English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/04888/2021
Első irat érkezett: 12/16/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Pfv.II.20.856/2021/2. számú végzése elleni alkományjogi panasz (birtokbaadás, közút)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/24/2022
.
Előadó alkotmánybíró: Horváth Attila Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Pfv.II.20.856/2021/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 53.Pf.637.415/2020/8. számú ítélete és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 15.P.22.790/2019/18. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri.
Az indítványozó tulajdonát képező ingatlanon az országos közúthálózat részét képező összekötő út helyezkedik el. Az indítványozó a közút kezelője ellen birtokbaadás iránt indított keresetet. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, melynek indokolása szerint a közút olyan műtárgy, amelyet szükségképpen egy ingatlanon létesítenek, mely az ingatlan alkotórészévé válik. A jelen esetben az út és annak a felperes ingatlanán áthaladó része a Magyar Állam tulajdonában van. A másodfokú bíróság az elsőfokú döntést helybenhagyta. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította.
Az indítványozó előadása szerint kérelmében nem állította, hogy a birtokláshoz való joga az ingatlanán elhelyezett műtárgyra is kiterjedne, hanem kérelme az ingatlannak a birtokba adására irányult, ami alatt a közútkezeléssel együtt járó birtoklás megszüntetését kell érteni. Véleménye szerint az eljáró bíróságok nem vették figyelembe az indítványozónak a magántulajdonhoz való jogát, és nem foglaltak egyértelműen állást abban a kérdésben, hogy a magántulajdon védelme és a tulajdon tartalma élvez-e magasabb szintű alkotmányos védelmet, vagy a közutak üzemeltetése, ennek függvényében az alperes jogosult-e a felperes birtokláshoz való joga korlátozására vagy sem. .
.
Támadott jogi aktus:
    a Kúria Pfv.II.20.856/2021/2. számú végzése, a Fővárosi Törvényszék 53.Pf.637.415/2020/8. számú ítélete és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 15.P.22.790/2019/18. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_4888_2_2021_indegys_anonim.pdfIV_4888_2_2021_indegys_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3393/2022. (X. 12.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 09/27/2022
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2022.09.27 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3393_2022 AB végzés.pdf3393_2022 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.II.20.856/2021/2. számú végzése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 407. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője útján (dr. Czudar Balázs ügyvéd) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Kúria Pfv.II.20.856/2021/2. számú végzése, valamint az ennek alapjául szolgáló Fővárosi Törvényszék 53.Pf.637.415/2020/8. számú ítélete és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 15.P.22.790/2019/18. számú ítélete, továbbá az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 407. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

      [2] 1.1. A bírósági eljárásban megállapított tényállás szerint a felperes (indítványozó) tulajdonában álló, Lőrinci belterület 1[…]/9. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlant telekalakítás eredményeként 2010. április 19-én „kivett út” művelési ág megjelöléssel jegyezték át az ingatlan-nyilvántartásba. A Lőrinci Város Önkormányzat határozata szerint a telek kialakításhoz való hozzájárulás feltétele az volt, hogy az újonnan ezáltal keletkező ingatlan művelési ágát „kivett országos közútként” kell bejegyezni. Ezen az ingatlanon halad át az alperesi kezelésben lévő Selyp-Gyöngyöspata összekötő út egy rövid szakasza mint az országos közúthálózat része. Felperes 2016. június 27-én kérte az alperestől az utat érintő súlykorlátozó tábla kihelyezését és az útra kiadott szállítási útvonal engedélyek felfüggesztését. Az alperes tájékoztatta őt arról, hogy az ingatlanon az országos közúthálózat részét képező közforgalmú összekötő út halad át, nem indokolt a szállítási útvonal felfüggesztése és a súlykorlátozás sem, de jelezte, hogy a tulajdoni rendezetlenség megszüntetése érdekében intézkedni fog. 2018. december 20-án az alperes a perbeli ingatlanra vételi ajánlatot tett 931 544 Ft összegben, amelyet a felperes nem fogadott el, az általa felajánlott vételár 30 millió Ft volt. Az alperes által 2019. február 21-én kezdeményezett kisajátítás nem vezetett eredményre, a kérelmet az illetékes kormányhivatal elutasította arra hivatkozással, hogy a kisajátítási eljárás célja nem lehet a tulajdoni viszonyok utólagos rendezése. A kérelemben megjelölt jövőbeni közérdekű cél pedig az útszakasz korábbi létesítésével már megvalósult.
      [3] A felperes keresetében az alperest a felperes kizárólagos tulajdonát képező ingatlan birtokbaadására kérte kötelezni. Keresetét a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:9. § (1) bekezdésére, 5:13. § (2) bekezdésére, 5:21. §-ára és 5:22. §-ára alapította. Álláspontja szerint tulajdonjoga erősebb az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése okán mint az alperes által hivatkozott, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 32. § (1) bekezdésén alapuló jog. Vitatta, hogy az alperes nem tud eleget tenni birtokbaadás iránti kérelmének, mert nincs műszaki akadálya annak, hogy az alperes által kezelt közút a felperesi ingatlant elkerülje. Az alperes nincsen elzárva attól, hogy kisajátítási eljárással vagy értékarányos vételár megfizetésével megszerezze a vitatott terület tulajdonjogát.
      [4] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
      [5] A másodfokú bíróság kifejtette, hogy helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az ingatlan-nyilvántartás szerint a felperes tulajdonát képező ingatlan közúttal fedett része alperesi birtoklásának jogszerűségét kellett egyrészt vizsgálnia, másrészt az alperesi védekezése tekintettel azt, hogy a Magyar Állam a közút alatt fekvő terület ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosának minősül-e. A másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett azzal, hogy az alperesi kezelésben álló közút műtárgy, ami az ingatlan alkotórészévé vált, és hogy főszabály szerint a Ptk. 5:15. §-a értelmében osztja az ingatlan jogi sorsát, azaz az ingatlan tulajdonjoga kiterjed az alkotórészre is. Nem osztotta ugyanakkor azt az ebből levont következtetést, hogy a Kkt. 32. § (1) bekezdéséből törvényszerűen következik az, hogy a főszabály nem érvényesülhet, mert ha nem állami tulajdonban álló ingatlanon létesítik a közutat, akkor a műtárgy tulajdonosa az állam, míg az ingatlan tulajdoni viszonyaiban ezzel nem következik be változás. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem kizárt az, hogy a közút meglétével az alatta lévő ingatlanon az állam és az ingatlan eredeti tulajdonosa között közös tulajdon keletkezik, a Kkt. 32. § (1) bekezdés második mondatában foglalt kógens szabályból következően a közös tulajdon keletkezését a Kkt. 32. § (1) bekezdése sem zárja ki.
      [6] A felperesi fellebbezésben foglaltakkal összefüggésben azonban az hangsúlyozandó, hogy a felperes már a kialakult használattal – birtokláshoz való jogosultságának korlátozásával – szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, pontosan tisztában volt azzal, hogy az ingatlanon olyan közút húzódik, amely az országos közúthálózat része. Arra vonatkozóan semmilyen peradat nem merült fel, hogy bármilyen megállapodás született volna a közúthálózat részeként az ingatlanon húzódó útszakasz megszüntetéséről, arról, hogy az alperes használati joga az ingatlanra megszűnne. Ezért alaptalanul hivatkozott felperes a magántulajdonhoz való joga sérthetetlenségéhez fűződő Alaptörvényben rögzített jogára, azt ugyanis nem a közjogi rendelkezés korlátozza, hanem egy már kialakult és az ingatlan tulajdonjogának megszerzésekor felperes által is ismert és elfogadott használati jog korlátozza részben a perbeli ingatlan tekintetében a birtokláshoz való jogát.
      [7] Az alperesi csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatban a másodfokú bíróság azt emelte ki, hogy irreleváns, hogy a telekalakítás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése során fennálló a földhivatali hatóság jogszerűtlenül járt el és figyelmen kívül hagyta a szakhatósági állásfoglalásban foglalt feltételt. Az ingatlan-nyilvántartás ugyanis közhiteles, az alperes maga sem állította, hogy a felperes tulajdonát képező ingatlan nem létezik, a közhiteles bejegyzés alapján fennálló törvényi vélelemmel szemben van helye bizonyításnak. Ugyanakkor semmilyen peradat nem merült fel arra, hogy az alperes vagy a közút tulajdonosaként a Magyar Állam a közutat magába foglaló ingatlan tulajdonjogi rendezését kellő alappal, eredményesen kezdeményezte volna, erre ugyanis nem volt alkalmas az általa kezdeményezett kisajátítási eljárás. Arra pedig szintén helytállóan utalt az elsőfokú bíróság, hogy a perrel érintett ingatlan tulajdoni viszonyainak rendezése nem jelen birtokbaadás iránt indított pernek a tárgya. A Magyar Államnak lehetősége van a tulajdonjoga megállapítása érdekében pert indítani. Az alperes csatlakozó fellebbezése így az indokolás megváltoztatása érdekében nem vezetett eredményre. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet a Kúria visszautasította.
      [8] A Kúria kifejtette, hogy a Pp. 407. § (2) bekezdés a) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta közvetlenül a bíróság előtt megindított birtokperben. A felülvizsgálati eljárás tárgyát képező, közvetlenül a bíróság előtt megindított birtokperben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, ezért a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét a Pp. 415. § (1) bekezdés d) pontja alapján visszautasította.

      [9] 1.2. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben az Abtv. 27. §-a alapján a Kúria Pfv.II.20.856/2021/2. számú végzése, valamint az ennek alapjául szolgáló Fővárosi Törvényszék 53.Pf.637.415/2020/8. számú ítélete és a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 15.P.22.790/2019/18. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, mert azok véleménye szerint sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdését és 28. cikkét.
      [10] Az indítványozó szerint téves az elsőfokú bíróság okfejtése, miszerint az indítványozó keresete a perrel érintett ingatlan közúttal nem fedett része birtokbaadására irányuló részében eleve megalapozatlan, mivel a közútkezelő az ingatlan közúttal nem fedett részét nem birtokolja, így azt nem is adhatná az indítványozó birtokába. Az ingatlan jelentős részét országos közúthálózat fedi, így az indítványozónak az egész ingatlan vonatkozásában sérül a birtokláshoz való joga. Az indítványozó az ingatlan úttal nem fedett részét sem tudja úgy birtokolni, használni, mintha annak másik részén ne lenne egy közút.
      [11] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróságnak az ingatlannak az úttal fedett része vonatkozásában is megalapozatlan a döntése és a tulajdonhoz való jogba ütközik az indokolása. Álláspontja szerint a bíróság helyesen határolta el egymástól az ingatlan és az út fogalmát, azonban tévesen tulajdonított jelentőséget ennek. Az indítványozó nem állította, hogy tulajdonjoga és ezáltal birtokláshoz való joga az ingatlanon elhelyezett közútra is kiterjedne, mivel a kereset sem az ingatlanon elhelyezett közút, hanem az ingatlannak a birtokába adására irányult. A birtokbaadás alatt a közútkezeléssel szükségszerűen együtt járó birtoklás megszüntetését, vagyis az adott ingatlanra is kiható közútkezelési tevékenység beszüntetését kell érteni. Álláspontja szerint az ingatlannak a birtokába adása oly módon teljesíthető, hogy a közútkezelő nem érinti az indítványozó ingatlanát, az azon keresztül vezetett utat más nyomvonalon kiépítve kezeli, vagy ha az gazdaságosabb az ingatlanát megvásárolja vagy kisajátítja.
      [12] Az indítványozó szerint az elsőfokú bíróság indokolásában kifejtett jogértelmezés azon része is téves, hogy a közútkezelőnek az ingatlan birtoklásával járó tevékenysége jogszerű, így ez kizárja az indítványozó birtokláshoz való jogát. A perben a bíróság által nem vizsgált eldöntendő jogkérdés az lett volna, miszerint a birtokláshoz való jog korlátozható-e közjogi eszközökkel, közútkezeléssel oly módon, hogy a teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás nem teljesül.
      [13] A másodfokú bíróság hasonlóképpen tévesen tulajdonított jelentőséget annak, hogy az indítványozó már a kialakult használattal szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát és pontosan tisztában volt azzal, hogy az ingatlanon olyan közút húzódik, amely az országos közúthálózat része. Amint azt az indítványozó az elsőfokú eljárásban előadta, az ingatlant azzal a feltevéssel szerezte meg, hogy az ingatlan tulajdonjoga rendezésre kerül, azt tőle a Magyar Állam ellenérték fejében meg fogja szerezni. Az indítványozó a perben utalt arra, hogy a jogelődje is a perbeli ingatlant azzal a kifejezett várakozással vásárolta meg, hogy a közúttal fedett ingatlanrész leválasztásra kerül, majd a leválasztott rész tulajdonjoga az érdekeltek között rendezésre kerül, amiből az indítványozónak bevétele fog származni.
      [14] A másodfokú bíróság ugyancsak tévesen értékelte az indítványozó terhére azt, hogy semmilyen peradat nem merült fel, hogy bármilyen megállapodás született volna az ingatlanon húzódó útszakasz megszüntetéséről. A bíróság indokolásával ellentétben az indítványozó nem azért jogosult az ingatlan birtoklására, mert ebben megállapodott volna, hanem mert ő az ingatlan tulajdonosa. Az indítványozó szerint a közútkezelő köteles tartózkodni a magántulajdon korlátozásától, mivel a magántulajdon alapjogi védelme magasabb szintű. Az indítványozó szerint a bíróságoknak tehát abban kellett volna állást foglalniuk, hogy a magántulajdon védelme élvez-e magasabb szintű alkotmányos védelmet vagy a közutak üzemeltetése, és a közútkezelő jogosult-e az indítványozó birtokláshoz való joga korlátozására. Az indítványozó sérelmezi, hogy a bíróságok ezen kötelezettségüknek nem tettek eleget.
      [15] Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Pp. 407. § (2) bekezdés a) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte, mert az véleménye szerint sérti az Alaptörvény 28. cikkét.
      [16] Az indítványozó szerint a bíróságoknak, így a Kúriának is vizsgálnia kellett volna a perbeli jogvita alapjogi vonatkozásait. Ennek érvényesülését viszont a Pp. 407. § (2) bekezdés a) pontja ellehetetleníti, hiszen kizárja a felülvizsgálati eljárás kezdeményezésének lehetőségét birtokperek esetében. Véleménye szerint a rendelkezés megakadályozza, hogy a Kúria felülvizsgálhassa és szükség esetén orvosolhassa a bíróságok által tévesen értékelt vagy egyáltalán nem vizsgált alapjogi kérdéseket és ezzel a sérelmet szenvedett peres fél számára hatékony jogorvoslatot biztosítson.

      [17] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben foglalt befogadhatósági feltételeknek.
      [18] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Abtv. 26–27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz határidőben érkezett és azt a benyújtásra jogosult és érintett nyújtotta be jogorvoslati jogának kimerítését követően.
      [19] A befogadhatóság további feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.
      [20] Az indítványozó az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezés vonatkozásában az Abtv. 27. §-át és 26. § (1) bekezdését jelölte meg. A bírósági döntésekkel kapcsolatban az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésére és 28. cikkére, a sérelmezett jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben pedig az Alaptörvény 28. cikkére hivatkozott.
      [21] Az alkotmányjogi panasz az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja és 26. § (1) bekezdés a) pontja alapján csak az Alaptörvényben biztosított jogok védelmének eszköze. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény megsértett rendelkezéseként jelölte meg a 28. cikket. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az Alaptörvény hivatkozott rendelkezése nem minősül Alaptörvényben biztosított jognak, a felhívott alaptörvényi rendelkezés címzettje nem az indítványozó, nem biztosítanak számára jogot, ezért alkotmányjogi panaszt sem lehet közvetlenül ezekre alapítani. Ezért az utalt alaptörvényi rendelkezéssel összefüggésben érdemi vizsgálat lefolytatásának nincs helye {3386/2020. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [14]}.
      [22] Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
      [23] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a alapján az indítványozónak az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésével, a tulajdonhoz való joggal összefüggésben előadott érveivel kapcsolatban a következőket állapította meg.
      [24] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírói határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogvédelem nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna. A jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki, ami nem adhat alapot számára minden olyan esetben történő beavatkozásra, amikor vélt vagy esetleg valós jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor {3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]}. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]}. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [20]}. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza valójában a bírósági eljárás felülbírálatára irányul. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza egészében nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, az eljáró bíróságok tényállás-megállapításának, bizonyítékértékelésének, valamint jogértelmezésének és jogalkalmazásának helytállóságát vitatja és a támadott határozatokban foglalt döntést magát, annak hátrányos voltát tekinti alapjogi sérelemnek a döntés Alkotmánybíróság általi megváltoztatása érdekében.
      [25] A fentiekre figyelemmel az indítvány nem tartalmaz olyan érvet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kérdését.

      [26] 3. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésben, 27. §-ában és 29. §-ában meghatározott törvényi feltételeknek, ezért az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja, az Abtv. 27. §-ára alapozott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Sulyok Tamás s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes s. k.
          alkotmánybíró




          Dr. Sulyok Tamás s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Juhász Imre
          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Sulyok Tamás s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott
          dr. Horváth Attila
          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Miklóss. k.
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/16/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Pfv.II.20.856/2021/2 of the Curia (transfer of possession, public road)
          Number of the Decision:
          .
          3393/2022. (X. 12.)
          Date of the decision:
          .
          09/27/2022
          .
          .