A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Váci Járásbíróság 1.Bpk.137/2020/14. számú ítélete, a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.745/2020/3. számú ítélete és a Kúria Bfv.III.1.076/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó a Váci Járásbíróság 1.Bpk.137/2020/14. számú ítélete, a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.745/2020/3. számú ítélete és a Kúria Bfv.III.1.076/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[2] Az indítványozó kifogása szerint az összbüntetési indítványa alapján eljáró bíróságok nem vették figyelembe, hogy az alapítéletek alapjául szolgált cselekményeit egymáshoz közeli időpontokban és többségében a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) hatálybalépése, azaz 2013. július 1. előtt követte el. Az elkövetési időpontokra figyelemmel ugyanakkor úgy vélte, hogy esetében a bíróságoknak a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Btk.) kedvezőbb szabályait kellett volna alkalmazniuk az összbüntetésbe foglalás során. Ezért sérelmezte, hogy a bíróságok az elkövetési időpontok helyett az ítéletek jogerőre emelkedésének tulajdonítottak jelentőséget és a Btk. alapján foglalták összbüntetésbe a korábbi büntetéseit. Az indítványozó szerint a hatóságok leterheltségén és a véletlenen múlt, hogy a régi Btk. hatálya alatt elkövetett cselekményeit érintően több esetben 2013. július 1-je után született jogerős ítélet. Az indítványozó szerint ezért a bíróságok eljárása sértette a jogbiztonságot. Álláspontja szerint mulasztottak a bíróságok azért is, mert nem végezték el korábbi összbüntetései ismételt összbüntetésbe foglalását. Sérelmezte továbbá azt is, hogy az összbüntetésbe foglalás során a bíróságok nem tulajdonítottak jelentőséget a személyes körülményeiben bekövetkezett változásoknak. A kifogásolt összbüntetési határozatokat az indítványozó az emberi méltóságát és a szabadságát sértőnek minősítette, amelyek mellett az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése és C) cikk (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Az indítványozó továbbá az Emberi Jogok Európai Egyezménye több rendelkezésének a megsértését is állította.
[3] Előadta kifogásait az indítványozó az ellene 2009. és 2021. között folytatott büntetőeljárásokban eljáró hatóságok eljárását és mulasztásait érintően is. Kérte ezért az Alkotmánybíróságot, hogy az ellene folyt büntetőeljárások iratanyagát áttekintve orvosolja az őt ért, de nem nevesített alapjogi sérelmeket.
[4] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e. A befogadás visszautasítása esetén az Alkotmánybíróság rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát [Abtv. 56. § (3) bekezdés].
[5] A befogadhatóság feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítvány az alábbiak szerint nem volt befogadható.
[6] Az Abtv. 52. § (1) értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A jogszabályhely (1b) bekezdése alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az alábbiakat: azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza; az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét; az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést; az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit. Az indítványnak továbbá indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével; valamint kifejezett kérelmet kell rögzítenie a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének a tartalmára vonatkozóan.
[7] A határozott kérelem ezen feltételei közül az indítványozó alkotmányjogi panasza csupán hármat teljesít: megjelöli az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést, az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit és kifejezett kérelmet tartalmaz a bírói döntés megsemmisítésére. Nem tartalmazza ugyanakkor az indítvány az indítványozó nyilatkozatát arról, hogy melyik az az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezés, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza. Szintén nem fejtette ki az indítványozó az eljárás megindításának indokait és az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Nem tartalmaz továbbá az indítvány indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.
[8] Az indítvány hiányosságainak a pótlására az Alkotmánybíróság főtitkára 2021. február 5-én kelt levelében, majd az előadó alkotmánybíró 2021. október 21-én kelt végzésében szólította fel az indítványozót. A főtitkár felhívására az indítványozó ugyan határidőben megküldte indítványa kiegészítését, ám az indítvány hiányosságait nem pótolta maradéktalanul. Az előadó alkotmánybíró végzésére az indítványozó nem válaszolt.
[9] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, ha az indokolás hiányosságai miatt a kérelem nem felel meg a határozottság követelményének, illetve nem kapcsolja össze alkotmányjogilag értékelhető módon az Alaptörvény felhívott rendelkezését a sérelmezett döntéssel {3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}.
[10] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján arra a megállapításra jutott, hogy az nem felel meg az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságával szemben támasztott követelményeknek. Ezért az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 52. § (1b) bekezdésére és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés g) és h) pontjaira figyelemmel visszautasította.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Juhász Imre
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |