English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00420/2021
Első irat érkezett: 02/22/2021
.
Az ügy tárgya: A Gyulai Törvényszék 3.Bpkf.434/2020/4. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (feltételes szabadság lehetőségéből kizárás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 05/12/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Gyulai Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 11.F.207/2020/7. számú végzése és a Gyulai Törvényszék 3.Bpkf.434/2020/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az első fokon eljáró bíróság végzésével az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárta. A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a végzések sértik az emberi méltósághoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a bíróságok a feltételes szabadságból kizárásról hozott döntésüknél nem vették figyelembe, hogy önhibáján kívül nem tudott eleget tenni a büntetés-végrehajtási intézet felhívásának. Nézete szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, mert a feltételes szabadság kizárása tárgyában eljárt bírák ügyében nem voltak pártatlanok. Álláspontja szerint sérült továbbá a védelemhez való joga, mert az elsőfokú végzést, valamint a másodfokú tárgyalás időpontjáról szóló értesítést késve kapta meg, így nem volt lehetősége a védelemre való felkészülésre..
.
Támadott jogi aktus:
    a Gyulai Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 11.F.207/2020/7. számú végzése és a Gyulai Törvényszék 3.Bpkf.434/2020/4. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
II. cikk
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (3) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_420_3_2021_Indkieg.anonim.pdfIV_420_3_2021_Indkieg.anonim.pdfIV_420_0_2021_Inditvany.anonim.pdfIV_420_0_2021_Inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3473/2021. (XI. 12.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/26/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.10.26 9:30:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3473_2021 AB végzés.pdf3473_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.434/2020/4. számú végzése és a Gyulai Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 11.F.207/2020/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, melyben a ­Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.434/2020/4. számú végzése és a Gyulai Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 11.F.207/2020/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

      [2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – a következőképpen foglalható össze.
      [3] A Gyulai Törvényszék a 2017. augusztus 23-án kelt, 13.Beü.273/2017/4. számú és a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bpkf.III.616/2017/2. számú, 2017. október 25-én jogerős összbüntetési ítéletével a ­Békéscsabai Járásbíróság 2016. május 24-én kelt, 11.B.108/2015/113. számú és a Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 9.Bf.336/2016/29. számú, 2017. február 20-án jogerős ítéletével kiszabott 1 év börtönbüntetést és a Gyulai Törvényszék 2016. március 23-án kelt, 13.B.102/2015/120. számú és a Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Bf.I.473/2016/57. számú, 2017. június 16-án jogerős ítéletével kiszabott 3 év 6 hónap börtönbüntetést összbüntetésbe foglalta, az összbüntetés tartamát 3 év 10 hónapban állapítva meg.
      [4] A Gyulai Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja az indítványozót a meghallgatását követően a 11.F.207/2020/7. számú végzésével a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárta. Indokolásának lényege szerint, mivel az indítványozó az ismert címein a büntetés letöltésének megkezdésére vonatkozó felhívást nem vette át, bejelentett lakcímén nem tartózkodott, és nem tett eleget a büntetések, intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 8. § (3) bekezdésében előírt, lakcímben történő változás bejelentésére vonatkozó kötelességének sem, ellene elfogatóparancs kibocsátása vált szükségessé, emiatt a Bv. tv. 87. § (1) bekezdése alapján ki kell zárni a feltételes szabadság kedvezményéből. A Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.434/2020/4. számú végzésével – tanácsülésen – az elsőfokú végzést helyes indokainál fogva helybenhagyta.

      [5] 3. Az indítványozó – hiánypótlásra történt felhívását követően kiegészített – alkotmányjogi panaszában a Gyulai Törvényszék mint másodfokú bíróság 3.Bpkf.434/2020/4. számú végzése és a Gyulai Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 11.F.207/2020/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azokat ellentétesnek tartja az Alaptörvény II. cikkével, valamint XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésével.
      [6] Az indítványozó az Alaptörvény II. cikkében rögzített emberi méltósághoz való jog sérelmét az alábbiak szerint állította. Álláspontja szerint a bíróság nem vette figyelembe, hogy a büntetés letöltésének megkezdésére vonatkozó felhívást a meghatalmazottja vette át, de nem adta át részére, arról nem is tájékoztatta, így önhibáján kívül nem tudott eleget tenni a büntetés-végrehajtási intézet felhívásának. Az emiatt történő kizárása a feltételes szabadság kedvezményéből sérti az emberi méltóságát, a bíróság döntése számára mentális szenvedést okozott, szorongása és kisebbrendűségi komplexusa alakult ki, megalázva és lealacsonyítva érezte magát. A bíróság eljárása az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata szerint alkalmas az embertelen és megalázó ­bánásmód megállapítására. Ezen alapjog sérelme kapcsán hivatkozott továbbá a 23/1990. (X. 31.) AB határozatban és a 144/2008. (XI. 26.) AB határozatban foglaltakra is.
      [7] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog egyik részkövetelményének – a bírói pártatlanságnak – sérelmét arra alapította, hogy a feltételes szabadságra bocsátásáról döntő bírók korábban már eljártak vele szemben, így álláspontja szerint tőlük az ügy elfogulatlan és pártatlan megítélése nem volt elvárható.
      [8] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez való jog sérelme kapcsán pedig arra hivatkozott, hogy a másodfokú tárgyalás (tanácsülés) időpontjáról szóló értesítést késve vette át, emiatt nem volt kellő ideje a fellebbezésre történő felkészülésre, így nem volt lehetősége a 25/1991. (V. 18.) AB határozatban is részletezett védelemhez való jog érvényesítésére.

      [9] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.

      [10] 4.1. Az Alkotmánybíróság elsőként a panasz határidőben való érkezését vizsgálva megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint határidőben nyújtotta be.

      [11] 4.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.

      [12] 4.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmány­jogi panasz – az Alaptörvény II. cikke és a XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdése vonatkozásában – az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
      [13] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozót a panasszal támadott ügyben a bíróság – elítéltként – a feltételes szabadság kedvezményéből kizárta. Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem állt fenn.
      [14] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként jelöli meg, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
      [15] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor {lásd például: 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}.
      [16] Az indítványozó panaszában a bíróságok eljárását jogszabálysértésekre hivatkozással kifogásolta, azt állítva, hogy azok súlyuknál fogva az Alaptörvényben biztosított jogainak sérelmével jártak. Ezzel szemben az általa részletesen kifejtettek alapján az állapítható meg, hogy a panaszában írtakat az eljáró bíróságok a határozataik meghozatala során figyelembe vették.
      [17] Az Alaptörvény II. cikke kapcsán előadott jogsérelem vonatkozásában megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó az első fokon eljáró bíróság előtti meghallgatásán tett nyilatkozatai merőben eltérnek a panaszában előadottaktól, és az ott elmondottakat támasztják alá az ügy iratai is a büntetés letöltésének megkezdésére vonatkozó felhívás kézbesítését illetően. A panasszal támadott határozatot első fokon meghozó bíróság részletes indokolásából kitűnően az indítványozó az önhibáját ténybelileg el is ismerte.
      [18] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében írt alapjog panaszolt megsértése kapcsán kiemelendő, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 14. §-a nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely az alapügy(ek)ben eljáró bírót a büntetés-végrehajtás során folytatandó eljárásokból és a döntések meghozatalából kizárná (abszolút kizárási ok).
      [19] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (3) bekezdésében biztosított védelemhez való jog sérelme kapcsán pedig arra szükséges rámutatni, hogy az indítványozó által támadott másodfokú határozatot a bíróság a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja alapján tanácsülésen hozta meg, a (4) bekezdés szerint tájékoztatta az indítványozót a tanácsülés kitűzéséről, a tanács összetételéről és a tanácsülés időpontjáról. Az indítványozó a fenti értesítést valóban késve – a tanácsülést követően – vette át, azonban ez a késedelem az ügy eldöntését érdemben nem befolyásolta. Ennek kapcsán megjegyzendő az is, hogy az első fokon eljáró bíróság előtti meghallgatásán az indítványozó nyomban fellebbezést jelentett be a határozat ellen, amelyet szűkszavúan indokolt, álláspontjának kifejtésére, a védelmére szolgáló tények kifejtésére a másodfokon eljáró bíróság határozatának meghozataláig lett volna lehetősége, ezzel azonban nem élt.

      [20] 5. Az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, figyelembe véve az eljáró bíróságok végzésében kifejtett indokolását, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
      [21] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Handó Tünde s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Schanda Balázs s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Pokol Béla

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Márki Zoltán s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          előadó alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/22/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. 3.Bpkf.434/2020/4 of the Gyula Regional Court (exclusion of release on parole)
          Number of the Decision:
          .
          3473/2021. (XI. 12.)
          Date of the decision:
          .
          10/26/2021
          .
          .