Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02766/2021
Első irat érkezett: 07/07/2021
.
Az ügy tárgya: A gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 15. § (3) bekezdése és a Kúria K.IV.39.999/2021/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (perbelépés kizártsága gyülekezési ügyben)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 08/23/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Schanda Balázs Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában egyrészt - az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti eljárásban - a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 15. § (3) bekezdése, másrészt - az Abtv. 27. § szerinti eljárásban - a Kúria K.IV.39.999/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó társadalmi szervezet, amely az általa szervezett, 2021. július 24-én megtartani szándékozott felvonulást a Gytv. által lehetővé tett legkorábbi időpontban, 2021. április 25-én 00 óra 01 perckor a gyülekezési hatóságnál személyesen bejelentette. A gyülekezési hatóság a bejelentést - a rendkívüli jogrendben meghatározott esetleges korlátozásoktól függő - feltételt tartalmazó határozatában megtiltotta, azzal, hogy a gyülekezés megtartását érintő korlátozások esetleges módosítása vagy eltörlése a határozat semmisségét jelentő vagy előíró feltételnek minősül. Ezzel párhuzamosan egy politikai párt képviselői és további magánszemélyek azonos időpontra és helyszínre vonatkozóan több gyűlést is bejelentettek ügyfélkapun keresztül, amelyek így a Gytv. 12. § szerinti versengő rendezvénynek minősültek, és amelyek célja - az indítványozó álláspontja és a bejelentők nyilvános nyilatkozatai szerint - kizárólag az indítványozó által szervezett felvonulás megtartásának ellehetetlenítése volt. E versengő bejelentések egyikét a gyülekezési hatóság visszautasította, mivel a bejelentés érkeztetésének időpontja az elektronikus rendszer szerint 2021. április 24-én 23:59:50 volt, vagyis a gyülekezési hatóság szerint azt a bejelntő idő előtt nyújtotta be. A bejelentő a visszautasító végzés ellen keresetet nyújtott be. Az indítványozó ebbe a perbe kívánt belépni, mivel annak kimenetelétől függött, hogy a versengő rendezvények közül az indítványozó vagy a felperes gyűlése élvez-e a Gytv. 12. § (1) bekezdése alapján elsőbbséget a bejelentés időpontjára tekintettel. Az indítványozó Kúriához címzett beadványában egyrészt a perbelépés engedélyezését kérte, másrészt indítványozta, hogy a Kúria egyedi normakontroll indítvánnyal forduljon az Alkotmánybírósághoz a Gytv. 15. § (3) bekezdésében foglalt, perbelépést kizáró rendelkezés alkotmányossági vizsgálata érdekében. A Kúria meghozta ítéletét, amelyben a gyülekezési hatóság visszautasító végzését hatályon kívül helyezte. Az indítványozó kérelmében foglaltakról nem foglal állást, a beadványt ítéletében nem említi.
Az indítványozó álláspontja szerint a Gytv. 15. § (3) bekezdése, amely kizárja a gyülekezési ügyben hozott határozat elleni jogorvoslat körében a perbelépést, a konkrét ügy körülményei között az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében foglalt gyülekezéshez való jogát, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésben foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is sértette, mivel versengő rendezvény szervezőjeként sem volt lehetősége arra, hogy a békés gyülekezéshez való jogát az őt érintő eljárásban érvényesítse. A Kúria ítéletének alaptörvény-ellenességét abban látja, hogy úgy döntött a felperes által bejelentett gyűlés elsőbbségéről, hogy nem vizsgálta annak körülményeit, a visszaélésszerűen tett versengő bejelentéseket figyelmen kívül hagyta, és így az indítványozót elzárta a jogszerűen gyakorolni kívánt békés gyülekezéshez való jogától..
.
Támadott jogi aktus:
    a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 15. § (3) bekezdés
    A Kúria K.IV.39.999/2021/5. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2766_0_2021_Inditvany_anonim.pdfIV_2766_0_2021_Inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3538/2021. (XII. 22.) AB határozat
    .
    Az ABH 2021 tárgymutatója: érintettség (alkotmányjogi panasz eljárásban); gyülekezéshez való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 12/07/2021
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    I. cikk (1) bekezdés
    VIII. cikk (1) bekezdés
    XXVIII. cikk
    XXVIII. cikk (1) bekezdés

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság elutasította a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV.
    törvény (Gytv.) 15. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására
    és megsemmisítésére irányuló indítványt. A támadott rendelkezés szerint a
    gyülekezési hatóság határozata ellen a gyülekezés szervezője által indított
    közigazgatási perben az érdekeltkénti perbelépésnek nincs helye. Az indítvány
    szerint az eljárás alapjául szolgáló ügyben, ahol az indítványozó egy versengő
    rendezvény szervezője volt, a támadott rendelkezés folytán sérült az
    Alaptörvényben foglalt gyülekezéshez való joga, valamint a tisztességes
    eljáráshoz való joga. Az Alkotmánybíróság határozatában kifejtette, hogy a
    közigazgatási perekben a perbelépő érdekeltnek a bíróság a keresetlevelet a
    perbelépési beadványának beérkezését követően kézbesíti, és részére egy
    határidő tűzésével megfelelő időt biztosít, hogy jogi érveit kifejthesse.
    Emellett a perbelépő fél beadványát a peres feleknek is meg kell küldeni. A
    bíróságnak a perbelépés lehetőségéről az ismert érdekeltet értesítenie is kell.
    Ezek alapján látható, hogy a perbelépés lehetősége a Gytv. 15. §-a szerinti
    három napos ügyintézési határidők körében nem értelmezhető, és nem
    kivitelezhető, annak megengedhetősége esetén a határidők tarthatatlanná
    válnának, így végső soron a gyűlés célja lehetetlenülne el. Mindezek alapján
    megállapítható tehát, hogy a Gytv. 15. § (3) bekezdése nem sérti az Alaptörvény
    békés gyülekezéshez való jogát, sőt ezzel ellentétesen, kifejezetten hozzájárul
    annak érvényesüléséhez, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa az indítványt
    elutasította.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.12.07 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3538_2021 AB határozat.pdf3538_2021 AB határozat.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 15. § (3) bekezdése alaptörvény­ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a Kúria K.IV.39.999/2021/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
      I n d o k o l á s
      I.

      [1] 1. Az indítványozó alapítvány jogi képviselőjén (dr. Fazekas Tamás ügyvéd) keresztül az Abtv. 26. § (1) bekezdése, valamint 27. § alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény 15. § (3) bekezdésének, valamint a Kúria K.IV.39.999/2021/5. számú ítéletének az alaptörvény-ellenességét, mivel az az indítvány szerint a hivatkozott törvényi rendelkezés sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdését, a hivatkozott bírósági ítélet pedig ellentétes az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésével.
      [2] A panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozó mint a magyar LMBTQI emberek jogaiért küzdő szervezet évek óta több olyan a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) hatálya alá tartozó rendezvény szervezője, amelynek célja az LMBTQI emberek elfogadottságának előre mozdítása. Ezek közé tartozik a minden év júliusában megrendezésre kerülő Budapest Pride felvonulás (a továbbiakban: felvonulás) is. A 2021-es évben az indítványozó a felvonulást 2021. június 24-ére tervezte, és ennek megfelelően a Gytv. előírásai szerint, a lehető legkorábbi időpontban (3 hónappal a rendelvény előtt) 2021. április 25-én éjfél után pár perccel (0 óra 1 perckor) személyesen bejelentette azt a Budapesti Rendőr-főkapitányságon (a továbbiakban: BRFK), megjelölve abban a felvonulás pontos időpontját, helyszíneit, várható létszámát és célját. A BRFK a bejelentést követően, a bejelentés napján 10 órára személyes egyeztetésre hívta az indítványozó képviselőit, és ott tájékoztatta őket, hogy a veszélyhelyzet idején alkalmazandó védelmi intézkedések második üteméről szóló 484/2020. (XI. 10.) Korm. rendelet 5. §-a szerint jelenleg csak megtiltó határozatot tud hozni, azzal a kitétellel, hogy ha változik a járványhelyzet, és ezzel együtt a szabályozási környezet, akkor a rendezvény korlátozásokkal vagy anélkül megtartható lesz, ezért a tiltó határozat függő hatályú, és kedvező változások esetén az semmisnek tekintendő. A határozatot a BRFK 2021. április 26-án 13 óra 17 perckor hozta.
      [3] Az indítványozó által bejelentett helyszínre és időpontra, az indítványozó bejelentésével szinte egyidőben több magánszemély is bejelentéssel élt (összesen közel 20 különböző bejelentéssel). Az egyik ilyen bejelentést (a rendezvény célja a bejelentés szerint „tiltakozás az LMBTQP propaganda ellen” volt) a kérdéses útvonalra és időpontra 2021. április 24-én 23 óra 59 perckor, ügyfélkapun keresztül tette meg egy az érintett politikai párthoz kötődő magánszemély (a továbbiakban: bejelentő), amelynek a befogadásáról 2021. április 25-én 0 óra 0 perc 3 másodperckor kapott tájékoztatást. A BRFK a bejelentést az időelőttiségére tekintettel (mivel a 2021. ­július 24-ére tervezett rendezvény bejelentésének legkorábbi időpontja a BRFK szerint 2021. április 25-e) visszautasította. A BRFK végzésével szemben a bejelentő közigazgatási per indítására irányuló keresetet nyújtott be a Kúriához, kérve a végzés hatályon kívül helyezését. Az indítványozó – értesülve a bejelentő kereseti kérelméről – beadvánnyal élt a Kúriához, amelyben, mint érdekelt fél (hiszen a kereseti kérelem elbírálásától függött az ő általa bejelentett rendezvény sorsa) kérte, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 20. § (1) bekezdése szerint perbe léphessen. Érvelése szerint az ­általa előadottak figyelembe vétele nélkül az ügy nem dönthető el érdemben.
      [4] A Kúria a bejelentő ügyében tartott közigazgatási perben hozott ítéletében a BRFK végzését hatályon kívül helyezte, az indítványozó perbe lépési beadványával azonban érdemben nem foglalkozott, arra nézve az ítélet rendelkezést nem tartalmazott. A bejelentő kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az elektronikus ügy­intézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 58. § (3) bekezdés b) pontja szerint a szolgáltató általi igazolást kell a benyújtás időpontjának tekinteni, ami pedig már április 25-én történt meg. A Kúria a végzés indokolásában arra a megállapításre jutott, hogy a határidőszámítás általános szabályai szerint, figyelembe véve az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény határidőszámításra vonatkozó rendelkezéseit, a hónapokban meghatározott határidő esetében a határnap mindig a hónap azon napja lesz, amely azonos a határidőszámítás kezdőnapja szerinti naptári nappal. E szerint a kérdéses ügyben a bejelentés legkorábbi napja nem 2021. április 25-e volt, hanem 2021. április 24-e. Erre tekintettel a Kúria elvi éllel rögzítette, hogy a Gytv. 10. § (1) bekezdése szerinti bejelentés megtételére vonatkozó kötelezettség kezdőidőpontja a gyűlést három hónappal megelőző nap, amely a számánál fogva megegyezik a tervezett gyűlés időpontjának napjával. A Kúria ezért a BRFK végzését hatályon kívül helyezte.
      [5] A kúriai ítélet meghozatalát követően a BRFK, az indítványozó ügyében 2021. május 7-én 13 óra 40 perckor új – de rendelkező részét tekintve azonos – határozatot hozott (a 2021. április 26-ai határozatát pedig visszavonta). A BRFK figyelembe vette, hogy a Kúria döntése alapján a bejelentő rendezvénye és az indítványozó gyűlése versengő rendezvénynek minősülnek (ráadásul a bejelentő rendezvénye élvez időbeli elsőbbséget), ezért egyeztetésen kell a kollíziót feloldani. A BRFK az egyeztetésen az indítványozónak részben új útvonalat javasolt, amely a versengést fel tudja oldani. Ez alapján kompromisszumos megoldás született, így az új útvonalara, a korábbi határozattal azonos rendelkező részi határozatot hozott a BRFK.

      [6] 2. Az indítványozó 2021. július 5-én részben a kúriai döntéssel, részben pedig a Gytv. 15. § (3) bekezdésével szemben alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában kérte a kúriai ítéletnek, valamint a Gytv. 15. § (3) bekezdésének a megsemmisítését, mivel álláspontja szerint az ítélet és a Gytv. támadott rendelkezése sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, a Gytv. 15. § (3) bekezdése ­emellett az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével is ellentétes. Az alkotmányjogi panasz indokolása szerint a Gytv. 15. § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenességét elsősorban az okozza, hogy a rendelkezés folytán egy olyan eljárásban vonta meg tőle a Kúria a gyűlés adott helyszínen és időben történő megtartásának elsőségét, amelyen nem vehetett részt. A kúriai ítélet alaptörvény-ellenességét pedig elsősorban abban látja az indítványozó, hogy a kúriai döntés egy olyan gyűlésnek biztosított elsőbbséget, amelynek célja az indítványozó által szervezett felvonulás ellehetetlenítése volt, ezzel pedig sérült az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése. Véleménye szerint a bejelentő (és az ő pártjához kötődő többi személy bejelentésének) célja az volt, hogy a bejelentéssel elsőbbséget szerezve elzárja a felvonulás megtartása elől a közterületet (ez pedig egy közösségi videómegosztó portálon közzétett videóval is alátámasztható). Álláspontja szerint ezen kúriai döntéshez az is hozzájárult, hogy a Gytv. 15. § (3) bekezdése szerint nem volt megengedett számukra a perbelépés, és így a Kúria nem vette figye­lembe érvelésüket (miszerint a bejelentő visszaélésszerű magatartást folytatott). A kúriai ítélet alaptörvény-ellenességét abban is látja, hogy egy olyan eljárásban veszítette el a gyűlés megtartásának elsőbbségét, amelyben nem vehetett részt, és kizártságáról a Kúrai a határozatában nem is rendelkezett.
      [7] A kúriai ítélet alaptörvény-ellenességét elsősorban abban látja, hogy a Kúria nem vette figyelembe, hogy egy olyan gyűlésnek biztosít elsőbbséget, amelynek célja kifejezetten jogsértő, ezáltal az indítványozó Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított jogát szükségtelenül és aránytalanul korlátozta. Álláspontja szerint az is aggályos, hogy a Kúria nem értékelte, hogy a bejelentőhöz kötődő párttól összesen 20 bejelentés érkezett, amely ugyancsak azt támasztja alá, hogy a bejelentés célja a felvonulás ellehetetlenítése volt. A bejelentő tevékenysége visszaélésszerű volt, és a nemzetközi egyezményeket is sértette. Ezáltal a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség helyzete áll fenn.
      [8] A Gytv. 15. § (3) bekezdése véleménye szerint azért tekinthető alaptörvény-ellenesnek, mivel álláspontja szerint versengő rendezvények esetében ezen rendelkezés alkalmazása komoly jogsértést okoz. Ugyanis ezáltal az ilyen eljárásokban rejtve maradnak az ellenérvek, amelyeket feltétlenül figyelembe kellene venni a versengő rendezvények eldöntése érdekében. A konkrét ügyben a perbelépés kizártsága sértette az indítványozó gyülekezéshez való jogát, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát is. Álláspontja szerint nincs ésszerű oka annak, hogy egy versengő rendezvény esetében egy olyan döntés zárja ki az érintett személy jogának érvé­nyesülését, amelyben részt sem vehetett.

      II.

      [9] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:

      „VIII. cikk (1) Mindenkinek joga van a békés gyülekezéshez.”

      „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a ­jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”

      [10] 2. A Gytv. érintett rendelkezései:

      „15. § (2) A gyülekezési hatóság határozata ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat közlésétől számított három napon belül a szervező azt közigazgatási perben megtámadhatja. A kérelemhez csatolni kell a gyülekezési hatóság határozatát. A kérelmet a gyülekezési hatóság három napon belül továbbítja a bírósághoz.
      (3) A (2) bekezdés szerinti perben érdekeltkénti perbelépésnek nincs helye.”

      [11] 3. A Kp. érintett rendelkezése:

      „20. § (1) Akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti vagy a perben hozandó ítélet közvetlenül érintheti, a mások között folyamatban lévő perbe érdekeltként beléphet. A perbe érdekeltként beléphet az is, aki a megelőző eljárásban ügyfélként vett részt.”
      III.

      [12] 1. Az Alkotmánybíróság az indítvány befogadhatósága tekintetében külön vizsgálta az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, valamint az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszok érdemi elbírálhatóságának kérdését.
      [13] Mindenekelőtt azonban az Alkotmánybíróság a két panaszelem közös pontjainak a vizsgálatát végezte el.
      [14] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulhat az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alaptörvény-ellenes jog­szabály alkalmazása folytán az Alaptörvényben biztosított jogának sérelme következett be, és jogorvoslati lehető­ségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [15] Az Abtv. 27. §-a szerint az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indít­ványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

      [16] 1.1. E körben megállapítható, hogy a támadott kúriai ítélet 2021. május 6-án kelt, e határozatot azonban hivatalosan nem kézbesítették az indítványozó részére. Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó 2021. július 5-én nyújtotta be a Kúria útján, tehát határidőben.

      [17] 1.2. Az alkotmányjogi panaszt a kúriai eljárásban követlenül nem érintett személy nyújtotta be, ezért feltétlenül vizsgálni kell az érintettség fennállásának kérdését.
      [18] Az indítványozó érintettségét az alábbiak szerint látta igazoltnak. Az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz tekintetében az indítványozó – véleménye szerint – érintett volt a kúriai eljárásban, hiszen annak eredménye kihatott az általa bejelentett gyűlés adott helyen és időben történő megtarthatóságára [e tekintetben érintettségét az Abtv. 27. § (2) bekezdés c) pontjára alapozta, miszerint éritettnek minősül az a szervezet, amelynek „jogára, kötelezettségére, magatartása jogszerűségére a bíróság döntése kiterjed”]. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerint benyújtott alkotmányjogi panasz tekintetében pedig érintettségét azáltal látja igazoltnak, hogy a Gytv. 15. § (3) bekezdése miatt nem vehetett részt közvetlenül félként a kúriai eljárásban, így jogi ­érveit sem fejthette ki az eljárás során.
      [19] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában már foglalkozott a bírósági eljárásban részt nem vett személy érintettségének kérdésével. A 3075/2017. (IV. 19.) AB végzésében megállapította, hogy amennyiben a perben nem ­szereplő személyek Alaptörvényben biztosított jogaikat a támadott bírósági ítélet közvetlenül sérti, és indítványukban az ítélettel összefüggésben saját Alaptörvényben biztosított jogaik sérelme miatt fordultak az Alkotmánybírósághoz, akkor ezen személyek jogosultnak és érintettnek is tekinthetők {lásd: 3075/2017. (IV. 19.) AB végzés, Indokolás [11]}. Jelen ügyben az indítványozó a Kp. alapján perbelépésre irányuló beadvánnyal élt a Kúriához, a folyamatban lévő ügy kimenetele pedig kihatott az ő ügyére is, az állított sérelem pedig saját Alaptörvényben biztosított jogát érintette, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó mind az Abtv. 26. § (1) bekezdése, mind pedig az Abtv. 27. §-a tekintetébe érintettnek és jogosultnak tekinthető.

      [20] 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panasz elem befogadhatóságának vizsgálatával foglalkozott.
      [21] Az indítványozó indítványában (az Abtv. 27. §-ára nézve) az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésének a sérel­mére hivatkozott. Ennek kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében támasztott – a határozott kérelemre vonatkozó – törvényi feltételeknek. Az indít­vány megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés és 52. § (1b) bekezdés a) pont], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság el­járását. Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. Az indít­vány benyújtását részletesen indokolta, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg a bírói döntés megsemmisítésére nézve [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
      [22] Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
      [23] Az indítványozó a kúriai döntés alaptörvény-ellenességét abban látta, hogy a Kúria nem vette figyelembe, hogy az általa vizsgált BRFK végzés szerinti bejelentés egyetlen célja az általa bejelentett felvonulás ellehetetlenítése volt, ráadásul a bejelentő célja jogellenes volt, ezáltal pedig a kúriai döntés sérti az ő Alaptörvényben biztosított békés gyülekezéshez való jogát.
      [24] A fentiek kapcsán az Alkotmánybíróság az alábbiakat hangsúlyozza: a kúrai eljárás tárgya a bejelentő által szervezett gyűlés tudomásulvételét időelőttisége miatt visszautasító végzés vizsgálata volt. E tekintetben a Kúriá­nak az eljárásban csak arra kellett választ adnia, hogy a bejelentés valóban időelőtti volt-e vagy sem. Az ehhez kapcsolódó törvényértelmezést a Kúria elvégezte, és erre tekintettel helyezte hatályon kívül a BRFK végzését. Az eljárásnak tehát egyáltalán nem volt tárgya annak vizsgálata, hogy a bejelentő által szervezett gyűlésnek mi a tárgya vagy épp a helyszíne. Ezért a Kúriának arra sem kellett választ adnia, hogy ha a bejelentő bejelentése időben történt, akkor az milyen más, az adott helyszínre bejelentett gyűléssel fog versengeni. A perben peres félként csak a BRFK és a bejelentő vett részt. Az indítványozó a Kp. alapján perbe kívánt lépni, amely a Gytv. 15. § (3) bekezdése alapján nem volt lehetséges (ennek vizsgálata azonban az Abtv. 26. § (1) bekezdése sze­rinti panaszelemhez tartozik). A Kúrai ítéletében valóban nem rendelkezett az indítványozó perbelépési beadványának sorsáról, de ennek a kérdésnek a vitatása az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése körében nem lehetséges, az legfeljebb az Alaptörvény XXVIII. cikke körében lenne vizsgálható. Erre azonban az indítványozó nem hivatkozott az Abtv. 27. §-ára alapított indítványa körében, így az határozott kérelem hiányában nem volt vizsgál­ható. A kúriai ítélet kapcsán ezért megállapítható, hogy az közvetlenül nem hatott ki az indítványozó békés gyülekezéshez való jogára, mivel az eljárásnak nem ez volt a tárgya. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panasz esetében nem teljesült az Abtv. 29. §-a szerinti feltétel, ugyanis nem merül fel sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség ­kételye, sem pedig alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés.
      [25] Erre tekintettel az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, visszautasította.

      [26] 3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az indítványnak az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított részét vizsgálta.
      [27] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 26. § (1) bekezdése tekintetében részben megfelel az Abtv.-ben foglalt formai és tartalmi követelményeknek.
      [28] Az alkotmányjogi panasznak az Abtv. 52. § (1b) bekezdése szerint határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó hivatkozást, továbbá megjelöli az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezései mellett a sérelmezett bírói döntést, valamint a vizsgálni kért rendelkezést [Gytv. 15. § (3) bekezdése] is, kérve azok megsemmisítését.

      [29] 3.1. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszában hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére is. Ezen alapjog tekintetében azonban nem adott elő érdemi alkotmányjogi (sőt tulajdonképpen semmilyen önálló) érvelést, arra csak az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése tekintetében utalt. Mindezekre tekintettel megállapítható, hogy az indítvány az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése tekintetében nem felel meg a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek, mivel – az Alkotmány­bíróság következetes gyakorlata szerint – az indokolás hiánya {lásd többek között: 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3245/2016. (XI. 28.) AB végzés, Indokolás [10], [13]} az ügy érdemi elbírálásának akadálya.

      [30] 3.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panasz tekintetében az indítványozó az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére is hivatkozott, mivel álláspontja szerint azért nem tudott érdemben az ügyben jogi nyilatkozatot tenni, mivel a Gytv. 15. § (3) bekezdése kizárja a perbelépésének lehetőségét, ezáltal pedig nem tudott hatni a kúriai döntés tartalmára, amely miatt sérült a gyülekezéshez való joga, hiszen a felvonulást nem tudta az eredeti útvonalon megtartani (arra tekintettel, hogy a bejelentő gyűlése és az indítványozó gyűlése versengő rendezvények lettek, ahol a bejelentő gyűlésének lett időbeli elsőbbsége).
      [31] E tekintetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az ügy az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított békés gyülekezéshez való joggal összefüggésben felveti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, valamint ezzel szoros összefüggésben alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés megválaszolását is. Vizsgálandó kérdés ugyanis, hogy a Gytv. 15. § (3) bekezdésének rendelkezése összhangban áll-e az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésével, vagyis alkotmányosan igazolható-e a gyülekezési ügyekben hozott hatósági határozatok közigazgatási perben történő vizsgálata során kizárni a Kp. 20. §-a szerinti perbelépés lehetőségét.

      [32] 3.3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján, a panasz befogadásáról szóló döntést mellőzve, az Abtv. 26. (1) bekezdésére alapozott indítvány kapcsán, az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában érdemben bírálta el.
      IV.

      [33] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

      [34] 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy jelen ügyben nem arra kellett választ adnia, hogy akár az indítványozó által szervezett felvonulás, akár a bejelentő által szervezett gyűlés a gyülekezési jog oltalma alatt áll-e, vagy épphogy a bejelentő gyűlésének valóban az indítványozó gyűlésének ellehetetlenítése volt-e az egyetlen célja, és ezáltal az visszaélésszerű volt-e. Az Alkotmánybíróságnak ugyanis csak azt kellett vizsgálnia, hogy a gyülekezési ügyekben zajló közigazgatási perekben a Gytv. 15. § (3) bekezdésének, a perbelépést tiltó szabálya összhangban áll-e az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésével.

      [35] 2. Jelen ügy tekintetében fontos kiemelni, hogy a gyülekezési joggal összefüggő eljárásokban általánosan jellemző, hogy azokban rövid eljárási határidőket kell alkalmazni. Ehhez igazodóan például a Gytv. 15. § (2) és (4) bekezdésében három napos határidőket ír elő, (1) bekezdésében pedig kifejezetten úgy rendelkezik, hogy gyülekezési hatóság a határozatát haladéktalanul közli a szervezővel. Erre tekintettel, továbbá a fentiek kapcsán ezért az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta meg, hogy alkotmányosan igazolható-e, hogy a Gytv. rövid eljárási határidőket alkalmaz.

      [36] 2.1. Az Alkotmánybíróság a 13/2013. (VI. 17.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy a negyedik Alaptörvény módosítással hatályon kívül helyezett alkotmánybírósági határozatokban kidolgozott érvek, jogelvek és alkotmányossági összefüggések felhasználhatóak az újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések elbírálásakor is „ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya és szükségesnek mutatkozik azoknak a meg­hozandó döntése indokolásába történő beillesztése” {13/2013. (VI. 17.) AB határozat, Indokolás [32]}. Ezzel összhangban megállapítható, hogy a korábban hatályos Alkotmány a 62. § (1) bekezdésében deklarálta a békés gyülekezéshez való jogot, amelyet az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdése tartalmában hasonlóképpen szabályoz, így a korábbi Alkotmány hatálya alatt meghozott alkotmánybírósági döntések az Alaptörvény hatálya alatt is irányadónak tekinthetőek. Ezt erősített meg az Alkotmánybíróság a 3/2013. (II. 14.) AB határozatában is, amikor kifejtette, hogy a „2011. december 31-éig hatályos Alkotmány 62. § (1) bekezdésében a Magyar Köztársa­ság elismerte a békés gyülekezés jogát és biztosította annak szabad gyakorlását. A 2012. január 1-jétől hatályos Alaptörvény mindenki jogát biztosítja a »békés gyülekezéshez«. Bár az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésének szövege kifejezetten nem követeli meg az államtól, hogy az emberek szabad gyülekezését biztosítsa, ez a kötelezettség az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdéséből következik, ez utóbbi rendelkezés ugyanis minden alapvető (ideértve a gyülekezési) jog védelmét az állam elsőrendű kötelezettségévé teszi. Az állam jogalkotó és jogalkalmazó intézményei tehát kötelesek biztosítani, hogy a gyülekezni kívánók élhessenek az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében foglalt alapvető jogukkal. Az Alkotmánybíróság ezért továbbra is irányadónak tekinti a ko­rábbi határozataiban foglalt gyülekezési szabadsággal kapcsolatos megállapításokat.” {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [38], megerősítette: 3307/2020. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [17]}

      [37] 2.2. Az Alkotmánybíróság a 4/2007. (II. 13.) AB határozatában kimondta, hogy a békés gyülekezés szabadsága a demokratikus társadalom előfeltétele és alapvető értéke. A gyülekezési jog alapján megtartott rendezvények elválaszthatatlanul kapcsolódnak a demokratikus nyilvánosság értékéhez, e rendezvények teszik lehetővé, hogy a polgárok a politikai folyamatot kritikával illessék, tiltakozásukkal befolyásolják. A békés rendezvények a politikai és társadalmi rend, a képviseleti szervek legitimitásának megszilárdítása szempontjából is értéket jelentenek {4/2007. (II. 13.) AB határozat, ABH 2007, 911, 914, megerősítette: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [40], továbbá 30/2015. (X. 15.) AB határozat, Indokolás [26]}.
      [38] A gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeknek tehát magától értetődő sajátossága, hogy azok valamilyen aktuális közéleti eseményre reagálnak (amely azonban nem feltétlenül politikai jellegű), és amelyek ezért sok esetben (sőt az esetek többségében) időben közel esnek ezen eseményhez. Ezért is indokolt pl. az állam gyülekezési joggal összefüggő intézményvédelmi kötelezettségével együtt is, egy gyűlés legkésőbbi bejelentési határidejét legfeljebb 48 órában meghatározni. Ugyancsak ezért indokolt külön is szabályozni a spontán és a sürgős gyűlések eseteit, és azok bejelentési vagy épp be nem jelentési kötelezettségét [lásd többek között: 3307/2020. (VII. 24.) AB határozat]. Ezzel összhangban a gyülekezési jog körében a jogorvoslati határidőket is rövid időtartamban indokolt meghatározni (mind a kereset benyújtását, mind annak elbírálási idejét), ugyanis ennek hiányában az eljárás elhúzódása a gyűlés megtartását is ellehetetlenítheti, ami végső soron a gyülekezéshez való jog sérelmét fogja eredményezni.

      [39] 2.3. Mindezek alapján megállapítható, hogy a gyülekezési joggal összefüggő eljárásokban az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdéséből következően, a békés gyülekezési jog érvényesülése érdekében alkotmányosan igazolható a rövid eljárási határidők alkalmazása.

      [40] 3. Az indítvány által támadott Gytv. 15. § (3) bekezdése a következőképpen fogalmaz: A (2) bekezdés szerinti perben [amely szerint „A gyülekezési hatóság határozata ellen fellebbezésnek helye nincs. A határozat közlésétől számított három napon belül a szervező azt közigazgatási perben megtámadhatja. A kérelemhez csatolni kell a gyülekezési hatóság határozatát. A kérelmet a gyülekezési hatóság három napon belül továbbítja a bírósághoz”] érdekeltkénti perbelépésnek nincs helye. Ez a szabály a Kp. 20. § (1) bekezdése szerinti érdekeltkénti perbelépés szabálya alóli kivételként, különös eljárási szabályként értelmezhető. Ez a különös eljárási szabály zárta ki az indítványozó perbelépését a kúriai eljárásban.
      [41] Az Alkotmánybíróság a IV/2. pontban (Indokolás [35] és köv.) írtak figyelembe vételével a Gytv. 15. § (3) bekezdésével kapcsolatban az alábbiakat hangsúlyozza: a Kp. 20. § (1) bekezdése szerinti perbelépés fő célja, hogy akinek jogát vagy jogos érdekét a vitatott közigazgatási tevékenység közvetlenül érinti vagy a perben hozandó ítélet közvetlenül érintheti, az a perben félként jelenhessen meg és abban érveit a bírósággal ismertethesse. Ennek a jogosultságnak az érvényesítése azonban csak akkor lehetséges, ha a perbelépő érdekeltnek a bíróság a keresetlevelet a perbelépési beadványának beérkezését követően kézbesíti, és részére egy határidő tűzésével megfelelő időt biztosít, hogy jogi érveit kifejthesse [hiszen a Kp. 20. § (2) bekezdése szerint a közigazgatási perben vagy az egyéb közigazgatási bírósági eljárásban az érdekeltet a féllel azonos eljárási jogok illetik meg és azonos kötelezettségek terhelik]. Emellett természetesen a perbelépő fél beadványát a peres feleknek is meg kell küldeni. A Kp. 20. § (4) bekezdése szerint emellett a bíróságnak a perbelépés lehetőségéről az ismert érdekeltet értesítenie is kell. Mindezek alapján látható, hogy a perbelépés lehetősége a Gytv. 15. §-a szerinti három napos ügyintézési határidők körében nem értelmezhető, és nem kivitelezhető, annak megengedhetősége esetén a határidők tarthatatlanná válnának, így végső soron a gyűlés célja lehetetlenülne el (ami a gyülekezéshez való jog sérelmét eredményezné). Különösen igaz ez abban az esetben, ha a Kúria előtt vitatott gyülekezési hatóság határozata (vagy végzése), egy olyan gyűléssel kapcsolatos, amely dinamikus, azaz több helyszín is érint, ezáltal számszakilag sok érdekelt perbelépését tenné lehetővé.
      [42] Mindezek alapján megállapítható tehát, hogy a Gytv. 15. § (3) bekezdése nem sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdését, sőt ezzel ellentétesen, kifejezetten hozzájárul annak érvényesüléséhez.

      [43] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Gytv. 15. § (3) bekezdése nem ellentétes az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésével, ezért erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított alkotmányjogi panaszt elutasította.

          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Schanda Balázs s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          Dr. Handó Tünde
          s. k.,
          alkotmánybíró helyett

          Dr. Schanda Balázs s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró




          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          07/07/2021
          .
          Number of the Decision:
          .
          3538/2021. (XII. 22.)
          Date of the decision:
          .
          12/07/2021
          Summary:
          The Constitutional Court rejected the motion aimed at establishing that section 15 (3) of the Act LV of 2018 on the Right of Assembly is in conflict with the Fundamental Law and its annulment. Under the contested provision, there is no right of intervention in the action by an interested party in an administrative action brought by the organiser of an assembly against the decision of the assembly authority. According to the motion, in the case underlying the proceedings, where the petitioner was the organiser of a competing event, the challenged provision resulted in violating his right of assembly under the Fundamental Law and his right to a fair trial. In its decision, the Constitutional Court explained that in administrative proceedings, the court serves the statement of claim on the intervening interested party after receiving their statement of intervention and allows them sufficient time to present their legal arguments by setting a time limit. In addition, the submissions of the intervening party must also be sent to the parties to the litigation. The court must also notify the known interested party of the possibility to intervene. On the basis of the above, it is evident that the possibility of intervening in the action within the three-day time limits for the administration of the case under section 15 of the Act on the Right of Assembly would neither be reasonable nor feasible, and if it was permissible, the time limits would become untenable, thus ultimately rendering the purpose of the assembly impossible. On the basis of all the above, the conclusion is that section 15 (3) of the Act on the Right of Assembly does not violate the right to peaceful assembly enshrined in the Fundamental Law, indeed, contrary to this, it expressly contributes to its enforcement, and therefore the panel of the Constitutional Court rejected the motion.
          .
          .