A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.22.058/2014/10. sorszámú ítélete, valamint a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. (VI. 15.) PK vélemény egyes részei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróságnál.
[2] Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján azért nyújtott be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontja szerint a Kúria Pfv.VI.22.058/2014/10. sorszámú, felülvizsgálati eljárásban meghozott ítélete sérti az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét, az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésében biztosított személyi szabadsághoz és biztonsághoz fűződő alapvető jogot, illetve az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében biztosított magánszféra és jó hírnév tiszteletben tartásához való jogot. Ezen kívül az indítványozói hivatkozás szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz fűződő jogot, az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseiben garantált jogegyenlőség elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljárás alapjogát. Az indítványozó a Kúria említett ítéletének, valamint az annak alapjául szolgáló Budai Központi Kerületi Bíróság 19.P.21.016/2009/56. sorszámú ítéletének, illetve a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.217/2014/6. sorszámú ítéletének alkotmányossági vizsgálatát, illetve a hivatkozott bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezi. Emellett az indítványozó kezdeményezi az elsőfokú bírósági ítélet végrehajtásának felfüggesztését, valamint a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. (VI. 15.) PK vélemény azon részének megsemmisítését, amely szerint a perfeljegyzést követő tulajdonszerzők nem minősülnek jóhiszeműnek.
[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló, ingatlan adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása és az eredeti állapot helyreállítása érdekében az ingatlant értékesítő jogutódja indított polgári peres eljárást a perben I. rendű alperesként szereplő vevővel szemben. A polgári peres eljárásban az ingatlant végrehajtási eljárásban megszerző indítványozó II. rendű alperesként szerepelt. A polgári peres eljárásban első fokon eljáró Budai Központi Kerületi Bíróság ítéletében megállapított tényállás lényege szerint az ügyei viteléhez szükséges belátási képességében csökkent felperesi jogelőd budapesti ingatlanát 2002-ben értékesítette a perbeli alperesnek. A jogügylet megkötésére később már nem emlékezett, így az alperes birtokba lépésekor pert indított az adásvételi szerződés semmisségének megállapítása érdekében. E perindítást az ingatlannyilvántartásba feljegyezték. A perbeli ingatlant az alperes tartozásai miatt eközben jelzálogjoggal és végrehajtási joggal terhelték meg, majd a végrehajtási árverésen az indítványozó vásárolta meg. Az indítványozó tulajdonjogát az ingatlannyilántartásba bejegyezték, amellyel egyidejűleg az alperesi vevő tulajdonjogának bejegyzését törölték. Az ingatlant terhelő perindítási feljegyzést azonban nem törölték. Időközben az első fokon eljáró bíróság megállapította, hogy az adásvételi szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, ezért érvénytelen és elrendelte az eredeti állapot helyreállítását. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság az indítványozót egyfelől annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes tulajdonjogát az ingatlannyilvántarásba bejegyezzék, másfelől pedig arra, hogy az ingatlant bocsássa a felperes birtokába. A bírósági indokolás szerint a nagymértékben csökkent belátási képességű felperesi jogelőddel kötött adásvételi szerződésben az ingatlan vételáraként a piaci ár töredékének megfelelő összeget kötöttek ki, amely így a társadalom általános értékítéletében rejlő igazságosság és méltányosság követelményeit megsértve nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés (erről lásd: Budai Központi Kerületi Bíróság 19.P.21.016/2009/56. sorszámú ítéletének 3–9. és 14–22. oldalait).
[4] Az indítványozó fellebbezése alapján indult jogorvoslati eljárás során az Alkotmánybíróság 3064/2014. (III. 26.) AB határozatában az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében garantált jogorvoslati jog megsértése miatt megsemmisített bírói döntéseket követően megismételt másodfokú eljárásban a Fővárosi Törvényszék járt el. Az indítványozó fellebbezésében egyfelől arra hivatkozott, hogy az árverésen eredeti szerzőként a korábbi adásvételi szerződés érvényességétől függetlenül tulajdonjogot szerzett, másfelől pedig kifogásolta, hogy az adásvételi szerződést az elsőfokú bíróság nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek tekinti. Fellebbezésében előadott álláspontja szerint az adásvételi szerződés értékaránytalan, így az elsőfokú bíróságnak az értékaránytalanság jogkövetkezményeit kellett volna alkalmaznia. A Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyva a megismételt eljárásában helytállónak ítélte az elsőfokú bíróságnak a felperesi jogelőd fizikai és szellemi állapotára vonatkozó bizonyítékokból levont abbéli következtetését, hogy az adásvételi szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik. A törvényszék ezen kívül a korábban hatályban lévő Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: a korábban hatályos Ptk.) 120. § (1) bekezdésének, valamint a releváns ingatlan és végrehajtási jogi szabályok értelmezése alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem tulajdonostól árverés útján sem lehet ingatlan tulajdonjogát megszerezni (erről lásd: Fővárosi Törvényszék 43.Pf.636.217/2014/6. sorszámú ítéletének 2–4. oldalait).
[5] Az indítványozó a Fővárosi Törvényszék jogerős ítéletét felülvizsgálati kérelemmel támadta. Felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az árverés eredeti és közvetlen tulajdonszerzés, ezért az árverés során hozott döntés jogereje kizárja további kereset indításának lehetőségét az árverési vevővel szemben. E körben előadott álláspontja szerint az ingatlant terhelő perfeljegyzés a másodfokú bíróság értékelésével szemben nem alapozza meg rosszhiszeműségét. Az indítványozó továbbra is vitatta az alsóbb fokú bíróságok abbéli álláspontját, hogy a szóban forgó adásvételi szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik. Érvelése szerint a szerződés feltűnően értékaránytalan, amely azonban a szolgáltatások aránytalanságának kiküszöbölésével érvényes marad. Az indítványozó ezen kívül kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság megismételt eljárása nem felelt meg a tisztességes eljárás követelményeinek, amelynek legfőbb okaként azt adta elő, hogy a tárgyalás során nem nyílt lehetősége álláspontjának előterjesztésére.
[6] A felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria a Fővárosi Törvényszék hivatkozott sorszámú ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria a támadott ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és ennek során elsőként megállapította, hogy a másodfokú bíróság az indítványozónak lehetőséget biztosított a fellebbezési iratok megtekintéséhez és perbeli nyilatkozatok előadásához, amellyel a tárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint az indítványozó élt is. Ennek megfelelően megalapozatlannak ítélte az indítványozó abbéli hivatkozását, hogy a másodfokú eljárás nem felelt meg tisztességes eljárás követelményeinek. A szóban forgó adásvételi szerződés érvényességét érintően a Kúria úgy ítélte, hogy az alsóbb fokú bíróságok az eljárási törvényben biztosított mérlegelési jogkörükkel élve, a szerződéskötés valamennyi körülményének együttes értékelése, így különösen a szolgáltatások értékaránytalansága, az eladó belátási képességének nagyfokú fogyatékossága, valamint e fogyaték kihasználására törekvő vevő csalárd magatartása miatt helytállóan tekintik az adásvételi szerződést a jó erkölcs elvét sértőnek. Az árverési szerzéssel összefüggő indítványozói kifogást érintően a Kúria helytállónak ítélte az alsóbb fokú bíróságok érvelését, amely szerint a szerződés érvénytelensége és az eredeti állapot helyreállítása érdekében megindított per egy olyan függő jogi helyzetet teremt, amelyben a későbbi árverési vevő tulajdonjoga az adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapításától függ. A perfeljegyzéssel összefüggő indítványozói kifogást érintő kúriai indokolás szerint rosszhiszemű az a szerző, aki abban bízik, hogy ellenkező tudomásával szemben erősebb lesz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés. Vagyis a rosszhiszeműség olyan tudatállapot, amelyet a közhiteles és nyilvános ingatlan-nyilvántartási feljegyzés megalapoz. Ennek megfelelően az indítványozónak a perfeljegyzés alapján tisztában kellett lennie a felperes igényével, így volt lehetősége arra, hogy mérlegeljen, mindezek ismeretében megvásárolja-e az ingatlant. A Kúria végül megalapozatlannak ítélte a felülvizsgálati kérelem azon részét is, amelyben az indítványozó arra hivatkozott, hogy a végrehajtó árverési értékesítése res iudicata erejű döntés (erről lásd: Kúria Pfv.VI.22.058/2014/10. sorszámú ítéletének 5–19. oldalait).
[7] 1.2. Az indítványozó ezt követően terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Alkotmányjogi panaszát az Abtv. 27. §-ára alapítva állítja, hogy a Kúria ítélete, valamint az alsóbb fokú bíróságok döntései sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz fűződő jogot. E körben előadott indokolásában a panaszos egyidejűleg több kifogást is megfogalmaz. Indítványa szerint a Kúria árverési ingatlantulajdon szerzésről kialakított jogi álláspontja nem illeszkedik a releváns elvi jellegű bírósági gyakorlatba. Másfelől az indítványozó kifogásai szerint a Kúria döntésének indokolása logikai ellentmondásokkal és következetlenségekkel terhelt, mert álláspontja szerint a tulajdonszerzésnél a végrehajtási jogi szabályokra figyelemmel egyedül annak van jelentősége, hogy az „ingatlanárverés jogerős-e”. Az indítványozó olvasatában, ha az ingatlanárverési vevő megszerzi az ingatlan tulajdonjogát, akkor eredeti szerzőnek minősül és törlési per nem indítható ellene. Az indítványozó további álláspontja szerint a Kúria döntése sérti a végrehajtási jog azon szabályát is, amely szerint lefoglalt ingatlan tekintetében csak úgy lehet jogot szerezni, hogy az a végrehajtást kérő végrehajtási jogát nem sérti. Végül az indítványozó azt állítja, hogy a perben eljáró bíróságnak nincs hatásköre, mert az árverési vevő tulajdonjogának elbírálása a végrehajtó feladata. Alkotmányjogi panaszának további részeiben az indítványozó azt állítja, hogy a Kúria és az alsóbb fokú bíróságok döntései azért nincsenek összhangban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság klauzulájával, mert ítéleti döntéseik nem felelnek meg az ügyben irányadó jogszabályoknak. Az indítványozó részben ezzel összefüggésben hivatkozik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményének sérelmére is, mert álláspontja szerint sérti a normavilágosság és a hatékony bírói jogvédelem elveit, hogy a perben eljáró bíróságok jogszabályhely megjelölése nélkül tekintették rosszhiszemű szerzőnek. Az indítványozó ezen kívül az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljárás követelményrendszeréből fakadó több részjogosítvány sérelmére is hivatkozik. Álláspontja szerint sérti a pártatlanság követelményét és az indokolt bírói döntéshez fűződő jogot, hogy az ügyben eljáró bíróságok kirívóan jogellenesen és okszerűtlenül, a felperes javára értékelték az eljárás során beszerzett bizonyítékokat, így különösen a felperesi jogelőd elmeállapotáról nyilatkozó szakértői véleményt. Az indítványozó ezen túl hivatkozik a függetlenség követelményének sérelmére is. Ennek okaként megjelöli, hogy a másodfokú bíróság megismételt eljárása során utasította az elsőfokú bíróságot. Hivatkozik továbbá a tisztességes eljárás jogában rejlő „fegyverek egyenlőségének” sérelmére is. E körben előadott érvelése szerint perbelépését követően az eljáró bíróságok nem biztosították számára az iratok megismerésének, valamint annak lehetőségét, hogy kérdéseket intézhessen a szakértőhöz. Ezzel összefüggésben hivatkozik az indítványozó arra is, hogy a másodfokú bíróság eljárása során nem nyílt lehetősége jogi érvelésének előadására. Az indítványozó szintén az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményéinek sérelmét látja abban, hogy a megismételt eljárás során a bíróság nem bírálta el abbéli kezdeményezését, hogy keresse meg a földhivatalt tulajdonjoga visszajegyzése érdekében. Emellett az indítványozó hivatkozik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált ésszerű határidőn belül történő eljárás követelményének sérelmére is, mert a peres eljárás 12 évig tartott. Az indítványozó mindezeken kívül a kifogásolt bírósági döntéseket megelőzően foganatosított végrehajtói árveréssel összefüggésben hivatkozik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő jog sérelmére is. E körben előadott álláspontja szerint az árverést foganatosító végrehajtó is tisztában volt a szóban forgó ingatlant érintő perfeljegyzéssel, amely megalapozza rosszhiszeműségét. Emellett az ingatlanárverés hirdetményén a végrehajtó nem tüntette fel a perfeljegyzést, amellyel megsértette a tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő ügyféli jogot.
[8] Az indítványozó további kifogásai rosszhiszeműségének megállapításához kapcsolódnak. E körben előadott érveléseiben közös, hogy a támadott bírósági ítéletek úgy állapítják meg rosszhiszeműségét, hogy közben a végrehajtási árverést jogszerűnek tekintik. Az indítványozói álláspont szerint ez azért sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseiben biztosított jogegyenlőség elvét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert az ügyben eljáró bíróságok kettős mércét alkalmazva ítélték meg az árverést végrehajtó és az árverési vevő magatartását: míg előbbi eljárását jóhiszeműnek, utóbbiét rosszhiszeműnek ítélték. Sérti az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésében garantált személyi szabadság és biztonsághoz fűződő jogot is, mert tiltott magatartásnak minősítette az árverésen történő részvételt. Érvelése szerint ezen kívül a bíróság megsértette az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében garantált jó hírnévhez való jogát, amikor rosszhiszemű árverési vevőnek ítélte. Végül a rosszhiszeműség megállapításával összefüggésben hivatkozik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében elismert tulajdonhoz fűződő jog sérelmére is, mert előadása szerint az árverés a hatósági eljárás látszatát keltette, azonban az állam végül megfosztotta tulajdonjogától. Az indítványozó alkotmányjogi panaszának további részében egyfelől annak igazolására törekszik, hogy a szóban forgó ingatlant jóhiszeműen szerezte meg, illetőleg az eljáró bíróságok a szóban forgó adásvételi szerződést a polgári jogi szabályok téves értelmezésével minősítették nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződésnek.
[9] Az indítványozó ezen kívül kezdeményezi, hogy az Alkotmánybíróság tiltsa meg a bíróságok számára a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. (VI. 15.) PK vélemény azon részének alkalmazását, amely a perfeljegyzés egyik joghatásaként írja elő, hogy a feljegyzést követő szerzők nem minősülnek jóhiszeműnek. Kifejezett alaptörvényi szabály megjelölése nélkül az indítványozó e körben arra hivatkozik, hogy a perfeljegyzés következtében sem az adásvételi ügylet megkötése, sem pedig az árverés kitűzése nem válik tilossá, így az árverésen részt vevő sem lehet rosszhiszemű. Az indítványozói érvelés szerint rosszhiszemű a magatartás, ha jogszabályba ütközik vagy jogszabály kijátszására irányul.
[10] Az indítványozó ilyen okok alapján kezdeményezi a kifogásolt kúriai döntés, valamint e döntéssel felülvizsgált alsóbb fokú bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó emellett kezdeményezi, hogy az Alkotmánybíróság hívja fel az elsőfokú bíróságot a kifogásolt bírói döntés végrehajtásának felfüggesztésére.
[11] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt formai természetű, valamint az Abtv. 26–27. §§-ban, illetve az Abtv. 29–31. §§-ban előírt tartalmi természetű befogadhatósági feltételeknek.
[12] 3.1. Az indítványozó kezdeményezi a Legfelsőbb Bíróság 2/2005. (VI. 15.) PK vélemény bizonyos részének megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben már megállapította, hogy az Abtv. 27. § szerinti eljárásban az Alkotmánybíróság a bíróság jogértelmezésének alaptörvény-ellenességét kizárólag konkrét bírói döntésekkel összefüggésben vizsgálhatja. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság csak a konkrét bírósági döntésekben testet öltő bírói jogértelmezés, valamint az Abtv. 37. § (2) bekezdés alapján jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének vizsgálatára rendelkezik hatáskörrel, egyéb bírósági irányelvek, elvi döntések, kollégiumi állásfoglalások, és vélemények önálló vizsgálatára már nem {elsőként lásd: 3305/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [6], majd későbbről: 3357/2012. (XII. 5.) AB végzés [7]}. Ebből következően az alkotmányjogi panaszban kifogásolt kollégiumi vélemény alaptörvény-ellenességének önálló vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre.
[13] 3.2. Az indítványozó kifogásolja, hogy a per tárgyát jelentő ingatlan árverezését foganatosító végrehajtó eljárása sértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes hatósági eljáráshoz fűződő jogot, mert az ingatlanárverési hirdetmény nem tartalmazott tájékoztatást az ingatlant érintő perfeljegyzésről. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja és az Abtv. 27. §-a arra ad lehetőséget, hogy az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntéssel szemben terjeszthessen elő alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó ugyanakkor az alkotmányjogi panasz alapját jelentő peres eljárásban hozott bírói döntésektől függetlenül és attól különállóan foganatosított végrehajtói árverési eljárással összefüggésben hivatkozik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított jogának sérelmére. Az alkotmányjogi panasz így ebben a részében nem felel meg az Abtv. 27. §-ban foglalt követelménynek.
[14] 3.3. Az Abtv. 27. § a) pontja, és ezzel összhangban az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontja úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasz kezdeményezésére olyan bírói döntéssel szemben van lehetőség, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért. Az indítványozó a Kúria döntését részben az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvére hivatkozással kifogásolja. Az indítványozó a jogbiztonság sérelmére azért hivatkozik, mert álláspontja szerint a bírósági ítéletek jogszabálysértők. Következetes gyakorlata szerint ugyanakkor az Alkotmánybíróság csak kivételes esetekben, így különösen a visszaható hatályú jogalkotás és a felkészülési idő hiánya esetén ismeri el az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság elvét olyan Alaptörvényben biztosított jogként, amelyre alkotmányjogi panasz is alapítható {elsőként lásd: 3268/2012. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [14], legutóbb megerősítette: 3242/2015. (XII. 8.) AB végzés, Indokolás [25]}. Az alkotmányjogi panaszban az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével összefüggésben hivatkozott jogszabálysértés nem minősül az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának, így vélt sérelmére alkotmányjogi panasz nem alapítható. Ebből következően az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg a befogadhatóság Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pontjában foglalt törvényi követelményének.
[15] 3.4. Az Abtv. 52. § (1) bekezdésének előírása szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjai szerint az alkotmányjogi panasz akkor tartalmaz határozott kérelmet, ha bemutatja az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és egyértelmű indokolást ad elő arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az alkotmányjogi panasz az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdéseire, az Alaptörvény IV. cikk (1) bekezdésére, az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésére hivatkozó részei, valamint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdése körében a rosszhiszeműségre és az ítéleti indokolás belső ellentmondásaira, valamint a bírói gyakorlat következetlenségeire hivatkozó részei tekintetében nem felel meg az indítvány határozottságára vonatkozó követelményeknek. A hivatkozott alaptörvényi rendelkezések tekintetében előterjesztett indítványozói érvelések egyfelől azt sérelmezik, hogy a bíróságok értékelése szerint az ingatlannyilvántartásban feltüntetett perfeljegyzés megalapozza az árverési vevők rosszhiszeműségét, másfelől pedig a kifogásolt ítéletben elfogadott jogi álláspont nem illeszkedik bírói gyakorlatba, valamint ítéleti indokolása belső ellentmondásoktól terhes. Ugyanakkor az indítványozó nem ad elő olyan releváns alkotmányjogi érvelést, amelyből kitűnne, milyen kapcsolatban áll a rosszhiszeműség megállapítása, az ítélet indokolásának ellentmondásai és a bírói gyakorlat következetlenségei a felhívott alapjogokból fakadó követelményekkel. Ezen kívül a tulajdonhoz fűződő jog sérelmének indokai között az indítványozó részben nem is a saját, hanem végrehajtást kérő alapjogának sérelmét állítja. Ebből következően az indítvány ezekben a részeiben nem tartalmaz olyan indokolást, amelyből kitűnhetne, hogy a kifogásolt bírói döntés miért sérti a felhívott alaptörvényi szabályokat, így nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban foglalt követelményeknek {korábbról lásd: 3183/2013. (X. 9.) AB végzés, Indokolás [23] és Indokolás [30], 30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [126]; 3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [12] és 3015/2015. (I. 27.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[16] 3.5. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. E befogadhatósági feltételek vagylagos jellegűek, így kimerülésüket az Alkotmánybíróság minden esetben külön-külön vizsgálja {elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]}.
[17] 3.5.1. Az indítványozó mind az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz fűződő jog, mind pedig az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében elismert tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelmének alapjaként a bizonyítékok értékelésével, mérlegelésével, valamint a tényállás megállapításával összefüggésben hivatkozik, mert előadása szerint a bíróságok okszerűtlenül és jogellenesen értékelték az ítéletek meghozatala során irányadó tényállást megalapozó bizonyítékokat. Tulajdonjogi sérelmével összefüggésben előadott kifogásának alapja, hogy a Kúria döntésében elfoglalt jogértelmezés nincsen összhangban a végrehajtási jogi szabályokkal, mert az ingatlanárverésen szerzővel szemben nem indítható törlési per. Az alkotmányjogi panaszban megjelölt kérdést az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben már alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelte. Az előbbi kérdést illetően az Alkotmánybíróság a 7/2013. (III. 1.) AB határozatában egyfelől kimondta, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljárás követelményrendszere elismeri az indokolt bírói döntéshez fűződő alapvető jogot is, amelynek minimális elvárása, hogy a bíróságok az eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően az ügyben szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit, kérelmeit kellő alapossággal megvizsgálják, és ennek értékeléséről határozatukban számot is adjanak {erről lásd: 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]–[34]}. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság a hatalom megosztásának alkotmányos elve alapján azt is kimondta, hogy a bizonyítást kívánó tények és körülmények meghatározása, a bizonyítékok értékelése és mérlegelése, és ennek eredményeként a tényállás megállapítása az eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}. Mindebből következik, hogy a jelen alkotmányjogi panaszban felvetett elvi jelentőségű alkotmányjogi kérdést az Alkotmánybíróság korábban már eldöntötte {lásd elsőként: 3212/2013. (XI. 18.) AB végzés, Indokolás [7], majd legutóbb: 3032/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [11]}.
[18] Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljárás alapjogából fakadó további részjogosítványok sérelmére konkrét eljárási szabályszegésekkel összefüggésben hivatkozik, így kifogásolja, hogy a megismételt eljárás során a másodfokú bírói fórum tiltott utasítást adott az alsóbb fokú bíróságnak, ezen kívül a megismételt eljárásban nem biztosították számára az iratok megismerésének és kérdések előterjesztésének, valamint annak lehetőségét, hogy jogi érvelését előadhassa. Szintén a tisztességes eljárás követelményrendszerével összefüggésben sérelmezi, hogy a bíróság nem bírálta el tulajdonjogának visszajegyzésére irányuló kezdeményezését. Az Alkotmánybíróság az indítvány e részeit egyfelől azért nem értékelte alapvető jelentőségű alkotmányjogi kérdésekként, mert az adott perhez kapcsolódó egy-egy konkrét eljárási szabálysértést kifogásolnak, másfelől pedig e konkrét szabálysértéseket a felülvizsgálati kérelem alapján eljáró Kúria már részletesen vizsgálta {erről lásd: Kúria Pfv.VI.22.058/2014/10. sorszámú ítéletének 9–10. oldalait; illetve 3107/2015. (VI. 9.) AB végzés, Indokolás [12] és 3207/2015. (X. 27.) AB végzés, Indokolás [14]}.
[19] 3.5.2. Az Abtv. 29. § szerint az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának másik feltétele, hogy olyan alkotmányossági kifogást tartalmazzon, amely a bírói döntést érdemben befolyásolhatta. Az Alkotmánybíróság e törvényi feltétellel összefüggésben elsőként arra emlékeztet, hogy a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz nem tekinthető hagyományos értelemben vett jogorvoslatnak. Az Alkotmánybíróság ugyanis az alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is kizárólag az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja {erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]; legutóbb megerősítette: 3012/2016. (I. 25.) AB végzés, Indokolás [11]}. Az Alkotmánybíróság így a bírói döntések felülvizsgálata során az Alaptörvényben és az elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezményekben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja {erről lásd: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [55]}. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e jogági dogmatika elfogadott szabályaihoz {legutóbbról lásd: 3207/2015. (X. 27.) AB végzés, Indokolás [12], illetve 3263/2015. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [26]}.
[20] Az indítványozó ugyanakkor az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz fűződő jog sérelmére azért hivatkozik, mert a bírói döntések árverési ingatlan tulajdonszerzésről kialakított jog álláspontja nincsen összhangban a végrehajtási jogi szabályokkal. Az indítványozó emellett az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljárás követelményrendszerét elsődlegesen az egyes bizonyítékoknak tulajdonított bizonyító erővel és a bizonyítékok, így különösen a peres eljárás során beszerzett szakértői vélemény okszerűtlen mérlegelésével összefüggésben hívja fel. Az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben hivatkozik arra is, hogy rosszhiszemű tudatállapotát a bíróságok a polgári jogi szabályok megsértésével állapították meg. Az Alkotmánybíróság előbbiekben felidézett következetes álláspontja értelmében az ítélkező bíróság bizonyítékértékelési és jogértelmezési szabadságához tartozik, hogy a bizonyítékokat meggyőződése szerint mérlegelje és jogági minősítésüket illetően szabadon alakíthassa ki jogi álláspontját. A bizonyítás és a rendszerképző bírói jogértelmezés ilyetén felülvizsgálatától pedig az Alkotmánybíróság mindaddig tartózkodik, amíg a bíróság bizonyítékértékelése, a bizonyítékok felhasználása, avagy jogértelmezése pontosan körülírt, Alaptörvényben védelmezett jogot nem sért {lásd például: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [55]; legutóbb lásd: 3247/2015. (XII. 8.) AB végzés, Indokolás [43]}. Az indítványozó alkotmányjogi panaszának ezekben a részeiben azonban ilyen jellegű alaptörvény-ellenességre nem hivatkozik, ehelyett indítványa a bírói jogértelmezési helytállóságát, valamint a bizonyítékok értékelését vitatja.
[21] Mindemellett az indítványozó az alkotmányjogi panaszban pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet állít, amikor az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében rejlő „fegyverek egyenlőségének” sérelmét azért hívja fel, mert az eljárás során nem biztosították számára az iratok megismerésének és kérdések előterjesztésének, valamint annak lehetőségét, hogy jogi érvelését előadhassa. Szintén pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet állít, amikor az elsőfokú bíróság függetlenségének sérelmére hivatkozik. Az alkotmányjogi panasszal támadott bírósági döntés indokolásából azonban kitűnik, hogy e szabálysértéseket az indítványozó a felülvizsgálati eljárás során is előadta és a Kúria mindezen eljárási szabálysértéseket részletesen vizsgálta és számot is adott arról, hogy e kifogások iratellenesek (Kúria Pfv.VI.22.058/2014/10. sorszámú ítéletének 9–10. oldalai). A tulajdonjog visszajegyzésére irányuló indítványozói kérelem figyelmen kívül hagyásával összefüggésben az Alkotmánybíróság arra emlékeztet, hogy az alkotmányjogi panaszra okot adó polgári perben a felperes a keresetet ingatlan adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása érdekében indította, így a per fő kérdését az ingatlan tulajdonjogának eldöntése jelentette. Az indítványozó ezen kívül a tisztességes eljárás jogára hivatkozva kifogásolja, hogy a peres eljárás nem felel meg az időszerűség követelményének, sérti ügyének ésszerű időn belüli elbírálásához fűződő alapjogát. A peres eljárások időszerű elbírálásával összefüggésben az Alkotmánybíróság korábbi döntésében elvi jelleggel mondta ki, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartózó jogviták ésszerű időn belüli elbírálása alapjog. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság jelenleg rendelkezésére álló jogkövetkezmények alkalmazása nem nyújt lehetőséget ezen alapjog sérelmének kellő orvoslásához, amelyet az Alkotmánybíróság korábbi döntésében már jelzett a jogalkotónak {3024/2016. (II. 23.) AB határozat, Indokolás [18]–[20]}. Jelen peres eljárás körülményeit figyelembe véve az Alkotmánybíróság megítélése szerint ez az indítványozói kifogás nem veti fel az alaptörvény-ellenes kételyét és nem befolyásolta érdemben a bírói döntést. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz nem ad elő olyan alaptörvény-ellenességet, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést {3187/2015. (X. 7.) AB végzés, Indokolás [12]}.
[22] 4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 27. § a) pontjában, részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjaiban, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.
[23] Az ügyben eljáró elsőfokú bíróság időközben arról értesítette az Alkotmánybíróságot, hogy az alkotmányjogi panaszban kifogásolt bírósági döntés végrehajtását az Alkotmánybíróság eljárásának befejeződéséig felfüggesztette, így az indítványozó végrehajtás felfüggesztésére irányuló kezdeményezése okafogyottá vált.
Dr. Sulyok Tamás s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
. |
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Czine Ágnes s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Juhász Imre s. k.,
alkotmánybíró |
. |