English
Hungarian
Ügyszám:
.
IV/00847/2021
Első irat érkezett: 04/14/2021
.
Az ügy tárgya: A Kúria Kfv.IV.37.949/2020/3. számú végzése elleni alkotmányjogi panasz (tartózkodási engedély meghosszabbításának elutasítása)
.
Eljárás típusa: Alkotmányjogi panasz (Abtv. 27. § )
.
Indítványozók típusa:érintett magánszemély vagy szervezet
.
Előadó alkotmánybíróra szignálás napja: 06/16/2021
.
Előadó alkotmánybíró: Juhász Imre Dr.
.
Az indítvány lényege:
.
Az indítvány lényege:
Az indítványozó az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszában a Kúria Kfv.IV.37.949/2020/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri, a Fővárosi Törvényszék 6.K.705.522/2020/5. számú ítéletére kiterjedő hatállyal.
Az indítványozó harmadik ország állampolgára, akinek tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 18. § (1) bekezdés a), h) és i) pontja alapján elutasította, mivel az indítványozó SIS II figyelmeztető jelzés hatálya alatt állt. Az indítványozó a jogerős határozatot keresettel támadta meg, amelyet a Fővárosi Törvényszék 6.K.705.522/2020/5. számú ítéletével elutasított. A Kúria a támadott Kfv.IV.37.949/2020/3. számú végzésével az ítélet elleni felülvizsgálati kérelmet visszautasította, mivel a jogi képviselő a hiánypótlási felhívás ellenére sem nyújtotta be érvényes meghatalmazását.
Az indítványozó a fentiekkel összefüggésben a tartózkodási engedélye meghosszabbításának elutasítását sérelmezi, az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdésének és XV. cikk (2) bekezdésének sérelmét állítja. Mivel a hatósági határozat az indítványozó álláspontja szerint nem tartalmazza a döntés valódi indokát, továbbá mivel a bíróság a jogsérelmét nem orvosolta, és a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasította, az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz és jogorvoslathoz való joga megsértésére is hivatkozik..
.
Támadott jogi aktus:
    A Fővárosi Törvényszék 6.K.705.522/2020/5. számú ítélete, a Kúria Kfv.IV.37.949/2020/3. számú végzése
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
.
Az Alaptörvény hivatkozott rendelkezései az indítványban:
I. cikk (3) bekezdés
VII. cikk (1) bekezdés
XV. cikk (2) bekezdés
XXVIII. cikk (1) bekezdés
XXVIII. cikk (7) bekezdés

.
Anonimizált indítvány (pdf):
IV_847_2_2021_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdfIV_847_2_2021_Indkieg_egys_szerk_anonim.pdf
.
Egyéb mellékletek (pdf):
    .
    A döntés száma: 3438/2021. (X. 25.) AB végzés
    .
    A döntés kelte: Budapest, 10/05/2021
    .
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    .
    Testületi ülések napirendjén:
    2021.10.05 9:00:00 1. öttagú tanács
    .

    .
    A döntés szövege (pdf):
    3438_2021 AB végzés.pdf3438_2021 AB végzés.pdf
    .
    A döntés szövege:
    .
    A döntés szövege:
      Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

      v é g z é s t:

      Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.IV.37.949/2020/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
      I n d o k o l á s

      [1] 1. A kazah állampolgárságú indítványozó jogi képviselője (Bólyai János és Társai Ügyvédi Iroda, eljáró ügyvéd: dr. Szikinger István) útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben kérte a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.949/2020/3. számú végzése és a Fővárosi Törvényszék 6.K.705.522/2020/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítvány szerint a bírói döntések – az I. cikk (3) bekezdésére is figyelemmel – sértik az Alaptörvény VII. cikk (1) bekezdését, a XV. cikk (2) bekezdését és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését.
      [2] A Fővárosi Törvényszék támadott határozata alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképpen foglalható össze.

      [3] 1.1. Az indítványozó a 2019. szeptember 27. napjáig érvényes egyéb célú tartózkodási engedélye meghosszabbítása iránti kérelmet terjesztett elő 2019. augusztus 23-án, melyhez csatolta az Európai Szcientológiai Egyház nyilatkozatát arról, hogy a következő négy évben misszionáriusi feladatokat fog ellátni. Az egyház, nyilatkozata szerint, teljes egészében finanszírozza az indítványozó szállását, étkezését, orvosi ellátását, és lakhatását a magyarországi tartózkodása alatt. Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (a továbbiakban: OIF vagy alperes) Budapesti és Pest-megyei Regionális Igazgatósága a tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmet – az Alkotmányvédelmi Hivatal (a továbbiakban: AH) megkeresésére adott válasza alapján – a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harm. tv.) 13. § (1) bekezdés h) pontjában és a 18. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint 2019. október 11. napján kelt határozatával elutasította és az indítványozót az Európai Unió területéről Kazahsztán területére kiutasította, arra hivatkozva, hogy az indítványozó valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelent Magyarország közrendjére és közbiztonságára.
      [4] Az indítványozó fellebbezése folytán eljáró OIF 2020. április 9. napján hozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A másodfokú eljárás alkalmával az AH a megismételt megkeresésre azt a tájékoztatást adta, hogy elutasító véleményét fenntartja, az indítványozó Magyarország területén tartózkodása veszélyezteti a nemzetbiztonságot. Az OIF a másodfokú eljárás során azt is megállapította, hogy az indítványozó 2019. decem­ber 18. napjától 2023. január 27. napjáig SIS II figyelmeztető jelzés alatt áll.

      [5] 1.2. A Fővárosi Törvényszék 2020. október 6-án hozott 6.K.705.522/2020/5. számú ítéletével az indítványozónak az OIF határozatával szemben előterjesztett keresetét elutasította.
      [6] Ítéletének indokolásában a bíróság rámutatott arra, hogy az elsőfokú idegenrendészeti határozat nem volt megalapozott, mivel kizárólag az AH véleményére alapítottan nem állapítható meg az, hogy valamely személy magyarországi tartózkodása az ország közrendjét, közbiztonságát veszélyezteti. A másodfokú határozatban az OIF orvosolta a jogszabálysértést, ugyanis ismételt megkereséssel élt az AH felé, amely erre a nemzetbiztonsági kérdésben, vagyis az alapfeladata körébe tartozó kérdéskörben adott véleményt, továbbá a másodfokú hatóság – a bíróság megállapítása szerint – külön indokolta a nemzetbiztonsági kockázat vizsgálatát, az értékelt körülményeket.
      [7] Végül megállapította a bíróság azt is, hogy az indítványozó által támadott másodfokú határozat nem csak egy elutasítási okra alapított, hanem a nemzetbiztonsági kockázaton túlmenően az SIS II figyelmeztető jelzésre is, márpedig a jogszabály rendelkezése szerint tartózkodási engedélyt nem lehet kiállítani, illetve meghosszabbítani annak a személynek a részére, aki SIS figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll.

      [8] 1.3. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az indítványozó által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a 2021. január 19-én hozott Kfv.IV.37.949/2020/3. számú végzésével visszautasította.
      [9] Határozatának indokolásában megállapította, hogy a Kfv.IV.37.949/2020/2. számú végzésével – elutasítás terhe mellett –, 15 napos határidő tűzésével felhívta az indítványozót, hogy csatolja a jogi képviselőjének a felülvizsgálati eljárásra szóló meghatalmazását a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. §-ának megfelelően, tekintettel arra, hogy az elsőfokú eljárás során csatolt, 2019. november 4. napján kelt meghatalmazás csak az alperes és a szakhatóságok előtti eljárásra terjed ki, a Kúria előtti eljárásra nem. Az indítványozó a hiánypótló végzést a központi értesítő tanúsága szerint 2020. december 10. napján átvette, azonban a Kúria megállapítása szerint a hiánypótlásnak sem a hiánypótlási határidő leteltéig, 2021. január 4. napjáig, sem azt követően a Kúria 2021. január 19-én meghozott végzésének napjáig nem tett eleget, ezért a Kúria a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény 27. § (4) bekezdése alapján ­alkalmazandó Pp. 74. § (2) bekezdésére figyelemmel az indítványozó felülvizsgálati kérelmét visszautasította.

      [10] 2. Az indítványozó a főtitkári felhívásra kiegészített és egységes szerkezetbe foglalt alkotmányjogi panaszában előadta, hogy a Kúria visszautasító végzése miatt, az érdemi felülvizsgálat elmaradása révén sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás joga, ugyanis „tény, hogy a meghatalmazás a közigazgatási eljáráson túlmenően minden kapcsolódó ügyre vonatkozott, ennek megfelelően a Fővárosi Törvényszék azt nem kifogásolta, az ügyben eljárt és határozatot hozott”.
      [11] Az indítványozó kérte, hogy amennyiben fentieket az Alkotmánybíróság megállapítja, úgy egyidejűleg orvosolja az alapügyben felmerült alapjogi sérelmet is.
      [12] Állította az indítványozó az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga sérelmét is azon az alapon, hogy egyik közigazgatási határozatban sem találta azt a valóságos okot, ami miatt ilyen súlyos jogkorlátozásban részesült, ahogyan nem vizsgálta azt a Fővárosi Törvényszék sem, a Kúria pedig (még) a Fővárosi Törvényszék ítéletét sem.
      [13] Az indítványozó panaszában kifejtette, hogy álláspontja szerint mindez a vallási hovatartozása miatt történt, így a határozatok révén sérült az Alaptörvény VII. cikkének (1) bekezdése, valamint – mivel tudomása szerint egyetlen más vallási közösséggel szemben sem alkalmaztak a szcientológusokéhoz hasonló jogkorlátozást –, a hátrányos megkülönböztetése révén sérült az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdése is.

      [14] 3. Az Abtv. 27. § (1) bekezdésében foglaltak szerint, az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
      [15] Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak alapján mindenekelőtt az alkotmány­jogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva elsőként azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz előterjesztésére vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.

      [16] 3.1. Az indítványozó a Kúria végzését 2021. február 1-jén vette át, az alkotmányjogi panasz 2021. március 22-én került érkeztetésre az elsőfokú bíróságon, így a panasz az Abtv. 30. § (1) bekezdése szerinti határidőn belül került benyújtásra. Az indítványozó megjelölte az Alkotmánybíróság hatáskörére vonatkozó törvényi rendelkezést, a sérelmezett bírói döntéseket, az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezéseit, valamint – a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog kivételével – az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét és annak indokolását, továbbá kifejezett kérelmet a bírósági döntések megsemmisítésére. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntések alapjául szolgáló közigazgatási peres eljárásban felperes volt, így érintettsége megállapítható, úgyszintén az is, hogy jogorvoslati lehetőségét kimerítette.
      [17] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog alkotmányjogi panaszban állított sérelme kapcsán az Alkotmánybíróság megállapítja: az indítványozó az elsőfokú hatósági határozat ellen fellebbezéssel élt, melyet a másodfokú hatóság érdemben bírált el, majd az e döntés ellen benyújtott kereset ­tárgyában a Fővárosi Törvényszék ítéletével érdemben döntött, így a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti alapjog sérelme indokoltnak nem tekinthető.

      [18] 3.2. Az Abtv. 29. §-a a befogadhatóság további feltételeként nevesíti, hogy a panasznak a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést kell tartalmaznia.
      [19] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában állította, hogy a Kúria a felülvizsgálati kérelmet visszautasító végzésével sértette a bírósághoz fordulás jogát, hiszen meghatalmazása a közigazgatási eljáráson túlmenően minden „kapcsolódó ügyre” vonatkozott.
      [20] Kifogásolta az indítványozó továbbá azt, hogy tartózkodási engedélykérelme elutasításának valós okát nem vizsgálták a bíróságok, és állította, hogy arra – alapjogi sérelmét eredményezve, diszkriminatív módon – vallási meggyőződése miatt került sor.
      [21] Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy a bírói döntéseket kizárólag az alkotmányosság szempontjából ellenőrizheti, és jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vizsgálatára és kiküszöbölésére korlátozódik. Következésképpen az Alkotmánybíróság a bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének és értékelésének, illetve a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára már nem rendelkezik hatáskörrel {elsőként lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [4]}.
      [22] Az Alkotmánybíróság a Kúria visszautasító döntésével kapcsolatosan megállapítja, hogy az indítványozó alkotmányjogi panaszában azt maga sem állította, hogy a Kúria hiánypótlásra vonatkozó végzését ne kapta volna meg, ahogyan azt sem, hogy arra bármilyen módon válaszolt, avagy a hiánypótlást teljesítette volna. Ennek okán az Alkotmánybíróság megítélése szerint a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye nem merül fel, alkotmányossági eljárás keretében nincs mód a meghatalmazás érvényességének vizsgálatára.
      [23] Fent idézett következetes gyakorlata alapján az Alkotmánybíróság továbbá nem vizsgálhatta felül a Fővárosi Törvényszék mérlegelési körébe tartozó törvényességi kérdések mikénti eldöntését sem, mindenekelőtt azt, hogy az indítványozó veszélyezteti-e a nemzetbiztonságot és SIS II figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll-e.

      [24] 4. Az Alkotmánybíróság a fentieket figyelembe véve megállapította, hogy az eljárás tárgyát képező alkotmányjogi panasz indokolás hiányában nem felel meg részben az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglaltaknak, részben pedig az Abtv. 29. §-ában meghatározott feltételeknek, mert a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem volt megállapítható, ahogyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést sem vetett fel az indítvány, ezért az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (1)–(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) és h) pontja alapján visszautasította.
          Dr. Juhász Miklós s. k.,
          tanácsvezető alkotmánybíró
          .
          Dr. Czine Ágnes
          alkotmánybíró

          Dr. Juhász Imre
          előadó alkotmánybíró
          .
          Dr. Horváth Attila
          alkotmánybíró

          Dr. Sulyok Tamás
          alkotmánybíró
          .

          .
          English:
          English:
          .
          Petition filed:
          .
          04/14/2021
          Subject of the case:
          .
          Constitutional complaint against the ruling No. Kfv.IV.37.949/2020/3 of the Curia (rejection of extending the validity of a residence permit)
          Number of the Decision:
          .
          3438/2021. (X. 25.)
          Date of the decision:
          .
          10/05/2021
          .
          .