Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00223/2018
Első irat érkezett: 02/08/2018
.
Az ügy tárgya: A Szombathelyi Törvényszék 13.Gf.40.012/2017/7. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (megbízási díj megfizetése)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/18/2018
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Szombathelyi Törvényszék 13.Gf.40.012/2017/7. számú ítélete és a Szombathelyi Járásbíróság 1.G.40.042/2016/24/I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó előadta, hogy megbízási díj megfizetése miatt ellene pert kezdeményeztek. Az elsőfokú bíróság 394.920.- forint és járulékai megfizetésére kötelezte az indítványozót. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint az eljáró bíróság elszámolása hibás, nem vette figyelembe az általa már megfizetett díjrészleteket, amelynek eredményeképpen hibásan adott helyt a felperes követelésének.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság ítélete logikai és számítási hibában szenved, amelyet - határozott felhívása ellenére - sem kísérelt meg feloldani, amellyel megsértette az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát..
.
Indítványozó:
    Siroki Attila József
Támadott jogi aktus:
    Szombathelyi Törvényszék 13.Gf.40.012/2017/7. számú ítélete, Szombathelyi Járásbíróság 1.G.40.042/2016/24/I. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_223_2_2018_ind_kieg_anonim.pdfIV_223_2_2018_ind_kieg_anonim.pdfIV_223_0_2018_inditvany_anonim.pdfIV_223_0_2018_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3258/2018. (VII. 17.) AB végzés
    .
    Az ABH 2018 tárgymutatója: jogorvoslathoz való jog; tisztességes eljáráshoz való jog mint indokolt bírói döntéshez való jog
    .
    A döntés kelte: Budapest, 07/02/2018
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.07.02 16:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3258_2018 AB végzés.pdf3258_2018 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Szombathelyi Törvényszék 13.Gf.40.012/2017/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Siroki Attila József (a továbbiakban: indítványozó) személyesen eljárva az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
    [2] Az indítványozó az egyedi ügy alperese volt. Az indítványozó és az egyedi ügy felperese 2015. szeptember 18-án szerződést kötöttek „Megbízási Szerződés” elnevezéssel, melynek értelmében a felperes mint megbízott vállalta egy sorházi 81 m2-es lakás, a hozzá tartozó 50 m2-es elő- és hátsókert, valamint a kapcsolódó terasz teljes körű kialakításával, a munkálatok megtervezésével, a költségvetés elkészítésével, a kivitelezők kiválasztásával és felügyeletével, a berendezési tárgyak, a bútorok és a növényzet kiválasztásával, a kiszállítással és a helyiségek berendezésével kapcsolatos feladatokat. A szerződés értelmében a teljesítéshez szükséges alapanyagok, egyéb anyagok ellenértékét az indítványozó mint megbízó fizeti meg a saját nevére kiállított számla alapján, amennyiben pedig ez a kiadás jellege miatt nem lehetséges, a felperes az indítványozó által a részére ebből a célból átadott pénzügyi keretből teljesíti a kifizetést, és az indítványozó nevére kiállított számlák bemutatása mellett az átvett pénzeszközökkel elszámol.
    [3] A felperes 4 940 000 Ft-ot vett át az indítványozótól, amelyből mindösszesen 4 748 107 Ft-ot használt fel különböző anyagköltségek fedezésére. A szerződés szerinti teljesítés határideje 2015. november 30. volt. A felek 2015. november 29-ét határozták meg az átadás időpontjaként. Az indítványozó a lakás megtekintését követően közölte, hogy a munkát nem veszi át, mert több hibát és hiányosságot talált, és ezek kijavítását kérte, és póthatáridőként 2015. december 8-át jelölte ki. A felperes ügyvezetője egy 2015. december 7-i e-mail váltást követően nem működött együtt az indítványozóval, nem vett részt a vállalkozókkal való 2015. december 14-i elszámoláson, és a felhasznált pénzeszközökre vonatkozó kimutatást is írásban, jogi képviselője útján küldte meg az indítványozó részére. A felperes a 2015. december 11-ére megbeszélt időpontban mindösszesen 140 000 Ft összegű kötbért érvényesített a kivitelezést végző egyes vállalkozókkal szemben.
    [4] A felperest az indítványozó ellentmondása folytán perré alakult eljárásban 394 920 Ft megfizetésére kérte kötelezni az indítványozót. Kereseti tényelőadása szerint az indítványozó a szerződés alapján járó, mindösszesen 723 000 Ft összegű megbízási díjból csak 450 000 Ft-ot fizetett meg, a fennmaradó 273 000 Ft-ot – melyet a felperes keresetében 270 000 Ft-ra kerekített – nem. Ezen túlmenően a kivitelezési munkálatokra szánt utolsó pénzösszeg – 710 000 Ft – nem volt elegendő azok fedezésére, ezért a megbízás teljesítéséhez a felperes további 124 920 Ft-ot teljesített. A felperes a megbízási szerződésben foglaltakat teljesítette, ezért a megbízási díjra jogosult.
    [5] Az indítványozó ezzel szemben kérte a felperes által el nem számolt 187 292 Ft alperesi követelés, valamint 140 000 Ft kötbérkövetelés beszámítását. Ezen túlmenően viszontkeresetet terjesztett elő, amelyben – a beszámítási kifogás indokai alapján – a keresetet meghaladó 57 292 Ft, továbbá a felperes hibás teljesítéséből fakadó költségei és kárai tekintetében 350 000 Ft megfizetésére kérte kötelezni a felperest.
    [6] Az első fokon eljárt Szombathelyi Járásbíróság 394 920 Ft megfizetésére kötelezte az indítványozót, a viszontkeresetet pedig elutasította. Az indítványozó beszámítási kifogásának részben helyt adott azzal, hogy a felperes késedelembe esett, amikor a felek megromlott viszonya miatt – ami nem számít jogos oknak – nem vett részt a kivitelezőkkel való elszámolásban, ezért van helye 80 000 Ft kötbérkövetelés beszámításának az indítványozó javára. A Szombathelyi Járásbíróság egyebekben megállapította, hogy a felperes 4 940 000 Ft-ot vett át az indítványozótól, és vele szemben mindösszesen 5 468 107 Ft követelése állt fenn, az ezekből az adatokból nyert elszámolás alapján pedig 528 107 Ft követelése maradt fenn, ezért az indítványozót a felperes keresetében megjelölt összegnek megfelelően marasztalta.
    [7] Az indítványozó fellebbezett az elsőfokú ítélettel szemben. A másodfokon eljárt Szombathelyi Törvényszék az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Indokolásában azt hangsúlyozta, hogy az egyedi ügyben irányadó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 392. § (1) bekezdése értelmében kisértékű perekben fellebbezésnek az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértése vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye. A Szombathelyi Törvényszék megállapította, hogy ezek a feltételek nem valósultak meg az egyedi ügyben, ezért a Szombathelyi Járásbíróság ítéletét helybenhagyta.

    [8] 2. Az indítványozó ezek után nyújtotta be az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panaszát, melyet az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlási felhívására utóbb kiegészített. A panaszban az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdései szerinti alapvető jogainak sérelmét állítja, és a Szombathelyi Törvényszék ítéletének megsemmisítését kéri a Szombathelyi Járásbíróság ítéletére kiterjedően. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére és 28. cikkére is, de a hiánypótlásban e hivatkozásait – a főtitkári tájékoztatásra figyelemmel – elvetette.
    [9] A panaszban előadottak szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe az indítványozó tényállításait. Az indítványozó mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a megbízási díjból mindösszesen 450 000 Ft-ot úgy számolt a Szombathelyi Járásbíróság, mintha azt csak az anyagköltségek fedezésére adta volna át az indítványozó a felperesnek – vagyis nem tekintette a felperesnek átadott 4 940 000 Ft részének –, mindezt úgy, hogy az összeg átadását maga a felperes is elismerte, az indítványozó pedig több okirattal igazolta, hogy annak célja a megbízási díj törlesztése. Álláspontja szerint a Szombathelyi Járásbíróság ezzel önkényesen, a szabad mérlegelés korlátait megsértve járt el. A Szombathelyi Törvényszék nem vette figyelembe a fellebbezésben állítottakat, mindössze magyarázat nélkül megállapította, hogy a régi Pp. 392. § (1) bekezdése alapján fellebbezésnek nincs helye. Ezzel a Szombathelyi Törvényszék megsértette az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mert nem adott számot kellő alapossággal az ügy lényegi részeit érintő álláspontjáról, valamint a jogorvoslathoz való jogát is, mert megfosztotta őt az érdemi jogorvoslat lehetőségétől. Az indítványozó mindezek mellett részletesen idézte az Emberi Jogok Európai Bíróságának a tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggő gyakorlatát.

    [10] 3. Az Alkotmánybíróság tanácsa az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. E vizsgálat elvégzése során az alábbiakat állapította meg.
    [11] Az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadható be.
    [12] Az indítványozó a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmét állította panaszában, és a sérelem meg­való­sulását abban látta, hogy a bíróságok nem tettek kellően eleget indokolási kötelezettségüknek, illetve elmulasztották bizonyítási kötelezettségüket, mert nem adtak helyt az indítványozó bizonyítási indítványainak. Az Alkot­mánybíróság az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének részét képező indokolt bírói döntéshez való jog tartalmát kifejtve azt az alkotmányos követelményt támasztotta a bíróságokkal szemben, hogy azok „a döntéseik alapjául szolgáló indokokat kellő részletességgel mutassák be”, fenntartva, hogy az egyedi ügy összes körülményének függvénye, mikor kellően részletes az indokolás. Ez egyfelől nem jelenti azt, hogy a bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné, az azonban feltétlen elvárás, hogy a bíróság az ügy lényegi részeit a szükséges alapossággal vizsgálja meg, és erről a vizsgálatáról a határozatának indokolásában is adjon számot {lásd mindehhez: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [31]}. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jognak és így az arra alapított alkotmányjogi panaszok nyomán történő alkotmányossági vizsgálatnak korlátját jelenti, hogy az Alkotmánybíróság nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon {3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]}. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság nem vizsgálja azt sem, hogy az indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e az eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, 3309/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [5]}.
    [13] A jelen ügyben a rendelkezésre álló iratokból kitűnően az indítványozó a bizonyítékok téves értékelését kifogásolta fellebbezésében, és álláspontjának alátámasztásául hivatkozott az elsőfokú eljárásban is előterjesztett, közte és a felperes képviselője között folytatott levelezésre, továbbá előadta, hogy a Szombathelyi Járásbíróság téves eredményre jutott az egyes kifizetések számításakor. A régi Pp. 392. § (1) bekezdése értelmében fellebbezésnek az elsőfokú eljárás szabályainak lényeges megsértésére vagy az ügy érdemi elbírálásának alapjául szolgáló jogszabály téves alkalmazására hivatkozással van helye; a (2) bekezdésben foglalt értelmező rendelkezés szerint az (1) bekezdés alkalmazásában lényeges eljárási szabálysértésnek az olyan jogszabálysértés minősül, amelynek az ügy érdemi elbírálására kihatása volt. Az alkotmányjogi panasszal támadott, jogerős ítéletet hozó Szombathelyi Törvényszéknek e törvényi feltételek meglétéről kellett állást foglalnia, és e kötelezettségének teljesítése során jutott el arra a következtetésre, hogy a régi Pp. 392. § (1) és (2) bekezdései alapján nincs helye az elsőfokú ítélet megváltoztatásának vagy hatályon kívül helyezésének. Nem vet fel alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet az, hogy a másod­fokon eljárt bíróság a fellebbezés elbírálása körében nem a fellebbezést benyújtó indítványozóra nézve kedvező döntést hozott. A Szombathelyi Törvényszék a támadott ítéletben utal arra, hogy egyetért a Szombathelyi Járásbíróság ténymegállapításával és az ebből levont jogi következtetéssel, valamint arra is, hogy a másodfokú eljárásban nincs lehetőség a bizonyítékok felülmérlegelésére. Az Alkotmánybíróság szerint a jelen esetben az elsőfokú bíróság következtetéseivel való egyetértés és az erre történő utalás nem veti fel az Abtv. 29. §-ában foglalt körülmények fennállását.
    [14] Az indítványozó állította továbbá a jogorvoslathoz való, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt alapvető jogának sérelmét. Az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma a jogalkotótól azt követeli meg, hogy a hatóságok érdemi, ügydöntő határozatai tekintetében tegye lehetővé a valamely más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségét. A jogorvoslat biztosításának követelménye az érdemi határozatokra vonatkozik. Annak vizsgálata során, hogy mely döntés minősül ilyennek, a döntés tárgya és a személyre gyakorolt hatása a meghatározó, vagyis az, hogy az érintett helyzetét, jogait a döntés lényegesen befolyásolta-e {ennek áttekintéséhez lásd: 9/2013. (III. 6.) AB határozat, Indokolás [28]}. A jogorvoslathoz való jog az Alaptörvény 28. cikkéből következően a jogalkalmazó szerveket is kötelezi {legutóbb: 3020/2018. (I. 26.) AB határozat, Indokolás [38]}. Az indítványozó a jelen ügyben élt a részére törvényben biztosított rendes jogorvoslati lehetőséggel, és fellebbezésére a Szombathelyi Törvényszék az irányadó eljárásjogi keretek között reagált. Önmagában annak ténye, hogy a másodfokú bíróság nem helyezi hatályon kívül az indítványozóra nézve hátrányos elsőfokú döntést, nem veti fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének sérelmét, az erre alapított indítványelem pedig nem vizsgálható érdemben az Abtv. 29. §-a alapján.

    [15] 4. Az Alkotmánybíróság a fentiek miatt az indítványt – az Abtv. 56. § (3) bekezdésére figyelemmel – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.

      Dr. Schanda Balázs s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Varga Zs. András s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      02/08/2018
      Subject of the case:
      .
      constitutional complaint against the judgement No. 13.Gf.40.012/2017/7 of the Szombathely Regional Court (payment of commission)
      Number of the Decision:
      .
      3258/2018. (VII. 17.)
      Date of the decision:
      .
      07/02/2018
      .
      .