Péter s. k.,
      előadó alkotmánybíró
      .

      .
      English:
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      06/17/2019
      Subject of the case:
      .
      Constitutional complaint against the judgement No. Pfv.V.20.295/2018/14 of the Curia (payment of the purchase price)
      Number of the Decision:
      .
      3348/2019. (XII. 6.)
      Date of the decision:
      .
      11/19/2019
      .
      .