A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.X.10.031/2020/8. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó – jogi képviselője (dr. Balázs Ildikó főtitkár; Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete) útján – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Alkotmányjogi panaszában a Kúria Mfv.X.10.031/2020/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte a Kecskeméti Törvényszék 6.Mf.21.126/2019/6. számú ítéletére és a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 11.M.230/2017/54. számú ítéletére is kiterjedő hatállyal. Az indítványozó kérte továbbá a Kúria támadott ítélete végrehajtásának felfüggesztését is.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában előadta, hogy 2016. március 21-től munkaviszonya állt fenn az alapper alperesével. Az alperes munkáltató 2017. május 10-én kelt felmondásával az indítványozó munkaviszonyát 30 napos felmondási idővel, 2017. június 9-ével megszüntette. A munkáltató a felmondását a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 66. § (2) bekezdése szerint az indítványozó munkaviszonnyal összefüggő képességére és magatartására alapította. Ezt követően az indítványozó munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítása, valamint az elmaradt jövedelme és járulékai megfizetése iránt munkaügyi pert indított a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon. A bíróság a támadott elsőfokú ítéletben az indítványozó keresetét elutasította. Az ítélet ellen mind a felperes, mind az alperes fellebbezést nyújtott be, aminek nyomán a másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék az elsőfokú ítéletet annak főtárgyát illetően helybenhagyta, az alperes részére fizetendő perköltség összegét pedig – azt jelentősen megemelve – megváltoztatta. A Kúria a felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletével a Kecskeméti Törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta.
[3] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az alapperben hozott bírói döntések felülvizsgálatát kérte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga sérelmére hivatkozva. Állítása szerint az eljáró bíróságok nem foglalkoztak azzal a lényeges ténnyel, hogy munkaköri leírást a munkáltató alperes nem adott a számára (és ezt a lényeges tényt az alperes nem is vitatta az eljárás során), s ennélfogva „nem volt semmifajta okirati bizonyíték az eljárásban, mely alapján indítványozó tevékenysége, a munkára való alkalmassága, képessége vizsgálható lett volna”. Sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok „egyáltalán nem értékelték azt a tényt”, és „ennek magyarázatát sem adták ítéleteik indokolásában”, hogy a munkáltató az indítványozó oktatását nem kielégítően biztosította, melyre pedig az indítványozó az eljárás folyamán többször is hivatkozott. Álláspontja szerint a tisztességes eljáráshoz való joga alapján az eljáró bíróság az eljárási törvényeknek megfelelően köteles lett volna a fentiekkel kapcsolatban számot adni döntésének indokairól, azonban ezt szerinte sem az elsőfokon, sem a másodfokon eljáró bíróság, sem a Kúria nem tett meg.
[4] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[5] Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett kúriai végzéssel zárult ügyben felperes volt, számára hátrányos döntés született, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. A magánszemély kérelmező ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[6] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben előterjesztett panaszában (a Kúria ítéletének kézbesítése az indítványozó jogi képviselője részére 2021. február 24-én történt, az indítványozó alkotmányjogi panaszát 2021. március 26-án elektronikus úton nyújtotta be) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai ítéletet, illetve az ügy érdemében hozott ítéleteket támadta.
[7] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[8] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott ítéletét, továbbá az első- és másodfokon hozott ítéleteket is támadta. Az indítványozó a Kúria ítélete és a támadott ítéletek kapcsán is egyaránt azért kérte az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes bírósági eljáráshoz való joga sérelmének megállapítását, mert munkaviszonya jogellenes megszüntetésének megállapítása, valamint az elmaradt jövedelme és járulékai megfizetése iránt indított munkaügyi perben úgy vélte, hogy az eljáró bíróságok nem folytattak megfelelő bizonyítási eljárást, illetve a döntéseiket nem megfelelően indokolták.
[9] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ából következően nem tekinthető általános felülbírálati fórumnak, és valójában e hatásköre is – az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának védelmén keresztül – az Alaptörvény védelmét biztosítja [Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdés]. A rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések ezért önmagukban nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
[10] Az Alkotmánybíróság jogköre az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. § (1) bekezdése értelmében arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Következésképpen a bizonyítékok bírói mérlegelésének és a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem rendelkezik hatáskörrel {lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}. Az alkotmányjogi panaszban foglalt érvek alapján nem állapítható meg, hogy a támadott bírói döntésekkel kapcsolatban az Abtv. 29. §-ában szereplő feltételek fennállnak.
[11] 3. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem tett eleget a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította. Az Abtv. 61. §-a szerinti döntésre irányuló kérelemről (a bírói döntés végrehajtásának felfüggesztésére felhívás) nem volt indokolt dönteni.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |