A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pkf.23.696/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó jogi képviselővel eljárva – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján – 2014. május 19-én alkotmányjogi panasz indítványt nyújtott be a Budaörsi Járásbíróság útján az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pkf.23.696/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, hivatkozva az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, XIII. cikk (1) bekezdésére és XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére.
[2] Az Alkotmánybíróság főtitkára 2014. május 23-án kelt levelében tájékoztatta az indítványozót, hogy nem terjesztett elő az Abtv. 52. § (1) bekezdésének megfelelő határozott kérelmet, mivel nem indokolta meg kellően, hogy a támadott ítélet miért és mennyiben sérti az Alaptörvényben biztosított jogait. Az indítványozó 2014. július 2-án eredeti beadványát kiegészítve továbbra is kérte a támadott végzés megsemmisítését. Az indítványozó kifejtette, a támadott végzés jogi indokolás nélkül legitimálja a végrehajtó – álláspontja szerint indokolatlanul magas – költségigényét. A jogsérelem oka, hogy a végrehajtási eljárás érdemi befejezésének nem minősülő, de ügyviteli befejezésként figyelembe vett szüneteléséhez is kapcsolódik végrehajtói díjigény. A támadott végzés a jogállami jogbiztonságot sérti az indítványozó szerint, mert a bírósági határozatot nem látták el kellő jogi indokolással, csak az irányadó bírósági joggyakorlatra támasztották azt. A tulajdonhoz való jog amiatt sérül, mert a végrehajtást kérőt terhelik olyan költségek megfizetésével, amelyek várhatóan nem fognak megtérülni. A tisztességes ügyintéséhez való jog sérelmét pedig abban látja az indítványozó, hogy a végrehajtó által elvégzett munka illetve az annak fejében felszámított díj egyáltalán nem állnak arányban egymással.
[3] 2.1. Az Alkotmánybíróság az indítványozónak a felhívás folytán kiegészített indítványát megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatósága feltételeinek fennállása szempontjából, és megállapította, hogy az indítványozó érintettsége az ügyben fennállt, tekintettel arra, hogy a végrehajtási eljárásban végrehajtást kérőként szerepelt.
[4] Az indítványozó a Budapest Környéki Törvényszék 2.Pkf.23.696/2013/2. számú végzését támadta, amely helyben hagyta az elsőfokú, a végrehajtói díjjegyzék ellen emelt végrehajtási kifogást elutasító végzést. Az indítványozó jogi képviselője a támadott végzést 2014. március 4-én vette kézhez, alkotmányjogi panaszának előterjesztésére az Abtv.-ben előírt hatvan napos határidő utolsó napja 2014. május 3-ára, szombatra esett. Az indítványozó a panaszát 2014. május 5-én, a határidő lejártát követő első munkanapon adta ajánlott küldeményként postára, amely így határidőben benyújtottnak minősül. Az indítványozó a jogerős végzés megsemmisítését kérte alkotmányjogi panaszában [Abtv. 27. §], felülvizsgálati eljárás nincsen folyamatban.
[5] Az Abtv. 27. §-a szerint alkotmányjogi panaszt csak az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés ellen lehet előterjeszteni. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az olyan alkotmányjogi panaszt, amelyet nem ilyen határozattal szemben kezdeményeztek {3179/2013. (X. 9.) AB végzés (a továbbiakban: ABv.), Indokolás [9]}. Az Alkotmánybíróság vizsgálta, hogy az indítványozó olyan határozattal szemben terjesztette-e elő alkotmányjogi panaszát, amely ellen annak helye lehet. A végrehajtási eljárás során hozott, a végrehajtási kifogást elbíráló végzés bár általánosságban nem kifogásolható alkotmányjogi panasz útján, az Alkotmánybíróság nem zárkózott el az olyan végrehajtási kifogást elbíráló végzés alkotmányossági felülvizsgálatától, amely az ügy befejezését jelenti {Abv, Indokolás [9]}. Mivel jelen ügyben az indítványozó éppen azt kifogásolja, hogy a végrehajtási eljárás ügyviteli befejezéséhez díjigény kapcsolódik, az Alkotmánybíróság a támadott határozatot, amely a szüneteléssel ügyviteli szempontból befejezett végrehajtási eljárás díjvonzatának törvényességét vizsgálta, olyannak tekintette, amely alkotmányjogi panasszal támadható.
[6] Az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdése értelmében Magyarország független, demokratikus jogállam. A jogállamiság (és az annak részét képező jogbiztonság) elvéből eredően olyan típusú jogok sérelmére alapítható alkotmányjogi panasz, mint a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás tilalma {3062/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [86]–[91], 3041/2014. (III. 13.) AB végzés, Indokolás [22]}. Az indítványozó azonban nem ilyen értelemben állította, hogy a törvényszéki végzés ellentétes a B) cikk (1) bekezdésével, ezért az indítványnak a B) cikk (1) bekezdésén alapuló része nem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában előírt feltételt.
[7] Az Alaptörvény XXIV. cikke a közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozóan fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, a bíróság hatáskörébe tartozó jogorvoslati eljárás során ezért ezen alapjoggal összefüggő sérelme az indítványozónak elvileg sem keletkezhetett {ABv., Indokolás [6]}. Az indítvány az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése tekintetében sem elégíti ki az Abtv. 27. §-ában előírt feltételt.
[8] 2.2. Az Abtv. 56. §-a szerint az Alkotmánybíróság tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, így mindenekelőtt azt, hogy az indítvány megfelel-e az Abtv. 29. §-a szerinti feltételeknek, amely szerint „Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.” Jelen esetben az Alkotmánybíróság nem talált olyan körülményt, amely e feltétel meglétét alátámasztaná.
[9] Az indítványozó a még vizsgálandó, az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdéséhez kapcsolódó érvelése szerint „a tulajdonhoz való jogban benne rejlik egyszersmind a személyek jogos igényeinek védelme is, vagyis hogy mindenki szabadon érvényesíthesse az őt jogszerűen megillető igényeit”. Ezzel szemben az Alkotmánybíróság a 3387/2012. (XII. 30.) AB végzésben {Indokolás [16]} megállapította: „Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az alkotmányos tulajdonvédelem a meglévő tulajdonra vonatkozik, a tulajdonhoz való jog nem biztosít jogot a tulajdonszerzésre [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 201.].” {L. így még: 3021/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [14]}. Az Alaptörvény téves értelmezése miatt az alkotmányjogi panasz vizsgálatára e körben sem volt törvényes lehetőség.
[10] Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján – teljes egészében visszautasította.
Dr. Kiss László s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
alkotmánybíró |
. |