A döntés szövege:
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
v é g z é s t:
Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.30.352/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé.
[2] 1. Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.30.352/2011/4. számú ítéletének alaptörvény-ellenességét.
[3] a) Az indítványozó – az alapper felperese – az alperessel szemben az alperes ingatlanába beépített és tulajdonjog fenntartással terhelt dolgok ellenértékének megfelelő összeg megfizetését kérte az alapkeresetével, majd később ugyanezt az összeget kártérítésként kérte megítélni. Az alperes jogelődje építési szerződést kötött egy vállalkozóval. A szerződésbe az alperes fenntartotta magának a jogot, hogy ha a vállalkozó a munka elvégzéséhez alvállalkozót vesz igénybe, akkor az alvállalkozó vállalkozási díját az általa elvégzett tevékenységért közvetlenül maga elégítse ki a vállalkozó díjának a terhére. A vállalkozó az alperes tudtával és beleegyezésével alvállalkozói szerződést kötött az indítványozóval villamos kivitelezési munkákra. Az alvállalkozói szerződésben kikötötték, hogy az alvállalkozó számlájának kiegyenlítéséig a leszállított és beépített anyagok és berendezések az alvállalkozó tulajdonát képezik. Az indítványozó a szerződést teljesítette.
[4] Az indítványozó 2004. április 20-án kelt levelében közölte az alperessel, hogy a vállalkozó felé benyújtott számlái – egy kivételével – kiegyenlítetlenek maradtak, ezért kérte, hogy számláit az alperes közvetlenül egyenlítse ki. Az APEH megyei igazgatósága az alperes által 2004. május 4-én átvett levelében közölte, hogy a vállalkozónak az adóhatósággal szemben nagy összegű adótartozása halmozódott fel, egyúttal a vállalkozónak az alperessel szemben fennálló követelését lefoglalta. Az alperes 2004. május 28-án az APEH részére a fizetést a követelés teljes összegében teljesítette. Az alperes 2004. június 1-jei levelében tájékoztatta az indítványozót a követelés lefoglalásáról. 2004. október 26-án a vállalkozó felszámolását elrendelték. Az indítványozó 2005. március 1-jén kelt levelében felszólította az alperest az alvállalkozói szerződés teljesítése során beépített eszközök pénzbeli ellenértékének megfizetésére. Ez nem történt meg, ezért az indítványozó 2006. október 18-án keresetet terjesztett elő az alperessel szemben, majd 2008. február 17-én, bírósági meghagyás alapján az alperes bankszámlájáról a keresettel követelt összeget azonnali beszedési megbízással leemelte.
[5] b) A 2007. március 20-i első tárgyaláson az alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, nem képviseltette magát. Ezért a bíró az indítványozó kérelmére, a polgári perrendtartásról szóló 1952. év III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 136. § (2) bekezdése alapján, az alperes mulasztására tekintettel bírósági meghagyást bocsátott ki a keresettel érvényesíteni kívánt összeg tekintetében. Az alperes ellentmondással élt a bírósági meghagyással szemben, ebben érdemi védekezést is előterjesztett. Az indítványozó az alperes érdemi védekezésére az észrevételeit előterjesztette. A bíróság 2007. szeptember 4-ére tűzött ki tárgyalást, amelyen az alperes képviselője nem jelent meg. A bíróság tájékoztatta az indítványozót, hogy az észrevételeit tartalmazó előkészítő iratot az idő rövidsége miatt nem tudta az alperesnek megküldeni. A bíróság a tárgyalást elhalasztotta. Az alperes még aznap telefonon bejelentette, hogy forgalmi okok miatt mulasztotta el a tárgyalást. Igazolási kérelmet nem terjesztett elő. Az indítványozó 2007. november 13-án a Pp. 136/A. § (4) bekezdésére tekintettel kérte a kibocsátott bírósági meghagyás hatályban való fenntartását. A bíróság a beadványt a Pp. 114. §-a szerinti, az eljárás szabálytalansága iránti kifogásként bírálta el, és 2007. december 4-én a bírósági meghagyást hatályában fenntartotta. Az alperes ezen a tárgyaláson arra hivatkozott, hogy a megelőző tárgyalást forgalmi okok miatt mulasztotta el.
[6] Az alperes 2007. december 11-én írásban igazolási kérelmet terjesztett elő. A bíróság az alperes 2007. december 4-én tett szóbeli nyilatkozatát a Pp. 3. § (2) bekezdése alapján igazolási kérelemnek tekintette, így megállapította, hogy az igazolási kérelem a Pp. 107. § (1) bekezdése szerinti 3 hónapos határidőre tekintettel nem volt elkésett. A bíróság elfogadta az alperes azon érvelését, hogy bár a mulasztásról 2007. szeptember 4-én ténylegesen tudomást szerzett, de bírói határozatban megnyilvánuló joghátrány csak 2007. december 4-én érte, ezért – a Pp. 107. § (1) bekezdésének megfelelő értelmezésére és a Pp. 109. § (3) bekezdésére tekintettel – a Pp. 107. § (1) bekezdése szerinti 15 napos határidőhöz képest sem elkésett az igazolási kérelem. Mindezekre tekintettel a bíróság 2008. január 31-i végzésében az igazolási kérelemnek helyt adott és a 2007. december 4-i folytatólagos tárgyalás megismétlését rendelte el.
[7] A bíróság a megismételt tárgyaláson, 2008. május 20-án hozott végzésével a 2007. december 4-i, a korábbi bírósági meghagyást hatályában fenntartó bírósági meghagyást hatályon kívül helyezte. 2008. október 13-án született meg az elsőfokú ítélet, amely az indítványozó keresetét elutasította, és kötelezte az inkasszóval beszedett összeg, ennek kamatai, valamint az illeték és a perköltség megfizetésére.
[8] A másodfokú bíróság 2009. szeptember 24-ei végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Az indítványozó egyrészt az igazolási kérelemnek helyt adó végzéssel, másrészt az elsőfokú bíróság ítéletével szemben nyújtott be fellebbezést, és kérte a korábbi bírósági meghagyás hatályban fenntartását. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása során lényeges eljárási szabálysértés történt. „A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak [az a 2007. december 4-én hozott rendelkezése, mellyel a bírósági meghagyást hatályában fenntartotta] jogszabálysértéssel született meg, hiszen az elmulasztott határnapon a mulasztás következményeit az elsőfokú bíróság nem alkalmazta, hanem a per érdemi tárgyalásába bocsátkozott, figyelemmel az alperes érdemi védekezésére.”
[9] Az elsőfokú bíróság 2010. szeptember 24-én hozott ismét ítéletet, melyben az indítványozó keresetét elutasította, alperes viszontkeresetének helyt adott. Megállapította, hogy az alperes magatartása nem volt jogellenes, ezért nem áll fenn kártérítési kötelezettsége.
[10] A másodfokú bíróság 2011. június 16-án hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította az alperes kártérítési felelősségét a beépített anyagok és berendezések értéke erejéig, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította. A bíróság az alperes magatartását két szempontból is a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1) bekezdése szerinti általános együttműködési kötelezettség olyan megszegésének értékelte, amelynek következtében az indítványozónak kára keletkezett, és amely megalapozza az alperesnek a Ptk. 339. (1) bekezdése szerinti kártérítési kötelezettségét. Egyrészt az alperes azzal sértette meg az együttműködési kötelezettségét, hogy bár tudott arról, hogy a vállalkozó az indítványozó kifizetésével késedelembe esett, és a beépített eszközökre az indítványozó a tulajdonjogát fenntartotta, mégsem egyenlítette ki közvetlenül – a vállalkozó díjának terhére – az indítványozó számláját, bár azt szerződés alapján megtehette volna. Másrészt az alperes nem megfelelő időben és módon tett eleget a tájékoztatási kötelezettségének: az indítványozóval késedelmesen közölte a vállalkozói számla APEH-általi foglalásának tényét, emellett az APEH felé sem kielégítő módon jelezte a lefoglalt összeget érintő egyéb követeléseket.
[11] Az alperes a másodfokú ítélettel szemben felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához. A Kúria 2012. február 21-i ítéletével a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a (2010. szeptember 24-i) elsőfokú ítéletet helybenhagyta, azonban más indokok alapján. A Kúria azt állapította meg, hogy az alperes – mivel a tájékoztatási kötelezettségének mind az APEH, mind az indítványozó felé csak részben vagy nem megfelelően tett eleget – bár megsértette a Ptk. 4. § (1) bekezdése szerinti általános együttműködési kötelezettséget, de az alperes felróható magatartása és a kár bekövetkezte között nem áll fenn az okozati összefüggés, így nem tartozik a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kártérítési felelősséggel. A Kúria álláspontja szerint az alperes a lefoglalt követelést még részben sem fizethette ki az indítványozónak, mivel ezzel a kétszeres fizetés veszélyének tette ki volna magát. Bár az indítványozó a követelés lefoglalása miatt nem élhetett végrehajtási kifogással, de a tulajdonjogára alapított igényét az indítványozó az APEH-hel szemben a Pp. 371. §-ának (1) bekezdése szerinti igényperben érvényesíthette volna. Mivel az indítványozó a foglalásról még időben értesült, „az alperesi késlekedés a foglalásról való tájékoztatással nem befolyásolta az igénye APEH-el szemben érvényesítésében. A felperes [indítványozó] ezt elmulasztotta, a mulasztása következményeit az Alperesre nem háríthatja át.”
[12] c) Az indítványozó a 2009. szeptember 24-én hozott, az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító másodfokú végzés ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be arra tekintettel, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem adhatott volna helyt az alperes igazolási kérelmének, ezért a másodfokú bíróság nem utasíthatta volna ismételt érdemi tárgyalásra az elsőfokú bíróságot, hanem a bírósági meghagyást kellett volna hatályában fenntartania. A Legfelsőbb Bíróság 2010. május 13-án hozott végzésében az indítványozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította, tekintettel arra, hogy az nem az ügyet érdemben elbíráló végzés és nem szerepel a Pp. 270. § (3) bekezdésében taxatíve felsorolt esetek között.
[13] 2. Az indítványozó a Kúria ítélete ellen, az Abtv. 27. §-a alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt. Sérelmezte, hogy a Kúria keresetet elutasító döntése olyan okon alapult – ti. az alperes jogellenes magatartása és a bekövetkezett kár közötti okozati összefüggés hiánya –, amely a megelőző eljárásokban nem merült fel, illetve nem került értékelésre. Álláspontja szerint a Kúria ítélete a Pp. 275. § (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétesen, valójában nem jogszabálysértésen alapul. Az indítványozó kifogásolta továbbá, hogy bár az eljárás minden szakaszában kifogásolta azt, hogy a bíróság a kibocsátott bírósági meghagyást a törvényi feltételek hiányában helyezte hatályon kívül, s bocsátkozott a per érdemi tárgyalásába, „a jogsérelmet az eljáró bíróságok nem orvosolták.” Az indítványozó szerint a Kúria ítélete sérti egyrészt a tisztességes eljáráshoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés], a jogorvoslathoz való jogot [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés], és ezeken keresztül, a pervesztesség hátrányos következményeiben megnyilvánulva az indítványozó tulajdonhoz való jogát [Alaptörvény XIII. cikk]. Az indítványozó összefoglalva kifejtette, hogy sérült:
[14] a) a tisztességes eljáráshoz való joga, mivel
[15] aa) a felülvizsgálati eljárás a jogerős ítéletben megállapított tényállást kiegészítve olyan ténykérdésben döntött, amire bizonyítást az azt megelőzően eljárt bíróságok ugyanolyan részletességgel nem folytattak, maga a Kúria pedig a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján nem folytathatott le,
[16] ab) a támadott ítélet formai okból jogellenesen megismételt eljárásban született;
[17] b) a jogorvoslathoz való joga, mivel
[18] ba) a támadott felülvizsgálati ítélet érdemi, tartalmi döntés, amellyel szemben nem vehetett igénybe jogorvoslatot;
[19] bb) „a Kúria eljárását megelőző eljárásban […] előterjesztett, az ügy érdemére kiható, az eljárás törvényességének vizsgálatára irányuló fellebbezéseit nem bírálták el;
[20] c) a tulajdonhoz való joga, mivel az a) és b) pont szerinti alapjogsérelem pervesztességet, így a tulajdoni igény érvényesítésének jövőbeli kizártságát eredményezi.”
[21] A kérdés alapvető alkotmányjogi jelentősége az indítványozó álláspontja szerint abban áll, hogy az ehhez hasonló, a jogbiztonságot, tisztességes eljárást és a jogorvoslati joghoz való és jogot sértő bírósági eljárások a jövőben ne forduljanak elő.
[22] 3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az alkotmányjogi panasz benyújtására vonatkozó, az Abtv.-ben foglalt formai feltételeknek. Az alkotmányjogi panasz határidőn belül érkezett az első fokon eljárt bíróságra, az indítványozó gondoskodott a jogi képviseletéről.
[23] Az indítvány az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek azonban csak részben felel meg. Az indítvány megjelöli, hogy az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. 27.§-a alapján, a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.30.352/2011/4. számú ítéletével mint alaptörvény-ellenes ítélettel szemben kéri, ismerteti, hogy a Kúria ítélete – álláspontja szerint – Alaptörvényben biztosított mely jogait sérti [a tisztességes eljáráshoz való jog, Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés, a jogorvoslathoz való jog, Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés, és ezeken keresztül a tulajdonhoz való jog Alaptörvény XIII. cikk], illetve a jogok sérelmének lényegét is bemutatja. Az Abtv. 52. § (1) bekezdésének f) pontja szerint az indítványnak kifejezett kérelmet kell tartalmaznia a bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Ez az indítványi elem azonban hiányzik, ezért az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt azon követelménynek, hogy az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia.
[24] 4. Az Abtv. 29. §-a alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen ítéletben ilyen, az ügyet érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nincs, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést az indítvány nem vet fel.
[25] Az indítványozó alkotmányjogi panasza lényegében a kifogásolt ítélet és az azt megelőző bírósági eljárás felülbírálatára, az eljárás ismételt lefolytatására irányul. Az indítványozó valódi célja a Kúria ítéletének, valamint az azt megelőző eljárásnak nem alkotmányossági, hanem törvényességi szempontú felülvizsgálata. Az indítványozó arra törekszik, hogy az Alkotmánybíróság a Kúria által véglegesen eldöntött ténykérdés (a kártérítési felelősség fennállta vagy hiánya) tekintetében ismételt vizsgálatot tegyen lehetővé. Az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, valamint az Abtv. 27. §-a alapján az ítéleteknek kizárólag az alkotmányossági szempontú felülvizsgálata során van jogköre a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kiküszöbölésére. A bírói döntés irányának, a bizonyítékok bírói mérlegelésének (annak, hogy a rendes bíróságok egy-egy tényt milyen szempontok alapján és miként értékeltek), valamint a bírósági eljárás teljes egészének ismételt felülbírálatára azonban már nem rendelkezik hatáskörrel. Az indítványozó sem a Kúria eljárásával, sem az ítélet érdemével kapcsolatosan nem állított olyan alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként vagy a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességként lehetne értékelni.
[26] 5. Mivel a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.30.352/2011/4. számú ítéletével összefüggésben benyújtott alkotmányjogi panasz egyrészt nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdésében foglalt formai feltételnek, másrészt az Abtv. 29. §-ában meghatározott, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság tanácsa – az Abtv. 47. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján eljárva – az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 29. §-a, továbbá az 56. § (2) és (3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető,
előadó alkotmánybíró
. |
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró | Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró |
. |