Hungarian
Ügyszám:
.
IV/02016/2016
Első irat érkezett: 12/13/2016
.
Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 61.Pf.632.811/2016/11. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (vezető tisztségviselő felelőssége)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 03/17/2017
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozók - az Abtv. 27. §-a alapján - a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 4.P.21.215/2015/78. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 61.Pf.632.811/2016/11. számú ítélete megsemmisítését kérik az Alkotmánybíróságtól. Másodlagosan - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - kérik a régi Ptk. 339. §-a szerinti, valamint az új Ptk. 6:519. §-a szerinti károkozás törvényi tényállása alaptörvény-ellenességének megállapítását és ex tunc hatállyal történő megsemmisítését és alkalmazási tilalmuk kimondását, valamint alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása miatt a rendes bíróság új eljárásra történő utasítását.
Az indítványozók, a kártérítés iránt indított per alperesei, jogi személy vezető tisztségviselői voltak, akik ellen büntetőeljárás indult azt követően, hogy az általuk vezetett cég fizetésképtelenséget jelentett. A büntetőeljárásban a panaszosokat bűnösnek találták a cég sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt. Ezt követően indult polgári peres eljárás a kártérítés megfizetése iránt. A kártérítési perben hozott első- és másodfokú ítélet az indítványozók kártérítési kötelezettségét állapította meg, a panasz - elsődlegesen - ezeket az ítéleteket támadja.
Az indítványozók szerint mind a régi, mind az új Ptk. károkozásra vonatkozó törvényi tényállását szabályozó normaszövege olyan tág norma, amely lehetővé teszi, hogy a jogalkalmazó kauzalitás nélkül, a konkrét károsulttal fennálló jogellenesség mellett a más jogalany sérelmére elkövetett jogellenességre tekintettel is megállapíthat felelősséget, így felelősségáttörésre ad alapot. Az indítványozók szerint esetükben a jogellenesség csak a jogi személlyel szemben valósult meg, a felperesek vonatkozásában nem. Érvelésük szerint a magyar jogban a jogi személy képviselője főszabályként nem felel a jogi személy tartozásaiért. A Csődtörvény 33/A. § (1) és (6) bekezdése ugyan lehetőséget ad a felelősség áttörésére, azonban a konkrét esetben a károsultak nem kérték az indítványozók korlátolt felelősségének megállapítását, sem azt, hogy a felszámolási bíróság a volt vezetőket (indítványozókat) a ki nem elégített hitelezői követelés megfizetésére kötelezze. A bíróság által alkalmazott felelősség-áttöréssel sérült az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogbiztonság, valamint a C) cikk (1) bekezdése szerinti hatalmi ágak szétválasztásának követelménye..
.
Támadott jogi aktus:
    a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:519. § szerinti károkozás törvényi tényállása
    a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 4.P.21.215/2015/78. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 61.Pf.632.811/2016/11. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
C) cikk (1) bekezdés
1. cikk (2) bekezdés b) pont
25. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_2016_8_2016_ind_kieg_anonim.pdfIV_2016_8_2016_ind_kieg_anonim.pdfIV_2016_3_2016_inditvany_anonim.pdfIV_2016_3_2016_inditvany_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3097/2017. (IV. 28.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 04/11/2017
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2017.04.11 16:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3097_2017 AB végzés.pdf3097_2017 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 4.P.21.215/2015/78. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 61.Pf.632.811/2016/11. számú ítélete, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 339. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:519. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A panaszosok – jogi képviselőjük (dr. Tallér Péter, 2000 Szentendre, Rózsakert 2. fszt. 2.) útján – 2016. decem­ber 13-án az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz, melyben, illetve a 2017. március 14-én benyújtott indítvány-kiegészítésükben kérték a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 4.P.21.215/2015/78. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 61.Pf.632.811/2016/11. számú ítélete, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) 6:519. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

      [2] 2. Az indítványozók a támadott ítéletek alapjául szolgáló polgári peres eljárás alperesei. Az első három panaszos egy szövetkezet igazgatóságának tagjaként pénzügyi piramisjátékot működtetett a szövetkezet keretében, illetve fedésében, melynek során közel négyezer kisbefektetőt károsítottak meg hamis ingatlan-befektetési ígéretek révén. A negyedik panaszos e szövetkezet felügyelő-bizottságának volt a tagja, akinek szándékos magatatartása a későbbi büntetőbírósági ítéletek szerint közrehatott abban, hogy az első három indítványozó zavartalanul tudja folytatni jogellenes tevékenységét. Az így megszerzett pénzt a felperesek a maguk számára fektették be, illetve elsikkasztották, a pénz felhasználásával kapcsolatos elszámolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, és az újonnan jövők befizetéseiből fedezték e szisztéma működtetését egészen addig, amíg az első szövetkezeti részjegyesek hozzá nem szerettek volna – a részjegy határidejének lejártakor – jutni a pénzükhöz, és ki nem derült, hogy arra a szövetkezet vagyonában nincs fedezet. Összesen több mint tízmilliárd forint vagyoni hátrányt okoztak, melynek a szövetkezet felszámolási eljárása során csak töredéke térült meg. A büntetőbíróság tőkebefektetési csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés, valamint számvitel rendjének megsértése bűncselekményei miatt ítélte el a panaszosokat (a negyedik indítványozót bűnsegédi magatartás miatt), a polgári jogi kártérítési igényeket pedig egyéb törvényes útra utasította.
      [3] Ez utóbbi keretében indultak polgári kártérítési perek. A jelen panasz alapjául szolgáló ítéletek is egy ilyen perben születtek, amely eljárásban az egyik károsult felperesként kérte azon kár megtérítésére kötelezni a négy alperest, amely kár(rész) nem térült meg a szövetkezettel szembeni felszámolási eljárásban; lényegében az elszenvedett vagyoni hátrány és a felszámolás során ténylegesen megtérült vagy a jövőben megtérülő károk különbözetét kérte számára megítélni.
      [4] Az eljáró bíróságok (mind az elsőfokú bíróság, mind a jogerős ítéletet meghozó másodfokú bíróság) jogértelmezése egyező és egyértelmű volt: a kártérítés jár a felperes károsultnak. A négy elítélt indítványozó arra hivatkozott, hogy ilyen kártérítés azért nem jár, mert közöttük és a károsult között közvetlenül nem volt jogviszony, mivel a felperes csak a szövetkezettel állt kapcsolatban, tehát az alperesek is csak a szövetkezetnek felelnek, és a felperesek is csak a szövetkezettől igényelhetnek bármit. A bíróságok szerint azonban itt nem a szerződéses (kontraktuális) kárfelelősségről van szó, hanem, bűncselekménnyel okozott kár lévén, a szerződésen kívüli (deliktuális) felelősségről, vagyis arról, hogy „aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni”. Mivel itt mind a kár, mind a jogellenes magatartás, mind az ezek közötti okozati összefüggés, mind a felróhatóság (büntetőbíróság által jogerősen megállapítottan bűncselekmény elkövetése) mind a négy alperes esetén fennáll, így a kártérítés mindkét bíróság egyöntetű megítélése alapján jogszerű.
      [5] A panaszosok az indítványukban kérték megállapítani elsődlegesen ezen ítéletek, másodlagosan pedig az ítéletek alapjául szolgáló, az ügyükben alkalmazott deliktuális kárfelelősségi formula, a régi Ptk. 339. §-a és az új Ptk. 6:519. §-a alaptörvény-ellenességét, illetve kérték azok megsemmisítését. Az eredeti indítványban foglalt érvelés szerint ezen ítéletek, valamint az azok alapjául szolgáló, megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések olyan széles mérlegelési jogot tesznek lehetővé a bíróságok számára, amely által – mint szerintük jelen ügyben is történt – az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamisághoz tartozó jogbiztonság, konkrétan a normavilágosság és az ebből fakadó kiszámítható jogszolgáltatás követelménye sérül. Másrészt emiatt sérül az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése is, mivel ez a helyzet sérti a hatalommegosztás elvét is azáltal, hogy a bíróságok az indítványozók szerint az ilyen tág, bárhogyan értelmezhető jogszabályi rendelkezések látszólagos alkalmazása esetén valójában nem jogalkalmazást, hanem tiltott bírói jogalkotást végeznek. Az érvelés gyakorlatilag a bírósági döntések azon tartalmi kritikáját jelenti, miszerint a panaszosok értelmezése alapján az ügyben eljáró bíróságok nem állapíthatták volna meg a panaszosok kártérítési felelősségét, az ilyen bírósági értelmezés ugyanis szerintük ellentétes a korábbi bírói gyakorlattal, amely csak közvetlen okozati összefüggés esetén ismerte el a kártérítési felelősséget (miközben a panaszosok szerint az általuk tanúsított, kétségtelenül bűncselekménynek minősülő magatartás csak közvetett módon hatott ki a károsultak szintén kétségtelenül bekövetkezett kárára), másrészt a bíróságok által alkalmazott értelmezés a jövőben abszurd következményekkel járna. Lényegileg a panaszosok a bírósági ítéletek indokolásának azon elemét támadják, miszerint a károkozó magatartás és a kár közötti, az általános deliktuális kárfelelősségi formula alkalmazásához szükséges okozati összefüggés fennáll.
      [6] A főtitkár hiánypótlási felhívásában felhívta az indítványozók figyelmét arra, hogy „az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése sérelmére […] történő hivatkozásnak az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint csak kivételes esetekben – a visszaható hatályú jogalkotásra és a felkészülési idő hiányára alapított indítványok esetében – van helye. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján az Alaptörvény C) cikke sem minősül az Alaptörvényben biztosított és védett alapjognak, így arra alkotmányjogi panasz nem alapozható.” Ennek alapján a panaszosok indítványkiegészítésükben már arra hivatkoztak, hogy a sérelmezett bírósági döntések, illetve törvényi rendelkezések a törvény előtti egyenlőséget (Alaptörvény XV. cikk), valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot (Alaptörvény XXVIII. cikk) sértik. Ezzel kapcsolatban azonban semmilyen, a hivatkozott Alaptörvényben biztosított jogokkal összefüggésbe hozható, alkotmányjogilag releváns érvelést nem terjesztettek elő; érvelésük pusztán az eredeti indítványban megfogalmazott azon véleményüket tartalmazta, miszerint a bírók önkényes alapon dönthettek és döntöttek az ügyükben. Emellett hivatkoztak egy olyan másik, egyedi ügyben született bírósági döntésre is, mely szerintük azonos ténybeli és jogi alapokon ellentétes következtetést vont le.

      [7] 3. Az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálásra alkalmatlan, ennek alapján nem fogadható be. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben, mely nem alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz, az Alkotmánybíróság panaszindítványra kivételesen, csak akkor jár el, ha a sérelmezett bírói döntés vagy jogszabályi rendelkezés a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát vagy a kellő felkészülési idő követelményét sérti. Az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdése ugyancsak nem tartalmaz Alaptörvényben biztosított jogot, az pusztán a hatalom megosztásának alkotmányos elvét rögzíti. Ennek alapján e két indítványi elem nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve 27. § a) pontjában előírt azon feltételnek, miszerint az alkotmányjogi panasznak „alaptörvényben biztosított jog” sérelmére kell hivatkoznia. Az Alaptörvény XV. és XXVIII. cikkei vonatkozásában pedig érdemi alkotmányjogi okfejtést a panasz nem tartalmaz, így nem tesz eleget az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt formai feltételnek. Jelen esetben összességében megállapítható, hogy az indítványozó a bíróságok jogértelmezését támadja, érvelése pedig a bírósági döntések tartalmi kritikáját foglalja magában. A tényállás megállapítása és az ehhez vezető bizonyítékok felvétele és értékelése, valamint a jogszabályok értelmezése azonban a bíróságok, ezen belül is elsősorban a Kúria, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés. Ugyancsak nem alkotmányossági kérdés, hogy a bíróságok hasonló ügyekben hasonló vagy eltérő döntéseket hoznak-e; a jogegység biztosítása ugyanis, ha annak szükségessége felmerül, a bíróságokra kötelező jogértelmezés keretében a Kúria feladata. Az Alkotmánybíróság továbbá már a 3325/2012. (XI. 12.) AB végzésben kifejtette, ezzel kapcsolatos gyakorlata pedig azóta is töretlen, hogy „[a]z Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. […] [A]z Alkotmány­bíróság az alkotmányjogi panaszon keresztül is az Alaptörvényt, az abban biztosított jogokat védi. Önmagukban […] a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasznak. Egyébként az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]}.

      [8] 4. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 4.P.21.215/2015/78. számú ítélete és a Fővárosi Törvényszék 61.Pf.632.811/2016/11. számú ítélete, továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló­ 1959. évi IV. törvény 339. §-a és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:519. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          előadó alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Schanda Balázs s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Szívós Mária s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          12/13/2016
          .
          Number of the Decision:
          .
          3097/2017. (IV. 28.)
          Date of the decision:
          .
          04/11/2017
          .
          .