A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság 13.Pf.20.241/2020/6. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján 2020. december 14-én postára adott, az első fokon eljáró bírósághoz 2020. december 16-án érkezett alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, amelyben kérte a Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2020. október 15-én átvett 13.Pf.20.241/2020/6. számú ítélete, valamint a Pécsi Járásbíróság 14.P.21.914/2019/11. számon meghozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített és módosított alkotmányjogi panasz szerint a bírói döntések az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdését sértik. Az Alkotmánybíróság a kiegészített és módosított alkotmányjogi panaszt a tartalma szerint vette figyelembe.
[2] 1.1. Az indítványra okot adó ügyben az indítványozó egy társasházi lakás tulajdonosaként, valamint egy közös tulajdonban álló, de díjfizetés ellenében a kizárólagos használatában álló helyiség használójaként I. rendű alperes volt abban a perben, amelyet vele szemben a társasház közös képviselője közös költség és járulékai megfizetése iránt 2015-ben indított. Az eljárásban – melyet a bíróság felfüggesztett közgyűlési határozatok érvénytelenségének megállapítása iránt indított perben hozott másodfokú jogerős ítéletig, vagyis 2016. május 3-ig – az első fokon eljáró bíróság a keresetet alaposnak találta, az indítványozót 474 986 forint és ennek 2014. július 1-jétől járó késedelmi kamata, valamint perköltség fizetésére kötelezte. A törvényszék a járásbíróságnak a megismételt eljárásban hozott ítéletét helybenhagyta.
[3] A beadvány részletes ismertetést tartalmaz az eljárásról, értelmezi a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ttv.) és a társasház Szervezeti és Működési Szabályzata (a továbbiakban: SzMSz) rendelkezéseit, a bírói döntéseket, a Ttv. szerinti felújítási alap mibenlétét, a közösség egészét terhelő kötelezettség teljesítéséért való kezességet, a felvett hitel törlesztőrészletének közös költségbe építése lehetőségét, a kirendelt igazságügyi könyvszakértő eljárását, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) alkalmazását, az első fokon eljáró bíró kizárására irányuló kérelme mikénti elbírálását.
[4] 1.2. A panaszban az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmével kapcsolatban előadta, hogy „sem az elsőfokú, sem a megismételt elsőfokú tárgyaláson” nem hallgatták meg, és a törvényszék döntése előtt sem, így nem volt lehetősége álláspontjának szóbeli kifejtésére; az általa beadott fellebbezésekben, észrevételekben és bizonyítékokban írtaknak sem elsőfokú, sem másodfokú bíróság nem adott helyt, így a törvényszéki döntést megelőzően „egyik bíróság sem törekedett a tényállás helyes felderítésére, ez viszont sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát”. A panasz szerint a törvényszék döntése a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jogot azért sérti, mert „a járásbíróság a megismételt eljárásban sem biztosította” a részére a meghallgatást, és a törvényszék sem. A panasz azzal érvel, hogy a megismételt eljárásban a bizonyítási eljárást nem folytatta le bíróság, a felperes újabb okirati bizonyítékokat nem csatolt, az ismételten beadott táblázatok összegeit a felperes okiratokkal, bizonyítékokkal nem támasztotta alá, az ítéleti marasztalási összeg számszakilag nem helyes, a követelés megalapozottsága jogilag nincs indokolva. Sem a járásbíróság, sem a törvényszék nem törekedett a tényállás helyes, teljes körű felderítésére, és ez sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, ami az Alaptörvényben biztosított jog. A Pécsi Járásbíróság mindkét ítélete megalapozatlan, a marasztalási összegek megegyeznek (szó szerinti ítéletek) és a bíróság csak a felperes beadványait vette figyelembe.
[5] A panasz tartalmazza azt is, hogy az alperes olyan súllyal vitatta a felperes követelését észrevételeiben, a rendelkezésére álló dokumentumokkal alátámasztva, hogy joggal hihette, ezeket a törvényszék döntése figyelembe veszi, ami itt sem történt meg; a felperesnek van bizonyítási kötelezettsége, ő rendelkezik azokkal az iratokkal, melyek a követelés jogosságát alátámasztják, de nem állt érdekében csatolni, és a bíróságok sem követelték meg tőle. A törvényszék döntése a felperes által hiányosan beadott, bizonyításra alkalmatlan iratokat viszont figyelembe vette az ítélethozatalkor, csupán a felperes oldalán vizsgálta a követelést, ezzel megsértve az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát.
[6] A panasz szerint a tisztességes tárgyaláshoz való jogot sérti, ha a bíróság nem biztosítja az eljárás során a peres félnek a fegyverek egyenlőségéhez való jogot. A fegyverek egyenlőségének az elve két alapvető alkotmányos követelmény betartását írja elő: a tájékoztatási kötelezettség és a perbeli iratok megismerhetőségének és birtoklásának elveit. Mindkét alapvető alkotmányos követelmény sérült. A pártatlan ítélkezéshez és ez által a tisztességes eljáráshoz való jogát sérti kérelmezőnek a járásbíróság megismételt elsőfokú eljárásban beadott bíró kizárási kérelmének elutasítása is.
[7] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[8] Az Abtv. 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a sérelmezett törvényszéki ítélettel zárult ügyben alperes volt, s a perben a jogorvoslati lehetőségeit kimerítette [Abtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja]. A természetes személy ekként alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége fennáll.
[9] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül benyújtott panaszában a törvényszék jogerős, az ügy érdemében hozott, rendes jogorvoslattal nem támadható ítéletét támadta, a járásbíróság ítéletére is kiterjedően.
[10] 2.1. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontjával összefüggésben következetes az Alkotmánybíróság gyakorlata a tekintetben, hogy alkotmányjogi panasz csak az Alaptörvényben biztosított alapjog sérelmének valószínűsítésére alapítható. A jelen indítvány e feltételnek eleget tesz. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIIII. cikk (1) bekezdése sérelmét állította, melynek megsértésére hivatkozva alkotmányjogi panasz terjeszthető elő.
[11] 2.2. Az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, amelynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]. Az Alkotmánybíróság főtitkárának felhívására kiegészített indítvány e követelménynek formálisan eleget tesz. Az indítványozó a perbeli észrevételeinek, indítványainak, bizonyítékainak figyelmen kívül hagyását, nem megfelelő vizsgálatát, illetve elbírálását, valamint a kizárási kérelme számára kedvezőtlen elintézését állítva hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmére.
[12] 2.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {ld. pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[13] Az indítványozó a támadott ítéletekkel kapcsolatban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése által garantált jogai sérelmét mindenekelőtt a Ttv. és az SzMSz, valamint a Pp. értelmezése, a perbeli észrevételeinek, indítványainak, bizonyítékainak nem megfelelő vizsgálata, figyelmen kívül hagyása, a bíróságoknak a bizonyítás módját érintő tevékenysége, valamint az eljárási szabályok indítványozó által állított megsértése miatt kérte megállapítani.
[14] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hivatkozik arra, hogy az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján a bírósági eljárást befejező döntések alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van hatásköre. A bírói döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető a további jogorvoslattal nem támadható bírói döntések általános felülvizsgálati eszközének, mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvény és az abban biztosított jogok védelmére hivatott {3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3]}. Az Alkotmánybíróság rámutatott már arra, hogy „[a] bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe”. „Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna […].” {Ld. először: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]} Az Alaptörvénynek az indítványozó által felhívott XXVIII. cikk (1) bekezdése nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el. A konkrét ügyben az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az indítvány befogadását és érdemi vizsgálatát indokolná.
[15] 3. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz nem tett eleget az Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján, visszautasította.
Dr. Handó Tünde s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Pokol Béla
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szalay Péter
alkotmánybíró helyett
. | Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Schanda Balázs
alkotmánybíró helyett
Dr. Handó Tünde s. k.
tanácsvezető alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
dr. Szívós Mária
alkotmánybíró helyett
. |
. |