Hungarian

Ügyszám: .	863/B/1998
Előadó alkotmánybíró: Kukorelli István Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 18/2001. (VI. 1.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 2001/600 .

A döntés kelte: Budapest, 05/29/2001 .

.

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az        Alkotmánybíróság       jogszabályi        rendelkezés alkotmányellenességének    utólagos    vizsgálatára    irányuló eljárásban meghozta a következő                          határozatot: Az    Alkotmánybíróság   megállapítja,    hogy    a    kötelező egészségbiztosítás  keretében igénybe  vehető  meddőségkezelési eljárásokról szóló 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet 2/A.  §  (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenes, ezért azt 1998. július  1- jére   –   a   rendelkezés   hatályba   lépésének   napjára   – visszamenőleges hatállyal megsemmisíti. Az  Alkotmánybíróság  ezt  a határozatát  a  Magyar  Közlönyben közzéteszi.                            Indokolás                               I. 1.  Az indítványozó az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárások  végzésére  vonatkozó, valamint az  ivarsejtekkel  és embriókkal  való  rendelkezésre és azok  fagyasztva  tárolására vonatkozó  részletes szabályokról szóló 30/1998. (VI.  24.)  NM rendelet  (a  továbbiakban: Rr.) 8. § (2)  bekezdés  c)  pontja alkotmányellenességének   megállapítását   és   megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a támadott szabályozás sérti az  Alkotmánynak a társadalombiztosítási ellátáshoz való  jogot deklaráló  70/E.  §  (2)  bekezdését  és  az  életkor  szerinti diszkrimináció tilalmát tartalmazó 70/A. §-át, mert  kizárja  a 60.  életévüket  betöltött férfiakat  abból,  hogy  a  kötelező egészségbiztosítás terhére vegyenek igénybe  egyes,  az  emberi reprodukcióra   irányuló   beavatkozásokat.   Az   indítványozó kifogásolta,  hogy a szabályozás nem csupán a  férfi  biológiai alkalmasságától  teszi  függővé az egészségügyi  szolgáltatást, hanem  életkorától  is. Véleménye szerint így  éppen  azok  nem vehetik   igénybe  a  beavatkozást,  akik  befizetéseik   révén hosszabb   ideje   részesei   a   társadalombiztosításnak.   Az indítványozó  arra  is  hivatkozott,  hogy  életkora  miatt   a támadott  szabály  rá is vonatkozik, holott  ő  nemzőképes,  az orvosi  beavatkozás  a  reprodukciós korban  lévő  leendő  anya egészségi  állapota miatt szükséges. A fentiek következtében  a hátrányos  megkülönböztetés  a  leendő  anyát  is  sújtja.   Az indítványozó a támadott szabályozással kapcsolatban hivatkozott továbbá   az  Alkotmánynak  a  család  intézményének   védelmét deklaráló   15.   §-ára   és  a  minden   ember   jogképességét megfogalmazó    56.    §-ára.   Végezetül    az    indítványozó kezdeményezte,  hogy  –  tekintettel a több  százezer  forintot kitevő   költségeire  –  az  Alkotmánybíróság   visszamenőleges hatállyal semmisítse meg a támadott rendelkezést. 2.  Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásakor az Alkotmány következő rendelkezéseit vette figyelembe: “13.  § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz  való jogot.” “15.  §  A  Magyar  Köztársaság védi a  házasság  és  a  család intézményét.” “56. § A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.” “70/A.  §  (1)  A  Magyar  Köztársaság biztosítja  a  területén tartózkodó  minden  személy  számára  az  emberi,  illetve   az állampolgári  jogokat,  bármely  megkülönböztetés,  nevezetesen faj,  szín,  nem, nyelv, vallás, politikai vagy  más  vélemény, nemzeti  vagy  társadalmi  származás, vagyoni,  születési  vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2)  Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3)  A  Magyar  Köztársaság a jogegyenlőség  megvalósulását  az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó  intézkedésekkel  is segíti.” “70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van  a szociális    biztonsághoz;   öregség,   betegség,   rokkantság, özvegység,   árvaság   és   önhibájukon   kívül   bekövetkezett munkanélküliség  esetén a megélhetésükhöz  szükséges  ellátásra jogosultak. (2)   A   Magyar  Köztársaság  az  ellátáshoz  való   jogot   a társadalombiztosítás   útján   és   a   szociális   intézmények rendszerével valósítja meg.” Az Rr. 8. § (2) bekezdésének az indítvánnyal támadott c) pontja a   kötelező   egészségbiztosítás  keretében   igénybe   vehető meddőségkezelési  eljárásokról szóló  49/1997.  (XII.  17.)  NM rendelet  (a  továbbiakban:  Kr.) módosításáról  rendelkezik  a következők szerint: “a Kr. az alábbi 2/A. §-sal egészül ki: »2/A.  §  (1)  A  2.  § (1) bekezdés c) pontja  szerinti  egyes beavatkozások,   továbbá   a  (2)   bekezdés   szerinti   letét térítésmentesen  akkor vehető igénybe,  ha  az  Rr.  1.  §-ában foglalt  feltételek  a  (2)  bekezdésben  foglalt  kivételekkel fennállnak. (2) A kötelező egészségbiztosítás terhére nem vehető igénybe az (1) bekezdés szerinti szolgáltatás, ha a) a kérelmező férfi a 60. életévét betöltötte, b)  az  ivarsejtek letételére nem egészségügyi  indokból  kerül sor, c)  az  egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 20. §  (3) bekezdésében  foglaltaknak megfelelően a kérelmező  az  ellátás visszautasítását megalapozó állapotban van.«”                               II. Az indítvány megalapozott. 1.   Az  emberi  reprodukcióra  irányuló  különleges  eljárások általános feltételeiről az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény  (a  továbbiakban: Eütv.) IX. fejezete  rendelkezik,  a reprodukciós  eljárások  részletes  szabályait  pedig  az   Rr. állapítja meg. Az Eütv. 167. § (1) bekezdése kimondja, hogy  az orvosi  beavatkozásokra akkor kerülhet sor, ha  bármely  félnél fennálló  egészségi ok (meddőség) következtében a  kapcsolatból természetes  úton nagy valószínűséggel egészséges  gyermek  nem származhat.  A  (3) bekezdés szerint a beavatkozás  csak  akkor végezhető   el,   ha   a  meddőség  egyéb  kezelési   módszerei eredménytelennek  bizonyultak,  és  az  alkalmazott  eljárással orvosilag   megalapozott   esélye   van   egészséges    gyermek fogamzásának és megszületésének. Mindebből következik, hogy az egyes reprodukciós eljárásokra  a 60.  életévüket betöltött férfiak esetében is sor kerülhet,  ha azt  valamelyik félnél vagy mindkét félnél együttesen  fennálló egészségi  ok indokolja. Az eljárás a meddőség kezelése  körébe tartozó orvosi beavatkozásnak minősül.                                 2.  Az indítványozó által kifogásolt rendelkezés azt zárja  ki, hogy  térítésmentesen, a kötelező egészségbiztosítás  keretében vegyenek   igénybe   meghatározott  reprodukciós   eljárásokat, amennyiben  a  kérelmező  férfi a 60. életévét  betöltötte.  Az indítványozó  álláspontja szerint ez  a  szabály  sérti  a  60. életévüket  betöltött férfiak társadalombiztosítási  ellátáshoz való   jogát,  amelyet  az  Alkotmány  70/E.  §  (2)  bekezdése biztosít. 3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/E.  § (2)      bekezdésében      megfogalmazott,      a      kötelező társadalombiztosítás körébe tartozó ellátási  jogosultság  mint szociális jog a “megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogot” garantálja.  Ez  a  jog a szociális ellátások összessége  által nyújtandó   olyan   megélhetési  minimum  állami   biztosítását követeli meg, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz  való jog  megvalósulásához. A jogalkotó az emberi  méltósághoz  való jog   által   megkövetelt   minimális   ellátás   feltételeinek meghatározása   során   viszonylag  nagy   szabadságot   élvez. [32/1991.  (VI.  6.)  AB határozat, ABH  1991,  146,  162-163.; 43/1995.  (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 192.; 32/1998. (VI.  25.) AB határozat, ABH 1998, 251, 253-254.; 42/2000. (XI. 8.) AB határozat, ABK 2000. november, 447, 449-450.] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a reprodukciós eljárások mint   a  meddőség  kezelésére  szolgáló  orvosi  beavatkozások nincsenek  összefüggésben a “megélhetéshez szükséges ellátáshoz való joggal”. 4.  Az  Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott,  hogy mindazon társadalombiztosítási szolgáltatások esetében, ahol  a biztosítási    elem   szerepet   játszik,   a    szolgáltatások csökkentésének   vagy   megszüntetésének   alkotmányossága    a tulajdonvédelem  (Alkotmány 13. §) ismérvei  szerint  bírálandó el. Mivel a társadalombiztosításban a biztosítási elem, azaz  a tulajdoni  védelem  alatt  álló  “vásárolt  jog”  elve   és   a szolidaritási  elv  egyaránt érvényesül, a társadalombiztosítás alkotmányossága  nem ítélhető meg önmagában a fizetett  járulék és  az ellenszolgáltatás közötti mennyiségi viszony alapján.  A járulékfizetés  és  a  szolgáltatások pontos  megfelelése  –  a társadalombiztosítás vegyes rendszere folytán  –  az  Alkotmány alapján nem követelhető meg. Ugyanakkor a társadalombiztosítási szolgáltatásokat    és    várományokat     nem     lehet     az ellenszolgáltatások érintetlenül hagyása mellett lényegesen  és aránytalanul  úgy  megváltoztatni, hogy az az  Alkotmány  által védett  tulajdonosi pozíció sérelmével járjon. [64/1993.  (XII. 22.)  AB határozat, ABH 1993, 373, 380.; 43/1995. (VI. 30.)  AB határozat,  ABH  1995,  188, 194-195.; 45/1995.  (VI.  30.)  AB határozat, ABH 1995, 210, 215.] Az  56/1995.  (IX.  15.)  AB határozatban  az  Alkotmánybíróság megállapította,  hogy  a  tulajdon  alkotmányos   védelme   nem követeli  meg  azt,  hogy az egyes egészségügyi  ellátásokat  a társadalombiztosítás   keretében,   térítésmentesen    lehessen igénybe    venni.   Az   egészségbiztosítási    rendszer    nem érinthetetlen, annak bizonyos körű, a biztosítottakra hátrányos megváltoztatása alkotmányosan indokolt lehet. A térítésmentesen igénybe   vehető  szolgáltatások  csökkentése   akkor   minősül alkotmányellenes tulajdonkorlátozásnak, ha az elvonás mértéke a még  fedezett  egészségügyi szolgáltatásokhoz  képest  kirívóan aránytalan.   (ABH   1995,  269.)  Az  Alkotmánybíróság   ennek megfelelően a jelen ügyben úgy ítélte meg, hogy nem  ellentétes a  társadalombiztosítási ellátás tulajdoni védelmével az,  hogy egyes  meddőségkezelési eljárások – meghatározott alanyi körben –  nem vehetők igénybe a kötelező egészségbiztosítás keretében, térítésmentesen.  Az  Alkotmány nem biztosít  alanyi  jogot  az állampolgároknak    meghatározott    egészségügyi     ellátások térítésmentes igénybe vételére. Mindezek  alapján  az Alkotmánybíróság arra  a  következtetésre jutott,  hogy a Kr. 2/A. § (2) bekezdés a) pontja nem sérti  az Alkotmány   70/E.  §  (2)  bekezdésében  biztosított   ellátási jogosultságot,   és   nem  ellentétes  a  társadalombiztosítási ellátás tulajdoni védelmével sem.                              III. Az  Alkotmánybíróság az indítvány alapján megvizsgálta, hogy  a támadott      szabályozás     nem     tartalmaz-e     hátrányos megkülönböztetést   a   60.  életévüket  betöltött   férfiakkal szemben,  illetve  azokkal  a  nőkkel  szemben,  akiknek  férje (élettársa) a 60. életévét betöltötte. 1.   A   750/B/1990.  AB  határozat  megállapította,   hogy   a reprodukciós  eljárások  igénybevételéhez  nem  fűződik   olyan alapvető  jog,  amely  bárkit, minden  megkülönböztetés  nélkül megilletne.  “A  megtermékenyítésnek ez a  formája  intézményes gyógymód,  amelynek  célja,  hogy  utódhoz  segítse  azokat  az embereket,  akiknek  házasságból  természetes  úton  egészséges gyermek nagy valószínűség szerint nem származhat. A mesterséges megtermékenyítés, mint egészségügyi szolgáltatás, feltételekhez köthető,   feltéve,  hogy  ezek  a  feltételek  az  alkotmányos alapelvekkel összhangban állanak.” (ABH 1991, 728.) Bár  az  Alkotmány  az  emberi, illetve  állampolgári  jogokkal kapcsolatban  fogalmazza  meg  a  diszkrimináció  tilalmát,  az Alkotmánybíróság  gyakorlata  szerint  az  az  alapjognak   nem minősülő jogok egyenlőségét is jelenti. E jogok tekintetében  a megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy  a  jogalkotónak mindenkit   egyenlően  (egyenlő  méltóságú  személyként)   kell kezelnie, vagyis az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos  tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni  szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok  és  a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.  [először: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.] Jelen  esetben az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 70/A. §-ában említett  “egyéb  helyzet”  szerinti diszkrimináció  tilalmával összefüggésben  azt kellett megállapítania,  hogy  a  jogalkotó egyenlő    méltóságú   személyként   kezelte-e   az    érintett jogalanyokat,   amikor  az  egyes  reprodukciós   beavatkozások igénybe  vételére térítésmentesen jogosultak köréből kizárta  a 60. életévüket betöltött férfiakat. 2.  A  reprodukciós eljárások igénybe vételéhez –  egyetlen,  a jelen   ügy   elbírálása  szempontjából  irreleváns  kivételtől eltekintve   –   két   személy  (házastársak   vagy   különnemű élettársak)  együttes kérelme szükséges. A jogi szabályozás  az ellátások  térítésmentes igénybe vétele szempontjából semmiféle különbségtételt nem tartalmaz azon az alapon, hogy a kérelmezők melyikének  egészségi állapota teszi szükségessé a reprodukciós beavatkozást. Alkotmányossági szempontból azonban nem  hagyható figyelmen  kívül, hogy a kérelmezők közül ki a  meddő,  illetve nemzőképtelen. Az  indítványozó által támadott rendelkezés egyrészt  abban  az esetben   zárja   ki   a  reprodukciós  eljárás   térítésmentes igénybevételét,    ha   a   60.   életévét   betöltött    férfi nemzőképtelensége  miatt nem származhat  gyermek  a  házastársi (élettársi)   kapcsolatból.   (Ezzel   azonos   alkotmányossági megítélés  alá esik, ha mindkét fél meddő.) Ebben az esetben  a korhatár megállapítása nem önkényes. Annak ellenére, hogy a Kr.- ben  meghatározott  életkor nem azonos a  férfiak  reprodukciós korának  felső  határával, a 60. életév  feletti  férfiaknál  a nemzőképesség  elvesztése  már  nem  minősíthető   betegségnek, egészségromlásnak, hanem az életkorral természetes módon együtt járó  állapotnak  tekinthető. Emellett  társadalmi  okokkal  is magyarázható,   hogy  kivételesnek  számít  a  60.   életévüket betöltött férfiak családalapítása. Mindebből következik, hogy a támadott      rendelkezés     nem      részesíti      hátrányos megkülönböztetésben  a  60. év feletti nemzőképtelen  férfiakat sem  a  fiatalabb  férfiakkal, sem a 60. év feletti  nemzőképes férfiakkal szemben. A   vizsgált  rendelkezés  abban  az  esetben  is   kizárja   a reprodukciós  eljárás térítésmentes igénybevételét,  ha  a  60. életévét betöltött férfi nemzőképes, ezért felesége (élettársa) betegsége,  illetve testi fogyatékossága miatt  nem  származhat gyermek  a  kapcsolatból. Ebben az esetben  nem  az  életkorral együtt járó természetes állapotról és nem a társadalmi szokások figyelembe vételéről van szó, hanem arról, hogy a – reproduktív korban lévő – nő egészségügyi ellátásra szorul, az ő betegsége, fogyatékossága  indokolja  az  emberi  reprodukcióra   irányuló különleges   eljárás   igénybe  vételét.  Az   Alkotmánybíróság megítélése  szerint  nincs alkotmányos  indoka  annak,  hogy  a reproduktív  korú,  meddő nő pusztán azért nem  veheti  igénybe térítésmentesen a szükséges beavatkozást, mert –  az  egyébként nemzőképes – férje (élettársa) betöltötte a 60. életévét. Ebben az  esetben a jogalkotó a meddőség miatt egészségügyi ellátásra szoruló  reproduktív korú nők csoportjához tartozó  személyeket nem kezelte egyenlő méltóságú személyként. Mindezzel  összefüggésben  az  Alkotmánybíróság  hivatkozik   a 750/B/1990. AB határozatra, amely kimondta: “Az Alkotmány 15. §- a  értelmében a Magyar Köztársaság védi a házasság és a  család intézményét.  A  gyermek  születésének elősegítése  mesterséges vagy   művi  beavatkozás  útján  olyan  esetekben,   amikor   a házaspárnak  természetes  úton nem lehet  gyermeke,  erősíti  a házasság  intézményét,  és  lehetővé  teszi  a  tulajdonképpeni család  (gyermekkel bíró házaspárok) létrejöttét.”  (ABH  1991, 729.) 3.  Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott,  hogy  a vizsgált rendelkezés egy meghatározott  alanyi kör  tekintetében ellentétes az Alkotmánynak az “egyéb helyzet” szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmáról rendelkező 70/A. §-ával,  mert  az  érintett jogalanyok egy  részét  nem  kezeli egyenlő   méltóságú   személyként  az  azonos   alkotmányossági megítélés  alá  tartozó más személyekkel.  Az  Alkotmánybíróság megítélése  szerint a Kr. 2/A. § (2) bekezdés a)  pontja  azért alkotmányellenes, mert kizárja, hogy a 60. életévüket betöltött nemzőképes   férfiak   és   az  orvosi  beavatkozásra   szoruló házastársuk  (élettársuk)  az  egyes  reprodukciós  eljárásokat térítésmentesen   vegyék   igénybe.   Ez   a   szabályozás   az egészségügyi beavatkozást kérő nők tekintetében diszkriminatív. Ezért  az Alkotmánybíróság a Kr. 2/A. § (2) bekezdés a) pontját megsemmisítette.                                                               IV. 1.   Az   Alkotmánybíróság  megállapítása  szerint  a  támadott rendelkezés  és  az  Alkotmánynak a minden ember  jogképességét deklaráló   56.   §-a  között  nincs  alkotmányos   szempontból értékelhető összefüggés. 2.    Az    Alkotmánybíróság   az   indítvány    alapján,    az Alkotmánybíróságról   szóló  1989.  évi   XXXII.   törvény   (a továbbiakban:  Abtv.)  43. § (4) bekezdésének  megfelelően,  az eljárást  kezdeményező  különösen fontos  érdekére  tekintettel 1998.  július 1-jére – a rendelkezés hatályba lépésének napjára –  visszamenőleges hatállyal semmisítette meg a Kr. 2/A. §  (2) bekezdés a) pontját. 3.  Az  Alkotmánybíróság az Abtv. 41. §-a alapján elrendelte  a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét.     Dr. Holló András                       Dr. Kiss László     alkotmánybíró                            alkotmánybíró                                                      Dr. Kukorelli István                      előadó alkotmánybíró .

English: .
Petition filed: .
.
Number of the Decision: .	18/2001. (VI. 1.)
Date of the decision: .	05/29/2001
.
.