Hungarian
Ügyszám:
.
IV/03427/2015
Első irat érkezett: 12/31/2015
.
Az ügy tárgya: A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) és (4) bekezdése, a 392-394. §-a, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:549. §-a, az Orosházi Járásbíróság 6.P.20.037/2014/51. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.523/2015/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (közös költség megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/29/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Salamon László Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése és a 27. § alapján - a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) és (4) bekezdése, a 392-394. §-a, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:549. §-a, az Orosházi Járásbíróság 6.P.20.037/2014/51. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.523/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását, megsemmisítését és a törvényhozást az Alaptörvénynek megfelelő szabályozás meghozatalára történő felhívását kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozók - perbeli alperesek - számos ingatlant kezelő perbeli felperesi lakásszövetkezet tagjai, amelynek műkösédést a tagok korábban már többször sérelmezték. Az indítványozóknak tartozásuk keletkezett a perbeli felperes felé, amelyre vonatkozóan fizetési meghagyás került kibocsátásra, azonban az indítványozók ellentmondása folytán ezek perré alakultak. A perbeli felperes kerestében kérte, hogy a bíróság kötelezze az indítványozókat tartozásuk megfizetésére. A bíróság ítéletében az indítványozókat a tartozás megfizetésére kötelezte, azonban az indíványozók fellebbeztek. A másodfokú bíróság viszont az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helybenhagyta.
Az indítványozók álláspontja szerint a támadott ítéletek a Pp. szabályaiba ütköznek, valamint az Alaptörvény és az Európai Emberi Jogi Egyezmény számos rendelkezését sértik. A támadott jogszabályok pedig sértik a tisztességes hatósági eljáráshoz és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot..
.
Támadott jogi aktus:
    a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) bekezdés 271. § (4) bekezdés 392-394. §
    a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:549. §

    Orosházi Járásbíróság 6.P.20.037/2014/51. számú ítélete
    Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.523/2015/6. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
O) cikk
R) cikk (2) bekezdés
I. cikk
XIII. cikk
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_3427_2_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_3427_2_2015_ind_kieg_anonimizált.pdfIV_3427_0_2015_inditvany_anonimizált.pdfIV_3427_0_2015_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3293/2017. (XI. 20.) AB határozat
    .
    Az ABH 2017 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); tisztességes eljáráshoz való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 11/07/2017
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    .
    Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései a döntésben:
    I. cikk
    XIII. cikk
    XV. cikk
    XXIV. cikk
    XXVIII. cikk (1) bekezdés
    XXVIII. cikk (7) bekezdés

    .
    Összefoglaló a döntésről:
    Összefoglaló a döntésről:
    Az Alkotmánybíróság tanácsa november 7-én elutasította a Gyulai Törvényszék
    2.Pf.25.513/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és
    megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozók ugyanannak a
    lakásszövetkezetnek a tagjai, ugyanabban az utcában élnek. A lakásszövetkezet
    működését a tagok korábban többször sérelmezték, a megbízásukra egy bejegyzett
    könyvvizsgáló jelentést készített a 2007-2010. évek pénzügyi vizsgálatáról;
    megállapította, hogy a könyvvezetés nem volt megfelelő. A lakásszövetkezet
    2013. évre költségvetési tervet nem készített, az előző évi költségvetés
    alapján gazdálkodott. Az indítványozók a 2012-2013. években az előirányzott
    közös költséget csak részben fizették meg. A lakásszövetkezet felhívta az
    indítványozókat tartozásuk megfizetésére, majd miután ez nem történt meg,
    közjegyzők által fizetési meghagyás került kibocsátásra. Az eljárások az
    indítványozók ellentmondása következtében perré alakultak. Az indítványozók
    álláspontja szerint a lakásszövetkezet nyilvántartási rendszere alkalmatlan a
    követelés kimutatására, ennek bizonyítására több indokot felhoztak,
    részleteiben és egészében is vitatták a fennálló tartozásuk összegszerűségét.
    Az eljárások lezárultával az indítványozók alkotmányjogi panaszukban több
    szempontból kifogásolták a bíróságok eljárását és ítéleteit, többek között a
    kisértékű perekre vonatkozó szabályoknak, a törvény előtti egyenlőség, illetve
    a fegyverek egyenlőségének megsértésére hivatkoztak. Nézetük szerint
    elszámolások nélkül vontak el vagyont tőlük, ami álláspontjuk szerint
    vagyonvesztést, végső soron közérdek nélküli kisajátítást jelent. Emellett nem
    ismerhettek meg minden olyan iratot, amelyet a bíróság és a szakértő megkapott
    (fegyverek egyenlősége elvének sérelme). Az Alkotmánybíróság a panaszt nem
    találta megalapozottnak. Nem helytálló az az indítványozói érvelés, hogy a
    bíróságok nem foglalkoztak az eljárási kifogásokkal, hiszen azokat elbírálták,
    csak az indítványozókkal ellentétes álláspontra jutottak. A kifogásokra adott
    válaszok tartalma törvényértelmezési, szakjogi kérdés, aminek felülbírálatát az
    Alkotmánybíróság nem végezheti el. A lakásszövetkezet esetleges jogszabályoknak
    meg nem felelő működésével kapcsolatos jogviták, az elszámolás elmaradása nem
    mentesítenek a közös költség megfizetésének a kötelezettsége alól, mivel ez
    rövid időn belül a lakásszövetkezet teljes működésképtelenségéhez (és pl.
    valamennyi közüzemi szolgáltatás kikapcsolásához) vezetne.
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.11.07 16:00:00 3. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    Sz_IV_3427_2015.pdfSz_IV_3427_2015.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      h a t á r o z a t o t:

      1. Az Alkotmánybíróság a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.513/2015/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

      2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (2) és (4) bekezdése, 392. §–394. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:549. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      I.

      [1] 1. Az indítványozó magánszemélyek (a továbbiakban: indítványozók) jogi képviselőjük útján [dr. Kincses István ügyvéd, 5900 Orosháza, Tass utca 9. I/2.] az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordultak az Alkotmánybírósághoz, melyben a Gyulai Törvényszék 2.Pf.25.523/2015/6. számú jogerős ítélete, valamint ehhez kapcsolódóan az Orosházi Járásbíróság 6.P.20.037/2014/51. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az indítványukat utóbb kiegészítették és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (2) és (4) bekezdése, 392. §–394. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:549. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is indítványozták. Az indítványozók kérték továbbá, hogy az Alkotmánybíróság a Pp. 359/C. § (2) bekezdése alapján hívja fel az Orosházi Járásbíróságot a vitatott ítéletekben foglalt követelés végrehajtásának a felfüggesztésére.
      [2] Tekintettel arra, hogy a lakásszövetkezet korábbi elnökével szemben büntetőeljárás volt folyamatban, amelyben a jogerős ítélet 2017 októberében született meg, az indítványozók ezt követően ismételten kiegészítették indítványukat.

      [3] 2. Az indítvány benyújtására okot adó ügynek az alkotmányjogi panasz elbírálása szempontjából lényeges elemei a következőek.

      [4] 2.1. Az indítványozók ugyanannak a lakásszövetkezetnek a tagjai, ugyanabban az utcában, két külön lépcsőházban lévő lakásukban élnek. A lakásszövetkezet működését a tagok korábban többször sérelmezték. A lakásszövetkezet 2010. évi egyszerűsített éves beszámolóját a Felügyelő Bizottság a 2011. májusi küldöttgyűlésen elfogadásra nem javasolta. A lakásszövetkezet vezetősége lemondott, illetve leváltásra került. A lakásszövetkezet megbízására egy bejegyzett könyvvizsgáló 2011 októberében jelentést készített a 2007–2010. évek pénzügyi vizsgálatáról; megállapította, hogy a könyvvezetés nem volt megfelelő, a valós vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetet csak a tag és nem tag tulajdonosok egyéni elszámolásainak helyesbítése után, a főkönyvi adatok újrakönyvelésével lehetne megállapítani. A lakásszövetkezeti tagok ennek a költségét nem vállalták. A lakásszövetkezet küldöttgyűlése 16/2012. (03. 29.) számú küldöttgyűlési határozatával a 2012. évre vonatkozó költségvetési tervet elfogadta. Ezt a küldöttgyűlési határozatot – többek között az indítványozók – bíróság előtt megtámadták, ám keresetük jogerősen elutasításra került. A lakásszövetkezet 2013. évre költségvetési tervet nem készített, a költségirányzat tervezésére, jóváhagyására nem került sor, így az alapszabály IX/A. pontja szerint az előző évi költségvetés alapján gazdálkodott.

      [5] 2.2. Az indítványozók a 2012–2013. években az előirányzott közös költséget csak részben fizették meg. A lakásszövetkezet felhívta az indítványozókat tartozásuk megfizetésére, majd miután ez nem történt meg, közjegyzők által fizetési meghagyás került kibocsátásra. Az eljárások az indítványozók ellentmondása következtében perré alakultak, amelyben a lakásszövetkezet mint felperes azt kérte az elsőfokon eljárt Orosházi Járásbíróságtól, hogy az indítványozókat kötelezze az elmaradt közös költség és járulékai megfizetésére. A bíróság a pereket egyesítette.

      [6] 2.3. A lakásszövetkezet keresetét a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény (a továbbiakban: Lsztv.) 4. §-ára, a lakásszövetkezet Alapszabályára, a 16/2012. (03. 29.) küldöttgyűlési határozatra alapította. Csatolta a tagsági analitikákat és a lakónyilvántartó kartonokat. Az indítványozók a kereset elutasítását kérték, azt mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatták. A bíróság az eljárását a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) VI. rész, XXVII. fejezetében szabályozott kisértékű perekre vonatkozó szabályok alapján folytatta le.

      [7] 2.4. Az indítványozók álláspontja szerint a lakásszövetkezet nyilvántartási rendszere alkalmatlan a követelés kimutatására, ennek bizonyítására több indokot felhoztak. Részleteiben és egészében is vitatták a fennálló tartozásuk összegszerűségét. Az indítványozók arra is hivatkoztak, hogy a lakásszövetkezet követelésének nincsen jogalapja, mert a 2010. évre vonatkozóan nem készült elszámolás, így nem kalkulálható egyenleg, nem készült éves költségvetési előirányzat sem és a 16/2012. (03. 29.) küldöttgyűlési határozat jogellenes. Ebből az következik, hogy nem állapítható meg, van-e tartozása az indítványozóknak. Az indítványozók vitatták továbbá azt is, hogy mely időszakra vonatkozik a lakásszövetkezet elszámolása.
      [8] A bíróság azt vizsgálta, hogy az indítványozók a 2012–13. évi befizetési kötelezettségeiket teljesítették-e, a lakásszövetkezet ezen időszakra vonatkozó analitikája, elszámolása helytálló-e az indítványozók vonatkozásában, és ebből következően áll-e fenn tartozásuk. A bíróság szakértőt rendelt ki e kérdések tisztázására. A szakértő részletesen vizsgálta az egyes költségelemeket (így pl. melegvíz-fogyasztás, fűtési költség, gázfelhasználás, biztosítás, stb.) az összegszerűség szempontjából. A per során a szakvélemény többször kiegészítésre került.
      [9] Az indítványozók a szakvélemény hiányosságaira, hibáira, a szakértőnek a lakásszövetkezettől történt irat és adatbeszerzésére hivatkozva a szakértővel szemben elfogultsági kifogással éltek, melyet a bíróság 6.P.20.037/2014/30/I. számú végzésével elbírált. A bíróság az indítványozóknak a szakértő iratvizsgálatával kapcsolatos kifogásait nem fogadta el, rámutatott arra, hogy a Pp. 181. § (1) bekezdése biztosítja a szakértő részére, hogy a peres felekhez kérdést intézzen; vele közölni kell mindazokat az adatokat, amelyekre feladatának teljesítéséhez szüksége van. Az indítványozók továbbra is fenntartották, hogy a szakvélemény alkalmatlan bármilyen tény bizonyítására.
      [10] Az indítványozók eljárási kifogást nyújtottak be a bírósággal szemben arra hivatkozva, hogy a bíróság eltérő szabályokat állapított meg a felek részére, mert a lakásszövetkezetnek nem kellett eredetiben csatolni valamennyi okiratot, nem kerültek csatolásra a szakértő rendelkezésére bocsátott iratok és elmaradt a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség, valamint a bizonyítási indítványokat szó nélkül hagyta a bíróság. A bíróság az eljárási kifogást elbírálva, a fentiekkel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a peres feleket a Pp. 3. § (3) bekezdése alapján tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítetten részletesen tájékoztatta a bizonyítási teherről, a bizonyításra szoruló tényekről. Mindkét fél csatolta az iratokat; a bíróság a feleket az iratmegtekintési lehetőségről tájékoztatta, ugyanakkor a szakértői vizsgálat alapját képező iratok nagy mennyisége miatt és amiatt, hogy sem a bíróság, sem a felek nem rendelkeznek a szükséges szakértelemmel, kezdetben nem tartotta szükségesnek a könyvelési iratok teljes körű csatolását. Miután azonban az indítványozók minden egyes iratot és adatot vitattak, a bíróság felhívására a lakásszövetkezet az iratokat csatolta.
      [11] A bíróság rámutatott arra, hogy a szakértői bizonyítást a lakásszövetkezet már az első tárgyaláson indítványozta; nem jelenti a kisértékű perek szabályainak megsértését, ha a már elkészült szakvéleményre érkező észrevételekre tekintettel a szakvélemény akár többször is kiegészítésre, pontosításra kerül és emiatt a szakértő részére újabb iratok kerülnek megküldésre. Az indítványozók beszámítási kifogását – amelyet nem az első tárgyalási napon terjesztettek elő – a Pp. 391/C. §-a alapján nem vehette figyelembe.
      [12] A bíróság végül azt állapította meg, hogy a lakásszövetkezet keresete az eredeti követeléshez képest 90%-ban volt alapos, ennek megfelelően rendelkezett a megfizetendő összeg mértékéről valamint az egyes felek által fizetendő perköltségről.

      [13] 2.5. Az indítványozók ezt követően nyújtották be fellebbezésüket a Gyulai Törvényszékhez, melyben elsődlegesen időelőttiségre hivatkozással a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérték; több tényállási hibára, eljárási szabályszegésre és anyagi jogi törvénysértésre is hivatkoztak.
      [14] A törvényszék megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. Utalt arra, hogy a Pp. 392. § (1) bekezdése alapján kisértékű perben fellebbezésnek az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértése vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye; a törvényszék azonban egyiket sem találta megállapíthatónak. A törvényszék egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy az adott évre vonatkozó részletes elszámolás elkészítése előtt is terheli a lakásszövetkezet tagját a vagyoni hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége, ez mind az Lsztv. 42. § (1) bekezdés a) pontjából, mind az alapszabályból következik. Ez a kötelezettség a lakásszövetkezet tagját a lakásszövetkezet gazdálkodásának, határozatainak vitatása esetén is terheli.
      [15] A törvényszék kifejtette, hogy kisértékű perekben sem kell a szakértői véleményt már az első tárgyaláson csatolni, elegendő a bizonyítási indítvány előterjesztése. Rámutatott továbbá, hogy a Pp. 93. § (2) bekezdése a beadványokról rendelkezik, a peres ügy irataihoz csatolt bizonyítékokra azonban nem ír elő a Pp. olyan szabályt, hogy azokat is több példányban kellene az iratokhoz csatolni. A lakásszövetkezet által becsatolt nagy terjedelmű iratanyag bizonyíték, amely megtekintésének lehetőségéről az elsőfokú bíróság végzéssel kifejezetten tájékoztatta az indítványozók képviselőjét; ennélfogva nem sérült a Pp. 3. § (6) bekezdésében foglalt kötelezettség. Az indítványozók állításával szemben, nem sérült a Pp. 181. §-a sem; az elévülés fel sem merül, a szakvélemény a bizonyítékok körében értékelhető és a szakértő elfogultságára utaló körülményt nem látott az ügyben. A rendelkező részben számelírás történt, ezt a bíróság pontosította.

      [16] 3. Az indítványozók ezt követően terjesztették elő alkotmányjogi panaszukat. Az eredetileg benyújtott indítványukban hivatkoztak mind az Abtv. 26. § (1) bekezdésére, mind a 27. §-ára, azonban csak a bírósági döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Kérték továbbá a Pp. 359/C. § (2) bekezdése alapján felhívni az Oroszházi Járásbíróságot a vitatott ítéletekben foglalt követelés végrehajtásának a felfüggesztésére. Hiánypótlásra való felhívásukat követően egészítették ki indítványukat a Pp. 271. § (2) és (4) bekezdésének, valamint 392–394. §-ának, és a Ptk. 6:549. §-ának megsemmisítését kérve.

      [17] 3.1. Az indítványozók az Abtv. 27. §-a szerint benyújtott indítványukban több szempontból kifogásolták a bíróságok eljárását és ítéleteit, többek között a Pp. 3. § (3) bekezdésének, a kisértékű perekre vonatkozó szabályoknak, a törvény előtti egyenlőség, illetve a fegyverek egyenlőségének, önkormányzati (lakásszövetkezeti) hatáskörbe tartozó döntési kompetencia megsértésére hivatkoztak. Álláspontjuk szerint mindezek megvalósítják az Alaptörvény I. cikk (1)–(4) bekezdéseinek, XIII. cikk (1) és (2) bekezdésének, XV. cikk (1) és (2) bekezdésének, XXIV. cikk (1) és (2) bekezdésének, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét.
      [18] Az Alaptörvény XV. cikke, a törvény előtti egyenlőség az indítványozók szerint azáltal sérült, hogy míg a bizonyítás szabályait a lakásszövetkezet esetében az általános szabályok szerint engedte a bíróság teljesíteni, addig az indítványozók beszámítási kifogását a kisértékű perek eljárási szabályaira hivatkozással elutasította. Amiatt is sérül álláspontjuk szerint a törvény előtti egyenlőség elve, hogy eltérő szabályokat alkalmaztak a bíróságok a tag és a lakásszövetkezet viszonylatában, holott mindkét félre vonatkozóan ugyanaz a törvény (Lsztv.) állapítja meg a betartandó kötelezettségeket.
      [19] Az Alaptörvény I. cikkének a sérelmét egyrészt abban látták az indítványozók, hogy – állításuk szerint – az ítélet „nem ismerte el az elszámolás kiadásához való jogunkat – II. fokú ítélet – viszont korlátlan tartalmú fizetési igény érvényesítésének jogát ismerte el a Lakásszövetkezet javára”. Másrészt ezen alaptörvényi rendelkezés sérelmét látták abban is, hogy a lakásszövetkezeti tagok önkormányzati hatáskörébe tartozó kérdésben (elszámolási kötelezettség) azt helyettesítő szakvéleményt szerzett be a bíróság.
      [20] Az Alaptörvény XIII. cikke sérelmét arra alapozták az indítványozók, hogy nézetük szerint elszámolások nélkül vontak el vagyont tőlük. Így az elévülés következtében elszámolási igényektől estek el, ami álláspontjuk szerint vagyonvesztést, végső soron közérdek nélküli kisajátítást jelent.
      [21] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét az indítványozók egyrészt amiatt állították, mert nem ismerhettek meg minden olyan iratot, amelyet a bíróság és a szakértő megkapott (fegyverek egyenlősége elvének sérelme), és ezáltal az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti, részrehajlás nélküli eljáráshoz való joguk is sérült. Nézetük szerint a kiadott ítéletek olyan bizonyítékokat is figyelembe vettek, melyeket nem ismerhettek meg, ezekkel kapcsolatban ügyféli jogaikat nem tudták gyakorolni. Másrészt azáltal sérült a tisztességes, valamint részrehajlás nélküli eljáráshoz való joguk, hogy a peres eljárás szabálytalanságaival szembeni tiltakozásaikat teljesen figyelmen kívül hagyták. Harmadrészt a pártatlan bírósági eljárás (és nemcsak a törvény előtti egyenlőség) sérelmét is látták abban a tekintetben, hogy a bíróságok nem kötelezték a lakásszövetkezetet elszámolás becsatolására és ennek hiányában állapították meg az ő fizetési kötelezettségüket. Kifogásolták továbbá, hogy az arra irányuló többszörös előterjesztésüket, hogy a lakásszövetkezet csatolja be a vitatott évekre vonatkozó elfogadott elszámolásokat „még bizonyítási indítvány szintjén sem fogadták be a bíróságok, és okát sem adták annak, hogy az elszámolások esedékessé válásával miért nem kötelezték a Lakásszövetkezetet az elszámolások becsatolására.”
      [22] Az indítványozók az Alaptörvény XV. cikkére, XXVIII cikk (1) bekezdésére és XXIV. cikkére hivatkozva kifogásolták még a „bizonyítási teherkiosztással kapcsolatos bírósági eljárást”, azonban nem részletezték, hogy e körben konkrétan mit tartanak alaptörvény-ellenesnek.
      [23] Az indítványozók több, az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozatra is hivatkoztak érvelésük alátámasztására.
      [24] Az indítványozók csatolták a Gyulai Törvényszék által közzétett közleményt, amely a lakásszövetkezet volt elnökének büntetőügyében hozott jogerős ítéletről szól. Hivatkoztak arra, hogy ebből a döntésből is kiderül: a lakásszövetkezet könyvvitele olyannyira hiányos volt, hogy az utóbb nem volt rekonstruálható. Ez megerősíti azt az állításukat, hogy – a göngyölített előzményi elszámolások miatt – bizonyítás nélkül kötelezték őket olyan időszakra visszamenően is teljesítésre, amelyre vonatkozóan nem volt könyvviteli elszámolás.

      [25] 3.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti indítványukban a Pp. 271. § (2) és (4) bekezdését, illetve 392–394. §-ait az Alaptörvény XXIV. cikkével, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésével tartották ellentétesnek az indítványozók, mivel „a Pp. a kisértékű perekre vonatkozó szabályok bevezetésével megszüntette az I. fokú ítéletek szakmai kontrollját, kizárólag súlyos törvénysértések esetére ír elő a II. fokú bíróság részére döntési kompetenciát”. Nézetük szerint a jogalkotó az észszerű határidőn belüli elbírálás követelményét a tisztességes, pártatlan eljáráshoz való jog csorbításával kívánta elérni. A kisértékű perek szabályainak azon részét tartották az indítványozók alaptörvény-ellenesnek, amely „a szakmai felügyelet megvonásával és a fellebbezési felülvizsgálati jog korlátozásával áll összefüggésben”. Nézetük szerint a Pp. ezen szabályai lehetőséget adnak arra is, hogy a bíróságok ítéletéből hiányozzon a megfelelő indokolás, így „sommás ítélet” születhessen.
      [26] A Ptk. 6:549. §-ának a megsemmisítését azért kérték az indítványozók, mert „az eljáró bírák nem felelnek önmagukért, ők nem egyenlők a törvény előtt, mivel nem felelnek a munkájukért, míg mindenki más igen.” Ez nézetük szerint az Alaptörvény O) cikkével, R) cikkével, XV. cikkével, XXIV. cikkével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével ellentétes.
      II.

      [27] Az Alaptörvény indítványban hivatkozott, az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálatába bevont rendelkezése a következő.

      „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.”
      III.

      [28] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi – formai és tartalmi – feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett, az indítványozók érintettnek tekinthetők és a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségeiket kimerítették.
      [29] A befogadhatóság további feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott:

      [30] 1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján akkor lehet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazás folytán következett be az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának a sérelme. Tekintettel arra, hogy az eljáró bíróságok egyike sem alkalmazta a Ptk. 6:549. §-át, így az Alkotmánybíróság sem vizsgálhatta e szabály alaptörvény-ellenességét. Ennek következtében az Alkotmánybíróság a Ptk. 6:549. §-ának alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

      [31] 2. Az indítványozók a Pp. 271. § (2) és (4) bekezdését, illetve 392–394. §-ait alapvetően azért tartották az Alaptörvény XXIV. cikkével, illetve XXVIII. cikk (1) bekezdésével ellentétesnek, mert azok sértik a pártatlan bíráskodáshoz való jogot azáltal, hogy nem teszik lehetővé a kisértékű perek esetében az elsőfokú ítéletek megfelelő szakmai kontrollját. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Alaptörvény XXIV. cikke a hatósági eljárásokhoz, és nem a bírósági eljárásokhoz kapcsolódva állapít meg Alaptörvényben biztosított jogokat, így a Pp. szabályozásával nem áll összefüggésben. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében szabályozott pártatlan bíráskodáshoz való joggal sem hozható alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe az, hogy – az indítványozók álláspontja szerint – nem biztosított a kisértékű perekben az ítéletek megfelelő szakmai kontrollja. Egy bírósági eljárás pártatlanságára nem lehet kihatása annak, hogy a felsőbb bíróságok milyen mértékben vizsgálhatják felül döntésüket. Ha vethetnének is fel alkotmányjogilag értékelhető problémát a Pp. kifogásolt szabályai, az – az indítvány tartalma alapján – az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdéséhez kapcsolódhatna, erre az alaptörvényi rendelkezésre azonban az indítványozó nem hivatkozott. Az indítványnak ez a része tehát nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésében, valamint (1b) bekezdés b) és e) pontjában szereplő, az indokolási kötelezettségre vonatkozó szabályoknak, ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványt sem vizsgálhatta érdemben, így az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította azt.

      [32] 3. Az Abtv. 27. § a) pontja alapján akkor lehet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha a bírói döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alaptörvény I. cikke nem tekinthető Alaptörvényben biztosított jognak, így ezen indítványi elem érdemi vizsgálatára nincs az Alkotmánybíróságnak lehetősége {a legutóbbi döntések közül lásd 3193/2017. (VII. 21.) AB határozat, Indokolás [14]}.

      [33] 4. Ahogyan azt az Alkotmánybíróság a jelen határozat Indokolása [31] bekezdésében kifejtette, az Alaptörvény XXIV. cikke a hatósági, és nem a bírósági eljárásokhoz kapcsolódóan állapít meg Alaptörvényben biztosított jogot. Mivel a jelen ügyben hatósági eljárás egyáltalán nem folyt, és az indítványozók is a bíróság eljárásához kapcsolódóan sérelmezik ezen alaptörvényi rendelkezés sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság e körben sem folytathatott le érdemi vizsgálatot.

      [34] 5. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia; az (1b) bekezdés b) és e) pontja rendelkezik az indokolási kötelezettségről és annak tartalmáról. Bár az indítványozók álláspontja szerint a megsemmisíteni kért bírói ítéletek az Alaptörvény XIII. cikkével is ellentétesek, azonban ezt az állításukat megfelelő, az állított alaptörvénysértést konkrét, alkotmányos érvekkel nem támasztották alá. Az indítvány tehát ebben a részében sem felel meg az Abtv.-ben foglalt követelményeknek, így vizsgálata e körben sem végezhető el. Szintén nem tartalmaz megfelelő indokolást a bizonyítási teherhez kapcsolódó indítványi elem, ezért ennek a vizsgálatára sincs az Alkotmánybíróságnak lehetősége.

      [35] 6. Az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva az Alkotmánybíróság a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, az alkalmazott jognak, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára nem kerülhet sor az Alkotmánybíróság eljárása során, és a testület tartózkodik attól is, hogy szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési, törvényalkalmazási kérdésekben állást foglaljon {lásd pl.: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}. Az Alaptörvény XV. cikkének sérelmét állító indítványi elemek jogalkalmazási, bizonyítási kérdések felülbírálatát kérik, ennek vizsgálatára viszont a fentiek értelmében nincs lehetősége az Alkotmánybíróságnak. Ahol az indítványozók a XV. cikk sérelmét a bíróságok pártatlan eljárásának a hiánya miatt állították, ott a sérelem az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése keretében került értékelésre.

      [36] 7. Az Abtv. 29. §-a alapján az indítvány a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be. Az indítványozók több szempontból hivatkoztak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére, így például kifogásolták, hogy nem ismerhettek meg minden iratot, illetve, hogy az eljárás szabálytalanságaival kapcsolatos tiltakozásaikat nem vették figyelembe. Ha és amennyiben az indítványozók ezen érvelései megalapozottak, akkor az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet is okozhat. Tekintettel arra, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése állított sérelmeinek vizsgálata – mivel az felvetheti a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját – érdemi vizsgálat során végezhető el, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt befogadta.
      IV.

      [37] Az indítvány nem megalapozott.

      [38] 1. Az indítványozók egyrészt arra hivatkoztak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmével kapcsolatban, hogy – állításuk szerint – nem kaptak meg minden iratot a bírósági eljárás során. A becsatolt bírósági döntésekből kitűnően a jogerős döntést hozó törvényszék vizsgálta az állított eljárásjogi szabálysértést. Megállapította, hogy az indítványozók olyan iratokat nem kaptak meg – azok nagy terjedelme miatt –, amelyek a bizonyítékok körébe tartoztak és amelyek vonatkozásában a Pp. nem ír elő olyan szabályt, mely szerint a bizonyítékokat is több példányban kell csatolni. Ugyanakkor ezek megtekintésének lehetőségéről az elsőfokú bíróság végzéssel kifejezetten tájékoztatta az indítványozók jogi képviselőjét.
      [39] Ahogyan arra az Alkotmánybíróság a jelen határozat Indokolásának [39] bekezdésében rámutatott, az Alkotmánybíróság jogértelmezési kérdésekben nem foglal állást. Ezért azt kellett vizsgálnia, hogy az indítványozóknak volt-e lehetősége azon iratok megismerésére, amelyekre az elsőfokú bíróság a döntését alapította. Az indítványozók alkotmányjogi panaszukban nem vitatták, hogy az elsőfokú bíróság végzésében tájékoztatta őket az iratok megtekintésének a lehetőségéről, ezért az Alkotmánybíróság bizonyítottnak tekinti, hogy az indítványozók nem voltak elzárva az iratok megtekintésétől. Azon állításukat pedig semmivel sem próbálták bizonyítani az indítványozók, hogy más tartalmú iratokat kapott meg és használt fel szakvéleményéhez a szakértő, mint amit a bíróság és az indítványozók rendelkezésére bocsátottak.

      [40] 2. Az indítványozók az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét amiatt is állították, mert – nézetük szerint – az eljárt bíróságok az eljárási szabálytalanságokkal szembeni tiltakozásaikat figyelmen kívül hagyták. Az alkotmányjogi panaszból kitűnően az eljárási szabálytalanságok körébe egyrészt az tartozott, hogy – állításuk szerint – az elsőfokú bíróság a Pp. kisértékű perekre vonatkozó szabályait alkalmazta akkor, amikor az indítványozók beszámítási kifogását nem vette figyelembe, mivel azt nem az első tárgyaláson terjesztették elő. Ugyanakkor a lakásszövetkezet vonatkozásában a bíróság a Pp. általános szabályait alkalmazva, lehetőséget biztosított a bizonyítékok későbbi (folyamatos) becsatolására. Mind az elsőfokú, mind a jogerős döntést hozó bíróság ítéletében kitért erre a kérdésre. Rámutattak arra, hogy a lakásszövetkezet már az első tárgyaláson előterjesztette bizonyítási indítványát (szakértő kirendelése), amely vonatkozásában a bíróság – az iratmennyiség terjedelmére tekintettel – először nem tekintette szükségesnek a könyvelési iratok teljes körű csatolását. Annak következtében vált szükségessé újabb és újabb iratok benyújtása, hogy az indítványozók minden egyes iratot és adatot vitattak, és a szakvéleményt ki kellett egészíteni.
      [41] Az ítéletekből kitűnően az elsőfokú bíróság az indítványozóknak a szakértő elfogultságával kapcsolatos kifogását végzéssel elbírálta, a szakvéleménnyel kapcsolatos további indítványozói kifogásokat nem fogadta el, a szakvéleményt a bizonyítékok körében értékelhetőnek tartotta. Az indítványozók ugyanezekre hivatkoztak fellebbezésükben is, a jogerős döntést hozó bíróság pedig osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját e tekintetben.
      [42] Az ítéletekből az is kitűnik, hogy a bíróságok a bírósági eljárással szembeni kifogásokra is választ adtak, mind az elsőfokú, mind a fellebbezési eljárásban (lásd elsőfokú ítélet 11–12. oldal, jogerős ítélet 2–4. oldal).
      [43] A fentiekben kifejtettek szerint tehát a bíróságok nem hagyták figyelmen kívül az indítványozók eljárási kifogásait, azokat megvizsgálták és azokra az ítéletek indokolásában választ adtak. Nem helytálló tehát az az indítványozói érvelés, hogy a bíróságok nem foglalkoztak az eljárási kifogásokkal, hiszen azokat elbírálták, csak az indítványozókkal ellentétes álláspontra jutottak. A kifogásokra adott válaszok tartalma törvényértelmezési, szakjogi kérdés, aminek felülbírálatát az Alkotmánybíróság nem végezheti el (lásd jelen határozat Indokolás [35]).

      [44] 3. Az indítványozók végül azt kifogásolták a XXVIII. cikk (1) bekezdéséhez, a pártatlan bírósági eljáráshoz való joghoz kapcsolódóan, hogy – állításuk szerint – tőlük elvárták a bíróságok az Lsztv. szabályainak betartását és ez alapján megállapították a fizetési kötelezettségüket, míg a lakásszövetkezettől ugyanezt nem kérték számon, nem kötelezték az elszámolás becsatolására. Ez utóbbit akként értékelték, hogy a bíróságok nem vették figyelembe a bizonyítási indítványukat.
      [45] A per tárgya közös költség tartozás megfizetésére kötelezés volt a 2012–2013. évek vonatkozásában, a közös költség mértékét 2012. évre a 16/2012. (03. 29.) küldöttgyűlési határozat állapította meg, amelynek bírósági megtámadása nem vezetett eredményre, így azt vitathatatlanul jogszerűnek kell elfogadni. A 2013. évre vonatkozó fizetési kötelezettség is – a tárgyévre vonatkozó költségvetés elfogadásának a hiányában – ezen határozat alapján került megállapításra. A szakértői vizsgálat és az ennek eredményeként készült részletes szakvélemény éppen az elmaradt elszámolást pótolta. A bíróságok arra is rámutattak, hogy a lakásszövetkezet esetleges jogszabályoknak meg nem felelő működésével kapcsolatos jogviták, az elszámolás elmaradása nem mentesítenek a közös költség megfizetésének a kötelezettsége alól, mivel ez rövid időn belül a lakásszövetkezet teljes működésképtelenségéhez (és pl. valamennyi közüzemi szolgáltatás kikapcsolásához) vezetne. A lakásszövetkezet (annak szervei) működésével kapcsolatos jogvitákat az Lsztv. 9. §-a szerint kell kezdeményezni.
      [46] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy nem helytálló az indítványozóknak az az állítása, hogy a bíróságok nem vették figyelembe a bizonyítási indítványukat.
      [47] Figyelemmel arra, hogy az Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettek szerint nem állapította meg, hogy a bírósági eljárások az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott tisztességes eljárás elvét megsértették volna, ezért – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1), (2), (4) bekezdései, 63. §-a, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései, 31. § (6) bekezdése alapján eljárva – az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt elutasította.
      [48] Az indítvány elutasítására tekintettel az Alkotmánybíróság az ítéletek végrehajtása felfüggesztésének tárgyában nem hozott döntést.
          Dr. Salamon László s. k.,
          tanácsvezető,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szabó Marcel s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szalay Péter s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/31/2015
          .
          Number of the Decision:
          .
          3293/2017. (XI. 20.)
          Date of the decision:
          .
          11/07/2017
          .
          .