Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00221/2016
Jelen ügyhöz egyesítve lett(ek) a következő ügy(ek): IV/00568/2016,
.
Első irat érkezett: 02/09/2016
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.III.35.227/2015/4. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz (adóügy, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 02/29/2016
.
Előadó alkotmánybíró: Szívós Mária Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó - az Abtv. 27. § alapján - a Kúria Kfv.III.35.227/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól.
Az indítványozó - perbeli felperes - szerződés alapján földmunkagépeket bérelt, amelyeket bérbe adott egy másik gazdasági társaság részére. Az indítványozónál az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést folytatott le és jogosulatlan visszaigénylésnek minősülő adókülönbözetet állapított meg és adóbírságot szabott ki. Az indítványozó a határozat ellen fellebbezett, amelyet a NAV illetékes szerve - perbeli alperes - helybenhagyott. Az indítványozó keresetében kérte a NAV határozatainak bírósági felülvizsgálatát. A bíróság a hatósági határozatokat hatályon kívül helyezte és a NAV-ot új eljárás lefolytatására kötelezte. A NAV a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A Kúria a támadott jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az indítványozó kereseteit elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet sérti a jogállamiság elvét, a válallkozás szabadságát, a vállalkozáshoz való jogot, a tulajdonhoz való jogot, a jogegyenlőség elvét, a diszkrimináció tilalmát, valamint a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogot..
.
Támadott jogi aktus:
    Kúria Kfv.III.35.227/2015/4. számú ítélete
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
B) cikk (1) bekezdés
M) cikk (1) bekezdés
M) cikk (2) bekezdés
XII. cikk (1) bekezdés
XIII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXIV. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
28. cikk

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_221_0_2016_inditvany_anonimizált.pdfIV_221_0_2016_inditvany_anonimizált.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3128/2016. (VI. 21.) AB végzés
    .
    Az ABH 2016 tárgymutatója: Alaptörvényben biztosított jog sérelme (mint az alkotmányjogi panasz feltétele); alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés (Abtv. 29. §); alkotmányjogi panasz és a jogsérelem
    .
    A döntés kelte: Budapest, 06/14/2016
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2016.06.14 15:00:00 2. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3128_2016 AB végzés.pdf3128_2016 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő
      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.III.35.227/2015/4. számú ítélete, valamint a Kúria Kfv.III.35.147/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. Az indítványozó az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján két alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.35.227/2015/4. számú ítélete, valamint a Kúria Kfv.III.35.147/2015/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, mert ellentétesnek tartja azokat az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésével, XV. cikkével, valamint XXVIII. cikk (1) bekezdésével.

      [2] 1.1. Az első alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy tényállása szerint az indítványozóval szemben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága (a továbbiakban: adóhatóság) 2012. január-március időszakra és 2012. április-június időszakra bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) adónemben. Ennek eredményeképp 347473381. és 3474730358. számú határozataival az indítványozó terhére adókülönbözetet állapított meg, amely összegeket mindkét esetben jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, ezért a kiutalásokat elutasította és a visszaigénylések összegei után adóbírságot szabott ki. Az adóhatóság határozatai szerint az indítványozó részére kiállított számlákon feltüntetett, földmunkagépek bérbeadásáról szóló gazdasági események a valóságban nem történtek meg, a befogadott számlák nem tekinthetők hiteles bizonylatnak, így nem alkalmasak adólevonási jog érvényesítésére, a szerződéses felek valódi célja az adómegkerülés volt. Az indítványozó ugyanis a részére kiállított számlák áfa tartalmát levonható adóként szerepeltette, majd az általa bérbe vett földmunkagépeket egy román gazdasági társaságnak adta bérbe, az általa kiállított számlák azonban már áfá-t nem tartalmaztak.
      [3] Az indítványozó az elsőfokú határozatok ellen fellebbezést nyújtott be. A másodfokon eljáró NAV Közép-­magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (a továbbiakban: másodfokú adóhatóság) 2889332263. és 2889332285. számú határozataival az elsőfokú határozatokat – azok helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta. Indokolásában kimondta, hogy az elsőfokú hatóság a tényállást helytállóan tárta fel, a rendelkezésre álló bizonylatok, nyilatkozatok, adatok alapján megállapította, hogy a vitatott gazdasági eseményekről kiállított számlák nem tekinthetők az adólevonást megalapozó hiteles bizonylatoknak. Kiemelte, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az indítványozó számlázási láncba történő beiktatására kizárólag az adóelőny elérése érdekében került sor.

      [4] 1.2. Az indítványozó ezt követően bírósághoz fordult, és kérte a másodfokú adóhatósági határozatok bírósági felülvizsgálatát.
      [5] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a pereket egyesítette, és 24.K.34.005/2013/11. számú ítéletével a felülvizsgálni kért másodfokú adóhatósági határozatokat – az elsőfokú határozatokra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárások lefolytatására kötelezte.
      [6] Indokolásában kifejtette, hogy az adólevonási jog érvényesítése feltételeként az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) nem ír elő konkrét kötelezettséget az adózó számára, mivel a jogalkotó az Áfa tv. 127. § (1) bekezdésében pusztán arról rendelkezik, hogy az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon az ügylet teljesítését tanúsító számla, amely számlának a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) szerinti formai és tartalmi szempontból hitelesnek kell lenni. Hangsúlyozta, hogy bérbeadási szerződés esetén a használatba adás körülményei nem relevánsak a jogviszony létrejötte szempontjából.
      [7] A közigazgatási bíróság elfogadta, hogy a bérbeadás és a bérbevétel a szerződések megkötésén túl nem járt a külvilágban megjelenő egyéb tevékenységgel, így az adóhatóság az adminisztratív jellegű tevékenységeken túlmenően más tevékenységet jogszerűen nem várhatott volna el az indítványozótól. Éppen ezért az adóhatóság tévesen hivatkozott a gazdasági esemény megvalósulása hiányának döntő bizonyítékaként arra, hogy mivel a gépek közvetlenül a számlázási lánc elején lévő társaságoktól kerültek ki Romániába, ezért az indítványozó és e gépek tulajdonosai közötti bérbeadási és bérbevételi tevékenység nem valósult meg.
      [8] Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) joggyakorlatát is figyelembe véve hangsúlyozta, hogy az áfa visszaigénylés jogát csak objektív bizonyítékok alapján lehet megtagadni, ahol az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően bizonyítja azt, hogy gazdasági esemény nem történt, illetőleg, hogy az érintett (jelen esetben az indítványozó) tudott, vagy tudnia kellett arról, hogy akár számlakibocsátói, akár annak üzleti partnerei az adólevonással érintett termékekre nézve adókijátszást valósítanak meg. E bizonyításnak objektív alapokon kell nyugodnia. A másodfokú adóhatóság ezen kötelezettségének nem tett eleget, mivel az indítványozó adólevonáshoz fűződő jogát csak jogszabályi alapot nélkülöző elvárásokra, illetőleg objektív bizonyítékokkal kellően alá nem támasztott feltételezésekre alapítottan vitatta el, és az adókijátszás tényét is minden alapot nélkülöző következtetések sorozatával próbálta alátámasztani.
      [9] Végül megállapította, hogy a másodfokú adóhatóság ezzel megsértette az Art. 97. § (3)–(6) bekezdésben foglalt kötelezettségét, mert azon túlmenően, hogy nem a jogszabályok által meghatározott körben, és nem releváns tényekre folytatott bizonyítást, megsértette a bizonyítékok értékelésére és mérlegelésére vonatkozó jogszabályi kötelezettségét is, ezért tévesen alkalmazta a határozatában hivatkozott anyagi jogszabályokat is.

      [10] 1.3. A jogerős ítélet ellen a másodfokú adóhatóság terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A Kúria a Kfv.III.35.227/2015/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az indítványozó keresetét elutasította.
      [11] Indokolásában az EUB döntéseire is hivatkozva rámutatott arra, hogy az uniós joggal összhangban van az az elvárás a gazdasági élet szereplői, így az indítványozó felé, hogy tegyen meg minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az általa teljesítendő ügylet ne vezessen adókijátszáshoz.
      [12] A Kúria nem értett egyet a jogerős ítélet azon megállapításával, mely szerint az adóhatóság megsértette a tényállás feltárására és bizonyítékok értékelésére vonatkozó kötelezettségét, mivel az általa tett megállapítások nagy része az indítványozó és a földmunkagépeket bérbe vevő gazdasági társaság közötti szerződésre és jogviszonyra vonatkoztak. Az adóhatóságnak és a bíróságnak ugyanis a teljes számlázási láncolatot szükséges vizsgálnia a gazdasági esemény számla szerinti megvalósulása és az adóelkerülésre irányuló magatartás vizsgálata során. Az adólevonás alapjául szolgáló számlák részét képezték a számlázási láncolatnak, ezért az adóhatóságnak vizsgálnia kellett a láncolat elemeit, és az erre vonatkozóan beszerzett bizonyítékokat is.
      [13] A Kúria rámutatott, hogy a másodfokú adóhatóság a határozataiban helyesen állapította meg, miszerint a számlázási láncolatban az indítványozó szerepe arra korlátozódott, hogy a géptulajdonos társaságoktól történő gépbérlés alapján nála visszaigényelhető áfa keletkezzen. Megállapította, hogy a bérbevétellel és bérbeadással kapcsolatban kiállított perbeli számlák fiktívek, az azokon szereplő gazdasági események nem jöttek létre, erre tekintettel az indítványozó az áfa levonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta. Az ezzel ellentétes jogerős ítéleti megállapítás tehát sérti az Áfa tv. 120. § a) pontját és az Sztv. 15. § (3) bekezdését, 165. §-át, valamint 166. §-át.

      [14] 2. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.III.35.227/2015/4. számú ítéletének megsemmisítését kérte.
      [15] Álláspontja szerint a Kúria azzal, hogy az eljárás során elsőként – annak megállapítására irányuló határozott felülvizsgálati kérelem hiányában – adócsalásnak minősítette az indítványozó tevékenységét, az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát sértette. Az alaptörvény-ellenesség nem abban áll, hogy a Kúria a józan ésszel és a megállapított tényállással ellentétes, helytelen jogi következtetésre jutott, hanem abban, hogy az ügyben megállapított tényállást önkényesen új, abban korábban nem szereplő tényállási elemmel egészítette ki.
      [16] Az indítványozó szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésében foglalt vállalkozás szabadságához való jogát és szerződési szabadságát is, hiszen a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy szerződő felek nem választhatják meg szabadon, kivel kötnek szerződést, amennyiben a hatóságok által vélt jogszerűség keretein belül kívánják folytatni gazdasági tevékenységüket.
      [17] Az indítványozó az Alaptörvény XV. cikkének sérelme vonatkozásában előadta, hogy míg annál a gazdasági társaságnál, amelytől korábban bérelte a fölmunkagépeket, és amely gazdasági társaság szintén Romániában adta bérbe azokat, az adóhatóság egy általa lefolytatott másik vizsgálat eredményeként nem találta szabálytalannak azt a szerződéses konstrukciót, amelyet az ő esetében viszont annak minősített. Mindkét gazdasági társaság azonos funkciót töltött be a szerződéses kapcsolatokban: bérbe vette a géptulajdonosoktól a munkagépeket, majd a külföldi vállalkozó igényeinek megfelelően adta azokat használatba. Összehasonlítható helyzetük tehát adott, azonban a jogszerűség vonatkozásában a kettejük közötti különbségtételnek ésszerű indoka nincs. A Kúria tehát indokolatlanul diszkriminálta az indítványozót, elzárva őt ezáltal az adólevonási joga gyakorlásától.
      [18] Az indítványozó fentieken túl hivatkozott az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésére, M) cikkére, XIII. cikk (1) bekezdésére, XXIV. cikk (1) bekezdésére és a 28. cikkre is, azonban az alaptörvény-ellenesség indokolását, ismertetését ezen rendelkezésekkel összefüggésben nem tartalmazta az alkotmányjogi panasz.

      [19] 3. A második alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozóval szemben az adóhatóság 2011. október-december időszakra is bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett áfa adónemben egy további, a számlázási láncba iktatott gazdasági társaság részéről, ugyanazon földmunkagépek bérlésére vonatkozó szerződés alapján kiállított számlák vonatkozásában. Az adóhatóság ebben az esetben is adókülönbözetet állapított meg az indítványozó terhére, amely összeget szintén jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, ezért a kiutalást elutasította és a visszaigénylés összege után adóbírságot szabott ki. A másodfokú adóhatóság az első fokon hozott határozatot helybenhagyta, majd a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 24.K.34.007/2013/12. számú ítéletével az indítványozó által felülvizsgálni kért másodfokú adóhatósági határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A másodfokú adóhatóság felülvizsgálati kérelme nyomán azonban a Kúria a Kfv.III.35.147/2015/4. számú ítéletével a jogerős ítéletet ez esetben is hatályon kívül helyezte, és az indítványozó keresetét elutasította.
      [20] Mind az első és másodfokon eljáró adóhatóságok, mind az eljáró bíróságok az első alkotmányjogi panasz kapcsán ismertetett indokolással teljesen megegyező érvelés alapján hozták meg döntéseiket. Az indítványozó a második alkotmányjogi panaszát az elsővel teljesen egyező indokolással és alaptörvényi hivatkozásokkal támasztotta alá.

      [21] 4. A tartalmilag egymással megegyező alkotmányossági kérdéseket felvető alkotmányjogi panaszokat – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság az Abtv. 58. § (2) bekezdése, valamint az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.

      [22] 5. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak.
      [23] Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26–27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29–31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

      [24] 5.1. A határidőben érkezett alkotmányjogi panaszok a befogadhatóság formai követelményeinek az alábbiak szerint részben eleget tesznek.
      [25] Az Abtv. 52. § (1) bekezdése alapján az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak.
      [26] Jelen alkotmányjogi panaszok tartalmazzák az Alkotmánybíróság Abtv. 27. §-a szerinti hatáskörére vonatkozó hivatkozást; megjelölik az Alaptörvény sérülni vélt rendelkezéseit; megjelölik azokat a bírósági döntéseket, amelyeket alaptörvény-ellenesnek tartanak; továbbá kifejezett kérelmet terjesztenek elő a támadott döntések alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére.
      [27] Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt követelményeket azonban az indítványok csak részben teljesítik. E rendelkezés értelmében az indítványnak indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.
      [28] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszok az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdésével, XV. cikkével és XXVIII. cikk (1) bekezdésével összefüggésben megfelelő indokolást tartalmaznak arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntések miért ellentétesek az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, az indítványozó előadja az alapjogi sérelem lényegét.

      [29] 5.2. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével, M) cikkével, XIII. cikk (1) bekezdésével, XXIV. cikk (1) bekezdésével és a 28. cikkével összefüggésben viszont az indítványozó nem adott elő indokolást arra vonatkozóan, hogy a kifogásolt bírósági döntések miért ellentétesek az Alaptörvény felsorolt rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja megjegyezni, hogy az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele az indítványozó valamely Alaptörvényben biztosított jogának a sérelme. Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, M) cikke és 28. cikke azonban nem tekinthető ilyennek, így e rendelkezések tekintetében alkotmányjogilag értékelhető indokolás megléte esetén sem lett volna mód (csak kivételes esetben) a kérelmek elbírálására. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszok az Alaptörvény fenti rendelkezéseire alapított részeikben az Abtv. 27. § a) pontjának, valamint az 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglaltaknak nem felelnek meg.

      [30] 6. Az Alkotmánybíróság – miután megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszok az Alaptörvény XII. cikk (1) bekezdése, XV. cikke, és XXVIII. cikk (1) bekezdése vonatkozásában a befogadhatóság formai feltételeinek eleget tesznek – a formai követelményeknek megfelelő indítványrészek tekintetében, a befogadhatóság tartalmi követelményeit vizsgálva az alábbi következtetésre jutott.

      [31] 6.1. Az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [32] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségét kimerítette, alkotmányjogi panaszait a Kúria felülvizsgálati jogkörében hozott ítéletei ellen terjesztette elő, további jogorvoslat nincsen számára biztosítva; továbbá az alkotmánybírósági eljárás alapjául szolgáló ügyekben félként szerepelt, ezért az Abtv. 27. §-a, és az Abtv. 51. § (1) bekezdése szerinti jogosultnak és nyilvánvalóan érintettnek tekinthető.

      [33] 6.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság tartalmi feltételeként határozza meg, hogy az alkotmányjogi panasz a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel.
      [34] Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (1) bekezdésének értelmében az Alaptörvény védelmének legfőbb szerve. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének d) pontja alapján a bírói döntéseket az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik, ezért a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3392/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indokolás [6]; 3017/2013. (I. 28.) AB végzés, Indokolás [3]}.
      [35] Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában szabályozott hatáskörében eljárva a bírói döntés és az Alaptörvény összhangját biztosítja. Ebből következően a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során az Alkotmánybíróság attól is tartózkodik, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi vagy kizárólag törvényértelmezési kérdésekben állást foglaljon {elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; ezt követően megerősítette: 3065/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [5]; 3391/2012. (XII. 30.) AB végzés, Indo­kolás [25]; 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33]}.
      [36] A rendelkezésre álló iratok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügyekben mind az adóhatóságok, mind a bíróságok az adózó bizonyos szerződéseiből eredő gazdasági tevékenység megtörténte, illetve az azok alapján kiállított számlákra vonatkozó adólevonás jogszerűsége tekintetében folytattak le bizonyítási eljárást. Az alkotmányjogi panasszal támadott döntésekben a Kúria a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéleteit hatályon kívül helyezve az indítványozó kereseteit elutasította, miután felülvizsgálati jogkörében eljárva megállapította, hogy az általa vizsgált számlák fiktívek, az azokon szereplő gazdasági események nem jöttek létre, ezért azokra tekintettel az áfa levonási jog nem gyakorolható.
      [37] Az Alkotmánybíróság álláspontja alapján az alkotmányjogi panaszokban az egyes alapjogokkal összefüggésben kifejtett aggályok valójában a kúriai döntések irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárások teljes egészének ismételt felülbírálatára irányulnak, amelyre az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel.
      [38] Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az indítványozó az alkotmányjogi panaszaiban a Kúria döntéseinek érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.

      [39] 7. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy mivel az alkotmányjogi panaszok nem felelnek meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek, azok befogadására nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványokat az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján visszautasította.
          Dr. Szívós Mária s. k.,
          tanácsvezető,
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Balsai István s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Stumpf István s. k.,
          alkotmánybíró
          Dr. Pokol Béla s. k.,
          alkotmánybíró

          Dr. Varga Zs. András s. k.,
          alkotmánybíró

          .
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          02/09/2016
          .
          Number of the Decision:
          .
          3128/2016. (VI. 21.)
          Date of the decision:
          .
          06/14/2016
          .
          .