English
	Hungarian

Ügyszám: .	1032/B/1996
Előadó alkotmánybíró: Tersztyánszky Ödön Dr. .

Az indítvány lényege: .

A döntés száma: 23/1999. (VI. 30.) AB határozat .

ABH oldalszáma: 1999/213 .

A döntés kelte: Budapest, 06/29/1999 .

.

.

A döntés szövege (pdf): .

A döntés szövege: .

A döntés szövege:                  A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára   irányuló  indítványok   tárgyában   meghozta   a következő                          határozatot: 1.  Az  Alkotmánybíróság megállapítja,  hogy  az  egyes  fontos tisztségeket  betöltő személyek ellenőrzéséről és  a  Történeti Hivatalról  szóló 1994. évi XXIII. törvény 2.  §  (4)  bekezdés második  mondata,  továbbá a 25/G. §  (4)  bekezdés  c)  pontja “kutathatók  és”  szövegrésze  alkotmányellenes,  ezért  azokat megsemmisíti. A 25/G. § (4) bekezdés c) pontja a következő szöveggel marad hatályban: “c)   nem  minősített  adat  esetén  is,  illetve  ha  az  adat nyilvánosságra  hozatalát törvény nem is  korlátozza,  csak  az Ltv.  24. §-ának (1) bekezdése szerinti határidők letelte  után hozhatók nyilvánosságra azok a személyes adatok, amelyek a volt állambiztonsági szervek és elődeik "szigorúan titkos" állományú tisztjeinek,  illetve hálózati személyeinek nevét,  természetes személyazonosító adatait tartalmazzák.” 2.  Az  Alkotmánybíróság az egyes fontos  tisztségeket  betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló  1994. évi XXIII. törvény 1. § a) és b) pontja, 2. § (1) bekezdése, 2. §  (4)  bekezdés első mondata, 8. § (1), (2), (3), (5)  és  (6) bekezdése,  25/G.  § (1) bekezdése, 25/G.  §  (4)  bekezdés  a) pontja,  25/G.  §  (5)  bekezdése, 25/H.  §  (1)-(2)  bekezdése alkotmányellenességének  megállapítására  és   megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. 3.  Az  Alkotmánybíróság az egyes fontos  tisztségeket  betöltő személyek ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló  1994. évi  XXIII. törvény egyes rendelkezései végrehajtásával  és  az állampolgári  megkeresésekkel  kapcsolatos  feladatokról  szóló 8/1995.   NbH   utasítás   6.   pontja  alkotmányellenességének megállapítására  és  megsemmisítésére  irányuló   indítványokat elutasítja. 4.  Az  Alkotmánybíróság elutasítja azt  az  indítványt,  amely szerint     az    Országgyűlés    mulasztásban    megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy  nem  szabályozta részletesen a Történeti Hivatal elnökére vonatkozó,  a  törvény 25/C.   §   (1)   bekezdés  második  mondatában   meghatározott követelmény tényleges érvényesülésének módját. Az  Alkotmánybíróság  e határozatát a Magyar  Közlönyben  közzé teszi.                            Indokolás                               I. 1.  Az  Alkotmánybírósághoz több indítvány  érkezett  az  egyes fontos  tisztségeket  betöltő  személyek  ellenőrzéséről  szóló (módosított)  1994.  évi XXIII. törvény (a továbbiakban:  Etv.) egyes     rendelkezései    alkotmányellenességének     utólagos vizsgálatára. Az  Etv-t eddig az Alkotmánybíróság két határozatban vizsgálta. Ezek  a  60/1994.  (XII.  24.) AB határozat  (1.  Abh.),  és  a 18/1997. (III. 19.) AB határozat. Az  Etv.  eredeti  alapkoncepciója volt, hogy kötelezővé  tette meghatározott  állami tisztségviselők és más fontos  tisztségek betöltőinek  ellenőrzését, abból a szempontból,  hogy  bizonyos személyek  a  jogállam  kialakulása  előtt  végeztek-e   (belső reakció   elhárító)  állambiztonsági  tevékenységet;   kaptak-e döntéseikhez  az  állambiztonsági szervektől adatokat;  illetve tagjai  voltak-e  a  karhatalmi alakulatnak, a  Nyilaskeresztes Pártnak.  Ha  a vizsgálat során valakiről ezeket megállapítják, akkor  az ellenőrzés eredményét nyilvánosságra hozzák,  kivéve, ha  az  ellenőrzött személy tisztségéről lemondott. Mindez  azt jelentette,   hogy  az  Etv.  attól  függően   minősítette   az ellenőrzött  személy  bizonyos  adatait  közérdekűvé,  hogy   a személy  a  politikai közéletben részt vesz-e,  a  közvéleményt alakítja-e. Az  1. Abh, noha számos ponton alkotmányellenességet állapított meg,  a  főkérdésben az indítványokat lényegében  elutasította. Emellett  az  Etv. alapkoncepcióját kitágította: felvetette  az alkotmányellenes nyilvántartások és az ezekben  foglalt  adatok jogi    sorsa   általános   rendezésének   kérdését,    és    – alkotmányellenességet   előidéző  mulasztást   megállapítva   – felhívta  a törvényalkotót, hogy mind a megfigyeltek,  mind  az ügynökök információs önrendelkezési jogát biztosítsa. 2.  Az  Etv-t  ezt követően módosító 1996. évi  LXVII.  törvény ennek  az  AB-határozatnak kívánt eleget tenni.  Rendelkezései, néhány  eljárási, technikai szabály pontosítása mellett, főként az  ellenőrzendő személyi kör meghatározására és az információs önrendelkezési  jog gyakorlásának biztosítására irányulnak.  Ez utóbbi  célból  az  Etv.  mint  új  intézményt,  létrehozta   a Történeti Hivatalt (TH), speciális levéltárként. A  módosított Etv-t támadó indítványok lényegében az ellenőrzés alá  eső  személyi  kör  jelentős szűkítését,  az  ellenőrzendő állambiztonsági  tevékenységnek a BM III/III. Csoportfőnökségen túl  más  csoportfőnökségekre való kiterjesztésének elmaradását támadják és a lezárt állambiztonsági nyilvántartások kezelésére vonatkozó  új szabályok némelyikét kifogásolják. Egy  indítvány az   Etv-nek   a   Nemzetbiztonsági   Hivatalban   (NbH)   való végrehajtása  tárgyában  kiadott, a bizottság  részére  történő adatszolgáltatást szabályozó főigazgatói utasítást kifogásolja. Az  Alkotmánybíróság  az  első két indítvány  megküldésével  az igazságügy-minisztert álláspontja kifejtésére kérte fel.  Ezzel a   két  indítvánnyal  kapcsolatban  beadványt  terjesztett  az Alkotmánybíróság  elé  a  titkosszolgálatokat  felügyelő  tárca nélküli miniszter is.                               II. 1.1. A (módosított) Etv. 1. §-a a következőképpen rendelkezik: “1. § Ellenőrizni kell, hogy a 2. §-ban meghatározott személyek a)  hivatásos  –  nyílt  vagy "szigorúan  titkos"  –  állományú tisztként  teljesítettek-e szolgálatot  a  volt  BM  III/III-as Csoportfőnökségnél,   a  budapesti  vagy   a   megyei   rendőr- főkapitányságok III/III-as osztályainál, illetve elődeiknél  (a Magyar   Államrendőrség   Budapesti   Főkapitányság   Politikai Rendészeti   Osztálya,  a  Magyar  Államrendőrség  Államvédelmi Osztályának, a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának,  az Államvédelmi   Hatóságnak  a  "Belső   reakció"   elhárításával foglalkozó szervezeti egységei, a Belügyminisztérium IV.  Belső reakció  elhárítási  osztálya,  a Belügyminisztérium  Politikai Nyomozó Főosztály V. Belső reakció elleni harc osztálya);” Az  Etv. 1. § a) pontja szerint tehát ellenőrizni kell, hogy  a 2.    §-ban    meghatározott   személyek    a    BM    III/III. Csoportfőnökségnél  (területi  szerveinél  illetve   elődeinél) hivatásos  tisztként  teljesítettek-e  szolgálatot.  Az  "előd" szerveket az Etv. e pontja tételesen felsorolja. Az  Etv.  1.  § b) pontja szerint azt kell vizsgálni,  hogy  az ellenőrzendő személyek: "b)  végeztek-e az a) pontban felsorolt szervek részére  érdemi tevékenységet, azaz –   aláírták-e  a  hálózati  feladatok  vállalására   vonatkozó nyilatkozatot, és adtak-e jelentést, illetve – kaptak-e e szervezetektől illetményt, prémiumot, kedvezményt, és   aláírtak-e   hálózati  feladatok   vállalására   vonatkozó nyilatkozatot, vagy adtak-e jelentést, illetve –  szerepelnek-e  az  a)  pontban  felsorolt  szervek  hálózati nyilvántartásában,  és  kaptak-e e  szervezetektől  illetményt, prémiumot, kedvezményt, vagy adtak-e jelentést". Az  indítvány szerint alkotmányellenes, hogy az Etv. az  érdemi tevékenység  kizárólagos  fogalmát  meghatározza,  mert   ezzel "korlátozza   a   jogalkalmazó  vizsgálati  eljárását,   szabad mérlegelésen alapuló, befolyásmentes döntését". Az  indítvány  nem  jelöli  meg,  hogy  ezt  melyik  alkotmányi rendelkezéssel   véli   ellentétesnek,   hanem   az   1.   Abh. indokolásának  egy részére utal. Ez a rész  az  Etv.  8.  §-ára vonatkozik. Az  Etv.  eredeti  8.  §-a korlátozta a bizottságok  adatkérési jogát.  Az Alkotmánybíróság az iratszolgáltatásra, betekintésre rendelkezésre állásra korábban csak két minisztert kötelező  (a bizonyítékok beszerzését korlátozó) szabályt megsemmisítette és ezzel   kiterjesztette  az  ellenőrző  bizottságok  vizsgálati, adatkérési  jogát.  Az  Alkotmánybíróság ezzel  kapcsolatban  a jogbiztonságra hivatkozott, formális következtetéssel  tehát  a jelen    esetben   ezt   kellene   az   Alkotmány   hivatkozott rendelkezésének tekinteni. Tartalmilag    viszont   az   "érdemi   tevékenység"    fogalmi meghatározásának   kifogásolása   másra   utal.    A    fogalmi meghatározás  ugyanis azt jelenti, hogy ezzel az  Etv.  alapján csakis a felsorolt magatartásokat – és mást nem – lehet "érdemi tevékenységnek" tekinteni. Ez  a  közszereplők közérdekű adatainak nyilvánosságáról  szóló rendelkezést  sértheti,  mert  a  "jogállamisággal   ellentétes tevékenység" egy szelete homályban maradhat. 1.2.  Az  ellenőrzendő személyeknél az  Etv.  1.  §  a)  pontja szerint    azt    kell   vizsgálni,   hogy   a   BM    III/III. Csoportfőnökségnél,   területi   szerveinél,   ezek   tételesen felsorolt   elődeinél,   hivatásos  tisztként   teljesítettek-e szolgálatot. Van olyan indítvány, amely szerint diszkriminatív, hogy az Etv. 1. § a) pontja csak a III/III. Csoportfőnökségre terjed ki, más csoportfőnökségekre vagy elődszervekre nem. Minthogy ezek  mind jogállamisággal  ellentétes  tevékenységüket,   mind   személyi állományukat tekintve olyan szorosan összefonódtak más,  de  az a)  pontban  mégsem  szereplő  szervekkel,  az  indítványozó  a jogegyenlőség   érvényesülése  érdekében  az  Etv.   hatályának kiterjesztését mellőzhetetlennek tartja. Ez az indítvány alkotmányellenesnek tartja az a) pontnak a csak a  tisztek vizsgálatára való korlátozását és a tiszthelyettesek mellőzését;   a   tisztek   közül   is   csak   a   hivatásosak feltüntetését, a tartalékosaknak pedig a kihagyását. 2.  Egyes  indítványok kifogásolják, hogy az ellenőrzendő  kört (Etv. 2. § (1) bekezdés) a jogalkotó szűkítette. Ezt  az egyik indítvány a törvény céljával (az államélet  és  a politikai  közélet átláthatósága, tájékozott  megítélése)  véli ellentétesnek;  sőt  "következetlen"-nek  is  tartja,  mert  az átvilágítás   csak   részben  igazodik  a  köztársasági   elnök kinevezési  jogköréhez, de kimaradnak "különösen a bírák  (ezek között az ellenőrző bizottság határozatait felülvizsgáló  bírák is),  a  nagykövetek  és a tábornokok". Az  ügyészi  jogkörökre figyelemmel "kétséges az ügyészi kar mellőzése" is. A  "következetlenség" állítása, a "nem egységes ismérvre"  való hivatkozás tartalmilag az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmére való hivatkozást jelenti, az 1. Abh-ban foglaltakra figyelemmel. Az  ellenőrzendő  személyi kört "rendkívüli  mértékben  szűkítő szabályozás"      következtében     a     közérdekű      adatok hozzáférhetőségének   elve  sem  érvényesülhet.   Különösen   a választópolgárok  tekintetében  sérelmes,  hogy  az  ellenőrzés hatálya,  vagy  kötelezően, vagy saját kérésre, nem  terjed  ki minden  olyan személyre, akit közvetlenül választanak.  Mindez, az   indítvány   szerint,   az  1.  Abh-ban   foglaltakkal   is kifejezetten ellentétes. 3.  Támadják  az  indítványozók az Etv-nek a Történeti  Hivatal alkalmazottainak ellenőrzésére vonatkozó szabályait (2.  §  (4) bekezdés)  is. Az Etv. e szabálya szerint “a Történeti  Hivatal elnökének   és   helyettesének  ellenőrzését  a   kinevezésüket megelőzően kell elvégezni. A Történeti Hivatal alkalmazottainak ellenőrzését  az  elnök  írásos  kérésére  soron   kívül   kell elvégezni.” Az  egyik  indítvány  ezzel  kapcsolatban  az  1.  Abh-nak  ama szövegrészeire  utal,  amely egyrészt az ellenőrzendő  személyi kör meghatározásának következetlenségét rótta fel, másrészt  az egyházi  személyek átvilágításával kapcsolatos, az általánostól eltérő  szabályok  alkotmányellenességét  állapította  meg  (az elöljáró  mérlegelésétől  függő  ellenőrzés,  írásbeli  és   az ellenőrzött  előtt titkos eljárás, a lemondásra felhívás  és  a nyilvánosságra    hozatal    elmaradása    miatt).     Eszerint alkotmányellenes,  hogy  az  Etv.  az  ellenőrzést  "a  Hivatal elnökének  mérlegeléséhez köti, és az eljárásra az általánostól eltérő  szabályt  (soronkívüliség) határoz meg".  Az  indítvány szerint  ez  ellentétes az Alkotmány 70/A. §  (1)  bekezdésében meghatározott általános diszkrimináció-tilalommal. Egy  indítvány  azzal  érvel, hogy az  Etv.  vizsgált  szabálya lehetővé  teszi olyan személyek ellenőrzését is, akik egyébként nem  tartoznának az Etv. céljával összhangban a  2.  §  (1)-(3) bekezdésében    meghatározott   körbe.   Álláspontja    szerint diszkriminatív,   hogy   "a   Történeti   Hivatal   munkatársai kivételezett  helyzetbe  kerülnek más  állami  alkalmazottakkal szemben". 4.1.  Támadja egy indítvány az Etv. 25/G. § (1) bekezdését  is. Ennek lényeges tartalma az, hogy "a Történeti Hivatalban kezelt iratokban  szereplő  érintett személy a rá  vonatkozó  adatokat megismerheti. A bemutatott iratokon a más személy azonosítására alkalmas adatokat felismerhetetlenné kell tenni.” Az  indítvány  szerint  az  idézett  bekezdés  második  mondata ellentétes a közérdekű adatok megismeréséhez való joggal,  mert "a   jelenlegi  jogszabály  szerkezetében  sérti   az   eredeti irattartalom  csorbítatlanságához fűződő  alkotmányos  érdeket, ugyanis  nem a másolatban bemutatott iratok, hanem a bemutatott iratok preparálására ad törvényes módot". 4.2.  a)  Egy másik indítvány szerint "az azonosításra alkalmas adat"  meghatározás olyan széles mérlegelési jogot ad a hivatal kezébe, hogy adott esetben az egész jelentést is törölni lehet, így  az  érintett (megfigyelt) személy részére  a  saját  nevén kívül  semmilyen  megismerhető adat  nem  marad.  Ez  sérti  az Alkotmány 61. § (1) bekezdését. b)  Az  indítvány  az Etv-nek az iratok használatára  vonatkozó 25/G.  és  25/H.  §-ait  általánosságban  és  teljes  egészében alkotmányellenesnek tartja, az Alkotmánynak a személyes  adatok védelméről szóló az 59. § (1) bekezdésére és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 61. § (1) bekezdésére hivatkozva. Az Etv. e szabályai szerint: “25/G.  §  (1) A Történeti Hivatalban kezelt iratokban szereplő érintett  személy  a  rá  vonatkozó  adatokat  megismerheti.  A bemutatott  iratokon  a  más  személy  azonosítására   alkalmas adatokat felismerhetetlenné kell tenni. (2)  Az  érintett  az  iratokban szereplő  adatai  tekintetében helyesbítési  jogát  az  eredeti  adat  változatlanul   hagyása mellett  a  helyes adatot tartalmazó feljegyzésnek  az  irathoz csatolásával hajthatja végre. (3)  A  Történeti  Hivatal  által  kezelt  iratokban  bármilyen jogcímen  szereplő személy 2000. június 30-át követően  kérheti személyes  adatának törlését. Nem törölhető  az  Ltv.  szerinti maradandó  értékű  iratokban lévő személyes  adat,  azonban  az érintett – legfeljebb az adat keletkezésétől számított 90  évre – írásos nyilatkozatban megtilthatja annak a személyes adatának a    (4)    bekezdés   szerinti   kutatását,   amelyet   titkos információgyűjtő  eszközök, illetve módszerek  felhasználásával rögzítettek, és nem valamely nyilvános szereplésére,  közéleti, politikai  tevékenységére vonatkozik, vagy  –  ha  az  érintett valamely állami szerv hatáskörében eljáró személy volt – nem  a feladatkörével összefüggő személyes adata. (4) A Történeti Hivatalban őrzött iratokban található személyes adatok kutatására az Ltv. 24. §-át az alábbi eltérésekkel  kell alkalmazni: a)   az  a  személyes  adat,  amelyet  titkos  információgyűjtő eszközök, illetve módszerek felhasználásával rögzítettek, akkor sem  kutatható,  ha  az  adatot a Ttv.  alapján  egyébként  nem minősítették,   vagy  nyilvánosságra  hozatalát   törvény   nem korlátozza, kivéve –  ha  a kutatás – a kutató költségére – anonimizált másolattal is megvalósítható, –  ha  az  érintett által a (3) bekezdés szerint  meghatározott kutatási  tilalom határideje letelt, illetve tilalom  híján  az Ltv. 24. §-ának (1) bekezdése szerinti feltételek teljesültek, –  ha  az  érintett, illetőleg annak halálát  követően  bármely örököse vagy hozzátartozója a kutatáshoz hozzájárult, –  ha  az  adat  az  érintett nyilvános  szereplésére,  illetve közéleti,  politikai  tevékenységére vonatkozik  vagy  valamely állami  szerv  hatáskörében eljáró személynek a  feladatkörével összefüggő személyes adata, és az adat keletkezésétől már 15 év eltelt,    feltéve,   hogy   a   kutatásra    tudományos    cél megvalósításához  van szükség, és az Ltv.  24.  §-ának  (3)-(4) bekezdésében foglaltak megvalósultak; b)  a  törvény hatálybalépését követő 90 évig csak az érintett, illetőleg annak halála után bármely örököse vagy hozzátartozója engedélyével  kutathatók  az  Avtv.  2.  §-ának  (2)  pontjában meghatározott  adatok, kivéve a büntetett  előéletre  vonatkozó adatokat; c)   nem  minősített  adat  esetén  is,  illetve  ha  az   adat nyilvánosságra  hozatalát törvény nem is  korlátozza,  csak  az Ltv.  24. §-ának (1) bekezdése szerinti határidők letelte  után kutathatók és hozhatók nyilvánosságra azok a személyes  adatok, amelyek  a  volt állambiztonsági szervek és elődeik  "szigorúan titkos"  állományú  tisztjeinek, illetve hálózati  személyeinek nevét, természetes személyazonosító adatait tartalmazzák. (5)   Az  iratokban  a  (4)  bekezdésben  és  a  25/F.  §   (3) bekezdésében   foglalt   kutatáson   kívül    –    a    törvény hatálybalépésétől   számított   30   évig   –    kutatás    nem engedélyezhető.  Az  iratokba a 25/G. § (1) bekezdése  szerinti betekintésen  és a 25/F. § (1) bekezdésének b) pontja  szerinti adatszolgáltatás teljesítésén túl csak az érintettek  törvényes jogainak   érvényesítésével  kapcsolatos  bírósági   eljárások, valamint   az   öt  évnél  hosszabb  idejű  szabadságvesztéssel büntethető   el   nem   évült  bűncselekményekkel   kapcsolatos büntetőeljárások  esetén a bíróság, illetve a  nyomozó  hatóság számára     engedélyezhető    betekintés,    illetve    azokból adatszolgáltatás.  A fenti eseteket kivéve a Történeti  Hivatal irattári  anyagából  sem adat, sem irat nem  továbbítható,  nem hozható nyilvánosságra, és az ország területéről nem vihető ki. (6)  A nemzetbiztonsági szolgálatok, a Honvédelmi Minisztérium, a   Belügyminisztérium  és  szerveik  munkatársai  a  Történeti Hivatalban  elhelyezett iratokban lévő  személyes  adatokba  az Országgyűlés illetékes bizottságának előzetes jóváhagyása után, illetve különösen gyors intézkedést követelő esetekben utólagos tájékoztatásával  tekinthetnek be, ha az a  nemzetbiztonság,  a honvédelem  vagy  a  bűnmegelőzés érdekében  törvényben  előírt feladataik ellátása céljából szükséges. 25/H.  §  (1)  Az  1980. előtt keletkezett és  a  25/A.  §  (1) bekezdésének hatálya alá tartozó iratokat a Ttv. 28. §-ának (2) bekezdésében előírt titokvédelmi felülvizsgálat befejezése után elkülönítetten kell tárolni, és a Történeti Hivatal működésének megkezdésétől számított 60 napon belül részére át kell adni. (2)  Az (1) bekezdésben meghatározott időpont után keletkezett, a   25/A.   §   (1)  bekezdésében  meghatározott   iratokat   a titokvédelmi  felülvizsgálat elvégzését követő 60 napon  belül, de  legkésőbb  2000.  február 28-ig  kell  átadni  a  Történeti Hivatalnak. (3)  A  Történeti  Hivatalnak való iratátadás  során  az  5.  § szerinti bizottság működésének feltételeit biztosítani kell. (4)  Nem adhatók át a Történeti Hivatal részére azok az iratok, amelyek  együttesen  tartalmazzák a 25/A.  §  (1)  bekezdésében meghatározott adatokat, valamint az átadó szervek jogszabályban meghatározott feladatai folyamatos és zavartalan teljesítéséhez szükséges   kezelhető  adatokat,  amennyiben   ezek   technikai szétválasztása   csak  az  irat  eredeti   állapotban   történő helyreállításának lehetetlenné válásával lenne megvalósítható. (5)  A  bizottság  tevékenysége során  keletkezett  iratokat  – beleértve  a 19. § szerinti eljárás során a Fővárosi Bíróságnál keletkezett  iratokat is – az eljárás jogerős  befejezése  után folyamatosan,  de  legkésőbb  2000.  december  31-ig   kell   a Történeti Hivatalnak átadni.” Az  indítvány  ebben  a körben amiatt kifogásolja  az  említett szabályokat,  hogy  a betekintés csupán a Történeti  Hivatalban kezelt   iratra  vonatkozik,  a  titkosszolgálatok  kezelésében maradt   más   iratokra  nem  (25/G.  §   (1)   bekezdés.).   A nemzetbiztonsági  szolgálatok által minősített  iratokba  pedig csak  a minősítő akaratától függően lehet betekinteni. Az  Etv. ezzel  a titokvédelem elsődlegességét valósítja meg; ami  pedig ellentétes az 1. Abh-ban a közérdekű adatok nyilvánosságával és a személyes adatok védelmével kapcsolatban kifejtettekkel. c)  Alkotmányellenesnek tartja egy indítványozó azt is, hogy az Etv.  egyedül  a  szolgálatokra bízza  annak  eldöntését,  hogy milyen  iratokat adnak át a Történeti Hivatalnak (25/H. §  (1)- (2)  bekezdés.).  Ez  "nem  felel meg annak  a  követelménynek, amelyet   az  adatvédelmi  biztos  27/A/1995.  számú   ajánlása fogalmaz meg." d)  A  kutatás  és  információs  önrendelkezés  alapjoga  –  az indítványozó szerint – abban is sérül, hogy e jogokat  az  Etv. hatálybalépése és az iratok átadásának végső határideje  között (ez utóbbi az Etv. 25/H. § (2) bekezdése szerint 2000. december 31.) nem lehet gyakorolni. 5.  Az  Etv. 25/G. § (4) bekezdés a) pontja bizonyos  személyes adatokra   nézve  kutatási  korlátozást,  tilalmat  vezet   be, kivételek  meghatározásával. A kivételek egyike:  "  ...  az  a személyes   adat,  amelyet  titkos  információgyűjtő  eszközök, illetve  módszerek  felhasználásával  rögzítettek,  akkor   sem kutatható,  ha  az  adatot  a  Ttv.  (az  államtitokról  és   a szolgálati  titokról  szóló  1995. évi  LXV.  törvény)  alapján egyébként   nem  minősítették,  vagy  nyilvánosságra  hozatalát törvény  nem korlátozza, kivéve .... ha az érintett,  illetőleg annak  halálát  követően bármely örököse vagy hozzátartozója  a kutatáshoz hozzájárult". Az  indítvány érvei szerint a magántitok és a személyes  adatok védelméhez  való  jogot sérti az, hogy az Etv. "bármely  örökös számára  lehetővé  teszi  az elhunyt jogainak  korlátozását  és magántitkainak  a  nyilvánossággal  való  megismertetését."   A hozzátartozó  feljogosítása is ezeket az aggályokat  veti  fel. Egyébként  pedig  az  Etv.  a  hozzátartozó  fogalmát  meg  sem határozza. 6.  Az  Etv. 25/G. § (4) bekezdés c) pontja szerint a Történeti Hivatalban   őrzött   iratokban  található   személyes   adatok kutatására  az  Ltv. [a köziratokról, a közlevéltárakról  és  a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI.  törvény] 24. §-át az alábbi eltérésekkel kell alkalmazni: ... “c)   nem  minősített  adat  esetén  is,  illetve  ha  az  adat nyilvánosságra  hozatalát törvény nem is  korlátozza,  csak  az Ltv.  24. §-ának (1) bekezdése szerinti határidők letelte  után kutathatók és hozhatók nyilvánosságra azok a személyes  adatok, amelyek  a  volt állambiztonsági szervek és elődeik  "szigorúan titkos"  állományú  tisztjeinek, illetve hálózati  személyeinek nevét, természetes személyazonosító adatait tartalmazzák.” Az  Ltv.  24.  § (1) bekezdése szerint ha törvény  másként  nem rendelkezik, a személyes adatot tartalmazó levéltári  anyag  az érintett  halálozási évét követő harminc év  után  válik  bárki számára  kutathatóvá. A védelmi idő, ha  a  halálozás  éve  nem ismert,  az  érintett születésétől számított kilencven  év,  ha pedig  a  születés  és  a  halálozás időpontja  sem  ismert,  a levéltári anyag keletkezésétől számított hatvan év. Az indítvány szerint a kifogásolt szabály az említett személyes adatok  tudományos  kutatás  keretében  történő,  nem  publikus feltárását  teszi lehetetlenné, sértve ezzel "az  1.  Abh.  IV. részének  vonatkozó megállapításait”, az Alkotmány  61.  §  (1) bekezdésében meghatározott követelményeket. 7.  Az Etv. 25/G. § (5) bekezdése a Történeti Hivatalban őrzött iratokba  –  az Etv-ben meghatározott egyéb eseteken  túl  –  a betekintést  illetve az adatszolgáltatást  csak  "az  öt  évnél hosszabb  idejű  szabadságvesztéssel büntethető  el  nem  évült bűncselekményekkel    kapcsolatos   büntetőeljárások    esetén" engedélyezi a bíróság számára. Az  ezzel  kapcsolatos alkotmányossági kifogás úgy érvel,  hogy "...  amikor  az  Etv.  a  büntethetőségi  tételekhez  igazítva korlátozza  a  bíróság  irat-betekintési  jogát,  megsérti   az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, de magát a bírói függetlenséget is".  Ez  utóbbi ugyanis "a bírói tevékenység nem  korlátozható lefolytatásában is megnyilvánul, ... indokolt, hogy az iratokba a  büntetőbíróság minden elkövető bármely súlyú büntető ügyében betekinthessen". 8.  A vizsgálat alá vont Etv. 8. § (1) bekezdése értelmében  az ellenőrzést iratok alapján kell lefolytatni. Az indítványozó szerint ez az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban:  Áe.) szabad  bizonyítást lehetővé tévő szabályától eltér  és  így  a lehetséges  bizonyítási eszközök körét az ellenőrzés  során  az iratokra szűkíti le. A  8.  §  (2)  bekezdése értelmében a bizottság  (korlátozástól mentesen)  a  Történeti Hivatalban kezelt,  valamint  az  1990. február 14-én lezárt és a Belügyminisztériumban őrzött iratokat vizsgálhatja. Az  indítvány szerint ezzel "kikerülnek az ellenőrzés alól azon iratok, melyeket esetleg a jogutód szervek magukkal elvittek”. Az  Etv.  8.  §  (2)  (3), (5) és (6) bekezdésének  a  támadott rendelkezései  a  bizottság számára a vizsgálatot  és  kutatást csak  az  ellenőrzés alá vont személyek 1. §-ban  meghatározott adatainak és iratainak tekintetében engedik meg. Ezek ugyancsak alkotmánysértően   korlátozóak:  azt   eredményezik,   hogy   a bizottság    kizárólag   azokat   az   iratokat    vizsgálhatja közvetlenül,  amelyek az irat birtokosa szerint  az  ellenőrzés alá vont személynek az ilyen adatait tartalmazzák. Az  indítvány  szerint tehát az Etv. 8. § (1)-(3),  és  (5)-(6) bekezdései  alkotmányellenesen, a  jogbiztonságot  sértő  módon korlátozzák  az  ellenőrző bizottságnak a  bizonyítékok  szabad beszerzésére vonatkozó jogosítványát. 9.  Tartalma szerint alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányul  az  az  indítvány, amely azt  állítja,  hogy  az  Etv. hiányosságai miatt nem lehet végrehajtani a vizsgált törvénynek arról  szóló rendelkezését, amelynél fogva a Történeti  Hivatal elnöke  nem  lehet az, aki a volt BM III. Főcsoportfőnökség  és elődei  alkalmazásában  állt.  A  bizottság  ellenőrzési   joga ugyanis nem terjed ki a teljes III. Főcsoportfőnökségre. Az  indítványozó szerint a jogállamisághoz hozzátartozik az is, hogy  a  törvény  rendelkezései  végrehajthatóak  legyenek.  Az Országgyűlés  mulasztásban megnyilvánuló  alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta részletesen a Történeti Hivatal  elnökére  vonatkozó, a törvény 25/C.  §  (1)  bekezdés második    mondatában   meghatározott   követelmény   tényleges érvényesülése módját, eljárásának rendjét. 10.   Az  Etv.  egyes  rendelkezései  végrehajtásával   és   az állampolgári  megkeresésekkel  kapcsolatos  feladatokról  szóló 8/1995.  NbH  utasítást az egyik indítvány az Etv. szabályaival ellentétesnek tartja. Utal azokra az indokokra, amelyeket az 1. Abh.  tartalmaz és amelyek az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek      ellenőrzéséről      szóló      törvénynek      a Belügyminisztériumban való végrehajtásáról  szóló  13/1994.  BM utasítás megsemmisítéséhez vezettek.                              III. Az  ismertetett  indítványok  csupán  részben  és  az  alábbiak szerint megalapozottak. 1.1.  Az  Etv. 1. § b) pontja az úgynevezett hálózati személyek tevékenységéről  szól,  és  az  Etv-nek  az  1996.  évi  LXVII. törvénnyel  történt  módosítása előtt is erről  szólt.  Eltérés csupán  annyi, hogy a hatályos, már idézett szöveg  szerint  az ellenőrzendő személy akkor esik a b) pont hatálya  alá,  ha  az Etv-ben    tételesen    meghatározott,    érdeminek    minősülő tevékenységet végzett. Az  Etv.  1.  §-ának  ez  a b) pontja, a  hálózati  személyekre vonatkozó   része   az,   ami  már   az   1.   Abh-val   lezárt alkotmányossági   vizsgálat  során   is   a   legtöbb   aggályt felvetette.  A  b)  pontra, a hálózati  személyekre  fellelhető adatok  ugyanis nem teljes körűek és nem teljesen megbízhatóak. Az   Országgyűlés   Nemzetbiztonsági  Bizottságának   jelentése megerősíti  azt  a köztudott tényt, hogy 1989. decemberében  és 1990.  január  elején  a belbiztonsági szervezetben  nagyarányú iratmegsemmisítés történt (ABH 1994. 342, 358-359.). Az  adatok megbízhatósága  pedig elsősorban abból a szempontból  jelentős, hogy  lehetnek közöttük hamis – különösen utólag behelyezett  – adatok és nevek. Ehhez  képest  a  szabályozás eredeti szövege is  két  együttes feltételt kívánt az említett b) pont hatálya alá vonáshoz. Az  Etv.  1995.  április 27-ig hatályos 1. § b) pontja  szerint ugyanis  azt kellett vizsgálni, hogy az ellenőrzendő  személyek az  “a)  pontban felsorolt szervek részére adtak-e  a  hálózati feladatok   vállalására   vonatkozó,   saját   kezűleg   aláírt nyilatkozatot    és    adtak-e    jelentést    vagy    kaptak-e tevékenységükért illetményt, prémiumot, illetőleg kedvezményt”. A  módosított jogszabály szerint pedig azt kell vizsgálni, hogy “végeztek-e  az  a)  pontban felsorolt szervek  részére  érdemi tevékenységet, vagyis –   aláírták-e  a  hálózati  feladatok  vállalására   vonatkozó nyilatkozatot, és adtak-e jelentést, illetve – kaptak-e e szervezetektől illetményt, prémiumot, kedvezményt, és   aláírtak-e   hálózati  feladatok   vállalására   vonatkozó nyilatkozatot, vagy adtak-e jelentést, illetve –  szerepelnek-e  az  a)  pontban  felsorolt  szervek  hálózati nyilvántartásában,  és  kaptak-e e  szervezetektől  illetményt, prémiumot, kedvezményt, vagy adtak-e jelentést”. Az  1.  Abh. szerint "a jogállamisággal ellentétes tevékenység" minősül  közérdekű adatnak (ABH 1994. 342, 355.). Ennek fogalmi meghatározása a törvényalkotóra tartozik. Ugyancsak az 1.  Abh. szerint  mind a személyi körnek, mind az ellenőrzés mélységének meghatározása politikai döntés függvénye. A  módosítás  nem érinti a bizottságnak a "szabad  mérlegelésen alapuló, befolyásmentes" döntéshez való jogát. A   törvényi  meghatározás  pedig  nem  tartalmaz  szűkítést  a közérdekűnek minősülő adatok tekintetében. 1.2.   Az   1.   Abh.   szerint   a  III/III.   Csoportfőnökség nyilvántartásai  voltak  azok, amelyek  céljukat,  tartalmukat, titkosságukat tekintve egyaránt ellentétesek a jogállam  minden eszméjével és tételesen a hatályos Alkotmánnyal is. Ehhez  képest  akkor  az  volt az eldöntendő  kérdés,  hogy  mi indokolhatja a jogállamban a titkos minősítés fenntartását (ABH 1994. 342, 351.). Az  1.  Abh.  nem általában a "pártállami iratok" titkosságának fenntartását érintette, hanem a III/III. Csoportfőnökség  1990. február   14-én   lezárt  és  a  Belügyminisztériumban   őrzött nyilvántartásáét. Az     információk     megismerésének    szabadsága     viszont nemzetbiztonsági  okból  a  jogállamban  is   korlátozható.   A nemzetbiztonsági érdek a III/III. Csoportfőnökségnél szóba  sem jöhet,  mivel  még  az  első  szabad  választások  előtt  –   a jogállammal  össze  nem  egyeztethető  tevékenysége   miatt   – felszámolták (ABH 1994. 342. 353.). A  III/III. Csoportfőnökségét abból a célból hozták létre, hogy az  állampárt támasza legyen. Felépítése, összetétele, működési mechanizmusa  és  titkos  jogi  szabályozása  egy   kialakított ellenségképhez igazodott. Ellenségnek számított minden  másként gondolkodó   egyén,  vagy  közösség.  A  szervezetet   irányító jogszabályok és a szervezet működése az akkori Alkotmánnyal  is szemben  álltak  (lásd: a Belügyminisztérium  belső  biztonsági szolgálatának  tevékenységéről szóló 29/1990.  (III.  13.)  OGY határozatot). A   többi   titkosszolgálat,  bármilyen  szoros  volt   is   az összefonódás, csak részben végezhetett ilyen tevékenységet. Ezért  nem  szükségszerűen  minősül  közérdekű,  bárki  számára megismerhető adatnak az a tény, hogy valamely személy  más,  de ma  is működhető titkosszolgálatnak hivatásos tisztje, vagy  az volt. A  személyi  állománnyal  kapcsolatban az  igazságügy-miniszter észrevétele szerint a nyílt és a “szigorúan titkos”  állományú, ún.  Szt.  tiszteken  kívül más típusú  tisztek  nem  voltak  a III/III.  Csoportfőnökség állományában. A miniszter szerint  az Etv.  "egyértelműen  lefedi a III/III.  Csoportfőnökség  teljes személyi állományát". Az    átvilágítás   mélységét   elhatározó   politikai   döntés “tárgyilagos   mérlegelés  szerint”  (ABH  1994.   197,   200.) ésszerűen  meghatározó szempontjaként fogadható el az,  hogy  a vizsgált  személyi körhöz tartozó személy milyen  önállósággal, mennyire   folyamatosan   végezte   tevékenységét.   A   fontos beosztásokhoz  tiszti  rangfokozat tartozhatott.  Mindez  kellő súllyal  indokolhatja, hogy a hivatásos tisztek kerülhetnek  az Etv.    hatálya   alá.   Erre   figyelemmel   a   tisztek    és tiszthelyettesek,  illetőleg  a  hivatásosak  és   tartalékosak között     felismerhető    megkülönböztető    szabályban     az alkotmányellenes diszkriminációt sem lehetett megállapítani. 2.  Az  1.  Abh. az Etv-nek a módosítását megelőző 2. §-át,  az ellenőrzendő  kört  meghatározó  szabályokat  részben,  a   nem egységes ismérv alkalmazása miatt, alkotmányellenesnek  találta és teljes egészében megsemmisítette. Mivel azonban, éppen az l. Abh-ban kifejtettekre figyelemmel, a személyi kör meghatározása politikai  döntést kíván, az Országgyűlés a kört  a  korábbinál szűkebben és tágabban is meghatározhatta, mind az adatok,  mind a  személyek tekintetében. Nem kifogásolható tehát, ha  csak  a "fontosabb"   állások   betöltőinek  ellenőrzésére,   illetőleg adataik közzétételére kerül sor. Az  l.  Abh.  indokolása  szerint: ... "az  Alkotmányból  ez  a politikai  döntés, azaz az átvilágítandó adatok és  a  személyi kör pontos meghatározása, nem vezethető le, hanem egyrészt az a követelmény, hogy az adatok nem tarthatók titokban,  de  teljes körűen nem hozhatók nyilvánosságra sem, másrészt, hogy – ha már a   politikai   döntés   megtörtént  –   az   Országgyűlés   az átvilágítandó személyi kört és a közérdekű adatokat  egységesen a szerint a mérce szerint határozza meg, amellyel – alkotmányos lehetőségei  között  – az Alkotmány 61. és 59.  §-ai  kölcsönös korlátait  meghúzta. ... Az Alkotmánybíróság e tekintetben  nem veheti  át a törvényhozóra tartozó politikai kérdés eldöntését, de  megállapítja az egységes alkotmányos ismérv  alkalmazásának hiányát.  A 2. § ezért ellentétes az Alkotmány 70/A. §-ával.  A törvényhozónak  a  diszkrimináció kiküszöbölésére  az  egységes mércét   saját   döntése   szerint   kell   meghatároznia,   és következetesen érvényesítenie" (ABH 1994. 342, 357.). Kérdés   azonban,  hogy  az  indítványokban  foglalt  kifogások alapján megállapítható-e az egységes ismérv hiánya. Ebből  az  alkotmányjogi szempontból közömbös az indítványoknak mindaz  az  érvelése,  amely  az Etv-ben  meghatározottól  más, pusztán  az  indítványozó által választott (pl. a  köztársasági elnök  kinevezési  jogköréhez igazodó, vagy a  választópolgárok közvetlen  választásával meghatározott) ismérv  alapján  tartja kifogásolhatónak  egyes személycsoportok  kihagyását.  Ezen  az alapon  kifogásolják  pl.  a  bírák,  nagykövetek,  tábornokok, ügyészek,   a   közvetlenül   választott   személyek,   pl.   a polgármesterek kihagyását. A bírákat ugyan a köztársasági elnök nevezi ki, de a megyei bíróság elnöke előtt tesznek esküt. Az   Etv.  2.  §  (1)-(3)  bekezdése  határozza  meg  újra   az ellenőrzendő  személyi  kört,  a  (4)  bekezdés  pedig  a  most létrehozott   Történeti  Hivatal  elnökére,   helyettesére   és alkalmazottaira vonatkozik. Ez utóbbival a határozat a 3. és  a 9. pontban külön foglalkozik. Az   Etv.  szerint  az  ellenőrzés  "az  Országgyűlés  vagy   a köztársasági  elnök  előtt eskütételre kötelezett,  illetve  az Országgyűlés által megválasztott személyekre terjed ki", "a (2) bekezdésben meghatározottak kivételével". Az  Etv. az ellenőrzést az állami tisztségviselők meghatározott körére  korlátozta. Az Etv-nek ez a szabálya  nem  sorolja  fel tüzetesen  az  e körbe tartozó tisztségviselőket. A  tisztségek felsorolásának  (Etv.  2.  § (3) bekezdés)  csak  a  ellenőrzés sorrendje  szempontjából van jelentősége.  Ezekben  a  hatályos szabály eltér az Etv. eredeti szövegétől: az ugyanis az  állami szférán   kívülre   is   kiterjedt,  és   tételes   felsorolást alkalmazott,   csak  kikövetkeztethető,  de  nem  szövegszerűen rögzített ismérvekkel. Ezzel  szemben  az Etv. ismérveket alkalmaz az  ellenőrzés  alá vont személyi kör meghatározására. Az  Etv. 2. § (1) bekezdése szerint “az ... ellenőrzés  ...  az Országgyűlés  vagy  a  köztársasági  elnök  előtt   eskütételre kötelezett,   illetve   az  Országgyűlés  által   megválasztott személyekre terjed ki.” Az  ismérvek  egyike  az  eskütétel, az  Országgyűlés,  vagy  a köztársasági  elnök előtt, a másik az Országgyűlés  által  való megválasztottság. Ez utóbbi bővíti a kört, mert pl. az Országos Rádió  és Televízió Testület tagjait az Országgyűlés választja, de esküt az Országgyűlés elnöke előtt kell tenniük. Önmagában  az,  hogy  a  személyi kört nem  egyetlen  ismérvvel alakították  ki,  nem  jelenti azt,  hogy  az  egységes  ismérv hiányzik. A  közvetlenül az Országgyűlés által való megválasztottság vagy az  előtte eskütételre való kötelezés, illetve az államfő előtt eskütételre kötelezés ténye alkalmas arra, hogy az e körbe  eső tisztségek  közjogi súlyára, szerepére, a politikai  közéletben való   részvétel  és  a  közhatalom  gyakorlása  intenzitására, országos  és  nem  pusztán helyi jelentőségére  –  így  egyebek között  arra, hogy az alkotmányozó vagy a törvényhozó ezeket  a tisztségeket  egykoron  "fontosabbnak" ítélte  –  alapos  okkal következtetni lehessen. 3.  A  Történeti Hivatal alkalmazottainak ellenőrzését az  Etv. csupán lehetővé teszi, de nem kötelezővé. E  szabálynál  a soronkívüliség – mint "az általánostól  eltérő szabály" – alkotmányellenességét állító indítvány nyilvánvalóan alaptalan.  A  felhozott alkotmányi rendelkezések nem  hozhatók összefüggésbe    az    ellenőrzés    sorrendjét     meghatározó szabályozással. A  Történeti  Hivatal elnöke (elnökhelyettese) és alkalmazottai viszont  nem esnek az Etv-ben egyébként meghatározott  ismérvek alá:  a  Történeti Hivatal lényegében egy levéltár,  különleges funkcióval. Az   Etv.   az  elnök  (elnökhelyettes)  tekintetében   sajátos összeférhetetlenségi  szabályokat  állapít   meg,   alkalmazási feltételeket   ír   elő   és  rendezi  ezzel   kapcsolatban   a jogkövetkezményeket,  felmentésüket  is.  Az  Etv.,   céljainak megvalósítása  végett,  létrehozhat  közigazgatási  szervet  és előírhat összeférhetetlenségi szabályokat is. Az  alkalmazottaknál ilyen szabályok nincsenek; ezekre az  Etv. szerint  a Ktv. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az Etv-ből  nem derül  ki, hogy a hivatal elnöke milyen okból rendelheti el  az Etv-ben  meghatározott ellenőrzésüket és  az  sem,  hogy  ennek eredménye milyen munkajogi vagy más következménnyel járhat. Az esetleges nyilvánosságra hozatal azonban, mint az Etv-ben az ellenőrzéshez   rendelt   lehetséges  általános   következmény, ellentétes az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében meghatározott, a személyes  adatok  védelméhez való joggal. Az  alkalmazottakról nem  állapítható meg kellő alappal, hogy a politikai közéletben részt  vennének,  vagy a politikai közvéleményt  feladatszerűen alakítanák.  Esetükben tehát hiányzik az, ami az  Etv.  hatálya alá tartozó adatukat közérdekűvé teheti. A  munkatársak  ellenőrzésénél az Etv. szabályai hiányosak  is. Állítható, hogy a vizsgált körben a munkatársakra az  Etv.  nem is  összeférhetetlenségi szabályt állapít meg.  Alkalmazásuknál ugyanis  az  Etv-ben kifejezetten nincsenek meg azok  a  kizáró okok,  mint  az elnöknél. Így pusztán az Etv. alapján  meg  sem lehet állapítani az ellenőrzés célját. Bizonytalan az is, hogy ellenőrzésük kötelező-e, vagy az  elnök kérésétől  függ,  és ekként szabad belátásán  alapul.  Az  Etv. szövege  mely  szerint  "a  Történeti Hivatal  alkalmazottainak ellenőrzését  az  elnök  írásos  kérésére  soron   kívül   kell elvégezni", mindkét értelmezést megengedi. Minderre  figyelemmel az Alkotmánybíróság  az  Etv.  2.  §  (4) bekezdés  második mondatát, az Alkotmány 59. § (1)  bekezdésébe ütközése    miatt,    alkotmányellenessé    nyilvánította    és megsemmisítette. 4.1.  Az  Etv.  25/F. §-a kimondja, hogy a Történeti  Hivatalba kerülő  iratokban adat csak akkor törölhető, ha azt bíróság  az adatvédelmi  eljárás  során elrendelte, illetve  a  törlést  az érintett e törvény szerint kifejezetten kéri – 2000. június 30. után,   a  maradandó  értékű  iratokban  lévő  személyes   adat kivételével.  (Adattörlés: az adatok felismerhetetlenné  tétele oly  módon,  hogy a helyreállításuk nem lehetséges –  Avtv.  [a személyes    adatok   védelméről   és   a   közérdekű    adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény] 2. § 8. pont.) Ugyane  szakasz  (3) bekezdése úgy szól, hogy "szükség  szerint másolatok  segítségével"  lehet a Történeti  Hivatalban  őrzött iratokban kutatni. E  szabályok  egybevetéséből  az  alkotmányossági  vizsgálathoz szükséges  értelmezésként megállapítható, hogy ha a "bemutatott iratokon"  bizonyos  adatokat  felismerhetetlenné  kell  tenni, akkor  az  iratot – a törlést tiltó szabály miatt –  "másolatok segítségével"  kell  bemutatni, az  eredeti  irat  csorbítatlan megőrzése mellett. Téves  tehát  az  egyik indítványnak az  az  állítása,  hogy  a "bemutatott   iratokon"  bizonyos  adatokat  felismerhetetlenné tenni  rendelő  szabály  az eredeti irat csorbítására  hatalmaz fel. 4.2.  a)  Az Etv. szerint a bemutatott iratokon "a más  személy azonosítására alkalmas adatokat" kell felismerhetetlenné tenni. Ez  a  szabály  túl széles voltánál fogva – az egyik  indítvány szerint  –  alkalmas  lehet  arra, hogy  a  megfigyelt  személy részére  a bemutatott iraton a saját nevén kívül semmilyen  más adat ne legyen megismerhető. A  "más személy azonosítására alkalmas adat" az Avtv. szabályai irtelmében személyes adat. Az Avtv. értelmében személyes adat akkor kezelhető, ha a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy b)  azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Az  1.  Abh.  indokolása az átvilágítási törvények osztályozása során  egyebek  között arra is rámutatott,  hogy:  "....  másik típusú átvilágítás reprezentánsa a német Stasi-törvény. Itt  az elsődleges  cél  az  állambiztonsági szervek és  titkosügynökök tevékenységének teljes nyilvánosságra hozása. A  titkosügynökök nevének  nyilvánosságra hozatala más országokban is  felmerült, de nem történt meg. ..." (ABH 1994. 342, 349.). Más   helyen   pedig   az   indokolás   ezt   tartalmazta:   "A nyilvántartások  teljes nyilvánosságra hozásának  hasonlóképpen alkotmányossági akadályai vannak; ilyen például azon  személyek információs  önrendelkezési joga, akikről adatot gyűjtöttek.  A közérdekűnek  minősített  és a továbbra  sem  nyilvános  adatok körének   meghatározása  [a  2.  a)   és   b)   pontban   leírt alkotmányossági  feltételek között] olyan  "politikai  kérdés", amely a törvényhozónak viszonylag tág teret nyújt arra, hogy  – mint  szándékozta is – egyensúlyozzon a között,  hogy  bizonyos funkciókat   –   a   rendszerváltás  sikere  érdekében   és   a közvéleménnyel  szembeni kötelessége folytán  –  teljes  körűen "átláthatóvá"  tesz,  míg  mások  tekintetében  a  "stabilitás" igényét  érvényesítve  korlátozza az adat hozzáférhetőségét  és fenntartja  a  személyes adat jelleget. A  politikai  döntés  a nyilvánosság határait, azaz az átvilágítás mélységét  szűkebben és tágabban is meghatározhatja." (ABH 1994. 342, 356-357.) Mindezeket   a   jelen  vizsgálatban  is  szem   előtt   tartva megállapítható,  hogy az Etv-nek az a szabálya,  amely  "a  más személy  azonosítására  alkalmas  adatokat"  felismerhetetlenné tenni rendeli, a szükséges kiegyensúlyozást hajtja végre, ezzel az ügynökök és a megfigyeltek tekintetében egyaránt a személyes adatok védelmének biztosít elsőbbséget. b) Az Etv. 25/A. § (1) bekezdése értelmében a Történeti Hivatal az  Etv-ben  meghatározott egyes szervezetek  iratait  őrzi  és kezeli  kivéve,  ha  az iratok a BM, HM  és  szerveik,  vagy  a nemzetbiztonsági szolgálatok számára a törvényben meghatározott feladataik ellátása céljából szükségesek. A   Történeti   Hivatal  őrzi  és  kezeli  a   volt   BM   III. Főcsoportfőnökség  és  elődeinek,  valamint  a  volt  HM   MNVK Felderítő  Csoportfőnökség és elődeinek  egyéb  olyan  iratait, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényben meghatározott feladatai  ellátása  céljából  –  adattartalmuk  miatt  –   nem kezelhetők. Az  Etv. a Történeti Hivatal őrzése és kezelése alól azokat  az iratokat  veszi  ki,  amelyek a BM,  HM  és  szerveik,  vagy  a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényben meghatározott feladatai ellátása  céljából  ma is szükségesek, és  adattartalmuk  miatt kezelhetők is. Ebben  a körben az Etv. eleve a titokvédelemnek ad elsőbbséget; ez  azonban  – az 1.2. pontban kifejtettek szerint –  önmagában nem  alkotmányellenes.  Az  1. Abh. "a  nyilvántartások  teljes titkosításának       vagy      azonnali       megsemmisítésének alkotmányellenessége" tekintetében foglalt állást. Sem az  Etv. eredeti  szövegének, sem az 1. Abh-nak nem volt célja,  hogy  a BM,  HM  és  szerveik, valamint a nemzetbiztonsági  szolgálatok tevékenységét ellehetetlenítse, valamennyi, a "jogállam  előtt" keletkezett   iratuk   titkosságának   teljes   és    általános feloldásával. A  titkosszolgálatokat felügyelő miniszter beadványa szerint  a titokvédelem  elsődlegessége "csak azon iratok esetében  állhat fenn,  amelyek  a Ttv. szerint új minősítéssel rendelkeznek.  A III.   főcsoportfőnökség   egyéb  csoportfőnökségeinek   iratai tekintetében  ez  gyakori  eset. Amennyiben  az  adott  iratban szerepelnek   jogellenes   tevékenységre   vonatkozó    adatok, amelyekre  a  minősítés az Abh. indítványozó által  is  idézett állásfoglalása alapján nem terjedhet ki, a minősítőnek  a  Ttv. 14. §-a szerint kell eljárni." c) Az iratok átadásának ellenőrzése. Az  Etv.  25/H.  §  (4)  bekezdése szerint  nem  adhatók  át  a Történeti  Hivatal  részére azok az iratok, amelyek  együttesen tartalmazzák a 25/A. § (1) bekezdésében meghatározott adatokat, valamint az átadó szervek jogszabályban meghatározott feladatai folyamatos  és  zavartalan teljesítéséhez  szükséges  kezelhető adatokat, amennyiben ezek technikai szétválasztása csak az irat eredeti   állapotban  történő  helyreállításának   lehetetlenné válásával lenne megvalósítható. Az  Etv. alapján minden átadó szerv maga vizsgálja felül,  hogy milyen  iratokat ad át a Történeti Hivatalnak, vagyis a "másik" oldalról  közelítve, milyen iratokat tart  meg  magánál.  Külső szerv ezt az iratátadást valóban nem ellenőrzi. A  személyes adatok védelme, az információs önrendelkezési jog, vagy  más alapvető jog érvényesüléséhez nem szükséges, hogy  az iratátadást külső szerv ellenőrzése alá helyezzék. Mivel az  át nem  adható iratok köre nem lép túl azon, amit az átadó szervek az  általános  jogszabályok alapján amúgy  is  kezelhetnek,  az iratátadás kérdését az általános szabályok oldják meg, mégpedig arról  a "másik" oldalról, hogy milyen adatokat kezelhetnek  az átadó szervek a hatályos szabályok alapján. Az Etv. nem tartalmaz – sem kifejezetten, sem burkoltan – olyan rendelkezést,   amelyet  úgy  lehetne   értelmezni,   hogy   az iratátadásra  kötelezett  szerveket  a  rájuk  vonatkozó  –  az általános  szabályokban  meghatározottaktól  eltérő  –   körben adatkezelésre hatalmazná fel. Indítvány hiányában az Alkotmánybíróság nem vizsgálta azokat az általános   szabályokat,   amelyek   "egyébként"   tartalmaznak garanciákat  arra,  hogy az átadó szervek csak  olyan  adatokat (ezeket    tartalmazó   iratokat)   kezelhessenek,   amelyeknek kezelésére   joguk   van.  Határozott  kérelem   hiányában   az Alkotmánybíróság nem vizsgálta az Etv. 25/H. §  (4)  bekezdését sem. d)  Az iratoknak a Történeti Hivatal részére való átadására  az Etv. két határidőt határoz meg. Az  1980  előtt  keletkezett, minősített  iratok  minősítésének felülvizsgálatát az Etv. hatálybalépésétől számított  egy  éven belül  be  kell  fejezni;  e  határidő  elteltével  minősítésük megszűnik (25/H. § (1) bekezdés). Az 1980 után keletkezett iratokat legkésőbb 2000. február 28-ig kell  a titokvédelmi felülvizsgálat befejezése után a Történeti Hivatalnak átadni (25/H. § (2) bekezdés). E   szabályozásból   nem  következik   az,   hogy   a   törvény hatálybalépése  és az iratok átadása között a  kutatást  és  az információs   önrendelkezés  alapjogát  nem  lehet  gyakorolni. Egyrészt erre a mindenkor hatályos titokvédelmi szabályok adnak lehetőséget,  másrészt az iratok felülvizsgálata folyamatos:  a 2000.  február  28-i  határidő  objektív  "végső"  határidő;  a felülvizsgálattól számítottan pedig 60 napon belül át kell adni az iratokat. Az  iratok  felülvizsgálatára a Ttv. 28.  §  (1)  bekezdése  is tartalmaz  előírást.  Eszerint  a  Ttv.  hatálybalépése   előtt keletkezett  és  már  irattárba helyezett  "Szigorúan  titkos", "Különösen   fontos",   "Titkos",  "TÜK  iratként   kezelendő", "Szigorúan   bizalmas",  "Bizalmas",  "Szolgálati  használatra" jelöléssel  ellátott  iratokat az irattárat  működtető  köteles 1999.  december  31-ig  számba  venni,  jegyzékbe  foglalni  és felülvizsgálni. A  vizsgált esetben a szabályok tartalmaznak ugyan korlátozást, ami  azonban viszonylag rövid, átmeneti időre szól, nem  érinti ezért a kutatás és információs önrendelkezés alapjoga "lényeges tartalmát".  Utal az Alkotmánybíróság a 7/1991.  (II.  28.)  AB határozatban foglalt érvekre (ABH 1991. 22, 26-27.). 5.   Az   Etv.  a  titkos  információgyűjtő  eszközök,  illetve módszerek felhasználásával rögzített (vagyis az érintett  tudta és  beleegyezése nélkül, és nem jogállami célból  kifürkészett) személyes  adatnál tiltja a tudományos kutatást, kivéve  ha  az érintett, illetőleg annak halálát követően bármely örököse vagy hozzátartozója, a kutatáshoz hozzájárult. Az indítvány szerint ez (ti. a kutatási tilalom feloldhatósága) a  magántitokhoz  és a személyes adatok védelméhez  való  jogot sérti. Ezzel szemben ez a szabály éppen abban tér el az Ltv-től,  hogy határidő  (védelmi idő) nélkül védi a megfigyelt  személynek  a (kifürkészett) személyes adatait. A  védelmi  idő  letelte előtti kutatás az Ltv-ben  engedélyhez kötött,  ennek  egyik esete (Ltv. 24. § (2) bekezdés  b)  pont) pedig szó szerint megegyezik a támadott feloldó szabállyal. Az Ltv-t viszont maguk az indítványozók sem támadták. A  halott  személy  nem lehet alanya sem a  magántitokhoz  való jognak,  sem a személyes-adat védelemnek. Mindkettő  személyhez fűződő  jog,  azaz  forgalomképtelenek, nem  örökölhetők,  csak személyesen érvényesíthetők, a személy halálával elenyésznek. A kegyeleti  jog  alapján  pedig ugyanazok  léphetnek  fel,  mint akiknek  joguk  van  a kutatási tilalmat feloldani  (a  Polgári Törvénykönyvről  szóló 1959. évi IV. törvény  (a  továbbiakban: Ptk.) 85. § (3) bekezdés). Téves  az  indítványnak az az állítása is, hogy  a  kutathatóvá váló magántitok nyilvánosságra hozható. Erről az Etv. nem szól, az   Ltv.  szerint  pedig  a  kutatónak  írásos  nyilatkozatban vállalnia  kell,  hogy  a  megismert  és  kigyűjtött  személyes adatokat  az  Avtv. 32. §-ában meghatározott  módon  kezeli  és használja fel (24. § (4) bekezdés). Az Avtv. 32. §-a szerint "(1)  Tudományos kutatás céljára felvett vagy tárolt  személyes adat csak tudományos kutatás céljára használható fel. (3)  A  tudományos kutatást végző szerv vagy személy  személyes adatot csak akkor hozhat nyilvánosságra, ha a) az érintett abba beleegyezett, vagy b)   az   a   történelmi   eseményekről  folytatott   kutatások eredményeinek bemutatásához szükséges." Nem  aggályos alkotmányjogi szempontból az sem, hogy az Etv.  a hozzátartozó  fogalmát nem határozza meg. A  Ptk.  szabályaiból következik, hogy ha törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. az irányadó ebben a tekintetben (Ptk. 1. § (1) bekezdés). 6. A "nem kifürkészett" személyes adatoknál (a hivatásos és nem hivatásos  ügynökök neve, természetes személyazonosító  adatai) az Etv. 25/G. § (4) bekezdés c) pontja a nem publikus kutatásra részben  az  Ltv.  általános szabályait kapcsolja  be,  azaz  a védelmi  idő  után  való kutathatóságot – azzal  az  eltéréssel azonban,  hogy ebben a körben az Etv. egyáltalán nem  tartalmaz rendelkezéseket a kutatási tilalom feloldhatóságára. Az  indítvány  ezt  a  szigorúbb  és  nem  feloldható  kutatási tilalmat sérelmezi. Az  Etv.  törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint "  ...  a kutathatóság  korlátlan és azonnali hatállyal történő  lehetővé tételét azonban akadályozza az a speciális körülmény, hogy ezek az  iratok  technikailag szétválaszthatatlan módon  (esetenként egyazon oldalon vagy sorban) tartalmaznak az érdektelen  adatok és  a  közelmúlt  megismeréséhez szükséges információk  mellett olyan,  különösen  védendő, esetenként maradandó  értékkel  nem rendelkező,  de  az  érintett legbensőbb magánügyére  vonatkozó személyes  adatokat,  amelyek gyűjtéséről és  nyilvántartásáról maguk  az  érintettek sem tudnak. Indokolt ezért  a  tudományos kutatást  bizonyos időhatárhoz kötni, másrészt pedig átvenni  a levéltári törvénynek azt a szabályát, amely a kutatást  csak  a személyes adatok anonimizálása után teszi lehetővé". Szükségesnek   mutatkozik  továbbá   felidézni   az   1.   Abh. indokolásának idevágó részleteit is. Az  1. Abh. a kutatással kapcsolatban azt tartalmazta, hogy: "A múlt  megismerése,  valamint  a  rendszerváltás  jelentőségének tárgyilagos   értékelése  is  feltételezi  a  titkosszolgálatok tevékenységének  napfényre kerülését. E körben  az  adatvédelmi törvények is rendszerint – megfelelő garanciák között tartott – kivételt  tesznek a személyes adatok védelme alól az  általános megismerhetőség javára. Az Avtv. 32. § (3) bekezdés  b)  pontja is  megengedi személyes adat nyilvánosságra hozását,  ha  az  a történelmi   eseményekről  folytatott  kutatások  eredményeinek bemutatásához     szükséges.     Ahogy     az     (információs) önrendelkezéshez való jogon esett sérelem megköveteli,  hogy  a saját   magáról   gyűjtött  titkosszolgálati  adatokhoz   ki-ki hozzáférjen,  az  elmúlt rendszer befolyását személyes  sorsára tisztázhassa,  s  emberi  méltóságán  esett  sérelmet  legalább ezáltal  enyhítse  [lásd VI. rész]; hasonlóképpen  szükséges  a múlt   feldolgozásához,   hogy  az  egykori   titkosszolgálatok titkossága ne maradjon fenn továbbra is” (ABH 1994. 342. 353.). “Hasonlóképpen döntőnek tekintette az Alkotmánybíróság  a  volt MDP  és  MSZMP szerepét az államhatalom gyakorlásában, s  ebből folyóan  adataik  nélkülözhetetlenségét a jelenkori  történelmi folyamat   bemutathatóságában   akkor,   amikor   az    irataik kutathatóságát  és  hozzáférhetőségét  szabályozó   jogszabályt vizsgálta  (ABK  1994.  június, 257). A közelmúlt  feltárásának ebben   az   esetében   is   az  információszabadság   élvezett elsőbbséget." (ABH 1994. 342, 355.). Az  1.  Abh-ban kifejtett álláspont valóban a kutatásnak  adott elsőbbséget,  ennek  a mikéntjét azonban  nem  tartalmazta.  Az elsőbbség  már  az 1. Abh. érvrendszerében sem volt  feltétlen, hanem  "megfelelő garanciák között tartott". A  nyilvántartások "feltétlen   titkossága"   az,   ami   az   1.   Abh.   szerint alkotmánysértő lenne. Ettől az állásponttól az Alkotmánybíróság ezúttal sem kíván eltérni. Az  ügynökök  nem vesztették el jogukat ahhoz,  hogy  személyes adataik védelmet élvezzenek – ugyanúgy, mint más személyeknek a személyes adatai. Az Etv-ben ez a védelem azonban szigorúbb  az általánosnál. Az igazságügy-miniszter észrevétele ezt önmagában a  személyes adatok védelmével indokolja csak és azzal, hogy  a titkosszolgálat  jogellenes tevékenysége az Etv-ben  fokozottan védett   adatok   nélkül   is   nyilvánosságra   hozható.    Az Alkotmánybíróságnak, az indítvány alapján, ennek a  fokozottabb védelemnek az alkotmányosságát kellett vizsgálnia. Az   Alkotmánybíróság  már  több  határozatban  értelmezte   az Alkotmány  70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos  tartalmát, az   emberi  méltósághoz  való  joggal  (Alkotmány  54.  §  (1) bekezdés) is összefüggésben. Megállapította,  hogy "a jognak mindenkit egyenlőként  (egyenlő méltóságú  személyként) kell kezelnie, azaz az emberi  méltóság alapjogán   nem   eshet   csorba,   azonos   tisztelettel    és körültekintéssel,   az   egyéni   szempontok   azonos   mértékű figyelembevételével  kell  a jogosultságok  és  a  kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." (9/1990. (IV. 25.)  AB határozat, ABH 1990, 46, 48.) Rámutatott  arra  is, hogy "az alapjognak  nem  minősülő  egyéb jogra  vonatkozó,  személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha  a  sérelem  összefüggésben áll valamely  alapjoggal,  végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával,  és  a megkülönböztetésnek,  illetve korlátozásnak  nincs  tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes."  (35/1994. (VI.24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.) Az  Etv.  megkülönböztetést tesz a személyes adatok  védelménél (Alkotmány 59. § (2) bekezdés); ez a különbségtétel az ügynökök javára  szól.  Az  Szt-tisztek és hálózati személyek  megjelölt személyes  adatait az Etv. nagyobb védelemben  részesíti,  mint mindenki  másét,  szigorúbb  kutatási  tilalmat  alkalmaz.   Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ilyen különbségtételnek illetve   korlátozásnak  “a  tárgyilagos   mérlegelés   szerint ésszerű”  volta  (ABH  1994, 197, 200.) nem  ismerhető  fel.  A vizsgált  szabály korlátozza a tudományos élet  szabadságát  is (Alkotmány  70/G.  §). Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az  Etv.  25/G.  §  (4) bekezdés c) pontját  az  ide  vonatkozó részében alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. 7.  Az, hogy a Történeti Hivatalban őrzött iratokba betekintést csak   súlyosabb   –  és  nem  valamennyi  –   el   nem   évült bűncselekménnyel  kapcsolatban engedélyez  az  Etv.  a  bíróság számára, nem érinti a bírói függetlenséget (Alkotmány 50. § (3) bekezdés) és az Alkotmány 57. § (1) bekezdését sem. Ez utóbbi a bírói úthoz való jogot fogalmazza meg. 8.  a) Az Etv. 8. §-a tartalmazza azokat a szabályokat, amelyek az  ellenőrző  bizottságot és az Országgyűlés  Nemzetbiztonsági Bizottságát   vizsgálatra,  betekintésre  és   adatszolgáltatás kérésére hatalmazzák fel. Ezeknek lényege, hogy a Történeti Hivatalban kezelt iratokat és addig is a III/III. Csoportfőnökség irattárát mindenképpen –  a titokvédelemre  és  a  személyes  adatok  védelmére   vonatkozó jogszabályok   megtartásával  –  minden   egyéb   korlátozástól mentesen lehet vizsgálni. Más iratokra az érvényes, hogy –  ha  azt  a  BM,  HM,  vagy a nemzetbiztonsági  szolgálatokat irányító   tárca   nélküli  miniszter  hatáskörébe,   illetőleg felügyelete  vagy  irányítása alá tartozó szerv  kezeli,  akkor abból    az    ellenőrző   bizottság   és    az    Országgyűlés Nemzetbiztonsági  Bizottsága csak adatszolgáltatást  kérhet  és betekinthet  (az  Etv.  1.  §-ában meghatározottakra  vonatkozó adatok tekintetében), – minden egyéb más iratot pedig vizsgálhat. Ez  azt jelenti, hogy a "holt nyilvántartást" minden korlátozás nélkül  vizsgálhatják,  a  működő  nyilvántartásokat,  az  "élő anyagot"   pedig  a  kezelő  szerv  közbejöttével.   A   működő nyilvántartásoknál a kezelő szerv az, amely eldönti:  a  működő nyilvántartásban van-e olyan adat, amely az ellenőrzött személy ellenőrzés alá eső tevékenységére vonatkozik. Az  1.  Abh.  a bizottság "kutatási jogosítványai" tekintetében három  megállapítást  tett:  az  Etv.  eredeti  8.  §-ának  egy szövegrészét  és  egy  BM-utasítást semmisített  meg,  a  9.  § tekintetében pedig mulasztást állapított meg. A  BM-utasítást  –  a  határozat  indokolása  szerint  –  azért semmisítette   meg,  mert  az  a  bizottságra  vonatkozott   és korlátozta  a  bizottságnak a 8. §-ban biztosított  ellenőrzési jogát. Mulasztást pedig azért állapított meg, mert az Etv. a 9. §-ban  "a  nyilvántartások vizsgálatához  szükséges  feltételek biztosításának kötelezettségét nem terjesztette  ki  valamennyi nyilvántartást  felügyelő  főhatóságra".  Ugyanebből  az  okból törölte  a 8. § korlátozó szövegrészét és megállapította,  hogy "a  megmaradó  hatályos szöveg értelmében a  bizottság  bármely iratot,   bármely   nyilvántartásból   megvizsgálhat,   illetve bekérhet." Az   Etv.   a   vizsgálatot,  betekintést,   adatszolgáltatásra kötelezést  (azt,  hogy a bizottság "bármely  nyilvántartásból" hogyan  vizsgálhat,  illetve kérhet be iratot)  differenciáltan szabályozza. Az Etv. "a szükséges jogosítványok igénybevételét" "az   általa   létrehozott  eljárás  és   közigazgatási   szerv működésének hatékonyságához" a fentiek szerint, az "élő anyagok tekintetében" korlátozóan ugyan, de biztosítja. Más  államigazgatási vagy bírósági eljárásban  sem  követelmény az,  hogy  az  ügyintéző vagy a bíró személyesen is irattárakat vizsgálhasson   át,   ha   egyébként   a   megkeresett    szerv adatszolgáltatásra köteles. b)  Téves  az indítványozónak az az állítása, hogy a 8.  §  (1) bekezdésének az a szövegrésze, amely szerint "az ellenőrzést az 1. §-ban meghatározottakra vonatkozó adatokat tartalmazó iratok alapján kell lefolytatni", a szabad bizonyítástól fosztja meg a bizottságot.  Önmagában ebből a szabályból  erre  következtetni nem lehet. A  bizottság más bizonyítási eszközt is igénybe vehet – a 8.  § (4)  bekezdése  kifejezetten is utal  a  tanú  igénybevételének lehetőségére  –,  és  a  bizonyítékokat a  maguk  összességében szabadon mérlegelheti. Az  igazságügy-miniszter észrevétele szerint is,  "a  bizottság bármilyen  bizonyítási eszközt felhasználhat". A tárca  nélküli miniszter pedig "az IM által elkészített jogi álláspont  minden elemével" egyetértett. c)  Egy  átmeneti  időben, addig, amíg nem valósul  meg  teljes körűen  a  Történeti Hivatalnak való iratátadás,  az  egyébként átadandó,   tehát   korlátozás   nélkül   vizsgálható    iratok tekintetében (amelyek elvben nem részei "az élő anyagnak") csak adatszolgáltatás-kérési, betekintési joga van  a  bizottságnak. Önmagában  ez,  hasonlóan a 4. 2. b)-d) pontban kifejtettekhez, nem vet fel alkotmányossági kérdést. 9. Az Etv. nem tartalmaz szabályt arra: ki és hogyan ellenőrzi, hogy állt-e a Történeti Hivatal elnöke a III. Főcsoportfőnökség alkalmazásában. Az  a  tilalom, hogy a Hivatal elnöke nem lehet ilyen  személy, nem  az  átvilágítás  eredeti céljára  van  figyelemmel,  hanem speciális  összeférhetetlenségi szabály,  még  akkor  is  ha  a "múltra"  vonatkozik.  Ilyen összeférhetetlenségi  szabályt  az állami szolgálat elnyerésénél az Etv. felállíthatott. Összeférhetetlenségi szabálynál nem szükséges hivatalból, külön eljárás keretében vizsgálni, hogy az összeférhetetlenségi  okok fennállnak-e.  Összeférhetetlenségi  szabálynál   az   érintett személynek erről általában elég nyilatkoznia. A    jelölt    személyeket   meghallgatja    az    Országgyűlés Nemzetbiztonsági,  az  Emberi jogi, kisebbségi  és  vallásügyi, valamint a Kulturális és sajtó bizottsága. E bizottságoknak van (más  törvényben rögzített) jogi eszközük arra, hogy a jelölést kizáró ok fennállásáról meggyőződjenek. Az Etv. ezt az ellenőrzést megosztotta az ellenőrző bizottságok és  az országgyűlési bizottságok között. Az ellenőrző bizottság a  hatókörébe eső ellenőrzést végzi el. Nem követelmény, hogy a teljes  III.  Főcsoportfőnökség tekintetében  is  az  ellenőrző bizottság folytassa le az ellenőrzést. Mindezek  alapján az elnök és helyettese tekintetében alaptalan az  az  indítvány  is, amely – az Etv. 2. § (4)  bekezdés  első mondatát  támadva – azt kifogásolja, hogy ezek a személyek  nem tartoznak  az  Etv. eredeti céljával összhangban  meghatározott személyi körbe. Az  Alkotmánybíróság minderre figyelemmel elutasította  azt  az indítványt  is,  amely  szerint  az  Országgyűlés  mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet idézett elő azzal, hogy nem szabályozta részletesen a Történeti Hivatal elnökére vonatkozó, a törvény 25/C. § (1) bekezdés második mondatában meghatározott követelmény tényleges érvényesülésének módját. 10.  Az Alkotmánybíróság alaptalannak találta az Etv. és az NbH utasítás ellentétét állító indítványt is. Az  indítvány  e  körben  is az 1. Abh-ra  hivatkozik:  az  ott kifejtett  érvek  alapján  véli  megállapíthatónak  a   kétféle szabályozás ütközését. Az  Etv. eredeti 8. §-át azonban az 1996. évi LXVII. törvény 8. §-a  módosította. Ennek alkotmányellenessége,  a  határozat  8. pontjában kifejtettek szerint, az indítványok alapján nem  volt megállapítható.  Az NbH utasítás az Etv. módosított  8.  §-ával összhangban  van; az ellenőrző bizottságnak az Etv-ben  foglalt jogosítványait nem korlátozza. Az   NbH   utasítás  3-8.  pontjai  vonatkoznak  a   bizottsági megkeresésekre.  Az  “élő” és a “holt” nyilvántartásokhoz  való hozzáférés  módját  az  Etv. szabályozása  alapján  rendezi  az utasítás. Ez, a korábban kifejtettek szerint, azt jelenti, hogy a "holt nyilvántartást" minden korlátozás nélkül vizsgálhatják, a  működő  nyilvántartásokat  pedig  –  ideértve  a  jogszerűen kezelhető, az Etv. 25/A. § (1) bekezdés a)-b) pontjai alapján a Történeti Hivatalnak nem átadandó, de irattározott anyagokat is V,  az "élő anyagot", a kezelő szerv közbejöttével (6. pont a)- b)   alpontok).   Az   utasítás  az   így   értelmezett   “élő” nyilvántartásra  vonatkozik, hatálya  az  NbH-ra  és  ennek  az “operatív       nyilvántartási       rendszerébe        tartozó nyilvántartásokban,  adattárakban” végzett ellenőrzésre  terjed ki (NbH utasítás 5. a) pont). Az  Alkotmánybíróság  határozatának a  Magyar  Közlönyben  való közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.                        Dr. Németh János                   az Alkotmánybíróság elnöke                                       Dr. Bagi István                     Dr. Czúcz Ottó       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Erdei Árpád                Dr. Harmathy Attila       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Holló András                   Dr. Kiss László       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Lábady Tamás                 Dr. Strausz János       alkotmánybíró                        alkotmánybíró                                       Dr. Tersztyánszky Ödön              Dr. Vörös Imre       előadó alkotmánybíró                 alkotmánybíró .

English:
English: .
Petition filed: .
Subject of the case: .	Posterior review of the Section 2 para. (4), and the text “may be searched and” in Section 25/G para. (4) item c) of Act XXIII of 1994 on Checking Persons Holding Certain Key Positions and on the Historical Archive Office
Number of the Decision: .	23/1999. (VI. 30.)
Date of the decision: .	06/29/1999
.
. en_0023_1999.pdf