Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - az egészségügyi alapellátásról szóló 2015. évi CXXIII. törvény (Aetv.) 8. § (7) bekezdése, az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (Öotv.) 1. § (2) bekezdés a) és c) pontja, valamint 2. § (1)-(2) bekezdése, az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény végrehajtásáról szóló 313/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet (Vhr.) 2. § (1) és (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó iskola-fogorvosi körzet ellátására vonatkozó vállalkozási szerződéssel rendelkező fogorvos, akinek a hatósági bizonyítvány kiadása iránti kérelmét, melyben praxisjoga igazolását kérte, az elsőfokon eljáró közigazgatási hatóság elutasította. Az elsőfokú hatóság döntését a másodfokú hatóság helybenhagyta, az indítványozó bírósági felülvizsgálatra irányuló keresetét a bíróság elutasította.
Az indítványozó a bírósági és közigazgatási eljárásban alkalmazott, fent megnevezett jogszabályok alaptörvény-ellenességét állítja, a bírósági és közigazgatási határozatokat nem sérelmezi. Az indítványozó nézete szerint alaptörvény-ellenes, hogy a sérelmezett jogszabályok szerint praxisjoga kizárólag a területi ellátási kötelezettséggel rendelkező háziorvosnak, házi gyermekorvosnak és fogorvosnak van, míg az iskola-fogorvosok ellátási kötelezettsége nem területi ellátási kötelezettségként, hanem intézményi ellátási kötelezettségként jelenik meg. Mint ilyen, arra az Öotv. hatálya, így a praxisjog sem terjed ki annak ellenére, hogy az iskolafogászati tevékenység a praxisengedély-jogosult tevékenység kritériumainak megfelel. Azzal, hogy a sérelmezett rendelkezések az iskola-fogorvosokat kizárják a praxisjog körből, sérül az Alaptörvény B) cikke szerinti jogállamiság elvéből fakadó jogbiztonság követelménye, az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdése szerinti, a vállalkozás szabadságához és a tisztességes gazdasági versenyhez való joga és a XII. cikk (1) bekezdése szerinti vállalkozáshoz való joga. Ezzel párhuzamosan sérül továbbá az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése szerinti tulajdonhoz való joga, azáltal, hogy a sérelmezett rendelkezések alkalmazásával a feladat-ellátás érdekében eszközölt beruházásai és ráfordításai által nem áll be vagyon növekmény, mivel vagyoni értékű jogot nem szerezhet, ugyanakkor a területi ellátási kötelezettséggel tevékenykedő orvosok ilyen ráfordításai tulajdont keletkeztetnek, praxisjoguk értéke emelkedik. Ez, a nézete szerint homogén csoportok (területi alapon ellátási kötelezettséget vállaló fogorvos és az intézményi alapon ellátási kötelezettséget vállaló fogorvos) közötti jogszabályi differenciálás az Alaptörvény XV. cikke diszkrimináció tilalmába is ütközik..
. |