A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
1. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Törvényszék 67.Pf.630.319/2016/8. számú ítélete és a Pesti Központi kerületi Bíróság 11.P.53.158/2015/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 48. § (3) bekezdés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Skultéti Zsuzsanna (a továbbiakban: indítványozó) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] Alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Fővárosi Törvényszék 67.Pf.630.319/2016/8. számú ítélete és a Pesti Központi kerületi Bíróság 11.P.53.158/2015/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, illetve a jogerős döntés végrehajtásának felfüggesztését kérte az Alkotmánybíróságtól.
[3] Ezen felül a panaszos a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 48. § (3) bekezdése tekintetében is az Alkotmánybírósághoz fordult és kérte a rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve megsemmisítését.
[4] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az alperes betéti társaság (a továbbiakban: Bt.) 2014 decemberéig, a jogviszony felmondással való megszüntetéséig látta el a felperesi társasház közös képviseletét. Ezt követően a társasház egy másik gazdasági társaságot bízott meg a képviselői tevékenység ellátásával. Mivel a társasház iratait a Bt. felszólítás ellenére sem adta át a már érvényes megbízással rendelkező Kft.-nek, a társasház keresettel fordult a bírósághoz a közös képviseletének ideje alatt keletkezett valamennyi irat átadása érdekében.
[5] A Pesti Központi Kerületi Bíróság alaposnak találta a felperesi kérelemben foglaltakat és az ítéletben tételesen felsorolt iratok kiadására kötelezte az alperes Bt.-t. A bíróság a Tht. 48. § (3) bekezdése értelmezése során rámutatott, hogy az alperes nem tagadhatja meg az iratok átadását, feltételeket nem szabhat ehhez, a Tht. rendelkezése nem biztosít erre lehetőséget számára. A bíróság álláspontja szerint „az alperes jövőbeni esetleges felperesi kártérítési vagy egyéb eljárástól való félelem miatti, garanciális igénye a felperes felé teljesen ok nélküli. […] Számtalan lehetőség és mód lett volna arra, hogy az alperes esetlegesen az iratokat magának megfelelő módon tárolja, rögzítse, erről fénymásolatot készítsen, akár közjegyző előtt erről okiratok készüljenek, de ez nem ok arra, amely alapján az alperes megtagadhatja a felperes részére az iratok kiadását.” Az alperesi fellebbezés alapján másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék osztotta az elsőfokú bíróság által írtakat az iratátadás módjának meghatározása körében, az elsőfokú ítéletet pedig – az ügy érdemét nem érintő pontosítás mellett – helybenhagyta.
[6] Az indítványozó az alperes Bt. beltagja és törvényes képviselője. Alkotmányjogi panaszában mindenek előtt azt kifogásolja, hogy a Tht. támadott rendelkezése szerint olyan fél kezébe kell letennie az eredeti okirati bizonyítékait, amely egy esetleges jogvita esetén ellenérdekű lehet, ezáltal pedig kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Az alapjogsérelem okát abban látja, hogy a Tht. nem tartalmaz megfelelő garanciális szabályokat az iratátadási eljárás, illetve iratok őrzése, kezelése, későbbi rendelkezésre bocsátása és megsemmisítése tekintetében. Az indítvány-kiegészítésben előadott érvelés szerint a Tht. megsemmisíteni kért rendelkezése nem biztosítja a szabadsághoz és személyes biztonsághoz való jogát, illetve nem nyújt lehetőséget a tulajdonát fenyegető jogtalan támadás elhárításához, ezért az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésébe és az V. cikkébe ütközik.
[7] Az indítványozó sérelmesnek találja, hogy semmilyen általa feltárt szabálytalanság miatt nem perelheti be sem a társasházat, sem az új közös képviselőt, mert nem lakástulajdonos a társasházban. Ebben a tekintetben az Tht. felülvizsgálatát és „újraalkotását” tartaná szükségesnek.
[8] A támadott bírói döntésekkel kapcsolatban az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét jelölte meg. Nézete szerint a bírók nem jártak el pártatlanul, amikor csak az iratátadási kötelezettségét vizsgálták, a jogait pedig nem. Álláspontja alapján az iratátadás módjával kapcsolatban a bíróságok bizonyítási eljárást nem folytattak le, erre vonatkozó érveit figyelmen kívül hagyták, valamint terhére aránytalanul magas perköltséget állapítottak meg.
[9] A fentieken túl a panaszos felhívta az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdését is, az O) cikk sérelmére vonatkozó kérelmét azonban az indítvány-kiegészítésben visszavonta.
[10] 3. Az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem befogadható.
[11] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényi feltételeit.
[12] Mind az Abtv. 26. § (1) bekezdése, mind a 27. § alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának alapvető törvényi feltételei közé tartozik az, hogy az indítvány egyedi ügyben érintett személytől vagy szervezettől származzon.
[13] Az Alkotmánybíróság rendelkezésére álló iratok alapján rögzíthető, hogy az első- és másodfokú ítélet alpereseként a Bt. szerepelt, amelynek képviselője (beltagja) az indítványozó volt. Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanakkor azt is, hogy az alkotmányjogi panaszt az indítványozó – jogi képviselő nélkül eljárva – saját nevében, magánszemélyként terjesztette elő. Sem a panaszindítványban, sem annak kiegészítésében nincs konkrét utalás arra, hogy az indítványozó panaszát az alperes társaság nevében, annak törvényes képviselőjeként terjesztette volna elő. Képviselői jogosultságát igazoló vagy a cégre vonatkozó jogviszonyára vonatkozó iratot indítványához nem csatolt.
[14] A személyes érintettség azt feltételezi, hogy a panaszos a saját személyét érintő jogsérelmet szenved, ilyen összefüggés feltárásra viszont az iratok átadására irányuló per az indítvány alapján nem ad alapot.
[15] Mivel az indítványozó érintettsége sem állapítható meg, az Alkotmánybíróság a befogadhatóság egyéb feltételeinek vizsgálatától eltekintett.
[16] 4. Fentiekre tekintettel az Abtv. 26. § (1) bekezdése és 27. §-a által meghatározott egyedi ügyben való érintettség feltétele nem teljesült, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.
Dr. Juhász Imre s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Sulyok Tamáss. k.,
alkotmánybíró | Dr. Horváth Attilas. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péters. k.,
alkotmánybíró |
. |