A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Győri Törvényszék 3.Bf.179/2018/22. számú ítélete és a Kúria Bfv.II.324/2020/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.
[2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege – a bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján – az alábbiak szerint foglalható össze.
[3] 2.1. Az indítványozót távollétében a Győri Járásbíróság a 2018. március 14-én kelt B.590/2016/147. számú ítéletével bűnösnek mondta ki 11 rendbeli, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 373. § (1) bekezdésében meghatározott és – a (2) bekezdés bc) pontjára figyelemmel – a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében és 12 rendbeli a Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott és – a (2) bekezdés bc) pontjára figyelemmel – a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettében, amely egy esetben kísérleti szakban maradt. A bíróság ezért az indítványozót – mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül 9 év szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtön fokozatban határozta meg.
[4] Az elsőfokú ítélet ellen az indítványozó védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.
[5] 2.2. A fellebbezés folytán másodfokon eljáró Győri Törvényszék 3.Bf.179/2018/22. számú, 2020. február 7-én jogerős ítéletével az indítványozó súlyosabban minősülő cselekményeit 12 rendbelinek minősítette, amelyből 2 rendbeli cselekmény folytatólagosan elkövetett, az enyhébben minősülő cselekményeit pedig 10 rendbelinek minősítette. A másodfokú bíróság egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[6] 3. Ezt követően terjesztett elő az indítványozó felülvizsgálati indítványt, amelynek törvény szerinti okát nem jelölte meg. Álláspontja szerint eljárási szabálysértés történt, mivel az ellene kibocsátott nemzetközi elfogatóparancs tartalma szerint a Győri Járásbíróság folytat ellene büntetőeljárást, e bíróság részére került a brit szervek részéről kiadásra, de a kiadatási eljárás során nem merült fel, hogy a Győri Járásbíróság őt a távollétében nem jogerősen már elmarasztalta, így a másodfokú eljárás lefolytatására nem lett volna lehetőség az elsőfokú eljárás megismétlése nélkül. Az eljárás során így megsértették a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 119. § (8) bekezdését, mivel a körözési nyilvántartási rendszerben nem rögzítették az eljáró bíróság megváltozását. Ez a szabálysértés nem volt orvosolható a másodfokú eljárásban, és a meghozott ítéletre lényeges kihatással volt, ezért azt hatályon kívül kell helyezni. Sérelmezte az indítványozó, hogy a másodfokon eljárt bíróság csak korlátozott bizonyítási eljárást folytatott le, az ő meghallgatásán túl más személyeket nem hallgatott ki ismét, bizonyítási indítványai elutasításra kerültek, így nem tudott megfelelően védekezni.
[7] A Kúria a Bfv.II.324/2020/6. számú, 2020. június 10-én kelt végzésével a felülvizsgálati indítványt – mint törvényben kizártat – elutasította. Határozatában rámutatott, hogy az indítványozó a Be. 649. §-ban megjelölt felülvizsgálati okra nem hivatkozott. Kifejtette, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás a Be. 650. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványban nem támadható, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Az indítványozó kizárólag a bizonyítási indítványainak elutasítását sérelmezte, indítványa annak elérésére irányult, hogy a jogerős határozat hatályon kívül helyezése folytán eltérő tényállás megállapítására kerüljön sor. Ezzel tulajdonképpen a jogerős ítéletben megállapított tényállást vitatta, amely azonban a törvényben kizárt. Felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértést az indítványozó nem nevesített, az általa hivatkozott Be. 119. § (8) bekezdését a törvény nem jelöli meg felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértésként.
Az indítványozó – hiánypótlásra történt felhívását követően kiegészített – alkotmányjogi panaszában a Győri Törvényszék 3.Bf.179/2018/22. számú ítélete és a Kúria Bfv.II.324/2020/6. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mivel azokat ellentétesnek tartja az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (3) bekezdésével.
[9] Az indítványozó a fenti cikkben rögzített tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét arra alapította, hogy a másodfokon eljáró Győri Törvényszék az első fokon távollétében lefolytatott eljárást nem a Be. 750. § (1) és (5) bekezdésére figyelemmel a Be. XIII. és XIV. fejezete alapján folytatta le. Amennyiben a bíróság ekként helyesen járt volna el, meghallgatta volna az indítványozó által megjelölt tanúkat, beszerezte volna az okirati bizonyítékokat, amelyek azt igazolták volna, hogy a terhére rótt bűncselekményeket kényszer és fenyegetés hatására követte el. Az így lefolytatott eljárás sérti az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljáráshoz és a védekezéshez való jogát.
[10] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie.
[11] 4.1. Az Alkotmánybíróság elsőként a panasz határidőben való érkezését vizsgálva megállapította, hogy az indítványozó az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerint határidőben nyújtotta be.
[12] 4.2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek megfelel. Az indítvány az Alkotmánybíróság hatáskörére és az indítványozó jogosultságára vonatkozó hivatkozást tartalmaz, megjelöli az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit, illetve a sérelmezett bírói döntéseket, indokolja azok Alaptörvénybe ütközését, és kifejezetten kéri a megsemmisítésüket.
[13] 4.3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján a továbbiakban azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. §-ában és az Abtv. 29. §-ában foglalt tartalmi feltételeket kimeríti-e.
[14] Az egyedi ügyben való érintettség megállapítható, mivel az indítványozó a panasszal támadott ügyben terhelt, illetve felülvizsgálatot kezdeményező fél volt.
[15] Megállapítható továbbá, hogy az indítványozónak a támadott határozattal szemben további jogorvoslati lehetősége nem áll fenn.
[16] Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további tartalmi feltételeként jelöli meg, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
[17] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó elsősorban azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert sérelmesnek tartja az ügyében hozott bírósági döntéseket. Az alkotmányjogi panasz valójában a támadott alapügyben hozott elsőfokú határozat ismételt felülbírálatára irányul, a másodfokú eljárás során is indítványozott további bizonyítási eszközök figyelembe vételére, a bizonyítékok újraértékelésére, és ennek eredményeként a jogerős határozattal megállapított tényállás megváltoztatására irányul. Az Alkotmánybíróság gyakorlata e tekintetben töretlen, több döntésben is kifejtésre került, hogy a bíróságok határozatainak szakmai felülvizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe {lásd például: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3427/2020. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[18] 5. Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozó panasza a sérelmezett döntésekkel kapcsolatban nem állított bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel, így nem teljesítette az Abtv. 29. §-ában meghatározott befogadhatósági feltételt.
[19] Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (2) és (3) bekezdésére is, az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Handó Tünde
alkotmánybíró helyett
Dr. Schanda Balázs s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |