A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.20.988/2013/5. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.639.472/2012/5. számú ítélete, valamint a Pesti Központi Kerületi Bíróság 5.P.85.869/2012/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Pesti Központi Kerületi Bíróság 5.P.85.869/ 2012/9. számú ítélete; a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.639.472/2012/5. számú ítélete; valamint a Kúria Pfv.IV.20.988/2013/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
[2] Az indítványozó szerint az alkotmányjogi panaszban támadott ítéletek sértik az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését, XXIV. cikkét, valamint XVIII. cikkét.
[3] 2. Az indítványozó adatigénylési kérelmet terjesztett elő Budapest Főváros XVII. Kerület Rákosmente Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalához (a továbbiakban: Polgármesteri Hivatal), valamint a Budapesti XVII. kerületi Rendőrkapitánysághoz (a továbbiakban: Rendőrkapitányság). Mindkét szervtől annak közlését kérte, hogy az általuk elvégzett intézkedések (helyszíni szemlék) milyen költséggel jártak és annak milyen részét viselte az intézkedéseket kérő személy. Mind a Polgármesteri Hivatal mind a Rendőrkapitányság azt a tájékoztatást adta, hogy a kért adatok nem állnak rendelkezésre, a rendőri intézkedések költségeiről nem vezetnek nyilvántartást. Az indítványozó ezt követően keresetlevéllel fordult a bírósághoz, kérte, hogy kötelezzék a Polgármesteri Hivatalt arra, hogy tételesen határozza meg a helyszíni szemlék költségeit és azt is, ki fizette meg, a Rendőrkapitányságot pedig a rendőri intézkedések költségének meghatározására kérte kötelezni. Az ügyben első fokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság 5.P.85.869/2012/9. számú ítéletével az indítványozó keresetét elutasította arra hivatkozva, hogy bár a perben kiadni kért adatok valóban közérdekű adatnak minősülnek, így kiadásuk iránt bárki igényt nyújthat be, ám az indítványozó keresetlevelét határidőn túl nyújtotta be. Az első fokú bíróság álláspontja szerint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 21. § (3) bekezdésében meghatározott perindítási határidő nem jogvesztő, figyelemmel a bírósági eljárást megindító keresetlevél vagy kérelem késedelmes benyújtásáról szóló 4/2003. Polgári jogegységi határozatra. Így az első fokon eljárt bíróság vizsgálta az indítványozó elévülési kifogását, ám azt nem találta alaposnak, alkalmasnak a kimentésre. A Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletében azt is megjegyezte, hogy az Avtv. 21. § (3) bekezdése alapján az ellen a szerv ellen kell a keresetet megindítani, amely a kért felvilágosítást megtagadta: jelen ügyben a Rendőrkapitányság. Ezzel szemben az indítványozó a pert nem a Budapest XVII. kerületi Rendőrkapitányság, hanem a Budapesti Rendőr-Főkapitányság ellen indította. Így a Pesti Központi Kerületi Bíróság erre hivatkozva is elutasította a keresetet.
[4] A panasszal támadott Fővárosi Törvényszék 47.Pf.639.472/2012/5. számú ítélete; valamint a Kúria Pfv.IV.20.988/ 2013/5. számú ítélete is helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
[5] 3. Az indítványozó álláspontja szerint sem az elsőfokon eljáró Pesti Központi Kerületi Bíróság, sem a másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék, sem a felülvizsgálati eljárást lefolytató Kúria nem hozott érdemi döntést, ügyében eljárásjogi okokra hivatkozó elutasító ítélet született. Véleménye szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) megfelelően ügyét végzéssel kellett volna befejezni, és nem ítélettel, mivel érdemi döntés nem született. Álláspontja szerint azáltal, hogy ítélet és nem végzés született, egyrészt sérül az Alaptörvény XVIII. cikkében garantált tisztességes eljáráshoz való joga, másrészt ennek következtében az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított közérdekű adat megismeréséhez való joga is, mivel az ítélet akadályát képezi egy újabb ilyen tárgyú keresetnek az alperesekkel szemben.
[6] A keresetet a Polgármesteri Hivatal vonatkozásában a keresetindítási határidő lejárta miatt utasította el a bíróság, a Budapesti Rendőr-Főkapitányság vonatkozásában pedig amiatt mert nem az előzőleg adatközlésre kért szerv ellen indított pert. Az indítványozó álláspontja szerint azonban mindkét esetben alaptalan az elutasítás, mivel sem az Avtv., sem az információs szabadságról és az információ önrendelkezési jogról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) nem írja elő kifejezetten az adatkérés formáját, így semelyik alperes esetén nem lehetett volna eljárásjogi akadálya az adatok kiadására kötelezésnek.
[7] Az indítványozó fentieken túlmenően a Budapest Rendőr-Főkapitányságra tekintettel a „perbeli cselekvőképesség elvonását”, és ezáltal szintén a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét állította, függetlenül attól, hogy nem az ő alapjoga sérül. A keresetindítási határidő elmulasztása kapcsán a méltányosságra és a jóhiszemű joggyakorlás elvére, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez való jogra hivatkozott.
[8] Az indítványozó a fentiekre tekintettel azt kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy az Avtv. az Infotv., valamint az Alaptörvény VI. cikke alapján állapítsa meg: „már pusztán a keresetlevél kézhezvételével is megtörténik az adatkérésre felszólítás az adatbirtokos részére, így ha egyéb okból a keresetlevelet nem előzte volna meg jogszabályszerű adatkérés, vagy a keretindítási határidő eltelt volna, akkor is az adatbirtokosnak pusztán a keresetlevélben foglaltak kézhezvétele folytán kötelező az adatkérést teljesíteni”. Az Alaptörvény VI. cikkét sértő az indítványozó szerint az is, hogy 1. a bíróságok nem foglaltak állást arról, hogy a kért adatok közérdekűnek minősülnek-e; 2. az eljáró bíróságok „elvonták” a Budapesti Rendőr-Főkapitányság perbeli „cselekvőképességét”.
[9] Az Alkotmánybíróság Főtitkára 2014. május 7-én kelt levelében indítványa kiegészítésére hívta fel az indítványozót, tekintettel arra, hogy nem fejtette ki kellően: a támadott ítéletek miért és mennyiben sértik az Alaptörvényben biztosított jogait [Abtv. 52. § (1) bekezdése és (1b) bekezdése].
[10] Az indítványozó az indítvány-kiegészítésében ismét az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdés szerinti közérdekű adat megismeréséhez való jogra, az Alaptörvény B) cikkében foglalt jogállamiságból levezethető jogbiztonság követelményére, valamint a XXVIII. cikk szerinti tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozott, tartalmilag azonos érveléssel, mint az eredeti indítványában. Ismételten az ítéletek megsemmisítését és hatályon kívül helyezését, az eljáró bíróságok új eljárásra kötelezését kérte.
[11] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az Ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról, az 56. § (2) bekezdése értelmében pedig a befogadhatóságról dönteni jogosult tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26–27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket.
[12] Az Abtv. 27. §-a értelmében az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát a Kúria Pfv.IV.20.988/2013/5. számú ítélete ítélete ellen nyújtotta be, amellyel szemben nem volt további jogorvoslatnak helye.
[13] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtására a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül van lehetőség. Az indítványozó a Kúria ítéletét jogi képviselője útján 2014. február 18-án vette kézhez, alkotmányjogi panaszát 2014. április 7-én, határidőben nyújtotta be a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz.
[14] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az (1b) bekezdés szerint a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli:
„a) azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza,
b) az eljárás megindításának indokait, alkotmányjogi panasz esetén az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét,
c) a 38. §-ban meghatározott eljárás kivételével az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezést vagy bírói döntést, továbbá a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az Országgyűlés határozatát, illetve a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az alaptörvény-ellenes működést, magatartást vagy hatáskörgyakorlást,
d) az Alaptörvény, illetve a nemzetközi szerződés megsértett rendelkezéseit,
e) az indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy – a 33. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén – az Országgyűlés határozata miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a nemzetközi szerződéssel, továbbá a 34–36. §-ban meghatározott eljárás indítványozása esetén az indítványban foglalt kérelem részletes indokolását, valamint
f) a kifejezett kérelmet a jogszabály, jogszabályi rendelkezés vagy a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára”.
[15] Mindezek alapján az indítvány akkor alkalmas érdemi elbírálásra, ha az Abtv. fent idézett 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelően határozott kérelmet tartalmaz. Ezzel szemben az indítványozó beadványaiban a bíróságok megállapításait, valamint jogértelmezését ismertette, de nem fejtette ki kellően, hogy az indítványban támadott ítéletek miért és mennyiben sértik az Alaptörvényben biztosított jogait. A főtitkári hiánypótlási felhívást követően hivatkozott az Alaptörvény B) cikkének sérelmére, amely nem Alaptörvényben biztosított jog. Az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének indokolása hiányzik az indítványból.
[16] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a főtitkári tájékoztatás ellenére továbbra sem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt határozott kérelem feltételeinek. Az alkotmányjogi panasz és annak kiegészítése sem tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, és miben áll a megjelölt, Alaptörvényben biztosított jogok sérelme, így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak.
[17] Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján megállapítja, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének b) és e) pontjaiban foglaltaknak, ezért az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[18] 5. Indítványozó 2014. június 23-án beérkezett indítvány-kiegészítésében kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a „támadott ítélet végrehajtásának felfüggesztéséről is” intézkedjen.
[19] Az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján „[a]z Alkotmánybíróság eljárásában kivételesen a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot, ha az a) az alkotmánybírósági eljárás várható tartamára vagy a várható döntésre tekintettel, b) súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése érdekében, vagy c) más fontos okból indokolt, és a bíróság az 53. § (4) bekezdése alapján a döntés végrehajtását nem függesztette fel”.
[20] Az alapügyben eljárt bíróság az Abtv. 53. § (4) bekezdése alapján az alkotmányjogi panaszban támadott döntés végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejezéséig felfüggesztheti.
[21] Mivel az Alkotmánybíróság a panaszt a fentiek alapján visszautasította, az indítványozó felfüggesztési kérelme okafogyottá vált.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Varga Zs. András s. k.,
alkotmánybíró |
. |