A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.89.156/2010/5. számú, a Fővárosi Bíróság 44.Pf.638.023/2010/3. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.049/2011/6. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság jogi képviselője útján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti panaszt az indítványozó a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.89.156/2010/5. számú ítélete, a Fővárosi Bíróság 44.Pf.638.023/2010/3. számú ítélete, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.049/2011/6. számú ítélete ellen terjesztette elő.
[2] Az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyben az indítványozónak 1964 óta az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett kezelői joga állt fenn az 1959-es földrendezés során a Magyar Állam tulajdonába került ingatlanon. A kezelői jogra vonatkozó jogszabályok azonban megváltoztak, ezért az ingatlan kezelésére a Magyar Állam az indítványozóval 1996-ban ideiglenes vagyonkezelői szerződést kötött. A vagyonkezelői jog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése azonban elmaradt, a közhiteles nyilvántartásban továbbra is az indítványozó korábbi kezelői joga szerepelt. A per tárgyát képező ingatlant az állam 2007-ben árverésen egy magánszemély részére értékesítette, de a tulajdonjog bejegyzését a földhivatal első fokon elutasította, arra hivatkozással, hogy a kezelői jog törléséhez a jogosult hozzájárulására van szükség, melyre vonatkozó okiratot a vevő nem csatolt. A másodfokon eljárt földhivatal a vevő fellebbezését elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a kezelői jog törlésére egyebekben akkor van lehetőség, ha a kezelői jog megszűnéséről és törölhetőségéről törvény rendelkezik. Jelen esetben a kezelői jog törlését megalapozó jogszabály egy kormányrendelet [254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet], és nem egy törvény, ezért e jogszabályhely alapján a kezelői jog törlésére nincs törvényes lehetőség. A közigazgatási határozat ellen a vevő keresetet indított, melyet a Pest Megyei Bíróság elutasított.
[3] A vevő ezt követően tulajdonjog megállapítása és kezelői jog törlése iránt polgári peres eljárást indított, melyben az első- és másodfokon eljárt bíróságok valamint a Kúria egybehangzóan a magánszemély-vevő tulajdonjogának bejegyzését, a Magyar Állam tulajdonjogának és az indítványozó kezelői jogának törlését rendelték el.
[4] A bírósági ítéletekben foglaltak szerint az indítványozó és a Magyar Állam a jogszabályi változást követően ugyan megkötöttek egy „ideiglenes vagyonkezelői szerződést”, azonban ezt az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezték be. Ennek ellenére az 1961. évi VII. törvény alapján az indítványozó az erdővagyon kezelője maradt. E törvényt a jogalkotó azonban 1997. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. A bíróság álláspontja az volt, hogy ezzel a nappal az indítványozónak a kezelői joga – ágazati jogszabály hiányában – meg is szűnt. Az ítélet indokolásában utalt arra, hogy a feleknek 1996 januárja és 1997 januárja között egy év állt a rendelkezésükre, hogy a jogi helyzetet rendezzék, azonban ennek nem tettek eleget. A bíróság álláspontja szerint az a tény, hogy az indítványozó 1997 után az erdőt kezelte, a kezelői jog fennállása szempontjából közömbös, legfeljebb a tulajdonos és a kezelő egymás közötti elszámolása tekintetében vehető figyelembe. A Kúria a támadott ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolást azzal egészítette ki, hogy az indítványozónak a kezelői státusa azáltal szűnt meg, hogy 1996. október 9. napján ideiglenes vagyonkezelői szerződést kötött a Magyar Állammal. E szerződéssel ugyanis az addigi jogviszony átalakult szerződéses jogviszonnyá, ezzel megszűnt a „kezelő” jogállása, de tekintettel arra, hogy nem került sor „végleges” vagyonkezelői szerződés megkötésére és bejegyeztetésére, az indítványozó nem válhatott vagyonkezelővé. A kezelői jog ingatlan-nyilvántartásban való szereplése formálissá vált, így a vevő alappal kérhette a kiüresedett tartalmú bejegyzés törlését. Hangsúlyozta, hogy a kezelői és vagyonkezelői jog is csak a „külső” jogviszonyokban jogosította a kezelőt (vagyonkezelőt) a tulajdonosi jogok gyakorlására és ennek keretében önálló fellépésre, de a „belső”, azaz az állam és a kezelő (vagyonkezelő) közötti jogviszonyban a kezelői jog nem korlátozta az állam tulajdonosi jogait, a kezelőt nem illette védelem az állammal szemben.
[5] Az indítványozó a jogszabályok változásának a bíróság által megállapított folyamatát nem vitatta, azonban abból a bíróságokétól teljesen eltérő következtetést vont le. Mindenekelőtt leszögezte, hogy a jogszabályok – így többek között az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény – az „ideiglenes vagyonkezelői szerződést” nem ismerte, a vagyonkezelői jog intézményét azonban igen. A jogszabály a vagyonkezelői jog tekintetében a korábbi kezelői jogra vonatkozó megfogalmazást vette át, nevezetesen a vagyonkezelői jog jogosultját megilletik a tulajdonos jogai és terhelik a tulajdonos kötelezettségei azzal, hogy a vagyont nem értékesítheti, illetve arra zálogjogot, haszonélvezeti jogot nem alapíthat. Úgy vélte, hogy a Magyar Államnak a vagyonkezelővel az értékesítést megelőzően el kell(ett volna) számolnia, a vagyonkezelési szerződést az érintett vagyonelemre vonatkozólag meg kell(ett volna) szüntetni, kártalanítás fizetése mellett.
[6] Hivatkozott arra is, hogy az állami vagyonnal való gazdálkodásról szóló 254/2007. (X. 4.) Korm. rendelet hatályba lépésekor hatályos 54. § (7) bekezdése szerint a Nemzeti Földalapba tartozó ingatlanokra vonatkozó ideiglenes vagyonkezelési szerződések megszüntetését jelen rendelet hatálybalépését követő hat hónapon belül kezdeményezni kell, a megszüntetést követően hasznosításukról a Vtv. (az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény), illetve e rendelet szabályainak megfelelő szerződésekkel kell gondoskodni.
[7] Az indítványozó tényként ismerte el, hogy a kezelői jog megszűnéséről a nem költségvetési szervek kivételével jogszabály nem rendelkezett. Utalt arra, hogy az ideiglenes vagyonkezelési szerződés nem jogosította fel az erdőgazdaságot a vagyonkezelői jog bejegyzésére, azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a Magyar Állam formailag megfelelő vagyonkezelői szerződést a mai napig nem kötött az erdőgazdálkodó szervezettel.
[8] Az indítványozó összefoglalásként arra utalt, hogy a jogalkotó a nem központi költségvetési szervek által gyakorolt kezelői jog tekintetében a mai napig nem hozott rendelkezést, nem mondta ki a kezelői jog átalakulását vagyonkezelői joggá, illetve nem mondta ki a kezelői jog megszűnését sem.
[9] Az indítványának az alkotmányossági szempontú érvelését az Alaptörvény B) cikkére (jogbiztonság – szerzett jogok védelme), az R) cikkére (a jogrend alapja az Alaptörvény), az 1. cikk (2) bekezdésére (az Országgyűlés törvényeket alkot) – ezzel összefüggésben a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 3. és 4. §-aira hivatkozott – és a tulajdonhoz való jogot biztosító XIII. cikkére alapította.
[10] 2. Az alkotmányjogi panasz egyfelől a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.89.156/2010/5. számú, másrészt a Fővárosi Bíróság 44.Pf.638.023/2010/3. számú, harmadrészt pedig a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.049/2011/6. számú ítéletei ellen irányul. Tekintettel arra, hogy a Kúria az első fokú és a megyei bíróság (jelen elnevezés szerint törvényszék) határozatát hatályában fenntartotta, ezért az alkotmányjogi panasz tárgyát képezheti valamennyi ítélet. Emiatt az Alkotmánybíróság vizsgálata valamennyi ítéletre kiterjed. A panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti 60 napos határidőben érkezettnek minősül, tekintettel arra, hogy a Kúria ítéletét az indítványozó jogi képviselője 2012. július 11-én vette kézhez, a panasz pedig 2012. szeptember 9-én érkezett a PKKB-hoz.
[11] Az indítványozó gondoskodott az Abtv. 51. § (2)–(3) bekezdése szerinti jogi képviseletéről.
[12] Az indítvány az Abtv. 52. § (1)–(2) bekezdésében támasztott feltételeknek megfelel, tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó indokolást, határozott kérelmet, és az alaptörvény-ellenességre vonatkozó okfejtést.
[13] Az indítványozó az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerint jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt.
[14] 3. Az alkotmányjogi panaszban foglaltak azonban az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek nem felelnek meg, így az alkotmányjogi panasz az alábbiak miatt nem fogadható be.
[15] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[16] 3.1. Az indítvány tartalmi elemzése alapján megállapítható, hogy az indítványozó a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó jogkérdéseket alkotmányossági kérdésként terjesztette elő, és ennek felülvizsgálatát kérte az Alkotmánybíróságtól.
[17] Az indítványozó arra törekszik, hogy az egyes törvények által részére biztosított alanyi jogainak vélt sérelmét az Alkotmánybíróság alapjog-sérelemként értékelje, és ekként a bíróságok által eldöntött ténykérdéseket jelen esetben mintegy negyedfokú bíróságként vizsgálja felül és a bíróságok álláspontjától eltérően értékelje. Az indítványozó a jogbiztonság követelményének vélt sérelmét ugyanis a szerzett jogok védelmével összefüggésben arra hivatkozva állította, hogy őt, mint a kezelői jog jogosultját az ingatlan-nyilvántartásból való törléssel vagyoni értékű jogtól fosztotta meg az ítéletében a bíróság, noha arra csak jogszabály, vagy a felek közös megállapodása alapján kerülhetett volna sor. Emellett a kezelői jogának a sérelmét a tulajdonhoz való jog sérelmeként értékelte, ezért kérte az Alkotmánybíróságtól a bírósági ítélet megsemmisítését.
[18] Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) és d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára van jogköre, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség esetén. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban nem rendelkezik hatáskörrel. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az a kérdés, hogy az indítványozó ügyében a kezelői jog megszűnt-e, ha igen, akkor mikor szűnt meg, illetve hogy ez alapján a kizárólagos állami tulajdonban álló és a vagyonkezelést ténylegesen végző gazdasági társaság igényelhet-e az állammal szemben bármilyen kártalanítást, olyan, a rendes bíróságok hatáskörébe tartozó jogkérdések, amelyeket a Kúria felülvizsgálati ítélete rendez. Ugyanilyen kérdés az, hogy a kezelői jog vagyoni értékű jog-e, valamint az is, hogy a kezelői jognak mi a pontos tartalma, annak mely elemeit tekinti a jog védendőnek.
[19] Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz eljárásokban a bírósági ítéletek alkotmányossági szempontú felülvizsgálatát végzi, így sem az nem tartozik a hatáskörébe, hogy a jogvitás ügy rendes bíróságok által megállapított tényállását felülmérlegelje, sem pedig az, hogy az indítványozót megillető kártalanítás jogalapjáról döntsön, ezek ugyanis nem alkotmányossági kérdések.
[20] 3.2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés és nem eredményez bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet sem, hogy a vizsgált ügyben a Kúria jogértelmezése eltér más bíróságok más ügyekben korábban kialakított gyakorlatától. Amennyiben jogértelmezési bizonytalanságok merülnek fel, azokat a Kúriának jogegységi eljárásban meghozott jogegységi határozattal kell feloldania. Jelen esetben a Kúria felülvizsgálati ítélete a jogvitás ügy tényállása szempontjából releváns jogszabályokat együttesen és egymásra tekintettel alkalmazta és értelmezte, és ebből vont le jogi következtetést, aminek a helyességét, illetve törvényességét az indítványozó által felhívott szempontból az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja felül.
[21] Az Alkotmánybíróság végül megjegyzi, hogy a kezelői jog fennállásától vagy fenn nem állásától függetlenül az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 17. § (1) bekezdése értelmében az erdőgazdaságok, mint erdőgazdálkodók az erdészeti hatóság által vezetett erdőgazdálkodói nyilvántartásban szereplő jogszerű használóknak minősülnek. Emellett a konkrét ügyben beszerzett miniszteri véleményből megállapítható, hogy a miniszter irányítása alatt álló Nemzeti Földalapkezelő Szervezet szándéka az, hogy a végleges vagyonkezelői szerződések mihamarabb megkötésre kerüljenek.
[22] 4. Mivel jelen alkotmányjogi panasz nem tartalmaz az Abtv. 29. §-ában előírt olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna, valamint a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség sem volt megállapítható, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a és 56. § (2) és (3) bekezdése, továbbá az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |