English
	Hungarian

Ügyszám: .	1053/B/1993
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 17/1994. (III. 29.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1994/84 .

A döntés kelte: Budapest, 03/21/1994 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az   Alkotmánybíróság   jogszabály   alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő                        határozatot : Az  Alkotmánybíróság  az  állampolgári  jogok  országgyűlési biztosáról szóló  1993. évi LIX. törvény 29. §. (1) bekezdés f)  pontjának   "-  kivéve   a  bíróságot   -"   szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására  irányuló indítványt és e  jogszabályi rendelkezés megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja. Az  Alkotmánybíróság   határozatát   a   Magyar   Közlönyben közzéteszi.                          Indokolás                              I. Az indítványozó  indítványában annak  megállapítását  kérte, hogy az  állampolgári jogok  országgyűlési biztosáról  szóló 1993. évi  LIX. törvény  ( a továbbiakban :  törvény ) 29. § (1)  bekezdésének   f)  pontja   alkotmányellenes,  mert   e rendelkezés a  törvény  alkalmazását  tekintve  a  "hatóság" fogalmából, így  a parlamenti  biztos vizsgálati  jogköréből is, kiveszi  a bíróságokat. A támadott rendelkezés szerint : "E törvény  alkalmazásában hatóság :  az igazságügyi szerv - kivéve a bíróságot -". Az indítványozó  álláspontja szerint  a kifogásolt  törvényi rendelkezés  sérti  az  Alkotmány  57.  §  (1)  bekezdésében meghatározott pártatlan bírósági eljáráshoz való alkotmányos jogot, és  az 57.  § (5)  bekezdése szerinti  jogorvoslathoz való jogot  is. A sérelmezett rendelkezés ellentétes továbbá az alapjogi  korlátozás  feltételét  meghatározó  8.  §  (2) bekezdésével. Véleménye  szerint  az  Alkotmány  64.  §-ában meghatározott panaszjog  sérelme  ugyancsak  megállapítható. Eszerint ugyanis  a Magyar  Köztársaságban mindenkinek  joga van arra,  hogy egyedül  vagy  másokkal  együttesen  írásban kérelmet vagy  panaszt terjesszen  az illetékes állami szerv elé.                             II. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta. 1. Az  Alkotmánybíróság már  több határozatában értelmezte a hatalmi ágak  elválasztásának, ezen  belül a  bírói  hatalom függetlenségének  az   Alkotmány  50.  §-ában  meghatározott természetét és  garanciális tartalmát [ 53/1991. (X. 31.) AB (  ABH   1991,  266.  )  ,  38/1993.  (VI.  11.)  AB  (  ABK júniusjúlius, 268.  ) határozatok  ] .  Az  Alkotmánybíróság értelmezésében a  hatalmi ágak  elválasztásának  alkotmányos szerkezetében a  bírói hatalom  függetlenségének kitüntetett szerepe van.  A bírói  hatalom legfőbb  sajátossága a  másik két, "politikai"  jellegű hatalmi  ággal szemben ugyanis az, hogy állandó és semleges. Ezt a semlegességet fogalmazza meg az Alkotmány  50. § (3) bekezdése annak kimondásával, hogy a bírák függetlenek  és csak  a törvénynek  vannak alávetve. A bíróságok     tehát      nincsenek      olyan      kölcsönös meghatározottságban és  függőségben a  többi hatalmi  ágtól, mint amilyenben azok egymás között vannak. A  hatályos   Alkotmány  által   létrehozott   parlamentáris kormányzati  rendszerben   ugyanis  a   törvényhozói  és   a végrehajtó hatalom  is egymástól  szervezetileg  elválasztva működnek   ugyan,   ám   a   politikai   akaratképzésnek   e parlamentáris szerkezetében  a törvényhozó  és a  végrehajtó hatalom   elválasztása    a   hatalommegosztás   elméletének klasszikus formájához  képest szükségképpen mindig részleges és  viszonylagos.   A  törvényhozó   és  végrehajtó  hatalom elválasztása ma  lényegében a hatáskörök megosztását jelenti a  parlament   és  a   kormány   között,   amelyek   azonban politikailag egymással rendszerint összefonódnak. Ahogy erre az Alkotmánybíróság  a már hivatkozott 38/1993. (VI. 11.) AB ( ABK 1993. júniusjúlius, 268. ) határozatában rámutatott, a mai  parlamentáris   rendszerekben  a  parlamenti  többséget alkotó pártok  alakítanak kormányt,  a parlament többnyire a kormány  törvényjavaslatait   szavazza  meg,  a  kormány  és hivatalai   -   a   végrehajtó   hatalom   -   a   törvények kezdeményezése  és   végrehajtása  során  hatalmi  túlsúlyra tehetnek szert. 2. A  parlamenti ellenőrzés  szervei - közöttük a parlamenti biztosok hivatalai  - a  mai parlamentáris  rendszerű  állam parlamenti   ellenőrzésének   olyan   intézményei,   amelyek feladata, hogy  a végrehajtó  hatalom tevékenysége  során  a törvények   uralmát    és   az   állampolgárok   jogvédelmét biztosítsák.  Ez   az  igény   és   követelmény   a   modern demokráciákban   általánosan   megjelenik,   tekintettel   a közigazgatás   rendszerint    szakismeretben,    létszámban, államvezetési   tapasztalatokban    és    technikákban    is megnyilvánuló informális  "túlhatalmára", illetőleg az abban rejlő veszélyekre. 3. Az  alkotmányellenes  hatalomösszpontosítás  veszélye  az egyes hatalmi  ágakat különbözőképpen és különböző mértékben érintheti,  a   bírói  "túlhatalom"   veszélye   azonban   a kontinentális jellegű  jogrendszerekben  eleve  csekély.  Az Alkotmánybíróság     álláspontja     szerint     a     bírói hatalomkoncentráció  -   a  bíróságoknak   az   államéletben betöltött sajátos  szerepe folytán  - kevésbé  merülhet  fel azokban az  alkotmányos rendszerekben, amelyekben elkülönült alkotmánybíráskodás honosodott  meg. Ezekben a rendszerekben a  bírói  hatalom  fő  megnyilvánulását  jelentő  ítélkezési tevékenységbe  történő   bármely  külső  beavatkozás  sokkal súlyosabb fenyegetést jelent az alkotmányos berendezkedésre, mint  a   bírói  hatalom   esetleges  túlsúlya.   Ezért   az alkotmányos    biztosítékoknak    alapvetően    arra    kell vonatkozniuk, hogy  a bíróságok  és a  másik két  hatalmi ág között ne  jöjjön  létre  olyan  politikailag  meghatározott függés, mint a parlament és a kormány között. Amíg  tehát   a  végrehajtó   hatalom  korlátozását  mind  a parlamenti ellenőrzés intézményeinek megteremtésével, mind a közigazgatás  bírói   kontrolljának  általánossá   tételével indokolt és  alkotmányosan szükséges  biztosítani,  addig  a bírói hatalomba  való külső  beavatkozásnak  szigorúbbak  és alapvető  garanciális   elveken   nyugvók   az   alkotmányos korlátai.   Az    Alkotmánybíróság   erre   az   alkotmányos követelményre volt  tekintettel, amikor a 38/1983. (VI. 11.) AB  (   ABK  1993.   június-július,  268.   )   határozatban megállapította, hogy  a bírói  hatalomnak függetlennek  kell lennie a másik két hatalmi ág politikai meghatározottságától és annak  változásaitól; e követelmény pedig kizárja a másik két hatalmi ág befolyását a bíróságok ítélkezésére. Az  Alkotmánybíróság   állandó  és  következetes  gyakorlata szerint az  Alkotmány 50.  § (3)  bekezdése alapján a minden külső befolyástól független bírói ítélkezés feltétel nélküli követelmény és lényegében abszolút alkotmányos védelem alatt áll. Alkotmányos indokok megléte esetén, a bírói szervezetet érintő  külső   hatalmi  jogkör   érvényesülése  is  csak  a független ítélkezés  sérelme nélkül  engedhető meg,  illetve fogadható  el   alkotmányosnak.    A  szűk  határok  közötti alkotmányos  külső   igazgatási  jogkörön  túl,  az  európai államokban is  csak a - rendszerint szervezetileg elkülönült - alapjogi  ( alkotmány  ) bíráskodás,  valamint az  Európai Emberi Jogi  Bíróság jelenti e tekintetben kizárólag a bírói szervezeten kívüli kontrollt.                             III. Mindezekre  figyelemmel  az  Alkotmánybíróság  megállapítja, hogy az  a jogalkotói  döntés, amely  az állampolgári  jogok országgyűlési biztosa  számára nem  biztosította a bíróságok ítélkezésével  kapcsolatban   a   törvényben   meghatározott biztosi jogkört,  nem sérti  az Alkotmánynak az indítványozó által  felhívott   rendelkezéseit,   sőt   az   kifejezetten összhangban van  a hatalommegosztás  alkotmányi elvével és a bírói   hatalom   ítélkezésre   vonatkozó   függetlenségének garanciális   biztosítékaival.    Az   állampolgári    jogok országgyűlési biztosának feladatkörét meghatározó alkotmányi rendelkezésből [  Alkotmány 32/B.  §  (1)  bekezdése  ]  sem következik  kényszerítőleg,   hogy   a   parlamenti   biztos jogkörének a  bíróságok ítélkezésére is ki kell terjednie. A parlamenti biztos  feladatait általánosságban meghatározó ez a  rendelkezés  csak  az  Alkotmány  egyéb  rendelkezéseivel összhangban  értelmezhető,   így  alkotmányosan  járt  el  a törvényhozó,  amikor  az  állampolgári  jogok  országgyűlési biztosáról  szóló   törvényt  az   Alkotmány   50.   §   (3) bekezdésében  foglaltakra   figyelemmel  alkotta  meg  és  a bíróságok ítélkezési  tevékenységébe való külső beavatkozást a parlamenti  biztos  számára  nem  tette  lehetővé,  sem  a kivizsgálási    sem     a    kezdeményezési    jogosultságok tekintetében. Nincs  értékelhető   összefüggés  az  Alkotmány  57.  §  (1) bekezdésében meghatározott  bíróság előtti  egyenlőség és az országgyűlési biztos  vizsgálati jogosultsága  között és  az nem érinti  az 57. § (5) bekezdésében deklarált jogorvoslati jogosultságot sem.   Az  Alkotmány 64.  §-ában meghatározott panaszjog arra jogosítja fel a polgárokat, hogy az illetékes állami szervhez terjeszthetik - egyedül vagy másokkal együtt - panaszaikat.  Nem minősül  alapjogi sérelemnek  az,  ha  a parlamenti ellenőrzés  egyik intézménye nincs feljogosítva a panaszok  meghatározott   körének  elbírálására,   mert   az Alkotmány csak  az  illetékes  szervekhez  való  panasztétel jogát   biztosítja.   Alapjogi   korlátozás   hiányában   az Alkotmánybíróság  nem   vizsgálta  az  Alkotmány  8.  §  (2) bekezdésében meghatározott korlátozhatóság feltételeit. Végezetül utal  arra az  Alkotmánybíróság, hogy az általános hatáskörű parlamenti  biztosok és  a bíróságok kapcsolatának szabályozásakor  a   törvényhozó  a   nemzetközi  jogéletben uralkodónak mondható  szabályozási  mintát  követte.  Bár  a parlamenti    biztos     hivatalát    elsőként     kialakító Svédországban,  valamint   a  svéd  mintát  követő  kisszámú államban a  parlamenti biztosok  hatásköre bizonyos körben a bíróságokra is  kiterjed, az intézményt átvevő jogrendszerek többsége  -   tekintettel  a   hatalmi  ágak  elválasztására vonatkozó uralkodó  eszmékre és  alkotmányos megoldásokra  - ebben a  vonatkozásban a  svéd mintát elutasítva, a támadott magyar törvényi  megoldással egyező  konstrukciót  alakított ki. Így  a sérelmezett  törvényi rendelkezés összhangban áll az európai államok legtöbbjének alkotmányos megoldásával. Mindezekre az  indokokra figyelemmel  az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta és azt elutasította. Az   Alkotmánybíróság    a   határozatban   kifejtett   elvi megállapításokra tekintettel  rendelte  el  határozatának  a Magyar Közlönyben való közzétételét.                      Dr. Sólyom László                  az Alkotmánybíróság elnöke         Dr. Ádám Antal             Dr. Kilényi Géza          alkotmánybíró               alkotmánybíró                       Dr. Lábady Tamás                     előadó alkotmánybíró                      Dr. Schmidt Péter                        alkotmánybíró         Dr. Szabó András       Dr. Tersztyánszky Ödön           alkotmánybíró              alkotmánybíró          Dr. Vörös Imre          Dr. Zlinszky János           alkotmánybíró             alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	The statutory provisions regulating the jurisdiction of the Ombudsman that do not allow the investigation by him of the functioning of the courts
Number of the Decision: .	17/1994. (III. 29.)
Date of the decision: .	03/21/1994
. CODICES summary: http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1994-1-004?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
.