A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Szekszárdi Törvényszék 7.Bf.91/2021/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. A személyesen eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panaszában kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Szekszárdi Törvényszék 7.Bf.91/2021/3. számú végzésének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt.
[2] 2. Az indítványozó egy ügyvéddel szemben tett feljelentést a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságon a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 285. §-ába ütköző ügyvédi visszaélés bűntette miatt. Az indítványozó szerint az őt több peres eljárásban képviselő ügyvéd neki jogtalan hátrányt, saját magának pedig jogtalan előnyt szerzett. Az indítványozó kifogásolta, hogy a feljelentett ügyvédi titkot tartalmazó iratokat használt fel akkor, amikor őt feljelentette, azzal a céllal, hogy neki erkölcsi és anyagi kárt okozzon.
[3] A rendőr-főkapitányság álláspontja szerint a cselekmény nem bűncselekmény, ezért a 17000/108/2020. bü. számú határozatával a büntetőeljárást megszüntette, az ez elleni panaszt a Pécsi Járási Ügyészség a B.822/2021/2. számú határozatával elutasította. Ezt követően az indítványozó pótmagánvádlóként fellépve vádindítványt terjesztett elő.
[4] Az első fokon eljáró Szekszárdi Járásbíróság a 26.B.150/2021/3. számú – tárgyaláson kívül meghozott – végzésével a büntetőeljárást megszüntette. Az elsőfokú bíróság szerint a Btk. 285. §-a szerinti ügyvédi visszaélés bűntettének egyik tényállási eleme hiányzik; a jelzett időszakban ugyanis a feljelentett nem volt az indítványozó jogi képviselője. Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró Szekszárdi Törvényszék a támadott döntésben helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését, mivel azt megalapozottnak és törvényesnek találta.
[5] A támadott döntéssel szemben az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve annak megsemmisítését. A részletes alkotmányjogi panasz indítvány elsősorban büntető anyagi jogi és eljárási érvek mentén támadja a másodfokú bíróság döntését. Alkotmányjogi érvelésként hivatkozott az Alaptörvény III. cikkére, XV. cikk (1) bekezdésére, XXIV. cikkére és XXVIII. cikk (1) bekezdésére.
[6] Az Alaptörvény III. cikkének sérelméhez kapcsolódóan az indítványozó általában megalázónak tartotta a bíróságok eljárását, és külön kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság csak azt követően küldte meg a pótmagánvádlóként eljáró ügyvédnek a határozatot, amikor fellebbezésében ezt szóvá tette.
[7] Az indítványozó szerint az eljárás során nem gyakorolhatta a jogait más sértettekkel azonos módon, ami a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik. Ezen túlmenően az eljárás részrehajló volta miatt állította az Alaptörvény XXIV. cikkének a sérelmét, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rögzített tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állította amiatt, hogy az elsőfokú bíróság nem tartott tárgyalást az ügyben.
[8] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.
3.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése alapján az „alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a) az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti vagy hatáskörét az Alaptörvénybe ütközően korlátozza, és b) az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
[9] Az indítványozó saját ügyében jár el, megjelölte az indítványozói jogosultságát, valamint az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést [Abtv. 51. § (1) bekezdés], az Abtv. 27. §-ában foglalt hatáskörben kérve az Alkotmánybíróság eljárását. Az Abtv. 30. § (1) bekezdéséből következően az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani. Az indítványozó a támadott döntést 2021. november 19-én vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2022. január 11-én – határidőben – adta postára.
[10] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése rögzíti, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, melynek részleteit az (1a) és (1b) bekezdések szabályozzák.
[11] Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság által vizsgálandó bírói döntést [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont] és az Alaptörvény sérelmet szenvedett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont]. További feltétel, hogy az indítvány részletes indokolást tartalmazzon, kifejtve az Alaptörvényben foglalt jog sérelmének mibenlétét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Az indítványozó kifejezetten kérte a vonatkozó bírói döntés megsemmisítését [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[12] Megállapítható az is, hogy a támadott döntéssel szemben nem állt további jogorvoslat az indítványozó rendelkezésére.
[13] 3.2. Az Abtv. 29. §-ában meghatározottak szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {erről elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[14] Az indítványozó alkotmányossági érvként az Alaptörvény III., XV., XXIV. és XXVIII. cikkeire hivatkozott. Az Alaptörvény tisztességes hatósági ügyintézéshez való jogról szóló XXIV. cikke jelen esetben fel sem merül, mivel az indítványozó bírósági, és nem hatósági döntést támadott. Nem merülhet fel az sem, hogy a bírósági döntés a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközne: a vizsgált ügyben nem is volt vele összehasonlítható helyzetben lévő, azonos szabályozási körbe tartozó személy, akihez képest hátrányosabb elbánásban részesült volna. Szintén nem vetette fel a bírósági döntés az Alaptörvény III. cikkének a sérelmét: a büntetőeljárás megszüntetése nem értelmezhető az indítványozó kínzásaként vagy megalázásaként; még abban az esetben sem, ha egyes eljárási jogosultságok nem érvényesültek volna.
[15] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének a sérelmét abban látta, hogy az elsőfokú bíróság nem tartott tárgyalást. Szövegszerűen ez a rendelkezés azt rögzíti, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” Jelen esetben azonban nem az „ellene emelt”, hanem az „általa emelt” vádról döntött a bíróság, így az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése eme fordulatának a sérelme nem merül fel. Nem veti fel alappal a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét az sem, hogy a bíróság a büntetőeljárási szabályoknak megfelelően a tárgyalás előkészítése során – így logikusan a tárgyalást megelőzően – dönt arról, hogy helye van-e a büntetőeljárás megszüntetésének. Az indítvány nem veti fel tehát a támadott döntés alaptörvény-ellenességének kételyét, és alapvető alkotmányossági kérdést sem.
[16] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felelt meg az Abtv. 29. §-ában rögzített követelménynek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Schanda Balázs s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Handó Tünde s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Márki Zoltán s. k.,
alkotmánybíró
. | Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
. |
. |