A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 14.Bf.157/2016/19. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Ítélőtábla 14.Bf.157/2016/19. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó és társa ellen csalás bűntette miatt volt folyamatban eljárás. A Fővárosi Bíróság 2009. május 25. napján kelt 9.B.1044/2005/357. számú ítéletében az indítványozót 6 év börtönbüntetésre ítélte, melyet a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság az 1.Bf.157/2016/19. számú ítéletével helybenhagyott. Az ügyben elrendelt perújítási eljárásban a Fővárosi Törvényszék 5.B.39/2014/165. számú ítéletét a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság 14.Bf.157/2016/19. számú végzésével helybenhagyta. Ezen jogerős döntés alapján a Fővárosi Törvényszék Büntetésvégrehajtási csoport 1.Szv.2033/2017/3. sorszámú felhívásával a szabadságvesztés megkezdésére hívta fel az indítványozót, megállapítva, hogy 1 év 40 hónap (helyesen 4 hónap) 20 nap börtön fokozatú büntetése megkezdésének időpontja 2017. június 18. napja.
[3] Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróságok nem vették figyelembe a külföldi fogva tartásának időtartamát, így részben olyan büntetést kell letöltenie, melyet külföldön már letöltött. Az indítványozó előadta, hogy az eljárás során számos alkalommal terjesztett elő beszámítás iránti indítványt, valamint a beszámítás érdekében kérelemmel fordult az Igazságügyi Minisztériumhoz, amely – szerinte iratellenesen – azt rögzítette, hogy a kérdéses időszakban nem kiadatási, hanem idegenrendészeti őrizetben volt külföldön.
[4] Az indítványozó álláspontja szerint a sérelmezett végzés sérti az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdését, ezért alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Fővárosi Ítélőtábla 14.Bf.157/2016/19. számú végzésével helybenhagyott Fővárosi Törvényszék 5.B39/2015/165. számú ítéletének az indítványozóra (II. rendű vádlottra) vonatkozó rendelkező részének alaptörvény-ellenességét, és azt semmisítse meg.
[5] Az indítványozó kezdeményezte a bíróságnál a szabadságvesztés végrehajtásának az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig történő felfüggesztését. A Fővárosi Törvényszék az erre irányuló indítványt elutasította.
[6] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadásának törvényi feltételeit.
[7] Az Abtv. 30. §-a értelmében alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A Fővárosi Ítélőtábla végzését az indítványozó jogi képviselője 2017. május hó 17. napján vette át. Az alkotmányjogi panaszt 2017. június 9. napján – a törvényes határidőn belül – érkeztették az első fokon eljárt bíróságon.
[8] Az indítványozó az alapügyben II. rendű terheltként vett részt, rá nézve a sérelmezett végzés rendelkezést tartalmaz, az egyedi ügyben érintettsége fennáll. Jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, az ügyben rendkívüli jogorvoslati eljárás nincs folyamatban.
[9] Az indítványozó megjelölte az Abtv. 27. § a) pontját, mint az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó jogszabályi rendelkezést, valamint az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdését. Az alaptörvény-ellenességet állítva annak indokait is előadta az indítványozó, és egyértelműen megjelölte, hogy mely bírósági végzés tekintetében kéri az alkotmánybírósági eljárás lefolytatását. Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek tehát e tekintetben megfelel.
[10] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[11] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó az Alaptörvény IV. cikk (1) és (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott. Álláspontja szerint a külföldön fogvatartásban töltött időt nem vették figyelembe az eljáró bíróságok. Az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági döntés azonban – az Igazságügyi Minisztérium Nemzetközi Büntetőjogi Osztályának 2015. november 19-én kelt tájékoztatásával egybehangzóan – egyértelműen rögzítette az indítványozó által sérelmezett időszak vonatkozásában, hogy az határrendészeti őrizetnek minősült, majd az indítványozó átadási letartóztatásban volt, csak ezt követően – Magyarországra történő hazaérkezésekor – kezdte meg jogerős szabadságvesztés büntetésének letöltését.
[12] A rendelkezésre álló iratokból (alkotmányjogi panasz beadvány, bírósági döntések) az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott, hogy az indítványozó nem a jogerős bírósági végzés alaptörvény-ellenességét sérelmezte, hanem a letöltendő szabadságvesztés mértékére vonatkozóan, az abba beszámítandó időszakok minősítését kifogásolta. Végső soron azt kívánta elérni, hogy a külföldön kényszerintézkedés hatálya alatt töltött időtartamot a perújítás során eljáró bíróságok a jogerős szabadságvesztésből már letöltött időtartamnak tekintsék. Ez azonban olyan a büntetéskiszabás körébe tartozó szakjogi kérdés, mely az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az Alkotmánybíróságnak nem tartozik a feladatkörébe. Az Alkotmánybíróságnak kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és amennyiben azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, az alapjogi sérelmet orvosolja. Az indítványozó azonban alkotmányjogi panaszában nem tárt fel olyan alaptörvény-ellenességet, mely a bírói döntés alkotmányossági szempontból történő vizsgálatát indokolná {3315/2014. (XI. 21.) AB végzés, Indokolás [16]; 3014/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [14]; 3029/2013. (II. 12.) AB végzés, Indokolás [16]; 3027/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [20]; 3168/2013. (IX. 17.) AB végzés, Indokolás [13]; 3091/2013. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[13] 3. Fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételeknek nem felel meg, így annak befogadását, figyelemmel az 56. § (2) és (3) bekezdésére, valamint az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) pontjára visszautasította.
Dr. Czine Ágnes s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |