Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00094/2018
Első irat érkezett: 01/18/2018
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.II.37.930/2016/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz (korlátozási kártalanítás)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 04/03/2018
.
Előadó alkotmánybíró: Pokol Béla Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. §-a alapján - a Kúria Kfv.II.37.930/2016/6. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 3.Kpkf.670.168/2015/3. számú ítélete és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.34.492/2014/9. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó megvásárolt egy ingatlant, melynek övezeti besorolását a helyi önkormányzat az adásvétel előtt megváltoztatta, erről azonban a korábbi tulajdonosokat nem értesítette és az építési korlátozást az ingatlan-nyilvántartásban sem tüntették fel. Az indítványozó ezért kártalanítási igényt terjesztett elő, melynek nyomán a kormányhivatal kártalanítás megfizetésére kötelezte az önkormányzatot. Az önkormányzat keresetet nyújtott be a kormányhivatal határozatának felülvizsgálata iránt, a perbe az indítványozó beavatkozott.Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megváltoztatta, és az indítványozó kártalanítási igényét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sérti a tulajdonhoz való jogát és a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert a bíróságok tévesen értelmezték a vonatkozó jogszabályokat, és nem adtak helyt kártalanítási igényének..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.II.37.930/2016/6. számú ítélete
    Fővárosi Törvényszék 3.Kpkf.670.168/2015/3. számú ítélete
    Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.34.492/2014/9. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
XIII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_94_2_2018_indkieg_anonim.pdfIV_94_2_2018_indkieg_anonim.pdfIV_94_0_2018_indítvány_anonim.pdfIV_94_0_2018_indítvány_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3301/2018. (X. 1.) AB végzés
    .
    Az ABH 2018 tárgymutatója: alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §)
    .
    A döntés kelte: Budapest, 09/25/2018
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2018.09.25 15:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3301_2018 AB végzés.pdf3301_2018 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 27.K.34.492/2014/9. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 3.Kpkf.670.168/2015/3. számú végzése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv II.37.930/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
    I n d o k o l á s

    [1] 1. Az indítványozó (jogi képviselője: Bartha Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Bartha Balázs, 3525 Miskolc, Palóczy utca 9/A, F/2.) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben kérte a Fővárosi Közigazgatási és Munka­ügyi Bíróság 27.K.34.492/2014/9. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 3.Kpkf.670.168/2015/3. számú végzése, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.II.37.930/2016/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.

    [2] 2. Az ügy alapjául szolgáló tényállás a következő. Az indítványozó megvásárolt egy budapesti XV. kerületi ingatlant, tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba a 2006. szeptember 27-én meghozott határozattal jegyezték be. Ezt az ingatlant a Fővárosi Szabályozási Kerettervről szóló 46/1998. (X. 15.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: FSZKT) a I/XV/2. intézményi övezetbe sorolta. Az FSZKT-t módosító 35/2006. (VII. 14.) Főv. Kgy. rendelet 2006. augusztus 1-jétől az ingatlant részben a KL-KT beépítésre nem szánt különleges közlekedési övezetbe és részben a Z-EZ egyéb közhasználatra nem szánt zöldterületi övezetbe sorolta. Az ingatlan korábbi tulajdonosa és a haszonélvező az övezeti változásból fakadóan kártalanítási igényt nem érvényesített. Az indítványozó az ingatlanra kártalanítási kérelmet nyújtott be és az ingatlant megvásárlásra Budapest Főváros Önkormányzatának felajánlotta. A Fővárosi Közgyűlés a 2011. augusztus 31-én tartott ülésén a 2325/2011. (VIII. 31.) Főv. Kgy. határozatával az indítványozó ajánlatát nem fogadta el, az ingatlant nem kívánta megvásárolni és egyúttal a kártalanítási kérelmet is elutasította. Ezt követően az indítványozó a korábbi tulajdonossal és a haszonélvezővel 2012. augusztus 23-án megállapodást kötött, amellyel a korábbi tulajdonos és a haszonélvező a kártérítési és/vagy kisajátítási igényüket ellenérték nélkül az indítványozóra engedményezték, az engedményezett követelés értékét 70 000 000 forintban határozták meg.
    [3] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló peres eljárásban az indítványozó alperesi beavatkozóként vett részt, a 2013. január 10-én benyújtott keresetében a perben felperesként eljáró önkormányzatnak a kárigényt elutasító döntésének a bírósági felülvizsgálatát kérte. A Fővárosi Törvényszék a végzésével a keresetlevelet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz áttette. A végzés ellen az alperes (az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló per felperese) fellebbezést nyújtott be. A fellebbezést elbíráló Fővárosi Ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését részben megváltoztatta, a pert megszüntette, és a kérelmet a Budapest Főváros Kormányhivatalához (az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló per alpereséhez) áttette.
    [4] A 2014. március 5-én iktatott kérelem alapján megindult eljárásban az alperes (Budapest Főváros Kormányhivatala) szakértői vélemény beszerzését követően a 2014. szeptember 22-én meghozott határozatával a perbeli ingatlanra vonatkozó kártalanítás értékét 26 177 415 forintban állapította meg és a felperest (Budapest Főváros Önkormányzata) kötelezte a kártalanítás és ennek az összegnek 2006. augusztus 1. napjától járó törvényes kamatának az indítványozó részére való megfizetésére. Határozata indokolása szerint a kártalanítás jogalapja az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 30. § (1), (3), (7) bekezdései alapján fennáll, mert az ingatlan övezeti besorolásában olyan változás következett be, amely a tulajdonosnak kárt okozott. Megállapította, hogy a beavatkozó az ingatlan tulajdonjogát az övezetváltozást előíró rendelet hatályba lépése után szerezte meg, de mivel a korábbi tulajdonos és a haszonélvező a kártalanítási igényét a beavatkozóra engedményezte, ezért a beavatkozó jogosult volt a kártalanítás igénylésére. Az alperes kormányhivatal szerint az Étv. 30. § (1) bekezdése az engedményezés lehetőségét nem zárja ki és ezért a kártalanítást nemcsak az igényelheti, aki az övezeti előírások változása időpontjában az ingatlan tulajdonosa, vagy haszonélvezője volt.
    [5] A fővárosi önkormányzat keresetet nyújtott be a kormányhivatal határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben vitatta a kártalanítás jogalapját és összegszerűségét is. Az elsőfokú bíróság a keresetet a jogalap tekintetében megalapozottnak tartotta, ezért ítéletével az alperes kormányhivatal határozatát megváltoztatta és az indítványozó kártalanítás iránti kérelmét elutasította. Tényként rögzítette, hogy a perben nem volt vitatott, hogy az indítványozó az ingatlan tulajdonjogát az övezeti átsorolás bekövetkezte után szerezte meg. A bíróság álláspontja szerint az Étv. 30.§ (1) bekezdése taxatíve és kógensen meghatározza, hogy kik jogosultak kártalanításra, ezért e kötelező, eltérést nem engedő rendelkezéssel szemben nem alkalmazhatóak a korábban hatályban volt, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) engedményezésre vonatkozó 328. §-ának szabályai. Kifejtette, hogy a kártalanítási igény engedményezéssel másra nem ruházható át az Étv. 30. § (1) bekezdésének kötelező erejű, eltérést nem engedő szabályából következően. Ha elfogadnánk az engedményezés lehetőségét – fejtette ki a bíróság –, akkor az Étv.-ben kógensen és taxatíve meghatározott jogosulti kör bővülhetne, amely nem volt a jogalkotó célja. Utalt arra is, hogy a bírói gyakorlat szerint kártalanítási ügyekben jogutódlásnak sincs helye, ezért a jogutód sem igényelhet korlátozási kártalanítást. Ez is arra mutat, hogy a jogosulti kör nem bővíthető. Megállapította továbbá a bíróság, hogy a korábbi tulajdonos és a haszon­élvező nem élt korlátozási kártalanítási igénnyel, így nem volt olyan követelésük, amelynek engedményezéséről dönthettek volna. Az elsőfokú bíróság a meghozott döntésére tekintettel az összegszerűségi kérelmet – mivel az okafogyottá vált – nem bírálta el.
    [6] Az ítélet ellen az indítványozó nyújtott be fellebbezést. A másodfokú bíróság az indítványozó fellebbezését megalapozottnak tartotta, mert az ítéletében kifejtett álláspontja szerint a kártalanítási igény a vagyoni hátrány keletkezésekor, azaz az övezeti változást előíró rendelet hatálybalépésének napjával válik esedékessé. A kártalanítási igény jogosultjai az övezeti változáskor fennálló tulajdonjog és haszonélvezeti jog alapján a korábbi tulajdonos és a haszonélvező volt. Jogosulti minőségükben megillette őket a követelés és – jogszabály kizáró rendelkezésének hiányában – a követelés engedményezése is. Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy az a körülmény, hogy a korábbi tulajdonos és a haszonélvező kártalanítási igényt nem terjesztettek elő, nem jelenti azt, hogy az általuk nem érvényesített követelést ne engedményezhessék másra, akár olyan személyre is, aki/amely nem tulajdonosa vagy a haszonélvezője az ingatlannak. A kártalanítási igény vagyonjogi követelés, amely jogszabályi korlátozás vagy kizáró rendelkezés hiányában engedményezhető. A jogalkotói cél a vagyoni hátrány, a kár kompenzálása érdekében történő kártalanítás fizetése, nem szenved ezáltal csorbát, nincs ezért akadálya annak, hogy az Étv. 30. § (1) bekezdése szempontjából jogosultnak tekinthető alanyi kör a polgári jog szabálya szerint a követelését átruházhassa. Mindezek alapján a másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a kártalanítási igény jogalapjának a hiányát állapította meg. A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét a jogalap tekintetében elutasította, és az elsőfokú bíróságot az összegszerűség kérdésében a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával.
    [7] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Kúriához, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét alaposnak találta. A Kúria szerint a bírói gyakorlat és az Alkotmánybíróság által hozott határozatok alapján a korlátozási kártalanítás az övezeti besorolás változásának időpontjában fennálló tulajdoni viszonyok és haszonélvezeti jog alapján a kárt elszenvedő akkori tulajdonost és haszonélvezőt (Kfv.III.39.164/2008/3.), illetve a 15/2014. (V. 13.) AB határozat alapján bizonyos tulajdonosi részjogosítványokat gyakorló pénzügyi lízingbe vevőt mint tulajdoni várományost illeti meg. Az Alkotmánybíróság jogértelmezésére – konkrétan a 3125/2015. (VII. 9.) AB határozatra – hivatkozással akként érvelt, hogy nem valósítja meg a tulajdonjog sérelmét az, ha a korlátozás a tulajdonszerzés idején fennáll; a leendő tulajdonos a tulajdonszerzés során tájékozódhat az ingatlant érintő esetleges korlátozásokról, maga a tulajdonszerzés pedig nem kötelező, ennélfogva az esetleges korlátozásokkal terhelt ingatlan megszerzése a tulajdonszerző belátásán múlik. Mindebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy nem jogosult kártalanításra az, aki az övezeti változást követően szerzett tulajdont. Az ítélet indokolása hivatkozott a Kúria egy korábbi, Kfv.III.39.164/2008/3. számú eseti döntésére, miszerint jogutódlás a korlátozási kártalanítás igény érvényesítése tekintetében nincs. A Kúria megállapította, hogy amennyiben az övezeti változás bekövetkeztekori tulajdonos és haszonélvező korlátozási kártalanítási igényt nem jelent be, az ingatlan értékesítésével a korábbi tulajdonos és a haszonélvező elveszíti a korlátozási kártalanítás iránti igényét, az igénye elenyészik. A Kfv.IV.39.098/2008/4., Kfv.IV.37.114/2013/7., Kfv.IV.37.140/2013/4. számú kúriai eseti döntésekre hivatkozva a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a korlátozási kártalanítási igényt nem érvényesíthet az, aki már nem tulajdonosa az ingatlannak, mivel a tulajdonvédelem a megszerzett és még meglévő tulajdonhoz kapcsolódik. A korlátozási kártalanítási igény ugyanis a hátrány bekövetkeztekor, az azt elszenvedő személyéhez, a fennálló tulajdonához, haszonélvezetéhez kötötten érvényesíthető, mert a korlátozási kártalanítás az akkori tulajdonost, haszonélvezőt ért kár kompenzálását szolgálja, ezért az igény érvényesítésére is a kárt elszenvedő személy jogosult, helyette más nem érvényesítheti. A közigazgatási szabályokból következően az igény érvényesítésére jogosult személyi kör a Kúria szerint nem tágítható, kiterjesztően az Étv. 30. § (1) bekezdése nem értelmezhető. Mindebből a Kúria azt a következtetést vonta le, hogy az ilyen módon elenyészett korlátozási kártalanítási igény engedményezésére és az engedményezés folytán az igény érvényesítésére nincs lehetőség; az igény, az elenyészését követően, az évekkel később kötött engedményezési szerződéssel nem támasztható fel, az érvényesíteni elmulasztott igény újbóli érvényesítésére nincs lehetőség, erre a régi Ptk. 328.§-ában foglalt rendelkezések sem adnak jogi lehetőséget. Mivel a korábbi tulajdonos és a haszonélvező nem érvényesítette kártalanítási igényét, az ingatlan eladásával elveszítették a korlátozási kártalanítás iránti igényüket, az igényük elenyészett, ilyen igényt csak a kár bekövetkeztekor fennálló tulajdoni viszonyok alapján az ingatlan akkori tulajdonosa és haszonélvezője érvényesíthet, az ingatlan volt tulajdonosa, volt haszonélvezője már nem. Az ingatlant a hátrányos övezeti változás bekövetkezte után megvásárló személy a korábbi tulajdonost, haszonélvezőt megillető kártalanítási igény érvényesítésére, helyettük, már nem jogosult, nem létező követelés pedig nem engedményezhető. Az ingatlan vevője ilyen értelemben nem jogutóda a korábbi tulajdonosnak és haszonélvezőnek, az őket megillető korlátozási igényt utóbb nem igényelheti helyettük még engedményezés útján sem. Az indítványozó a Kúria szerint tulajdonképpen szavatossági igényét próbálta érvényesíteni azáltal, hogy azt korlátozási kártalanítási igényre konvertálta az engedményezési szerződéssel, megkerülve, kijátszva ezzel az Étv. 30. § (1), (3), (7) bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket és visszaélésszerűen élve a jogával próbálta az igényét érvényesíteni.

    [8] 3. Az indítványozó alkotmányjogi panaszát az Alaptörvény XIII. cikk, a XXIV. cikk (1) bekezdése, a XXVIII. cikk (1) bekezdése és a 28. cikk sérelmére alapította. Álláspontja szerint az ítélet azért alaptörvény-sértő, mert eredményeként egy károkozó károkozása jogi következmény nélkül maradt. Az indítványozó szerint az ingatlan vásárlásakor nem volt tudomása a besorolás változásáról, arról az eladó nem tájékoztatta, állítása szerint ő sem tudott róla, a földhivatali bejegyzés erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmazott, a mai napig sem lehet erre vonatkozó utalást találni.
    [9] Álláspontja szerint az Étv. 30. §-a nem tartalmazhat szűkítő rendelkezést a tulajdonnal kapcsolatban, nem csorbulhat a rendelkezési jog. Az Alaptörvény XIII. cikk (2) bekezdése a kisajátítás azonnali kártalanítását szabályozza, ezért véleménye szerint a hatóság (felperes) a késedelme miatt előnyök szerzésére nem hivatkozhat. Mivel azonnal esedékes a kártalanítás, így a korábbi tulajdonos és haszonélvező rendelkezhetett az igényének engedményezéséről. Indítványozó szerint téves az a bírósági álláspont is, miszerint az engedményezés azért nem célja a jogalkotónak, mivel a jogosulti oldalon többletjogokat eredményezne, ugyanis a helyt állni köteles hatóságot nem éri többletkiadás. Utalt Salamon László alkotmánybíró 15/2015. (V. 13.) AB határozatához fűzött különvéleményére, miszerint a kártalanítási igény érvényesítése esetén mód van annak engedményezésére, sőt az engedményezés az az egyik jogintézmény, mellyel a hasonló perjogi helyzetek megoldhatók. A bíróságok a vonatkozó jogszabályokat nem a céljuk szerint értelmezték, amivel sérült az Alaptörvény 28. cikke is.

    [10] 4. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi feltételeknek. A testület megállapította, hogy az indítvány határidőben érkezett és az indítványozó a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. Az indítványozó érintettnek tekinthető, mert a sérelmezett döntések bírósági eljárásában alperesi beavatkozóként vett részt.
    [11] A befogadhatóság további feltételeit vizsgálva az Alkotmánybíróság az alábbi következtetésekre jutott.

    [12] 4.1. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése előírja, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha az alkotmányjogi panasz egyértelműen megjelöli az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét, illetve az e) pont szerint egyértelműen indokolni kell, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Megállapítható, hogy az indítványozó az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése és a XXVIII. cikk (1) bekezdése sérelmét pusztán állította, azonban a kérelem nem tartalmazza „az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét” [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], illetve indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont].
    [13] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza: „[i]ndokolás hiányában a kérelem nem felel meg határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében írt követelményének, annak elbírálására nincs lehetőség. Az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek puszta felsorolása ugyanis nem ad kellő alapot az alkotmányossági vizsgálat lefolytatására” {34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]}. Ezért a fenti alaptörvényi cikkek sérelme tekintetében az indítványt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta.

    [14] 4.2. Az Alaptörvény XIII. cikk sérelmét illetően az Alkotmánybíróság vizsgálta az indítvány befogadásának az Abtv. 29. §-ában foglalt feltételek fennálltát.
    [15] Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ez alternatív feltétel, bármelyik megléte indokot ad a befogadásra. Az Alkotmánybíróság a vizsgálata eredményeként megállapította, hogy az indítvány nem fogalmazott meg alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető kérdést, és az alábbiakban kifejtettek alapján a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye sem merülhet fel.
    [16] Az Alkotmánybíróság általánosságban rámutat arra, hogy nem alkotmányossági, hanem szakjogi-törvényességi kérdés annak megítélése, hogy a régi Ptk. 328. § alapján jogszerű-e az Étv. 30. § szerint esedékessé vált korlátozási kártalanítási igény engedményezése.
    [17] Az Alkotmánybíróság arra számos határozatában rámutatott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a perorvoslati bíróság felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésben állást foglaljon {elsőként: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]; 3028/2014. (II. 17.) AB végzés, Indokolás [12]; 3098/2014. (IV. 11.) AB végzés, Indokolás [28]}. Az a tény, hogy a bíróságok az alkalmazott jogi normát az indítványozó által irányadónak tartott értelmezéstől eltérően értelmezték, önmagában nem veti fel a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét, és nem alapoz meg alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem.
    [18] Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is hangsúlyozza állandó gyakorlatát, mely szerint „az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikkének (1) bekezdése alapján az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. A (2) bekezdés d) pontja értelmében alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját. Az alkotmányjogi panasz jellegének megfelelően a testület hatáskörébe a bírói döntéseknek kizárólag az alkotmányossági szempontú vizsgálata tartozik” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28]}. Ez a megközelítés a jogszabályok bírósági eljárások során történő értelmezésére is irányadó. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a jogalkalmazói tevékenység során „a jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmány­bíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki” {3325/2012. (XI. 12.) AB végzés; Indokolás [14]}.
    [19] Az Alkotmánybíróság vizsgálata tehát nem terjed ki jelen ügyben sem arra, hogy a felmerült jogvitát hogyan kellett volna a bíróságnak megítélnie, illetve nincs lehetősége arra, „hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti szuperbíróság szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el” {3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [28], valamint 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]}.
    [20] Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó panasza nem alkotmányossági, hanem törvényességi kérdésekre vonatkozik, a támadott bírósági döntésekkel szembeni kifogásait fogalmazza meg, illetve azok jogértelmezését, jogalkalmazását vonja kritika alá. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy az indítványozó az Alaptörvény XIII. cikk tekintetében a támadott bírósági határozatokkal, az azokban foglalt jogértelmezési kérdésekkel kapcsolatban nem állított olyan pontosan körülírt, releváns alkotmányjogi érvekkel alátámasztott alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet vetne fel.

    [21] 5. A fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság az indítványt – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az 56. § (1)–(2) bekezdései, valamint az Ügyrend 5. § (1) és (2) bekezdései alapján eljárva, az Abtv. 27. §-ára, 29. §-ára, 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaira, 56. § (3) bekezdésére, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira tekintettel – visszautasította.

      Dr. Szívós Mária s. k.,
      tanácsvezető alkotmánybíró
      .
      Dr. Pokol Béla s. k.,
      előadó alkotmánybíró

      Dr. Stumpf István s. k.,
      alkotmánybíró
      Dr. Schanda Balázs s. k.,
      alkotmánybíró

      Dr. Varga Zs. András s. k.,
      alkotmánybíró

      .
      English:
      .
      Petition filed:
      .
      01/18/2018
      Subject of the case:
      .
      constitutional complaint against the judgement No. Kfv.II.37.930/2016/6 of the Curia (compensation for restriction)
      Number of the Decision:
      .
      3301/2018. (X. 1.)
      Date of the decision:
      .
      09/25/2018
      .
      .