English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00910/2020
Első irat érkezett: 05/27/2020
.
Az ügy tárgya: A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdés i) pontja elleni alkotmányjogi panasz (birtokháborítás iránti per, felülvizsgálat kizártsága)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 26. § (1) bekezdés)
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 09/16/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Dienes-Oehm Egon Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 271. § (1) bekezdés i) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és alkalmazásának kizárását kérte a Kúria Pfv.I.21.599/2019/2. számú végzésével és a Budapest Környéki Törvényszék 7.Pf.20.277/2019/7. számú ítéletével, továbbá a Gödöllői Járásbíróság 11.P.21.366/2017/33. számú ítéletével lezárult ügyben.
A per felperese birtokvédelmi eljárást kezdeményezett az indítványozóval - alperessel - szemben ugyanis álláspontja szerint az alperes kakasainak és egyéb állatainak rikácsolása miatt nem tud éjszaka aludni. A jegyző az indítványozó birtokvédelmi kérelmét elutasította, amelyet követően az indítványozó keresettel élt a bíróságon. Az elsőfokú bíróság az indítványozó kereseti kérelmét elutasította. A másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatta és kötelezte az indítványozót, hogy a kakasokat este 23 óra és reggel 6 óra között ólban helyezze el. A Kúria az indítványozói felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította, hivatkozással arra, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdés i) pontja alapján nincsen helye felülvizsgálatnak a birtokvédelmi eljárást követő birtokvédelmi perben hozott ítélet ellen.
Az indítványozó előadta, hogy a Kúria joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményében már aggályainak adott hangot amiért a régi Pp. 271. § (1) bekezdés (i) pontja hatályba lépését követően a birtokvédelmi ügyekben a jegyző határozatának megváltoztatására irányuló perben hozott jogerős ítélet ellen nincsen helye felülvizsgálatnak. A jogállami keretek között a jogbiztonság követelménye viszont megkívánja, hogy a bíróságok az ítélkezésük során azonos tényállású ügyekben azonos vagy legalább hasonló tartalmú ítéleteket hozzanak, függetlenül attól, hogy az ügyet mely bíróságok tárgyalták. A törvény előtti egyenlőség elve a fentiek alapján nem érvényesülhet a támadott jogszabály miatt. .
.
Támadott jogi aktus:
    a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdés i) pontja
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
VI. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_910_4_2020_indegységes.anonim.pdfIV_910_4_2020_indegységes.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
IV_910_7_2020_IM_állásfog.anonim.pdfIV_910_7_2020_IM_állásfog.anonim.pdf
.
A döntés száma: 3398/2021. (X. 1.) AB végzés
.
A döntés kelte: Budapest, 09/21/2021
.
.
Testületi ülések napirendjén:
.
Testületi ülések napirendjén:
2021.09.21 12:00:00 3. öttagú tanács
.

.
A döntés szövege (pdf):
3398_2021 AB végzés.pdf3398_2021 AB végzés.pdf
.
A döntés szövege:
.
A döntés szövege:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
    v é g z é s t:

    Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdés i) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a konkrét ügyben való alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. A jogi képviselővel (dr. Pozsonyi Anikó ügyvéd) eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 271. § (2) bekezdés i) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és a konkrétügyben való alkalmazásának kizárását kérte az Alkotmánybíróságtól.

    [2] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári perben megállapított tényállás szerint az indítványozó körülbelül 25 éve tart állatokat ingatlanának hátsó részén, amellyel határos ingatlanba 2016-ban új tulajdonos költözött. Az új tulajdonost zavarta az indítványozó kakasainak éjszakai kukorékolása, és egyéb állatainak rikácsolása, ezért az indítványozóval szemben a jegyzőnél birtokvédelmi eljárást kezdeményezett. A jegyző a birtokvédelem iránti kérelmet elutasította. Határozata indokolása szerint a település önkormányzati rendelete nem tiltja haszonállatok tartását, az állatok természetes viselkedéséhez szükséges körülmények biztosítottak, az indítványozó évtizedek óta tart állatokat, az állatok által kiadott hangok pedig nem haladják meg a mindennapi életvitelhez tartozó általános mértékű zavarás körét. A szomszéd a jegyző határozatának megváltoztatása iránt pert indított az indítványozó ellen, és többször módosított keresetében arra kérte kötelezni az indítványozót, hogy kakasait éjszakára ólban helyezze el. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A bíróság nem vitatott tényként állapította meg, hogy az indítványozó már a felperes szomszédba költözésekor is tartott állatokat, ezért a felperes tudta, vagy tudnia kellett arról, hogy olyan környezetbe költözött, ahol a szomszédos ingatlanban kakasokat is tartanak, a felperes tehát már meglévő birtokállapotot kívánt megváltoztatni. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kakasok által okozott zavarást a felperesnek tűrnie kell, a 25 éve fennálló birtokállapottal szemben jogvédelem nem illeti meg, a körülmények a felperes beköltözése után lényegesen nem változtak meg. Jelentőséget tulajdonított a bíróság továbbá annak is, hogy a per során nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy az alperes az éjszakai órákban hergelte volna a kakasokat, ezáltal a felperes szükségtelen zavarását okozta volna, a felperes pedig nem bizonyította, hogy a kakasok éjszakai bezárása mennyiben csökkentené a zavarást.
    [3] A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és kötelezte az alperes indítványozót arra, hogy az általa tartott kakasokat este 23 óra és reggel 6 óra között ólban helyezze el. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság nem tévedett akkor, amikor a helyesen megállapított tényállás alapján azt állapította meg, hogy a felperes kereseti kérelme a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:5. §-a és 5:7. §-a alapján nem alapos. Tévedett ugyanakkor az elsőfokú bíróság, amikor nem vette figyelembe a birtokper és a szomszédjogi szabályok sajátosságait, és nem vizsgálta, hogy a szomszédjogi szabályok értelmében megalapozott-e a kereseti kérelem, holott a felperes keresetét a Ptk. 5:21. §-ra és az 5:23. §-ra is alapozta. E körben a másodfokú bíróság szerint nem önmagában a zavarás ténye, hanem annak esetlegesen szükségtelen mértéke bír jogi jelentőséggel, és az eset összes körülmény mérlegelése alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a zavarás olyan mértékű-e amelyet a sérelmet szenvedett fél még tűrni tartozik, vagy pedig mint szükségtelen zavarás, birtokvédelmi igényt alapoz meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperesnek joga van baromfik tartására, de az éjjel is szabadon tartott kakasok rendszeres éjszakai, huzamosabb ideig tartó hangos kukorékolása olyan mértékű zajhatás okozta zavarásnak minősül, amelyet a felperes nem köteles eltűrni akkor, amikor mindennemű beruházás, alperesi érdeksérelem nélkül a kakasok éjszakára a már meglévő ólakban történő elhelyezésével a zavarás csökkenthető lenne az általános logika szabályai szerint is.
    [4] A jogerős ítélet ellen az indítványozó a régi Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Kúria Pfv.I.21.599/2019/2. számú végzésével a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. A Kúria rögzítette, hogy a felperes a pert a jegyző birtokvédelmi eljárását követően indította meg, a régi Pp. 271. § (2) bekezdés i) pontja értelmében pedig kizárt a felülvizsgálat a birtokvédelmi eljárást követő birtokvédelmi perben hozott ítélet ellen.
    [5] Az indítványozó a felülvizsgálati kérelme elutasítása okaként a Kúria által megjelölt régi Pp. 271. § (2) bekezdés i) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a konkrét ügyben való alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszában sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság ítélete azzal, hogy a felperes javára korlátozta használati, birtoklási és rendelkezési jogát, beavatkozott a magánéletébe, mert az elrendelt korlátozás az otthonát érinti és napi programot ír elő számára. Az indítványozó szerint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésben biztosított magánélethez való jogának a jogerős ítélet által okozott sérelmét a Kúria a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miatt nem orvosolhatja. Az indítványozó álláspontja szerint a törvénysértő, és az egységes bírói gyakorlattal ellentétes jogerős ítélet az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével is ellentétes, mivel tulajdonjogának korlátozására kényszerítő ok hiányában került sor, a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan. Tulajdoni sérelmére állítása szerint a támadott rendelkezés miatt nem vehetett igénybe hatékony jogorvoslatot. Az indítványozó kifejtette, hogy semmilyen különbség nincs a „peres eljárás lefolytatása között” a szerint, hogy az a régi Pp. 271. § (2) bekezdés i) pontja vagy a régi Pp. 271. § (3) bekezdés a) pontja alapján indult-e, mivel mindkét perben a Ptk. 5:7. § (2) bekezdés alapján jár el a bíróság. A kétféle perben ezért megítélése szerint egymással összehasonlítható és azonos helyzetben vannak a jogalanyok, a birtokvédelmi eljárást követő birtokvédelmi perben hozott ítélet elleni felülvizsgálatot kizáró régi Pp. 271. § (2) bekezdés i) pontja alkotmányos indok nélkül tesz mégis különbséget közöttük azok hátrányára, akiknek perét birtokvédelmi eljárás előzte meg. A támadott rendelkezés ezért az indítványozó álláspontja szerint sérti a törvény előtt egyenlőséget, diszkriminatív, így ellentétes a XV. cikk (1) és (2) bekezdésével is. Az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésének sérelmére is. Állította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezés általi megkülönböztetés miatt ügyében csak formálisan valósulhatott meg a szerinte a tisztességes eljáráshoz való jog részének tekintendő hatékony jogorvoslathoz való jog, mivel a régi Pp. támadott rendelkezése minden észszerű ok nélkül kizárta a perben hozott jogerős ítélet elleni felülvizsgálatot.

    [6] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
    [7] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. A kérelem akkor határozott, ha egyértelműen tartalmazza az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a)–f) pontokba foglaltakat. A határozott kérelemre vonatkozó követelmény szoros összefüggésben áll az Abtv. 52. § (2) bekezdésével, amely szerint az Alkotmánybíróság vizsgálata az indítványban megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásának ezért többek között az is előfeltétele, hogy az indítványozó bemutassa Alaptörvényben biztosított jogának szerinte fennálló sérelmét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], valamint indokolja, hogy a sérelmezett bírói döntés álláspontja szerint miért ellentétes az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Ezeknek a törvényi feltételeknek akkor felel meg az indítvány, ha alkotmányjogilag értékelhető érvekkel, indokokkal mutatja be az Alaptörvényben biztosított jog tartalma és a támadott jogszabályi rendelkezés közötti ellentétet, alkotmányossági összefüggést. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem ezen követelményeinek hiánypótlásra történő felhívás ellenére sem felel meg. Az indítványozó nem vette figyelembe a megsérteni állított alaptörvényi rendelkezések alkotmányos tartalmát, nem abból kiindulva állította a támadott jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét, állításait érvekkel nem támasztotta alá. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint „[i]ndokolás hiányában a kérelem nem felel meg a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására.” {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]} Az indítvány egyes elemei tekintetében e megállapításon túl az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá.
    [8] Az indítványozó a jogerős másodfokú ítéletre vonatkozóan állította magánélethez és tulajdonhoz való jogának sérelmét, ezt a bírói döntést azonban nem támadta alkotmányjogi panasszal. Az indítványozónak azon kijelentése, hogy a jogerős ítélet elleni felülvizsgálatot kizáró régi Pp. 271. § (2) bekezdés i) pontja hiányában a felülvizsgálati eljárásban hatékony jogorvoslathoz jutott volna, olyan feltételezés, amelynek realitását, megalapozottságát az indítvány semmivel nem támasztotta.
    [9] Az indítványozó szerint jogorvoslathoz való joga a tisztességes eljáráshoz való jogból következik, állítása szerint a felülvizsgálatot kizáró rendelkezés miatt sérült bírósághoz fordulást biztosító joga is. Az állított sérelemmel kapcsolatban az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az indítványozó által megsérteni állított XXVIII. cikk (1) bekezdése a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot, ennek egyik részjogosítványaként pedig a bírósághoz fordulás jogát biztosítja. Ez utóbbi alapjog alkotmányos tartalmának lényege az államnak az a kötelezettsége, hogy a jogok és kötelezettségek elbírálására bírói utat biztosítson, legyen lehetősége tehát az érintetteknek bírósághoz fordulni, a bíróság pedig – ha annak feltételei fennállnak – érdemben bírálja el az ügyet. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a régi Pp. felülvizsgálatra vonatkozó szabályát sérelmezve nyújtotta be, a felülvizsgálati eljárás szakaszáig a polgári per első-, illetve másodfokon is folyamatban volt, a jogvitát a másodfokú bíróság a per érdemében hozott határozatával zárta le. A támadott rendelkezés a rendkívüli jogorvoslat lehetőségét, nem a bírósághoz fordulás jogát zárja ki, a bírósághoz fordulás joga és a támadott jogszabályi rendelkezés között nincs összefüggés.
    [10] Az indítványozó jogorvoslathoz való jogának sérelmére is hivatkozott. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Az Alaptörvény ugyanakkor nem tartalmaz rendelkezést a jogorvoslati rendszer felépítésére vonatkozóan, mint ahogy nem következik az Alaptörvényből az sem, hogy többfokú jogorvoslatot biztosító fórumrendszert kell kialakítani {lásd pl. 6/2020. (III. 3.) AB határozat, Indokolás [107]}. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogorvoslathoz való jog a rendes – még nem jogerős határozatokkal szemben igénybe vehető – jogorvoslatokra vonatkozik, „[t]árgyát tekintve a bírói, illetőleg hatósági döntésekre terjed ki, tartalma szerint az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét jelenti [...]. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálat – mint rendkívüli jogorvoslat – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt rendelkezéssel nem hozható összefüggésbe.” {3025/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [24]; hasonlóan pl. 3233/2016. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [16]; 3202/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [30]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [40]} A jogorvoslathoz való jog és a felülvizsgálat közötti tartalmi összefüggés hiánya azt jelenti, hogy senkinek nincs alanyi joga arra, hogy a felülvizsgálatot mint jogorvoslatot számára a jogalkotó biztosítsa, ezért a jogorvoslathoz való jog sérelmét „a felülvizsgálati eljárás elmaradása, a felülvizsgálati kérelem nem érdemben történő elutasítása – az érdemi összefüggés hiánya miatt – nem alapozza meg” {3202/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [32]}. „Az Alkotmánybíróság tehát változatlanul fenntartja az álláspontját, miszerint a felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat szabályozása során a törvényhozás meghatározhatja a felülvizsgálat alá eső jogerős döntések körét.” {3019/2014. (II. 11.) AB végzés, Indokolás [27]; hasonlóan pl. 3230/2017. (X. 3.) AB végzés, Indokolás [16]; 3202/2020. (VI. 11.) AB végzés, Indokolás [33]; 3221/2020. (VI. 19.) AB végzés, Indokolás [41]}
    [11] Az indítványozó jogorvoslathoz való jogának sérelmét az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdésével összefüggésben is állította. Az indítványozó szerint a felülvizsgálatot kizáró rendelkezés hátrányosan különbözteti meg azokhoz képest, akiknek birtokperét nem előzte meg jegyzői eljárás. Az Alkotmánybíróság csupán utal arra, hogy gyakorlata szerint a megkülönböztetés alaptörvény-ellenessége csak a szabályozás szempontjából összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok esetében merülhet fel {lásd pl. 42/2012. (XII. 20.) AB határozat, Indokolás [28]; 30/2017. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [50]}. Az indítványozó azonban csupán állította, de nem támasztotta alá, hogy a (bármely) birtokperben részt vevő felek homogén csoportba tartoznak. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint ugyanakkor a Ptk.-nak a birtokvédelem többféle eszközét szabályozó rendelkezéseiből, a különböző típusú birtokperek eltérő perrendi szabályaiból az indítványozói kijelentés egyértelműen nem következik. Megjegyzi továbbá az Alkotmánybíróság, hogy az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése a jogalanyoknak meghatározott, többnyire megváltoztathatatlan tulajdonságán, vagy egyéb helyzetén alapuló megkülönböztetését tiltja, a régi Pp. 271. § (2) bekezdés i) pontja a felülvizsgálat lehetséges tárgyára, a felülvizsgálattal támadható határozatok körére vonatkozik.

    [12] 4. Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz nem felel meg a befogadhatóság feltételeinek, ezért azt az Alkotmánybíróság – az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdésére tekintettel tanácsban eljárva – az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontja, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
    [13] Az indítványozó az Abtv. 61. § (1) bekezdésére hivatkozással feltételes kérelmet terjesztett elő a kifogásolt
    döntés végrehajtására vonatkozóan arra az esetre, ha az elsőfokú bíróság nem függesztené fel a végrehajtást. Az alkotmányjogi panasz visszautasítására tekintettel e kérelem tárgyában nem kellett döntenie, megjegyzi ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszának nem volt tárgya bírósági döntés.
        Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
        tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
        .
        Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szabó Marcel s. k.,
        alkotmánybíró
        .
        Dr. Salamon László s. k.,
        alkotmánybíró

        Dr. Szalay Péter s. k.,
        alkotmánybíró
        .

        .
        English:
        English:
        .
        Petition filed:
        .
        05/27/2020
        Subject of the case:
        .
        Constitutional complaint against Section 271 (1) (i) of the Act III of 1952 on the Civil Procedure (action for disturbance of possession, exclusion of review)
        Number of the Decision:
        .
        3398/2021. (X. 1.)
        Date of the decision:
        .
        09/21/2021
        .
        .