English
Hungarian
Ügyszám:
.
455/B/1995
Előadó alkotmánybíró: Lábady Tamás Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
A döntés száma: 46/1995. (VI. 30) AB határozat
.
ABH oldalszáma: 1995/219
.
A döntés kelte: Budapest, 06/30/1995
.
.

.
A döntés szövege (pdf):
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
                    A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

      Az  Alkotmánybíróság  jogszabály  alkotmányellenességének
      utólagos megállapítása és megsemmisítése iránti indítvány
      tárgyában meghozta a következő

                            határozatot :

      Az  Alkotmánybíróság   megállapítja,  hogy   a   polgárok
      személyi  adatainak   és   lakcímének   nyilvántartásáról
      alkotott   1992.    évi   LXVI.   törvény   módosításáról
      rendelkező,  a  gazdasági  stabilizációt  szolgáló  egyes
      törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény ( a
      továbbiakban :  Gst.  )  129.  §-ának  "-  ezen  belül  a
      személyazonosító jel -" szövegrésze, 139. , 140. , 144. ,
      146. ,  151. és  152. §-ai,  továbbá 155. §-ának c/ és f/
      pontjai alkotmányellenesek,  ezért  e  rendelkezéseket  a
      törvény hatálybalépésének napjával megsemmisíti.

      Az  Alkotmánybíróság   megállapítja,   hogy   a   családi
      pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény 1. §-át a Gst. 62.
      §-ával    kiegészítő     1/A.    §    (1)    bekezdésének
      "személyazonosító   jellel    azonosított"   szövegrészei
      alkotmányellenesek,  ezért  e  szövegrészeket  a  törvény
      hatálybalépésének napjával megsemmisíti.

      Ennek folytán  a megsemmisített  rendelkezések nem lépnek
      hatályba.

      Az  Alkotmánybíróság   határozatát  a  Magyar  Közlönyben
      közzéteszi.
                                Indokolás

                                    I.

        1. A  Gst. Ötödik  rész V.  Fejezete a  polgárok személyi
        adatainak és  lakcímének nyilvántartásáról alkotott 1992.
        évi LXVI.  törvény ( a  továbbiakban : Nytv. ) módosítása
        tárgyában tartalmaz  számos rendelkezést. A Gst. 139. §-a
        az Nytv.  37. §  (1) bekezdésével  1995.  december  31-ig
        alkalmazhatónak   nyilvánított    személyazonosító    jel
        ( személyi  szám )   alkalmazását  1999.  december  31-ig
        meghosszabbítja. A  140. §  az Nytv. 13. § (3) bekezdését
        kiterjeszti  és  megállapítja,  hogy  a  személyazonosító
        jelet az  ott  írt  szerveken  kívül  a  Gst.  alapján  a
        személyazonosító  jel  használatára  feljogosított  egyéb
        szervek is használhatják, éspedig nemcsak a nyilvántartás
        szerveivel történő  kapcsolattartásra,  hanem  az  egymás
        részére történő  adatok átadása  és továbbítása  céljából
        is.

        A Gst.  144. §-a  az Nytv.  21. §-át  egy új  c/  ponttal
        egészíti ki,  ugyanakkor anélkül,  hogy az  Nytv.  21.  §
        bevezető   mondatát    kifejezetten    módosítaná,    úgy
        rendelkezik, hogy  az érintett szervek az Nytv. 17. § (2)
        bekezdésének  c/   pontja  szerinti  adatokat  jogosultak
        igényelni, holott  a hatályos  rendelkezés a  17.  §  (2)
        bekezdésének  b/  pontjára  utal.  Az  Nytv.  17.  §  (2)
        bekezdésének c/  pontja a  b/  pontban  felsorolt  adatok
        mellett a személyazonosító jelet is tartalmazza.

        A  Gst.   146.  §-a  a  személyazonosító  jel  használati
        korlátját illetően  a 33.  § (1)  bekezdésében  foglaltak
        tekintetében kivételeket  állapít meg.  A 151. § pedig az
        Nytv. 33.  § (1)  bekezdését újrafogalmazza.  Eszerint  a
        nyilvántartással  -   az   általuk   igényelhető   adatok
        tekintetében -  azok az adatkezelések kapcsolhatók össze,
        amelyek a  21-24. § alapján adatot vehetnek át, illetve e
        szervek -  amennyiben törvény  az adatkezelés céljának és
        az  adatok  körének  pontos  meghatározásával  az  adatok
        kölcsönös átvételét  lehetővé  teszi  -  adatkezeléseiket
        egymással  is   összekapcsolhatják.   Az   összekapcsolás
        eredményeként   létrejött    adatokat   csak   törvényben
        meghatározott   célra    lehet   felhasználni,    és   az
        összekapcsolást  a   cél  teljesülése   után   meg   kell
        szüntetni.

        A Gst.  152. §-a  az Nytv.  37. § (2) és (4) bekezdésében
        megállapított -  1994. december  31-re,  illetőleg  1995.
        december 31-re  vonatkozó -  határidőket ugyancsak  1999.
        december     31-ig     meghosszabbítja,     továbbá     a
        Társadalombiztosítási Főigazgatóság  helyébe a szervezeti
        változtatásoknak megfelelő szöveget illeszti.

        A  Gst.   155.  §-a   -  egyebek   között  -   a  törvény
        hatálybalépésével egyidejűleg  hatályon kívül  helyezi az
        Nytv.  25.  §-ának  (2)  bekezdését  és  37.  §-ának  (1)
        bekezdését. Az  előbbi korlátozó  rendelkezést  tartalmaz
        arra  nézve,   hogy  a  25.  §-ban  felsorolt  szervek  a
        személyazonosító   jelet    csak   a   polgárral   és   a
        nyilvántartással való kapcsolattartásukban használhatják,
        az utóbbi  pedig -  ahogy erről  fentebb már volt szó - a
        személyazonosító jel  alkalmazását 1995.  december  31-ig
        teszi lehetővé.

        2. A  Gst. Második  rész I.  Fejezete a családi pótlékról
        szóló 1990.  évi XXV.  törvényt ( a továbbiakban : Cst. )
        módosítja. 62. §-a a Cst. 1. §-át 1/A. §-sal egészíti ki,
        amelynek (1)  bekezdése úgy rendelkezik, hogy az egy főre
        jutó  jövedelem   számításánál  a   család  tagjaként   a
        családhoz tartozó - személyazonosító jellel azonosított -
        szülőt és  más -  személyazonosító jellel  azonosított  -
        felsorolt személyeket kell figyelembe venni.

        3. Az  indítványozó álláspontja  szerint  az  a  törvényi
        rendelkezés,  amely  a  személyazonosító  jel  ( személyi
        szám ) alkalmazását  további négy évvel az ezredfordulóig
        meghosszabbítja, alkotmányellenes,  és nem más, "mint egy
        alkotmányos  mulasztás   további   négy   évvel   történő
        prolongálása. "  Utal az indítvány arra, hogy az Nytv-ben
        1995. december  31-ig  meghatározott  határidő,  amely  a
        személyazonosító jel  használatának legvégső  határidejét
        állapította   meg,    elegendő   volt   arra,   hogy   az
        adatnyilvántartás az adatvédelmi törvény rendelkezéseinek
        megfelelően  módosuljon.   Az  indítványban   kifejtettek
        szerint  a   támadott  törvényi   rendelkezés   mind   az
        adatvédelmi törvénnyel,  mind pedig  az  Alkotmánybíróság
        korábbi adatvédelmi határozataival ellentétben áll.

        4. Az  Alkotmánybíróság a  szoros tartalmi  összefüggésre
        figyelemmel az alkotmányossági vizsgálatot kiterjesztette
        a  személyazonosító  jel  ( személyi  szám )  használatát
        meghosszabbító  rendelkezésekkel   tartalmi  kapcsolatban
        álló további  módosító rendelkezésekre  is, és  ebben  az
        összefüggésben az  alkotmányossági vizsgálatot a támadott
        törvény  egész   fejezete,  továbbá   más   rendelkezései
        vonatkozásában is lefolytatta.

                                   II.

        Az   Alkotmánybíróság   az   indítványt   megalapozottnak
        találta.

        1.  Az    Alkotmánybíróság   a   11/1990.  ( V. 1. )   AB
        határozatában ( ABH  1990,  158.  )  mondta  ki,  hogy  a
        személyi  szám   használatának  kötelező   elrendelése  a
        személyes   adatok   védelméhez   fűződő   alapvető   jog
        ( Alkotmány  59.  § )  gyakorlásának  korlátozása,  amely
        korlátozás csak  akkor alkotmányos,  ha  az  megfelel  az
        Alkotmány  8.   §-ában  megállapított   feltételeknek.  A
        20/1990. ( X.  4. )  AB határozat  ( ABH 1990,  70. )  az
        Alkotmány  59.   §-ában  biztosított   személyes   adatok
        védelmét információs önrendelkezési jogként értelmezte és
        kimondta, hogy  e  jog  tartalma  szerint  mindenki  maga
        rendelkezik   magántitkainak   és   személyes   adatainak
        feltárásáról és  felhasználásáról. A 15/1991. ( IV. 13. )
        AB határozat  ( ABH 1991,  40-41. ) pedig megállapította,
        hogy  a   korlátozás  nélkül  használható,  általános  és
        egységes   személyazonosító    jel   ( személyi    szám )
        alkotmányellenes. A  határozat szerint  személyes  adatot
        felvenni és  felhasználni általában  csakis  az  érintett
        beleegyezésével szabad;  mindenki számára  követhetővé és
        ellenőrizhetővé  kell   tenni  az  adatfeldolgozás  egész
        útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor,
        milyen célra használja fel az ő személyes adatát.

        Kivételesen  törvény   elrendelheti  a   személyes   adat
        kötelező kiszolgáltatását  és előírhatja  a  felhasználás
        módját  is.   Az  ilyen  törvény  azonban  korlátozza  az
        információs  önrendelkezés  alapvető  jogát,  ezért  csak
        akkor alkotmányos,  ha megfelel  az Alkotmány  8.  §-ában
        megkövetelt feltételeknek.

        A határozat  összefoglalásaként az  Alkotmánybíróság elvi
        éllel fejtette  ki, hogy  az  univerzális  személyi  szám
        lényegénél fogva ellentétes az információs önrendelkezési
        joggal. Ezért  az Alkotmánnyal  kizárólag a meghatározott
        célú adatfeldolgozásra  korlátozott használatú  azonosító
        szám egyeztethető  össze. Sem  az "állami szféra", sem az
        államigazgatás egésze  nem  tekinthető  olyan  egységnek,
        amelyen belül  egyetlen egységes  személyazonosító  kódot
        lehetne bevezetni vagy használni.

        2. 1992.  november 17-én  került kihirdetésre a személyes
        adatok védelméről  és a  közérdekű adatok  megismeréséhez
        való jog  érvényesüléséről szóló 1992. évi LXIII. törvény
        ( a  továbbiakban   :  Avtv.   )  amely   részletezi   az
        információs önrendelkezési joggal kapcsolatos alkotmányos
        követelményeket, az  Alkotmány 59.  §-ában  meghatározott
        szabadságjog tartalmi  kifejtését adja. Az Avtv. 7. § (2)
        bekezdése értelmében  a  korlátozás  nélkül  használható,
        általános és  egységes személyazonosító  jel  alkalmazása
        tilos.

        Ezt  követően   hozta  meg  az  Országgyűlés  a  támadott
        törvénnyel módosított,  a polgárok  személyi adatainak és
        lakcímének nyilvántartásáról szóló Nytv-t, amely átmeneti
        rendelkezésként   a    37.   §    (1)   bekezdésében    a
        személyazonosító jel  alkalmazását 1995.  december  31-ig
        lehetővé tette, egyidejűleg rendelkezett arról is, hogy a
        személyi szám  helyébe lépő  azonosítási módot  és  annak
        használatát külön törvény fogja megállapítani.

        Az említett  törvényi rendelkezések  hatálybalépése  után
        hozta meg  az Alkotmánybíróság  a 29/1994.  ( V. 20. ) AB
        határozatát   ( ABH    1994,   148.    ) ,   amelyben   a
        társadalombiztosítás    egészségügyi     szolgáltatásának
        igénybevételére   jogosító    igazolványon    alkalmazott
        személyi  számot   alkotmányellenesnek   ítélte   és   az
        alkalmazásra  feljogosító   jogszabályi   rendelkezéseket
        megsemmisítette.  E   határozat  -   egyebek   között   -
        kifejezetten utal az Nytv. 37. § (1) bekezdésében foglalt
        rendelkezésre, amely a személyazonosító jel használatát -
        a  jövőre   nézve  -   1995.  december  31-i  határnappal
        végérvényesen megtiltja. A határozat kifejti azt is, hogy
        e törvényi  rendelkezés  alkotmányossági  vizsgálatát  az
        Alkotmánybíróság -  erre vonatkozó  indítvány hiányában -
        nem folytatta  le, de a határozatból megállapítható, hogy
        az Alkotmánybíróság  a  törvényi  felhatalmazáson  túl  a
        személyi szám  használatának  bármilyen  irányú  és  körű
        lehetővé   tételét    nem    tartja    az    Alkotmánnyal
        összeegyeztethetőnek.

        3.   A   személyazonosító   jel   ( a   személyi   szám )
        használatának időbeli kiterjesztése alkotmányellenes.

        Az  Alkotmány   59.   §-ában   biztosított   szabadságjog
        alkotmányos tartalmát  kibontó, idézett alkotmánybírósági
        határozatok  szerint   az   univerzális   személyi   szám
        lényegénél fogva ellentétes az információs önrendelkezési
        joggal,  természetéből   adódóan  közvetlen  és  jelentős
        korlátozása  a   személyes  adatok   védelmét   biztosító
        alapjognak. Az  Avtv. 7. § (2) bekezdése annak korlátozás
        nélküli használatát ezért tiltja meg.

        Az Alkotmány  8. §  (2)  bekezdése  értelmében  a  Magyar
        Köztársaságban  az  alapvető  jogokra  és  kötelességekre
        vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog
        lényeges tartalmát  azonban  törvény  sem  korlátozhatja.
        Mivel  a   személyi  szám,   mint  mesterségesen  képzett
        személyazonosító kód,  használatának kötelező elrendelése
        a személyes  adatok  védelméhez  fűződő  alkotmányos  jog
        gyakorlásának  korlátozását   jelenti,  annak   meg  kell
        felelnie az  alapjogi korlátozás  mindenkori  alkotmányos
        feltételeinek, azaz  az Alkotmány  8. §  (2) bekezdésében
        foglalt  követelményeknek.   Ez  azt   jelenti,  hogy  az
        információs önrendelkezési  jogot, az Alkotmány 59. § (1)
        bekezdésében biztosított  szabadságjogot  mint  alapjogot
        csak   elkerülhetetlen    esetben   lehet   alkotmányosan
        korlátozni,  akkor   ha  a  korlátozás  elkerülhetetlenül
        szükséges és  az a  korlátozással  elérni  kívánt  célhoz
        képest arányos.

                                  III.

        1.   Az    Alkotmánybíróság    megállapítja,    hogy    a
        személyazonosító jel használatának időbeli kiterjesztése,
        további   négy   évvel   történő   meghosszabbítása   nem
        elkerülhetetlenül  szükséges   és   aránytalan   alapjogi
        korlátozás, ezért  a Gst.  139. §-a  alkotmányellenes.  A
        törvény preambulumában megfogalmazott cél, ti. a külső és
        belső gazdasági-  pénzügyi egyensúlyi helyzet javítása és
        a    tartós     gazdasági     növekedés     feltételeinek
        kibontakoztatása, az  alapjogi korlátozásnak nem elegendő
        alkotmányos indoka.  A  gazdasági  stabilizációs  program
        végrehajtása is kizárólag csak alkotmányos keretek között
        történhet meg, alkotmányos alapjogok lényeges tartalmának
        sérelméhez a  célzott vagy  ígért gazdasági növekedés nem
        vezethet.

        Az  Alkotmánybíróság   már  1991-ben  kimondta,  hogy  az
        Alkotmánnyal     csakis      a     meghatározott     célú
        adatfeldolgozásra korlátozott  használatú azonosító  szám
        egyeztethető össze  ( ABH 1991, 56. ) , 1992-ben pedig az
        Avtv.  idézett   rendelkezése  a   személyazonosító   jel
        alkalmazását  a   jövőre  nézve   -  a   törvényben   írt
        tartalommal  -   megtiltotta.   A   kifogásolt   törvényi
        rendelkezéssel módosított  Nytv. 37.  § (1)  bekezdése  -
        kizárólag  átmeneti   rendelkezésként   -   meghatározott
        időkorláttal  tartotta   fenn  a   személyazonosító   jel
        alkalmazhatóságát.

        Az  Alkotmánybíróság   a   7/1991.   ( II.   28.   )   AB
        határozatában ( ABH  1991, 26-27.  ) kifejtette,  hogy ha
        azt az előkészítés alatt álló törvények célja szükségessé
        teszi,  ez   a  körülmény   az   alapjog   korlátozásának
        kényszerítő oka  lehet, ezért  a korlátozás átmenetisége,
        ideiglenessége  feltéve,   hogy   az   a   normaszövegből
        kifejezetten kitűnik - alkotmányosan elfogadható.

        Ilyen esetben  az új normaalkotás szükségessége teheti az
        alapjogkorlátozást kényszerűvé.  A korlátozásnak  azonban
        ekkor is  meg kell felelnie az arányosság követelményének
        is.

        A  módosított   Nytv.  37.  §  (1)  bekezdése  szerint  a
        személyazonosító jel  helyébe lépő  azonosítási módot  és
        annak  használatát  külön  törvény  fogja  megállapítani.
        Vagyis  az   alapjogkorlátozást   külön   törvényalkotási
        szükséghelyzet   és   az   alkotmányos   követelményeknek
        megfelelő   azonosító    és   nyilvántartási   rendszerek
        kialakítása  indokolta.  Ezek  megalkotására  azonban  az
        Országgyűlésnek és  az érintetteknek  1991-től, illetőleg
        az   Avtv.    kihirdetésétől,   1992-től    évek   álltak
        rendelkezésre.

        Az Alkotmánybíróság  azonban már az 1991-es határozatában
        ( ABH 1991,  56-57. )  utalt arra,  hogy a nyilvántartási
        rendszerek  átállításának   reformja   megindult,   annak
        befejezése,  az   Alkotmánynak  megfelelő  nyilvántartási
        rendszerek  kialakítása   pedig  időt   vesz  igénybe.  A
        támadott módosítással  érintett törvényi  rendelkezés ezt
        az időt  években  -  1995.  december  31-ig  bezárólag  -
        határozta  meg,   amely  idő   alatt  az   új  rendszerek
        kialakítása  -  figyelemmel  arra  is,  hogy  a  korszerű
        adatvédelmi    törvény     időközben    megszületett    -
        megtörténhetett volna.  Ez az  idő  feltétlenül  elegendő
        volt,  illetőleg   elegendő   arra,   hogy   a   korszerű
        alkotmányos  adatvédelemnek   megfelelő  adatnyilvánítási
        rendszerek    kiépüljenek,     azok    törvényi    alapja
        megteremtődjék.   A    jogalkotó   időközben    ellenkező
        törekvésével   szemben   1994-ben   az   Alkotmánybíróság
        figyelmeztetett  arra   is,  hogy   a   személyi   számos
        nyilvántartás  -  akárcsak  részbeni  -  visszaállítására
        alkotmányos lehetőség nincs. ( ABH 1994, 152-153. ) .

        A  személyazonosító   jel  használata   további   időbeli
        kiterjesztésének   kényszerítő   okát   a   törvényalkotó
        semmivel   nem   bizonyította.   A   Gst.   129.   §-ában
        meghatározott "közérdek"  - amely nyilvánvalóan a törvény
        preambulumában    foglalt     gazdasági     stabilizációs
        törekvéseket takarja  -  az  Alkotmánybíróság  ítélkezési
        gyakorlata   szerint    önmagában   alkotmányos   alapjog
        korlátozásának nem lehet hivatkozási alapja. Amikor tehát
        a Gst. 129. §-a a személyes adatokkal való önrendelkezési
        jog   és   a   "közérdek"   összhangjára   hivatkozik   a
        személyazonosító jel  alkalmazása  tekintetében,  nem  ad
        alkotmányosan  elegendő   magyarázatot  a  személyi  szám
        továbbhasználatával kapcsolatos  alapjogkorlátozásra.  Az
        elkerülhetetlenség  és   szükségesség   a   "közérdeknél"
        szigorúbb alkotmányos követelmény ( 64/1993. ( XII. 22. )
        AB  határozat,   ABH  1993,   381-382.  ) ,   vagyis   az
        Alkotmánybíróság   a    "közérdek"    fennállásának    és
        alkotmányos indokának a vizsgálatánál is a "szükségesség-
        arányosság" ismérveit alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy ha
        a  "közérdekű"   megoldás  önmagában   is  valamely   más
        alkotmányos jogot sért, az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia
        kell,  hogy   a  "közérdek"   szempontja  a   törvényhozó
        választásának   feltétlen   szükségességét   indokolja-e.
        Márpedig   a   jogállamiság   alaptörvényi   deklarálását
        ( Alkotmány 2. § ) követő tíz éven át egy súlyos alapjog-
        korlátozás fenntartása alkotmányosan nem indokolható.

        Az  információs  önrendelkezési  jogra  különös  veszélyt
        jelentő  személyi   szám  használatának  további  időbeli
        kiterjesztését már  csak azért  sem  lehet  alkotmányosan
        elfogadhatónak tekinteni, mert a különböző nyilvántartási
        rendszerekben  szinte   kivétel  nélkül   funkcionál  ún.
        "ágazatspecifikus azonosító"  ( adószám, személyazonosító
        igazolvány szám, betegbiztosítási igazolvány szám, stb.),
        márpedig  az  Alkotmánybíróság  elvi  éllel mondta ki azt
        is, hogy  két személyazonosító  jelrendszer  együttes  és
        kötelező használata  ugyanarra a  célra alkotmányellenes.
        ( ABH 1994,  148. )  Ez a  tény  viszont  megkönnyíti  az
        egymással  technikailag  csak  nehezen  összekapcsolható,
        "ágazatspecifikus" és ezért alkotmányos nyilvántartásokra
        való átállást.

        A személyi  szám "továbbélése"  azért is különös veszélyt
        jelent az információs önrendelkezési szabadságjogra, mert
        a Gst.  130. §-a  a polgárt  is, továbbá  a piaci  szféra
        szereplőit adatigénylő  szervnek  tekinti,  illetőleg  az
        adatigénylési jogosultságot  az állami  és  önkormányzati
        szerveken   kívül   e   személyekre   és   szervekre   is
        kiterjeszti.  Márpedig   a  jogos  adatigénylők  személyi
        körének ilyen  mértékű kiszélesítése kizárólag további és
        fokozott alkotmányos garanciák mellett történhetne meg. E
        körben pedig  a "jogok  érvényesítésének" és a "feladatok
        ellátásának"   szükségessége    ( Gst.   131.   § )   nem
        alkotmányos biztosíték.  Az Alkotmánybíróság már az 1991.
        évi  határozatában   rámutatott  arra,   hogy  a   "jogok
        érvényesítése", illetőleg  a "feladat  ellátása" egyaránt
        megragadhatatlan  kategóriák   és  nem   is   különböznek
        egymástól,   ezért   önmagukban   nem   elégítik   ki   a
        személyiségi  jogok,  illetőleg  az  alkotmányos  alapjog
        védelmét ( ABH  1991, 47.  ) .  Azzal,  hogy  a  Gst.  az
        adatigénylők  körét  a  módosított  Nytv-nél  lényegesebb
        szélesebb   körben    határozza   meg,   az   információs
        önrendelkezési jog sérelmének veszélyét is fokozta. Ezzel
        arányban a  védelem erősítése,  garanciáinak  fokozottabb
        kiépítése  állna,   és   nem   a   személyazonosító   jel
        használatának  -   közérdekre  hivatkozással   történő  -
        további meghosszabbítása és alkalmazásának kiterjesztése.

        Végül rámutat az Alkotmánybíróság arra is, hogy semmiféle
        törvényi  garancia   nincs  arra   nézve  sem,   hogy  az
        ezredfordulóig meghosszabbított személyi szám használatot
        a törvényhozó  egy  újabb  intézkedéssel  ismételten  nem
        prolongálja.  Az   alapjog-korlátozás  ilyen  módon  való
        fenntartása és  időbeli meghosszabbítása  ezért önmagában
        is alkotmányellenes.

        A fentieket összefoglalva az Alkotmánybíróság álláspontja
        szerint  a  személyazonosító  jel  használatának  időbeli
        kiterjesztése -  a közérdekre  történt hivatkozás mellett
        is -  szükségtelen  és  aránytalan  alapjogi  korlátozás,
        ezért a  Gst. 129.  §-ának "ezen belül a személyazonosító
        jel" szövegrésze, továbbá 139. §-a alkotmányellenes.

        2.  Alkotmányellenes   a  Gst.   140.  §-a  is,  amely  a
        személyazonosító jel használatát a módosított Nytv. 13. §
        (3) bekezdésében foglalt zárt körön túlra kiterjeszti, és
        lehetővé teszi,  hogy a  személyi számot  az e törvényben
        jogosult szervek  mind a nyilvántartás szerveivel történő
        kapcsolattartásra,    mind     pedig    egymással    való
        kapcsolattartásra használhassák.

        Az  Alkotmányból   a  személyes   adatok   felhasználását
        illetően -  az alapjogi védelem szempontjait érvényesítve
        - a  célhozkötöttség  elve,  és  az  osztott  információs
        rendszerek alkotmányos  követelménye határozható  meg.  A
        Gst. támadott  rendelkezése feloldja  a személyes  adatok
        kezelésének garanciális  szabályait. Az  Avtv. - amely az
        Alkotmány 59.  §-ában meghatározott szabadságjog tartalmi
        kifejtését  adja   -  az  érintettek  jogai  tekintetében
        különös védelmi szabályokat fogalmaz meg. Az Avtv. 11-16.
        §-ai szerint  az érintett  tájékoztatást kérhet személyes
        adatainak kezeléséről,  arról, hogy  kik és milyen célból
        kapták   meg    személyes   adatait,    az    adatvédelmi
        nyilvántartásba    betekinthet,    az    adattovábbításra
        vonatkozó nyilvántartásról  tájékoztatást kérhet, stb. Az
        Avtv. 8.  § (1)  bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az
        adatok csak  akkor továbbíthatók,  valamint  a  különböző
        adatkezelések  csak   akkor  kapcsolhatók  össze,  ha  az
        érintett  ahhoz   hozzájárult,  vagy  külön  törvény  azt
        megengedi, feltéve,  ha az  adatkezelés feltételei minden
        egyes személyes adatra nézve teljesülnek.

        A támadott  törvényi felhatalmazás ez utóbbi feltételnek,
        garanciális követelménynek  nem felel  meg, mert lehetővé
        teszi az  adatállományok olyan  összekapcsolását, ahol az
        adat útja  már nem  követhető, ezzel  pedig az  adatalany
        alkotmányos     jogérvényesítését     akadályozza.     Az
        adattovábbításra és adatszolgáltatásra vonatkozó törvényi
        rendelkezés csak akkor felel meg az Alkotmány 59. §-ának,
        ha garanciákat  tartalmaz arra  nézve, hogy  az  érintett
        személy  az   adata  útját   követni  tudja  és  jogainak
        érvényesítésére  lehetősége   van.  A  vizsgált  törvényi
        rendelkezés -  összefüggésben a  Gst. 146. §-ában és 151.
        §-ában meghatározott  szabályokkal  -  azonban  ezekre  a
        követelményekre    nézve    nem    tartalmaz    megfelelő
        garanciákat.  Az   adatok   összekapcsolására   vonatkozó
        törvényi felhatalmazás  pedig  lehetővé  teszi,  hogy  az
        érintett  személyi   adatait  mind  az  állami,  mind  az
        önkormányzati, mind  pedig a  nem  állami  szféra  -  sőt
        eshetőlegesen a természetes személyek is - akadálytalanul
        használhassák. A Gst. 146. §-a ugyanis a személyazonosító
        jel  használatának   zárt  alanyi   körét  a  33.  §  (1)
        bekezdésében foglalt  kivétellel feloldja, ezt a kivételt
        pedig a törvény 151. §-a az Nytv. 21-24. §-ában felsorolt
        szervekre   és    szervezetekre   terjeszti   ki,   amely
        felsorolásban a  helyi önkormányzatok  szervei mellett  a
        személyazonosító   igazolvány    kiállítására    jogosult
        rendőrség,  a   szabálysértési   hatóság,   a   szociális
        igazgatás   szervei,    a   gépjárműveket   és   forgalmi
        engedélyeket    nyilvántartó     hatóság,    az    állami
        ingatlannyilvántartás szervei,  a honvédelem és rendészet
        szervei, a  bíróság, ügyészség stb. egyaránt szerepelnek,
        és  ezek   a  152.   §-ban  írt   rendelkezések   folytán
        kiegészülnek az  adóigazgatás és  a  társadalombiztosítás
        szerveivel.  A  vizsgált  törvényi  rendelkezés  pedig  e
        szerveknek egyaránt  lehetővé teszi  az adatok  kölcsönös
        átvételét   és   az   adatkezelések   egymással   történő
        összekapcsolását. Ezáltal  az érintettekről kialakulhat a
        valóságnak csak  részben  megfelelő  "személyiségprofil",
        melynek alapján  az adatfeldolgozó  döntéseit meghozza, s
        amely   az    érintettet    a    megnövekedett    hatalmú
        államizgatással szemben kiszolgáltatottá teszi.

        A   felsorolt    rendelkezések   együttesen   tartalmilag
        visszaállítják az  Avtv. és  az Nytv. előtti jogállapotot
        az adatkezelést  és  adatáramlást  illetően,  amelyet  az
        Alkotmánybíróság már  1991-ben alkotmányellenesnek ítélt.
        Tekintve, hogy a Gst. 155. § c/ pontja az Nytv. 25. § (2)
        bekezdésének korlátozó  rendelkezését is  hatályon  kívül
        helyezi,  továbbá  a  Gst.  152.  §-a  lehetővé  teszi  a
        személyazonosító jel  meghosszabbított használatát  a nem
        állami szférában  is, az adatfeldolgozás és adatáramlás a
        módosított törvényi  rendelkezésekkel határtalanná  vált,
        nem   felel    meg    a    célhozkötöttség    alkotmányos
        követelményének   és    az   adattovábbítás   alkotmányos
        korlátainak    sem.     Az    Alkotmánybíróság    korábbi
        határozatában ( ABH  1991, 40. ) rámutatott arra, hogy ha
        a   személyi   számot   a   nem   állami   szférában   is
        használhatják,  ez  nemcsak  az  adott  adatfeldolgozónak
        adhat alkotmányosan  elfogadhatatlan hatalmat  az adattal
        érintett   személy    felett,   de   az   állam   további
        hatalomnövekedéséhez is  vezethet, tekintettel arra, hogy
        a rendszerek  összekapcsolhatósága folytán  az itt kezelt
        adatok ismerete  még  tovább  növelheti  az  állam  által
        ellenőrizhető magánszférát.

        Mivel a  személyi  szám  meghosszabbított  használata  az
        univerzális személyazonosítóval  történő adatkészletezést
        a nyilvántartás  által továbbra  is lehetővé  teszi, ez a
        szabályozás önmagában is alkotmányellenes (ABH 1991,44.).
        A  Gst.  151. §  rendelkezése  szerint a nyilvántartással
        -  az  általuk  igényelhető  adatok  tekintetében,  és  a
        személyazonosító jel ide tartozik - azok az adatkezelések
        kapcsolhatók össze,  amelyek az  Nytv. 21-24. §-a alapján
        adatot   vehetnek    át.   A   törvényben   meghatározott
        felhasználói körök  tehát a  nyilvántartással,  vagyis  a
        "készletre"  tárolt   adatbázissal  lényegében   feltétel
        nélkül    összekapcsolhatók,    és    ez    alkotmányosan
        megengedhetetlen.  De  alkotmányellenes  az  adatigénylők
        adatkezelésének egymással  való  összekapcsolására  adott
        felhatalmazás is,  mert az  adattovábbítás  feltételeinek
        garanciális szabályait a törvény nem állapítja meg, ennek
        folytán nem érvényesül az Avtv. 11-16. §-ában biztosított
        védelem. Az  adattovábbítás  meghatározott  feltételekhez
        kötése,  továbbá   a   célhozkötöttség   az   információs
        önrendelkezési   jognak    együttes   garanciái.    Ebből
        következik, hogy  az alkotmányos  kötöttségek nemcsak  az
        adatigénylőkre,  hanem   a  nyilvántartásra  is,  éspedig
        ezekre nézve  együttesen érvényesek.  A  személyazonosító
        jel használatának  időbeli kiterjesztése  folytán tehát a
        Gst-nek ezek a rendelkezései is alkotmányellenesek.

        Mivel az  Alkotmánybíróság nem  talált olyan  alkotmányos
        jogot  vagy   érdeket,  amely  az  Alkotmány  59.  §-ában
        garantált  információs  önrendelkezéshez  való  jognak  a
        fentiek  szerint  az  Nytv.  módosításából  szükségképpen
        folyó korlátozását  elkerülhetetlenné tenné, vagy amely a
        sérelemmel arányos  lenne, a  Gst. 140, 146, 151, 152. §-
        aiban foglalt  rendelkezést, továbbá  a 155.  § c/  és f/
        pontjában  foglalt   rendelkezéseket  alkotmányellenesnek
        ítélte és megsemmisítette.

        3. A Gst. 144. §-a mind formai, mind pedig tartalmi okból
        alkotmányellenes.

        Formai okból  azért, mert  az Nytv.  21. §-ának felvezető
        szövegét   anélkül    változtatja   meg,    hogy    annak
        módosításáról  kifejezett  rendelkezést  tartalmazna.  Az
        Nytv. 21.  §-ának bevezető rendelkezése ugyanis a törvény
        17.  §   (2)  bekezdésének   b/  pontja  szerinti  adatok
        igénylésére való  jogosultságra  utal,  ezzel  szemben  a
        módosító törvény  144. §-a  a felvezető  szöveget a 17. §
        (2) bekezdésének c/ pontjára hivatkozással tartalmazza. A
        törvénymódosításnak    ez     a     technikája     súlyos
        jogbizonytalanságot   eredményez,   így   ellentétes   az
        Alkotmánynak  a   jogállamiságot  deklaráló   2.  §   (1)
        bekezdésével,   amelynek    lényeges   alkotó   eleme   a
        jogbiztonság. A  törvény szövegének  ilyen módon  történő
        megváltoztatása mellett nem állapítható meg a hatályos és
        alkalmazandó   normaszöveg,   az   ilyenfajta   "rejtett"
        törvénymódosítás alkotmányosan megengedhetetlen.

        Tartalmilag azért alkotmányellenes a rendelkezés, mert az
        Nytv. 17.  § c/  pontja a  b/  pontban  felsorolt  adatok
        mellett a  személyazonosító jelet  ( személyi számot ) is
        tartalmazza, amely  azt eredményezi, hogy az Nytv. 21. §-
        ában  a/-h/   pontig  felsorolt  szervek  a  polgártól  a
        személyazonosító jelet  is  jogosultak  igényelni.  Ennek
        alapján például  jogosult a  személyazonosító igazolványt
        kiadó és  nyilvántartó rendőrkapitányság  is  a  személyi
        szám  követelésére,  holott  az  Alkotmánybíróság  már  a
        15/1991. ( IV. 13. ) AB határozatában alkotmányellenesnek
        ítélte  és   azonnali  hatállyal  megsemmisítette  azt  a
        rendelkezést,  amely   lehetővé  tette  a  személyi  szám
        bejegyzését a  személyi igazolványba  ( ABH 1991, 56. ) .
        Hasonlóképpen  a   szabályozás  lehetővé  teszi,  hogy  a
        szabálysértési  hatóság   is  követelje   a  feljelentett
        személyi  számát,   holott  az  Alkotmánybíróság  azt  is
        megállapította,  hogy   a  szabálysértési  eljárásban  az
        elkövető személyi száma nem használható (ABH 1994, 148.).

        Mindezekre  figyelemmel   a  törvény   144.  §-ában   írt
        rendelkezés is alkotmányellenes.

        4. Alkotmányellenes  továbbá a  Gst. 62.  §-ának kétszeri
        "személyazonosító jellel azonosított" szövegrésze, mert a
        kifejtett  indokok   szerint   a   személyazonosító   jel
        használatát a  Cst. rendelkezéseinek  alkalmazása körében
        sem lehet kötelezően alkotmányosan előírni.

        Az    Alkotmánybíróság    a    támadott    és    vizsgált
        rendelkezéseket az  Alkotmánybíróságról szóló  1989.  évi
        XXXII.  törvény  ( továbbiakban  :  Abtv.  )  43.  §  (4)
        bekezdése alapján  a törvény  hatálybalépésének  napjával
        semmisítette meg.  Jogtechnikailag ez azt jelenti, hogy a
        megsemmisített   rendelkezésekkel    módosított   eredeti
        törvényi    rendelkezések    maradnak    hatályban.    Az
        Alkotmánybíróság utal  arra, hogy  álláspontja szerint  a
        személyi    szám     alkotmányellenességét    megállapító
        alkotmánybírósági határozatok  és az Avtv. hatálybalépése
        óta eltelt  idő, továbbá  az év  végéig még rendelkezésre
        álló idő  elegendő arra,  - figyelemmel a már alkalmazott
        ágazatspecifikus  azonosítókra  is  -  hogy  a  különböző
        nyilvántartási   rendszereket    a    törvényalkotó    az
        alkotmányos követelményeknek  megfelelően átalakítsa,  az
        Alkotmány  59.   §-ával,  az  Avtv.  szabályaival  és  az
        Alkotmánybíróság határozataival összhangba hozza.

        A határozat  közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv.
        41. §-án alapszik.
                              Dr. Sólyom László
                         az Alkotmánybíróság elnöke

                     Dr. Ádám Antal       Dr. Kilényi Géza
                     alkotmánybíró          alkotmánybíró

                              Dr. Lábady Tamás
                            előadó alkotmánybíró

                              Dr. Schmidt Péter
                                alkotmánybíró

                    Dr. Szabó András         Dr. Tersztyánszky Ödön
                      alkotmánybíró               alkotmánybíró

                             Dr. Zlinszky János
                                alkotmánybíró

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          Subject of the case:
          .
          The Economic Stabilisation Act that includes several provisions on the amendment of Act 52 of 1992 which deals with the Registration of the Personal Data and the Addresses of Citizens
          Number of the Decision:
          .
          46/1995. (VI. 30)
          Date of the decision:
          .
          06/30/1995
          .
          CODICES summary:
          http://www.codices.coe.int/NXT/gateway.dll/CODICES/precis/eng/eur/hun/hun-1995-2-007?fn=document-frameset.htm$f=templates$3.0
          .