English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00249/2020
Első irat érkezett: 02/07/2020
.
Az ügy tárgya: A Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.820/2019/2. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (fogvatartási körülmények miatti kártalanítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/19/2020
.
Előadó alkotmánybíró: Czine Ágnes Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.820/2019/2. számú végzése és a Budapest Környéki Törvényszék 8.Bv.3972/2017/15. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó az alapvető jogait sértő fogvatartási körülmények miatt nyújtott be kártalanítási kérelmet. Kérelmét az elsőfokú bíróság elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta azzal, hogy . A bíróságok döntésüket azzal indokolták, hogy a folyamatosan fogvatartott indítványozó nem terjesztette elő a Bv.tv. 144/B. §-a szerinti panaszt a fogvatartási felelős szerv vezetőjéhez.
Az indítványozó az elsőfokú döntés elleni fellebbezésében előadta, hogy a Bv. tv. 144/B. § rendelkezése, mely panasztételi kötelezettséget ír elő, 2017. január 1-jével lépett hatályba, az ezt megelőző időszakban még nem volt hatályos, így az erre az időszakra a panasz elmaradása sem felróható, a végzés ezzel ellentétes érvelése a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik. A másodfokú bíróság a panaszt szintén elutasította, kimondva, hogy jogi képviselő panaszt nem nyújthat be, így a kérdéses időszak előtti időszakra vonatkozó kérelem nem a jogosulttól származik, mert azt jogi képviselő nem nyújthatja be.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság jogalkalmazása a jogbiztonságot sérti mert a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütközik, egyben megsértette a kártalanításhoz és a tisztességes eljáráshoz való alapjogát. Szintén sérti a jogbiztonságot az, hogy a törvényszékek eltérő joggyakorlatot alakította ki, és van ahol elfogadják a szabadulás után előterjesztett panaszt míg van, ahol nem..
.
Támadott jogi aktus:
    Budapest Környéki Törvényszék 4.Bpkf.820/2019/2. számú végzése
    Budapest Környéki Törvényszék 8.Bv.3972/2017/15. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
XXIV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_249_0_2020_inditvany.anonim.pdfIV_249_0_2020_inditvany.anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3332/2020. (VIII. 5.) AB végzés
    .
    Az ABH 2020 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); kártalanítás; fogvatartottak elhelyezése; alkotmányossági felülvizsgálat
    .
    A döntés kelte: Budapest, 07/14/2020
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2020.07.14 10:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3332_2020 AB végzés.pdf3332_2020 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 4.Bpkf.820/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Szegedi Zsolt ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján a Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 8.Bv.3972/2017/15. számú és a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság
      4.Bpkf.820/2019/2. számú végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az első fokon eljáró bíróságnál.

      [2] Az indítványozó szabadságvesztés büntetésének letöltése után jogi képviselője útján 2017. július 20-án az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási kérelmet (a továbbiakban: kártalanítási kérelem) nyújtott be a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézetben 2015. június 11-től 2016. május 2-ig és a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben 2016. május 2-től 2017. július 10-ig végrehajtott fogvatartásához kapcsolódóan.
      [3] A Budapest Környéki Törvényszék Büntetés-végrehajtási Csoportja 2019. április 2-án kelt 8.Bv.3972/2017/15. számú végzésével az indítványozó kártalanítási kérelmét a kérelemmel érintett teljes fogvatartási időszak vonatkozásában elutasította, mert a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 144/B. §-a szerinti panasz benyújtását – azzal a kártalanítási kérelem egy feltételének a teljesítését – az indítványozó elmulasztotta.
      [4] A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2019. szeptember 8-án kelt 4.Bpkf.820/2019/2. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta azzal, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt előterjesztett kártalanítás iránti kérelmet a 2015. június 11. és 2016. december 31. közötti időszak tekintetében, mint arra nem jogosulttól származót tekintette elutasítottnak. Egyebekben a kártalanítás iránti kérelmet érdemi vizsgálatra alkalmatlannak találta.
      [5] A másodfokú bíróság rögzítette, hogy a Bv. tv. módosításának hatályba lépése, vagyis 2017. január 1. és a 2017. július 10. közötti időszak tekintetében a kártalanítási igény érvényesítésének feltétele a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasznak a fogvatartás ideje alatt történő benyújtása. Az indítványozó ezt elmulasztotta, mivel a panaszt nem a fogvatartás ideje alatt, hanem a szabadulása után, 2017. július 20-án nyújtotta be, így a másodfokú bíróság a kérelmet érdemi vizsgálatra alkalmatlanság miatt elutasította.
      [6] A másodfokú bíróság végzésének indokolása szerint az indítványozó a 2015. június 11. és 2016. december 31. időszak tekintetében sem az Emberi Jogok Európai Bíróságánál, sem pedig a hazai bíróságoknál nem terjesztett elő – a Bv. tv. 436. § (10) bekezdése szerinti – kártalanítási kérelmet, így azt a Bv. tv. 436. § (11) bekezdése alapján csak – a Bv. tv. módosításának hatályba lépését követő hat hónapon belül – 2017. június 30-ig tehette volna meg. Mivel ez a határidő jogvesztő, és az indítványozó csak 2017. július 20-án nyújtott be kérelmet, így ebben az időpontban az említett időszakra vonatkozó kérelem benyújtására már nem volt jogosult.
      [7] Az indítványozó jogi képviselője útján 2019. november 27-én elektronikusan, 2019. november 28-án postai úton is benyújtotta alkotmányjogi panaszát az első fokon eljáró bíróságnál. Az indítványozó álláspontja szerint fogvatartása folyamatos volt, és értelmezése szerint a kártalanítási kérelem benyújtására nyitva álló hat hónapos határidő a szabadulásának napján kezdődött, így a kérelmét határidőben terjesztette elő. Az indítványozó szerint a támadott bírósági határozatok sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonságot és ezzel kapcsolatban a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalmát azáltal, hogy a Bv. tv. 144/B. §-ában foglalt panasztételi kötelezettséget, amelyet a Bv. tv. 2017. január 1-jén hatályba lépett módosítása vezetett be, fogvatartásának korábbi időszakára kiható módon értelmezték. Kifogásolta továbbá – álláspontja szerint – a kártalanítás tekintetében fennálló, nem egységes ítélkezési gyakorlatot, valamint azt, hogy a bv. intézetek nem teljesítették a vonatkozó büntetés-végrehajtási utasításokban előírt, a kártalanításra vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget. Vitatta továbbá a másodfokú bíróság végzésének indokolásában szereplő azon érvet, hogy a panaszt csak az elítélt és a védő nyújthatja be, a jogi képviselő erre nem jogosult. Mindezek az indítványozó álláspontja szerint sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdésben foglalt kártérítéshez, valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát.

      [8] 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
      [9] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet benyújtani az ügyben első fokon eljáró bírósághoz címezve. Az indítványozó jogi képviselője a másodfokú bíróság támadott végzését 2019. október 7-én vette át és az Abtv. 27. §-a szerinti panaszt 2019. november 27-én – határidőben – nyújtotta be az elsőfokú bírósághoz.
      [10] A panasz részben eleget tesz az Abtv. 52. § (1), illetve (1b) bekezdésében foglalt, a határozott kérelemre vonatkozó követelményeknek. Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság hatáskörét megalapozó törvényi rendelkezést (az Abtv. 27. §), a támadott bírósági határozatok megjelölését, az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit [az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdést, a XXIV. cikk (2) bekezdést, a XXVIII. cikk (1) bekezdést], valamint indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítvány kifejezett kérelmet tartalmaz továbbá abban a tekintetben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott bírósági határozatok alaptörvény-ellenességét és semmisítse meg azokat. Az Alkotmánybíróság szerint továbbá az indítványozó mint az alkotmányjogi panasznak alapul szolgáló büntetés-végrehajtási eljárás terheltje, értelemszerűen jogosultnak és érintettnek minősül, és a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette.
      [11] Az indítványozó a jogbiztonság sérelmét állítja, mert az eljáró bíróságok egyes kérdésekkel kapcsolatos jog­értelmezésével (pl. panasztételi kötelezettség, jogi képviselő eljárási lehetősége, a kártalanítási kérelem benyújtására nyitva álló határidő) nem ért egyet, valamint álláspontja szerint az ország különböző területein ítélkező bíróságok gyakorlata nem egységes az alapjogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítás kérdésében. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény hatályba lépését követően is fenntartotta gyakorlatát, amely szerint „a jogbiztonság önmagában nem Alaptörvényben biztosított jog, így a B) cikk (1) bekezdésének sérelmére alkotmányjogi panaszt csak kivételes esetben – a visszaható hatályú jogalkotás és jogalkalmazás, valamint a felkészülési idő hiánya esetén – lehet alapítani” {pl. 3221/2019. (X. 11.) AB határozat, Indokolás [11]; 3051/2016. (III. 22.) AB határozat, Indokolás [14]; 3167/2016. (VII. 22.) AB végzés, Indokolás [13]}. Alkotmányjogi panasz a jogbiztonság sérelmére nem alapozható, mivel az nem minősül az Alaptörvényben biztosított jognak. Az Alkotmánybíróság ezért a B) cikk (1) bekezdés vonatkozásában kizárólag a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmának vélt sérelmét vizsgálta.

      [12] 3. Az Abtv. 29. §-a alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további feltétele, hogy az a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E két feltétel alternatív jellegű, így az egyik fennállása önmagában megalapozza az Alkotmánybíróság érdemi eljárását {3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 34/2013. (XI. 22.) AB határozat, Indokolás [18]}. A feltételek meglétének vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.

      [13] 3.1. Az indítványozó érvelése szerint a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasztételi kötelezettség – a törvény módosítása folytán – 2017. január 1-jén lépett hatályba. Ennek következtében az indítványozó sérelmezett fogvatartásának 2015. június 11. és 2016. december 31. közötti időszakra eső része tekintetében ilyen kötelezettség még nem létezett. Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró a bíróságok a fogvatartásának egész tartama tekintetében elutasítási oknak tekintették, hogy a fogvatartási körülmények miatt nem tett panaszt, vagyis a Bv. tv. 144/B. § rendelkezéseit ezáltal a hatályba lépése előtti időszakra alkalmazták, így az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből levezetett visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát megsértették.
      [14] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a sérelmezett fogvatartás időtartamát egységesen kezelve, azt folyamatosnak tekintve, az elutasítás okaként valóban a később hatályba lépett panasztételi kötelezettség elmulasztását jelölte meg (elsőfokú határozat indokolásának 1. oldal 5. bekezdése). A másodfokú bíróság véglegessé vált végzésének rendelkező részében és az indokolásban azonban az elsőfokú bíróság döntését annak helybenhagyása mellett kiegészítette. A másodfokú bíróság a fogvatartás időtartamát megosztottan is megvizsgálta és csak a 2017. január 1. utáni fogvatartás tekintetében jelölte meg a kártérítési kérelem elutasítási okaként a panasztételi kötelezettség elmulasztását, míg az indítványozó fogvatartásának 2015. június 11. és 2016. december 31. közötti időszakára eső része tekintetében a másodfokú bíróság elutasítási okként a jogosultság hiányát jelölte meg. A másodfokú bíróság indokolása szerint a megjelölt időszak tekintetében 2017. június 30-ig lett volna jogosult az indítványozó kártérítési kérelmet benyújtani (másodfokú határozat 4. oldal 2. bekezdés).
      [15] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azáltal, hogy a másodfokú bíróság a véglegessé vált végzésben a Bv. tv. 144/B. § hatályba lépése előtti időtartam vonatkozásában a visszautasítás okaként nem a panasztételi kötelezettség elmulasztását, hanem a jogosultság hiányát rögzítette, a visszamenőleges hatályú jogalkalmazás tilalmának megsértése, vagyis az alaptörvény-ellenesség kételye nem merülhet fel.

      [16] 3.2. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdése olyan, alapvető jogot deklaráló rendelkezés, amelyet tényleges tartalommal a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény LXXI. Fejezetében foglalt, a közhatalom gyakorlásával okozott kárért való felelősségre vonatkozó szabályok töltenek ki, biztosítva ezen alkotmányos jog teljességét. Az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdése a lehetőségét teremti meg annak, hogy a hatósági eljárásban érintettek – „törvényben meghatározottak szerint” – érvényesíthessék kárigényüket a bíróságok előtt. A kártérítésre való konkrét jogosultságot azonban – jogvita esetén – a jogerős bírói döntés állapítja meg. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem jelenti az indítványozónak az Alaptörvény XXIV. cikk (2) bekezdése szerinti joga sérelmét, ha számára a konkrét ügyben a bíróságok nem ítéltek meg kártérítést, mert a kárigény érvényesítésére lehetősége volt {3105/2018. (IV. 9.) AB határozat, Indokolás [33]–[35]}. Ennek következtében az Alkotmánybíróság az indítvány ezen elemét sem tartja érdemi vizsgálatra alkalmasnak.

      [17] 3.3. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog tekintetében az ügyében eljáró bíróságok jogértelmezését sérelmezte, mert nem értett egyet azzal az állásponttal, amelyet az első- és a másodfokú bíróság a panasztételi kötelezettséggel, a jogi képviselő eljárási lehetőségével, a kártalanítási kérelem benyújtására nyitva álló határidővel, valamint a panasztételre vonatkozó tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatban a határozatok indokolásában kifejtett.
      [18] Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt hangsúlyozza, hogy következetes gyakorlata szerint az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva kizárólag a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. A tisztességes eljárás alapjoga nem teremthet alapot arra, hogy a bírósági szervezet felett hagyományos, negyedfokú jogorvoslati fórumként járjon el {3352/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]–[15]}. A bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. A jogszabályokat ugyanis a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Önmagukban tehát a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}.
      [19] Az Alkotmánybíróság mindezen elvek figyelembe vételével megállapította, hogy a másodfokú bíróság az alkotmányjogi panasz tárgyát képező fogvatartás mindkét időszaka tekintetében megjelölte és részletesen indokolta azokat az indítványozói mulasztásokat, amelyek a kártalanítási kérelem elutasításához vezettek. Az indítványozó a másodfokú bíróságtól az alkotmányjogi panaszban foglalt azon kifogására is választ kapott, hogy a jogi képviselő azért nem nyújthat be a fogvatartási körülmények miatt panaszt a fogvatartás időtartama alatt, mert ebben a büntetés-végrehajtási eljárásban az elítélt nevében fellépő ügyvéd az eljárás folyamán nem jogi képviselői minőségben, hanem védőként jár el (lásd Bv. tv. 3. § 15. pont és 70/A. §). A másodfokú bíróság továbbá nem azt vitatta, hogy az indítványozó a szabadulása után hat hónapon belül nem nyújthat be kártalanítási kérelmet, hanem azt rögzítette, hogy a kérelem egyik törvényi feltételét – a fogvatartás ideje alatti panasztételi kötelezettségét – nem teljesítette. A másodfokú bírósági határozat indokolása rögzíti továbbá, hogy a büntetés-végrehajtási intézetet a kártalanítás feltételeiről szóló tájékoztatási kötelezettség tekintetében mulasztás nem terheli.
      [20] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint mindezekből az tűnik ki, hogy az indítványozó jogértelmezési, bírói mérlegelési és törvényességi sérelmekre utaló érvekkel támadta a jogerős bírósági határozatot. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszban nem tudott beazonosítani olyan indokot, amely alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vetett volna fel, vagy megalapozta volna a bírói döntés érdemére kiható alaptörvény-ellenesség kételyét.

      [21] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. §
      (1)–(2) bekezdései alapján eljárva az alkotmányjogi panaszt – figyelemmel az Abtv. 52. § (1b) bekezdés
      e) pontjában és 29. §-ában foglaltakra – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Juhász Imre s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Czine Ágnes

          előadó alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Juhász Miklós

          alkotmánybíró helyett
          .
          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Horváth Attila

          alkotmánybíró helyett

          Dr. Juhász Imre s. k.
          tanácsvezető alkotmánybíró
          az aláírásban akadályozott

          dr. Sulyok Tamás

          alkotmánybíró helyett
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/07/2020
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. 4.Bpkf.820/2019/2 of the Budapest Environs Regional Court (compensation due to detention conditions)
          Number of the Decision:
          .
          3332/2020. (VIII. 5.)
          Date of the decision:
          .
          07/14/2020
          .
          .