Ügyszám: IV/02704/2012
.
Első irat érkezett: 03/30/2012
.
Az ügy tárgya: közvetlen panasz az adathozzáférésre vonatkozó egyes jogszabályi rendelkezésekkel szemben
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (2) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíró: Lévay Miklós Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.), a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Szabs.), a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.), az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (Eht.), és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) egyes rendelkezéseinek megsemmisítését, illetve e rendelkezésekkel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenes helyzet megállapítását kéri.
A Be., a Szbs., a Tpvt. és a Vht. támadott rendelkezései lehetővé teszik, hogy a hatóságok az eljárásuk alapjául szolgáló tényállás felderítéséhez, illetve az eljárás lefolytatásához kapcsolódóan meghatározott adatok szolgáltatására kötelezzék a távközlési szolgáltatót. Kifogásolja, hogy ezen jogszabályok úgy korlátozzák az érintettek információs önrendelkezési jogát, hogy közben nem határozzák meg pontosan, hogy a hatóságok az egyes személyek, szervezetek mely adatait, milyen célból kérhetik. Álláspontja szerint az alapjog-korlátozás nem felel meg a szükségesség-arányosság követelményeinek. Véleménye szerint a szolgáltató az Eht. alapján megőrzött előfizetői és hívásforgalmi adatokat nem továbbíthatja a hatóságoknak egy más célon alapuló adatkezelés érdekében. Kifogásolja, hogy amennyiben a szolgáltató a bíróság, ügyészség, nyomozó hatóság kérésére a kért adatokat nem továbbítja, a Be. alapján ezen szervek szabadon dönthetnek az adatok (adathordozók) lefoglalásáról. Az érintett személyek jogorvoslathoz való jogát sérti, hogy az előfizetők nem élhetnek jogorvoslattal a hatóság adatigénylése ellen, és a szolgáltató jogorvoslathoz való jogát a tekintetben, hogy az indokolatlan hatósági adatkérés ellen nem terjeszthetnek elő jogorvoslatot.
A szolgáltató tulajdonhoz való jogának sérelmére is hivatkozik, mivel a hatósági adatkérések teljesítése több millió forint éves kiadást jelent a szolgáltatónak, ugyanakkor nem igazolható a bűnügyek felderítési arányának kiugró növekedése a hírközlési adatok révén.
Végül hivatkozik arra, hogy a szabályozás ellentétes az európai uniós irányelvvel, mivel nemcsak a súlyos bűncselekmények esetén, hanem igen tág körben biztosítja a hatóságoknak a személyes adatokhoz való hozzáférés lehetőségét. .
.
Támadott jogi aktus:
    a büntetőeljárásról szóló1998. évi XIX. törvény 71. § (1) bekezdés,
    71. § (3) bekezdés,
    151. § (2) bekezdés,
    178/A. § (1) bekezdés,
    a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 83. § (1) bekezdés
    a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló1996. évi LVII. törvény 65. § (3), (7) bekezdés
    Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. számú törvény 157. § (10) bekezdés, 159/A. § (1-3) bekezdés
    A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. számú törvény 47. § (1-2) bekezdés
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (1) bekezdés
I. cikk (2) bekezdés
I. cikk (3) bekezdés
V. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés

.

A határozat száma: 3271/2012. (X. 4.) AB végzés

ABH oldalszáma: 2012/1666
.
Az ABH 2012 tárgymutatója: mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség

A határozat kelte: Budapest, 09/25/2012
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2012.09.25 10:00:00 3. öttagú tanács
.
A határozat szövege:
.
A határozat szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 71. § (1) és (3) bekezdése, 151. § (2) bekezdése, 178/A. § (1) bekezdése, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 83. § (1) bekezdés c) pontja, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 65. § (3) és (7) bekezdése, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 157. § (1) bekezdése, valamint 159/A. § (1)–(3) bekezdése, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 47. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s

[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 71. § (3) és 73. § (1) bekezdése szerinti eljárásban alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybírósághoz.
[2] Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 71. § (1) és (3) bekezdése, 151. § (2) bekezdése, 178/A. § (1) bekezdése, a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 83. § (1) bekezdés c) pontja, a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 65. § (3) és (7) bekezdése, az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 157. § (1) bekezdése, valamint 159/A. § (1)–(3) bekezdése, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 47. § (1) és (2) bekezdése tekintetében kérte megállapítani – elsődlegesen – a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet.
[3] Indítványa anyagi jogi alapjául az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése szerinti személyes adatok védelméhez való jog, a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog és a XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való jog sérelmét jelölte meg.
[4] Érdemi okfejtésében előadta, hogy az általa felsorolt jogszabályok rendelkezései a különböző hatóságoknak konkrét ügyekben lehetővé teszik, hogy tőle, mint távközlési szervtől személyes adatokat igényeljenek, de az adatszolgáltatás költségei teljes egészében rá hárulnak, tehát nem valósul meg az arányos közteherviselés. „A súlypont a jogalkalmazók tevékenységének teljes elősegítésére tolódik (…)”. Hivatkozott még arra is, hogy neki, mint adatszolgáltatónak nem állnak rendelkezésre a hatóságokkal szemben megfelelő jogvédelmi eszközök, mert nem állapíthatók meg a hatóságok adatigénylésének konkrét feladatokhoz kapcsolt korlátai, s így nem védekezhet a szükségtelen költségek felmerülése ellen. A Be. és az Eht. esetében kiemelte, hogy a büntető ügyben az adatkérés elhárításakor a hatóságoknak joguk van kényszerintézkedés (lefoglalás) alkalmazására, illetve rendbírság kiszabására, s az adatszolgáltatónak jogorvoslatot csak ezzel szemben (és nem az adatkéréssel vagy annak terjedelmével szemben) van módja előterjeszteni.
[5] További érvelése szerint a jogalkotó nem dolgozta ki azokat a garanciákat, amelyek az adatigénylést a szükségesség, arányosság keretei között tartanák, s ezzel sérül az adatalanyok információs önrendelkezéshez való joga (személyes adatok védelméhez való jog sérelme). Ebben a körben a közreműködését igénylő egyes konkrét ügyekben eljáró hatóságok gyakorlatának kritikáját hívta fel érvei alátámasztására. Álláspontja szerint a személyes adatok védelméhez való jog sérelmét fokozza, hogy az adatalanyok nincsenek tisztában azzal sem, hogy a távközlési társaság milyen adatokat kezel, az adatszolgáltatás terjedelmét pedig előzetesen nem ismerhetik, illetve egyes esetekben a törvények – általa egyébként meg nem támadott rendelkezései – ezt ki is zárják.

[6] 2. Az alkotmányjogi panasz nem fogadható be, mert nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti tartalmi, illetve az 52. § (1) bekezdése szerinti, az indítványokkal szemben támasztott formai követelményeknek.
[7] Az Alkotmánybíróság előtt kezdeményezhető eljárások fajtáit, s az annak során alkalmazható jogkövetkezményeket az Abtv. II. fejezetének 6–12. pontjai pontosan megállapítják. Ezek között a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítására vonatkozó kezdeményezés nem szerepel, így annak előterjesztésére az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti eljárásban sincs mód.
[8] Mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség vonatkozásában az Abtv. 46. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezt az Alkotmánybíróság kizárólag hatáskörei gyakorlása során folytatott eljárásban alkalmazhatja. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó eljárások kezdeményezése tehát nem alapulhat azon, hogy azok kizártsága esetén a testület kizárólag a csatlakozó jogkörében kezdeményezett jogkörében járjon el. Amennyiben tehát az Abtv. rendelkezései az egyéb – az egyes indítványozókra vonatkozóan a fentebb említett hatásköri listán alapuló kezdeményezést nem alapozzák meg – az Alkotmánybíróság az indítványt nem értékelheti át oly módon, hogy kizárólag csatlakozó hatáskörében az Abtv. 46. §-a alapján járjon el.
[9] Alkotmányjogi panasz keretében az indítványozónak kizárólag a támadott rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, illetve az alaptörvény-ellenes bírósági határozat megsemmisítésének kezdeményezésére van joga. Erre vonatkozóan az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ezeknek a feltételeknek az alkotmányjogi panasz nem felel meg, ezért azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a, az Ügyrend 5. § (1)–(2) bekezdése alapján tanácsban eljárva – az Abtv. 56. § (3) bekezdése és az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

    Dr. Bihari Mihály s. k.,
    tanácsvezető alkotmánybíró
    .
    Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Lévay Miklós s. k.,
    előadó alkotmánybíró
    Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
    alkotmánybíró

    Dr. Szalay Péter s. k.,
    alkotmánybíró

    .