A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.395/2018/5. számú végzése, valamint a Fővárosi Ítélőtábla
15.Cspkf.43.526/2018/3. számú, a Kúria végzésével hatályában fenntartott végzése, továbbá a Budapest Környéki Törvényszék 4.Cspk.6/2017/19. számú, a Fővárosi Ítélőtábla végzésével helybenhagyott végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság (a továbbiakban: indítványozó) jogi képviselője útján (dr. Fodor Ákos) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a és 26. § (1) bekezdése alapján terjesztette elő a panaszát.
[2] Az alkotmányjogi panaszt megelőzően az indítványozó mint adós gazdálkodó szervezet ellen kérelmére csődeljárás indult. A csődegyezségi tárgyalás, illetve a tárgyalásra való meghívás szabálytalansága miatt azonban a Budapest Környéki Törvényszék 4.Cspk.6/2017/19. számú végzésével a csődeljárást megszüntette. Az indítványozó fellebbezése nyomán eljárt Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.43.526/2018/3. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta. Az indítványozó felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Kúria Gfv.VII.30.395/2018/5. számú végzésével a jogerős végzést hatályában fenntartotta.
[3] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kúria felülvizsgálati jogkörben hozott végzése, továbbá a Kúria által hatályában fenntartott jogerős végzés és az elsőfokú végzés megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a kifogásolt végzések sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, XXIV. cikk (1) bekezdését, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdését. Állítása szerint az eljáró bíróság a támadott végzésekben az alkalmazandó normát, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) rendelkezéseit nem értelmezte, hanem „az adós felelősségét súlyosító normát alkotott”. Az indítványozó szerint az eljáró bíróság ezzel megsértette a normavilágosság elvét, illetve a jogbiztonság követelményét, valamint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljárás követelményét.
[4] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Csődtv. egyes rendelkezéseit is kifogásolta, azonban e rendelkezések megsemmisítését kifejezetten nem indítványozta, ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 26. § (1) bekezdésén alapuló alkotmányjogi panasz vizsgálatát mellőzte.
[5] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy a támadott bírói döntésekkel szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[6] Az indítványozó az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőben benyújtott panaszában (az indítványozó a Kúria végzéséről személyes iratbetekintés során 2018. december 7-én vett tudomást, alkotmányjogi panaszát 2018. december 21-én elektronikus úton terjesztette elő) a bírósági eljárást befejező, rendes jogorvoslattal nem támadható kúriai végzést, valamint az általa hatályában fenntartott jogerős végzést, illetve a jogerős végzés által helybenhagyott elsőfokú végzést támadta. A kérelmező alkotmányjogi panasz benyújtására indítványozói jogosultsággal rendelkezik, érintettsége – mivel a támadott kúriai végzéssel lezárt eljárásban félként részt vett – fennáll.
[7] 2.1. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának törvényi feltétele [Abtv. 27. § a) pont], hogy az indítványozó Alaptörvényben biztosított jog sérelmére hivatkozzon. Az indítvány e feltételnek csak részben tesz eleget. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére csak két esetben alapítható alkotmányjogi panasz: a kellő felkészülési idő hiánya, illetve a visszaható hatály tilalma miatt, az indítványozó azonban nem e vonatkozásban állította a felhívott cikk sérelmét {lásd pl. 3127/2017. (V. 30.) AB végzés, Indokolás [19]}.
[8] 2.2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a támadott végzések megsemmisítését az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére hivatkozással is kezdeményezte.
[9] Az Abtv. 52. §-a kifejezetten rögzíti a határozott kérelem követelményét, melynek részét képezi az indokolás előterjesztésének a kötelezettsége is [52. § (1b) bekezdés b) és e) pont]: „Indokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására” {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}. Az indítvány e követelménynek az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése vonatkozásában nem tesz eleget, mivel ezen alaptörvényi cikk, s az általa biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmét érintően az indítványozó nem terjesztett elő az alaptörvény-ellenesség megállapítására irányuló, azt megalapozó érvelést. E vonatkozásban ezért érdemi alkotmányossági vizsgálatra nem kerülhetett sor.
[10] 2.3. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az – egyéb törvényi feltételeknek megfelelő – alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában is megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {lásd pl. 21/2016. (XI. 30.) AB határozat, Indokolás [20]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[11] Az Abtv. 27. §-a értelmében az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés […] az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti”.
[12] Az Abtv. 27. §-ának megfelelően tehát az „Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi”, „[a] bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik a testület hatáskörébe”. „Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.” {Lásd először: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}
[13] Lényeges tehát, hogy a „bírói döntés elleni alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal [már] nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének” {3107/2016. (V. 24.) AB végzés, Indokolás [35]}. Alkotmányjogi panasz alapján csak a támadott ítélet alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára és a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére kerülhet sor. A tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el az esetleges eljárási szabálysértések, illetve az ügyben alkalmazandó jogi norma indítványozó által kifogásolt bírósági értelmezése vonatkozásában.
[14] A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványban az alkalmazott jogi norma bírósági értelmezése okán az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmére történő hivatkozás nem vet fel olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, amely az alkotmányjogi panasz befogadását és érdemi vizsgálatát indokolta volna.
[15] 3. Mivel a fent kifejtettek szerint az alkotmányjogi panasz részben nem tett eleget az Abtv. 27. § a) pontjában és 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában írt feltételeknek, illetve a befogadhatóság Abtv. 29. §-ában előírt feltételének, az Alkotmánybíróság azt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdése alapján eljárva az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
. |
. |